A török kiűzése.

A felszabadító háborúknak sem külföldön, sem nálunk nincs modern, kritikai összefoglaló leírása, ami magyar szempontból különösen sajnálatos, mert pl. Károlyi Árpádnak 1686-ról való monografiája megmutatta, mily fontos ismeretekkel szolgálhat a török háborúk, azok bécsi és diplomáciai, valamint pénzügyi vonatkozásainak leírása. A szövegben Hammer, Zinkeisen, Immich id. művein kívül elsősorban O. Redlich kötetére (Huber, 6.) támaszkodtam, aki a háborúk összefüggéseit és egyes haditényeit is világos kritikával fejti fel. Szelepcsényi pénzére Maurer, id. m., 143. stb. l. Az 1683-i bécsi ostromnak nagy jubiláris irodalma van 1883-ból, amelyben sok általános vonatkozás mellett magyar történetre is fontos adatok, így: Victor v. Wien, i. J. 1683, Wien, 1883 (benne Alsó-Ausztria részvételére a török védelemben); Augustin Sauer, Rom u. Wien i. J. 1683, Wien, 1883 (a pápai politikára Fraknói id. m. mellett is fontos); Onno Klopp, Das Jahr 1683 u. der folgende grosse Türkenkrieg bis z. Frieden v. Carlowitz, Graz, 1882. V, ö. Fr. Kluczycki, Acta regis Johannis III. ad res a 1683 imprimis in expeditione Viennensi gestas, illustrantia, 1883 (krakói akad. kiadvány), benne Thökölyre sok adat; több aktát kiadott Joh. Newald, Beiträge zur Gesch. der Belagerung von Wien, Wien, 1883; Onno Klopp, Corrispondenza epistolare tra Leopaldo I. imperatore ed il P. Marco d’Aviano capuccino, Graz, 1888. A keresztény szolidaritásra és általában pápai ügyekre Fraknói id. XI. Ince életrajza. Lipót 1682-i és 1683-i török felfogására Klopp, id. d’Aviano-levelezés, 15. és 16. l. Buonvisire Fraknói id. m. és (u. ő), Buonvisi bíbornok, bécsi nuncius jelentései (Mon. Vatic. Hung.), 1886, bevezetésében. Lotharingiai Károlynak tudtommal nincs megfelelő életrajza, v. ö. róla Redlich, id, m. A brandenburgi tárgyalásokra Redlich, id. m. az ott idézett Pribram-féle alapvető könyvek alapján. V. ö. még Urkunden u. Aktenstücke zur Gesch. des Kurfürsten Friedrich Wilhelm v. Brandenburg, Auswärtige Akten, III., 1. és 2. kötet, A. Fr. Pribram kiadása, Berlin, 1890, 1891, sok adat a török segélyre és Thökölyre, u. ezen sorozat XX., 1. és 2. kötet, francia akták, szintén. 1686-ra alapvető, formailag is kiváló: Károlyi Árpád, Buda és Pest visszavívása 1686-ban, Budapest, 1886, továbbá Ferd. v. Zieglauer, Die Befreiung Ofens von der Türkenherrschaft 1686, Innsbruck, 1886, részletes bibliografiával, 97., 98, l., a spanyol és barcelonai résztvevőkről. Tüzes Gábor nevére és alakjára Takáts Sándor, Fülkereskedelmi mozgalmak, Magyar Gazd.-tört. Szemle, 1899, 391. l. Buda épületeire Veress Endre, Gr. Marsigli Alajos Ferdinánd, olasz hadimérnök jelentései és térképei, stb. (Budapest régiségei, 1906, 103. l.). Fontos még, főként a benne rendszertelenül közölt akták miatt Bubics Zsigmond, Cornaro Frigyes velencei követ jelentései Buda várának 1686-ban történt ostromáról és visszavételéről, Budapest, 1891, bevezetés. A háború további folyamára fontos: Freih. Philipp v. Röder, Des Markgrafen Ludwig Wilhelm v. Baden Feldzüge wider die Türken, Carlsruhe, 1839, 1842, két kötet; Feldzüge des Prinzen Eugen v. Savoyen (bécsi hadilevéltár kiadása), I., 1. és 2. kötet (1698-ig, az egyes vezérek életrajzaival); egyes adatok több hadjáratra: Memorie del maresciallo conte Frederico Veterani, 1683–94, Vienna e Lipsia, 1771 (német fordítása 1788), Alfr. Arneth, Das Leben des kais. Feldmarschalls Gr. Guido Stahremberg, Wien, 1853 és A. Gr. Thürheim, Feldmarschall Ernst Rüdiger Gr. Stahremberg, Wien, 1882. szeptember 2-a ünneplésére Faknói, XI. Ince, 205. l. Az albániai hadjáratra Hauptmann Gerba, Die Kaiserlichen in Albanien (Mitth. des Kriegsarchivs, N. F., 2., 1885, 115. l. Eugen herceg 1698-i haditervére l. Alfr. R. v. Arneth, Prinz Eugen v. Savoyen, Gera, 1888, 1., 113, l. A karlovici békeszöveg Katona, Hist. crit., 36., 106. l.

A monarchia pénzügyeire l. Ad. Wolf, Die Hofkammer unter K. Leopold I. (bécsi Sitz.-Ber., 1853, 440. l.), O. Thorsch, Materialien zu einer Gesch. der öst. Staatsschulden, Berlin, 1891, az első évekre Károlyi id. m., főként 89. és 143. ll. Giustiniani velencei követ 1682-i és Corner 1690-i jelentései Fiedlernél, Fontes Rer. Austr., Dipl. 27. kötet. Károlyi, id. m., 142. l. számításai nem veszik tekintetbe az ausztriai tartományok ma már ismert (l. pl. Newald, i. m.) részesedését és a porció elosztásából következtetéseket vonnak az egész teherre. A nádor beadványait l. Röder, id. m. 1., akták 11. l., Bubics, Cornaro XXIV–XXVIII. l., 375., 380. l. Esterházy 1683-i memorandumára l. Bubics–Merényi, id. m., 213. l., sok adat az ő irataiból: Thaly Kálmán, Az 1683-i táborozás történetéből (Akad. Értek. a tört.-tud. köréből, 1883). Badeni Lajos nézetei a magyarokra: Röder, id. m., 2., akták 262., 217. l.; Veterani, id. m., német kiadás, 101. l. Strassoldo pörére Acsády Ignác, Magyarország Budavár visszafoglalása korában, Budapest, 1886, 190. 1., ahol sok, rendezetlen adat a pusztulásra; erre különben Hornyik, id. m., 2. kötet; – egy terület viszonyainak tipikus keresztmetszete, Knauz Nándor, Buda ostromához, Bpest, 1886.

Az ausztriai fene tirannis: Deák, Bujdosók, 60. l., Esterházy id. szavai Bubics–Merényi, id. m., 236., 239. l. Carafára gyönge mentési kísérlet: Krones, Zur Gesch. Ungarns im Zeitalter Franz Rákóczi’s II. (Archiv für öst. Gesch. 42, 340. l.); u. itt irodalom, – ez óta lényegest nem írtak, az eperjesi vértörvényszék lefolyása, okai és összefüggései ma sincsenek kritikailag tisztázva. V. ö. Arneth, Prinz Eugen 1, 57. l.; Carafa debreceni szereplésére Szücs István, id. m. 2, 471. l., továbbá Zoltai és Csűrös id. m., és a Carafa–Dietrichstein levelezés, kiadta Thallóczy Lajos, Tört. Tár 1895, 593. l., 1896, 25. l., a debreceni kínzások jegyzéke Diplomat. Alvinczianum 3, 38. l. és Debrecen 1696. beadványa (Magazin für Gesch., Statistik u. Staatsrecht der öst. Monarchie, Göttingen, 1808, 2, 231, l.), Eperjesre: Das blutige Schauspiel von dem Grafen Anton Karaffa, u. itt 7. l., benne 59. l. Joh. Rezik, Die Schlachtbank zu Eperjes, 1688-ból, részletes előadás; a Zimmerman stb. ítéletlevél, Tört. Tár 1895, 609, l., Carafa erdélyi beadványa: Archiv d. Vereins für siebenbg. Landeskunde N. F. I. 1853, 162. l.

A magyar katonaság sorsára nagy anyagot hoz Takáts Sándor id. értekezése: kísérletek a magyar haderő feloszlatására; Badeni Lajos Barkóczyról: Röder id. m. 2, akták 359. l.; a miskolci sorozásra Szendrei id. Miskolc története 2, 195. l. Esterházy Hollandiáról: Bubics–Merényi, id. m. 213. l., 1684. haditerve Bubics, Cornaro, 375. l. Thököly bukására Angyal id. m. 2. kötetét használtam fel; XIV. Lajos 1683. utasítása Waliszewski id. m. 3, 324. l.; az ottomán poklot idézi Angyal, 2. 195. l.

Erdélyre igen nagy anyag van kiadva, melynek jellegzetes részeit helyszűke miatt alig lehetett felhasználnom. A tények világos előadását adta. Szilágyi Sándor, E. O. E. 18–20, köteteiben, régebben Erdélyország története, 1866, 2. kötetben. Az E. O. E. iratain kívül l. Diplomatarium Alvinczianum, Alvinczi Péter okmánytára, kiadta Szilágyi Sándor. 1–3, 1870–87; a legfontosabb aktákat kiadta Carolus Szász De Szemeria, Sylloge tractatuum… diplomatis Leopoldini, Claudiopoli 1833. V. ö. Bethlen Miklós id. önéletrajzát is, továbbá Joh. Nic. Flämitzer, Siebenbürgens Österreichischer Messias oder das… aus dem Rachen der barbarischen Dienstbarkeit erlöste Fürstentum… Würzburg, 1689, 66, 89, 97, 115. l.; a Badeni Lajos környezetéből való Operationsplan, Röder-nél, id. m. 2., akták, 383. l., továbbá u. itt 205, 273, 306. l. jellegzetes nyilatkozatok. Teleki nyilatkozata az állandó bizottmányról E. O. E., 19., 16. l. Erdély és Magyarország belső viszonyait l. a következő, 6. kötetben.