Kinek mondjam el, mit nem lehet?!
Hisz nincs is rá szó, csak a képzelet.
A valóság is csak gyötri énemet.
Félek, Rettegek. Csendben elveszek.
De nincs, ki maga alá temet.
Lassan égek el, mint a gyertya,
Mely valahogy mégis égve maradt...
Nem tudom, lesz-e még valaki,
Aki majd lebontja a bennem magasra emelt kőfalat.
Félek. Rettegek. Csendben elveszek.
Nem lesz, aki eltemet engemet?
Szeressetek!!! Egy keveset...
MÉG!!!
Ha lehet... bár nem tudom,
Kérhetek-e ilyet!?!

Elorina Nihil