Címszó: Monolog - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0331.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0331.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/29/29312.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Monolog
Szócikk: Monolog 1. A főcselekvő személyek pontosabb
ábrázolása, s cselekvéseik rúgójának szintúgy, mint a fontos esetek által bennek
okozott változásoknak elevenebb rajzolása s ez által a cselekvés összefüggésének
fenntartása végett találták ki a drámai költők a monologot. Míg kritikában a külső
hihetőség törvénye vala fő szabály, általában kárhoztatták a monologot. Azt vetették
t. i. ellene, hogy a valódi életben senki sem tart könnyen magával egy hosszú és
összefüggő beszédet s hogy a magával beszélésre, vagy csak egy pár szó kigördítésére
is a szenvedély vagy andal gás legnagyobb mértéke kívántatik. De ha szorosan véve
igaz is, hogy a monologok valódi életben elő nem kerülnek, a drámai mívészség még
is kénytelen magasb céljainak elérésére velek mint eszközökkel élni. Azonban a monolognak
csak ott van helye, hol a drámaíró kettős beszéd által vagy éppen nem, vagy legalább
nem tökéletesen érné el célját. Ennélfogva a monolognak nem szabad csupa foltnak,
vagy a sajátképi cselekvés közti hézagok pótlékának lenni; szükség, hogy a kettős
beszédű jeleneteket összekapcsolja, s a személy belső állapotában oly tetemes változásra
mutasson, mely a következőkre ok gyanánt hat, az előbbiekre nézve pedig okozatnak
tekintethetik; szükség továbbá, hogy a beszélő személy helyzetében lehetséges legyen
.,..« (Döbrentei Gábor (személy) (információ)
megállapítása.) Mai stilben, a monolog lényegét
jellemezve, szereplését igazolva Névy (személy) (információ)
könyvében (A tragédia elmélete) (cím) találhatjuk,
ki szerint: »a monolog a személyek magánbeszéde oly pillanatokban, mikor a cselekvés
visszahat a kedélyre,vagy ennek erős hullámzásában vágy, elhatározás veti fel magát
s a jellem önmagával küzdve belső harc phasisaiban mutatkozik. Ennek is, mint a
dialógnak, a cselekvény szerves részét kell képeznie; ritkábban csak akkor kell
használni, midőn a jellem és kedély összpontosítása valamely jelentékeny mozzanat
előtt vagy után szükségesnek mutatkozik; midőn a cselekvény folyamata kívánja, hogy
a nézők a személy lelkébe mélyebb pillantást vessenek.,.« Monolog, 2.) (görög) (nyelv) (információ)
a. m. magánbeszéd; a drámai párbeszédnek
megszorítása, amidőn vagy a hős, vagy az ellenhős magára hagyatva, úgyszólván hangosan
gondolkozik, magamagával beszél. A M.-ok szavalása a fővárosi (Budapest)
színpadokon igen ritka volt. Makó Lajos (személy) (információ)
aradi (megye) (információ)
színész korában, 1887. (időpont) febr.
havában kezdte művelni a M.-ok előadását. (Fővárosi Lapok« (intézmény)
(információ)
közéletéből. V. ö.: Rakodczay Pál: (személy) (információ)
»A színészet rendszere« (cím) Budapest,
(Budapest)
1882. (időpont)
88. oldal; továbbá: 164—165. oldal. — Lásd: Magánjelenet címszót is.) szin_III.0331.pdf
III
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Monolog címszóvég 29312 Szócikk: Monolog
1. A főcselekvő személyek pontosabb ábrázolása, s cselekvéseik rúgójának szintúgy,
mint a fontos esetek által bennek okozott változásoknak elevenebb rajzolása s ez
által a cselekvés összefüggésének fenntartása végett találták ki a drámai költők
a monologot. Míg kritikában a külső hihetőség törvénye vala fő szabály, általában
kárhoztatták a monologot. Azt vetették t. i. ellene, hogy a valódi életben senki
sem tart könnyen magával egy hosszú és összefüggő beszédet s hogy a magával beszélésre,
vagy csak egy pár szó kigördítésére is a szenvedély vagy andal gás legnagyobb mértéke
kívántatik. De ha szorosan véve igaz is, hogy a monologok valódi életben elő nem
kerülnek, a drámai mívészség még is kénytelen magasb céljainak elérésére velek mint
eszközökkel élni. Azonban a monolognak csak ott van helye, hol a drámaíró kettős
beszéd által vagy éppen nem, vagy legalább nem tökéletesen érné el célját. Ennélfogva
a monolognak nem szabad csupa foltnak, vagy a sajátképi cselekvés közti hézagok
pótlékának lenni; szükség, hogy a kettős beszédű jeleneteket összekapcsolja, s a
személy belső állapotában oly tetemes változásra mutasson, mely a következőkre ok
gyanánt hat, az előbbiekre nézve pedig okozatnak tekintethetik; szükség továbbá,
hogy a beszélő személy helyzetében lehetséges legyen .,..« (Döbrentei Gábor yszemelynevy
döbrentei gábor yszemelynevy Döbrentei Gábor yszemelynevy döbrentei
yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Döbrentei yszemelynevy Gábor
yszemelynevy ykodvegy megállapítása.) Mai stilben, a monolog lényegét jellemezve,
szereplését igazolva Névy yszemelynevy névy yszemelynevy Névy yszemelynevy névy
yszemelynevy yszemelynevy Névy yszemelynevy ykodvegy könyvében (A tragédia elmélete)
ycimy a tragédia elmélete ycimy A tragédia elmélete ycimy a ycimy tragédia
ycimy elmélete ycimy ycimy A ycimy tragédia ycimy elmélete ycimy ykodvegy találhatjuk,
ki szerint: »a monolog a személyek magánbeszéde oly pillanatokban, mikor a cselekvés
visszahat a kedélyre,vagy ennek erős hullámzásában vágy, elhatározás veti fel magát
s a jellem önmagával küzdve belső harc phasisaiban mutatkozik. Ennek is, mint a
dialógnak, a cselekvény szerves részét kell képeznie; ritkábban csak akkor kell
használni, midőn a jellem és kedély összpontosítása valamely jelentékeny mozzanat
előtt vagy után szükségesnek mutatkozik; midőn a cselekvény folyamata kívánja, hogy
a nézők a személy lelkébe mélyebb pillantást vessenek.,.« Monolog, 2.) (görög) ynyelvy
görög ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy ynyelvy görög ynyelvy ykodvegy a. m. magánbeszéd;
a drámai párbeszédnek megszorítása, amidőn vagy a hős, vagy az ellenhős magára hagyatva,
úgyszólván hangosan gondolkozik, magamagával beszél. A M.-ok szavalása a fővárosi
főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy színpadokon igen
ritka volt. Makó Lajos yszemelynevy makó lajos yszemelynevy Makó Lajos
yszemelynevy makó yszemelynevy lajos yszemelynevy yszemelynevy Makó
yszemelynevy Lajos yszemelynevy ykodvegy aradi ytelepulesy arad ytelepulesy
arad ymegyey arad megye ykodvegy színész korában, 1887. febr. havában kezdte művelni
a M.-ok előadását. (Fővárosi Lapok« yintezmenyy fővárosi lapok yintezmenyy
Fővárosi yintezmenyy fővárosi yintezmenyy lapok yintezmenyy yintezmenyy
Fővárosi yintezmenyy ykodvegy közéletéből. V. ö.: Rakodczay Pál: yszemelynevy
rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy
pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy »A
színészet rendszere« ycimy a színészet rendszere ycimy A színészet rendszere
ycimy a ycimy színészet ycimy rendszere ycimy ycimy A ycimy színészet ycimy
rendszere ycimy ykodvegy Budapest, Budapest ytelepulesy nagybudapest
ytelepulesy budapest ykodvegy 1882. 88. xtalanevtizedx 1895 xtalanevtizedx 1905
oldal; továbbá: 164—165. oldal. — Lásd: Magánjelenet címszót is.) szin_III.0331.pdf
III
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Monolog - Magyar Színművészeti Lexikon
(1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0331.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0331.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/29/29312.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Monolog
Szócikk: Monolog 1. A főcselekvő személyek pontosabb
ábrázolása, s cselekvéseik rúgójának szintúgy, mint a fontos esetek által bennek
okozott változásoknak elevenebb rajzolása s ez által a cselekvés összefüggésének
fenntartása végett találták ki a drámai költők a monologot. Míg kritikában a külső
hihetőség törvénye vala fő szabály, általában kárhoztatták a monologot. Azt vetették
t. i. ellene, hogy a valódi életben senki sem tart könnyen magával egy hosszú és
összefüggő beszédet s hogy a magával beszélésre, vagy csak egy pár szó kigördítésére
is a szenvedély vagy andal gás legnagyobb mértéke kívántatik. De ha szorosan véve
igaz is, hogy a monologok valódi életben elő nem kerülnek, a drámai mívészség még
is kénytelen magasb céljainak elérésére velek mint eszközökkel élni. Azonban a monolognak
csak ott van helye, hol a drámaíró kettős beszéd által vagy éppen nem, vagy legalább
nem tökéletesen érné el célját. Ennélfogva a monolognak nem szabad csupa foltnak,
vagy a sajátképi cselekvés közti hézagok pótlékának lenni; szükség, hogy a kettős
beszédű jeleneteket összekapcsolja, s a személy belső állapotában oly tetemes változásra
mutasson, mely a következőkre ok gyanánt hat, az előbbiekre nézve pedig okozatnak
tekintethetik; szükség továbbá, hogy a beszélő személy helyzetében lehetséges legyen
.,..« (Döbrentei Gábor megállapítása.) Mai stilben, a monolog lényegét jellemezve,
szereplését igazolva Névy könyvében (A tragédia elmélete) találhatjuk, ki szerint:
»a monolog a személyek magánbeszéde oly pillanatokban, mikor a cselekvés visszahat
a kedélyre,vagy ennek erős hullámzásában vágy, elhatározás veti fel magát s a jellem
önmagával küzdve belső harc phasisaiban mutatkozik. Ennek is, mint a dialógnak,
a cselekvény szerves részét kell képeznie; ritkábban csak akkor kell használni,
midőn a jellem és kedély összpontosítása valamely jelentékeny mozzanat előtt vagy
után szükségesnek mutatkozik; midőn a cselekvény folyamata kívánja, hogy a nézők
a személy lelkébe mélyebb pillantást vessenek.,.« Monolog, 2.) (görög) a. m. magánbeszéd;
a drámai párbeszédnek megszorítása, amidőn vagy a hős, vagy az ellenhős magára hagyatva,
úgyszólván hangosan gondolkozik, magamagával beszél. A M.-ok szavalása a fővárosi
színpadokon igen ritka volt. Makó Lajos aradi színész korában, 1887. febr. havában
kezdte művelni a M.-ok előadását. (Fővárosi Lapok« közéletéből. V. ö.: Rakodczay
Pál: »A színészet rendszere« Budapest, 1882. 88. oldal; továbbá: 164—165. oldal.
— Lásd: Magánjelenet címszót is.) szin_III.0331.pdf III