Ezek a feljegyzések egy kisnemes származású Békés megyei mezővárosi polgár visszaemlékezéseit tartalmazzák. Jeszenszky Ferdinánd 1818. október 19-én született, és 1901. március 18-án távozott az élők sorából. Átélte a magyarországi polgári átalakulás időszakát, részt vett a szabadságharcban is, élete különböző szakaszaiban számos foglalkozást, életformát kipróbált. Emlékeit nem sokkal halála előtt, 1899-1900-ban jegyezte le. Az emlékezés középpontjában nem a "nagybetűs történelem", hanem az egyéni életút állott; ezt a lejegyzés célja és körülményei magyarázzák: az írás családtagoknak készült.

A világról és az akkori Magyarországról az emlékező nem rendelkezett átfogó ismeretekkel. A kisember szemszögéből nézte mind a hétköznapjaiba betörő viharos történelmi eseményeket, mind pedig a világot és az ő életét lassabban, kevésbé látványosan, de annál nagyobb erővel alakító társadalmi folyamatokat. Ugyanakkor - talán a nemesi származás adta öntudattal felvértezve - a parasztság soraiban szokásoshoz képest nagyobb tudatossággal figyelte környezetét, ezt jelzi az emlékek rögzítésének igénye is.

A feljegyzések bepillantást engednek a kor hétköznapjaiba, a mezővárosi kisnemesek, kisiparosok, cívisek társadalmába, életviszonyaiba, mentalitásába, de az uradalmak és a kialakuló nagyváros világába is. Az egyéni életút fordulói fényt vetnek arra, hogy milyen változást, milyen nehézségeket és lehetőségeket hoztak az alföldi mezővárosokban a bontakozó tőkés modernizáció körülményei. A tanultabb emlékezők, közszereplők feljegyzései mellé odaállíthatjuk kisember prózaibb tapasztalatait a XIX. század történetéről és a szabadságharc eseményeiről. A szerző szakadatlan küzdelme, hogy úrrá legyen a partikuláris világát veszélyeztető erőkön, a szokott környezetéből őt kiragadó, cselekvésre, értékelésre késztető események, a belőlük fakadó fordulatos történetek, és az emlékező világlátása, mesélőkedve érdekes és értékes olvasmánnyá is teszik a feljegyzéseket.

Budapest, 2010-03-15
Jeszenszky Iván