Tétel adatlapja
CÍMLAP
Robert Earl Burton
Önemlékezés

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Bevezetés
Jelenlét
Önemlékezés
Megosztott figyelem
Az önemlékezés eredményei
A gépezet
Hamis személyiség és esszencia
A lökhárítók és a sok "én"
Képzelődés és azonosulás
Súrlódás
Erőfeszítést tenni
A szenvedés
Átalakítás és negatív érzelmek
Skála és viszonylagosság
Az idő
A halál
Tudatosság
Magasabb központok
Asztráltest
Az önvaló
C-befolyás
A művészet
A negyedik út
A négyes számú ember
Az iskola
Szómagyarázat
Ajánlott irodalom



Bevezetés

Harmincöt évvel ezelőtt Robert Earl Burton megalapította a Fellowship of Friends-t, a spirituális fejlődés egy iskoláját, amely a negyedik út hagyományán alapul. Ezt a hagyományt G. I. Gurdjieff és P. D. Ouspensky munkássága tette ismertté a XX. században.

Gurdjieff, a szakrális táncokat tanító görög-örmény misztikus hosszú keleti utazásai során újra felfedezte a negyedik út hagyományát, ez inspirálta a Találkozások rendkívüli emberekkel megírására. Leginkább talán Belzebub elbeszélései unokájának című műve tette ismertté. Talán legjobb tanítványa Ouspensky, aki saját eredményei révén vált tanárrá, lejegyezte a negyedik út ideáit egy sor világosan megírt és elegáns gondolatvezetésű könyvben, többek közt A negyedik útban és az Egy ismeretlen tanítás töredékeiben, amelyek halála után, 1947-ben jelentek meg.

A Gurdjieff és Ouspensky által kifejtett tanítás egyik vonása, hogy sajátos nyelvezetet használ, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a pontos megfogalmazást és a tanítványok közötti megértést. Néhány köznapi szó új jelentést kapott, ezért minden olyan kifejezés esetén, amely szokatlan vagy zavaró, javasoljuk az olvasónak, hogy tanulmányozza a könyv végén található szómagyarázatot.

Mivel a negyedik út személyes megbizonyosodáson és személyes átadáson alapul, minden tanár újraértelmezi. Robert Earl Burton tanítása amellett, hogy a Gurdjieff és Ouspensky által közvetített tudáson alapul, felhasználja spirituálisan előrehaladott férfiak és nők örökségét minden korból és kultúrából, Marcus Aureliustól Pál apostolon át Lao-ceig és Abraham Lincolnig. Gurdjieff a negyedik utat szent táncainak kemény fizikai gyakorlatain keresztül közelítette meg, Ouspensky pedig hasonlóan szigorú intellektuális fegyelmet hangsúlyozott. Robert Earl Burton az érzelmek nevelésére és fegyelmezésére fekteti a hangsúlyt. Tanításának jellegzetességei között említhető a szépség szeretete, az a megértés, hogy a szépség a tudatosság magasabb állapotait hozhatja létre; valamint az emberek és események ítélkezés nélküli elfogadása olyannak, amilyenek, és egyfajta mély alázatosság és engedelmesség egy magasabb intelligenciával szemben. "Ha három kívánságom lehetne" - mondta egyszer - "azt kívánnám: legyen meg a Te akaratod, legyen meg a Te akaratod, legyen meg a Te akaratod."

Robert Earl Burton talán legnagyszerűbb hozzájárulása a negyedik út hagyományához képessége arra, hogy biztos kézzel ragadja meg a tanítás lényegét. Bár a szisztéma egész sor elméletet tartalmaz, ellenállt minden csábításnak, ami eltérítette volna annak legmagasabb rendű alkalmazásától - attól, hogy magasabb szintű tudatosságot hozzon létre tanítványaiban. Sosem hagyott fel annak ismétlésével, hogy ez a munka egyszerű, de nem könnyű. A negyedik út által kínált tudás hatalmas tárházából két alapelvet választott ki, és emelt az összes többi fölé: az önemlékezést és a szenvedés átalakítását.

Az önemlékezés az a próbálkozás, hogy az ember az adott pillanatban tudatosabb legyen, jobban tudatában legyen a dolgoknak, még inkább jelen legyen. Egyfajta aktív meditáció ez, amely megjelenhet bármely pillanatban és bármilyen helyzetben, ha a tanítvány azon dolgozik, hogy egyidejűleg tudatában legyen önmagának és környezetének, ahelyett hogy elmerülne saját belső világában, vagy elveszne az őt érő ingerek sokaságára adott reakcióiban. Az önemlékezésre tett ismételt erőfeszítések a tudatosság magasabb állapotaihoz és az emberiség univerzumban elfoglalt helyének teljesen új megértéséhez vezetnek. Ez a személyes belső küzdelem, azért hogy az ember tanúja legyen saját életének, az a folyamat, amelynek során létrehozza lelkét. Robert Earl Burton rendületlenül az önemlékezést állítja iskolája középpontjába. Habár tanítványait arra ösztönözi, hogy tapasztalják meg a legjobbat abból, amit az élet kínál, és éljenek adottságaikkal és tehetségükkel, sosem tévesztette szem elől azt, hogy még a legnagyobb géniusz is elhalványul az egyszerű tudatosság mellett, és azt, mint oly gyakran említi, hogy "nincs nagyszerűbb cselekedet, mint a csendes jelenlét".

A szenvedés átalakításával az ember megtanulja, hogyan használjon fel minden egyes negatív vagy fájdalmas tapasztalatot, illetve érzelmet, akár kicsit, akár nagyot, önemlékezés létrehozására. Ehhez a folyamathoz hosszú, a hozzáállások megváltoztatására irányuló munkára van szükség, míg végül a tanítvány megérti, hogy bármilyen negatív érzelemért - haragért, bosszúságért, félelemért, önsajnálatért - végül is ő felelős, nem a vele történő események. "Mindenki szenved, az iskolával vagy anélkül." - mondta Robert Earl Burton - "Mi megpróbáljuk felhasználni a szenvedést, ahelyett hogy az használna fel minket."

Tanítványai évek óta fordulnak hozzá kérdéseikkel, problémáikkal, fenntartásaikkal. Mint mindig, mélységes türelemmel tanítja nekik, hogy bármilyen "probléma" egyedüli igazi megoldása az az erőfeszítés, hogy emlékezzünk magunkra és alakítsuk át a szenvedést. Bármennyire is jogosak panaszai, bármennyire is igazságtalanok az életében történő események, az embernek nincs más választása, mint hogy a keblére ölelje mindezt. Ez a tágabb elfogadás a kulcs a negatív érzelmek tényleges átalakításához magasabb tudatossággá, amely képessé tesz az önzetlen szeretetre, és amely az igazi értelme minden spirituális tanításnak. Amit az egyén ezen a folyamaton keresztül nyer, később talán kisugárzik mások javára. "Van egy titok" - mondta egyszer Robert Earl Burton - "majdnem túl szent ahhoz, hogy el lehessen mondani. A titok: amit egyvalaki nyer, azt mindenki nyeri."

Az alapítása óta eltelt években a Fellowship of Friends, amely Észak- Kaliforniából ered, lassan és csendben növekedett, és most körülbelül kétezer tagot számlál szerte a világon. (Az utolsó oldalon megadjuk az iskola elérhetőségét.) Őszintén reméljük, hogy e könyv nemcsak feljegyzésként fog szolgálni Robert Earl Burton tanítványainak, hanem másokat is megismertet spirituális lehetőségeikkel.

Ez a könyv sok Fellowship tag erőfeszítéseinek az eredménye. Lehetetlen külön-külön köszönetet mondani mindenkinek, de mindenképpen meg kell említeni Elizabeth Evans, Linda Kaplan, Catherine Searle és Brunella Windsor segítségét. Szintén hálás köszönet illeti a szómagyarázat íróját, Girard Havent, és azokat, kik számos nyelven hű fordításokat készítettek a könyvről.

Jeanne Chapman, Apollo, Kalifornia