Bevezetés

Dolgozatom témájául Abaúj vármegye Árpád-kori településeinek vizsgálatát választottam. Ez a megye az Árpád-korban rendkívül sűrűn települt be, 250, oklevélben említett, lakott helyet ismerünk ez időből. Ezek közül 70 település az idők folyamán elpusztult. Régészeti kutató munkát csak a mai Magyarország területén végezhettünk, ezért a ma Szlovákiába eső településeket csak a településtörténeti következtetések során vettük figyelembe.

Kutatásaink alapját azok az elpusztult falvak képezték, amelyeknek helynévben megmaradt a nevük, ez szám szerint 28 település. Ezek feltételezett, vagy többé-kevésbé meghatározott helyén terepbejárást, illetve két esetben hitelesítő ásatást végeztünk. Az ásatások helyét a terepbejárási eredményeket és a források adatait egyeztetve választottam ki. Kemejre azért esett a választásom, mert a lelőhely meglehetősen nagy kiterjedésű, és a falu hosszú időn át szerepel a forrásokban, Kelecsényre pedig azért, mert bár a lelőhely kisebb mint a kemeji és nem is tisztán középkori, itt a források toronyhelyet említenek. A tornyok, várak, várkastélyok középkorban betöltött óriási szerepére Fügedi Erik kutatásai (1975. 63-86) világítanak rá.

Jóval nehezebb a dolgunk azoknak a falvaknak a régészeti azonosításával, felkutatásával kapcsolatban, amelyeknek emlékük helynévben nem maradt meg. Ezek felfedezésében gyakorlatilag csak a véletlen segíthet. Sajnos, egyre inkább a véletlenre vagyunk utalva a helynévben megmaradt falvak esetében is. Megyénkben ugyan gondos alapossággal megtörtént a földrajzi nevek összegyűjtése (Magyarország földrajzinév-tára, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Bp., 1980.), ebben a kiadványban azonban csak a falvakban ma is ismert helynevek szerepelnek, a régi és az újabb térképek adatait, amelyek pedig a mi munkánkat jelentősen megkönnyítenék, nem dolgozták fel.

A termelőszövetkezetekben lefolyt tagosítással értelmüket vesztették és eltűnőben vannak a régi dűlőnevek, dűlőutak és a falvakban is egyre kevesebben emlékeznek ezekre. Közismert és egyre gyakrabban hangoztatott tény, hogy nemcsak a földrajzi nevek, hanem a régészeti lelőhelyek összegyűjtésével és feltérképezésével is az utolsó órában vagyunk. Egyre újabb és újabb területeket vonnak mezőgazdasági művelés vagy ipari termelés alá, és a hatalmas erőgépek rövid idő alatt többet pusztítanak, mint a korábbi, a föld mélyét alig-alig megbolygató művelés. A régészeti lelőhelyek térképén mutatkozó fehér foltok felszámolásához szeretnénk hozzájárulni jelen munkánkkal is.

Az írásos források alapján igyekeztünk nyomon követni azoknak a falvaknak a történetét, amelyeknek a neve nem maradt ránk helynevekben és amelyeknek elhelyezkedésére ma már legfeljebb csak következtethetünk. A teljesség kedvéért összegyűjtöttük a ma is álló, Árpád-kori eredetű falvak első okleveles említését, és a határukban előkerült középkori leleteket is. A mai Magyarország területére eső Abaúj megyében 99, az Árpád-korban oklevéllel említett, ma is álló település van. Ezeknek szinte mindegyikéből került elő őskori leletanyag is, amelyeknek részletes összegyűjtése és ismertetése azonban nem lehet e dolgozat feladata.

Az elpusztult falvak írásos említéseinek ismertetésénél azt tartottuk szem előtt, hogy az illető faluval kapcsolatban egyszer már összegyűjtött adatokat rövidebben, az eddig még nem gyűjtötteket pedig részletesebben ismertessük. Ez különösen a dikális összeírások és dézsmajegyzékek adataira vonatkozik.

A falunevekkel kapcsolatos nyelvészeti problémák megoldásában Kiss Lajos, a vasanyag meghatározásában Müller Róbert nyújtott segítséget. Szívességüket ezúton is köszönöm. Köszönettel tartozom továbbá lektoraimnak, Kovalovszki Júliának és Kubinyi Andrásnak, akik értékes tanácsaikkal támogattak munkám megírásában.