Kútfők és irodalom

A talajviszonyok változása.

Pozitív, adatokat tartalmazó előmunkálat e kérdésre alig van. Növényföldrajzi szempontból szinte egyetlen komoly kutatás Rapaics Rajmond: Az Alföld növényföldrajza, Selmecbánya, 1918; egészen szakszerű növénytani munka, mely a geológiai alakulással, s annak hatásával is foglalkozik; az ő alapvető megállapításait komoly kritika után átvette Kaán Károly, A magyar alföld, 1927, aki egyúttal Takáts Sándor sok elszórt adatát is felhasználta. V. ö. főként Takáts Sándor, Rajzok a török világból 2, 134 stb. ll.; jellegzetes nála a kalauzok munkájának leírása, mely eléggé bizonyítja, hogy az utazás gyakran teljesen elvadult, ősvadonszerű vidéken át ment. A dunai utazásra felhasználhatók a császári követek vagy azok kísérőinek útleírásai, melyeknek egyrészét Szamota István magyar fordításban adta: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054–1717, Budapest, 1891, – sajnos ezen útleírásoknak sem komoly bibliografiája nincs, még kevésbé kritikai feldolgozása. A bozótnak latin kifejezéseire l. Verancsics Antal 1553. útinaplóját, kiadva Szalay László, Verancsics Antal összes munkái, akad. kiadás 1, 289 stb. ll.; ugyancsak a dunai, de egyúttal a dunántúli viszonyokra is igen fontos Franz Babinger, Hans Dernschwams Tagebuch einer Reise nach Konstantinopel u. Kleinasien 1553–55, 1923, a Heide kifejezés innen van. A Szerémségre l. Salomon Schweigger útleírását, aki 1577-ben Sinzendorf császári követ kíséretében utazott, útleírása megjelent Nürnberg, 1613-ban. A Tisza–Körös vidékére egyes adatok: Rozvány György, Nagyszalonta mezőváros történelme, Nagyszalonta, 1870; Márki Sándor, Sarkad története, Budapest, 1877; Haan Lajos, Békés vármegye hajdana, Pest 1870, 1, 53, 54. l.; Mogyoróssy János, Gyula hajdan és most, Gyula 1858, aki azonban már inkább a török visszafoglaló hadjáratok utáni állapotokat tünteti fel. Tolnára, mint dél felé utolsó helységre még báró Wratislaw 1591 útleírása, Kreckwitz követ kíséretében: Szamota id. m. 202. l. A kecskeméti puszta képét l. Madarassy László, Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon, 1912, aki az ő hatalmas ethnográfiai anyagát Hornyik János és Takáts Sándor történeti adataihoz kapcsolja és a pusztát mint a török, német, kuruc hármas pusztítás következését tekinti. A nehézség valóban itt van: e három előidéző hatását egymástól megkülönböztetni, ami másként nem lehet, mintha e három ok hatásait egyenként, kor szerint elkülönítve vesszük szemügyre. A Dráva–Száva közti viszonyokra a vlach telepítéssel kapcsolatban sok adat Radoslav Lopasic, Spomenici Hrvatske Krajine, Zágráb 1885, 2. köt. (= Monumenta spectantia historiam Slavorum meridionalium 16. kötet). A morbus hungaricusról és a vele kapcsolatos jelenségekről alapvető munka Győry Tibor. Adatok a morbus Hung. történetéhez, Századok 1900, aki különösen Tobias Coberi, Observationum medicarum castrensium Hungaricarum decades 3, c. művet használta fel. Győry Tibor e kutatása úttörő jellegű, s csak az sajnálható, hogy utána senki sem akadt, aki az orvostudomány történetét ily szélesebb szempontból művelné. V. ö. még Haeser, Lehrbuch der Geschichte der Medizin, 3. köt., 376. sk. ll., aki Cober mellett az 1566-ban itt járt Th. Jordanus, továbbá a XVII. századbeli J. G. Sartorius műveit is felhasználja. Orvostudományi képzés híjján én csak Cober könyvét tudtam használni, Győry Tibor magyarázatait véve alapul.