Címszó: Monolog - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0331.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0331.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/29/29312.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Monolog

Szócikk: Monolog 1. A főcselekvő személyek pontosabb ábrázolása, s cselekvéseik rúgójának szintúgy, mint a fontos esetek által bennek okozott változásoknak elevenebb rajzolása s ez által a cselekvés összefüggésének fenntartása végett találták ki a drámai költők a monologot. Míg kritikában a külső hihetőség törvénye vala fő szabály, általában kárhoztatták a monologot. Azt vetették t. i. ellene, hogy a valódi életben senki sem tart könnyen magával egy hosszú és összefüggő beszédet s hogy a magával beszélésre, vagy csak egy pár szó kigördítésére is a szenvedély vagy andal gás legnagyobb mértéke kívántatik. De ha szorosan véve igaz is, hogy a monologok valódi életben elő nem kerülnek, a drámai mívészség még is kénytelen magasb céljainak elérésére velek mint eszközökkel élni. Azonban a monolognak csak ott van helye, hol a drámaíró kettős beszéd által vagy éppen nem, vagy legalább nem tökéletesen érné el célját. Ennélfogva a monolognak nem szabad csupa foltnak, vagy a sajátképi cselekvés közti hézagok pótlékának lenni; szükség, hogy a kettős beszédű jeleneteket összekapcsolja, s a személy belső állapotában oly tetemes változásra mutasson, mely a következőkre ok gyanánt hat, az előbbiekre nézve pedig okozatnak tekintethetik; szükség továbbá, hogy a beszélő személy helyzetében lehetséges legyen .,..« (Döbrentei Gábor (személy) (információ)  megállapítása.) Mai stilben, a monolog lényegét jellemezve, szereplését igazolva Névy (személy) (információ)  könyvében (A tragédia elmélete) (cím) találhatjuk, ki szerint: »a monolog a személyek magánbeszéde oly pillanatokban, mikor a cselekvés visszahat a kedélyre,vagy ennek erős hullámzásában vágy, elhatározás veti fel magát s a jellem önmagával küzdve belső harc phasisaiban mutatkozik. Ennek is, mint a dialógnak, a cselekvény szerves részét kell képeznie; ritkábban csak akkor kell használni, midőn a jellem és kedély összpontosítása valamely jelentékeny mozzanat előtt vagy után szükségesnek mutatkozik; midőn a cselekvény folyamata kívánja, hogy a nézők a személy lelkébe mélyebb pillantást vessenek.,.« Monolog, 2.) (görög) (nyelv) (információ)  a. m. magánbeszéd; a drámai párbeszédnek megszorítása, amidőn vagy a hős, vagy az ellenhős magára hagyatva, úgyszólván hangosan gondolkozik, magamagával beszél. A M.-ok szavalása a fővárosi (Budapest) színpadokon igen ritka volt. Makó Lajos (személy) (információ)  aradi (megye) (információ)  színész korában, 1887. (időpont) febr. havában kezdte művelni a M.-ok előadását. (Fővárosi Lapok« (intézmény) (információ)  közéletéből. V. ö.: Rakodczay Pál: (személy) (információ)  »A színészet rendszere« (cím) Budapest, (Budapest) 1882. (időpont) 88. oldal; továbbá: 164—165. oldal. — Lásd: Magánjelenet címszót is.) szin_III.0331.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Monolog címszóvég 29312 Szócikk: Monolog 1. A főcselekvő személyek pontosabb ábrázolása, s cselekvéseik rúgójának szintúgy, mint a fontos esetek által bennek okozott változásoknak elevenebb rajzolása s ez által a cselekvés összefüggésének fenntartása végett találták ki a drámai költők a monologot. Míg kritikában a külső hihetőség törvénye vala fő szabály, általában kárhoztatták a monologot. Azt vetették t. i. ellene, hogy a valódi életben senki sem tart könnyen magával egy hosszú és összefüggő beszédet s hogy a magával beszélésre, vagy csak egy pár szó kigördítésére is a szenvedély vagy andal gás legnagyobb mértéke kívántatik. De ha szorosan véve igaz is, hogy a monologok valódi életben elő nem kerülnek, a drámai mívészség még is kénytelen magasb céljainak elérésére velek mint eszközökkel élni. Azonban a monolognak csak ott van helye, hol a drámaíró kettős beszéd által vagy éppen nem, vagy legalább nem tökéletesen érné el célját. Ennélfogva a monolognak nem szabad csupa foltnak, vagy a sajátképi cselekvés közti hézagok pótlékának lenni; szükség, hogy a kettős beszédű jeleneteket összekapcsolja, s a személy belső állapotában oly tetemes változásra mutasson, mely a következőkre ok gyanánt hat, az előbbiekre nézve pedig okozatnak tekintethetik; szükség továbbá, hogy a beszélő személy helyzetében lehetséges legyen .,..« (Döbrentei Gábor yszemelynevy döbrentei gábor yszemelynevy Döbrentei Gábor yszemelynevy döbrentei yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Döbrentei yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy megállapítása.) Mai stilben, a monolog lényegét jellemezve, szereplését igazolva Névy yszemelynevy névy yszemelynevy Névy yszemelynevy névy yszemelynevy yszemelynevy Névy yszemelynevy ykodvegy könyvében (A tragédia elmélete) ycimy a tragédia elmélete ycimy A tragédia elmélete ycimy a ycimy tragédia ycimy elmélete ycimy ycimy A ycimy tragédia ycimy elmélete ycimy ykodvegy találhatjuk, ki szerint: »a monolog a személyek magánbeszéde oly pillanatokban, mikor a cselekvés visszahat a kedélyre,vagy ennek erős hullámzásában vágy, elhatározás veti fel magát s a jellem önmagával küzdve belső harc phasisaiban mutatkozik. Ennek is, mint a dialógnak, a cselekvény szerves részét kell képeznie; ritkábban csak akkor kell használni, midőn a jellem és kedély összpontosítása valamely jelentékeny mozzanat előtt vagy után szükségesnek mutatkozik; midőn a cselekvény folyamata kívánja, hogy a nézők a személy lelkébe mélyebb pillantást vessenek.,.« Monolog, 2.) (görög) ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy görög ynyelvy ynyelvy görög ynyelvy ykodvegy a. m. magánbeszéd; a drámai párbeszédnek megszorítása, amidőn vagy a hős, vagy az ellenhős magára hagyatva, úgyszólván hangosan gondolkozik, magamagával beszél. A M.-ok szavalása a fővárosi főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy színpadokon igen ritka volt. Makó Lajos yszemelynevy makó lajos yszemelynevy Makó Lajos yszemelynevy makó yszemelynevy lajos yszemelynevy yszemelynevy Makó yszemelynevy Lajos yszemelynevy ykodvegy aradi ytelepulesy arad ytelepulesy arad ymegyey arad megye ykodvegy színész korában, 1887. febr. havában kezdte művelni a M.-ok előadását. (Fővárosi Lapok« yintezmenyy fővárosi lapok yintezmenyy Fővárosi yintezmenyy fővárosi yintezmenyy lapok yintezmenyy yintezmenyy Fővárosi yintezmenyy ykodvegy közéletéből. V. ö.: Rakodczay Pál: yszemelynevy rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy »A színészet rendszere« ycimy a színészet rendszere ycimy A színészet rendszere ycimy a ycimy színészet ycimy rendszere ycimy ycimy A ycimy színészet ycimy rendszere ycimy ykodvegy Budapest, Budapest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy 1882. 88. xtalanevtizedx 1895 xtalanevtizedx 1905 oldal; továbbá: 164—165. oldal. — Lásd: Magánjelenet címszót is.) szin_III.0331.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Monolog - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0331.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0331.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/29/29312.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Monolog

Szócikk: Monolog 1. A főcselekvő személyek pontosabb ábrázolása, s cselekvéseik rúgójának szintúgy, mint a fontos esetek által bennek okozott változásoknak elevenebb rajzolása s ez által a cselekvés összefüggésének fenntartása végett találták ki a drámai költők a monologot. Míg kritikában a külső hihetőség törvénye vala fő szabály, általában kárhoztatták a monologot. Azt vetették t. i. ellene, hogy a valódi életben senki sem tart könnyen magával egy hosszú és összefüggő beszédet s hogy a magával beszélésre, vagy csak egy pár szó kigördítésére is a szenvedély vagy andal gás legnagyobb mértéke kívántatik. De ha szorosan véve igaz is, hogy a monologok valódi életben elő nem kerülnek, a drámai mívészség még is kénytelen magasb céljainak elérésére velek mint eszközökkel élni. Azonban a monolognak csak ott van helye, hol a drámaíró kettős beszéd által vagy éppen nem, vagy legalább nem tökéletesen érné el célját. Ennélfogva a monolognak nem szabad csupa foltnak, vagy a sajátképi cselekvés közti hézagok pótlékának lenni; szükség, hogy a kettős beszédű jeleneteket összekapcsolja, s a személy belső állapotában oly tetemes változásra mutasson, mely a következőkre ok gyanánt hat, az előbbiekre nézve pedig okozatnak tekintethetik; szükség továbbá, hogy a beszélő személy helyzetében lehetséges legyen .,..« (Döbrentei Gábor megállapítása.) Mai stilben, a monolog lényegét jellemezve, szereplését igazolva Névy könyvében (A tragédia elmélete) találhatjuk, ki szerint: »a monolog a személyek magánbeszéde oly pillanatokban, mikor a cselekvés visszahat a kedélyre,vagy ennek erős hullámzásában vágy, elhatározás veti fel magát s a jellem önmagával küzdve belső harc phasisaiban mutatkozik. Ennek is, mint a dialógnak, a cselekvény szerves részét kell képeznie; ritkábban csak akkor kell használni, midőn a jellem és kedély összpontosítása valamely jelentékeny mozzanat előtt vagy után szükségesnek mutatkozik; midőn a cselekvény folyamata kívánja, hogy a nézők a személy lelkébe mélyebb pillantást vessenek.,.« Monolog, 2.) (görög) a. m. magánbeszéd; a drámai párbeszédnek megszorítása, amidőn vagy a hős, vagy az ellenhős magára hagyatva, úgyszólván hangosan gondolkozik, magamagával beszél. A M.-ok szavalása a fővárosi színpadokon igen ritka volt. Makó Lajos aradi színész korában, 1887. febr. havában kezdte művelni a M.-ok előadását. (Fővárosi Lapok« közéletéből. V. ö.: Rakodczay Pál: »A színészet rendszere« Budapest, 1882. 88. oldal; továbbá: 164—165. oldal. — Lásd: Magánjelenet címszót is.) szin_III.0331.pdf III