EMLÉKKÖNYVBE

Szeretlek...
Rég írtam le a szót,
most is csak félszegen,
bár sokszor kimondom,
amint rengetegen
rutinból megtesszük,
vagy a kéj hevében
váratlan kisiklik
bensőnkből a gyönyör
angyali sóhaja.

Nyárutó volt, a boltok zöme zárva,
a kertmoziban AC/DC-t várva
megfogták a kezem.
Akkor még nem tudtam,
hogy ez volt – a Szerelem.


Azt hittem, hogy annyi
jégéjszaka után
ismét pislog a fény,
kezed szorítanám,
de túl messzire vagy,
nincs hozzád hosszú kar,
lehet, hogy nem is élsz.
Hallod? Dadog a dal.