Előszó

A következő lapok irásban és képekben az osztrák-magyar véderő alkatát, szervezetét, berendezését, kiképezését, életfolyamát és harcztevékenységét ismertetik. E lapok szavaikkal a nagy közönséghez, a lakosság legtágabb köreihez, különösen a védköteles korhoz közeledő ifjusághoz fordulnak, mert ebben nyugodnak azon erkölcsi és anyagi erők, melyek a monarchia egyetemes véderejében hatalommá alakulnak.

A mi mai hadseregünk egy fény- és dicsőségben gazdag, sok százados multnak büszke örököse. Ott, hol éjszakon a zordon Belt tengerárjait a sirály kerülgeti, le egészen délig hol Sicilia halmain árnyas olajkertek illatoznak; és ott, hol a Szajna partjait zöldülve övezik a dús vetések, messze odáig hol az orosz sivatagot a szemfárasztó hómezők borítják: hadseregünk zászlói mindenütt győzedelmesen és diadalmasan lobogtanak! - És ha néha a hadi szerencse szeszélyes istennője fegyvereinktől elfordult és a balsors sötét szárnyai suhogtak a földre hajlott zászlók fölött: mindig akadtak erős karok, melyek tépett zászlóinkat föl-fölemelték és újra a dicsőség fényével övezték.

E monarchia évlapjaiban a történet muzsája nehéz küzdelmekről és sulyos megpróbáltatásokról tesz tanuságot. De a legnagyobb szükség és a végromlás szélétől mindig ujra fölemelkedett, mindig ujra elfoglalta világtörténeti hatalmas helyét, melyet számára a Habsburgok dicső háza szerzett, mindig áldás követte a népek erőlködését, valahányszor szóval és szivvel, tettel és lélekkel követték dicső uralkodónk bölcs jelszavát: VIRIBUS UNITIS.

Azt kérdik tán elleneink: él-e még a vitéz szellem, mely egykor apáinkat hőstettekre ragadta? - feszülnek-e még a férfi karok, melyek az európai államélet egyik leghatalmasabb alkotását teremtették és évszázadokon át fentartották? - él-e még a hősi szellem, mely a népek kebelében az uralkodó ház örök hatalmában és magasztos hivatásában vetett csüggedetlen bizalmat szent hitté érlelte? - -

Bizalmam az ősi erényben!

Igen! e szellem még él! - Él és élni fog a hadseregben, hogy benne a nemzet virágát királyért és hazáért lelkesítse! - Még él és élni fog, mert a mostani hadsereg a népből leszen és a népbe tér vissza; a népből meríti erejét, erényét; és miután kebelében fejlesztette a király iránti hűséget, megszilárdította a honszeretetet, edzette a kötelességérzetet, fegyelmezte a szilaj erőket, szóval fokozta és iskolázta a nép mindazon erényeit, melyek az állam életfentartó tényezői: ez által a hadsereg a népek iskolájává lőn, melyből a belépő ifjak, gyarapodva észben, erőben, gazdagodva ismeretekben és ügyességekben, nemesedve erkölcsben és jellemben, mint férfiak térnek vissza a polgári tűzhelyhez, melytől a fegyverforgatás, fegyelem és kötelességérzet iskolájába távoztak.

Azonban, hogy a hadsereg iskolája eme népnevelő és erkölcsnemesítő hatása mellett honvédelmi hivatását is betölthesse, békében és háborúban tartós, megerőltető szellemi és testi munkára van szükség és nem ritkán az egyén önmegtagadó áldozatkészségét kivánja.

Hogy mikép végzik a hadseregnek egyes részei, melyek a monarchia véderejét alkotják, eme terhes és nehéz munkát, - mikép készítik elő békében a hadi sikert, - és mikép teljesítik egyidejűleg az említett nevelő és erkölcsnemesítő hatásukkal a rájuk háramló culturalis feladatot, - végre mikép alkalmazzák az emberiség legnemesebb erőit a legnemesebb javak oltalmára: mindazt hadd mondják el irásban és képekben a következő lapok.

A nemes eszmék iránt fogékony keblek meg fogják érteni.....

Bizalmam az ősi erényben!