Nagyon működésbe hozta szürke kis agyam két TV-film. Nem fogtam fel, ki, mikor és kiknek kreálta, csak úgy beleragadtak a szürke agysejtjeimbe, mint bogáncs az eltévelyedett bugyogójába. Mert miről is szóltak?

Az egyik arról a történelmi epizódról szólt, ami nem sokkal a mi '56-unk után, amikor az ország egy modern elnyomó hatalmat akart lerázni a nyakáról, valamikor a múlt század (!) 50-es és 60-as éveiben zajlott és az 1960-as évek második felében nagymértékben hozzájárult Kenya függetlenségének elnyeréséhez. A ma magát demokratikus rendnek mondó brit gyarmatosító oroszlán ellen keltek fel az elnyomottak. A mozgalom vallási köntösben jelent meg, az úgynevezett 'Mau Mau' pogány hitképlet formájában (Mau Mau Uprising). Idebiggyeszthetnék ismertető nyugati site-okat, de mind szépít a filmhez képest. Mert miket is lehet érzékelni a filmben? Egyrészt azt a középkori terrort, amit ez a nagyon demokratikus rendszer ugyanakkor alkalmazott, amikor nálunk a Rákosi-rendszer alkalmazta elképesztő szemét trükkjeit. A terror megjelenésének több, akkor talán teljesen elfogadott változata jelenik meg valós dokumentum-filmfelvételekben: koncentrációs tábor (közismertebb változatai: lager, GULAG), ahol szögesdrót kerítések mögött, a forró trópusi napon a sarkukon ülnek tízezrek, majd sorban állnak egy marék rizsnek vélhető maszlagért; a vaskos valóságát, meztelen aljasságát pompázatos díszruházattal, kereszttel, apostoli süveggel takaró, a kereszténység képviseletében megjelenő főpapok, akik felesketik a puhább felkelőket a keresztre és ezzel kegyelemben részesítik őket, egyben halálra ítélik a keményebbeket, akik számozott rabként várják a halálos ítéletet vagy a sokévi további raboskodást. Nem emlékszem a pontos számra: vagy több mint ezerről vagy több ezerről szólt. Ennyit végeztetett ki a demokratikus példaképünk akkor, amikor a nyugati propaganda keresztre tudta feszíteni a Kádár-rezsimet (sokadszor ismétlem: joggal!) háromszázvalamennyi - részben köztörvényes bűnöző - kivégzett okán. Micsoda igazság-osztogatás, szentséges Atyaúristen! Szoptuk, mint az anyaemlőt!

Ebben a filmben vagy filmsorozatban feltűnt még Nigéria és Aranypart. Hasonló szereposztás! Tündökletes elnyomók, pazar köntössel fedett aljas mezítelen lelkek, gyarmati nyomor. Ha lenne is tiszta agyam, megkergülnék. Miért is? Mert a XX. században még kegyetlen elnyomó hatalmakról van szó, amelyeket ma szentelt ostyaként nyelendő szuper-mintaként tolnak a neokapitalista kizsákmányolt országok és népek naiv, elgágyult képe elé. Szentképekként kell imádni őkelméket!

A másik film Egyiptomról szólt, éspedig a mi '56-unkkal párhuzamosan zajló angol-francia megtorló akciókról. Merthogy a félgyarmati-gyarmati Egyiptom vette a bátorságot és államosította a szuezi csatornát. Kapott is a képébe csatahajókat, repülőgép-anyahajókat, bombázókat, elit alakulatokat. A film ezeket mutatja be, azt, ahogy a ma nekünk példaképül állított két gyarmattartó hatalom miként gázolja le az önállósodási törekvést. Bombázások, partraszállás, égő város (Port Said?). Izrael is gyorsan csatlakozott a két hős, gyilkos hatalomhoz. És még arról szól a történelem, hogy az arabok kezdték a háborúskodást Izraellel! Két dolog vetett véget a gaz támadásnak: a Varsói Szerződés megfenyegette a három betolakodót beavatkozással és az USA nem tudta összeegyeztetni a magyar forradalom elnyomásának kritikáját Szuez bátorításával. Kénytelen volt a harcok leállítását követelni. Hosszú és kegyetlen sztori, kis agyamban most csak annyi ágaskodik, hogy ezeket kell most imádnunk. Érdemes belekukkantani a Szuezi krízisbe.

Íme a humánus, demokratikus, igazságos Nyugat!
 

KEZDŐLAP