CÍMLAP
|
ELŐSZÓ (részlet) |
Gróf Széchenyi nemzetség egykori hires jogkormányzójának fia Xántus János -
e Hazáját a messze távolban is hőn szerető férfiú - mióta csak Amerikában
él, anyjával a magas érzelmű s melegkeblű honleánnyal, s két testvérjével
szünetnélküli levelezésben volt s van. Tudva azt, hogy nekik nem kis örömöt
s élvet szerez, ha leirja a vidékeket, és népeket hol él.
Az Egyesült észak-amerikai államok által, némely az indusok birtokában lévő
földrészeknek felvétele, tanulmányozása, s ismertetésére lévén kiküldve -
illetőleg egy kutató expeditio vezényletével megbizva, az amerikai
kontinens majd minden zege-zugán keresztül-kasul botorkálván - elég alkalma
volt a népek minden osztályaival, az állatok, ásványok, és növények
országával bőven megismerkedhetni, s mi több a látottak kellőbb
felderitéséül s tájékozhatásul önkezűleg a természet után több táj-személy-
és egyéb különféle rajzokat is készitett, s küldött mellékletül.
André, Brome, és sok mások pénzzel, és ajánló levelekkel utaztak Amerikába.
Egy pár statust befutottak vasúton, és gőzösön, - előkelő hotelekben
laktak, s a legelőkelőbb emberekkel társalogtak. Köteteket irtak, s
másoltak le Amerikából.
Bölöni Farkas, Haraszty, s mások szinte egyoldalulag irtak az első benyomás
extásisa alatt. Sőtt Toqueville is követ lévén Washingtonban, bársony és
selyem kárpitok közt töltvén Amerikában életét - sokat öszve irt, - ám de
ha csak egy évet töltött volna is személyesen a tulajdonképeni nép között -
(irja) nagyon is csudálkozhatnék hogy irta.
Xántus mindazon osztályok közt élt, melyek közt a fentebbi urak éltek. De a
külömbség köztük az, hogy Xántus minden ajánló levelek nélkül utazott
Amerikába. Midőn Uj-Yorkba partra szállt, 7 dollár volt öszves vagyona.
Hazai nevelése nem olyan volt, hogy Amerikában rögtön kapitálist
szerezhetett volna vele; - (mert hiszen tudjuk, mily kevéssé praktikus a
magyar nevelés) azonban miután már ekkor 7 nyelvet irt, és beszélt, s
zongorázott; tehát azon sokoldalú tudománya alapján - melyre szeretett jó
szülei egykor fényűzésből nagy áldozattal megtanittatták, csak hamar
felébredt ereje s képessége érzete; változó körülmények, s még változandóbb
szerencse közt tovább-tovább eviczkélt. Mig végre oda jutott sok küzdés- és
fáradalmak közt, hogy jelenleg szerzeményéből akárhol elélhet függetlenül.
Önérzete, legnagyobb nyugalma, hogy mind azt magának, egyedül magának
köszönheti.
[...]
Tehát a fentebb elősorolt körülmények s e minden európainak valódi élvezetül szolgáló munkák, feleslegessé tesznek minden ajánlgatást. Mily jó szándékú mellék remények mellett, minő buzgalommal, és Istenbeni bizalommal fogtam ezen vállalatom kiviteléhez; ép oly érzelemmel óhajtom azt jövőben is folytatni s felküzdeni a czélszerűség, közfigyelem, és méltánylat legfelsőbb fokára. Rajta leszek, hogy mind a nyomtatás, mind metszvényeink mind érdekesség, mind minőség tekintetében - valamint számra nézve is a hazai irodalomban első helyen álljanak.Pesten, october hó 27-én 1857.
Prépost István.