DR. HÉVIZI OTTÓ
egyetemi docens, filozófiatörténész
ÉLETRAJZI ADATOK, MUNKÁSSÁG
1959. április 6-án született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnázium
elvégzése után 1983-ban szerzett magyar-történelem szakos diplomát a
szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán. Négy év gimnáziumi
tanítás után (Berzsenyi Gimnázium, Budapest) 1987-ben az MTA Filozófiai
Intézet tudományos segédmunkatársa lett (Lukács Archívum és Könyvtár), ahol
jelenleg is dolgozik. 2006 júliusától az MTA Filozófiai Kutatóintézet
Lukács Archívum és Könyvtár megbízott vezetője, 2008. március 1-jétől
tudományos tanácsadó.
1991-ben kezdett tanítani a Kossuth Lajos Tudományegyetem - ma Debreceni
Egyetem - akkor Vajda Mihály vezette Filozófia Tanszékén, ma Filozófia
Intézetében. Előbb óraadó volt, majd adjunktusként dolgozott; 1997-ben
nevezték ki docenssé. Emellett az 1990-es években több kurzust tartott az
egri és a szombathelyi főiskolán. 18 éves tanítási tevékenysége során,
amelyet a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetében végzett, több tucat
általános és speciális kurzust tartott a filozófiatörténet, a
rendszerfilozófiák, az etika és az esztétika, illetve a művészetfilozófia
tárgyköréből, beleértve a levelezős oktatást is.
2004-től tanít a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskolája
"Modern filozófiai program"-jában. 2008 tavaszától a Doktori Iskola
törzstagja. Oktatási területei közé tartoznak a legújabb kori kritikai
filozófia egyes irányzatai és képviselői (Kant, Kierkegaard, Nietzsche,
Wittgenstein, Heidegger, Lukács), a formális és metaetikák, a
felvilágosodás kori esztétikák és kortárs művészetfilozófiák, egyes
megalapozási (fundációs) elméletek, az antik és újkori időfelfogások.
Az 1990-es évek elejétől több szakmai tanulmányutat tett külföldön
(részben: ösztöndíjas kutatóként), többek között Münsterben, Tübingenben,
Wiepersdorfban és Rómában. Továbbá több hónapon át folytatott kutatásokat a
pisai Scuola Normale Superiore filozófia tanszékén (Dipartimento di
Filosofia) és annak könyvtárában (Prof. Vittoria Franco és Andrea Orsucci
konzultációjával), illetve Velencében a Biblioteca Marcianában Nietzsche
filozófiája és az olasz kultúra kapcsolatáról. A Lukács Archívum és
Könyvtár vezetőjeként az olasz és német Nietzsche-kutatókhoz fűződő
kutatói-szerkesztői kapcsolata természetesen Lukács-kutatókkal is bővült.
Hosszabb-rövidebb szakmai tanulmányutakat tett lehetővé számára, hogy az
1990-es években Soros-, Móricz- és Eötvös-ösztöndíjas volt, továbbá hogy
2000 és 2002 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.
Tudományos pályáján 1996-ban védte meg Alaptalanul. Gondolatformák a
századfordulón címen benyújtott kandidátusi értekezését, amelyben a fiatal
Lukács György, valamint Popper Leó és Ady Endre eszmetörténeti párhuzamait
vizsgálta. 2004-ban sikeresen habilitált a Debreceni Egyetemen a
Bizonyosságok és paradoxonok. Nietzsche visszatérés-gondolatának
hermeneutikájáról című dolgozata benyújtásával. (Idegen nyelvű előadása
olaszul hangzott el.) 2008 elején filozófiából MTA doktori címet szerzett.
Doktori értekezése A megfontolás rítusai. Tanulmány az autochton
ítélkezésről című könyve volt, amely 2004-ben jelent meg.
Tudományos közéleti és szerkesztői tevékenységét tekintve 1989-ben egyik
alapítója és szerkesztője volt a Nappali Ház című kulturális-művészeti
szemlének, valamint 1992-ben a KLTE Filozófiai Intézetének önálló
publikációs műhelyeként indult Gond című filozófiai esszéfolyóiratnak.
Ezen kívül jelenleg is társszerkesztője (Vajda Mihály és Kardos András
mellett) a Horror Metaphysicae, s az ennek folytatásaként megjelenő
Gutenberg Tér című filozófiai könyvsorozatnak, valamint az Ictus, majd az
Osiris Kiadó Kant Válogatott Művei című sorozatának. A Magyar Filozófiai
Társaság tagja; az OTKA-pályázatok rendszeresen felkért bírálója. Számos
alkalommal vett részt habilitációs és doktori bizottság munkájában.
A modern filozófia és esztétika egyes kérdéseiről hat könyvet írt, ebből
kettőnek társszerzője volt. 2008-ig 50 szakmai publikációja jelent meg.
Szövegkiadói és szerkesztői tevékenysége, illetve fordítói munkája
(Heidegger, Gadamer egy-egy tanulmánya) mellett több filozófiai mű
kontrollfordítója volt (Nietzsche: Így szólott Zarathustra, Platón és
elődei, Az antikrisztus; Kant: A gyakorlati ész kritikája; Grassi: A
szépség ókori elmélete). 2008-ig 13 tudományos konferencián vett részt
előadással.
Könyveiből:
Forrás: A Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének honlapja