Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet


16. Végleg haza az orosz frontról

– – Hangfelvétel meghallgatása – –

Amikor vége lett [a vállalkozásnak], visszamentünk Navl'ára, ahol a kiindulási helyünk volt, akkor tudtuk meg, hogy egy bizonyos [Lukovnyiki] nevű falu után volt egy orosz repülőtér, és nekünk azt kellett volna elfoglalni. De bizony ez akkor nem sikerült.

No és akkor amikor megtudtuk, hogy a [Lukovnyiki] után lévő repülőteret kellett volna elfoglalni, akkor tudtuk meg azt is, hogy óriási személyi veszteség volt, hát az anyagi veszteségekről nem beszélve, mert minket nem érdekelt, hogy ágyúk, gépkocsi, vagy bármi elveszett vagy tönkrement. Hanem az ember, hogy valami harmincnégy százalék emberveszteség volt! Hát ez egy óriási veszteség!

Csak nem sikerült elfoglalni [azt a repülőteret], pedig a mi hadosztályunk és még egy német hadosztály is más oldalról támadtuk, és nem sikerült.

Katonatársak

Az egyik alkalommal, amikor sikerült nekünk egy következő vállalkozás alkalmával éjszakára sátrat verni az erdőben, akkor már annyira ki voltunk merülve, hogy mi tizedesek, szakaszvezetők is vállaltunk éjjeli őrséget. És az egyik alkalommal, amikor az egyik lövegnél, mert akkor ott két gépágyúval voltunk a vállalkozáson, az egyik lövegnél én voltam egy másik katonával őrségben, éktelen nagy lövöldözés kezdődött, olyan jó távolról. De ott nem tudtunk mi eligazodni, ott az erdőben, nem volt nekünk se térképünk, semmi, amiből tudtuk volna, hogy merre járunk. Járhattunk volna mi Irakban is, Iránban is. Nem tudtuk mi! Mi csak mentünk, amerre a parancs szólt, meg vittek, vezettek bennünket. Beszélgettünk az őrtársammal, hogy nem kellene riadót csinálni? De aztán várjunk még, hagy pihenjenek! Mindannyian ki vagyunk fáradva, ki vagyunk merülve. Igen ám, de a lövöldözés olyan elég vészesen közeledett, mindig hangosabban, hangosabban halljuk.

Szerencsére akkor nem az ütegparancsnok, hanem egy tiszt volt velünk, fölébredt az is. No akkor riadóztatta a népet, és tüzelőállást elfoglalták, illetve tűzkészültséget rendelt el. Hát elég jól közeledett a lövöldözés, de aztán egyszer szépen elcsendesedett. Akkor tudtuk meg, hogy ezt a bizonyos [Lukovnyikit] és a repülőteret, amit nem tudtunk mi két hadosztállyal elfoglalni, elfoglalta az ukrán önkéntes milícia. Hogy ezek mennyien voltak, mi azt se tudtuk, hát bizony csak éppen nem letérdelve imádkoztunk, hogy nem nekünk kellett még egyszer nekiindulni.

No eljött a június, és kijött húsz fő váltás. Hát a hazajövő húsz főben én is benne voltam. Ez úgy történt, hogy amikor a doni áttörésnek az egyik szárnya az előző falu, Lokot' mellett húzódott el, a déli részén, onnan vissza lett verve. Úgyhogy a hat kilométerre lévő Braszovói vasútállomás, illetve [az] egész [vonal] L'govig, Kurskig szabad lett. Hát minket elvittek Braszovóig gépkocsival, az erdőbe, és ott szálltunk fel egy tehervonatra húszan. Hát erről is vannak fényképeim, amikor én éppen nem tudom hanyadmagammal [utazom]. Mert nem mind a húszan egy nyitott vagonba ültünk fel, hanem kettőbe. Igen ám, de hogy mikor [valamikor] szenet szállíthatott az a vagon, amelyikre én is kerültem, és förtelmesen porolt a szén egészen L'govig. Nem is volt érdekes, mert még ha széndarabok hullottak volna a fejünkre, akkor is örömmel jöttünk volna haza!

Hazafelé, 1943
Haza, 1943 nyara. [Vitéz Farkas Fekete Nándor, Dr. Szőke Bálint, Gémes Géza, Rizsányi]

Majd L'govban, már akkor nem L'govig járt a szabadságos vonat, csak Kurskig. Onnan elvittek ott rendes személyvagonban Kurskig, ahol a szabadságos vonatra ültünk fel, és összesen olyan hét vagy nyolc nap után hazaértünk Bajára, ahol hát nem a rendes osztály volt, tüzérosztály, hanem az úgynevezett Vmk, a Visszamaradó különítmény.

Ott nem is tudom, hogy ki és milyen rendfokozatú volt a parancsnok, csak sorakoztattak bennünket, mert a többiek még, akikkel bevonultunk, azok még nem szereltek le, mert azoknak a három év szolgálati idő majd november-decemberben telt le. Hát, ahogy később megtudtuk nem, mert hamarabb szerelték le őket. De nekünk, [többieknek] azt mondta ez az akkori laktanyaparancsnok, a Vmk parancsnoka, hogy minket most leszerelnek, és nyugodtan elkezdhetjük a polgári életet. Aki akar megnősül, aki akar valamibe belefog, mert minket akármi történik is, egy évig nem fognak behívni.

Nagy örömmel vettük ezt tudomásul, és hazajöttünk, én is hazajöttem. Hát hogy is kell, mint is kell csinálni? A legelső nekem az volt, hogy a legtöbb időmet eleinte az udvarlással töltöttem el, mert a feleségemmel már akkor folyamatosan leveleztünk, és amint az első levelét megkaptam, mikor az a bizonyos lőszerraktári őrségből visszamentem, hát abban azt írta, hogy félig megbocsátott. Később írta a másikban, hogy jó, egészen megbocsát. Nagyon kedves fogadtatásban részesített, mikor hazakerültem. A szüleim meg azt mondták, hogy pihenjem ki magamat. Hát mással nem töltöttem az időt, csak szórakoztam és udvaroltam.

Nem tudom mennyi idő telt el, két hét, eltelt-e három hét, amikor kaptam egy behívót. Ugyancsak Bajára. Hát bevonultam. Akkorra már hazaért a fronton lévő ütegparancsnokom is, már mint százados, Lukáts István százados. Azt mondja egy pár nap után – hát nagyon kedvesen üdvözöltük egymást, örültünk neki, hogy itthon is találkoztunk, mert egy későbbi, azt hiszem 48-ban küldött levele tanúsítja is, hogy már akkor olyan viszonyban voltunk, hogy szakaszvezető és hát már kint mint főhadnagy, később már százados is, már pertuba is lettünk – azt mondja, hogy ide figyelj! Itt úgy néz ki a helyzet, hogy itt – hát ő hivatásos katona volt, Ludovikás, – itt nincs kilátásban sem az, hogy valamikor leszerelsz! Azt mondja azért az [öt pengőért] – nem is tudom szakaszvezetőként, tíz napra nyilván öt pengő zsoldot kaptam – azt mondja, add be a továbbszolgálatot! Hát ott több, mint száz pengő lesz a fizetésed! Nem beszélve arról, hogy még azt is el tudjuk intézni, hogy ha itt leszel bent a laktanyában, te még kosztpénzt is kapsz! Így beadtam a továbbszolgálatot.


Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet


Az oldal tartalma oktatási és tudományos célra szabadon felhasználható a forrás és a megfelelő hivatkozás feltüntetése mellett. A tartalom üzleti célra történő felhasználásához a jogtulajdonosok engedélye szükséges.