Bevezető (részlet)

Napjainkban - William Labov (1981) megfogalmazása szerint - két fő felfogás uralkodik a nyelvészetben. Az egyik a nyelvet a kommunikáció társadalmi eszközének és történeti produktumnak tekinti. A másik szerint a nyelv velünk született genetikai örökség, az emberi elme tulajdonsága. Az előbbi felfogás a dialektológia, a szociolingvisztika és a történeti nyelvészet sajátja, az utóbbi a formális nyelvészeté. A nyelvészeti kutatás tárgya azonban minden nyelvész számára azonos: a nyelvet kutatjuk s nem annak apró-cseprő részleteit, amit valaki éppen mondott. A nyelvi rendszer kutatása azonban magában foglalja a rendszer heterogenitásának és inherens variációinak kutatását is - ezek nélkül nem érthetnénk meg, miként lehetséges egy nyelvvel kommunikálni. A nyelvészek - folytatja Labov - többféle, egyaránt fontos adatot elemeznek. Akit a nyelv mint a társadalmi kommunikáció eszköze érdekel, adatait a mindennapi kommunikációból veszi. Vannak másfajta adatok is: kísérleti adatok és a generatív nyelvészek által előnyben részesített intuitív ítéletek. A mindennapi kommunikáció vizsgálatára a spontán beszéd a legmegfelelőbb, abban a labovi értelemben, mely szerint spontán az a beszéd, amelynek létrejöttét nem befolyásolta a kutató.

A magyar nyelvészetből a legutóbbi időkig hiányzott a spontán beszéd vizsgálata, mint a kutatás kizárólagos programja. Leíró nyelvtanaink mindenekelőtt írott forrásokból merítették adataikat. Dialektológusaink többnyire nem spontán, hanem irányított beszédet vizsgáltak. A generatív nyelvészek pedig néhány nyelvész intuíciójára alapozzák elemzéseiket.

A Nyelvtudományi Intézet élő nyelvi kutatócsoportját egy, a korábbiaknál teljesebb nyelvleírás megteremtésének igénye hozta létre. A magyar nyelvnek olyan leírására törekszik, amely számot ad a beszélt nyelvről, annak különböző stiláris és szociális változatairól, másrészt - kísérleti eszközökkel - vagy alig hozzáférhető adatokat gyűjt a nyelvhasználatról. E kötetünk a beszélt nyelvre vonatkozó vizsgálatok kezdeteit mutatja be.

1985 októberében egy intézeti tanácskozáson született az az ötlet, hogy a tervezett élő nyelvi munkálatok részeként elemezzenek munkatársaink egy konkrét felvételt. Mivel Budapest XI. kerületében, a gazdagréti lakótelepen ekkor már működött az ország talán első lakóközösségi kábeltelevíziója, némi fontolgatás után a különböző lehetőségek közül azt választottuk, hogy a gazdagréti kábeltelevízió már sugárzott adásaiból válogatunk magunknak nyelvi elemzésre alkalmas részeket.

[...]