Címszó: Jogdíj - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0435.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0435.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26253.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Jogdíj

Szócikk: Jogdíj Színpadi műveket (színdarabokat) csak a szerző, illetve annak előzetes engedélyével szabad előadni, akinek a szerzői jogot a szerző átengedte. A szerzői (másként írói, zeneszerzői stb.) jogot védi a szerzői jogról szóló 1921. (időpont) évi LIV. t. cikk, mely az engedély nélküli előadást jogbitorlásnak minősíti és szigorúan bünteti. A bitorlás kártérítési kötelezettséget is von maga után. Nemzetközi megállapodás is védi mindazon országok szerzőinek munkáit, amely országok az úgynevezett »berni (ország) egyezmény« tagjai. (Alig van ma mar olyan ország, mely ne lenne tagja). Kötelező tehát Magyarorszá­gon nemcsak a magyar szerzők színpadi műveinek, hanem az idegen szerzők mű­veinek is, — amennyiben azokat akár szín­ház, akár műkedvelők előadni óhajtják — az előadásokra jogosító engedély megszer­zése. Azt az ellenszolgáltatást, amit a szín­ház, vagy műkedvelő társaság, a jogtulaj­donosnak, tehát a szerzőnek vagy meg­bízottjának, avagy annak, aki a szerzőtől a színpadi mű tulajdonjogát megszerezte, — az előadások engedélyezéseért fizet: »jogdíjnak« nevezik. A szerzői jogot ná­lunk a törvény a szerző életén át és halála után még 50 évig védi. Ezen idő leteltével a mű szabad, vagyis azt bárki kiadhatja vagy nyilvánosan előadhatja anélkül, hogy bárkitől engedélyt kellene kérni. szin_II.0435.pdf II

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Jogdíj címszóvég 26253 Szócikk: Jogdíj Színpadi műveket (színdarabokat) csak a szerző, illetve annak előzetes engedélyével szabad előadni, akinek a szerzői jogot a szerző átengedte. A szerzői (másként írói, zeneszerzői stb.) jogot védi a szerzői jogról szóló 1921. évi xtalanevtizedx 1935 LIV. t. cikk, mely az engedély nélküli előadást jogbitorlásnak minősíti és szigorúan bünteti. A bitorlás kártérítési kötelezettséget is von maga után. Nemzetközi megállapodás is védi mindazon országok szerzőinek munkáit, amely országok az úgynevezett »berni ytelepulesy bern ytelepulesy bern yorszagy Svájc ykodvegy egyezmény« tagjai. (Alig van ma mar olyan ország, mely ne lenne tagja). Kötelező tehát Magyarorszá­gon nemcsak a magyar szerzők színpadi műveinek, hanem az idegen szerzők mű­veinek is, — amennyiben azokat akár szín­ház, akár műkedvelők előadni óhajtják — az előadásokra jogosító engedély megszer­zése. Azt az ellenszolgáltatást, amit a szín­ház, vagy műkedvelő társaság, a jogtulaj­donosnak, tehát a szerzőnek vagy meg­bízottjának, avagy annak, aki a szerzőtől a színpadi mű tulajdonjogát megszerezte, — az előadások engedélyezéseért fizet: »jogdíjnak« nevezik. A szerzői jogot ná­lunk a törvény a szerző életén át és halála után még 50 évig védi. Ezen idő leteltével a mű szabad, vagyis azt bárki kiadhatja vagy nyilvánosan előadhatja anélkül, hogy bárkitől engedélyt kellene kérni. szin_II.0435.pdf II

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Jogdíj - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0435.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0435.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26253.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Jogdíj

Szócikk: Jogdíj Színpadi műveket (színdarabokat) csak a szerző, illetve annak előzetes engedélyével szabad előadni, akinek a szerzői jogot a szerző átengedte. A szerzői (másként írói, zeneszerzői stb.) jogot védi a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. t. cikk, mely az engedély nélküli előadást jogbitorlásnak minősíti és szigorúan bünteti. A bitorlás kártérítési kötelezettséget is von maga után. Nemzetközi megállapodás is védi mindazon országok szerzőinek munkáit, amely országok az úgynevezett »berni egyezmény« tagjai. (Alig van ma mar olyan ország, mely ne lenne tagja). Kötelező tehát Magyarorszá­gon nemcsak a magyar szerzők színpadi műveinek, hanem az idegen szerzők mű­veinek is, — amennyiben azokat akár szín­ház, akár műkedvelők előadni óhajtják — az előadásokra jogosító engedély megszer­zése. Azt az ellenszolgáltatást, amit a szín­ház, vagy műkedvelő társaság, a jogtulaj­donosnak, tehát a szerzőnek vagy meg­bízottjának, avagy annak, aki a szerzőtől a színpadi mű tulajdonjogát megszerezte, — az előadások engedélyezéseért fizet: »jogdíjnak« nevezik. A szerzői jogot ná­lunk a törvény a szerző életén át és halála után még 50 évig védi. Ezen idő leteltével a mű szabad, vagyis azt bárki kiadhatja vagy nyilvánosan előadhatja anélkül, hogy bárkitől engedélyt kellene kérni. szin_II.0435.pdf II