Nemzeti Színház Nemzeti színház igazgatói és intendánsai
hanem az Ambrus Zoltán pár évi igaz­gatása után kinevezett dr. Hevesi Sándor igazgató vitte keresztül. Az ő igazgatása alatt nyilt meg 1924. szept. 26-án előbb az Andrássy-úti volt Nagy Endre-féle kabaré helyiségében, majd 1925. szept. 26-án a Blaha Lujza Színházban a Nemzeti Szín­ház Kamara-Színháza.
Tóth Imrének az alkalmatlan színház­helyiségen kívül még egy nagy nehézség­gel kellett megküzdenie s ezt a nagy nehézséget a világháború idézte elő. A világháború első két éve a színház életé­ben siralmas volt. 1914-ben a szokásosi szeptember elseji saisonnyitás majd egy félesztendővel későbbre tolódott ki s ak­kor is hetenkint csak két előadást lehetett tartani. Ám Tóth Imre keményen tartotta kezében a kormányrudat s legalább a jö­vőjét akarta biztosítani a Nemzeti Szín­háznak. S ebben segítségére volt a három kitűnő rendező: dr. Hevesi Sándor, dr. Csathó Kálmán és Ivánfi Jenő- Do segít­ségére volt a művészgárda is, melynek újabb tagjait (Gál Gyula, Pethes Imre, Odry Árpád, Somlay Árthur, Rózsahegyi Kálmán, Molnár László, Kürti József, Paulay Erzsi, Tasnády Hona, Bajor Gizi, Ághy Erzsi, stb., stb.) részint ő, részint közvetlen elődei hozták a színházhoz.
Ám a világháború végeztével még nem volt vége a bajoknak. Jött az úgynevezett sproletár diktatúra«, amely egyszerűen a maga politikai szócsövének használta fel a színpadot s a saját szája íze szerint diktálta a műsort. Szerencse, hogy ez a nehéz korszak csak néhány hónapig tar­tott s így teljesen mégsem foszthatta meg műsorától a Nemzeti Színházat.
Fejleszteni a nemzeti drámairodalmat, fejleszteni a magyar színjátszást és is­mertetni a világirodalom jelesebb drámai termékeit! Fzt a hármas célját még a legnehezebb időkben is igyekezett előmoz­dítani a Nemzeti Színház s nagyrészt rajta kívül álló okokban — főleg áldatlan po­litikai viszonyainkban — kell magyará­zatát keresnünk az időnkénti elcsuszamlá-soknak.
Soha annyi küzdelem, soha annyi csa­pás nem jutott ki egyetlen színháznak sem, mint a mi Nemzeti Színházunknak, amelyet a gazdag pesti német színészet tényezői, sőt a pest-budai német polgárok
is évtizedeken keresztül olybá vettek, mint egy betolakodó idegent. A magyar Nem­zeti Színház idegen volt a magyar főváros­ban és sorsát nem egyszer rosszindulatú, vagy legalább is közönyös idegen tényezők intézték, mint például a 15 évig tartó osz­trák elnyomatás idejében. Példátlan ez a színházak történetében.
A sok csapás közt azonban a legsúlyo­sabb volt a színház épületének lebontása. 1908-ban, amikor a személyzetet kiköltöz­tették belőle, csak nagyobb átalakításokat terveztek a régi épületen; ám 1913. őszén
 közvetlen a világháború kitörése előtt
 mégis lebontották. Az 1838-iki nagy árvíz, Hentzi bombái s a szomszédságá­ban gyakran előfordult tűzvészesetek ide^ jóben, amikor o féltett nemzeti intézmény nagy veszedelmekben forgott, a jó Isten megőrizte a Nemzeti Színházat 1 A csak­nem várszerűen megépített erős falakat végre is mi magunk pusztítottuk el. A mi kegyetlen, önző korunk keze csákányt emelt a régi oltárra, de — mintha csak Isten ^újtó <íeze gátlaná — új oltárt emelni nem tud.
Oltárt csak hittel, csak önzetlen áhítattal lehet emelni! (Patahi József.)
Nemzeti Színház igazgatói és inten­dánsai (A). Bajza József 1837. aug. 22.­1838. jún. 5.; Szentkirályi Móric 1838.. jún. 5.—1839.; Ilkey Sándor (helyettes igaz­gató) ; Nyáiy Pál 1839.—1840.; Gróf Rá­day Gedeon (főigazgató) 1840—43.; Bar­tay Endre (bérlő-igazgató) 1843—45.; Gróf Ráday Gedeon (főigazgató) 1845— 49.); Páncsy Lajos (igazgatósági ügy­vivő) 1845—47.; Bajza József (aligaz­gató) 1847. okt. 1.—1848. jún. 30.; Er­délyi János (aligazgató) 1848.. júl. 1.— 1849. jún.; Simontsits János (gazdasági igazgató) 1849—1856,; Vezerle Nepomuk János (gazdasági igazgató) 1856—60.; Páncsy Lajos (művezető igazgató) 1849— 1852.; Gróf Festetics Leó (intendáns) 1852—54.; Nyéky Mihály (intendáns) 1854—1855.; Gróf Ráday Gedeon (mű-igazgató) 1856—60.; Nyéky Mihály (in­tendáns) 1860—62.; Radnótfáy Nagy Sámuel (intendáns) 1862. ápr. 11.—1869. okt. 9.; Zichy Antal (intendáns) 1869— 70.; Báró Orczy Bódog (intendáns) 1870. okt. 8.—1873. márc. 31.; Szigligeti Ede.
— 349 —