ÁZSIAI KAPCSOLATOK

Az amerikai fajtáknak az ázsiai és az európai fajtákat összekötő jellegét felismerve, a rövid koponyájú és halovány mongolos bélyegeket viselő kontinentális fajták megítélése tekintetében is új útra kell térnünk. Régebben ezeket „mongoloid”, vagyis „mongolos” néven az ázsiai fajtakörbe sorolták, de tévesen. Ha vannak is halovány mongolos bélyegeik, a legjellemzőbb jegyeket hasztalan keressük rajtuk: szemvágásuk egyenes, mongol-redőjük nincs, járomcsontjuk sem oly fejlett, mint a mongoloké. Az újabb vizsgálatok eredménye szerint az európai fehér bőrű fajták körébe tartoznak. Az alpesi és a kelet-európai fajtáknak, s a paleoeurópai lapponid fajtának semmi nyomát sem találjuk Ázsiában. Kelet felé az alpesi ember sohasem jutott túl a Kárpát-medencén és a Visztula-vonalon, az e fajta kezdetleges alakjának látszó lapponid ember az orosz nagy tavak vidékén, a kelet-európai pedig az Urál-vidékén. De a később ázsiai területre költözött paleoeurópai szibirid rassz alapjai is kétségtelenül európai, mongolid vonásai változó mértékben vannak, és így legfeljebb átmeneti alak lehet a két fajtakör közt. Ez a jellemzés pontosan ráillik az eurázsiai, vagy turáni fajtára is, amelyik „ősrokonságban van ugyan a mongollal, de anélkül, hogy valaha is mongol lett volna”. A szibériai és a turáni fajta népeken és egyéneken – a keleti tájakon gyakrabban és szembetűnőbben, nyugat felé egyre ritkábban és elmosódottabban – jelentkező mongolos bélyegek a mongol élettársakkal való tartós vérkeveredés nyomán keletkezett másodlagos jegyek.