Címszó: Megyeri /Stand/ Károly - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO

SZULETESIEV 1798

SZULETESIEVTIZED 1795

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0269.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0269.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28989.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Megyeri Stand Károly

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/528989.htm

 

Szócikk: Megyeri /Stand/ Károly az emberi jellemek ábrázolásának démoni ezermestere, a nagy komikus színész Tótmegyeren (megye) született 1798. (időpont) jan. 24-én. Atyja gazdatiszt volt. Eleinte a Károlyi grófok (személy) (információ)  megyeri (megye) uradalmában irnokoskodott, de őserejű színészösztöne korán fölébredt benne és attól fogva ellenállhatatlanul kergette »a világot jelentő deszkák« felé — Somerset Maugham (személy) szavaival élve — »az ördög sarkantyúja«, a lángész parancsa, az elhivatottság belső kényszere. Egy ízben megtréfálta társait azzal, hogy a munka fölé hajló írnokok háta mögött utánozta a rettegett főnök, Klauzál Imre (személy) uradalmi tiszttartó hangját. Vas Gereben (személy) (információ)  írja meg (»A nemzet napszámosai«-ban) (cím) a valóságosan megtörtént jelenetet, mely Megyeri Károly (személy) (információ)  első nyilvános színészi sikere volt, egyben közvetlen oka annak, hogy a gazdasági irnok polgári kenyerét a színész babérjával cserélte föl. Megyeri (személy) (információ)  — akkor még Stand (személy) — magára terítette sok-galléros köpönyegét, krákogva és csoszogva jött be a terembe, mire az írnokok úgy belemerültek a munkába, hogy föl se mertek tekinteni a papírosról. Közben belépett az igazi tiszttartó, .aki ugyan megharagudott és így szólt: »Stand (személy) öcsém, jobban tenné, ha komédiás lenne.« Ezzel a jelenettel végződött Stand Károly (személy) gazdatiszti karrierje és kezdődött Megyeri Károly (személy) (információ)  színészi pályafutása a magyar színművészet örök dicsőségére. 1817-ben (időpont) állt be a tizenkilenc éves ifjú vándor komédiásnak. Külső megjelenése már a kómikai szerepékre utalta. Egyik társa így írja le külsejét: »Alakja egészben olyan volt, mint a nyakas körte, csúcsára állítva; aránylag igen nagy fej, hozzá vékony lábak. Hangja pedig olyan recsegő volt, mint Szentpéteryé.« (személy) (információ)  Később Bajza József (személy) (információ)  írja róla: »Kisded, zömök alak, ezer változatú proteusi arccal.« Végigjárja a vándor-színész keserves útját, bebarangolja az országot gyalog és ekhós szekéren, játszik, súg, kórusban énekel, színlapot — azaz: »színi cédulát« — hord ki. Amikor 1837-ben (időpont) megnyílik a nemzeti áldozatkészség kő-vára, a Nemzeti Színház, (intézmény) (információ)  ő már híres színész, akit az első társulat egyik oszlopául hívnak Pestre. (Budapest) De még csak épül a nemzeti játékszín, mikor már Budán (Budapest) játszik és az akkori idők kedvelt lapja, a »Honművész« (intézmény) (információ)  . így ír róla: »Ő minden szakmányban más és más.« A nagytekintélyű újság akkor életrajzát és arcképét is közli, ami annak a bizonysága, hogy Megyeri (személy) (információ)  már az elsők közé tartozik. A magyar színházi kritikusok legelseje, kinek sem azelőtt, sem azóta párja nem akadt, nagy Vörösmartynk (személy) (információ)  írja róla, hogy ő a legtöbb oldalú színész, aki a »Csalódások« (cím) (információ)  Lombai (szerep) inspektorától kezdve a legutolsó részeges inasig s tót (nemzetiség) mesterlegényig minden kómikai szerepben jeles, de kiváló a komoly alakításokban is. Megyeri (személy) (információ)  Shylockjáról (szerep) (információ)  azt írja Vörösmarty: (személy) (információ)  »Az ily játék méltó élmény szigorúbb követelőnek is.« Kartársai szerint, amilyen kiváló komikus volt, olyan jó drámai színész és jeles intrikus, de egyesek véleménye az, hogy a finomabb cselszövők ábrázolására nem volt képessége. Az »Örökségi egyezés« (cím) című drámában a hűtlen várnagyot adta, ki az ablakon dobta ki urát a mélységbe, majd az ablakot befalaztatta. A vámagyból álomjáró lett, aki véresnek képzeli újjait és éjszaka tettének helyén bolyongva, a friss falat vakarja őrjöngve; Ebben a szerepében hátborzongató és megrázó alakítást nyújtott. Az »Ügyvédek« (cím) című drámában, amint a méreg nyomait törülgeti — Szigligeti (személy) (információ)  szerint — »úgy megremegteté lelkünket, hogy szerepünket is elfeledtük.« Egy régen elmerült darabban úgy játszik, hogy a »Honművész« (intézmény) (információ)  ezt írja róla: »a valóságot maga legvalódibb színeibe vezette lelkünk elé. A művésszi fő tökély pontját érte el jeles előadása a 4. felvonásban, midőn hajóinak elsüllyedését hallja; lehetetlen ezen odamerengést, ezen lesújtottságot és kétségbeesést legmerészebb fantáziával is jobban képzelni.« Egy Szigligeti-bemutató (személy) (információ)  után dicsérik, hogy »kivált az őrültségben utánozhatatlant.« A korabéli kritikából igyekeztük megrajzolni színész-portréját. E kritikák még egy komoly, lelkes, hívő és hivatást érző kritikus-nemzedék tollából kerültek a papírosra. A színész képmása tekint reánk e betűkből, a színész képességeinek körvonalai bontakoznak ki e sárgult ujságlapokon. Megyeri (személy) (információ)  tehetségének természetéről nagy viták folytak: azt vitatták, hogy vajjon a kómikai vagy a drámai szerepekben volt-e nagyobb? Kétségtelen, hogy vérbeli komikus volt, aki drámai szerepekben a megrázó és elemi hatásra számító, úgynevezett »nagy« jelenetek mestere lehetett. De a finomabb lelki hatások ábrázolása közben a kémikus kerekedett fölül benne. Kiss Iván (személy) (információ)  (Sikináv) (személy) a »Honművész« (intézmény) (információ)  kritikusa írja róla: »Szerelmes jeleneteiben, valamint az indulat főfokára hágásnál is gyakran kisiklott útjából s egy-egy hang csapá meg füleinket, melyek kómikai szerepeiben oly karakter-bélyegzők és mulattatók«. Híres kómikai szerepében, Lombaiban (szerep) kiemeli a kritika »a túlságosan felül nem csapongó tisztes viselet«-et. Ez azonban nem jelenti, hogy ő lemondott volna a komikusok számára megengedett oly sokféle fogásról. Megyeri (személy) (információ)  szívesen rögtönzött. Szerette a könnyű sikert. Szerepeit ritkán tanulta meg jól. Amikor Hamletban (cím) (információ)  Polóniust (szerep) játszva, Bajza (személy) (információ)  — egyébként művészetének nagy bámulója -— keményen ír róla szerepnemtudása miatt: »Szerepszavainak nem értése, súgó után szavalása, akadások, hüledezés stb ...«. Mint legtöbb kómikus-színész, szíve mélyén egy nagy álmot hordozott: hősöket szeretett volna örökké játszani. Ez a csúnya kis ember titkolt bánatot visel kebelében: annak a fájdalmát, hogy nem Brutust, (szerep) nem Rómeót, (szerep) és nem Antoniust (szerep) (információ)  játssza. Vágya a hős-alakítások után elragadja és Lear (szerep) (információ)  szerepe után nyúl; eljátssza és meg is bukik benne. Minden szerepre arcot vált. Megkeresi a szerep külön arcát. Fölveszi azt és megtartja egész szerepén át. Alakítóképességéről egész legendakör maradt fönn. Azt mondták és írták róla, hogy fölismerhetetlenné tudta magát tenni maszk nélkül is. Nem bohóc volt. Gondolkodó színész, aki embert ábrázolt.. Egy kritikusa följegyezte róla, hogy ő a nevettetés alapjává mindig az emberi momentumot tette. Eszmét fejezett ki a komikumban is, vagy emberi sorsot ábrázolt. Az ötletek kibuggyanó gazdagságával, a rögtönzés sokszor zabolátlannak tetsző szabadságával, a túláradó színész-ösztön csapongásaival ő mindenkor egy célra tört: embert ábrázolni, sorsával és eszméivel. Ős-eredetiségét utánozni nem tudták. Ő utánozni tudott mindenkit, de őt senki sem. Egyénisége olyan bőségesen gazdag volt, mint senki más színészé. Új, meg új emberi arcok, új, meg új emberi beszédek, járások, testtartások, hangsúlyok ömlöttek belőle pazarlóan, mint az őserejű forrásból a tiszta víz. A színész ősi ösz­öne buzogott benne: másnak lenni, mint ami vagyok. Ő mindig más akart lenni, mint ami. Ezért sokszor még nappali életében is más, meg más alakot, arcot, beszédmodort öltött magára, mint egy boszorkánymester. »Szerepfaló« volt, mint — nagy Jászaink (személy) (információ)  szerint — minden igazi színész. Mindent el akart játszani, mert az örökké embert alkotó ösztön titokzatos tüze égette a lelkét. Sikert akart. Vállalkozott még szalón-szerepekre is, pedig azok nem voltak neki valók. Egy kedélyes, de arisztokratikus alak eljátszása után egyik kritikusa megállapította, hogy »Megyeri (személy) (információ)  inkább Fipsz szabót (szerep) játszotta.« A sikert annyira szomjazta, — mint minden színész-lélek — hogy még drámaírásra is ráadta magát, pedig erre nem volt komoly tehetsége. Darabjának címe: »Solymosi vár, vagy a hét utazó s a zarándok.« (cím) Eredeti nemzeti dráma 3 szakaszban. Pesti (Budapest) pályafutása elején így ír róla a »Honművész«.: (intézmény) (információ)  »Ő minden szakban más, meg más, mivel gondolkodva veszi fel a tükrözendő személyek karakterét s emberismeretre, tapasztalásra alapítja előadását.« Pályája vége felé így írnak róla: »Lapjaink olvasói tudni fogják, mit tartunk egy Megyeriről, (személy) (információ)  a még eddig honi színészeinktől utól nem értről.« Majd, mikor több művésszel együtt említik: »Ezek az új iskola képviselői Megyerivel (személy) (információ)  élükön.« Az új iskola nyilván azt jelentette, hogy kartársai a természetességet is csodálták Megyeri Károlyban. (személy) (információ)  Vachot Imre, (személy) aki a legkeményebb bírálók egyike volt, azt írja róla, hogy a víg szerepekbén nagyobb, de nem lehet őt csak mint komikust, vagy tragikust megítélni, hanem általában mint csodálatra méltó karakterábrázolót. Korának nagy tréfacsinálója volt. Adomák egész légiója fűződik nevéhez. Vörösmarty Mihály (személy) (információ)  így szól Megyeri-epigrammjában: (személy) (információ)  Mely nevetés ez alant? Mi öröm van a síri világban? A komor árnyak közt Megyeri (személy) (információ)  szelleme jár. Petőfi (személy) (információ)  híres versét így kezdi: Megyeri! (személy) (információ)  Van-e, ki e nevet nem ismeri ? Majd ismét Vörösmarty (személy) (információ)  szavát idézzük róla: Eddig néma valék, bércekbe temetve, vadon kő, Most szomorú emlék, gyásznak alakja vagyok. Meg ne ítéljetek a víg arcért. Megyeri (személy) (információ)  sírján Lelke van a kőnek: élni, kacagnia kell. 1839-ben, (időpont) két évvel a »nemzeti játékszín« fölavatása után, Megyeri (személy) (információ)  összekülönbözött Schodelnéval, (személy) az énekesnővel. Schodelné (személy) nagyhatalom volt a színházban: Nyári Pál (személy) (információ)  pestmegyei (megye) alispánnak volt a barátnője. Megyerinek (személy) (információ)  távoznia kellett a színházból, ahová csak 1841 (időpont) februárjában tért vissza. Kevéssel utóbb, 1842-ben (időpont) nagy betegség támadja meg az alig negyvenöt éves művészt. Sokáig nem játszhat, midőn föllép, a »Regélő« (intézmény) így ír róla: »Vajha ezen derék színészünk, ki a maga nemében kipótolhatatlan leend, minél tovább működhessék még, színi iskola hiánya miatt semmi új és kitűnő színészi sarjadékot (succrescentiát) elő nem mutatható, idő előtt romokba dűlendő szegény árva nemzeti színpadunkon.« E sorok már búcsúztatják a nagy színészt. Megjelenésük után két héttel, 1842. (időpont) nov. 3-án van a jutalomjátéka »A peleskei nótárius«-ban. (cím) A nótáriust (szerep) akkor játszotta harmincadszor. Öt hét múlva, 1842. (időpont) dec. 12-én az ezermester már halott volt. Bajza József, (személy) (információ)  a nagy költő és kemény kritikus fölszólította Megyeri (személy) (információ)  színésztársait, hogy könyvben örökítsék meg a nagyszerű művész alkotásait. A fölszólításnak nem volt hatása. Megyeri (személy) (információ)  zseniális alakját, emberi és művészi ábrázatának körvonalait a korabeli kritikákból kell kihámoznunk. E kor kritikusaié az érdem, hogy valamennyire sikerül az igyekezetünk. Fölhasznált forrásmunkánk: Szigligeti Ede: (személy) (információ)  Színészarcképek. (cím) Vas Gereben: (személy) (információ)  A nemzet napszámosai. (cím) Rakodczay Pál: (személy) (információ)  Egressy Gábor és kora. (cím) (információ)  A »Honművész«, (intézmény) (információ)  a »Regélő« (intézmény) évfotyamai. Vörösmarty Mihály (személy) (információ)  összes művei. Balassa Imre: (személy) (információ)  Öt régi színészarckép. (cím) Szuper Károly naplója. (cím) (információ)  Vörösmarty, (személy) (információ)  Bajza, (személy) (információ)  Kiss Iván (személy) (információ)  bírálatai. Balassa Imre. (személy) (információ)  szin_III.0269.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Megyeri Stand Károly címszóvég 28989 Szócikk: Megyeri /Stand/ Károly az emberi jellemek ábrázolásának démoni ezermestere, a nagy komikus színész Tótmegyeren ytelepulesy tótmegyer ytelepulesy Tótmegyer ymegyey nyitra megye ykodvegy született 1798. jan. xtalanevtizedx 1805 xtalanevtizedx 1815 24-én. Atyja gazdatiszt volt. Eleinte a Károlyi grófok yszemelynevy károlyi gróf yszemelynevy Károlyi gróf yszemelynevy károlyi yszemelynevy gróf yszemelynevy yszemelynevy Károlyi yszemelynevy gróf yszemelynevy ykodvegy megyeri ytelepulesy megyer ytelepulesy megyer ymegyey nógrád megye ykodvegy uradalmában irnokoskodott, de őserejű színészösztöne korán fölébredt benne és attól fogva ellenállhatatlanul kergette »a világot jelentő deszkák« felé — Somerset Maugham yszemelynevy somerset maugham yszemelynevy Somerset Maugham yszemelynevy somerset yszemelynevy maugham yszemelynevy yszemelynevy Somerset yszemelynevy Maugham yszemelynevy ykodvegy szavaival élve — »az ördög sarkantyúja«, a lángész parancsa, az elhivatottság belső kényszere. Egy ízben megtréfálta társait azzal, hogy a munka fölé hajló írnokok háta mögött utánozta a rettegett főnök, Klauzál Imre yszemelynevy klauzál imre yszemelynevy Klauzál Imre yszemelynevy klauzál yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Klauzál yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy uradalmi tiszttartó hangját. Vas Gereben yszemelynevy vas gereben yszemelynevy Vas Gereben yszemelynevy vas yszemelynevy gereben yszemelynevy yszemelynevy Vas yszemelynevy Gereben yszemelynevy ykodvegy írja meg (»A nemzet napszámosai«-ban) ycimy a nemzet napszámosai ycimy A nemzet napszámosai ycimy a ycimy nemzet ycimy napszámosai ycimy ycimy A ycimy nemzet ycimy napszámosai ycimy ykodvegy a valóságosan megtörtént jelenetet, mely Megyeri Károly yszemelynevy megyeri károly yszemelynevy Megyeri Károly yszemelynevy megyeri yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy első nyilvános színészi sikere volt, egyben közvetlen oka annak, hogy a gazdasági irnok polgári kenyerét a színész babérjával cserélte föl. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy — akkor még Stand yszemelynevy stand yszemelynevy Stand yszemelynevy stand yszemelynevy yszemelynevy Stand yszemelynevy ykodvegy — magára terítette sok-galléros köpönyegét, krákogva és csoszogva jött be a terembe, mire az írnokok úgy belemerültek a munkába, hogy föl se mertek tekinteni a papírosról. Közben belépett az igazi tiszttartó, .aki ugyan megharagudott és így szólt: »Stand yszemelynevy stand yszemelynevy Stand yszemelynevy stand yszemelynevy yszemelynevy Stand yszemelynevy ykodvegy öcsém, jobban tenné, ha komédiás lenne.« Ezzel a jelenettel végződött Stand Károly yszemelynevy stand károly yszemelynevy Stand Károly yszemelynevy stand yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Stand yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy gazdatiszti karrierje és kezdődött Megyeri Károly yszemelynevy megyeri károly yszemelynevy Megyeri Károly yszemelynevy megyeri yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy színészi pályafutása a magyar színművészet örök dicsőségére. 1817-ben xevtizedx 1815 állt xtalanevtizedx 1825 xtalanevtizedx 1835 be a tizenkilenc éves ifjú vándor komédiásnak. Külső megjelenése már a kómikai szerepékre utalta. Egyik társa így írja le külsejét: »Alakja egészben olyan volt, mint a nyakas körte, csúcsára állítva; aránylag igen nagy fej, hozzá vékony lábak. Hangja pedig olyan recsegő volt, mint Szentpéteryé.« yszemelynevy szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy Később Bajza József yszemelynevy bajza józsef yszemelynevy Bajza József yszemelynevy bajza yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy írja róla: »Kisded, zömök alak, ezer változatú proteusi arccal.« Végigjárja a vándor-színész keserves útját, bebarangolja az országot gyalog és ekhós szekéren, játszik, súg, kórusban énekel, színlapot — azaz: »színi cédulát« — hord ki. Amikor 1837-ben xevtizedx 1835 megnyílik a nemzeti áldozatkészség kő-vára, a Nemzeti Színház, yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy ő már híres színész, akit az első társulat egyik oszlopául hívnak Pestre. pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy De még csak épül a nemzeti játékszín, mikor már Budán buda ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy játszik és az akkori idők kedvelt lapja, a »Honművész« yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy . így ír róla: »Ő minden szakmányban más és más.« A nagytekintélyű újság akkor életrajzát és arcképét is közli, ami annak a bizonysága, hogy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy már az elsők közé tartozik. A magyar színházi kritikusok legelseje, kinek sem azelőtt, sem azóta párja nem akadt, nagy Vörösmartynk yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy írja róla, hogy ő a legtöbb oldalú színész, aki a »Csalódások« ycimy csalódások ycimy Csalódások ycimy csalódások ycimy ycimy Csalódások ycimy ykodvegy Lombai yszerepy lombai yszerepy Lombai yszerepy lombai yszerepy yszerepy Lombai yszerepy ykodvegy inspektorától kezdve a legutolsó részeges inasig s tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy ynemzetisegy tót ynemzetisegy ykodvegy mesterlegényig minden kómikai szerepben jeles, de kiváló a komoly alakításokban is. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy Shylockjáról yszerepy shylock yszerepy Shylock yszerepy shylock yszerepy yszerepy Shylock yszerepy ykodvegy azt írja Vörösmarty: yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy »Az ily játék méltó élmény szigorúbb követelőnek is.« Kartársai szerint, amilyen kiváló komikus volt, olyan jó drámai színész és jeles intrikus, de egyesek véleménye az, hogy a finomabb cselszövők ábrázolására nem volt képessége. Az »Örökségi egyezés« ycimy örökségi egyezés ycimy Örökségi egyezés ycimy örökségi ycimy egyezés ycimy ycimy Örökségi ycimy egyezés ycimy ykodvegy című drámában a hűtlen várnagyot adta, ki az ablakon dobta ki urát a mélységbe, majd az ablakot befalaztatta. A vámagyból álomjáró lett, aki véresnek képzeli újjait és éjszaka tettének helyén bolyongva, a friss falat vakarja őrjöngve; Ebben a szerepében hátborzongató és megrázó alakítást nyújtott. Az »Ügyvédek« ycimy ügyvédek ycimy Ügyvédek ycimy ügyvédek ycimy ycimy Ügyvédek ycimy ykodvegy című drámában, amint a méreg nyomait törülgeti — Szigligeti yszemelynevy szigligeti yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy szigligeti yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy ykodvegy szerint — »úgy megremegteté lelkünket, hogy szerepünket is elfeledtük.« Egy régen elmerült darabban úgy játszik, hogy a »Honművész« yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy ezt írja róla: »a valóságot maga legvalódibb színeibe vezette lelkünk elé. A művésszi fő tökély pontját érte el jeles előadása a 4. felvonásban, midőn hajóinak elsüllyedését hallja; lehetetlen ezen odamerengést, ezen lesújtottságot és kétségbeesést legmerészebb fantáziával is jobban képzelni.« Egy Szigligeti-bemutató yszemelynevy szigligeti yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy szigligeti yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy ykodvegy után dicsérik, hogy »kivált az őrültségben utánozhatatlant.« A korabéli kritikából igyekeztük megrajzolni színész-portréját. E kritikák még egy komoly, lelkes, hívő és hivatást érző kritikus-nemzedék tollából kerültek a papírosra. A színész képmása tekint reánk e betűkből, a színész képességeinek körvonalai bontakoznak ki e sárgult ujságlapokon. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy tehetségének természetéről nagy viták folytak: azt vitatták, hogy vajjon a kómikai vagy a drámai szerepekben volt-e nagyobb? Kétségtelen, hogy vérbeli komikus volt, aki drámai szerepekben a megrázó és elemi hatásra számító, úgynevezett »nagy« jelenetek mestere lehetett. De a finomabb lelki hatások ábrázolása közben a kémikus kerekedett fölül benne. Kiss Iván yszemelynevy kiss iván yszemelynevy Kiss Iván yszemelynevy kiss yszemelynevy iván yszemelynevy yszemelynevy Kiss yszemelynevy Iván yszemelynevy ykodvegy (Sikináv) yszemelynevy sikináv yszemelynevy Sikináv yszemelynevy sikináv yszemelynevy yszemelynevy Sikináv yszemelynevy ykodvegy a »Honművész« yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy kritikusa írja róla: »Szerelmes jeleneteiben, valamint az indulat főfokára hágásnál is gyakran kisiklott útjából s egy-egy hang csapá meg füleinket, melyek kómikai szerepeiben oly karakter-bélyegzők és mulattatók«. Híres kómikai szerepében, Lombaiban yszerepy lombai yszerepy Lombai yszerepy lombai yszerepy yszerepy Lombai yszerepy ykodvegy kiemeli a kritika »a túlságosan felül nem csapongó tisztes viselet«-et. Ez azonban nem jelenti, hogy ő lemondott volna a komikusok számára megengedett oly sokféle fogásról. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy szívesen rögtönzött. Szerette a könnyű sikert. Szerepeit ritkán tanulta meg jól. Amikor Hamletban ycimy hamlet ycimy Hamlet ycimy hamlet ycimy ycimy Hamlet ycimy ykodvegy Polóniust yszerepy polónius yszerepy Polónius yszerepy polónius yszerepy yszerepy Polónius yszerepy ykodvegy játszva, Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy — egyébként művészetének nagy bámulója -— keményen ír róla szerepnemtudása miatt: »Szerepszavainak nem értése, súgó után szavalása, akadások, hüledezés stb ...«. Mint legtöbb kómikus-színész, szíve mélyén egy nagy álmot hordozott: hősöket szeretett volna örökké játszani. Ez a csúnya kis ember titkolt bánatot visel kebelében: annak a fájdalmát, hogy nem Brutust, yszerepy brutus yszerepy Brutus yszerepy brutus yszerepy yszerepy Brutus yszerepy ykodvegy nem Rómeót, yszerepy rómeó yszerepy Rómeó yszerepy rómeó yszerepy yszerepy Rómeó yszerepy ykodvegy és nem Antoniust yszerepy antonius yszerepy Antonius yszerepy antonius yszerepy yszerepy Antonius yszerepy ykodvegy játssza. Vágya a hős-alakítások után elragadja és Lear yszerepy lear yszerepy Lear yszerepy lear yszerepy yszerepy Lear yszerepy ykodvegy szerepe után nyúl; eljátssza és meg is bukik benne. Minden szerepre arcot vált. Megkeresi a szerep külön arcát. Fölveszi azt és megtartja egész szerepén át. Alakítóképességéről egész legendakör maradt fönn. Azt mondták és írták róla, hogy fölismerhetetlenné tudta magát tenni maszk nélkül is. Nem bohóc volt. Gondolkodó színész, aki embert ábrázolt.. Egy kritikusa följegyezte róla, hogy ő a nevettetés alapjává mindig az emberi momentumot tette. Eszmét fejezett ki a komikumban is, vagy emberi sorsot ábrázolt. Az ötletek kibuggyanó gazdagságával, a rögtönzés sokszor zabolátlannak tetsző szabadságával, a túláradó színész-ösztön csapongásaival ő mindenkor egy célra tört: embert ábrázolni, sorsával és eszméivel. Ős-eredetiségét utánozni nem tudták. Ő utánozni tudott mindenkit, de őt senki sem. Egyénisége olyan bőségesen gazdag volt, mint senki más színészé. Új, meg új emberi arcok, új, meg új emberi beszédek, járások, testtartások, hangsúlyok ömlöttek belőle pazarlóan, mint az őserejű forrásból a tiszta víz. A színész ősi ösz­öne buzogott benne: másnak lenni, mint ami vagyok. Ő mindig más akart lenni, mint ami. Ezért sokszor még nappali életében is más, meg más alakot, arcot, beszédmodort öltött magára, mint egy boszorkánymester. »Szerepfaló« volt, mint — nagy Jászaink yszemelynevy jászai yszemelynevy Jászai yszemelynevy jászai yszemelynevy yszemelynevy Jászai yszemelynevy ykodvegy szerint — minden igazi színész. Mindent el akart játszani, mert az örökké embert alkotó ösztön titokzatos tüze égette a lelkét. Sikert akart. Vállalkozott még szalón-szerepekre is, pedig azok nem voltak neki valók. Egy kedélyes, de arisztokratikus alak eljátszása után egyik kritikusa megállapította, hogy »Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy inkább Fipsz szabót yszerepy fipsz szabó yszerepy Fipsz szabó yszerepy fipsz yszerepy szabó yszerepy yszerepy Fipsz yszerepy szabó yszerepy ykodvegy játszotta.« A sikert annyira szomjazta, — mint minden színész-lélek — hogy még drámaírásra is ráadta magát, pedig erre nem volt komoly tehetsége. Darabjának címe: »Solymosi vár, vagy a hét utazó s a zarándok.« ycimy solymosi vár, vagy a hét utazó s a zarándok ycimy Solymosi vár, vagy a hét utazó s a zarándok ycimy solymosi ycimy vár, ycimy vagy ycimy a ycimy hét ycimy utazó ycimy s ycimy a ycimy zarándok yc Eredeti nemzeti dráma 3 szakaszban. Pesti pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy pályafutása elején így ír róla a »Honművész«.: yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy »Ő minden szakban más, meg más, mivel gondolkodva veszi fel a tükrözendő személyek karakterét s emberismeretre, tapasztalásra alapítja előadását.« Pályája vége felé így írnak róla: »Lapjaink olvasói tudni fogják, mit tartunk egy Megyeriről, yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy a még eddig honi színészeinktől utól nem értről.« Majd, mikor több művésszel együtt említik: »Ezek az új iskola képviselői Megyerivel yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy élükön.« Az új iskola nyilván azt jelentette, hogy kartársai a természetességet is csodálták Megyeri Károlyban. yszemelynevy megyeri károly yszemelynevy Megyeri Károly yszemelynevy megyeri yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy Vachot Imre, yszemelynevy vachot imre yszemelynevy Vachot Imre yszemelynevy vachot yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Vachot yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy aki a legkeményebb bírálók egyike volt, azt írja róla, hogy a víg szerepekbén nagyobb, de nem lehet őt csak mint komikust, vagy tragikust megítélni, hanem általában mint csodálatra méltó karakterábrázolót. Korának nagy tréfacsinálója volt. Adomák egész légiója fűződik nevéhez. Vörösmarty Mihály yszemelynevy vörösmarty mihály yszemelynevy Vörösmarty Mihály yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy így szól Megyeri-epigrammjában: yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy Mely nevetés ez alant? Mi öröm van a síri világban? A komor árnyak közt Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy szelleme jár. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy híres versét így kezdi: Megyeri! yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy Van-e, ki e nevet nem ismeri ? Majd ismét Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy szavát idézzük róla: Eddig néma valék, bércekbe temetve, vadon kő, Most szomorú emlék, gyásznak alakja vagyok. Meg ne ítéljetek a víg arcért. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy sírján Lelke van a kőnek: élni, kacagnia kell. 1839-ben, két xtalanevtizedx 1845 évvel a »nemzeti játékszín« fölavatása után, Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy összekülönbözött Schodelnéval, yszemelynevy schodelne yszemelynevy Schodelné yszemelynevy schodelne yszemelynevy yszemelynevy Schodelné yszemelynevy ykodvegy az énekesnővel. Schodelné yszemelynevy schodelne yszemelynevy Schodelné yszemelynevy schodelne yszemelynevy yszemelynevy Schodelné yszemelynevy ykodvegy nagyhatalom volt a színházban: Nyári Pál yszemelynevy nyári pál yszemelynevy Nyári Pál yszemelynevy nyári yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Nyári yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy pestmegyei ytelepulesy pestmegye ytelepulesy pestmegye ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy alispánnak volt a barátnője. Megyerinek yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy távoznia kellett a színházból, ahová csak 1841 xevtizedx 1845 februárjában tért vissza. Kevéssel utóbb, 1842-ben nagy betegség támadja meg az alig negyvenöt éves művészt. Sokáig nem játszhat, midőn föllép, a »Regélő« yintezmenyy regélő yintezmenyy Regélő yintezmenyy regélő yintezmenyy yintezmenyy Regélő yintezmenyy ykodvegy így ír róla: »Vajha ezen derék színészünk, ki a maga nemében kipótolhatatlan leend, minél tovább működhessék még, színi iskola hiánya miatt semmi új és kitűnő színészi sarjadékot (succrescentiát) elő nem mutatható, idő előtt romokba dűlendő szegény árva nemzeti színpadunkon.« E sorok már búcsúztatják a nagy színészt. Megjelenésük után két héttel, 1842. nov. 3-án van a jutalomjátéka »A peleskei nótárius«-ban. ycimy a peleskei nótárius ycimy A peleskei nótárius ycimy a ycimy peleskei ycimy nótárius ycimy ycimy A ycimy peleskei ycimy nótárius ycimy ykodvegy A nótáriust yszerepy nótárius yszerepy nótárius yszerepy nótárius yszerepy yszerepy nótárius yszerepy ykodvegy akkor játszotta harmincadszor. Öt hét múlva, 1842. dec. xtalanevtizedx 1855 xtalanevtizedx 1865 12-én az ezermester már halott volt. Bajza József, yszemelynevy bajza józsef yszemelynevy Bajza József yszemelynevy bajza yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy a nagy költő és kemény kritikus fölszólította Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy színésztársait, hogy könyvben örökítsék meg a nagyszerű művész alkotásait. A fölszólításnak nem volt hatása. Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy zseniális alakját, emberi és művészi ábrázatának körvonalait a korabeli kritikákból kell kihámoznunk. E kor kritikusaié az érdem, hogy valamennyire sikerül az igyekezetünk. Fölhasznált forrásmunkánk: Szigligeti Ede: yszemelynevy szigligeti ede yszemelynevy Szigligeti Ede yszemelynevy szigligeti yszemelynevy ede yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy Színészarcképek. ycimy színészarcképek. ycimy Színészarcképek. ycimy színészarcképek. ycimy ycimy Színészarcképek. ycimy ykodvegy Vas Gereben: yszemelynevy vas gereben yszemelynevy Vas Gereben yszemelynevy vas yszemelynevy gereben yszemelynevy yszemelynevy Vas yszemelynevy Gereben yszemelynevy ykodvegy A nemzet napszámosai. ycimy a nemzet napszámosai ycimy A nemzet napszámosai ycimy a ycimy nemzet ycimy napszámosai ycimy ycimy A ycimy nemzet ycimy napszámosai ycimy ykodvegy Rakodczay Pál: yszemelynevy rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy Egressy Gábor és kora. ycimy egressy gábor és kora ycimy Egressy Gábor és kora ycimy egressy ycimy gábor ycimy és ycimy kora ycimy ycimy Egressy ycimy Gábor ycimy és ycimy kora ycimy ykodvegy A »Honművész«, yintezmenyy honművész yintezmenyy Honművés yintezmenyy honművész yintezmenyy yintezmenyy Honművés yintezmenyy ykodvegy a »Regélő« yintezmenyy regélő yintezmenyy Regélő yintezmenyy regélő yintezmenyy yintezmenyy Regélő yintezmenyy ykodvegy évfotyamai. Vörösmarty Mihály yszemelynevy vörösmarty mihály yszemelynevy Vörösmarty Mihály yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy összes művei. Balassa Imre: yszemelynevy balassa imre yszemelynevy Balassa Imre yszemelynevy balassa yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Balassa yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy Öt régi színészarckép. ycimy öt régi színészarckép ycimy Öt régi színészarckép ycimy öt ycimy régi ycimy színészarckép ycimy ycimy Öt ycimy régi ycimy színészarckép ycimy ykodvegy Szuper Károly naplója. ycimy szuper károly naplója ycimy Szuper Károly naplója ycimy szuper ycimy károly ycimy naplója ycimy ycimy Szuper ycimy Károly ycimy naplója ycimy ykodvegy Vörösmarty, yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy vörösmarty yszemelynevy yszemelynevy Vörösmarty yszemelynevy ykodvegy Bajza, yszemelynevy bajza yszemelynevy Bajza yszemelynevy bajza yszemelynevy yszemelynevy Bajza yszemelynevy ykodvegy Kiss Iván yszemelynevy kiss iván yszemelynevy Kiss Iván yszemelynevy kiss yszemelynevy iván yszemelynevy yszemelynevy Kiss yszemelynevy Iván yszemelynevy ykodvegy bírálatai. Balassa Imre. yszemelynevy balassa imre yszemelynevy Balassa Imre yszemelynevy balassa yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Balassa yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy szin_III.0269.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Megyeri /Stand/ Károly - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO

SZULETESIEV 1798

SZULETESIEVTIZED 1795

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0269.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0269.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/28/28989.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Megyeri Stand Károly

Szócikk: Megyeri /Stand/ Károly az emberi jellemek ábrázolásának démoni ezermestere, a nagy komikus színész Tótmegyeren született 1798. jan. 24-én. Atyja gazdatiszt volt. Eleinte a Károlyi grófok megyeri uradalmában irnokoskodott, de őserejű színészösztöne korán fölébredt benne és attól fogva ellenállhatatlanul kergette »a világot jelentő deszkák« felé — Somerset Maugham szavaival élve — »az ördög sarkantyúja«, a lángész parancsa, az elhivatottság belső kényszere. Egy ízben megtréfálta társait azzal, hogy a munka fölé hajló írnokok háta mögött utánozta a rettegett főnök, Klauzál Imre uradalmi tiszttartó hangját. Vas Gereben írja meg (»A nemzet napszámosai«-ban) a valóságosan megtörtént jelenetet, mely Megyeri Károly első nyilvános színészi sikere volt, egyben közvetlen oka annak, hogy a gazdasági irnok polgári kenyerét a színész babérjával cserélte föl. Megyeri — akkor még Stand — magára terítette sok-galléros köpönyegét, krákogva és csoszogva jött be a terembe, mire az írnokok úgy belemerültek a munkába, hogy föl se mertek tekinteni a papírosról. Közben belépett az igazi tiszttartó, .aki ugyan megharagudott és így szólt: »Stand öcsém, jobban tenné, ha komédiás lenne.« Ezzel a jelenettel végződött Stand Károly gazdatiszti karrierje és kezdődött Megyeri Károly színészi pályafutása a magyar színművészet örök dicsőségére. 1817-ben állt be a tizenkilenc éves ifjú vándor komédiásnak. Külső megjelenése már a kómikai szerepékre utalta. Egyik társa így írja le külsejét: »Alakja egészben olyan volt, mint a nyakas körte, csúcsára állítva; aránylag igen nagy fej, hozzá vékony lábak. Hangja pedig olyan recsegő volt, mint Szentpéteryé.« Később Bajza József írja róla: »Kisded, zömök alak, ezer változatú proteusi arccal.« Végigjárja a vándor-színész keserves útját, bebarangolja az országot gyalog és ekhós szekéren, játszik, súg, kórusban énekel, színlapot — azaz: »színi cédulát« — hord ki. Amikor 1837-ben megnyílik a nemzeti áldozatkészség kő-vára, a Nemzeti Színház, ő már híres színész, akit az első társulat egyik oszlopául hívnak Pestre. De még csak épül a nemzeti játékszín, mikor már Budán játszik és az akkori idők kedvelt lapja, a »Honművész« . így ír róla: »Ő minden szakmányban más és más.« A nagytekintélyű újság akkor életrajzát és arcképét is közli, ami annak a bizonysága, hogy Megyeri már az elsők közé tartozik. A magyar színházi kritikusok legelseje, kinek sem azelőtt, sem azóta párja nem akadt, nagy Vörösmartynk írja róla, hogy ő a legtöbb oldalú színész, aki a »Csalódások« Lombai inspektorától kezdve a legutolsó részeges inasig s tót mesterlegényig minden kómikai szerepben jeles, de kiváló a komoly alakításokban is. Megyeri Shylockjáról azt írja Vörösmarty: »Az ily játék méltó élmény szigorúbb követelőnek is.« Kartársai szerint, amilyen kiváló komikus volt, olyan jó drámai színész és jeles intrikus, de egyesek véleménye az, hogy a finomabb cselszövők ábrázolására nem volt képessége. Az »Örökségi egyezés« című drámában a hűtlen várnagyot adta, ki az ablakon dobta ki urát a mélységbe, majd az ablakot befalaztatta. A vámagyból álomjáró lett, aki véresnek képzeli újjait és éjszaka tettének helyén bolyongva, a friss falat vakarja őrjöngve; Ebben a szerepében hátborzongató és megrázó alakítást nyújtott. Az »Ügyvédek« című drámában, amint a méreg nyomait törülgeti — Szigligeti szerint — »úgy megremegteté lelkünket, hogy szerepünket is elfeledtük.« Egy régen elmerült darabban úgy játszik, hogy a »Honművész« ezt írja róla: »a valóságot maga legvalódibb színeibe vezette lelkünk elé. A művésszi fő tökély pontját érte el jeles előadása a 4. felvonásban, midőn hajóinak elsüllyedését hallja; lehetetlen ezen odamerengést, ezen lesújtottságot és kétségbeesést legmerészebb fantáziával is jobban képzelni.« Egy Szigligeti-bemutató után dicsérik, hogy »kivált az őrültségben utánozhatatlant.« A korabéli kritikából igyekeztük megrajzolni színész-portréját. E kritikák még egy komoly, lelkes, hívő és hivatást érző kritikus-nemzedék tollából kerültek a papírosra. A színész képmása tekint reánk e betűkből, a színész képességeinek körvonalai bontakoznak ki e sárgult ujságlapokon. Megyeri tehetségének természetéről nagy viták folytak: azt vitatták, hogy vajjon a kómikai vagy a drámai szerepekben volt-e nagyobb? Kétségtelen, hogy vérbeli komikus volt, aki drámai szerepekben a megrázó és elemi hatásra számító, úgynevezett »nagy« jelenetek mestere lehetett. De a finomabb lelki hatások ábrázolása közben a kémikus kerekedett fölül benne. Kiss Iván (Sikináv) a »Honművész« kritikusa írja róla: »Szerelmes jeleneteiben, valamint az indulat főfokára hágásnál is gyakran kisiklott útjából s egy-egy hang csapá meg füleinket, melyek kómikai szerepeiben oly karakter-bélyegzők és mulattatók«. Híres kómikai szerepében, Lombaiban kiemeli a kritika »a túlságosan felül nem csapongó tisztes viselet«-et. Ez azonban nem jelenti, hogy ő lemondott volna a komikusok számára megengedett oly sokféle fogásról. Megyeri szívesen rögtönzött. Szerette a könnyű sikert. Szerepeit ritkán tanulta meg jól. Amikor Hamletban Polóniust játszva, Bajza — egyébként művészetének nagy bámulója -— keményen ír róla szerepnemtudása miatt: »Szerepszavainak nem értése, súgó után szavalása, akadások, hüledezés stb ...«. Mint legtöbb kómikus-színész, szíve mélyén egy nagy álmot hordozott: hősöket szeretett volna örökké játszani. Ez a csúnya kis ember titkolt bánatot visel kebelében: annak a fájdalmát, hogy nem Brutust, nem Rómeót, és nem Antoniust játssza. Vágya a hős-alakítások után elragadja és Lear szerepe után nyúl; eljátssza és meg is bukik benne. Minden szerepre arcot vált. Megkeresi a szerep külön arcát. Fölveszi azt és megtartja egész szerepén át. Alakítóképességéről egész legendakör maradt fönn. Azt mondták és írták róla, hogy fölismerhetetlenné tudta magát tenni maszk nélkül is. Nem bohóc volt. Gondolkodó színész, aki embert ábrázolt.. Egy kritikusa följegyezte róla, hogy ő a nevettetés alapjává mindig az emberi momentumot tette. Eszmét fejezett ki a komikumban is, vagy emberi sorsot ábrázolt. Az ötletek kibuggyanó gazdagságával, a rögtönzés sokszor zabolátlannak tetsző szabadságával, a túláradó színész-ösztön csapongásaival ő mindenkor egy célra tört: embert ábrázolni, sorsával és eszméivel. Ős-eredetiségét utánozni nem tudták. Ő utánozni tudott mindenkit, de őt senki sem. Egyénisége olyan bőségesen gazdag volt, mint senki más színészé. Új, meg új emberi arcok, új, meg új emberi beszédek, járások, testtartások, hangsúlyok ömlöttek belőle pazarlóan, mint az őserejű forrásból a tiszta víz. A színész ősi ösz­öne buzogott benne: másnak lenni, mint ami vagyok. Ő mindig más akart lenni, mint ami. Ezért sokszor még nappali életében is más, meg más alakot, arcot, beszédmodort öltött magára, mint egy boszorkánymester. »Szerepfaló« volt, mint — nagy Jászaink szerint — minden igazi színész. Mindent el akart játszani, mert az örökké embert alkotó ösztön titokzatos tüze égette a lelkét. Sikert akart. Vállalkozott még szalón-szerepekre is, pedig azok nem voltak neki valók. Egy kedélyes, de arisztokratikus alak eljátszása után egyik kritikusa megállapította, hogy »Megyeri inkább Fipsz szabót játszotta.« A sikert annyira szomjazta, — mint minden színész-lélek — hogy még drámaírásra is ráadta magát, pedig erre nem volt komoly tehetsége. Darabjának címe: »Solymosi vár, vagy a hét utazó s a zarándok.« Eredeti nemzeti dráma 3 szakaszban. Pesti pályafutása elején így ír róla a »Honművész«.: »Ő minden szakban más, meg más, mivel gondolkodva veszi fel a tükrözendő személyek karakterét s emberismeretre, tapasztalásra alapítja előadását.« Pályája vége felé így írnak róla: »Lapjaink olvasói tudni fogják, mit tartunk egy Megyeriről, a még eddig honi színészeinktől utól nem értről.« Majd, mikor több művésszel együtt említik: »Ezek az új iskola képviselői Megyerivel élükön.« Az új iskola nyilván azt jelentette, hogy kartársai a természetességet is csodálták Megyeri Károlyban. Vachot Imre, aki a legkeményebb bírálók egyike volt, azt írja róla, hogy a víg szerepekbén nagyobb, de nem lehet őt csak mint komikust, vagy tragikust megítélni, hanem általában mint csodálatra méltó karakterábrázolót. Korának nagy tréfacsinálója volt. Adomák egész légiója fűződik nevéhez. Vörösmarty Mihály így szól Megyeri-epigrammjában: Mely nevetés ez alant? Mi öröm van a síri világban? A komor árnyak közt Megyeri szelleme jár. Petőfi híres versét így kezdi: Megyeri! Van-e, ki e nevet nem ismeri ? Majd ismét Vörösmarty szavát idézzük róla: Eddig néma valék, bércekbe temetve, vadon kő, Most szomorú emlék, gyásznak alakja vagyok. Meg ne ítéljetek a víg arcért. Megyeri sírján Lelke van a kőnek: élni, kacagnia kell. 1839-ben, két évvel a »nemzeti játékszín« fölavatása után, Megyeri összekülönbözött Schodelnéval, az énekesnővel. Schodelné nagyhatalom volt a színházban: Nyári Pál pestmegyei alispánnak volt a barátnője. Megyerinek távoznia kellett a színházból, ahová csak 1841 februárjában tért vissza. Kevéssel utóbb, 1842-ben nagy betegség támadja meg az alig negyvenöt éves művészt. Sokáig nem játszhat, midőn föllép, a »Regélő« így ír róla: »Vajha ezen derék színészünk, ki a maga nemében kipótolhatatlan leend, minél tovább működhessék még, színi iskola hiánya miatt semmi új és kitűnő színészi sarjadékot (succrescentiát) elő nem mutatható, idő előtt romokba dűlendő szegény árva nemzeti színpadunkon.« E sorok már búcsúztatják a nagy színészt. Megjelenésük után két héttel, 1842. nov. 3-án van a jutalomjátéka »A peleskei nótárius«-ban. A nótáriust akkor játszotta harmincadszor. Öt hét múlva, 1842. dec. 12-én az ezermester már halott volt. Bajza József, a nagy költő és kemény kritikus fölszólította Megyeri színésztársait, hogy könyvben örökítsék meg a nagyszerű művész alkotásait. A fölszólításnak nem volt hatása. Megyeri zseniális alakját, emberi és művészi ábrázatának körvonalait a korabeli kritikákból kell kihámoznunk. E kor kritikusaié az érdem, hogy valamennyire sikerül az igyekezetünk. Fölhasznált forrásmunkánk: Szigligeti Ede: Színészarcképek. Vas Gereben: A nemzet napszámosai. Rakodczay Pál: Egressy Gábor és kora. A »Honművész«, a »Regélő« évfotyamai. Vörösmarty Mihály összes művei. Balassa Imre: Öt régi színészarckép. Szuper Károly naplója. Vörösmarty, Bajza, Kiss Iván bírálatai. Balassa Imre. szin_III.0269.pdf III