CÍMLAP



DR. NYÍRI KRISTÓF
akadémikus, filozófiatörténész

ÉLETRAJZI ADATOK, MUNKÁSSÁG




Nyíri János Kristóf (Rákoskeresztúr, 1944. június 2.) Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, szakterülete a nyelvfilozófia, kommunikáció-filozófia és filozófiatörténet. A Magyar Tudományos Akadémiának 1993-tól levelező, 2001-től rendes tagja, 1995 és 2005 között az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója, mely intézet az ő vezetése alatt indította el 2003. november 13-án a Magyar Virtuális Enciklopédiát.

Elméleti kutatásai mellett gyakorlati programok kezdeményezője, ezek között a 2001-ben kezdődött "Mobil információs társadalom" című, az MTA és a T-Mobile égisze alatt zajló nemzetközi kutatása a legismertebb. Legújabb írásainak tárgya a képek szerepe a gondolkodásban valamint az időfogalom. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora.

1968-ban diplomázott az ELTE Bölcsészkarán filozófia és matematika szakon. Nyelvfilozófiai kutatásainak középpontjába Wittgenstein került, amihez kapcsolódva a hetvenes években az Osztrák-Magyar Monarchia szellemi életét dolgozta fel (Lukács, Musil, Bécsi Kör). 1974-ben jelent meg első kiadása a Lendvai L. Ferenccel közösen írt A filozófia rövid története: a Védáktól Wittgensteinig című kézikönyvüknek. Az 1980-as években a konzervativizmus és hagyomány témakörével fogalkozott, majd az írásbeliség és szóbeliség társadalom- és kommunikációfilozófiai kérdéseivel (Ong, Hajnal István). Elemzéseinek központi fogalma ekkoriban a "másodlagos oralitás" lett, ami az írásbeliség kizárólagossága utáni korszak (média, számítógép, internet) ismeret-átadási és -áthagyományozási formáit írja le. A kilencvenes évektől az informatikai eszközök használatának ismeretfilozófiai vonatkozásairól publikált. A 2000-es években az internet és a mobiltelefon elterjedésének filozófiai, társadalmi, oktatási hatásait tárgyalja. Fő tézise az oktatás és ismeretszerzés újkori kereteinek (tér, időbeosztás, időszak) fellazulása, ehhez kapcsolódva pedig a tekintély szerepének újraértelmeződése. Ekkortól Wittgensteinhez visszatérve a képi gondolkodás elsődlegességét elemzi tanulmányaiban. A képi gondolkodás sajátosságaira alapozva legújabb publikációiban az idő fogalmát és érzékelési sajátosságait kutatja.

1971 és 2004 között az ELTE oktatója, 1984-től tanszékvezető egyetemi tanár. A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen tanít Németországban, Ausztriában és az Egyesüt Államokban. Publikációinak jelentős része külföldi kiadóknál és referált folyóiratokban jelent meg. 1993-tól az MTA levelező, 2001-től rendes tagja.

Könyveiből:


Forrás: Wikipédia