Utolsó fogásként jöhet a feketeleves. Kortyolása közben átélhetjük újra az előző étkek ízét külön-külön, és ugyanakkor eggyé is olvadnak a szánkban. Ez a történet kicsit valóság, kicsit mese, helyenként elveket fejteget, másutt humorizál. Megjelenik egy-egy az előzőekből már ismerős kép, név vagy gondolat. Az olvasó figyelmét felhívva ismét a legfontosabbakra. Másrészt nyilvánvalóan önmagában is megáll ez a regényszerű formába öntött élet epizód.

Aki elolvassa, új, esetleg szokatlan szempontból láthatja a világot, és mindenképpen megtapasztalja Reményik László ötletgazdagságát, optimizmusát és életkedvét.

Nemesné Kovács Ivett
http://www.szeged.vom.hu/index.php?p=6&kat=1&id=2067