A magyar, különösen az összehasonlító magyar nyelvtudomány fejlődtével mind szükségesebbé s már halaszthatatlanná vált egy oly gyűjteményes műnek a megalkotása, mely a történeti magyar nyelvnek hiteles adatokkal támogatott szókincsét magában foglalja. Nyilvánvaló lévén, hogy e nehéz föladat megoldására egy-két ember ereje korántsem elegendő, Budenz József és Szarvas Gábor fölszólították a hivatottakat, a magyar nyelv művelőit, hogy a munkát megosztva e fontos vállalatnak lehetőleg hamar időn való megvalósítására egyesüljenek. A fölszólításnak megvolt a kivánt foganatja, úgy hogy rövid nap múlva reá, az 1873. év őszén a munka első része, az anyaggyűjtés tényleg megkezdődött.

A vállalat megindítói előre is azzal a biztos hittel fogtak tervük kiviteléhez, hogy illetékes oldalról hathatós gyámolításban fognak részesülni. S valóban a M. T. Akadémia rövid időre a vállalat megindítása után magáévá tette az ügyet s kezébe véve az egész vállalatot, évi segélyösszeget szavazott meg a munka folytatására s bevégzésére.

E fontos ténnyel változást szenvedett maga a terv is, a mely kezdetben egyelőre csak a codexirodalom szókincsének egybegyűjtését vette célba; a M. T. Akadémia ugyanis határozattá emelte, hogy a gyűjtés a codexirodalmon kívül a nyomtatványokra is terjeszkedjék ki, úgy hogy a szótár az összes régi, a XVIII. század végéig terjedő magyar irodalom szóanyagának tárháza legyen.

Az anyaggyűjtés nagy részében öt (1874-1878), s az egybegyűlt anyag elrendezése két év (1879-1880) leforgása alatt befejeztetvén, a M. T. Akadémia nyelvtudományi bizottsága Volf Györgygyel, a Nyelvemléktár kiadójával - ki kezdetben szintén részt vett a szerkesztés munkájában - kidolgoztatta az Utasításokat, a melyek a szerkesztésben irányadóul szolgáljanak s a szerkesztéssel Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond tagokat bízta meg.

A szerkesztők a rájuk bizott munkával a lefolyt 1887-ik évben elkészülvén, a M. T. Akadémia megkezdette a kiadást s a müvet ezennel a közönség használatára bocsátja.

Budapest, 1888. augusztus 20-án.