Jogügyletek.

Szerződéskötés helye és módja. Adás-vétel. Bérlet. Zálogolás és kölcsön. Ajándék, átruházás. Városi oklevelek

Igen sok emlékünk maradt a városi polgárok szerződéses jogügyleteire vonatkozólag. Az efféle szerződések megkötése az egész országban hiteles helyek – káptalanok, konventek – előtt történt, de jogosítva voltak ilyenek meghallgatására és ezekről bizonyító erejű okiratok kiállítására az országos tisztviselők is.[1] Nevezetes feladata volt ez a városi tanácsnak is, mely szintén fel volt jogosítva ily bizonyító erejű oklevelek kiállítására. A polgárok jogügyleteiket többnyire a városi hatóság előtt kötötték,[2] de előfordulnak káptalanok előtt történt egyezségek is,[3] sőt arra is van egy példánk, hogy két zágrábi polgár – igaz, Gerzence-megyében levő nemesi birtokról – a főispán előtt köt adás-vételi szerződést.[4] Előfordul a városi tanács és káptalan által való kettős megerősítése is a szerződésnek.[5]

A szerződéskötés első mozzanata a vallástétel (fassio) volt, így látjuk egy a radnai tanács kiállította oklevélből, hogy a Rotho által Henchnek eladott földről bizonyságot tesznek a felek s ennek folyományakép állítja ki a tanács az okirati bizonyságot.[6] E bevallás ünnepélyes formában való ismétlése a szóbelileg már megkötött szerződésnek. A szerződés, különösen adásvételi szerződés megkötésénél szükséges volt néhol a rokonok, sőt a polgártársak beleegyezése is,[7] habár például Selmecbányán a polgár még neje és családja akarata ellenére is eladhatta birtokát, ha nejének hitbérül le nem kötötte.[8] Az okirat bizonyító erővel csupán akkor birt, ha a város – a polgárközösség – pecsétjével megerősíttetett. A szerződést bizonyító irat kiállításáért bizonyos díj járt a birónak és jegyzőnek.[9]

A városi polgárok által kötött szerződések közt találunk adás-vételi, kölcsön-, zálogügyekben kötötteket és adományozásról szólókat. Legtöbb az adás-vételi, még pedig földbirtok eladásáról szóló, a miről már más helyen megemlékeztünk.[10] Hench barsi polgára malmát adta el;[11] Bérleti szerződést kötöttek a nagyszombati polgárokkal a bazini comesek, Pál és Kozma, kiknek földjén a polgárok szőlőt műveltek; az esztergomi káptalan két oklevele értesít a káptalan házainak bérbeadásáról.[12] Földbirtok zálogbaadásáról értesít egy – a keresztesek konventje előtt kötött – oklevél, s ily zálogolások eredményekép már a zálog birtokbavételéről több esztergomi irat.[13] A kölcsönpénz fejében adták a zálogot és ez a határidő lejártakor nem fizetés esetén átment a hitelező birtokába.[14] A zálogolási határidőt tetszés szerint szabták meg a felek a szerződésben,[15] ha ezt nem tették, az általános szabályok léptek életbe. Ingatlan és nemes érczálog egy év és egy nap, ingóság hat hét, ehető dolog három nap mulya ment át a hitelező birtokába, még pedig nem teljesen, hanem a tárgyat megbecsültették s eladták, a fölösleges összeget visszakapta az adós.[16] Ha az ingatlanra ilyenkor vevő nem akadna, a hitelező mintegy bérbe kapja azt, mig a pénzt az adós megfizetheti, de ha e megoldást nem fogadja el, a birtokot megbecsültetik s a zálogösszegnek megfelelő részt kihasítva a hitelező kapja birtokul. Ha még ezt sem fogadná el, e kihasított részt bármily – a zálogösszegnél csekélyebb – áron is eladhatják, s ő a befolyó összeget kapja.[17] Ilyen zálogolásoknal a hitelezők gyakran halasztást adtak vagy részletfizetést engedtek, s csak e határnapok eltelte után érvényesítették jogaikat.[18] Érdekes okirat a győri káptalan által 1254-ben kiadott, melyben Gál mosoni polgár szentföldi zarándok-útja miatt hivatalát, a pristaldusságot ruházza át testvérére, Oszlopra.[19]

E szerződési okiratok mellett kell megemlékeznünk a városi hatóság okleveleiről, melyek által az egész város bizonyos kötelezettséget vállal valakivel szemben, továbbá mikor külső hatóságokkal vagy személyekkel egyezségeket kötnek a városi közösség nevében. Ily okirat kiadása mellett adnak a dubicaiak az ágostai remetéknek földet a város határában,[20] s ily módon adományoz Szeben városa a kereszteseknek szegényház céljaira szolgáló házat.[21] Az esztergomi tanács többször kötött a káptalannal egyezséget, a melyekben mindketten kölcsönösen engedményeket tettek egymásnak.[22] Ide sorozható az az okirat, melyben Német-Lipcse tanácsa IV. Béla kiváltságlevelét adja elő a korponai plébános kérésére a lipcseiek tizedjoga bebizonyítására.[23]


[1] Illés J. A magyar szerződési jog az Árpádok korában. Budapest, 1901. 40 – 411.

[2] Selmeci jk. 11. §. Kn. M. I. 431., 525. II. 311., 458. Kn. C D. II. 77. F. IV/3. 480. VI/2. 300. W. VIII. 252. XII. 571. l.

[3] Kn. M. I. 360. II. 49., 247. Kn. C. D. II. 102. H.O. VI. 78. W. IX. 530. l.

[4] Tk. Civ. I. 238. l.

[5] F. IV/3. 450. H. O. III. 24. l.

[6] Selmeci jk. 11. §. F. IV/3. 80. és VI/2. 300. l.

[7] Rokoni beleegyezés. W. VII. 415. l. A polgártársak beleegyezésének szükségére mutat: Endl. 444., 451., 507. l.

[8] Selmeci jk. 2. §.

[9] Selmeci jk. 11. §. Teutsch. 89. és F. IV/1. 349. VI/2. 300. l.

[10] Például Kn. m. I. 360. 431., 525. II. 247. l. stb.

[11] Kn. C. D. II. 102. l.

[12] W. XII. 571. Kn. M. I. 354. II. 242. l.

[13] W. XII. 652. VIII. 414. Kn. M. II. 49., 311., 458. l.

[14] Kn. M. II. 311. és 458. l.

[15] W. XII. 652. l.

[16] Selmeci jk. 40. §.

[17] Selmeci jk. 10. §.

[18] W. VIII. 414. l.

[19] H. O.VI. 78. l.

[20] F IV/1. 349. l.

[21] F. VII/3. 159. l.

[22] Kn. M. II. 156. F. VII/2. 229. W. IX. 411. l.

[23] F. IV/3. 125. l.