Címszó: Jutalomjáték - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0448.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0448.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26316.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Jutalomjáték

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/526316.htm

 

Szócikk: Jutalomjáték A jutalomjáték oly színpadi előadás, melynek jövedelme egészben, vagy részben a színtársulat valamely tagját illeti, azzal a célzattal, hogy a csekély fizetésű tag egy kis mellékjövedelemhez jusson, részben pedig azért tartanak jutalomestélyt, hogy a társulat kedvence alkalmas darabban elbúcsúzzon. Eredete a színészet bölcsőkorára vezethető vissza. A régi színészi szerződésekben mindig kikötötték a jutalom játékot és ilyenkor az illető maga választotta meg a darabot is. A régi közönség a kedvelt aktorokat mindenféle jóval halmozta el. Vég selymek, drága csipkék, sőt ékszerek is jutottak a nőknek, a férfiak pedig pénzt, ruhát, dohányt, tajtékpipát kaptak. Este pedig a karzatról verseket szórtak a közönség közé és a színpad felé. A régi időben a jutalmazandó a lakásán árusította a jegyeket s gyakran megesett:, hogy a melegen érző hazafiak felülfizettek; később a jutalmazandó maga ült a kasszához és onnan adta el a bemeneti jegyet. Ismeretes volt egy kompetens jutalomjáték, amidőn a jövedelem fele részét kapta az illető és volt egy ú. n. címzetes jutalomjáték, amidőn a jövedelem tízedrészét osztotta föl a színigazgató. Mezővárosokban a jutalmazandó házról-házra vitte eladni a jegyeket. A Nemzeti Színházban (intézmény) (információ)  Egressy Gábor (személy) (információ)  proponálására 1860-ban (időpont) eltörölték a jutalom játékot. Alább ismertetünk egy jutalom játék-invokációt, amelyet Láng Ádám (személy) (információ)  híres úttörő színész intézett a közönséghez a színlapon. Ez alkalommal »A láthatatlan ítélőszék« (cím) került színre, melyben a jutalmazott Tóbiás árendást (szerep) játszta, 1832. (időpont) Bőjtmás-hava 3-ik napján, Miskolcon. (megye) Eredeti orthografiával így hangzik: »Nagylelkü Hazafiak és Kegyes Pártfogóim! 1792-ik (időpont) Év volt az, melyben dicsőségesen Uralkodó Felséges Urunk és Kegyelmes Hazánk Attyának Magyar Ország Királylyá lett Koronáztatása alkalmatosságával a Budai Játékszínen (intézmény) (információ)  kezdém én is Játékszini pályámat — annyi év ólta viszontagságok közt küszködvén mellette életem virágját elhullattam, a mi kevés még Isten kegyelméből meg maradva, azt csupán e Nagylelkű Hazafi Pártfogóknak szentelem — tekintsenek oly törzsök fiának, ki néha hasznos gyümöltsökkel is kedveskedett és most már korhadt állapotjában csak azon esenkedni bátorkodik, hogy ápolgató Hazafiúi kebelekben még szenvedni méltóztassák Iegháládatosabb s' legrégibb Thália szolgáját Láng Ádámot.« (személy) (információ)  Egy időben szokás volt, hogy a vidéki színésznők midőn valamely városban jutalomjátékukat tartották, ahol már azelőtt is játszottak, a függöny felmenetelekor így szóltak a közönséghez: »Akként érzem magamat, miként a vándor,, ki hosszas útról visszatérve, szétnéz kedvesei között s megszámlálva őket, úgy találja, hogy senki sem hiányzik közülök.« (A jutalmazandó latinos (nyelv) neve: beneficiáns.) A »jutalomjáték«-szó már 1833. (időpont) október 22. óta ismert fogalom volt a magyar színészek szótárában s így megdől az az állítás, mintha az 1838-tól (időpont) lett volna csak ismeretes. (Lásd: Szily Kálmán: (személy) A magyar nyelvújítás szótára. (cím) Budapest, (Budapest) 1902. (időpont) 157. oldal, ahol 1838-tól (időpont) datálódik e kifejezés. (V. ö. Kivenni a jutalom játékot.) szin_II.0448.pdf II

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Jutalomjáték címszóvég 26316 Szócikk: Jutalomjáték A jutalomjáték oly színpadi előadás, melynek jövedelme egészben, vagy részben a színtársulat valamely tagját illeti, azzal a célzattal, hogy a csekély fizetésű tag egy kis mellékjövedelemhez jusson, részben pedig azért tartanak jutalomestélyt, hogy a társulat kedvence alkalmas darabban elbúcsúzzon. Eredete a színészet bölcsőkorára vezethető vissza. A régi színészi szerződésekben mindig kikötötték a jutalom játékot és ilyenkor az illető maga választotta meg a darabot is. A régi közönség a kedvelt aktorokat mindenféle jóval halmozta el. Vég selymek, drága csipkék, sőt ékszerek is jutottak a nőknek, a férfiak pedig pénzt, ruhát, dohányt, tajtékpipát kaptak. Este pedig a karzatról verseket szórtak a közönség közé és a színpad felé. A régi időben a jutalmazandó a lakásán árusította a jegyeket s gyakran megesett:, hogy a melegen érző hazafiak felülfizettek; később a jutalmazandó maga ült a kasszához és onnan adta el a bemeneti jegyet. Ismeretes volt egy kompetens jutalomjáték, amidőn a jövedelem fele részét kapta az illető és volt egy ú. n. címzetes jutalomjáték, amidőn a jövedelem tízedrészét osztotta föl a színigazgató. Mezővárosokban a jutalmazandó házról-házra vitte eladni a jegyeket. A Nemzeti Színházban yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy proponálására 1860-ban eltörölték a jutalom játékot. Alább ismertetünk egy jutalom játék-invokációt, amelyet Láng Ádám yszemelynevy láng ádám yszemelynevy Láng Ádám yszemelynevy láng yszemelynevy ádám yszemelynevy yszemelynevy Láng yszemelynevy Ádám yszemelynevy ykodvegy híres úttörő színész intézett a közönséghez a színlapon. Ez alkalommal »A láthatatlan ítélőszék« ycimy a láthatatlan ítélőszék ycimy A láthatatlan ítélőszék ycimy a ycimy láthatatlan ycimy ítélőszék ycimy ycimy A ycimy láthatatlan ycimy ítélőszék ycimy ykodvegy került színre, melyben a jutalmazott Tóbiás árendást yszerepy tóbiás árendás yszerepy Tóbiás árendás yszerepy tóbiás yszerepy árendás yszerepy yszerepy Tóbiás yszerepy árendás yszerepy ykodvegy játszta, 1832. xevtizedx 1835 Bőjtmás-hava 3-ik napján, Miskolcon. ytelepulesy miskolc ytelepulesy Miskolc ymegyey borsod megye ykodvegy Eredeti orthografiával így hangzik: »Nagylelkü Hazafiak és Kegyes Pártfogóim! 1792-ik xevtizedx 1795 Év xtalanevtizedx 1805 xtalanevtizedx 1815 volt az, melyben dicsőségesen Uralkodó Felséges Urunk és Kegyelmes Hazánk Attyának Magyar Ország Királylyá lett Koronáztatása alkalmatosságával a Budai Játékszínen yintezmenyy budai játékszín yintezmenyy Budai Já yintezmenyy budai yintezmenyy játékszín yintezmenyy yintezmenyy Budai yintezmenyy Já yintezmenyy ykodvegy kezdém én is Játékszini pályámat — annyi év ólta viszontagságok közt küszködvén mellette életem virágját elhullattam, a mi kevés még Isten kegyelméből meg maradva, azt csupán e Nagylelkű Hazafi Pártfogóknak szentelem — tekintsenek oly törzsök fiának, ki néha hasznos gyümöltsökkel is kedveskedett és most már korhadt állapotjában csak azon esenkedni bátorkodik, hogy ápolgató Hazafiúi kebelekben még szenvedni méltóztassák Iegháládatosabb s' legrégibb Thália szolgáját Láng Ádámot.« yszemelynevy láng ádám yszemelynevy Láng Ádám yszemelynevy láng yszemelynevy ádám yszemelynevy yszemelynevy Láng yszemelynevy Ádám yszemelynevy ykodvegy Egy időben szokás volt, hogy a vidéki színésznők midőn valamely városban jutalomjátékukat tartották, ahol már azelőtt is játszottak, a függöny felmenetelekor így szóltak a közönséghez: »Akként érzem magamat, miként a vándor,, ki hosszas útról visszatérve, szétnéz kedvesei között s megszámlálva őket, úgy találja, hogy senki sem hiányzik közülök.« (A jutalmazandó latinos ynyelvy latin ynyelvy latin ynyelvy latin ynyelvy ynyelvy latin ynyelvy ykodvegy neve: beneficiáns.) A »jutalomjáték«-szó már 1833. xevtizedx 1835 október 22. óta ismert fogalom volt a magyar színészek szótárában s így megdől az az állítás, mintha az 1838-tól lett xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx 1855 volna csak ismeretes. (Lásd: Szily Kálmán: yszemelynevy szily kálmán yszemelynevy Szily Kálmán yszemelynevy szily yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Szily yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy A magyar nyelvújítás szótára. ycimy a magyar nyelvújítás szótára ycimy A magyar nyelvújítás szótára ycimy a ycimy magyar ycimy nyelvújítás ycimy szótára ycimy ycimy A ycimy magyar ycimy nyelvújítás ycimy szótára ycimy ykodvegy Budapest, Budapest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy 1902. xevtizedx 1905 157. oldal, ahol 1838-tól xevtizedx 1835 datálódik xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx 1855 e kifejezés. (V. ö. Kivenni a jutalom játékot.) szin_II.0448.pdf II

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Jutalomjáték - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0448.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0448.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26316.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Jutalomjáték

Szócikk: Jutalomjáték A jutalomjáték oly színpadi előadás, melynek jövedelme egészben, vagy részben a színtársulat valamely tagját illeti, azzal a célzattal, hogy a csekély fizetésű tag egy kis mellékjövedelemhez jusson, részben pedig azért tartanak jutalomestélyt, hogy a társulat kedvence alkalmas darabban elbúcsúzzon. Eredete a színészet bölcsőkorára vezethető vissza. A régi színészi szerződésekben mindig kikötötték a jutalom játékot és ilyenkor az illető maga választotta meg a darabot is. A régi közönség a kedvelt aktorokat mindenféle jóval halmozta el. Vég selymek, drága csipkék, sőt ékszerek is jutottak a nőknek, a férfiak pedig pénzt, ruhát, dohányt, tajtékpipát kaptak. Este pedig a karzatról verseket szórtak a közönség közé és a színpad felé. A régi időben a jutalmazandó a lakásán árusította a jegyeket s gyakran megesett:, hogy a melegen érző hazafiak felülfizettek; később a jutalmazandó maga ült a kasszához és onnan adta el a bemeneti jegyet. Ismeretes volt egy kompetens jutalomjáték, amidőn a jövedelem fele részét kapta az illető és volt egy ú. n. címzetes jutalomjáték, amidőn a jövedelem tízedrészét osztotta föl a színigazgató. Mezővárosokban a jutalmazandó házról-házra vitte eladni a jegyeket. A Nemzeti Színházban Egressy Gábor proponálására 1860-ban eltörölték a jutalom játékot. Alább ismertetünk egy jutalom játék-invokációt, amelyet Láng Ádám híres úttörő színész intézett a közönséghez a színlapon. Ez alkalommal »A láthatatlan ítélőszék« került színre, melyben a jutalmazott Tóbiás árendást játszta, 1832. Bőjtmás-hava 3-ik napján, Miskolcon. Eredeti orthografiával így hangzik: »Nagylelkü Hazafiak és Kegyes Pártfogóim! 1792-ik Év volt az, melyben dicsőségesen Uralkodó Felséges Urunk és Kegyelmes Hazánk Attyának Magyar Ország Királylyá lett Koronáztatása alkalmatosságával a Budai Játékszínen kezdém én is Játékszini pályámat — annyi év ólta viszontagságok közt küszködvén mellette életem virágját elhullattam, a mi kevés még Isten kegyelméből meg maradva, azt csupán e Nagylelkű Hazafi Pártfogóknak szentelem — tekintsenek oly törzsök fiának, ki néha hasznos gyümöltsökkel is kedveskedett és most már korhadt állapotjában csak azon esenkedni bátorkodik, hogy ápolgató Hazafiúi kebelekben még szenvedni méltóztassák Iegháládatosabb s' legrégibb Thália szolgáját Láng Ádámot.« Egy időben szokás volt, hogy a vidéki színésznők midőn valamely városban jutalomjátékukat tartották, ahol már azelőtt is játszottak, a függöny felmenetelekor így szóltak a közönséghez: »Akként érzem magamat, miként a vándor,, ki hosszas útról visszatérve, szétnéz kedvesei között s megszámlálva őket, úgy találja, hogy senki sem hiányzik közülök.« (A jutalmazandó latinos neve: beneficiáns.) A »jutalomjáték«-szó már 1833. október 22. óta ismert fogalom volt a magyar színészek szótárában s így megdől az az állítás, mintha az 1838-tól lett volna csak ismeretes. (Lásd: Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára. Budapest, 1902. 157. oldal, ahol 1838-tól datálódik e kifejezés. (V. ö. Kivenni a jutalom játékot.) szin_II.0448.pdf II