Világzsákutca

Előszó

E kötet első írása a XXI. század bemutatkozásáról szól. De vajon milyen lesz az az évszázad, amely a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni támadással és a terror elleni világméretű háborúval kezdődött? Az előző évszázad háborúiból győztesként kikerült szuperhatalom úgy tette le névjegyét, hogy megszervezett önmaga ellen egy látványos terrortámadást. Láthatatlan kormánya így akarta felgyorsítani világuralmi céljainak az elérését: a pénzuralmi világrend megszilárdítását, az energiahordozók teljes ellenőrzés alá vételét, valamint a vagyon és a hatalom világméretű centralizálásának a befejezését. Látható kormánya, amely engedelmesen végrehajtotta a számára kidolgozott tervet, nyomban áthárította a felelősséget ezért a szörnyűségért az e célra kiválasztott, s a gonosz megtestesítőjévé előléptetett ügyeletes "világmumusra" - a muszlim Oszama bin Ladenre és fanatikus híveire. Honnan lehet tudni, hogy a tragikus esemény hivatalos magyarázata megtévesztés? Ha pedig bizonyíthatóan az, akkor melyik az igaz verzió? S honnan lehet tudni, hogy az az igaz, s nem valami más?

Van-e lehetősége az emberiségnek, hogy ne kizárólag az atlantista pénzhatalom által előirt kényszerpályán haladjon? Létezik-e másik világstratégia az emberiség számára? S ha van ilyen, akkor az milyen alternatívát ígér? Az eurázsizmus - a ma uralmon lévő atlantizmus ellenfele - a természetes közösségek, a család és a nagyobb család: a nemzet, valamint a vallási együvétartozás hagyományos értékeit ápolja. A gazdasági életben nem a forgalomra és a pénzre fekteti a hangsúlyt, hanem a termelésre és az értékelőállító tevékenységre. Kevesek túlgazdagodása helyett a társadalom valamennyi tagja szükségleteinek a kielégítésére törekszik. A profit által kikényszerített szakadatlan növekedés helyett az élet megmaradásához nélkülözhetetlen erőforrások fenntartását akarja. Az autokratikus pénzuralom kulisszájává vált formális demokráciával szemben a nemzeti értékeket őrző, és a közjót szolgáló tekintélynek ad elsőbbséget. Hová nyúlnak a gyökerei ennek a gondolati rendszernek? Kik a mai képviselői és mit akarnak? Ezekre a kérdésekre kísérel választ adni a kötet második tanulmánya.

Kevés jelkép játszott oly fontos szerepet a történelemben, mint a hat, de különösen az ötágú csillag. Ez utóbbinak is a vörös- és a sárgaszínű változata. Mi ennek a nagyhatású szimbólumnak a története? Miért használta ezt a jelképet a világkommunizmus, és miért használja a világuralomra törő nemzetközi bankárok hálózata is? Miért van nagy jövője ennek a szimbólumnak, és miért várható győztes visszatérése a közel jövőben Magyarországon is? Erről szól a harmadik tanulmány.

A világ sorsát irányító háttérhatalom a következő két évtizedben működőképes állapotba akarja hozni az egy központból kormányzott világállam - a Globális Unió - intézményrendszerét. E cél érdekében már négy évtizede folyik a nemzetközi rendszer átalakítása, az Egyesült Nemzetek Szervezetének világkormányzati feladatok ellátásra való átszervezése. A világkormány központi igazgatási intézménye - kvázi miniszterelnöki hivatala - az ENSZ központja, titkársága lenne. A globális minisztériumok feladatkörét az ENSZ szakosított intézményei látnák el. Hozzájuk csatlakoznának olyan új szervezetek, mint a globális központi bank a bevezetendő egységes világvalutával, az univerzális költségvetés a globális adókkal, és természetesen egy nemzetközi rendfenntartó fegyveres erő - az FBI, az Interpol, az Europol és a felállítandó ENSZ-zsoldoshadsereg egyesítésével - a kozmopolita világkormány parancsnoksága alatt. E folyamat részleteit írja le száraz aprólékossággal a negyedik tanulmány. Fáradságos az olvasása, de az ördög a jól álcázott részletekben van.

A kötet második része magyar vonatkozású témákat tárgyal. Ezek felölelik a mai magyar társadalom válságának a legfontosabb kérdéseit: a tömeges elszegényedés okait, a demokratikus eljárások kiüresedését, a társadalom végletes kettészakadását. Földrajzilag egy maradék Magyarország van, de benne - a szélsőséges vagyoni viszonyok miatt - két teljesen különböző társadalom él, amely szögesen eltérő szükségletei, érdekei és értékei miatt kibékíthetetlenül szemben áll egymással. Az írások nemcsak felvetik a problémákat, de kísérletet tesznek a válaszadásra, a kibontakozás lehetőségeinek a megtalálására. Bizonyítják, hogy a folyamatosan tartó elszegényedés oka a magánellenőrzés alá került pénzrendszer, s a velejáró hatványozott ütemű eladósodás és kamatfüggőség. A közvagyon elvételével elveszett az önrendelkezés anyagi bázisa: a személyi szabadság is. Az Európai Unióba történt belépés - az egyenlőtlen feltételek miatt - elősegíti a magyar termőföld idegen tulajdonba kerülését.

A kibontakozás egyik lehetséges útja, ha szakítva az elitalkotmányozás eddigi antidemokratikus gyakorlatával - széleskörű népi alkotmányozás keretében - visszaállítjuk történelmi alkotmányunk hatályát, amelyet a német megszállás 1944-ben időlegesen felfüggesztett. Ez az alkotmányellenes helyzet folytatódott az 1945 utáni a szovjet megszállással, az 1989-es rendszerváltás pedig nem tett semmit az orvoslására. Történelmi alkotmányunk - pótolhatatlan nemzeti örökségünk - azonban ma is érvényes, csak átmenetileg nincs hatályban. Ha sikerülne hatályát visszaállítani, akkor könnyebbé válna a magyar föld magyar természetes személyek tulajdonában való megtartása, s a közérdekkel ellentétes korporációs kollektív-tulajdonlás helyébe a személyes teljesítményhez kötött egyéni és társult tulajdon rendszerének visszaállítása.

1989 óta a közjóval közömbös és a társadalom egészével szemben felelőtlen kollektív tulajdonlás állami - kommunista - formáját a kollektív tulajdonlásnak egy közérdeket még inkább sértő korporációs - finánckapitalista - formája váltotta fel. Mindkettő lehetővé teszi egy privilegizált helyzetben lévő és élősködő kisebbség számára az értéket előállítók teljesítményének a növekvő mértékű kisajátítását. Ezzel megnyílik az út a teljesítmény nélküli vagyonfelhalmozás előtt. A tulajdon elszakad azoktól, akik működtetik, haszna pedig azokhoz kerül, akik az arctalan pénzviszonyok és az anonim korporációs tulajdon mögé rejtőzve - teljesítmény nélkül - folyamatosan gazdagodnak. A magyar privatizációval tehát az a baj, hogy az igazságtalan és felelőtlen kollektivista állami tulajdonlást egy még igazságtalanabb - teljesítménytől elszakított - kollektív tulajdonlásra cserélte fel. E helyett a nemzeti vagyont - az állampolgárok vagyonát - azok tulajdonába kellett volna adni, akik azt működtetik, s akiknek a munkája tárgyiasul ebben a vagyonban.

A magyarok tapasztalatból már tudják, hogy a teljesítménytől elszakított tulajdonlás lehetővé teszi egy szűk privilegizált csoport túlvagyonosodását mások munkája eredményének a folyamatos elvételével. Ennek viszont az értéket előállítók folyamatos elszegényedése az egyenes következménye. Ezért 2004-ben Magyarország már nemcsak három millió koldus, de három millió szegény, azaz hat millió hátrányoshelyzetű országa lett. Ez a példátlan túlszegényedés a mértéktelen túlgazdagodás következménye. Mindkettő azért lehetséges, mert a finánckapitalista kollektív tulajdonlás lehetővé tette és teszi egyesek korlátlan gazdagodását a munkát végzők rovására. Olyan vagyon-elvételi technikákat biztosított a számukra - a privatizációnak nevezett zsákmányszerzéssel, a közteherviselés alóli kibúvással, a magánpénzmonopóliummal, az eladósításssal, a hitelpénzrendszer és a kamatfizetés intézményesítésével - amelyek lehetővé tették számukra a mások munkáján való élősködést, és személyes teljesítmény nélküli vagyonfelhalmozást. Ezen az igazságtalan rendszeren csak a személyhez és teljesítményhez kötött valódi magántulajdon helyreállításával lehet változtatni. A vagyon működtetésében való részvétel és a személyes teljesítmény egyszerre akadályozza meg a korlátlan gazdagodást és mértéktelen elszegényedést. Az emberi élet és teljesítmény végessége ugyanis természetes korlátok közé szorítja a két szélsőséget: mérsékli a túlszegényedést, de a túlgazdagodást is. Ennek a valódi magántulajdoni rendszernek kialakításában segíthet történelmi alkotmányunk hatályának mielőbbi helyreállítása.

E kötet legsúlyosabb írása az első, amely az "Örök háború az "örök békéért"" címet viseli. Olyan világtörténelmi eseményről kísérel meg a hivatalostól eltérő álláspontot képviselni, amelyre vonatkozóan a legfontosabb dokumentumok még nem állnak a kutatás rendelkezésére. Az idő múlásával szükség lesz a felvázolt kontúrok átrajzolására, a kialakuló kép pontosítására, a még ismeretlen adatok beépítésére, a tévesnek bizonyult feltételezések elhagyására, a valóság fokozatos és egyre pontosabb megközelítése érdekében. Mivel egyszerre kellett kutatni a valóságot és az álcázást szolgáló félrevezető programot, óvatosan és bizalmatlanul tanulmányoztam a részleteket, olvastam végig a különböző magyarázatokat. Szkepticizmusomnak csak az szabott határt, hogy még a kételkedésemben is kételkedtem.

Iránytűm a tények mindenek felett álló tisztelete volt. Bármennyire is nagy tekintélye van az információ forrásának, egy szerzőnek, tudósnak, politikusnak vagy politikai intézménynek, vagy akár egy világhatalomnak, ha a tények ellentmondtak ennek a tekintélynek, akkor - töprengés és gyötrődés után - de mindig a tények oldalára álltam. Azokhoz tartozom, akik tisztelik barátaikat és a hozzájuk közelállókat, de a tényeket, s amit igazságnak tartanak, a barátaiknál is jobban tisztelik. Ezért személyes érdekeiket is alárendelik a tények kimondásának, az igazság képviseletének. A háttérhatalom képviselői teljesen tisztában vannak a tényeknek ezzel az erejével, és ezért igyekeznek elhallgatni, elrejteni, meghamisítani őket. A titoktartásnak ez a beteges kultusza a felelősség alóli kibújást és uralmuk megszilárdítását szolgálja.

Magyarként a magyar történelmi alkotmány, amerikai polgárként pedig az amerikai Alkotmány, és azt megfogalmazó Alapító Atyák őszinte tisztelője vagyok. Ugyanakkor a tények kényszere hatására tudomásul kellett vennem, hogy az amerikai társadalomra rátelepedett láthatatlan kormány megszegi ezt az alkotmányt, visszaél ezzel a hatalmas országgal és segítőkész, nagyszerű népével. Az Új Amerikai Évszázad Tervezetét, amelyről bővebben is szó lesz, sem amerikaiként, sem európaiként nem tudom elfogadni. A világtörténelemben most adódik először, hogy egy globális birodalom megfelelő fegyverekkel rendelkezik akár egész Földünk megsemmisítéséhez. Az amerikai színekbe öltözött nemzetközi pénzhatalom saját pénzügyi, gazdasági és katonai hegemóniájának a totális kiterjesztésére használja az Egyesült Államokat. Az amerikai adófizetők pénzén, könyörtelenül meghódította a piacokat a világ legkülönbözőbb térségeiben. Hódítást szolgáló eszközei közé nemcsak a legmodernebb fegyverek tartoznak, de a pénzügyi hadviselés nem kevésbé veszélyes fegyverei is.

A nemzetközi pénzügyi közösség már az ellenőrzése alá vonta mindazon országokat, amelyek bármilyen szempontból - akár gazdasági, geopolitikai vagy stratégiai okból - fontosak voltak a számára. A világ országait kényszerítette, hogy privatizáció címén adják át neki termelővagyonukat. Már csaknem az ellenőrzése alá vonta a világ teljes nyersanyag-készletét. A nemzetközi bankárok nem válogatósak. Ugyanúgy igénylik az energiahordozókat, a kőolajat, a földgázt, mint a nemesfémeket vagy a különleges fontosságú érceket. De a gyémántbányák is az ő tulajdonukat képezik. Valóságos biztonsági kockázatot jelent egy ország számára, ha ásványkincsekben gazdag, mert ekkor szinte biztos, hogy megkapja a parancsot: adja át nyersanyagkincseit a nemzetközi pénzügyi közösség tulajdonában lévő korporációknak. Ha ennek az adott ország vezetői nem tesznek eleget, akkor hamarosan polgárháború tör ki, és az addig tart, amíg nem teljesül a háttérhatalom minden kívánsága. Most a szolgáltatási szektor átadása van folyamatban világszinten.

Ez a terjeszkedés az örök békéért folyó "örök háborúnak" a része. A háttérhatalom fegyverei természetesen "békés" fegyverek, és a bombák is "békés" bombák. A háború sem háború, hanem békefenntartás, és az áldozatok is békés áldozatok. Hogy mindez így kerüljön az emberek fejébe, csak az agymosást végző tudatipart - a tömegtájékoztatási intézményeket - kell megfelelően megfizetni. Egyre több ember ismeri fel, hogy a pénzuralmi világelit és a tulajdonában lévő multinacionális vállalatbirodalmak által beindított globális hódításnak, mely elsősorban pénzügyi és gazdasági eszközökkel folyik, egyetlen nép sem tud egyedül ellenállni. A pénzhatalom globális hegemóniáját csak az emberiség világszintű összefogásával lehet megfékezni. Ez az összefogás már fel tud mutatni eredményeket. De amíg nem kerül az emberiség figyelmének a központjába a magánpénzrendszer, az eladósítás és a kamatfüggőség, addig az ellenállás nem érhet el átütő sikert.

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, ha a népeknek sikerülne visszavenniük a saját ellenőrzésük alá a pénzrendszert, s megint ők maguk gyakorolnák a monetáris felségjogokat, akkor egy csapásra elveszítené ez a félelmetes nemzetközi pénzhatalom az erejét. A változás kulcsa tehát a pénzrendszer működésének a megértése. Az Illuminátus világelit ezzel az eszközzel tette rá a kezét az emberiség vagyonára és szerezte meg a világhatalmat. Ugyanezzel az eszközzel lehet és kell legyőzni. A szovjet birodalom is legyőzhetetlennek tűnt, mégis ma már csak történelem. A pénzhatalom se legyőzhetetlen. Csak az lehetetlen, amit meg se kísérlünk.

Drábik János


2004
Dr. Drábik János: Világzsákutca




Hátra Kezdőlap Előre