Jegyzetek

1.) A magyarok eredete és ősi műveltsége. (Csánki: Árpád és az Árpádok. Budapest, 1908.)

2.) Bulgarisch-türkische Lehnwörter. 1912.

3.) A bolgárkérdés és a magyar hún-monda. Magyar Nyelv, 1921. 15–21. l.

4.)A jövevényszavakról írt tanulmányában még kereken tagadta a keveredés tényét, a szavak forrását a finnugor magyarsággal szomszédos bolgár-török népben keresve.

5.) A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány: I. Scythia. II. Magna Hungaria. III. Jugria. (Nyelvtud. Közlemények. XLV. 1918. 129–194; XLVI. 1923. 1–33. l. A III., sajtóra készen álló részt a szerző szívességéből ismertem meg.)

6.) A feltételesen idesorozott Togora folyónév tudós eredetét azóta kimutatta Fehér Géza. (Kőrösi Csoma Arch. I. 40–58.)

7.) A Szt. László-kori Gesta Ungarorum című, sajtóra készen álló tanulmányomban forráskritikai alapon bizonyítom a „Magna Hungaria” ősi magyar hagyományokon alapuló XI. századi említését. Igazolja ezt egyébként Konstanstinus császár is, ki a X. század közepén magyaroktól hallott keleten maradt testvéreikről.

8.) On-ogur, hétmagyar, Dentümogyer. (Kőrösi Csoma Arch. 1921. 148–155.)

9.) Megjegyzendő, hogy a XV. században Jugria alatt az osztyákok és vogulok lakta, jórészben már európai, de az Urálon át Ázsiába átnyúló területet értik. A korábbi, nevezetesen az V. század körüli időben azonban Jugria az Uráltól keletre lakó török fajú ogur népek hazája, melyek neve utóbb a nyugati szomszédos területre s mint népnév (zürjén: jugra) az itt lakó vogulokra és osztályokra, a ma ugornak nevezett finn népekre ment át.

10.) Fehér Géza: Bulgarisch-ungarische Beziehungen in den V–XI. Jahrhunderten. Veröffentlichung der Kőrösi-Csoma-Gesselschaft. Budapest, 1921. 190–191 lap.

11.) Gombocz. (M. Nyelv. 1911. 425–426. l.)

12.) A Fehér használta „Urbulgarentum” és „Urungartum” kifejezések nem illenek az írott forrásokból ismert ó-bolgár és ó-magyar népre. Őstörténet alatt ugyanis a tudomány a népeknek az írott történelmi művekben való feltűnésüket megelőző korát érti.

13.) On-ogur, hétmagyar, Dentümogyer. (Kőrösi Csoma Arch. 1921. 148–155. l. M. Nyelv. 1921. 205–207. l.)

14.) Az onogur és ungri népnév azonosságáról legújabban Németh Gyula id. h.

15.) Zichy: (Új Magy. Szemle. II.) Gombocz id. h. XLVI. 26–27. l.

16.) Ezt az elméletet már korábban kifejtette a Csaba-monda elemzése kapcsán, de bizonyítása történetileg tarthatatlan. Die Petschenegen und die ungarischen Hunnensagen. (Kőrösi Csoma Archivum. I. 1921. 123–140.)

17.) Schönebaum Herbert: Die Kenntnis der byzantinischen Geschichts schreiber von der ältesten Geschichte der Ungarn vor der Landnahme. (Ungarische Bibliothek; hg. v. R. Gragger. I. 5.) Berlin, 1922. IV.; 50 lap.

18.) Gróf Zichy István: A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. (A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. I. 5.) Budapest, 1923. M. Tud. Akadémia. 82 lap, 2 térkép.

19.) V.ö. fentebb 343. l.

20.) Ennek bizonyításához felhasználja Ibn Kordadhbeh leírását Sallam tolmács útjáról Góg és Magóg falához. Idevágó eredményeit bővebben adta: Le voyage de Sallam (Kőrösi Csoma Arch. I. 1922. 190–204.) című cikkében.

21.) Németh Gyula: Húnok, bolgárok, magyarok. Székfoglaló. Felolvasta a M. Tud. Akadémia I. osztályának ülésén. Ugyanő szíves volt készülő nagy munkája néhány elvi jelentőségű megállapításával megismertetni. Budapesti Szemle, 1923.