Harc a magyar föld megtartásáért

Új energia és ipari nyersanyag termelése és hasznosítása hazánkban

"A magyar nép csak a magyar földdel együtt magyar nép"

A rendszerváltás jelentős változást hozott a földhasználatban. Újabb fordulatot hozó átalakulást jelent a 2004. május 1-vel megkezdődött csatlakozásunk az Európai Unióhoz. De a magyarországi földhasználat szerkezetére már a csatlakozásra történő felkészülés is lényeges hatást tett. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy az agrár-környezetvédelmi program beindulása nyomán az egyes területek művelése extenzívvé vált. Másik érezhető változás, hogy fokozódott a birtokkoncentráció a növekvő verseny miatt. Az EU-tagság nyomán további változások várhatók a földhasználat szerkezetében, egyrészt növekszik az agrár-környezetvédelmi programba bevont területek nagysága, az extenzifikálás és a biotermesztésre való áttérés, másrészt a csatlakozás következtében romlik a versenyképesség, és így szükségessé válik a parlagon tartás, egyes üzemek bezárása és a birtok koncentráció felgyorsítása. Harmadikként megemlíthetjük a kvótaszabályozás miatti változásokat.

Az élelmiszeripari termelés szűkülése nyomán felszabaduló területeket energiatermelésre, illetve más ipari nyersanyag előállítására lehet hasznosítani. Így a biomassza energiatermelés kiemelkedő szerephez juthat. Ezt a biomasszát egyaránt elő lehet állítani lágyszárú és fásszárú növényekkel. Az előbbiek esetében a fűfélék biogáztermelésre is felhasználhatóak. A lágyszárú energianövények közül a rost, len, a kender, az angol perje, az óriás keserűfű és más növények mellett kiemelkedő szerepet játszhat a kínai nád.

Az Európai Unióban már előrehaladt kutatómunka és kísérleti szakban már termelés is folyik a kínai nád (miscanthus) energetikai és ipari célokra történő hasznosítására. Ez új távlatokat nyithat az alternatív energiaellátásban és az ipari nyersanyagtermelésben. A kínai nádból nyerhető biomassza tömege meghaladja minden hazai növényét, így az óriás fűfélékét is. A kísérleti ültetvények tapasztalatai azt bizonyítják, hogy létjogosultsága van ennek a növénynek Magyarországon is.

Ma már közhely, hogy a szén, a kőolaj és a földgáz elégetése megsokszorozza a széndioxid mennyiségét a levegőben, és ezért komolyan károsítja a természeti környezetet. A magenergia ugyan tisztább, de az atomerőművek még ma is fokozott kockázatot jelentenek. Az atomenergia termelés veszélyei az elmúlt néhány év technológiai haladása következtében jelentősen csökkentek. A szakembereknek már sikerült olyan reaktort is készíteniük, amely áramot fejleszt, és egyidejűleg megsemmisíti a radioaktív hulladékot is. Megoldható ma már a hosszú életű radioaktív melléktermékek felezési idejének a lerövidítése is. De ma még nem tüntethető el minden sugárzó hulladék. A nap, a szél, a víz és a föld melegének az energiája egyelőre csak költségesen hasznosítható és így gazdaságosan nem képes kielégíteni az energiaigényeket.

Ezért kap hangsúlyt a jövő energiaproblémáinak a környezetbarát és hosszú távú megoldása. Ezt számos szakember kutatja, közéjük tartozik dr. Wolfgang Ständer német mérnök, aki elsősorban a kínai nádban talált olyan lehetőségeket, amelyek elvezethetnek az energiakérdés környezetkímélő megoldásához. Wolfgang Ständernek már 1990-ben jelentős összegeket nyújtott (300 millió márkát) az Európai Gazdasági Közösség, ahogyan akkor az Európai Uniót nevezték. Ständernek ugyanis sikerült meggyőznie az Európa Parlament képviselőit, energia- és mezőgazdasági szakértőit, hogy kísérletei megérdemlik a jelentős pénzügyi támogatást.

A müncheni mérnöknek azonban még sikerült megnyernie a Daimler-Benz, a BMW és a VEBA konszern vezetőit is az úgynevezett biomasszából nyerhető energia általa javasolt előállításáról. Ständer azt állította, hogy a biomassza energia céljára a kínai nád a legalkalmasabb. Egy alkalommal, amikor sétát tett a müncheni botanikus kertben és közelebbről szemügyre vette, majd meg is vizsgálta a miscanthust, vagyis a kínai nádat, akkor kiderítette, hogy ez az eddig Kínában található növény európai éghajlat alatt is termeszthető és hektáronként kiemelkedően nagy mennyiségű olyan biomasszát lehet belőle nyerni, amely sokféle feldolgozásra alkalmas. A rendkívül gyorsan és újraültetés nélkül - minden évben április végétől októberig növő nádat - hamarosan megismerhette a német és a nyugat-európai közvélemény is. Kezdeti kételkedés után a tömegtájékoztatási intézmények is foglalkozni kezdtek a kínai náddal.

Többek között az NSZK vezető televíziója is készített egy interjút a müncheni mérnökkel. Müncheni lakosként nézője lehettem ennek a műsornak. A műsorvezető megkérdezte Wofgang Ständert, hogy mi a különbség a között a botanikusok által C-3-nak nevezett növény között, amit a nézőknek is felmutattak és a között a C-4 növény között, amit kínai nádnak neveznek. A C-3, vagyis a hagyományos nád olyan magas, mint a C-4, csak éppen nagyon vékony szára van, és ezért ha összenyomjuk, rögtön eltörik. Ezért kevés biomasszát jelent hosszegységenként. De ha a C-4-et vesszük szemügyre, láthatjuk, hogy ezt már nem lehet összenyomni, mivel elfásodott, és ezért hosszegységenként sokkal több biomasszát ad, mint a hagyományos nád.

A C-4 növények eddig csak Kínában nőttek, de Németországban és más hasonló éghajlatú országokban is termeszthetőek. Alig van szükségük trágyára és vízre. A kínai nádat csak egyszer kell elültetni, azután magától újra nő. Arra a kérdésre, hogy miként dolgozná fel az ipar az ezekből a szárakból nyert biomasszát, Wolfgang Ständer a következőket válaszolta: Ezeket a növényeket, amelyek rostból és bélből állnak, alkotórészekre bontják fel. A tiszta rostokból különböző fajtájú lemezeket lehet készíteni, például cementtel kötött lapokat, vagy tiszta, préselt rostlemezeket.

Ezekből házakat is lehet építeni. A növényi bélből pedig szigetelő lemezeket, amelyek ugyancsak felhasználhatóak a házépítésnél. A rost és a bél együtt is felaprítható. Így porszerű anyag jön létre, amit vagy el lehet égetni egy turbina kemencéjében, hogy áramot termeljünk, de el is lehet gázosítani és azután a gázból mindenféle kémiai terméket előállítani, például műanyagokat, trágyát, és még számos egyéb anyagot.

Ständer felmutatott egy ilyen lemezt, amit rostból állítottak elő magas nyomás alatt. Elmondotta, hogy ezek a lemezek igen nagy szilárdsággal rendelkeznek, helyettesíthetik a műanyagot, de adott esetben karosszéria lemezként is használhatók autóknál, vagy a személygépkocsik belső borításaként. Ezeket a lemezeket lakkozni is lehet. Ezt is felmutatta Ständer a nézőknek.

Amikor hulladékká válik a lemez, mert például az autó már elhasználódott, akkor a használat után ezt az anyagot össze lehet törni és a törési helyekre gombákat és baktériumokat helyezni. Ezzel ezt a roncs anyagot gyakorlatilag komposzttá lehet változtatni. Ebből a porszerű anyagból egy speciális gyors eljárás révén viszonylag olcsón szintézisgázt, azaz szénmonoxidot és hidrogént lehet nyerni. A gázból pedig cellulit segítségével benzint, vagy benzinhez hasonló terméket lehet előállítani.

Wolfgang Ständer a TV interjút megelőzően közölte, hogy egyik tanulmányában már kifejtette a környezetbarát energia előállításra tett javaslatait. Ebben az írásában emlékeztet arra, hogy a ma használatos, a föld mélyében rejtőző energiahordozók sokmillió évvel ezelőtt az atmoszférában található széndioxidból keletkeztek. A fokozódó iparosítás a geológiailag elraktározott anyagokat ismét visszaváltoztatja széndioxiddá, és ezzel megzavarja az évezredeken keresztül megközelítőleg állandó időjárási egyensúlyt.

A természeti egyensúly megbomlásának másik fontos oka a településszerkezet megváltozásában, a városiasodásban keresendő. Ellentétben a vidéki jellegű településeken érvényesülő gyakorlattól, az ember által elfogyasztott és átalakított táplálék a városokban nem kerül vissza a földekre a növények természetes tápanyagaként. Ez a talajvíz és a folyók elszennyeződéséhez vezet, amit csak fokoz a tápanyagoknak műtrágyával történő mesterséges pótlása. A probléma megoldásánál figyelembe kell venni egyrészt, hogy a beavatkozás ne zavarja meg a természetes egyensúlyt, másrészt azt, hogy a piacgazdaság működésébe ne kelljen szubvenciókkal beavatkozni, vagyis hogy az eljárás olcsó legyen.

A természetes tápanyagokat vissza kell juttatni a keletkezésük helyére, és erre a célra a müncheni mérnök egy földalatti növényellátó rendszert javasol, amely először az 1970-es évek végén Görögországban, a Szaharában, valamint Németországban került kipróbálásra. Ez a földalatti növényellátó rendszer azt jelenti, hogy gumicsöveket vezetnek a talajba 40-50 cm mélységben, egymástól fél méter távolságra. A csövek lefektetése ásás nélkül erre a célra kifejlesztett berendezéssel történik. A csövek felső részén 30-40 cm távolságban kis nyílások helyezkednek el, amelyek csak bizonyos erősségű víznyomás hatására nyílnak ki. Így megakadályozzák azt, hogy gyökerek hatoljanak a csövek belsejébe. Az öntözés tehát föld alatt történik, a csövek időről időre vízsugarak formájában biztosítják a szükséges vízmennyiséget. A trágyaként szolgáló anyagokat folyadékként adagolják a vízhez. Az egész rendszert számítógép irányítja, és a talajviszonyokról szóló információkat speciális érzékelők továbbítják.

A cseppfolyós trágyán kívül más anyagokat is el lehet juttatni a növényekhez a földalatti csőrendszer révén. Ständer felhívja a figyelmet arra, hogy a növények egész tárházzal rendelkeznek olyan anyagokból, amelyek alkalmasak a kártevők semlegesítésére. Ha ez nem így lenne, aligha tudtak volna fennmaradni az evolúciós folyamatban. Így például az eper aroma kiváló védekező szer a lisztharmat ellen. A földalatti öntöző és ellátórendszer további előnye, hogy tavasszal megoldható a talaj melegítése. A csőrendszerben melegvizet áramoltatnak olyan alacsony nyomáson, hogy a nyílások még zárva maradjanak.

Ha a csöveket egyszer lefektették, akkor mintegy 30 évre becsült élettartamuk folyamán további ráfordításra nincs szükség. A növények ellátása folyamatosan történik, az éppen szükséges adalékokkal. Megfigyelés és tapasztalat kérdése, miként állítják be az egyes paramétereket. Az így nyert ismereteket számítógépes programokban lehet rögzíteni, amelyek lehetővé teszik a rendszer gyakorlati alkalmazását. Ilyen módon akár egy harmadik világbeli képzetlen munkaerő is elérhet olyan terméseredményeket, mint magasan képzett nyugati társa.

Ständer ismertet egy új vetéstechnikát is, amely a fentebb leírt öntözőrendszerrel összekapcsolva - álláspontja szerint - kétszeres gabonahozamot tesz lehetővé. Májusban egy speciális géppel kukoricát vetnek a búza közé a szabadon maradt helyekre. Mihelyt a kukorica megközelítőleg elérte a búza magasságát, ez utóbbit géppel learatják és gabonaként, vagy takarmányként felhasználják. A kukorica viszont tovább nő és a szokásos módon ősszel leszedik. Így a napfényt az egész időszakban optimális módon lehet hasznosítani. Ständer azt állítja, hogy hasonló eredményeket lehet elérni más növénykombinációkkal is.

Ezeknek a módszereknek a segítségével egynegyedére lehetne csökkenteni a takarmány és gabonatermeléshez szükséges földterület nagyságát. Ständer adatai szerint ez egyedül Németországban a művelés alatt álló föld 80 %-át teszi ki. Ständer fő mondanivalója az, hogy az ipari és kommunális szükségletet a természetes nyersanyagok iránt a mezőgazdaság révén kell fedezni. Ez a szükséglet az energiatermelés, a cellulózgyártás, a forgácslemez gyártás, és a kémiai nyersanyagok előállítása.

E szükségletek kielégítéséhez olyan biomassza előállítására alkalmas növényeket kell termelni, amelyek nem károsítják a talajt, és a talajvizet. A mezőgazdasági termelésnek azonban rendelkeznie kell olyan esztétikai és ökológiai előnyökkel is, amelyek előrelépést jelentenek a mai viszonyokhoz képest. A növényi anyagnak egységesnek kell lennie, kevés káros anyagot tartalmaznia azért, hogy az energetikai átalakításnál ne keletkezzen környezetszennyeződés. Végül a terméshozamnak magasnak kell lennie, hogy jelentős gazdasági haszon adódjon a szénhez, az atomenergiához és a kőolajhoz képest.

Ständer beszámol arról, hogy olyan újszerű, úgynevezett C-4 nádnövényeket talált, amelyek vízzel és tápanyaggal történő optimális ellátás során mintegy négyszer annyi biomassza termesztését teszik lehetővé, mint a ma ismert terméshozamok. Ez áttörést hozhat a növényi anyagból előállított energia gazdaságosságának a tekintetében. Az említett növények további előnye, hogy a mérsékelt égövben már májusban összefüggő zöldet alkotnak, és a tápanyagokat, valamint az oldódó fotószitézis-termékeket ősz végén visszaszállítják a gyökérrendszerbe. Ezt aztán a tavasszal kezdődő növekedéshez ismét felhasználják. A termés ily módon jelentős mértékben megszabadulhat a környezetszennyező anyagoktól, és csak csekély mértékben szükséges a trágyázás.

A szóban forgó ipari növények tetszetősek, magasságuk változatos, és így parkszerű elrendezésük is megoldható. Az így kialakult kertet különböző fajtájú fákkal lehet gazdagítani. Ily módon a mezőgazdasági termelés legalább is a látványt illetően kertszerű struktúrába ágyazódna. Mivel ezek a növények a szalmához viszonyítva csak egyhuszad annyi nitrogént és ként tartalmaznak, ezért különösen környezetbarátok. Az említett kémiai alkotórészek mennyisége a biomassza e formájában csekély, és megfelelően alacsony, illetve magas hőmérsékleten történő elégetésük során már csak széndioxid és víz keletkezik. Ezért a füstgáz megtisztítására nincs szükség.

Ily módon nem növekszik az atmoszféra széndioxid terhelése, ahogyan erre a fosszilis tüzelőanyagok alkalmazásánál sor kerül. További előny, hogy nem erodálódik a talajfelszín, mint például a kukorica esetében. Ständer szerint a környezetvédelem összeegyeztethető a természetes nyersanyag hordozók termelésével. Úgy véli, hogy az egyik legfőbb szubjektív akadály a szokatlanság. Nyitottsággal felül kellene emelkedni a változások előli elzárkózáson. A ma embere talán újra hozzászokik egy évmilliók óta bevált elvhez, ha megtapasztalja, hogy ily módon a természet körforgása és egyensúlya helyreállítható. Nehéz jobbat kitalálni, mint amit a természet kínál több millió éves fejlődés eredményeként.

A biomassza technikai hasznosításának lehetőségei

A mezőgazdaságban hektáronként maximális lignocellulóz-termelést kell elérni, állítja a müncheni mérnök, hozzátéve, hogy egyidejűleg gazdaságos eljárásokra kell törekedni a biomassza feldolgozása során is. Különösen érvényes ez az áram- és hőszolgáltatásra. A kisebb alkalmazási lehetőségek mellett, mint például a cellulóz előállítása, a forgácslemez gyártás, és a kémiai anyagok előállítása, a fő felhasználási területek a hő- és áramtermelésben, illetve a mechanikus meghajtásban keresendők.

Az átlagos gőzerőművek 35 %-os hatásfokkal működnek. Ezzel szemben a nagy erőműveknél időközben már elérhető 50 %-os termikus hatásfok. Ez hasonló a távozó hőt visszavezető gázturbináknál elérhető hatásfokhoz. A kisebb teljesítményű létesítményeknél azonban hiányoznak a modern technológiák. Ezért Ständer és munkatársai turbina koncepciókat dolgoztak ki. Úgy vélték, hogy bíztató kilátások vannak arra, hogy el tudják érni az említett hatásfokot. Wolfgang Ständer szerint sorozatgyártás esetén az 1 kW teljesítményre eső költségek alacsonyabbak lesznek, mint a mai nagy erőműveknél. Az ilyen kisturbinák környezetbarátnak minősíthetők és ezért minden településen és ipari üzemben felszerelhetők, és üzemeltethetők.

Ami a biomassza ipari nyersanyagként való hasznosítását illeti, az 1990-es évek elején Ständer úgy látta, hogy a C-4 nádnövények teljes mértékben pótolhatják például a fát, sőt olyan előnyöket is kínálnak, amelyekkel a fa nem rendelkezik. A kínai nádból ugyanis mindenféle lemez előállítható: a viszonylag laza szigetelőlemezek éppen úgy, mint a nagy tömörségű szilárd rostlemezek. Ez annak köszönhető, hogy a C-4 nádnövények laza bélből, és igen tömör rostokból állnak és a fával ellentétben e kettő nagyon könnyen, kevés energiafelhasználással választható el egymástól egy erre a célra szolgáló speciális berendezés segítségével.

A kínai nád belét szigetelési célokra, a rostokat pedig anyagok erősítésére lehet használni. Ennek a két teljesen eltérő tulajdonságnak a következtében a C-4 nádnövény alapanyagai lényegesen szélesebb körű piaci felhasználást tesznek lehetővé, mint a megfelelő fatermékek. Ha csak egyedül az építőipar területén vizsgáljuk meg közelebbről a szóban forgó növényekben rejlő lehetőségeket, akkor Ständer szerint megállapítható, hogy az ott használatos építőanyagok több mint 50 %-át lehet helyettesíteni ezekkel a növényi alapanyagokkal. Ráadásul ez utóbb említett anyagok révén magasabb szilárdság, valamint jobb hő- és hangszigetelés érhető el, mint a jelenleg használatos anyagokkal. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy ez a természetes növényi anyag - az előzetes számítások szerint - 10-szer olcsóbban állítható elő, mint a hasonló célokra használt műanyagok, akkor az a kérdés adódik, hogy miért nem kap a kínai nád termelése nagyobb figyelmet és több támogatást.

A müncheni szakember konkrét számításokkal is alátámasztotta, hogy az általa javasolt modern eljárások segítségével még olyan magas népsűrűségű és erősen iparosodott államban is, mint Németország, megalapozott az az elképzelés, hogy az alapvető élelmiszerek előállításával egyidejűleg az összes energiát, valamint a kémiai alapú nyersanyagok nagy részét kizárólag biomasszából állítsák elő. Ständer kiszámolta, hogy szerinte mekkora földterületre van szükség az általa termesztésre javasolt nádfajta ültetéséhez, hogy a belőle nyert biomassza feldolgozásával biztosítani tudják az ipar részbeni nyersanyag szükségletét Németország teljes energia- és hőigényét. Ständer a járművek benzin- és dízelolaj szükségletét is ebből a természetes nyersanyagból kívánja nagyrészt fedezni. A müncheni szakember arra a következtetésre jutott, hogy a szükséges földterület mintegy 13 millió hektár, azaz valamivel több, mint az a terület, amit az egykori Nyugat-Németországban mezőgazdasági művelés alatt tartottak. Ständer úgy vélte, hogy takarékossági intézkedések, más környezetbarát energiahordozók, valamint növekvő terméshozamok révén ez a terület a jövőben valószínűleg lényegesen csökkenthető. Ebben az esetben pedig terület szabadul fel tájrendezés céljára, fasorok és bokorcsoportok, valamint erdősávok létesítésére.

Dr. Wolfgang Ständer elismerte, hogy számításai olyan modellt mutatnak be, amely a gyakorlatban csak részben realizálható. Mégis úgy vélte, hogy ezek a modellek bebizonyítják: legfontosabb szükségleteink - legalább is elvben - teljes mértékben és gazdaságosan fedezhetők a mezőgazdaság által, egyidejűen az évmilliókon keresztül fennállt természetes egyensúly helyreállításával.

Ständer döntőnek tartja, hogy sikerül-e létrehozni politikai közmegegyezést e cél érdekében. Ehhez az szükséges, hogy ne csak a szakemberek, de a széles közvélemény is felvállaljon egy olyan ökológiai célt, amelyet sem az állami, sem a magán nagyberuházások eddig nem követtek.

Már Wolfgang Ständer kísérletei és az erről szóló információk közzététele idején is folyt az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió több vezető országában is a termelő gazdaság elsőbbségén nyugvó közgazdasági rendszerről a fokozatos áttérés a pénzgazdasági rendszerre. A pénzgazdasági rendszerben már nem a szükségleteket kielégítő termelésen van a hangsúly, hanem a forgalmon, a fogyasztáson, a gazdasági élet közvetítő közegével, a pénzzel való spekuláció, valamint a járadékszedésen, elsősorban a kamatjáradék folyamatos biztosításán. Ennek a gazdasági rendnek - krematisztikának - a fő mozgatója, hogy a pénzvagyonos szűk réteg a pénzből még több pénzt állítson elő. Ezért Wolfgang Ständer kísérletei, valamint nagyszabású elképzelései csak akkor számíthattak támogatásra, ha azok egyben a nagy pénzügyi befektetők, vagyis a pénzvagyonos csoportok érdekeit is szolgálják.

A pénzgazdaság rendszerében a legfontosabb hatalom a monetáris szuverenitás Nyugat-Európában is a parlamentektől és a kormányoktól átkerült a központi bankokhoz, és az általuk irányított kereskedelmi bankrendszerhez. Amikor pedig megkezdte működését az Európai Unió központi bankja, akkor az egyes tagállamok pénzügyi szuverenitása nem az Európai Unió központi intézményeihez - a Bizottsághoz (Commission), a Tanácshoz (Council), illetve az Európai Parlamenthez - került, hanem egy teljesen független intézményhez, a Frankfurtban működő Európai Unió Központi Bankjához, a European Central Bank-hez, az ECB-hez. Az ECB nem tartozik monetáris döntéseiről elszámolni az Európai Unió irányító szerveinek, és független a tagállamok kormányaitól és parlamentjeitől is. A tagállamok központi bankjai az ECB helyi intézményeinek, kirendeltségeinek tekinthetőek. Az Európai Unió Központi Bankja az euró bevezetésével teljes mértékben átvette a pénzkibocsátást, a kamat- és árfolyamszabályozást, a hitelrendszer egészének az irányítását.

A pénzgazdasági rendszerben tehát a pénzügyi és gazdasági döntések a választott és felelősséggel tartozó politikusoktól átkerültek a nem választott és felelősségre nem vonható pénzemberekhez, elsősorban a központi bankokat irányító Nemzetközi Pénzügyi Közösséghez. Így Wolfgang Ständer elképzeléseiről is elsősorban a pénzemberek és a gazdasági vezetők mondják ki a végső szót. Ennek ellenére nagyon fontos a gazdasági vezetők véleménye mellett a politikai vezetők álláspontja is. Ezért érdemes szemügyre venni, hogy a Wolfgang Ständerrel készített televíziós műsorban - amelyre már korábban hivatkoztunk - milyen álláspontok hangzottak el.

A műsor készítői tájékoztatták a nézőket, hogy Wolfgang Ständer ösztönzésére a VEBA-konszern ültetett a műsor időpontjáig a legnagyobb területen kínai nádat Németországban. A VEBA ezt megelőzően még finomítót akart építeni a kínai nád-ültetvények helyén. Ezeken az ültetvényeken 40 tonna biomasszát takarítottak be az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején. Ez mintegy 12.000 liter benzinnek, vagy olajnak felel meg. Ez gazdaságosnak tekinthető. Az ökológiai előny az, hogy a növények elégetésük során csak annyi széndioxidot bocsátanak ki a levegőbe, amennyit a növekedésükhöz felhasználtak. A talaj számára is előnyös, hogy a kínai nád évelő növény, és ezért újra kinő magától. A gazdáknak csak évente egyszer kell gépekkel a földre menniük, hogy levágják a termést. Ez azért van, mert ez a C-4 nevezetű kínai nádfajta főként a napfényből él, és természetes napenergia-forrás.

A VEBA-konszern igazgatótanácsának elnöke is megszólalt az említett TV műsorban és elmondotta, hogy a konszern vizsgálatokat és kísérleteket végez. Ezek célja, hogy gázosítás révén hidrogént, szintézisgáz révén pedig benzint és kémiai nyersanyagokat állítsanak elő, továbbá papírt készítsenek cellulóz feltárás útján. A VEBA ellenőrzi Wolfgang Ständer számításait, amelyek szerint a C-4 növényből nyert benzin csak egynegyedébe került a repcéből előállított olajnak. A növényi olaj és a növényi benzin legnagyobb előnye - mint már többször is utaltunk rá - hogy megszünteti a széndioxid kibocsátás problémáját, és ennyiben kíméli a klímát.

Dr. Wolfgang Ständernek természetesen meg kellett győznie a politikusokat is elképzelései helyességéről. Meglehetősen sok nehézségbe ütközött, és fantasztának tartották. Mégis sikerült némi támogatást szerezni a politikusoktól is elképzelései számára. Egon Klepsch az Európai Parlament kereszténydemokrata frakciójának az akkori vezetője azok közé tartozott, akik felismerték Ständer javaslatainak a jelentőségét.

Az említett TV műsorban Klepsch elmondotta, hogy a növényi termékek nyersanyagként való felhasználása energiatermelésre és környezetbarát nyersanyagok előállítására az iparban vonzó megoldásnak látszik.

Wolfgang Ständer arról akarta meggyőzni az Európai Parlament minden frakciójából jelen lévő energia és mezőgazdasági szakértőket, hogy a mezőgazdasági vállalkozóknak kell a jövő energiatermelőivé válniuk. Ständer adatai szerint az öt keleti tartomány, vagyis az egykori NDK nélküli Német Szövetségi Köztársaság a megbeszélések idején mintegy 2,5 millió hektár megműveletlen mezőgazdasági területtel rendelkezett. Ennek már a fele elég lenne ahhoz, hogy a kínai nád ültetésével pótolja a Németországban előállított atomenergiát.

Ständer némi sikert is ért el, mert ekkor az Európai Parlament 300 millió márkát hagyott jóvá elgondolásainak a további kutatására és megvalósítására. Márkáról beszélünk, mert ekkor még nem az euró volt Németországban a hivatalos pénz. A pénz odaítélése kapcsán az Európai Parlament egyik liberális képviselője elmondotta:

"Ständer kezdeményezéséhez részemről két remény kapcsolódik! Egyrészt az, hogy ez egy környezetbarát energiaforrás, amely éppen a széndioxidról és az atomenergia alternatíváiról folyó jelenlegi vitában igen fontos tényező. Másfelől ez kivezethet bennünket az európai mezőgazdaság zsákutcájából. Összesen 10 millió hektár földünk van, amelyre nincs szükségünk az élelmiszertermeléshez, és ha e biomasszát termesztünk, és így új energiaforrásra teszünk szert, akkor segítünk a parasztoknak, és perspektívát állítunk a gazdák elé, hogy hogyan játszhatnak ismét fontos szerepet a társadalomban."

A VEBA-konszernen kívül más nagyvállalatok vezetői is foglalkoztak Dr. Ständer ajánlásaival. A Daimler-Benz például épített egy turbinát, amellyel kisebb méretű erőművekben áram és hő nyerhető a biomasszából. Ennek a turbinának a teljesítménye 100 kilowatt, de mint a cég képviselője elmondta, elgondolható egy 500 kilowattos turbina is kerámia elemekből. A BMW kutatási osztályának vezetője szerint pedig a biomasszából előállított benzin nem csak széndioxid mentes, hanem olcsó is, olcsóbb, mint a jelenlegi benzin.

Az írásunkban ismertetett TV műsorban megszólaltatták az NSZK akkori környezetvédelmi miniszterét is, Töpfert is. A miniszter arra a kérdésre, hogy ha a Ständer által javasolt növényeket nagy területen termesztenék Németországban, mennyire lenne az környezetbarát, a következőket válaszolta:

"Először is biztosítanunk kell a természet és a táj sokszínűségét. Biztosítanunk kell továbbá, hogy ebből nem származnak negatív hatások a talajra és a talajvízre. Ezért azt hiszem, szükséges ezt az egészet még egyszer alávetni széleskörű környezetvédelmi vizsgálatoknak. Mint környezetvédelmi miniszter, aki felelős a levegőszennyeződés csökkentéséért, és aki felelős egy olyan energiaajánlat biztosításáért, amely nem teszi tönkre a klímát széndioxiddal, természetesen az is fontos, hogy itt új elgondolást láthatunk, egy széndioxid kibocsátás nélküli energiahordozóra."

A német mezőgazdasági kutató intézetek botanikusai is több éven át vizsgálták a kínai nádat. A növényt keveset öntözték és trágyázták. Mégis késő őszig nőtt és zöldellt. A levelek télen lehullottak és trágyaként szolgáltak a következő évre. A szárakat először csak tavasszal vágják le. Az említett műsorban megszólalt a Szövetségi Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa is. Elmondotta, hogy a kínai nád, vagy kínai fű családjába tartozó növények széndioxid semlegesek, ami azt jelenti, hogy csak annyi széndioxidot vesznek fel, amennyi azután elégetésükkor felszabadul, és kevésbé károsítják a környezetet nehézfémekkel, és kéndioxiddal, mivel a növények - fajtától függően - nem tartalmaznak annyi nehézfémet.

A Ständer által javasolt elképzelések kritikusai attól tartanak - hangzott el a TV műsorban - hogy a kínai nád (fű) ültetése az úgynevezett "energiafarmokon" monokultúrához vezet. Ez pedig veszélyt jelenthet az ivóvíz és a talaj számára. Wolfgang Ständer azonban nem egyetlen növény termesztésére gondol. Az akkor Európai Közösségnek nevezett Európai Unió számára készített szakértői tanulmányban összesen 1745 különböző C-4 növényre bukkant. Ezek közül 12-t vizsgáltak az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején az említett Szövetségi Mezőgazdasági Kutatóintézetben. De megvizsgálták Dr. Wolfgang Ständer javaslatait a Német Mezőgazdasági Minisztérium szakemberei is. Ezért megszólaltatták a műsor készítői a mezőgazdasági minisztert is.

A miniszter elmondotta, hogy ő személy szerint meg van győződve arról, ha sikerül bejutni az energiapiacra, akkor ennek a növénynek a nagyüzemi termelése lenne a legszélesebb alkalmazási lehetőség. Dr. Ständer koncepciójának az egészéről, amely szerint az így nyert biomasszából nem csak energiát lehetne, hanem házakat is építeni, sőt autót és benzint is gyártani, a miniszter annyit válaszolt, hogy minél széleskörűbbek a lehetőségek, ez annál jobb.

Változó intenzitással, de egyre inkább tért nyer az az elgondolás, hogy nyersanyag- növényekből lehessen energiát nyerni. Trasselbergben, a Sandoz-cég olyan csomagolóanyagot mutatott be a mezőgazdasági gazdáknak egy gyűlésen, amely biomasszából készült. A csomagolást használat után eldobták, két hét múlva a fele már lebomlott, és további 14 nap múlva az egész humusszá, vagyis termőtalajjá vált. A biomasszából készült csomagolóanyaggal, például samponos dobozokkal, állatokat is lehet etetni. Azaz le lehet váltani a plasztik egyeduralmát a biomasszával. Olcsóbb, mint bármi más, és ugyanakkor nyereséget is hoz a gazdáknak. Amikor ezt a kérdést közelebbről szemügyre vesszük, úgy látjuk, hogy a C-4 növények gazdasági előnye a kevés ráfordítás és a nagy hozam. Fotószintézisük, vagyis a napfény hasznosítása olyan optimális az esetükben, hogy ezek a növények körülbelül tízszer annyi biomasszát hoznak, mint az erdő. Világszerte minden évben több biomassza nő, mint amennyit nyersanyagra és energiára elhasználnak.

Az emberiség egyelőre alig használja ki ezt a lehetőséget. Nem véletlen, hogy a nagy népsűrűségű Németországban került ez a lehetőség a figyelem központjába, hiszen ott igen erős a környezetvédelem és nagyon vonzó, ha az energia és a nyersanyagok egy része növényekből nyerhető.

Ma már sokkal többet lehet tudni arról, hogy miként viselkednek ezek a növények az ötödik, a nyolcadik, vagy a tizenötödik évben. Már arról is sokkal többet lehet tudni, hogy milyen talaj előnyös, vagy előnytelen a számukra. Rendelkezésre állnak már arról is információk, hogy milyen hatással van a nagy területen történő ültetés a talajvízre.

Érdemes arról is írni, hogy milyen is az az anyag, amellyel Dr. Wolgang Ständernek sikerült meggyőznie a népszerűsítő TV műsort megelőzően az Európai Parlament képviselőit arról, hogy 300 millió márkával támogassák elképzeléseit. Ständer készített egy nagyon alapos tanulmányt, amelyben felmérte az Európai Közösség (ma Európai Unió) mezőgazdaságának a helyzetét. Megállapítja, hogy új növényfajták kikísérletezése és az intenzív trágyázás következtében oly mértékben megnövekedett a mezőgazdasági termelés, hogy az ebből származó felesleg - közvetve, vagy közvetlenül - nagy pénzügyi terhet jelent mind a közösségi, mind a nemzeti költségvetés számára. Ez a helyzet fokozta a talajvíz szennyeződést, ez pedig veszélyezteti az ivóvíz ellátást. E fejlemény hosszú távú következményeinek az elhárítása a jövőben több milliárdos összegeket igényelhet. Ésszerűtlen egyrészt a nitrátok és növényvédő szerek fokozott felhasználásával tovább növelni a már amúgy is túl nagy mezőgazdasági termelést, másfelől pedig még jobban veszélyeztetni az ivóvízellátást.

Ständer felteszi a kérdést, hogy miért voltak elhibázottak és kudarcra ítéltek az eddigi fáradozások a növényi nyersanyagok területén? A müncheni kutató úgy látja, hogy a termelés és a piaci szempontok együttes figyelembe vételére van szükség. A növények cukrot, lignocellulózt, zsiradékokat és proteinokat tartalmaznak. Mindenek előtt tehát az a kérdés, hogy ezek közül melyek felelnek meg a piac igényeinek. Korábban elsősorban a cukorra és a zsiradékokra irányult a figyelem az alkohol illetve a diezelmotorok szempontjából. Energiaegységként mindkét energiahordozó ötször-hétszer olyan drága, mint a nyersolaj termékek. Ezen kívül érdeklődésre tarthattak még számot az olajok a szappankészítéshez, továbbá a gyógyszerészeti alapanyagok, a keményítő és a lenrost. Mindezek a termékek azonban a piacon nem állták meg a helyüket a hagyományos készítményekkel való versenyben. Ezen túlmenően az össz-szükséglet ezekből a termékekből kevesebb, mint 3 millió hektár földterületet igényel, ha az akkori 15 tagból álló Európai Közösséget számítjuk. A mezőgazdaságban azonban évente legalább ekkora mértékben kellene csökkenteni a megművelt területet csupán azért, hogy elkerülhető legyen a mezőgazdasági felesleg további növekedése.

A biomassza termesztése és technikai hasznosítása különböző szakterületek hosszú láncolatából áll. Ilyen láncolat például a növényszelekció, a művelés, a vágás, a szállítás, a raktározás, a szárítás, az ipari felhasználás, és végül a piaci értékesítés. A sokféle különböző szakterületeken átnyúló problémák miatt eddig szinte semmilyen gyakorlati eredményt nem értek el ezen a területen, amely azután a mezőgazdasági termőterületek alternatív hasznosításához vezetett volna.

Wolfgang Ständer úgy látta, hogy a kezdeményezésnek a mezőgazdaság oldaláról kellett volna kiindulnia. De a piaci viszonyok nagyarányú szubvenciók és támogatások által okozott eltorzítása következtében csökkent, szinte elveszett a valódi termékszükségletek iránti érzék. Másfelől az ipart kevéssé érdekelték a mezőgazdaság lehetőségei, inkább csak a szükséges agrártermékek alacsony áraira tartott igényt. Végül senkinek sem volt olyan áttekintése, még a legfelsőbb szakirányító szervekben sem, hogy ajánlani tudott volna optimális megoldásokat a sokrétűen egymásba kapcsolódó problémákra.

Tanúi vagyunk, hogy szinte lélegzetelállító tempóban születnek az új technológiák. Ugyanakkor a növényi nyersanyagok és feldolgozásuk területén más a helyzet. Figyelembe véve a növényi nyersanyagok jelentőségét, olyan akcióprogramra lenne szükség, amely kihatásaiban az informatika fejlődéséhez, vagy az űrhajózáshoz lenne hasonlítható. Ha tekintetbe vesszük azt a sok száz millió eurót, amit az Európai Unió fordít agrárszubvenciókra, akkor úgy tűnik, hogy itt még mindig nem a jövőbe történik a beruházás. A fejlődés a növényi nyersanyagok és feldolgozásuk területén szinte megrekedt az alkohol, a repceolaj, továbbá más gazdaságtalan termékek színvonalán.

A mezőgazdasági problémákat azonban gazdaságosan is meg lehet oldani. A figyelmet célszerű a szerves anyagok alkalmazási területeire fordítani. Itt meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy gazdaságossági szempontból a növények mely fajtái a legalkalmasabbak e célra. Egyes szakértők szerint nem az eddig kedvezményezett növényi kivonatokat, hanem csak a lignocellulózt, vagyis a legtöbb növény alkotórészét lehet az iparban gazdaságosan felhasználni. Ezen kívül ez az anyag a tárolásra is a legalkalmasabb. A lignocellulóz eddig csak az erdő- és fagazdaságban játszott szerepet és kevés figyelmet fordítottak rá a mezőgazdaságban. A fák hektáronkénti biomassza hozama viszonylag csekély, két-három tonna az erdők esetében. Ezért nem lehet olyan eredményeket elérni az esetükben, mint a földművelésben. Az agrárgazdaságban viszont csaknem kizárólag az étkezési növényeket vették figyelembe ebből a szempontból. Ezek azonban a világ flórájának, vagyis világunk növényfajtái összességének csak fél százalékát teszik ki.

Felmerül a kérdés, hogy mely lignocellulózt tartalmazó növények fejlődnek európai éghajlati viszonyok között a leggyorsabban? Az alapkutatások kimutatták, hogy bizonyos, Európában eddig nem nagyon kultúrált lignocellulózt termelő C-4 növények növekednek a leggyorsabban, és ezek az Európai Unióban uralkodó mérsékelt éghajlat alatt is termeszthetőek. Újból utalunk e növények csekély víz és nitrogén felhasználására. Optimális ellátási viszonyok mellett ezek a nádszerű növények három-négyszer annyi biomasszát adnak hektáronként, mint a hagyományos növények, és ezért különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot újra növő nyersanyagként.

Dr.Wolfgang Ständer szerint, ha ezeket a gyorsan növő C-4 nádnövényeket nagyobb méretekben akarjuk ültetni, akkor újra kell gondolni a jelenlegi mezőgazdasági módszereket. Fel kell tételezni, hogy a növények ellátása a jövőben - ellenőrzötten és folyamatosan - egy földalatti csőrendszer segítségével történik. Ez megakadályozza például a nitrátok elszivárgását. Egy ilyen rendszert már kísérletileg kipróbáltak. Ezen túlmenően ugyanilyen módon olyan növényvédő szereket kell alkalmazni, amelyeket maguk a növények termelnek. Minden egyes növény az ilyen anyagok egész tárházával rendelkezik, így például az eper olyan speciális aromával, amely teljes védelmet nyújt a lisztharmat ellen. Hektáronként már néhány gramm elég belőle a hatásos védekezéshez, ellentétben a hagyományos szerekkel. A jövőben a gazdálkodók külön e célra is termeszthetnének ilyen növényeket, ami új bevételi forrást biztosítana a számukra.

Dr. Wolfgang Ständer ezután a C-4 nádnövények felhasználási területeit veszi szemügyre. Ezzel kapcsolatban a következőket írja tanulmányában:

"A lignocellulóz elégetése évezredek óta ismert eljárás. Ha azonban a biomasszából nyert hőt gazdaságosan és környezetbarát módon akarjuk átalakítani elektromos energiává, akkor ehhez új technológiákra van szükség. Az egyik ilyen kidolgozott technológiánál az az előny került kihasználásra, hogy a C-4 nádnövényeket könnyen fel lehet bontani bélre, és rostra. Az így nyert porszerű anyag pedig könnyen elégethető egy kerámia kemencében magas hőmérsékleten 1450 C fokon. Ezt követően meghajtható egy ugyanilyen anyagból készült turbina. Ilyen viszonyok között azután lehetséges a távozó hő felhasználása, az elégetéshez használt sűrített levegő előmelegítésére, aminek következtében körülbelül 50 %-os termikus hatásfok érhető el. Feltételezhető, hogy a jövőben - sorozatgyártás esetén - kilowattonként 150-200 euróért lehet előállítani ilyen turbinákat, szemben a szénerőművek kilowattonként 500 eurós és az atomerőművek kilowattonként 1050 eurós árával. Ha pedig abból a tényből indulunk ki, hogy a C-4 nádnövények tonnánként 50 euróért termeszthetők, akkor nyilvánvaló, hogy a villamos áram is kedvező áron állítható elő. 1.250.000 hektárnyi területen a modern nádnövény termesztés ugyanannyi villamos energiát szolgáltathatna, mint a német atomerőművek együttvéve. Ezen felül az említett kisturbinákat elszórtan is lehetne telepíteni és így a környezet károsítása nélkül gazdaságosan hasznosítani a távozó hőt a környező ipari és lakóterületeken."

A müncheni szakember ezután utalt arra, hogy a jelenlegi áramtermelők esetleg ellenállnak ezeknek az elképzeléseknek. Utána rátért a nádnövények további felhasználási lehetőségeire. Az egyik ilyen újfajta technológia, amelyet szintén dr. Wolfgang Ständer dolgozott ki, lehetővé teszi, hogy a növényport a hagyományos módszereknél olcsóbban alakítsák át szintézisgázzá, azaz szénmonoxiddá és hidrogénné. Ebből a szintézisgázból csaknem minden vegyi és műanyag előállítható. Végül vízgőz segítségével - katalízises átalakítás révén - hidrogént, metángázt és legvégül benzint lehet előállítani. Dr. Ständer elismeri, hogy az említett újfajta eljárás révén történő egyszerűsítés ellenére ezek a termékek még nem tudnának helytállni a piaci versenyben. Ugyanis a kémiai előtermékeket túlnyomó részt még olyan vidékeken állítják elő, ahol a földgáz szinte ingyen áll rendelkezésre, például olajmezők közelében.

A magunk részéről úgy látjuk, hogy az Európai Unió kibővülésével új helyzet állott elő a mezőgazdaságban, a környezetvédelemben, és másképp lehet felkészülni a klimatikus viszonyokban beálló változásokra is. Ezért az Európai Uniót és azok tagállamait irányító politikusok helyzetfelismerésén és meghozott döntésein igen sok múlik. Mi nem tartjuk lehetségesnek a fenntartható fejlődést, ha a fenntartható szó állandót, és a fejlődés szó pedig növekedést jelent. Véges Földünkön ugyanis semmi nem növekedhet végtelenül. De erre a végtelen növekedésre valójában nincs is szükség. Az emberi élet megmaradásához fenntartható erőforrásokra van szükség. A fenntartható erőforrásokról való gondoskodás nem azonos az állandó növekedéssel. Az élet megőrzéséhez szükséges fenntartható erőforrások igénylik a természet fokozott védelmét, a környezetbarát energiaforrások kifejlesztését, valamint az ésszerű takarékosságot. Ezen életbevágó probléma egyik megoldása lehet dr. Wolfgang Ständer müncheni mérnök ma is időszerű ajánlásainak átültetése az Európai Unió gyakorlatába. Talán az is haszonnal járna, ha dr. Wolfgang Ständer elgondolásainak magyarországi hasznosítását a szakemberek is felmérnék figyelemmel a 2004. május 1-vel bekövetkezett változásokra.


2004
Dr. Drábik János: Világzsákutca
9. fejezet




Hátra Kezdőlap Előre