Tétel adatlapja

CÍMLAP

Ady András

A még nem és a már késő közt

TARTALOM, FÜLSZÖVEG



Tartalom

Nyitány

Négysoros
Élet
El...
Circulus viciosus
Színtelen

Mulasztás

Mulasztás
Mózesek
Közép
Egyszer évente ég a villany
Köszönöm
Neked, ha ott még olvasol
Nagyapa
Anyámmal
Huszonhét

Introverzió

Vadászat
Pollice verso
Kanócfény
Szobánkban
Hajnalban, falak mentén
Versengés nélkül
Kompromisszum
Kifosztva
Démonok
Légszomj
Életvágy
Láncreakció

Hajnali félelem

"A múlt éjjel is"
Deszkák között, halk harangszó
Születik a csobbanás
Partok közt
Farkasoknak saját fényük nincs
Pillanat fenőkő és acél közt
Egy újabb nap
Tudatalatti

Requiem

Requiem
Res prosperae
Párhuzamos a semmibe
Ha minden csomagod egy mosoly
Faragott cseppek
Kék árnyalat
Láthatnád, amit látok
Itthon
Pillanatkép

Vallomások

Az oroszlán és a rák
Ne szólj hozzám!
Háttér nappal, fával, velem
Altató helyett
Ketten
Tél
Fordítva nézz távcsőbe!
Így ébresztesz
Remény
Csend
Veled
Pillanatkép bellával
Virág
Törésvonal
Pályaudvar két személyre
Bellát elemezve

A még nem és a már késő közt - Nyulas Ferenc, Cseke Gábor
Lírai fotográfiák - Szonda Szabolcs


Fülszöveg

Életemben először 1976-ban siettem. Akkor megszületni, azóta pedig állandóan, mindenhová sietek, és mégis mindig elkések mindenhonnan. A könyv címe tömören képvisel és leír, hisz velem minden vagy később, vagy hamarabb történik, mint másokkal. Külső vagy belső környezetemben egyaránt.

Sietve próbáltam ki például azt is, hogyan tudnék ábrázolni. Bármit: külső, belső képet, érzelmet, történést, éles fényt vagy mély sötétet. Mikor pedig rájöttem, hogy a rajzzal vagy képpel történő ábrázolás nem erős oldalam, sietve kerestem egy új, a két kifejezésmódot kibékítő megoldást, így jutottam el a versírásig. Kezdeti kísérleteim rávezettek arra, hogy versben tökéletesen le lehet képezni mindazt, ami bennem, körülöttem, általam vagy nélkülem történik, maga a leképzés pedig fényképszerűre sikeredett.

Ily módon, ha sietve címkéznem kellene ezeket a verseket, akkor inkább fotográfiákhoz hasonlítanám őket, s szerepük legfőképpen a megörökítés, a pillanatok kimerevítése, azoknak éveken történő átmentése.

A képzeletbeli teleobjektívet tetszés szerint lehet befele - érzelmek, hangulatok felé - vagy éppen kifele - tájak, környezet - irányítani, közel- vagy távolképet készíteni, illetve lehetővé teszi az időben való előre-, hátra-mozgást is. A használt szűrő erősen szubjektív, a képek néha kicsinyített és fordított állásúak, a felbontással való játszadozás miatt pedig a hattyú néha kiskacsának, illetve fordítva tűnik.

A könyv tehát ezeknek a szubjektív vers-fényképeknek az albuma, én pedig a majd tízéves anyag olvasása közben, képről képre haladva, sietve bemutatkozom. Kellemes lapozást!

Ady András