Miért is érdemes...?

Szóval, hogy miért is érdemes írni? Mert érdemes olvasni. És mert annak, aki effajta önkifejezésre képes, annak ez szükség. Az író a lét kapuin dörömböl és a vers ennek a tanúságtétele. A lélek naplója.

Verset írni ma már nem versenyképes. Hiszen a vers lemezteleníti az embert, és utat nyit valami belső titokhoz, mely mögött ott rejtezik az Ember. A jelenkor gyermeke éppen ezt próbálja erőnek erejével elrejteni és elhazudni igaz valóját. Csak ne lássák olyannak amilyen! Inkább belegebed álarcai és kényszerei súlyába, de nem engedi, hogy bárki is belélásson. Furcsa csodabogár az, aki vállalja mégis, hogy kitárulkozik. Ám ez az egyetlen lehetséges út, az őszinteség útja, mely látható határt szab jó és rossz között. Ha élni érdemes, akkor csak így érdemes. Őszintén, alázattal, vállalva tetteinket és szavainkat, vállalva önmagunkat.

Most itt van valaki, akit ugyanúgy feszítenek örömök, fájdalmak, csalódások, mint bárki mást. Aki ugyanúgy él, dolgozik, gyermeket nevel, mint bárki más. Akit nem veszünk észre az utcán, mert csendben jár közöttünk, mint bárki más. Aki nem akar mást, csak mutatni valamit magából, mutatni valamit abból a világból, melyet hagyunk elrohanni magunk mellett.

Elorina Nihil versei nem nyújtanak többet annál, mint amire maga a vers hivatott. Nem űzi el a szellemeket és nem váltja meg a boldogtalan lelket. De fájdalmas soraiban ott van az Ember fájdalma, és ott van az öröm parazsa, mert aki nem boldog, még nem feltétlenül boldogtalan. Az életbe nem kell belehalni, mert élni kell és lehet. Gnoti se auton! Ismerd meg magad, hogy megismerhess másokat! Ez az egy okom van, hogy Elorina Nihil verseihez nyúlok, mert nem tesz mást, csupán utat nyit lelkének kapuján, mely mögött ott tombol egy egész Világegyetem.

Matolcsi Papp Zoltán
az ÉK magazin főszerkesztője