Larupérth Géza
Lánczy Margit
rül állomásoztak a közönséget hazakísérő iánipásos emberek. Működésük jó üzletnek bizonyult, mivel sem Euda, sem Pest nem nagyon volt kivilágítva. Valamikor a Nem­zeti Színház körül is ácsorogtak tucat-ezámia. A színésznőket a színházi szolgák kisérték haza lámpával, a nagyközönséget pedig a felfogadott lámpás ember.
Lampérth Géza, író, a Petőfi-Társaság főtitkára, sz. 1873. okt. 23-án, Mencs-helyen, (Veszprém m.). Iskoláit Pápán és Budapesten elvégezve, az Országos Levél­tárban allevéltáros lett. Színművei: »Meg-jöttek a huszárokíc, vj. 1 felv., a dalokat Lányi Géza írta. Bem. 1898. júl. 1. Budai Színkör. »Veér Judit rózsája«, dr. 3 felv. Bem. 1905. febr. 10. Nemzeti Színház. Feluj.: 1923- máj. 27. »Bodostó«, dr. (Géczy Istvánnal.) 1906. Vígszínház. »Een-dületlenül«, drámai kép a világháborúból. Bem. 1914. nov. Kolozsvár. »Az élet völ-gyében«, mesedráma. Bem. 1923. dec. 8-án, a budapesti MÁV- Törekvés e. dal- és önképző egyesülete északi főműhely-telepe színpadán.
Lánczi József, követ, 1807. július 15-én folyamodványt nyújtott be szemé­lyesen a nádorhoz a magyar színészet érdekében és egyben a megyékhez kör­levelet küldött a pesti magyar és német színtársulat egyesítése érdekében.
Lánczi Miéi (Ilona), színésznő, sz. 1898. dec. 12-én, Budapesten. Színpadra lépett 1920-ban.
Lánczi Szőke Pál, színész, sz. 1840-ben, színpadra lépett 1864. nov. 1-én, Follinusz Jánosnál. — Neje: Kali Anna, színésznő, kinek nevével szintén csak a vidéki színlapokon találkozunk a 60-as évek közepétől.
ahol a világkiállítás idején mint magyar nópénekes egy nagyobb mulató-helyen ka­pott alkalmazást. Innen Newyorkba került, aztán rövidesen megtanulva az angol nyel­vet, kirándult Csikágóba, ahol egy opera­társulat tagja lett.
Lánczy Ilka, színésznő, sz. 1861. nov. 14-én, megh. 1908. szept. 19-én, Buda­pesten. Mint 17 éves szinészakadémiai nö­vendék Aradon lépett először színpadra, majd Szegeden játszik. Hat évig volt vi-< déken. Hoffmann aradi ügyvéd neje volt, kitől utóbb elvált. 1884. okt, 1-én a Nem­zeti Színházhoz szerződtették, miután elő­zőleg, április 30-án, a »Jó falusiak« c, Sardou-dráma Margitjában sikerrel lépett fel. A közönséget hamar meghódította és főleg a » Várjunk el!« Oyprienne-jében, a »Star« címszerepében és az »Egér«-ben nagy sikert aratott. 1896-ban az akkor megnyíló Vígszínház sietett tagjai sorába szerződtetni. Itt a modern asszonyok (Eob. Braoco: »HűtIen«) típusait játszta töké­letesen. Csevegett, mosolygott, jelentékte­lenül mondott ki egy-egy olyan mondatot, ami bele markolt a szívbe, A keresetlen elegancia volt. Finom, párizsi, könnyű, egyszerű, közvetlen és természetes. Tartóz­kodó és ízléses öltözködésben, kacérságban egyaránt.
1900. jún- 13-án visszaszerződött a Nem­zeti Színházhoz. Utolsó fellépte 1908. jú­nius 14-én volt. Koporsójánál Tóth Imre és Mihályfi Károly búcsúztatták. Főbb szerepei: Celiméne, Ange báróné (Demi­monde), Clara (Hűtelen), Suzanne (Ál­lamtitkár úr), fltb. Sírkőavatása 1910. okt. 30-án volt a Kerepesi-temetőben; sírkövé­nek ez a felirata: »Akiket szerettél— Akik szerettek«. — Leánya: Margit, a Nemzeti Színház tagja. (L. o.)
Lánczi (Jaczkó) György, színész, sz. 1865-ben, Debrecenben.
Lánczy Gyula, színész, baritonénekes. Atyja cigányprímás volt Esztergomban. L'. 18 éves korában beállt egy utazó szín­társulathoz színésznek, ahol csengő bari­tonjáért csakhamar megszerették. Nem sok idő múlva azonban megunta környezetét és elment külföldre. Előbb Párizsban járt,
Lánczy Margit (cLó-íelső-lánczi), szí­nésznő, sz. 1902-ben, Rákon, (Abauj-Torna m.). Atyja: Keglevich István gróf, a Nemzeti Színház és a M. Kir. Operaház intendánsa, anyja: Lánczy Ilka, a Nem­zeti Színház tagja. A Színiakadémiát 1919-ben végezte. Első fellépte a Nomzeti Színházban 1916-ban, Eugéne Brieux »Su-sette« e. színművének címszerepében volt. i]2nektanulmányait dr. László Gézánál és Mailer-nél végezte, tanult Münchenben és
— 81 —
e