Vekerdi József (Debrecen, 1927. augusztus 7.) Széchenyi-díjas nyelvész, az MTA Orientalisztikai Bizottságának köztestületi tagja.

Az utolsó nagy nemzedékhez tartozó Eötvös-kollégistaként latin-görög-orosz szakon végzett az ELTE-n.

Az 1956-os forradalom után három évet ült börtönben, majd 30 éven keresztül az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott fölöspéldányokkal, később a csereosztály vezetője lett.

A nyelvtudományok kandidátusa (1955), doktora (1979), a romológia (ciganisztika) egyik első magyarországi művelője. Számos ókori szanszkrit szöveget fordított le magyarra.

2002-ben a magyarországi cigány szubkultúra, valamint a szanszkrit nyelv és irodalom kutatásában, fordításában és közkinccsé tételében végzett egyedülálló munkásságáért Széchenyi-díjat kapott.


Műveiből:

Mahábhárata, Rámájana, vál., utószó, 1964; A cigány népmese, tan. és ant., 1974; A magyarországi oláh cigány nyelvjárás mondattana [Mészáros Györggyel], 1974; A magyarországi cigány kutatások története, Debrecen, 1982; Mesefolyamok óceánja. Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból, 1982; A magyarországi cigány nyelvjárások szótára - Dictionary of Gypsy Dialects in Hungary, Pécs, 1983; Cigány nyelvjárási népmesék, Debrecen, 1985; Bhagavadgítá. A Magasztos szózata, nyersford., utószó, jegyz., 1987; Titkos tanítások. Válogatás az Upanisadokból, ford., utószó, 1987; Buddha beszédei, vál., páliból ford., utószó, 1989.

Műfordításai:

A Hulladémon huszonöt meséje. Szanszkrit tündérmesék, 1963; Csenki Sándor: A cigány meg a sárkány. Püspökladányi cigány mesék [Mészáros Györggyel], 1974; Szómadéva: Mesefolyamok óceánja. Szanszkrit mesék, vál., ford., 1974

Forrás: Wikipédia és Kortárs magyar írók, 1945-1997