Előszó

Az 1989-1990-es csehszlovákiai rendszerváltás óta eltelt húsz év történelmi léptékkel mérve olyan rövid időszak, amely kellő távlat hiányában nem teszi lehetővé az akkori események hagyományos történetírói megközelítését. A múlt visszaidézésének azonban a leíró történeti munkák mellett más, hasonlóan érvényes, módozatai is. Ilyen eszköz a történészek kezében az Oral History, vagyis a személyes történeti interjúk módszere, amely - a saját hátrányai mellett - olyan lehetőségeket nyújt a múlt eseményeinek megismeréséhez, amihez a hagyományos történetírói módszerek nem elégségesek.

Az elbeszélt történelem (Oral History) módszerét a történészek többek között akkor alkalmazzák, amikor írásos dokumentumok híján nagyon nehéz feltárni a valóságot, felkutatni a tényleges, olykor a történelmi folyamatokra komoly hatást gyakorló háttéreseményeket. Amikor a történések forgatagában nem készülnek feljegyzések, jegyzőkönyvek, fényképek, nincsenek írásos emlékek. Ilyenkor a történelmi esemény vagy egy-egy történelmi időszak legfontosabb szereplői maguk mondják el, hogy szerintük, mi is történt valójában.

Az Oral History az élő emlékezetre épít. Éppen ezért nagyon mértéktartóan kell viszonyulni hozzá. Ugyanazon személyek, akik egy helyiségben voltak egy adott időpontban, másképpen emlékeznek ugyanazon eseményre, mert másképpen élték meg azt. A módszer lényege, hogy nem szabad beavatkozni az emlékezetbe, mindenki elmondhatja azt, amit megélt. Az elmondottak, az adatok és tények ezt követően - mint egyébként minden forrásanyag - külön vizsgálatot és körültekintő elemzést igényelnek.

Az Oral History módszerével készült munkák azért is sajátos forrásai a múltnak, mivel az interjút készítő személy (történész, újságíró) még ha óhatatlanul is, de valamilyen szinten maga is alakítja az interjúalany rögzítésre kerülő élményanyagát, hiszen az, hogy az interjúalany mit és hogyan fogalmaz meg nem kis mértékben a kérdező felkészültségétől, szándékától is függ.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet az elmúlt egy évtizedben több tucat mélyinterjút készített a rendszerváltás szlovákiai magyar résztvevőivel. Kötetünk ezekből közöl néhányat. Az Elbeszélt történelem könyvsorozatunk a jövőben további interjúkat kíván megjelentetni, szándékai szerint, már nemcsak az 1989-1992-es időszakról, hanem a későbbi történésekről is. A felvett interjúk egy része életinterjú olyan személyiségekkel, akik az elmúlt évtizedekben meghatározóak voltak a szlovákiai magyarok történetének alakításában. Ebben a kötetben értelemszerűen ezen beszélgetéseknek csupán azon részeit közöljük, amelyek az adott korszakra vonatkoznak. Gondosan ügyeltünk arra, hogy publikált anyag hiányzó részeit jól látható módon kipontozással (...) jelöljük. A beszélgetések teljes terjedelme (amennyiben a beszélgető alany nem rendelkezett másként) megtalálható és kutatható a Fórum Kisebbségkutató Intézetben.

A jelen kötet összesen 31 interjút tartalmaz, olyan személyekkel, akik - kivétel nélkül - nemcsak átélői, hanem valamilyen formában alakítói is voltak a rendszerváltásnak, illetve az azt megelőző és követő eseményeknek. A könyv szerkesztőinek azonban nem az volt a szándéka, hogy csupán a politika csúcsán lévők emlékeit rögzítsék, hanem olyan személyekét is, akik a szélesebb közvélemény előtt ugyan kevésbé ismertek, ám akkor és ott - a fővárosban vagy valamelyik vidéki városban - azt tették, amit lelkiismeretük és meggyőződésük megkívánt tőlük. Az interjúalanyok legtöbbjének 1989-ig semmiféle kapcsolata nem volt a hivatalos politikával, hétköznapi munkásként, értelmiségiként vagy épp diákként élte életét. Ma közülük sokan aktív szereplői a közéletnek: parlamenti képviselők, a szlovákiai magyar pártok és társadalmi szervezetek meghatározó személyiségei. Vannak olyanok is közöttük, akik miután sikeresen levezényelték a rendszerváltás első hónapjait, ismét visszatértek korábbi szakmájukhoz, és irodalmárként, tudósként, képzőművészként, szerkesztőként, vállalkozóként ma is "civil" életet élnek. Azok az események, amelyekről a jelen könyv hasábjain beszélnek, az ő életüket visszafordíthatatlanul megváltoztatták: olyan tapasztalatokkal lettek gazdagabbak, amelyek máig befolyásolják világlátásukat.

A kötet megjelenését az teszi aktuálissá, hogy a ma emberének megítélése szerint az 1989-ben elkezdődött folyamat, vagyis a rendszerváltás még nem zárult le teljesen. Tehát amikor az 1989-1990-es eseményekről beszélünk, azokat korántsem a történelmi múlt ködbevesző eseményeiként érzékeljük, sokkal inkább a jelen helyzetünk kezdeteként, hiszen annak a politikai-társadalmi-gazdasági közegnek, amely bennünket körbevesz, a gyökerei 1989-be nyúlnak vissza. Az interjúk az 1989-1992-es szlovákiai magyar rendszerváltó napokról, hónapokról, azok előzményeiről és utóéletéről szólnak. Bár egyének személyes, szubjektív emlékeiről van szó, ezek a szövegek mégis szélesebb közérdeklődésre tarthatnak számot, hiszen az egypárti diktatúra bukása és a szabad társadalom megszületése olyan eseménysor volt, amely mindannyiunk közös nagy élménye, s amelynek értékét majdani unokáink fogják majd a maga helyén kezelni és értékelni. A szerkesztők célja eredetileg az volt, hogy ez az első kötet lehetőleg valamennyi fontos szereplő visszaemlékezését rögzítse. Ez a szándék azonban különböző okok miatt nem teljesülhetett, így maradt ki a kötetből több olyan személy (Balla Kálmán, Dobos László, Duray Miklós, Grendel Lajos, Tóth Lajos, Popély Gyula, Himmler György és még nagyon sokan mások), akik meghatározó alakjai voltak az akkori eseményeknek. Remélhetőleg a jelen kötet tervezett folytatásában az ő visszaemlékezéseik is olvashatók lesznek.

Az Oral History sajátossága, hogy a tanulságokat nem a történészek, de még csak nem is a megszólaltatott interjúalanyok vonják le, hanem maguk az olvasók. Az olvasó az, aki az egyes interjúkat, és az abban fellelhető információkat mozaikkockákként egymás mellé rakja, hogy kirajzolódjék előtte egy kép: a csehszlovákiai rendszerváltás szlovákiai magyar történései és szereplői. A beszélgetéseket mintegy 100 korabeli fotó egészíti ki, amelyeket készítőik önzetlenül bocsátottak a rendelkezésünkre, ezúton is szeretnénk megköszönni nekik.