DR. CSÁNYI VILMOS
akadémikus, etológus
ÉLETRAJZI ADATOK, MUNKÁSSÁG
Csányi Vilmos (Budapest, 1935. május 9.) Széchenyi-díjas magyar biológus,
biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes
tagja. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a
biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Jelentős tudományterjesztési
és szépirodalmi munkássága is.
1953-ban érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Természettudományi Kar vegyész szakára. Itt szerzett 1958-ban
vegyészdiplomát. Ennek megszerzése után a Budapesti Orvostudományi Egyetem
(később Semmelweis Orvostudományi Egyetem) Orvosi Vegytani Intézete
munkatársa lett. 1964-ben kapta meg adjunktusi kinevezését. 1973-ban
visszatért az ELTE Természettudományi Karára, ahol a magatartásgenetikai
laboratóriumban kezdett dolgozni egyetemi tanári beosztásban. Később az
általa szervezett etológia tanszék vezetője lett. 1993-tól a posztgraduális
etológia kurzus programvezetője. A tanszéket 2000-ig vezette. 2005-ben
professor emeritusi címet kapott. Itt etológiát, humánetológiát,
magatartásgenetikát és rendszerelméletet oktat. Egyetemi állásai mellett az
MTA és az ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának vezetője.
Összesen két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, először a
Harvard Egyetemen, majd a New York State Research Institute for
Neurochemistry-ben mint vendégkutató.
1965-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi értekezését, témája a
biológiai fehérjeszintézis szabályozása volt. 1970-ben kapta meg akadémiai
doktori fokozatát molekuláris biológiai kutatásokért. Az MTA Neurobiológiai
Bizottságának, illetve az Állatkísérleti Bizottságnak lett tagja. 1995-ben
megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig
rendes tagjává. 1994-ben a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti
Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett az
1990-ben megalakult Magyar Etológiai Társaság elnöke, később tiszteletbeli
elnöke lett. Tagja a Biológiai Társaságok Nemzetközi Uniója (IUBS) oktatási
szakbizottságának (CBE), ahol egy humánetológiai projektet vezet. 2001-ben
a Magyar Tudomány főszerkesztője lett, emellett 1973-tól az Élet és
Tudomány, 1989-től az Acta Biologica Hungarica szerkesztőbizottságának
tagja. Ezenkívül 1993-1996-ban a World Future: Journal of General Evolution
című folyóiratnál is tevékenykedett.
Fő kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai
és a kulturális evolúció kérdései.
Emellett biokémiai kutatásokat is végzett, ahol a bakteriális
fehérjeszintézis bizonyos szabályozó elemeit derítette fel. 1973-től
halakon végzett magatartásgenetikai, majd etológiai vizsgálatai során
sikerült új genetikai módszereket kidolgoznia genetikailag homogén
haltörzsek előállítására. Etológiai munkásságának középpontjában az
úgynevezett kulcsingerek szerepének kimutatása, elsősorban
ragadozófelismerési és tanulási folyamatokban. Nevéhez fűződik az evolúció
általános elméletének kidolgozása, amely a biológiai evolúció mellett
technikai, pszichológiai, illetve kulturális folyamatokra is átültethető,
értelmezhető. Jelentős a kutyákon lefolytatott etológiai vizsgálatai is. Az
etológiai kutatások mellett elméleti biológiai stúdiumokat is folytatott,
ebben a témában több publicisztikája is megjelent. A Nagykutya
csillagképben csillagot neveztek el róla 1999-ben.
Több mint kétszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.
Ezenkívül közel harminc könyvet írt. Jelentős tudománynépszerűsítő és
publicisztikai munkássága is. A 2000-es évek második felében kezdett el
szépirodalommal foglalkozni. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven
adja közre.
Könyveiből:
Forrás: Wikipédia