Félkegyelműként járom a világot. Ki nem hülyül bele, amit az
emberiség produkál? Jó hét évtizede
használom az agyam. Ennek a hét évtizednek a gondolat-gyümölcseit próbálom
összegezni. Bölcsességek? Lehet, hogy nem. De olyan gondolatokat
vetek papírra, amiken elgondolkozhat minden földi halandó, akinek
nem üres a koponyája. (*)
***
Kezdjük az emberi gondolkodás alaptételeivel, amelyek az egész emberi létet
meghatározzák, annak kilátástalanságát okozzák. Hogy miért ezeket
emelem ki a sok egyéb alaptételnek tekinthető fogalom közül, nem
tudom pontosan meghatározni. Automatikusan ezek léptek elő a szürke
agyállományom sötétjéből, amint elkezdtem morfondírozni az emberiség
sötétségéről. Számomra tehát ők a meghatározók.
Erkölcs
Akik mások irányítására, mások fölötti uralkodásra
hivatottnak érzik magukat, erkölcsi normákat állítanak fel vagy mások
által felállított erkölcsi rendszerbe igyekeznek befogni embertársaikat.
Pedig nincs erkölcs, mint olyan.
Amit annak hisznek és papolnak, az kivétel nélkül szűk, érdekelt kör
tízparancsolata annak érdekében, hogy az ostobább többséget az orránál
fogva vezesse.
Ahány vallás vagy izmus, annyi erkölcs, tele közös vonásokkal. Mind óvja a
tehetősebb vagy hatalmasabb kisebbség jogait, vagyonát, hatalmát.
Minden erkölcs-rendszer kirekesztő.
Bármilyen erkölcsi eszmerendszer legyen is, arra hivatkozva el lehet nyomni, meg lehet szállni,
gyarmati sorba lehet taszítani más erkölcs-rendszert valló népeket,
embercsoportokat. Ez a legfőbb jellemzője! (1)
Igazság
Minden tekintetben szubjektív fogalom. Mióta az ember öntudatra ébredt,
azóta keresi-kutatja gondolkodók tömege. Mindhiába.
Nem jutnak el ahhoz az igen egyszerű igazsághoz, hogy nem annyi igazság
létezik a világon, ahány népcsoport, vallás, izmus, filozófus, hanem ahány ember van ezen a sárgolyón.
Sőt az egyes egyedek igazsága is változik, attól függően, milyen
helyzetbe kerül, milyen konkrét esetet, ügyet kell megoldania. (2)
Hit
Általában vallásokhoz kötődő fogalom. Mint ilyen, nem lehet egységes.
Ahány vallás, vallásfilozófia, annyi hit fogalmazható meg. Ebbe a körbe
tartozónak érzem a vallási-hitrendszerek, az istenhit tagadását, a szellem szabad
kalandozásának hitét is.
Minden izmus hit.
Minden emberi csoportosulást, közösséget valamilyen hit tart össze.
Minden családnak van vagy kialakul valamiféle hit-rendszere.
Minden gondolkodó lényt valami hit-rendszer vezérel. És ez az iránytű
az évek során változhat, számtalan esetben gyökeresen is. Ez még nem
bűn, a változás tagadása inkább az. (3)
Jóság
Nap mint nap ítélkezünk emberek felett, meghatározzuk, ki jó, ki
rossz ember.
Milyen ismérvek alapján tesszük ezt?
Rápillantunk valakire, váltunk vele tíz mondatot, élünk vele három
napig egy sátorban és tudjuk, hogy jó. Vagy hogy rossz. Miből indulunk
ki, amikor a döntő vízválasztó egyik vagy másik oldalára állítjuk?
A saját "erkölcsi" mércénk, tudásunk, szokásaink döntenek,
az illető egyed megfelelősége azoknak. A világvége iszonyú tömegítélkezésén
az emberi tulajdonságokkal felruházott isten is így fog dönteni?
Vagy még rosszabb: aszerint ítél a tömeg, mennyire tüzeli fel az 'elit'
(pfuj) vagy az érdekcsoport vagy a vagyonára éhes tömeg az ítéletalkotó
(lincselő) tömeget. Gondoljunk csak a Jézus Krisztus feletti ítélkezésre
vagy hatmillió zsidó kiirtására! (4)
Gondoskodás a gyermekekről és idősekről
A gyermek
A saját sorsunk, a felnőttek és különösen az idősek sorsa a
gyermekekben testesül meg.
Az ősi kultúrák - úgy érzem - jól értékelték ezt, az oktatásnak
óriási szerepet biztosítottak. Igaz, szűk réteget érinthetett
a társadalmi rétegződés miatt.
Ma fokozott a jelentősége. És mit látunk, ha szétnézünk a nagyvilágban
és itthon? Nyomorgó, éhező, beteg, sorvadó gyermekmilliók a fejlődő
világban. Leépülő szociális háló a legtöbb fejlett országban. Nálunk
(van ilyen fogalom számomra, hogy nálunk?) vegyük csak a cigányságot!
EU-felmérés szerint a Közép-, Közép-Kelet és Dél-Kelet Európa cigánysága
a legsötétebb Fekete-Afrika viszonyaival azonos körülmények között
tengődik és a gyermekek előtt nincs emberi jövő. Ha a fajgyűlölet
(!) meg is szűnne, a képzettség és pénz hiánya nem teszi lehetővé
számukra a kibontakozást! Ezekkel a sorokkal tudós agyvelők véleményét közvetítem.
(5)
A kor tisztelete
Bölcs társadalmak (ha lehet ilyenről egyáltalán beszélni)
tisztelik és istápolják az idősebbeket. Talán évezredek alatt rájöttek,
hogy a kor egyben felhalmozott tudást, tapasztalatot és ritka egyedeknél
bölcsességet is hordoz magában.
Társadalmunkra ez a felismerés nem jellemző.
(Tettem egy erőtlen kísérletet annak felderítésére, hogy a nagy
gondolkodók mint vélekedtek erről. Nem jártam sikerrel. Talán
egyszer, pihentebben megpróbálom újra.)
Megjegyzés szintjén: A születés és halál köré szőtt félelmek, tabuk
Csak megjegyzésre futja most, pedig milyen érdekes terület!
Micsoda fantasztikus félelmek kísérhetik a születést abban a világban,
ahol a gyermekhalandóság pusztít. Indiában máig kiolthatatlan tabu,
hogy sok gyereket kell szülni ahhoz, hogy valamelyik elérje közülük a családfenntartás
korát. Védik őket a gonosz szellemek ellen még olyan körökben is,
ahol a legmodernebb orvostudományi eszközök és elmék elérhetők és
meg tudják őket fizetni. A szülő nőt 40 napig nem engedik napfényre,
nehogy megtámadhassa a gonosz. A csecsemő szemét - a gonosz szellem átka
ellen védekezve - fekete valamivel körbefestik
és ezt számtalan vallási ünnep, esemény alkalmával megismétlik.
Nem kevésbé tölti el félelemmel a halál gondolata az emberiség talán
nagyobb részét. A vallások iszonyatos kínokkal, pokollal, tisztítótűzzel
fenyegetik a szerencsétlen tömeget arra az esetre, ha nem hajol meg az 'elit'
(pfuj!) kiszolgálására ösztönző 'erkölcs', az isten parancsolatai előtt
élete során.
Az indiai eredetű vallások elvileg felszabadítanák a híveiket a halálfélelem
réme alól a reinkarnáció tanát hirdetve, ami mélyen gyökeret vert
az emberek gondolkodásában. A baj csak ott van, hogy a halál (reinkarnáció)
utáni élet minősége attól függ - sulykolják -, hogy miként hajt
fejet a vallás tanításai előtt a jelenben. Féreggé válhat, ha nem
teljesít jól, feljebb léphet a társadalmi ranglétrán, ha jó ember,
szolgalélek a Földön. Vajon a reinkarnáció terméke tudni fogja, hogy
ő a földi ő változata?
Az irigység és ostobaság, az emberiség legfőbb megrontói!
Első tétel:
Az irigység és ami kinő belőle: a meggazdagodási vágy
Első teendőm idézni az erről korábban, a 'Beteg emberiség,
mocsok világ' című művemben írtakat: http://mek.oszk.hu/04200/04276/html/beteg2.htm
Csupán pár soros kiegészítéssel élek. Mellékletbe gyömöszölöm néhány
nagy lélek erre vonatkozó gondolatait. Elnézést kérek, hogy az
angolul nem tudókat (is) angol idézetekkel bombázom. (6)
Mózes tízparancsolata és a keresztény egyházak 'halálos bűnei'
is a főbűnök közé sorolják, de nem a legfőbb bűnné. Ebből a
lekezelésből igyekszem kiemelni: bűnök sokasága deriválható az irigységből.
Határozottan állítom, hogy Russell megengedő véleménye, miszerint az
irigység a társadalmi demokrácia felé vezető mozgalmak előrevivő
ereje és meg kell tűrni az igazságosabb társadalmi rendszer elérése
érdekében, súlyos félreértés, hosszú életem során nem láttam,
nem tapasztaltam olyan jelenséget, amikor az irigység vagy ahhoz kapcsolódó
tulajdonság ne társadalomromboló tényezőként működött volna. Kizárt!
Állítom: az emberi irigység korlátlanul aljas!
Az irigységet tartom a társadalmi-gazdasági verseny gerjesztő okának,
motorjának.
Ezt a versenyt pedig az
egyik legkíméletlenebb kórokozónak. Hihetetlen tömegek
szenvednek el súlyos hátrányt mind a tisztán társadalmi taposástól,
mind a gazdasági versenynek tartott sokszintű és sokszínű kizsákmányolástól. Külön
tanulmányt érdemelne az a nagy gondolkodók által is dicsőített
szabad (gazdasági) verseny, ami ma már nem létezik vagy a
felismerhetetlenségig torzult. Napjaink kapitalizmusa, a 2008 végén
embermilliókat tönkretevő válság bizonyítja ezt legjobban.
Felütöm a megakereső-könyvtáramat és sokadszor emelkedik ki a
megjelenő információk közül a Wikipedia verseny-oldala: http://en.wikipedia.org/wiki/Competition Amikor
utalok erre a gondosan megszerkesztett tanulmányra, messze állok attól,
hogy alapvetően egyetértsek a traktálásával. Azt el kell fogadnom,
hogy léteznek pozitív oldalai a versenynek, hogy akár két kategóriát
lehet felállítani, destruktív és kooperatív versenyt, de feltétlenül
le kell szögeznem, hogy véleményem szerint a mai gazdasági verseny,
mint olyan csak a gazdaság mikro-mini szférájában kezelhető, a gazdasági-politikai
hatalom szempontjából lényeges szférákban gyakorlatilag megszűnt, a
maffiák változatos formái uralják az ilyen szektorokat, kizárva
minden versenyt. A kapitalizmus vizsgálatával foglalkozók is állandóan
botladoznak és hibát hibára halmoznak, amikor a 'szabad verseny' áldásos
hatásairól nyilatkoznak.
A meggazdagodási vágy ennek az egyszerű irigységnek az elburjánzott,
elfajzott virágba borulása. A pokolian áldott emberi szellem, miután
naphosszat azon rágja magát, hogy embertársa palotát épít,
luxusjachton szexszel, hat kocsit tart, csakhogy büszkélkedhessen velük... nem
folytatom az exponenciális kéjfokozatok felsorolását, ami valahol ott
csúcsosodik ki, hogy lop-csal-hazudik, mert le akarja hagyni az előtte
lihegőket, magyarul, tökéletesen a hatalmába keríti a meggazdagodási
vágy. És itt bezárult a köröm, visszaértem az általam a 'Beteg
emberiség, mocsok világ'-ban írtakhoz: http://mek.oszk.hu/04200/04276/html/beteg2.htm
Második tétel:
Az ostobaság
Érdemes ezt a nyílt színen 'alkotást' végigkínlódni, lassan
megvilágosodik az agyam, mint Buddhának az aszketizmusa korszakát követően.
Rá kell jönnöm, hogy minden emberi rossz között az ostobaság a
legrosszabb. Az ostobaság - többek között - a hatalmasok, a hatalomra törekvők legfőbb
támasza, mankója.
Álljunk meg egy percre ennél a kérdéskörnél, osztályozzuk,
morzsolgassuk.
A hatalmak és építőik zseniális gazemberek, mert pontosan felmérik,
hogy a követőik, a kiszolgáló gépezetük és a tömegek ostobaságára
a leggyorsabb és legkönnyebb építeni. Ezért használják mindent átfogóan,
alaposan, szinte gépies mechanizmusokat működtetve a maszlagot, a
cirkuszt, a demagógiát - döbbenetes sikerrel. Miben rejlik mégis az
ostobaságuk, a hatalom ostobasága? Abban a megveszekedett hitben, hogy
ez a tömeg-etetés a végtelenségig tud hatni. Nem számolnak vagy nem
észlelik kellő időminutumban a csömört, az agyak egy részének
kivirulását, a gépezetük meggyengülését és az összeomlás veszélyét.
Amikor pedig megérzik saját hullaszagukat, a legostobább manőverek tömegét
rántják elő a fegyvertárukból, préseket, rendőr-csendőr terrort
vetnek be, ami előbb-utóbb a végső ellenállás szülője.
A kiszolgáló gépezet ostobasága sokszor a vak hiten, többnyire
azonban csak azon alapszik, hogy a fölöttük állók sznob-, osztályrendszerét
elfogadva csörtetnek a polcokért, a kitüntetésekért, kegyekért és
vagyonért. Nem látják, nem veszik észre, hogy csak a mindig felettük
állók hatalmát, vagyonát erősítik, gyarapítják. Mire többnyire rájönnek,
hogy szolgák, úgy be vannak hálózva, hogy nem tudnak kitörni belőle.
A tömegek ostobasága aztán végképp határtalan. Nagyrészük akkor is
az, ha történelmi ismeretek gazdag tárát tanulta meg, tudhatja magáénak.
A cárcsinálók trükkjeit ők is zabálják, mint az égi mannát.
Atavizmus lehet a legfőbb oka, hiszen az állatvilág alfa-hímjei is a többiek
hiszékenységét lovagolják meg! És ez a 'cár kell nékünk, szent atyánk'
attitűd a mai napig a velőkig hat. Nézzük csak végig az orosz történelem
utolsó száz évét: a cári családot kiirtották, de hagyták a fejükre
nőni az újabb, kommunista cárt, Sztálint, majd utódait. Ez a cár-sorozat
is eltűnt a történelem süllyesztőjében. Mit tesz isten, alig tizenévvel
a bukásuk után vastapssal, cárkisasszony palotájával kiáltják
majdnem-cárrá Putyint, a tömeggyilkost. És itthon elbúcsúztunk a főelnyomó
Habsburg királyainktól, pillanatokig tartó átmenet után majdnem-királlyá
kiáltottuk a minősíthetetlen Horthyt, ünnepeljük, mint az USA-nak bátran
hadat üzenőt, jöttek a fél-cárok, szovjet tankokkal és szuronyokkal
a hátuk mögött. Itt se múlt el húsz év az összeomlásuk óta és íme
itt dübörög a hatalom küszöbén az újabb cár-jelölt, Orbán.
Maszlagjait zabálja a tömeg, megintcsak, mint a mennyei mannát!
Beláthatatlan, mikor tér észre az emberiség. A kapzsiság elég erősen
beléjük ivódott ahhoz, hogy az eszüket (ha van) eldobva marakodjanak a
közibük dobált mannáért. (7)
Magasabbrendűség és alosztályai
Sznobizmus
Az emberi nagyképűségnek, annak a hajlamnak a megnyilvánulási
formája, hogy önmagát az embertársak fölé helyezze.
Az állatvilágból hozzuk magunkkal, hiszen kutatók ma már teljesen világosan
látják, hogy az állatok is rangsorolják magukat, egymást.
Alfa-majmokról (hímekről!) és köznépről beszélnek. Ott az erősebb,
ügyesebb tud a többi fölé emelkedni, vezérszerepet biztosítani magának.
A sznobizmus mindenkinek prioritást biztosít, aki él a többi lebecsüléséből
származó lehetőségekkel.
Minden porcikámmal undorodok a jelenségtől és azoktól, akik imádják.
Láttam, mihez vezet a legkiteljesültebb formája, a kasztrendszer Indiában
és látom, miként virágzik Fabatkaországban.
Amellett rombol is: sok okos közgazdász és szociológus állítja, hogy
minél nagyobb a jövedelem-különbség egy országban, annál lassúbb
fejlődés várható ott hosszabb távon. És mit mondanak a számok?
Statisztikusok állítják, hogy Európában mi szégyellhetjük a legszéthúzottabb
skálát. Idióta, vaskosan sznob ország vagyunk. Igaz, lehetne Oroszország
is. Nem számítják Európához? (9)
Fajgyűlölet
A sznobizmusból, mint csírából kiteljesedő sokrétű embertárs-gyűlölet.
Végeláthatatlan a megjelenési formák skálája: a bőrszíntől
kezdve, kulturális gyökereken keresztül a gazdasági életben elért
sikerekig számtalan különbözőség indukálja.
És mindig végtelenül kihasználja, gerjeszti a politika, ha a saját társadalomban
- többnyire az ő hibáikból - megjelenő problémákról kívánja
elterelni a figyelmet. És milyen könnyű más népcsoportra terelni a
frusztráció keltette dühöt!
L. még ('Beteg emberiség, mocsok világ'): http://mek.oszk.hu/04200/04276/html/beteg4.htm
Hatalomvágy
Ismét elég idéznem önmagamat ('Beteg emberiség, mocsok világ.'): http://mek.oszk.hu/04200/04276/html/beteg3.htm
A nyomorultak semmibevétele, leköpdösése
A magasabbrendűségi érzés, az alfa-tudat egyik legocsmányabb
formája, végső kiteljesülése, amikor a társadalom egy - többnyire
messze nem legértelmesebb - rétege lenézi, sokszor szinte állatként
kezeli a szegényeket, nyomorultakat, különösen a más etnikumhoz
tartozókat. Fabatkaországunk egyik legnagyobb bűne, terhe. A 11. melléklet tartalmaz friss adalékokat.
Korábban az A
garasországi neokapitalizmus természetrajza c. munkám első részének XVIII.
fejezetében és Garasország
ma - hajléktalanok, fagyhalál, szegénység, rabszolgaság:
nyomor-csokor c. mellékletében
foglalkoztam részletesen a kérdéssel. Az utóbbiból átemelek ide pár
sort: "Ferge Zsuzsa szociológus, akadémikus friss tanulmány alapján
Friderikusz vasárnapi műsorában kijelenti: a mostani szegénység a
Horthy-rendszer nyomor-szintjével azonosítható. Eddig is tiszteltem, ez
a mondata két szempontból is elismerésre méltó. Egyrészt végre
hallani kritikus hangot is a Horthy-éráról, nem csak a Fidesz óta csömörig
terjengő ömlengést, másrészt végre kimondja valaki, hogy 14 év és
a nemzeti vagyon jelentős részének elvesztése kellett ahhoz, hogy
visszasüllyedjünk a 'hárommillió koldus országának' szintjére."
Egyes nyugati vélemények szerint a magyar cigányság nyomora az afrikai
éhezők szintjéhez hasonló. (11)
***
A mai gazdasági-társadalmi berendezkedés(ek) néhány aspektusa az
én szememmel nézve!
Igazságszolgáltatás = gazságszolgáltatás
Hogy beszélhet az emberiség igazságszolgáltatásról, ha az igazság
ennyire megfoghatatlan? Ha a jóság (megfelelőség) fogalma ennyire
relatív?
Az igazságszolgáltatás igazságáról egyébként se beszélhetünk. Ha
az igazságszolgáltatás (szigorúan vett igazságszolgáltatás!) által
ártatlanul tönkretett embertömeget megkísérelné valaki összeszámolni,
kiderülne, hogy ma a Föld nem tudná eltartani őket!
Mindig a hatalmon lévőket vagy erős érdekcsoportot szolgál ki! Elvétve,
néhány demokratikus országban (van ilyen? NEM az USA-ban!) fordul elő,
hogy mára valami független-szagú igazságszolgáltatás működik.
Néhány adalék mellékletben: a hibázó bíró, a törülközőt bedobó
igazságügyi elmeszakértő, Zuschlag itt, senki ott, egy bíró elejtett
véleménye, főbírói vélemény! (12)
Privatizáció (mint a neoliberálizmus/libertánizmus
förmedvénye)
A tolvaj is csak privatizál.
Az állami, közösségi tulajdon privatizációja ab ovo rablás! A közösség
kimaradó részének megrablása.
Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a privatizáció jobb gazdálkodáshoz,
gyorsabb fejlődéshez vezet. Gondoljunk saját kis országunkra! Ott állunk,
ahol a privatizáció kezdetekor álltunk. Lassan fejlődő, azonos,
illetve nagyobb terhektől rogyadozó társadalom vagyunk.
És gondoljunk bele, hogy a volt Szovjetunió embermilliók
rabszolga-jellegű munkájával teremtett meg mindent (olajbányászat,
400.000 km magisztrális olajvezeték, gáz, nagyipar, hadiipar), amiből
most dollármilliárderek dőzsölnek. (15)
Egészségügy
Kiemelem a szürke témák közül, mert nagyító alá kell helyezni.
Az átfogó egészségügyi reform ugyan hatalmas pofáraeséssel
megbukott az ügyetlen kezelés és az ellenérdekek összefogása következtében,
de az egyik főcélja, a privatizáció csendben és nagyon aljasul
zajlik. Mint öregedő ember naponta találkozom a 'bújtatott' privatizációval
és annak máris igen kellemetlen következményeivel. Néhány év és
vaskos rétegek szorulnak ki az egészségügyi ellátásból! (10)
A (globális) kapitalizmus
Néhány alaptörvény és kételyeim azokkal kapcsolatban:
- A magántulajdonnak abszolút prioritás biztosítandó, mert az hatékonyabb
(a gazda jobban figyel, vigyáz a gazdagságára). Szerintem ez igen korlátozott
szférában, a mini-kis- és maximum középvállalkozásokra igaz, ahol tényleg
a gazda gazdálkodik. A gazdaság döntően nagyobb szektorában, a
nagyiparban, óriás-kereskedelemben, pénzügyi szektorban merő blöff
vagy hazugság vagy ostobaság vagy amit akartok... Menedzserek igazgatják
az egészet vagy jól vagy rosszul (igaz, utóbbi esetben többnyire kirúgják,
leváltják, jön az újabb hülye vagy korrupt disznó).
- A szabad verseny viszi előre a gazdaságot, minél szabadabb, annál
jobb. Már az USA-ban is igen neves közgazdászok kritizálták ezt a
balga tézist (Galbraith, például), Kína és Vietnam most részben
igazolja, részben keményen cáfolja ennek a tézisnek a megalapozottságát.
A tőke ugyanis hatékonyság-érzékenyen versenyez(tet), kerüli a lassúbb
megtérüléseket, a társadalom (világ-társadalom!) érdekeit teljesen
szem elől hagyja. A vegyes gazdaságú fenti két ország igazolja a magángazdaság
és verseny pozitív hatásait, nagyrészt ennek köszönhető az óriási
lendület, amivel haladnak, másrészt viszont a tervezés, a kulcskérdések,
pozíciók, szektorok kézben tartása, felügyelete, a szociális kérdésekre
fordított figyelem meggátolja az úttévesztést és a társadalom
teljes szétszakadását.
- A gazdaságot, mindent jól szabályoznak a 'szabad/független' szabályozók,
intézmények, mint például a (részvény- és termék/termény) tőzsdék.
Az utóbbi hónapok eseményei éppen arra mutatnak rá, hogy ezek szinte
kizárólag a spekulációs tőke játékszerei, embertömegek vagyonvesztésének
és piaci mechanizmusok rombolásának játékszerei. A magyar/zsidó
Soros, a tőzsde mágusa maga is régóta figyelmeztet erre. És akkor még
nem beszéltünk a kartellekről, egyéb, a piacot kézben tartó maffiákról.
A tőzsdét játékszerének tekinti három magyar nagyvállalat is: a
mostani (2008 júliusa) bessz elől részvényeik 'kölcsönadásával',
illetve befogadásával menekít nyilvánvalóan saját részvényeket a
MOL.
- A kapitalizmus válságoktól terhes. (Nagy szószólói tagadják ezt a
tételt.) Napjainkban az erre jól felkészített nemzeti és nemzetközi
pénzügyi intézmények se tudják megakadályozni, világszerte rombol,
pusztít, mint a pestis anno és a háborúk mindenkor, ma is. És most végleg
bizonyít a kapitalizmus: kitört a világválság, élén a világcsendőr,
nagydemokrata, legszabadabb versenyt űző USA-val! Kisemberek tömege fog
tönkremenni. (08.09.17)
Már röhögni se lehet azon, ahogy a kapitalizmus, legerősebb
fellegvárával, az USA-val az élen omlasztja össze a bankrendszerét,
bizonyítja fényességesen, hogy a "szabad piac" gátlástalan
gazemberek focipályája. Szabadon fociznak dollár-ezermilliárdokkal,
szegény emberfejekkel. És közben csak a legnagyobb 12 csődbement bank
vezérei dollármilliárdokat vágnak zsebre végkielégítésként.
(Akadt kivétel, hál'isten: egyetlen vezér úgy távozott, hogy nem
vette fel a végkielégítést.)
Istentelenül régóta állítom, hogy a korlátlan privatizációt dicsőítők,
köztük az egész fabatkaországi 'politikai elit' (pfuj!) tévúton jár!
A kapitalizmus szélhámosok Kánaánja, igen szigorú állami kontroll nélkül
nem szabad a gazdaságot, politikát, katonákat működtetni. Életveszélyes
az egész emberiség számára! (08.10.02)
És itt a teljes, pénzügyiből gerjedő általános válság.
Csak az USA-ban több százezer utcára lökött ember, Európában sorra
termeléscsökkentés miatt bezáró autógyárak, köztük talán véglegesen
becsődöltek is. Íme a dicső kapitalizmus, íme a liberalizmus csődje!
(08.10.09)
Banditizmus, szélhámosság, aljasság! Napjaink kapitalizmusa bizonyít,
ez vezeti, ezek uralják. És a kapitalista hatalmak az adózók pénzéből
most kisegítik a csődgazdákat, államosítanak. Micsoda kapitalizmus
ez, neoliberális főpapok? (08.10.16) - (8)
A fabatkai neokapitalizmus mai virágai
Ismét utalok a 2007 január 20-án lezárt Garasországomra, ezúttal
annak Negyedik
rész, XIII. fejezetére és a szegénységgel
foglalkozó mellékletre. A XIII. fejezetben összefoglaltam, hol tartott
akkor a Fabatkaország szintjére süllyedt ország. Állítottam, hogy
minden ízében jobbra tolódott, még a hatalmon lévő MSZP vezetője
is, aki a blairi neoliberalizmust (libertánizmust), a kapitalizmus ideológiái
között szélsőjobbot képviselő elméletet tűzte pártja lobogójára
és ezzel a szegénység növekedése felé hajózott. A közgazdasági
fekete lyuk mérhetetlen erőforrásokat nyelt el az ország lakosságának
döntő hányada elől. Kifejtettem, hogy a társadalmat nem egy, hanem három
árok-rendszer szabdalja szét, idézem a vonatkozó bekezdést: "Nem
egy árok, a jobb- és baloldalinak titulált formációk közötti -
nevezzük függőlegesnek - szeli ketté az országot, hanem három. A társadalmat
egymással nem vagy alig érintkező szegmensekre szabdaló árkok is súlyos
teherként nehezednek az országra. Nevezzük ezt a második árok-rendszert
vízszintesnek. Ez a szélsőséges tagoltság óriási (vissza)szívóhatást
gyakorol az ország fejlődésére. Gondoljunk csak bele mi minden
tartozik ebbe a problémakörbe: roppant szegénység és
az ellenpólus: mérhetetlen gazdagság (0-tól 1000 md-ig), elitizmus,
VIP, dőzs, lenézés, etnikai gyűlölködés! A
harmadik árok a legmélyebb talán: a vezetésre hivatottak (politikai
osztály?, elit?) és a rosszul vezetett nép közötti! Harmadik dimenzió.
Orbán Viktor a méregfog, amíg ki nem húzzák, nem lehet ezt az országot
vezetni." Kijelentettem, hogy befejeződött a Horthy-éra társadalmi
struktúrájának a rekonstrukciója, valamint az állam és a római
katolikus egyház szimbiózisának helyreállítása, amire rásütötték
az MSZP bélyegét. Foglalkoztam a rossz kormányzással és ostoba
politikusainkkal. Idéztem három véleményt. Ma se tudom jobban
kifejezni a saját véleményem ezzel kapcsolatban, mint hogy újra ide idézem
azokat:
- nyugati szakértő: "A magyar politikát az ostobaság és harci
szellem hatja át."
- Economist folyóirat: "Mindkét oldalon badarságot beszélnek."
- Kiss Elemér, volt kabinet-miniszter: "Józan embernek tartom magam
és józan ember nem tudhatja szenvedés nélkül elviselni, ami ma a
magyar politikai életben zajlik."
Egyszerűen alkalmatlannak tartottam politikusainkat az ország vezetésére.
Azért ölik egymást, mert máshoz nem értenek.
Végül annak a véleményemnek adtam hangot, hogy a kormány (akkor és
ma is kidolgozatlan) reform-programja meg fog bukni. Idézem: "A
reformok nem fogják meghozni a vállalt eredményeket: (1) Nem nyúlnak
megfelelő erővel a fekete lyukhoz! Igaz, ha megpróbálnák
se sikerülne semmi. (2) Óriási lesz az ellenállás a vörös szín okán
(ezeknek? - mondják ma is). (3) Mert nagy rejtett jövedelmeket érint,
mert a feketemunkások kiszolgáltatottsága óriási. (4) Tovább fogja növelni
a felháborodást, mert a mindig szorongatott rétegekre fog nehezedni a
nyomás. (5) És mert óriási erőt jelent a demagógia, a népbutítás,
néplázítás sokezeréves klaviatúráján művészien játszó
jobboldal, Orbánnal az élen."
Mi változott az eltelt két év alatt? A helyzet -
amint a 11. mellékletben részletezem - nagymértékben romlott. Csak a
hangsúlyosabb témákat emelem ide. Tovább tolódott az ország jobbra:
további kulcspozíciókat foglalt el a jobboldal, a szélsőjobb pedig
katonai jelleget is öltve permanens izgalomban tartja az országot. Tovább
folyt az esztelen és eredményeket nem hozó privatizáció. A közgazdasági
fekete lyuk csóvái vastagodtak és szaporodtak, gondoljunk csak a maffiák
és kartellek, ármanipulátorok erősödő szerepére és a korrupció
határtalan növekedésére. A kormány naponta igazolja vezetésre
alkalmatlanságát és abszolút érzéketlenségét a szociális problémák
iránt (rendkívül finom megfogalmazás!). A reformokkal úgy bukott meg,
mint hátmenetben magasugrással próbálkozó kacsa.
Minderre szívlapáttal tett rá a kapitalizmus globális válsága. (11)
Van-e kiút? A közeljövőben nincs! Növekedni fog a
nem európai (afrikai színtű) szegénység, a felettük álló rétegekből
lecsúszás, a krízishelyzetekben megszokott fajgyűlölet-fokozódás.
Nem tud létrejönni politikai konszenzus a két nagymarha hatalomőrült,
Orbán és Gyurcsány között. Évekig evickélni fog a világkrízis
farkában az ország.
És a távolabbi jövőben? Az egyedül süllyedő hajónk
süllyedése lassulhat, ha a nagyobb süllyedő hajó, az Európai Unió
egységes fazont ölt, Európai Egyesült Államokká kovácsolódik és
ha lángeszű vezéreink még nem adták el Nyugatnak a dél-alföldi
hatalmas gázkincset (koncesszión túl magát a gázt is). Nagy kérdés,
igen ellentmondók az információk és nagy a csend körülötte!
Demokrácia
Megvalósíthatatlan, naiv álom! - mondja szűk kis agyam.
Teoretikusan is csak áttételesen jöhet létre a 'nép uralma', a tömegek
csupán delegálni tudják a hatalmat általuk kiválasztott egyedek vagy
csoportok kezébe, akik, amik elvileg erre alkalmasak. Ez a kiválasztás
legalább két szempontból nem lehet sikeres: egyrészt - amíg az ember
ember (lásd az eddigieket) - oly mértékben, korlátlanul, egyszerű
eszközökkel, demagóg szlogenekkel befolyásolható a folyamat alatt
(ostoba ahhoz, hogy eligazodjon igazság és gazság között), ami
szinte biztossá teszi a kiválasztás kudarcát, másrészt a vezetésre
vállalkozók döntő többsége hatalomvágytól fertőzött, tehát
eleve alkalmatlan demokratikus gondolkodásra. A népszavazás intézménye
az egyetlen, ahol a népakarat valóban megtestesülhetne, de egyrészt ez
az intézmény is korrumpálható demagóg módszerekkel, másrészt akármi
a nép döntése, a politika rövid időn belül módosítani képes.
Vizsgáljunk meg néhány demokratikusnak, példaképnek állított
országot!
Kezdjük a legrégibbnek, legkiforrottabbnak ismert 'demokráciával', az
USA-val. Zseniális elméknek ott sikerült létrehozniuk olyan jogrendet,
ami világméretekben is a legdemokratikusabb államrend kialakítását
tette lehetővé. A gyakorlat azonban azóta is súlyosan antidemokratikus
jelenségektől terhes. Ha csak a fajgyűlölet tobzódását emeljük ki,
az a közeli időszakig hatalmas tömegeket fosztott meg elemi jogaiktól.
A mai fejleményeket, a Bush-klikk végtelenül aljas manővereit
figyelve megállapíthatjuk, hogy a hatalom csalással, félrevezetéssel
a legsötétebb agresszióba tudta rántani az országot. Kimondhatjuk,
hogy az USA mára a nagytőke által támogatott katonai-hadiipari maffiák
játszóterévé vált. Minden, csak nem demokrácia. Ha az új elnök fel
próbál majd lépni ellenük, le fogják lőni, mint egy kutyát.
Folytassuk Indiával, a vezetőik által 'legnagyobb demokráciának'
tartott birodalommal. Az állításuk nonszensz: ahol százmilliók élnek
abszolút nyomorban, ahol a Mahatma által betiltatott, de élő
kasztrendszer elképzelhetetlen módon zár ki százmilliókat a társadalom
kaszt-magvából, ahol büntetlenül tobzódhat a társadalom
kivetettjeinek ravasz kizsákmányolása, esetenként terrorizálása, ott
nem lehet demokráciáról beszélni.
Csak egy pillantást érdemes vetni a posztkommunista, neokapitalista országok
demokratikusnak mondott legnagyobbikára, Oroszországra. Cári allűrök,
az igazságszolgáltatás befolyásolása, kis népek elleni állami
terror tarkítják a képet. Semmi köze a nagy gondolkodók által megálmodott
demokráciához.
Végül összegezzük a fentebb-lentebb Fabatkaországról írtakat ebből
az aspektusból. Csupán pár kiemeléssel utalok arra, miért nem
tekinthető demokratikusnak ez a neokapitalista, sosevolt demokrácia: az
igazságszolgáltatás súlyosan befolyásolt egyoldalú, jobboldali eszmék
és demagógia által; tág tere van a fajgyűlöletnek és a - demagóg módszerekkel
szított - politikai gyűlöletnek; szabadon garázdálkodnak a fennálló
államrendet támadó sötét erők; az államfő nem semleges; végül (és
talán legfontosabb) a népszavazás intézményét sorozatban gyalázza
meg a világ egyik legdemagógabb pártvezére. Ez minden, csak nem demokrácia!
Végszó előtt egy vallomás:
Elolvastam Krausz Tamás 'Lenin' című könyvét. Hihetetlenül alapos mű,
a könyv alcímének megfelelően tudományos 'rekonstrukció'. Számomra
döbbenet, Lenint Sztálin ellentétének hittem, most ébreszt rá a
baloldali történész, hogy a szovjet diktatúra elindítójáról, Sztálin
előfutáráról, a szovjet terror alapköveinek megálmodójáról,
kialakítójáról van szó. Olyan pofon a számomra, mint Hruscsov Sztálint
leleplező beszéde volt anno. Iszonyat! Az a rendszer se volt akármi, ez
se!
és intő szavak:
Az ország tragédiájának egyik fő oka, hogy áhítattal hódoltunk
be példaképnek tekintett 'demokratikus' kapitalista országoknak. Pedig
évtizedek alatt lehet ugyan sokat változni, de a társadalom gőgje
nehezen múlik ki. Vessünk egy pillantást arra, hogy viselkedtek ezek a
hatalmak pár évtizede! (14)
Végszó:
Tudok-e még valamit mondani erről a világról, különösen néhány
mondatba tömörítve?
Talán. Azt hiszem négy gondolatkört kell érintenem.
Az írás elején az emberiség gondolkodását, viselkedését meghatározó
fogalmakkal foglalkoztam. Én, a saját filozófiámból kiinduló
megfogalmazások alapján úgy vélem, hogy humánus emberiségről beszélni,
abban reménykedni, hogy ez az embertípus uralkodóvá válhat, reménytelen!
A kapitalizmus elemzéséből, különösen a liberális kapitalizmus
most reflektorfényben zajló csődjét figyelve arra a következtetésre
kell jutnom (nem Marxot vagy Lenint, vagy akár tovariscs Varga akadémikust
utánozva), hogy a kapitalizmus végre komolyan bizonyítja: alkalmatlan
az emberiség egésze problémáinak megoldására. Sőt, növeli a
nyomorban élők számát. Valami más megoldásra van szüksége az
emberiségnek. Vagy minimum a kapitalizmus irányító mechanizmusainak gyökeres
reformjára! Obama hatalomra jutása reményeket kelthet. Talán
legfontosabb a meghirdetett tézisei közül (l. 8. mell.): "a krízis
emlékeztet minket arra, hogy komoly felügyelet nélkül a piac
kontrollálhatatlanná válhat". Ha a probléma megértését
olyan intézkedések követik, amelyek a szélhámosok kapitalizmusából
valami ellenőrzött kapitalizmust teremt, már léptünk egyet a remény
útján!
Ami nyomorult kis országunkat illeti, teljesen reménytelennek látom
a helyzetet. Az ország aljas és ostoba kiárusítása, a jobboldali
Magyarország szinte teljes rekonstrukciója, a jobboldal ádáz dühe, a
demagóg hatalomőrültek ellentét-szítása, az ostoba (és várhatóan
még ostobább) kormányzás lehetetlenné tesz bármiféle kibontakozást,
komoly fejlődést.
Végül, miben reménykedhetünk? Én abban reménykedek, hogy Kína
bebizonyítja, hogy a vegyes gazdaság, illetve ellenőrzött gazdaságirányítás
és a szegénység felszámolására irányuló komoly szándék, törekvés
fényes jövőt hoz számukra. És akkor általánossá válhat a struktúra
követése. Ha ez a fegyveres konfliktusok felszámolását is hozhatja...
akkor van jövője az emberiségnek. Megjegyzem még, hogy bár a világkrízis
Kínát is megrázza, a hatalmas belső piac, a központilag ellenőrzött
és irányított piacgazdaság és a nép hihetetlen szorgalma gyorsabb
talpraállást fog hozni, mint akár az USA-ban, akár Európában. És
akkor nagyon lerövidülhet a világelsőség eléréséhez szükséges idő.
Nem is beszélve arról a mind reálisabb lehetőségről, hogy a ma világ-devizaelső
Kína és a pár éve még devizaelső Tajvan valamilyen államszövetsége
mit hozhat a világnak! (13)
Lezárva: 2009 január 31
2009 február 1: Spiró György nyilatkozik a jobboldali Balónak az 'A
szólás szabadsága' című műsorban (nem szószerint idézem, csak emlékezetből):
"Az ország nem a szegénység ellen, hanem a szegények ellen
harcol!" Tökéletes megfogalmazás!
|