Robert Kennedy halála

Robert F. Kennedy szenátor, az 1963-ban Dallasban meggyilkolt amerikai elnök fiatal testvére, szintén tragikusan fejezte be életét. Halála fontos szerepet játszott a J.F.K. elleni merénylet valódi hátterének a további homályban tartásában. Ha Robert Kennedy bekerült volna a Fehér Házba, akkor rendelkezett volna azzal a hatalommal és eszközökkel, hogy végül is az igazságszolgáltatás kezére adja testvérének gyilkosait. Robert Kennedy halálában szinte kivétel nélkül szerepet játszottak azok a háttérerők, amelyek J.F.K. életének a kioltásában is részt vettek. Újabb szereplőként azonban megjelenik a SAVAK, az iráni sah titkosrendőrsége is. A felszínen az egykori igazságügyi miniszter halálának a körülményeire ugyanolyan egyszerű és világos volt a hivatalos magyarázat, mint amilyet a Warren-bizottság jelentése adott a dallasi merényletre. Mindkét esetben az volt az irányadó, hogy egy "magányos, ütődött alak" egyedül felelős a bűntény elkövetéséért. Összeesküvésnek még csak a gyanúja sem merülhet fel.

Robert Kennedy lelövésére 1968-ban Los Angelesben azt követően került sor, hogy megnyerte az elnökválasztási kampány szempontjából meghatározó jelentőségű kaliforniai előválasztást, amelyet a demokrata párti választópolgárok körében tartottak. Robert Kennedy 1964-ben kivált Johnson elnök kormányából és New York állam egyik szenátora lett. Ez a fiatal Kennedyt a demokrata párt elsőszámú elnökjelölt várományosává tette, vagyis megnyitotta számára a Fehér Házba vezető utat. Robert Kennedy az Ambassador Hotelben választási győzelmét jelentette be támogatóinak, és beszéde végén keresztülment az őt ünneplő sokaságon, hogy távozzon a szállodából. Mindazonáltal Kennedy egyik segítőtársa ismételten ragaszkodott ahhoz, hogy Kennedy ne a főbejáraton, hanem a szálloda konyháján keresztül - amely a bálterem mögött volt - távozzon a hotelból. Ez a segítőtárs, aki ennyire ragaszkodott ahhoz, hogy Robert F. Kennedy (vagyis R.F.K.) a konyhán keresztül távozzon, nem volt más, mint Frank Mankiewicz, aki karrierjét a los angelesi ADL-nél kezdte, mint közösségkapcsolattal foglalkozó munkatárs. Oliver Stone J.F.K. filmjének is ő volt PR menedzsere. Amikor Mankiewicz a konyhán keresztül éppen átvezette Kennedy szenátort, egy fiatal arab-amerikai, Sirhan Bishara Sirhan, várta. William Sullivan az FBI igazgatójának az asszisztense mondotta "soha nem tudunk magyarázatot adni Sirhan jelenlétére az Ambassador Hotel konyhájában". Mindazonáltal feltételezni lehet, hogy Bobby Kennedy miért a konyhán keresztül távozott ahelyett, hogy a főbejáratot választotta volna eredeti elképzelésének megfelelően. Mankiewicz hangsúlyozza, hogy az útvonal megválasztása R.F.K. saját döntése volt, és ő állítólag ezt ellenezte.

Hogy pontosan mi történt az alatt a néhány végzetes másodperc alatt, még ma is vita tárgya, noha a lényeg nem lehet vitás: lövéseket adtak le Robert F. Kennedyre, amelyek életveszélyesen megsebesítették a demokrata párt esélyes elnökjelöltjét. R.F.K. hamarosan meghalt, az arab-amerikai merénylőt leteperték a földre, letartóztatták, bíróság elé állították, és börtönbüntetésre ítélték. A közvéleménnyel tudatták, hogy Sirhan elégedetlen volt Kennedy erőteljesen Izrael-barát álláspontjával, és ez volt az egyik vezérmotívum, amely rávette a gyilkosság elkövetésére. Egy arab-amerikai volt tehát a merénylő, aki a mártír amerikai elnök ugyancsak népszerű testvérét kiiktatta a közéletből.

Robert Kennedy valóban erősen Izrael-barát politikát folytatott, mint szenátor. New York állam szenátoraként ez nem is történhetett másképpen, hiszen New York városa nagy létszámú zsidó közösséggel rendelkezik. Ha valaki tudta, hogy John F. Kennedy elnökként milyen elkeseredett titkos háborút vívott bizonyos izraeli vezetőkkel, akkor az testvére Robert Kennedy volt. Sirhan maga is "patsy" - azaz előre kiválasztott balek - volt, akinek vállalnia kellett a bűncselekmény elkövetését egy olyan összeesküvésben, amelynek a forrásvidéke nem az arab országokban keresendő. Lee Harvey Oswaldtól eltérően, aki szintén "patsy"-nek nevezte magát, Sirhan Bishara Sirhan kezdettől fogva passzív belenyugvással, minden tiltakozás nélkül viselte el, ami vele történt. Ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy az összeesküvés hátterét kutatók közül többen állították: Sirhan kábítószer vagy hipnózis befolyása alatt állt, mikor tettét elkövette, azaz akarat nélküli zombí volt, fásult, akarat nélküli biorobotként viselkedett. Ahogy teltek a hetek és hónapok, a hivatalos nyomozás a nem hivatalosan folytatott nyomozással egybehangzóan megállapította, hogy nem egy, hanem több fegyverből adtak le lövést az Ambassador Hotel konyhájában.

Ezúttal is felmerült a kérdés, hogy egy Dallas-2-vel szembesült-e a világ? Hogy vajon ugyanazok a háttérerők állnak a los angelesi merénylet mögött is, mint akik J.F.K.-t megölték? Tény az, hogy a második Kennedynek a megölése nem váltott ki olyan sokkoló hatást, mint J.F.K. halála. 1968. egyébként is feszültséggel teli esztendő volt világszerte, de különösen az Egyesült Államokban. A társadalmat egyre inkább megosztotta a vietnami háború, a faji zavargások, és a három jelölttel folyó választási kampány. Köztársaságpárti színekben Nixon, a demokrata párt képviseletében Hubert Humphrey, és a déli fehér társadalom képviseletében pedig George C. Wallace, korábbi alabamai kormányzó, indult. Ez volt az az esztendő, amikor a new orleansi kerületi ügyész vádiratot készített Clay Show ellen, aki Permindex nevű cég irányító testületének volt a tagja. Sokan meg voltak róla győződve, hogy Bobby Kennedy halála közvetlen kapcsolatban áll J.F.K. öt évvel korábbi halálával, de senki nem volt képes a tények és információk mozaikkockáinak az összerakására, azaz arra, hogy be is bizonyítsa a közvetlen kapcsolat meglétét.

Robert Morrow, aki korábban szerződéses kapcsolatban állt a CIA-val, publikált egy könyvet "The Senator Must Die" (A szenátornak meg kell halnia) címmel, amelyben bemutatja, hogy a két esemény közötti kapcsolat sokkal mélyebb, mint azt első pillantásra hinni lehet. Morrow szerint Robert F. Kennedy meggyilkolását a CIA megbízásából hajtották végre. A feladattal a CIA szövetségese, az iráni sah titkosrendőrsége - a SAVAK - lett megbízva. A SAVAK megszervezésében nemcsak a CIA, de a Mosad is részt vett. Morrow széleskörű kutatást végzett és rájött, hogy a SAVAK egyik magasrangú ügynöke, Khyber Khan, csatlakozott Robert Kennedy elnökjelöltségért folytatott kampányához, és bekerült R.F.K. kaliforniai kampányközpontjába. Khyber Khan további SAVAK ügynököket is bevont R.F.K. választási csapatába. Ez már Morrow szerint az összeesküvés részét képezte. A merénylet előkészítéséért és koordinálásáért Khyber Khan volt a felelős. R.F.K. bevonta Khyber Khant belső körébe, mert azt hitte róla, hogy az iráni sah igazi ellenfele. Khyber Kahn ugyanis az 1960-as évek elején vitába keveredett a sahhal egy üzleti ügy kapcsán, és ekkor Washingtonba jött, ahol az akkor igazságügyi miniszter Robert Kennedyt bizonyítékokkal látta el arról, hogy a sah rosszul használta fel az Iránnak juttatott amerikai segélyt. Ennek eredményeként megromlott a viszony a Kennedy kormányzat és a sah között, és később sem sikerült ezt megjavítani. Khyber Khan azonban kiegyezett a sahhal, és ő volt az, aki 1963-ban a nyugati-parton beindította a SAVAK hírszerző tevékenységét. Minderről azonban Robert Kennedy nem tudott.

Khan elgondolása szerint olyan döntés született, hogy a merénylet végrehajtója Sirhan, egy jordániai származású amerikai, és Ali Ahmand, egy pakisztáni legyen. Mindketten külföldi diákszövetségekhez tartoztak. Dél-Kaliforniában számos külföldi diák végzi tanulmányait az ottani egyetemeken. Morrow szerint mind Sirhan, mind Ahmand jelen volt R.F.K. meggyilkolásánál. Mindkettő tüzelt, Sirhan egy 22-es kaliberű pisztolyból, Ahmand pedig a CIA által készített 22-es kaliberű fegyverből, amely egy Nikon SLR kamerának volt álcázva. Morrow könyvében közöl egy fényképet Ahmandról, akinek a nyakában ott van ez a bizonyos "kamera", közvetlenül ott áll Kennedy szenátor mellett, mielőtt a halálos lövések eldördültek. Miután Kennedy elmondta végső beszédét és elindult a szálló konyhájába, Sirhan természetesen elővette fegyverét és rálőtt vele a szenátorra. Ezzel elérte, hogy Sirhan került a figyelem központjába. Egyik tanú szerint, - ezt egyébként a hatóságoknak is elmondta - Sirhan soha nem került elég közel ahhoz, hogy közvetlen közelről adhasson le lövést. Eközben Ahmand szintén használta álcázott fegyverét, és valószínűleg ő adta le a halálos lövést. A kitört zűrzavart kihasználva Ahmand észrevétlenül távozott kamerájával. Az, hogy észrevétlenül távozzon, rendkívül fontos volt, mivel a valódi tettesek leplezését nagyon megnehezítette volna, ha Ahmandot elfogják egy CIA által készített fegyverrel.

Amikor Robert Morrow további információkat akart szerezni Ahmandról, akkor a los angelesi rendőrség speciális egységénél (ez a szenátor elleni merénylet kivizsgálására alakult) dolgozó két CIA tiszt ezt megakadályozta. Morrow kutatási eredményeit megerősítették azok az információk, amelyeket Alexis Goodary-tól kapott Washingtonban. Goodary volt a SAVAK részéről Khyber Khan felettese. Goodary-t 1977-ben egy hónapra rá, hogy beszélt Morrow-val, meggyilkolták. Morrow informátorai szerint a SAVAK tette el láb alól. Goodary elmondta Morrownak, hogy ő bemutatta Khyber Khant a szervezett bűnözés több fontos vezetőjének. Az egyik volt C.H. "Jim" Poller, aki az összekötő volt a washingtoni maffia és Meyer Lansky, valamint Santo Trafficante között. Lansky és Trafficante már fontos szerepet játszott a J.F.K. elleni merényletben is.

Abban az időben, amikor folyt Sirhan előkészítése a Robert F.Kennedy elleni merényletre, a fiatal arab-amerikai a santa anitai lóversenypálya istállóiban dolgozott. Santa Anita valójában Meyer Lansky nyugat-parti helytartójának, Mickey Cohennek, volt az egyik fő profitszerző központja, de csak spekulálhatunk arról, hogy Cohen és alárendeltjei milyen szerepet játszhattak az R.F.K. elleni merényletnél. Az viszont bizonyított tény, hogy az iráni SAVAK szorosan együttműködött a CIA-val. Erről elegendő bizonyíték áll rendelkezésre. 1953-ban a CIA-nak kulcsszerepe volt Mohamed Mosadik nacionalista iráni vezető megbuktatásában, és a sah hatalmának a helyreállításában.

Ennél kevésbé ismert, hogy a SAVAK közeli munkakapcsolatban áll a Mosad-dal. Noha Irán mohamedán ország, ebből azonban még nem következik, hogy ellenséges kapcsolatban állna Izraellel. 1958-ban az akkori izraeli miniszterelnök, Ben Gurion, azt javasolta Eisenhower amerikai elnöknek, hogy hozzon létre közös frontot Nasszer egyiptomi elnök ellen. Irán volt az egyik ország, aki a Ben Gurion által javasolt új szövetségben részt vett volna. Ben Gurion úgy vélte, hogy Iránt fel lehetne használni arra, hogy ellenőrzés alatt lehessen tartani Irakot és Szíriát. Andrew Leslie Cockburn "Dangerous Liaison: The Inside Story of the US-Israeli Covert Relationship" (A amerikai-izraeli titkos kapcsolat bizalmas története) című munkájában megállapítja, hogy noha több súrlódás is volt a két ország között, de a sah Iránja és Izrael kapcsolata szilárd alapokon nyugodott. Mindkét ország gyanúsan és ellenszervvel tekintett a határaikon fekvő arab nemzetekre. Mindkettőt erős szálak fűzték az Egyesült Államokhoz, különösen a CIA-hoz. A szerzők szerint mindkét ország tudott nyújtani valamit, amire a másiknak szüksége volt. Irán már 1954-ben olajat szállított Izraelnek. Izrael viszont át tudta adni a hírszerzésre és a belbiztonságra vonatkozó értékes tapasztalatait. A sah igen nagyra értékelte, hogy Izrael megszerezhette Irán számára a befolyásos amerikai zsidó közösség támogatását. Chaim Herzog Izrael egykori elnöke egyenesen úgy fogalmazott, hogy az iráni sah úgy tekintett minden egyes izraelire, mint egy lehetséges kapcsolatra Washingtonhoz.

Mansur Rafizadeh, a SAVAK egykori főnöke, aki később szakított az iráni sahhal, azt írja emlékirataiban, hogy a SAVAK valójában Izrael, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sürgetésére jött létre. A SAVAK és a Mosad között az első hivatalos kapcsolatot 1957-ben létesítették, amikor Bakthiar iráni tábornok találkozott Isser Harellel, a Mosad főnökével Rómában. A SAVAK munkatársainak a kiképzésében Izrael és a CIA egyaránt részt vett. A kiképzést a Washingtonban működő International Police Academy (A Nemzetközi Rendőr Akadémia) végezte. Ezt az intézményt a rendkívül figyelemreméltó kapcsolatokkal rendelkező Joseph Shimon vezette. Shimon szoros barátai közé tartozott a chicagói maffia főnöke, Sam Giancana, és a maffia nagykövetének számító Johnny Rosselli. Shimon a washingtoni szenátus hírszerzési bizottsága előtt tett tanúvallomásában, 1975-ben, elmondotta, hogy részt vett Giancanaval, Rossellivel és néhány CIA munkatárssal Miamiban egy merénylet előkészületeiben Fidel Castro ellen.

Arról is tudomásunk van, hogy a sah megelégedéssel fogadta a J.F.K. haláláról szóló hírt. Valószínű R.F.K. halálán se sokat szomorkodott. A már hivatkozott Rafizadeh szerint: "Kennedy elnök meggyilkolása 1963. november 22-én megörvendeztette a sahot. Kennedy nyomást gyakorolt rá társadalmi reformok bevezetésére. Később megtudtam, hogy a sah egyfajta ünnepséget tartott, amikor hírét vette Kennedy halálának, és italt kért az ünneplésre... A sah megvetette Kennedyt, aki állandóan arra bíztatta, hogy állítsa helyre az emberi jogokat alattvalói számára és ragaszkodott ahhoz, hogy egy ilyen intézkedés szükséges és elkerülhetetlen. A sah ezt fenyegetésnek érezte hatalmára és elutasította...Most az a veszély, amit Kennedy jelentett, elmúlt. A sah viszonya Johnson elnökhöz kellemes volt, és nem félt az Egyesült Államoktól annak ellenére sem, hogy amikor hivatalos látogatást tett Amerikában hatalmas tüntetés volt ellene New Yorkban és Washingtonban.

Robert Morrow a már idézett könyvében állítja, hogy Rafizadeh volt Khyber Khan felettese. Morrow azt is megállapítja, hogy Rafizadehet azért nevezték ki a SAVAK élére, mert sikeres volt a Robert Kennedy elleni merénylet. R.F.K. SAVAK általi megyilkolása megerősítette annak a hosszú ideje tartó ellenségeskedésnek a létezését, amely a Kennedy testvérek és a sah között kialakult. R.F.K. meggyilkolása lehetővé tette annak a szerepnek az eltitkolását is, amelyet a SAVAK szövetségesei a CIA-ban és a Mosadban játszottak a dallasi merénylet során. Ismét szerephez jutottak a kölcsönösen előnyös közös érdekek.

Érdekes adalék, hogy az 1930-as években Richard Helms, aki 1966-ban a CIA igazgatója lett, a sahhal a legjobb barátok voltak, mert együtt diákoskodtak, mint gyerekek a svájci LeRose iskolában. Helms volt később a CIA-nak az a felelős koordinátora, aki 1953-ban ismét trónra segítette az iráni sahot. Ez az életen át tartó barátság fejeződött abban is ki, amikor Helms később az Egyesült Államok iráni nagykövete lett. A CIA vezetőjeként Helms volt a fő patrónusa a Mosaddal szoros kapcsolatot fenntartó CIA-s vezetőnek, J.Angletonnak. Miután Helms a CIA igazgatója lett, Angleton zavaros ügybe keveredett E. Howard Hunt CIA munkatárs kapcsán. Hunt ugyanis Angleton utasítására Dallasban tartózkodott John F. Kennedy meggyilkolásakor. Megalapozottan feltételezhetjük Robert Morrow kutatásai nyomán, hogy a CIA és a SAVAK keze benne volt a Robert F. Kennedy elleni merényletben. Robert Kennedy halálával azonban még nem ért végett JFK és a Kennedy család tragédia-sorozatának a története.


2003
Dr. Drábik János: Miért kellett meghalnia a 3 Kennedynek?
3. fejezet




Hátra Kezdőlap Előre