1959. április 6-án született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnázium elvégzése után 1983-ban szerzett magyar-történelem szakos diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán. Négy év gimnáziumi tanítás után (Berzsenyi Gimnázium, Budapest) 1987-ben az MTA Filozófiai Intézet tudományos segédmunkatársa lett (Lukács Archívum és Könyvtár), ahol jelenleg is dolgozik. 2006 júliusától az MTA Filozófiai Kutatóintézet Lukács Archívum és Könyvtár megbízott vezetője, 2008. március 1-jétől tudományos tanácsadó.

1991-ben kezdett tanítani a Kossuth Lajos Tudományegyetem - ma Debreceni Egyetem - akkor Vajda Mihály vezette Filozófia Tanszékén, ma Filozófia Intézetében. Előbb óraadó volt, majd adjunktusként dolgozott; 1997-ben nevezték ki docenssé. Emellett az 1990-es években több kurzust tartott az egri és a szombathelyi főiskolán. 18 éves tanítási tevékenysége során, amelyet a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetében végzett, több tucat általános és speciális kurzust tartott a filozófiatörténet, a rendszerfilozófiák, az etika és az esztétika, illetve a művészetfilozófia tárgyköréből, beleértve a levelezős oktatást is.

2004-től tanít a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskolája "Modern filozófiai program"-jában. 2008 tavaszától a Doktori Iskola törzstagja. Oktatási területei közé tartoznak a legújabb kori kritikai filozófia egyes irányzatai és képviselői (Kant, Kierkegaard, Nietzsche, Wittgenstein, Heidegger, Lukács), a formális és metaetikák, a felvilágosodás kori esztétikák és kortárs művészetfilozófiák, egyes megalapozási (fundációs) elméletek, az antik és újkori időfelfogások.

Az 1990-es évek elejétől több szakmai tanulmányutat tett külföldön (részben: ösztöndíjas kutatóként), többek között Münsterben, Tübingenben, Wiepersdorfban és Rómában. Továbbá több hónapon át folytatott kutatásokat a pisai Scuola Normale Superiore filozófia tanszékén (Dipartimento di Filosofia) és annak könyvtárában (Prof. Vittoria Franco és Andrea Orsucci konzultációjával), illetve Velencében a Biblioteca Marcianában Nietzsche filozófiája és az olasz kultúra kapcsolatáról. A Lukács Archívum és Könyvtár vezetőjeként az olasz és német Nietzsche-kutatókhoz fűződő kutatói-szerkesztői kapcsolata természetesen Lukács-kutatókkal is bővült. Hosszabb-rövidebb szakmai tanulmányutakat tett lehetővé számára, hogy az 1990-es években Soros-, Móricz- és Eötvös-ösztöndíjas volt, továbbá hogy 2000 és 2002 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.

Tudományos pályáján 1996-ban védte meg Alaptalanul. Gondolatformák a századfordulón címen benyújtott kandidátusi értekezését, amelyben a fiatal Lukács György, valamint Popper Leó és Ady Endre eszmetörténeti párhuzamait vizsgálta. 2004-ban sikeresen habilitált a Debreceni Egyetemen a Bizonyosságok és paradoxonok. Nietzsche visszatérés-gondolatának hermeneutikájáról című dolgozata benyújtásával. (Idegen nyelvű előadása olaszul hangzott el.) 2008 elején filozófiából MTA doktori címet szerzett. Doktori értekezése A megfontolás rítusai. Tanulmány az autochton ítélkezésről című könyve volt, amely 2004-ben jelent meg.

Tudományos közéleti és szerkesztői tevékenységét tekintve 1989-ben egyik alapítója és szerkesztője volt a Nappali Ház című kulturális-művészeti szemlének, valamint 1992-ben a KLTE Filozófiai Intézetének önálló publikációs műhelyeként indult Gond című filozófiai esszéfolyóiratnak. Ezen kívül jelenleg is társszerkesztője (Vajda Mihály és Kardos András mellett) a Horror Metaphysicae, s az ennek folytatásaként megjelenő Gutenberg Tér című filozófiai könyvsorozatnak, valamint az Ictus, majd az Osiris Kiadó Kant Válogatott Művei című sorozatának. A Magyar Filozófiai Társaság tagja; az OTKA-pályázatok rendszeresen felkért bírálója. Számos alkalommal vett részt habilitációs és doktori bizottság munkájában.

A modern filozófia és esztétika egyes kérdéseiről hat könyvet írt, ebből kettőnek társszerzője volt. 2008-ig 50 szakmai publikációja jelent meg. Szövegkiadói és szerkesztői tevékenysége, illetve fordítói munkája (Heidegger, Gadamer egy-egy tanulmánya) mellett több filozófiai mű kontrollfordítója volt (Nietzsche: Így szólott Zarathustra, Platón és elődei, Az antikrisztus; Kant: A gyakorlati ész kritikája; Grassi: A szépség ókori elmélete). 2008-ig 13 tudományos konferencián vett részt előadással.


Könyveiből:

• Szilénosz-gyakorlatok (1991) [Csuhai Istvánnal]
• Alaptalanul (Gondolatformák a századelőn) (1995)
• Miért ne hinnéd hiába? (1998)
• Ottlik-veduta (2004) [Jakus Ildikóval]
• A megfontolás rítusai (Tanulmány az autochton ítélkezésről) (2004)
• Prózaibb változat. Idők, etikák, karakterek (2007)

Forrás: A Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének honlapja