Címszó: Pethes Imre - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO

SZULETESIEV 1864

SZULETESIEVTIZED 1865

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0559.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0559.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30275.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Pethes Imre

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/530275.htm

 

Szócikk: Pethes Imre (kechkeméti), (megye) színész, rendező, a Színiakadémia (intézmény) tanára, a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  örökös tagja, sz. 1864. (születés éve) december 18-án, Jászárokszálláson, (megye) megh. 1924. nov. 14-én, Budapesten. (Budapest) Iskoláit szülővárosában, majd Jászberényben (megye) végeztet. 1883-ban (időpont) beiratkozott a jogra, majd bölcsészettani hallgató lett, de egyik fakultáson sem tudta magát beletalálni a tudományok világába. Míg végre lelke vágyait követve, a színművészeti akadémiára (intézmény) ment, ahol azonban még a nagy színész-pedagógus, Szigeti József (személy) (információ)  sem fedezte fel rendkívüli tehetségeit. Elvégezte ugyan az akadémiát, de úgy tanárai, mint növendék­társai csak afféle átlagos színészt láttak benne, akiből — gondolták ők — igazi nagy emberábrázoló sohasem válhatik A színészakadémia elvégzése után, 1890-ben, (időpont) Somogyi Károly (személy) (információ)  társulatánál lett színész, ahol főleg szerelmes és bonvivant szerepeket játszott. Az átlagnál azonban itt sem emelkedett felül. Hja, a nemes gyümölcs lassan érik. Ő is úgy volt, mint nagy elődei, — Megyeri Károly (személy) (információ)  és Egressy Gábor (személy) (információ)  — akikről kezdő korukban senkisem olvasta le leendő nagyságukat. Az igazi tehetséget azonban nem hogy el csüggesztené a meg nem értés, sőt éppen ellenkezőleg, további önfejlesztésre sarkalja Pethes Imre (személy) (információ)  és egyre tanult és szemlélődött. Lassankint megismerte a maga sajátos színjátszói eszközeit és rájött, hogy azokat az akkor még divatos szavalási játékstílus keretein belül nem értékesítheti, hanem új utakon kell megindulnia. Pethes Imrének (személy) (információ)  tíz évre volt szüksége, hogy szárnyait teljesen kibonthassa, de akkor aztán egyszerre fent volt a színész-diadal tetőpontján. Ki ne emlékeznék az ő csodálatos Cyrano-jára, (szerep) (információ)  amelyet Budán, (Budapest) játszott Makó Lajos (személy) (információ)  színtársulatánál, a, krisztinavárosi színkörben? Nevét egyszerre szárnyára vette a hír és vitte mindenfelé az országba, sőt a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  igazgatói irodájában is felfigyeltek rá. És mivel érte el Pethes Imre (személy) (információ)  ezt a rendkívüli nagy hatást? A lehető legegyszerűbb külső kifejezési eszközökkel, de — belül — a legnagyobb átéléssel. Abban az időben a szerelmes színészek a szép hang és a szavalás zenéjének varázsa alatt állottak. És ezt kívánta tőlük a közönség is. Pethes Imrének (személy) (információ)  azonban nem volt szép hangja, nem is szavalt, hanem beszélt, még pedig úgy, ahogy hősének lelkiállapota és adott helyzete megkívánta. Nem játék volt az, amit ő produkált, hanem a teljes átélés, a tökéletes beolvadás a szerepbe. Cyrano (szerep) (információ)  rendkívüli sikere következtében egyszerre két előkelő fővárosi (Budapest) színház tett szerződtetés ajánlatot Pethes Imrének: (személy) (információ)  a Vígszínház (intézmény) (információ)  és a Nemzeti Színház. (intézmény) (információ)  Pethes (személy) (információ)  ekkor már családos ember volt, tehát az anyagilag csábítóbb Vígszínház (intézmény) (információ)  ajánlatát fogadta el, de mindenki érezte, hogy ez csak átmeneti állomása lesz a kiváló művésznek. A Vígszínháznál (intézmény) (információ)  két nagyobb szerepet játszott: »Kurucz Feja Dávid«-ot (cím) (információ)  és a »Dadá«-ban (cím) a félkezű embert. Mindkét alakítása méltó volt bensőséges Cyrano- (szerep) (információ)  jához. »Kurucz Feja Dávid«-ban (cím) (információ)  keserűen tüzes magyar lélek volt s történeti levegőt hozott magával, a »Dada« (cím) istenfélő emberében csupa áhítatos meleg szív. Pethes Imre (személy) (információ)  1903-ban (időpont) szerződött a Nemzeti Színházhoz. (intézmény) (információ)  Voltak akkor is — színészek pedig —, akik azt mondták róla, hogy ott nem lesz első hegedűs, de az »Egyenlőség«-ben (cím) elért váratlan nagy sikere teljesen leszerelte az aggódókat. Pethes (személy) (információ)  a maga egyszerű, de nemes patinájú művészetével nemcsak hogy nagyszerűen bele tudott illeszkedni a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  művészi együttesébe, hanem annak egyik kimagasló vezéralakja lett. Művésze volt a szónak s a mimikának egyaránt. Voltak szerepei, ahol egyetlen mozdulattal vagy csak puszta megjelenésével is többet fejezett ki, mint hosszú dikcióban az átlagszínész. E tekintetben elég az »Örvény« (cím) járásbírójára, a »Hazajáró lélek« (cím) első felvonására; s a »Süt a nap« (cím) tiszteletesére utalnunk. Egyéniségében volt varázserő, amely nemcsak a közönségre hatott, hanem különösen fiatalabb pályatársaira is s így működése a fiatal generácó fejlődésére is jótékony hatással volt. E varázserő hatását kitűnően érvényesítette a Színművészeti Akadémia (intézmény) tanszékében is, melyet 1919-től (időpont) kezdve haláláig töltött be. Tanítványai rajongtak érte, mert nemcsak a szigorú tanárt látták benne, hanem a jólelkű, gondos és érdekeiket mindig a szívén viselő atyai barátjukat is, aki még anyagi áldozatokkal is igyekezett egy-egy szegényebb növendéke sorsán enyhíteni. Jó ember volt. És éppen olyan apostoliasan egyszerű, mint a művészete. Szerette embertársait és rajongott a színpadért. A színpad és a család. Ez a kettő volt a legkedvesebb neki. Ezekért élt. Őt is szerette mindenki, még a rendezői székben is, ahol a fegyelemtartást mindig összhangba tudta hozni az emberséges bá­násmóddal. Kiváló érdemeinek elismeréseül 1923;. (időpont) ápr1. 21-én kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának s a zárkózott életű mű­vészt olyan őszinte szívből fakadó ünneplésben részesítették, amilyet ritkán látott a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  színpada. Ugyancsak ilyen meleg ünneplésben részesült 1921. (időpont) nov. 14-én, amikor a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  színpadán századszor játszotta Cyranót. (szerep) Egyik kiváló sajátsága volt, hogy nem voltak benne »star«-beli hajlandóságok. Eljátszotta ő a legkisebb szerepet is és abban is éreztetni tudta igazi nagyságát. A szerep lényegét mindig meglátta és éreztette, anélkül, hogy az az átélés rovására esett volna. Pepecselni, részlet-rajzokba beleveszni nem tudott, nem szeretett. Nagy vonalú volt. A külsőségekkel sem sokat vesződött. A lélek, az volt nála a fő. Azt kereste, azt mutatta mindig, drámában éppen úgy, mint a vígjátékban. Sokoldalú egyéniség volt. Sokféle szín és sok színvegyület jellemezte. A nagy szenvedélyek ábrázolása mellett kitűnő érzéke volt a humor iránt is, amiről különösen Szép Ernő (személy) (információ)  »Egyszeri királyfi«-jában (cím) tett bizonyságot »az öreg halál« tökéletes eljátszásával. Kitűnő szerepei közül említsük meg Hamlet-et, (szerep) (információ)  Bánk-ot, (szerep) (információ)  Gregers-et (szerep) (a »Vadkacsá«-ból), (cím) (információ)  Petruchió-t (szerep) (a »Makrancos hölgy«-ből), (cím) (információ)  Benedek-et (szerep) (információ)  (a »Sok hűhó semmiért«-ből), (cím) (információ)  Wasziljevics Fedor-t (szerep) (az »Élő holttest«-ből) (cím) stb. stb. Utolsó szereplése 1924. (időpont) okt. 19-én a »Süt a nap« (cím) délutáni előadásán történt. Ki gondolta volna akkor, hogy a fiatalos külsővel bíró művészt örökre elveszíti a Nemzeti Színház?! (intézmény) (információ)  Temetése nov. 16-án délelőtt a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  előcsarnokából nagy pompával ment végbe. Hamvai a Kerepesi-temetőben nyugszanak. Emlékoszlopát Jászárokszálláson (megye) 1926. (időpont) október 17-én leplezték le. Később Jászberény (megye) szoborban örökítette meg emlékét. Síremlékét Csorba Géza (személy) (információ)  készítette. Leleplezték: 1930. (időpont) okt. 31-én. (Pataki József) (személy) (információ)  szin_III.0559.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Pethes Imre címszóvég 30275 Szócikk: Pethes Imre (kechkeméti), ytelepulesy kechkemét ytelepulesy kechkemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy színész, rendező, a Színiakadémia yintezmenyy színiakadémia yintezmenyy Színiaka yintezmenyy színiakadémia yintezmenyy yintezmenyy Színiaka yintezmenyy ykodvegy tanára, a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy örökös tagja, sz. 1864. december xtalanevtizedx 1875 xtalanevtizedx 1885 18-án, Jászárokszálláson, ytelepulesy jászárokszállás ytelepulesy Jászárokszállás ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy megh. 1924. nov. 14-én, Budapesten. Budapest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy Iskoláit szülővárosában, majd Jászberényben ytelepulesy jászberény ytelepulesy Jászberény ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy végeztet. 1883-ban xevtizedx 1885 beiratkozott xtalanevtizedx 1895 a jogra, majd bölcsészettani hallgató lett, de egyik fakultáson sem tudta magát beletalálni a tudományok világába. Míg végre lelke vágyait követve, a színművészeti akadémiára yintezmenyy színművészeti akadémia yintezmenyy színművé yintezmenyy színművészeti yintezmenyy akadémia yintezmenyy yintezmenyy színművé yintezmenyy ykodvegy ment, ahol azonban még a nagy színész-pedagógus, Szigeti József yszemelynevy szigeti józsef yszemelynevy Szigeti József yszemelynevy szigeti yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szigeti yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy sem fedezte fel rendkívüli tehetségeit. Elvégezte ugyan az akadémiát, de úgy tanárai, mint növendék­társai csak afféle átlagos színészt láttak benne, akiből — gondolták ők — igazi nagy emberábrázoló sohasem válhatik A színészakadémia elvégzése után, 1890-ben, xevtizedx 1895 Somogyi xtalanevtizedx 1905 Károly yszemelynevy somogyi károly yszemelynevy Somogyi Károly yszemelynevy somogyi yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Somogyi yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy társulatánál lett színész, ahol főleg szerelmes és bonvivant szerepeket játszott. Az átlagnál azonban itt sem emelkedett felül. Hja, a nemes gyümölcs lassan érik. Ő is úgy volt, mint nagy elődei, — Megyeri Károly yszemelynevy megyeri károly yszemelynevy Megyeri Károly yszemelynevy megyeri yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy és Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy — akikről kezdő korukban senkisem olvasta le leendő nagyságukat. Az igazi tehetséget azonban nem hogy el csüggesztené a meg nem értés, sőt éppen ellenkezőleg, további önfejlesztésre sarkalja Pethes Imre yszemelynevy pethes imre yszemelynevy Pethes Imre yszemelynevy pethes yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Pethes yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy és egyre tanult és szemlélődött. Lassankint megismerte a maga sajátos színjátszói eszközeit és rájött, hogy azokat az akkor még divatos szavalási játékstílus keretein belül nem értékesítheti, hanem új utakon kell megindulnia. Pethes Imrének yszemelynevy pethes imre yszemelynevy Pethes Imré yszemelynevy pethes yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Pethes yszemelynevy Imré yszemelynevy ykodvegy tíz évre volt szüksége, hogy szárnyait teljesen kibonthassa, de akkor aztán egyszerre fent volt a színész-diadal tetőpontján. Ki ne emlékeznék az ő csodálatos Cyrano-jára, yszerepy cyrano yszerepy Cyrano yszerepy cyrano yszerepy yszerepy Cyrano yszerepy ykodvegy amelyet Budán, buda ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy játszott Makó Lajos yszemelynevy makó lajos yszemelynevy Makó Lajos yszemelynevy makó yszemelynevy lajos yszemelynevy yszemelynevy Makó yszemelynevy Lajos yszemelynevy ykodvegy színtársulatánál, a, krisztinavárosi színkörben? Nevét egyszerre szárnyára vette a hír és vitte mindenfelé az országba, sőt a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy igazgatói irodájában is felfigyeltek rá. És mivel érte el Pethes Imre yszemelynevy pethes imre yszemelynevy Pethes Imre yszemelynevy pethes yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Pethes yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy ezt a rendkívüli nagy hatást? A lehető legegyszerűbb külső kifejezési eszközökkel, de — belül — a legnagyobb átéléssel. Abban az időben a szerelmes színészek a szép hang és a szavalás zenéjének varázsa alatt állottak. És ezt kívánta tőlük a közönség is. Pethes Imrének yszemelynevy pethes imre yszemelynevy Pethes Imré yszemelynevy pethes yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Pethes yszemelynevy Imré yszemelynevy ykodvegy azonban nem volt szép hangja, nem is szavalt, hanem beszélt, még pedig úgy, ahogy hősének lelkiállapota és adott helyzete megkívánta. Nem játék volt az, amit ő produkált, hanem a teljes átélés, a tökéletes beolvadás a szerepbe. Cyrano yszerepy cyrano yszerepy Cyrano yszerepy cyrano yszerepy yszerepy Cyrano yszerepy ykodvegy rendkívüli sikere következtében egyszerre két előkelő fővárosi főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy színház tett szerződtetés ajánlatot Pethes Imrének: yszemelynevy pethes imre yszemelynevy Pethes Imré yszemelynevy pethes yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Pethes yszemelynevy Imré yszemelynevy ykodvegy a Vígszínház yintezmenyy vígszínház yintezmenyy Vígszính yintezmenyy vígszínház yintezmenyy yintezmenyy Vígszính yintezmenyy ykodvegy és a Nemzeti Színház. yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy Pethes yszemelynevy pethes yszemelynevy Pethes yszemelynevy pethes yszemelynevy yszemelynevy Pethes yszemelynevy ykodvegy ekkor már családos ember volt, tehát az anyagilag csábítóbb Vígszínház yintezmenyy vígszínház yintezmenyy Vígszính yintezmenyy vígszínház yintezmenyy yintezmenyy Vígszính yintezmenyy ykodvegy ajánlatát fogadta el, de mindenki érezte, hogy ez csak átmeneti állomása lesz a kiváló művésznek. A Vígszínháznál yintezmenyy vígszínház yintezmenyy Vígszính yintezmenyy vígszínház yintezmenyy yintezmenyy Vígszính yintezmenyy ykodvegy két nagyobb szerepet játszott: »Kurucz Feja Dávid«-ot ycimy kurucz feja dávid ycimy Kurucz Feja Dávid ycimy kurucz ycimy feja ycimy dávid ycimy ycimy Kurucz ycimy Feja ycimy Dávid ycimy ykodvegy és a »Dadá«-ban ycimy dada ycimy Dadá ycimy dada ycimy ycimy Dadá ycimy ykodvegy a félkezű embert. Mindkét alakítása méltó volt bensőséges Cyrano- yszerepy cyrano yszerepy Cyrano yszerepy cyrano yszerepy yszerepy Cyrano yszerepy ykodvegy jához. »Kurucz Feja Dávid«-ban ycimy kurucz feja dávid ycimy Kurucz Feja Dávid ycimy kurucz ycimy feja ycimy dávid ycimy ycimy Kurucz ycimy Feja ycimy Dávid ycimy ykodvegy keserűen tüzes magyar lélek volt s történeti levegőt hozott magával, a »Dada« ycimy dada ycimy Dada ycimy dada ycimy ycimy Dada ycimy ykodvegy istenfélő emberében csupa áhítatos meleg szív. Pethes Imre yszemelynevy pethes imre yszemelynevy Pethes Imre yszemelynevy pethes yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Pethes yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy 1903-ban xevtizedx 1905 szerződött xtalanevtizedx 1915 a Nemzeti Színházhoz. yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy Voltak akkor is — színészek pedig —, akik azt mondták róla, hogy ott nem lesz első hegedűs, de az »Egyenlőség«-ben ycimy egyenlőség ycimy Egyenlőség ycimy egyenlőség ycimy ycimy Egyenlőség ycimy ykodvegy elért váratlan nagy sikere teljesen leszerelte az aggódókat. Pethes yszemelynevy pethes yszemelynevy Pethes yszemelynevy pethes yszemelynevy yszemelynevy Pethes yszemelynevy ykodvegy a maga egyszerű, de nemes patinájú művészetével nemcsak hogy nagyszerűen bele tudott illeszkedni a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy művészi együttesébe, hanem annak egyik kimagasló vezéralakja lett. Művésze volt a szónak s a mimikának egyaránt. Voltak szerepei, ahol egyetlen mozdulattal vagy csak puszta megjelenésével is többet fejezett ki, mint hosszú dikcióban az átlagszínész. E tekintetben elég az »Örvény« ycimy örvény ycimy Örvény ycimy örvény ycimy ycimy Örvény ycimy ykodvegy járásbírójára, a »Hazajáró lélek« ycimy hazajáró lélek ycimy Hazajáró lélek ycimy hazajáró ycimy lélek ycimy ycimy Hazajáró ycimy lélek ycimy ykodvegy első felvonására; s a »Süt a nap« ycimy süt a nap ycimy Süt a nap ycimy süt ycimy a ycimy nap ycimy ycimy Süt ycimy a ycimy nap ycimy ykodvegy tiszteletesére utalnunk. Egyéniségében volt varázserő, amely nemcsak a közönségre hatott, hanem különösen fiatalabb pályatársaira is s így működése a fiatal generácó fejlődésére is jótékony hatással volt. E varázserő hatását kitűnően érvényesítette a Színművészeti Akadémia yintezmenyy színművészeti akadémia yintezmenyy Színművé yintezmenyy színművészeti yintezmenyy akadémia yintezmenyy yintezmenyy Színművé yintezmenyy ykodvegy tanszékében is, melyet 1919-től xevtizedx 1915 kezdve xtalanevtizedx 1925 haláláig töltött be. Tanítványai rajongtak érte, mert nemcsak a szigorú tanárt látták benne, hanem a jólelkű, gondos és érdekeiket mindig a szívén viselő atyai barátjukat is, aki még anyagi áldozatokkal is igyekezett egy-egy szegényebb növendéke sorsán enyhíteni. Jó ember volt. És éppen olyan apostoliasan egyszerű, mint a művészete. Szerette embertársait és rajongott a színpadért. A színpad és a család. Ez a kettő volt a legkedvesebb neki. Ezekért élt. Őt is szerette mindenki, még a rendezői székben is, ahol a fegyelemtartást mindig összhangba tudta hozni az emberséges bá­násmóddal. Kiváló érdemeinek elismeréseül 1923;. xevtizedx 1925 ápr1. 21-én kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának s a zárkózott életű mű­vészt olyan őszinte szívből fakadó ünneplésben részesítették, amilyet ritkán látott a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy színpada. Ugyancsak ilyen meleg ünneplésben részesült 1921. nov. 14-én, amikor a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy színpadán századszor játszotta Cyranót. yszerepy cyranó yszerepy Cyranó yszerepy cyranó yszerepy yszerepy Cyranó yszerepy ykodvegy Egyik kiváló sajátsága volt, hogy nem voltak benne »star«-beli hajlandóságok. Eljátszotta ő a legkisebb szerepet is és abban is éreztetni tudta igazi nagyságát. A szerep lényegét mindig meglátta és éreztette, anélkül, hogy az az átélés rovására esett volna. Pepecselni, részlet-rajzokba beleveszni nem tudott, nem szeretett. Nagy vonalú volt. A külsőségekkel sem sokat vesződött. A lélek, az volt nála a fő. Azt kereste, azt mutatta mindig, drámában éppen úgy, mint a vígjátékban. Sokoldalú egyéniség volt. Sokféle szín és sok színvegyület jellemezte. A nagy szenvedélyek ábrázolása mellett kitűnő érzéke volt a humor iránt is, amiről különösen Szép Ernő yszemelynevy szép ernő yszemelynevy Szép Ernő yszemelynevy szép yszemelynevy ernő yszemelynevy yszemelynevy Szép yszemelynevy Ernő yszemelynevy ykodvegy »Egyszeri királyfi«-jában ycimy egyszeri királyfi ycimy Egyszeri királyfi ycimy egyszeri ycimy királyfi ycimy ycimy Egyszeri ycimy királyfi ycimy ykodvegy tett bizonyságot »az öreg halál« tökéletes eljátszásával. Kitűnő szerepei közül említsük meg Hamlet-et, yszerepy hamlet yszerepy Hamlet yszerepy hamlet yszerepy yszerepy Hamlet yszerepy ykodvegy Bánk-ot, yszerepy bánk yszerepy Bánk yszerepy bánk yszerepy yszerepy Bánk yszerepy ykodvegy Gregers-et yszerepy gregers yszerepy Gregers yszerepy gregers yszerepy yszerepy Gregers yszerepy ykodvegy (a »Vadkacsá«-ból), ycimy vadkacsa ycimy Vadkacsá ycimy vadkacsa ycimy ycimy Vadkacsá ycimy ykodvegy Petruchió-t yszerepy petruchió yszerepy Petruchió yszerepy petruchió yszerepy yszerepy Petruchió yszerepy ykodvegy (a »Makrancos hölgy«-ből), ycimy makrancos hölgy ycimy Makrancos hölgy ycimy makrancos ycimy hölgy ycimy ycimy Makrancos ycimy hölgy ycimy ykodvegy Benedek-et yszerepy benedek yszerepy Benedek yszerepy benedek yszerepy yszerepy Benedek yszerepy ykodvegy (a »Sok hűhó semmiért«-ből), ycimy sok hűhó semmiért ycimy Sok hűhó semmiért ycimy sok ycimy hűhó ycimy semmiért ycimy ycimy Sok ycimy hűhó ycimy semmiért ycimy ykodvegy Wasziljevics Fedor-t yszerepy wasziljevics fedor yszerepy Wasziljevics Fedor yszerepy wasziljevics yszerepy fedor yszerepy yszerepy Wasziljevics yszerepy Fedor yszerepy ykodvegy (az »Élő holttest«-ből) ycimy élő holttest ycimy Élő holttest ycimy élő ycimy holttest ycimy ycimy Élő ycimy holttest ycimy ykodvegy stb. stb. Utolsó szereplése 1924. okt. 19-én a »Süt a nap« ycimy süt a nap ycimy Süt a nap ycimy süt ycimy a ycimy nap ycimy ycimy Süt ycimy a ycimy nap ycimy ykodvegy délutáni előadásán történt. Ki gondolta volna akkor, hogy a fiatalos külsővel bíró művészt örökre elveszíti a Nemzeti Színház?! yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy Temetése nov. 16-án délelőtt a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy előcsarnokából nagy pompával ment végbe. Hamvai a Kerepesi-temetőben nyugszanak. Emlékoszlopát Jászárokszálláson ytelepulesy jászárokszállás ytelepulesy Jászárokszállás ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy 1926. október 17-én leplezték le. Később Jászberény ytelepulesy jászberény ytelepulesy Jászberény ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy szoborban örökítette meg emlékét. Síremlékét Csorba Géza yszemelynevy csorba géza yszemelynevy Csorba Géza yszemelynevy csorba yszemelynevy géza yszemelynevy yszemelynevy Csorba yszemelynevy Géza yszemelynevy ykodvegy készítette. Leleplezték: 1930. xevtizedx 1935 okt. 31-én. (Pataki József) yszemelynevy pataki józsef yszemelynevy Pataki József yszemelynevy pataki yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Pataki yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy pataki józsef szin_III.0559.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Pethes Imre - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

FERFINEVCIMSZO SZEMELYCIMSZO

SZULETESIEV 1864

SZULETESIEVTIZED 1865

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0559.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0559.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30275.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Pethes Imre

Szócikk: Pethes Imre (kechkeméti), színész, rendező, a Színiakadémia tanára, a Nemzeti Színház örökös tagja, sz. 1864. december 18-án, Jászárokszálláson, megh. 1924. nov. 14-én, Budapesten. Iskoláit szülővárosában, majd Jászberényben végeztet. 1883-ban beiratkozott a jogra, majd bölcsészettani hallgató lett, de egyik fakultáson sem tudta magát beletalálni a tudományok világába. Míg végre lelke vágyait követve, a színművészeti akadémiára ment, ahol azonban még a nagy színész-pedagógus, Szigeti József sem fedezte fel rendkívüli tehetségeit. Elvégezte ugyan az akadémiát, de úgy tanárai, mint növendék­társai csak afféle átlagos színészt láttak benne, akiből — gondolták ők — igazi nagy emberábrázoló sohasem válhatik A színészakadémia elvégzése után, 1890-ben, Somogyi Károly társulatánál lett színész, ahol főleg szerelmes és bonvivant szerepeket játszott. Az átlagnál azonban itt sem emelkedett felül. Hja, a nemes gyümölcs lassan érik. Ő is úgy volt, mint nagy elődei, — Megyeri Károly és Egressy Gábor — akikről kezdő korukban senkisem olvasta le leendő nagyságukat. Az igazi tehetséget azonban nem hogy el csüggesztené a meg nem értés, sőt éppen ellenkezőleg, további önfejlesztésre sarkalja Pethes Imre és egyre tanult és szemlélődött. Lassankint megismerte a maga sajátos színjátszói eszközeit és rájött, hogy azokat az akkor még divatos szavalási játékstílus keretein belül nem értékesítheti, hanem új utakon kell megindulnia. Pethes Imrének tíz évre volt szüksége, hogy szárnyait teljesen kibonthassa, de akkor aztán egyszerre fent volt a színész-diadal tetőpontján. Ki ne emlékeznék az ő csodálatos Cyrano-jára, amelyet Budán, játszott Makó Lajos színtársulatánál, a, krisztinavárosi színkörben? Nevét egyszerre szárnyára vette a hír és vitte mindenfelé az országba, sőt a Nemzeti Színház igazgatói irodájában is felfigyeltek rá. És mivel érte el Pethes Imre ezt a rendkívüli nagy hatást? A lehető legegyszerűbb külső kifejezési eszközökkel, de — belül — a legnagyobb átéléssel. Abban az időben a szerelmes színészek a szép hang és a szavalás zenéjének varázsa alatt állottak. És ezt kívánta tőlük a közönség is. Pethes Imrének azonban nem volt szép hangja, nem is szavalt, hanem beszélt, még pedig úgy, ahogy hősének lelkiállapota és adott helyzete megkívánta. Nem játék volt az, amit ő produkált, hanem a teljes átélés, a tökéletes beolvadás a szerepbe. Cyrano rendkívüli sikere következtében egyszerre két előkelő fővárosi színház tett szerződtetés ajánlatot Pethes Imrének: a Vígszínház és a Nemzeti Színház. Pethes ekkor már családos ember volt, tehát az anyagilag csábítóbb Vígszínház ajánlatát fogadta el, de mindenki érezte, hogy ez csak átmeneti állomása lesz a kiváló művésznek. A Vígszínháznál két nagyobb szerepet játszott: »Kurucz Feja Dávid«-ot és a »Dadá«-ban a félkezű embert. Mindkét alakítása méltó volt bensőséges Cyrano- jához. »Kurucz Feja Dávid«-ban keserűen tüzes magyar lélek volt s történeti levegőt hozott magával, a »Dada« istenfélő emberében csupa áhítatos meleg szív. Pethes Imre 1903-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz. Voltak akkor is — színészek pedig —, akik azt mondták róla, hogy ott nem lesz első hegedűs, de az »Egyenlőség«-ben elért váratlan nagy sikere teljesen leszerelte az aggódókat. Pethes a maga egyszerű, de nemes patinájú művészetével nemcsak hogy nagyszerűen bele tudott illeszkedni a Nemzeti Színház művészi együttesébe, hanem annak egyik kimagasló vezéralakja lett. Művésze volt a szónak s a mimikának egyaránt. Voltak szerepei, ahol egyetlen mozdulattal vagy csak puszta megjelenésével is többet fejezett ki, mint hosszú dikcióban az átlagszínész. E tekintetben elég az »Örvény« járásbírójára, a »Hazajáró lélek« első felvonására; s a »Süt a nap« tiszteletesére utalnunk. Egyéniségében volt varázserő, amely nemcsak a közönségre hatott, hanem különösen fiatalabb pályatársaira is s így működése a fiatal generácó fejlődésére is jótékony hatással volt. E varázserő hatását kitűnően érvényesítette a Színművészeti Akadémia tanszékében is, melyet 1919-től kezdve haláláig töltött be. Tanítványai rajongtak érte, mert nemcsak a szigorú tanárt látták benne, hanem a jólelkű, gondos és érdekeiket mindig a szívén viselő atyai barátjukat is, aki még anyagi áldozatokkal is igyekezett egy-egy szegényebb növendéke sorsán enyhíteni. Jó ember volt. És éppen olyan apostoliasan egyszerű, mint a művészete. Szerette embertársait és rajongott a színpadért. A színpad és a család. Ez a kettő volt a legkedvesebb neki. Ezekért élt. Őt is szerette mindenki, még a rendezői székben is, ahol a fegyelemtartást mindig összhangba tudta hozni az emberséges bá­násmóddal. Kiváló érdemeinek elismeréseül 1923;. ápr1. 21-én kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának s a zárkózott életű mű­vészt olyan őszinte szívből fakadó ünneplésben részesítették, amilyet ritkán látott a Nemzeti Színház színpada. Ugyancsak ilyen meleg ünneplésben részesült 1921. nov. 14-én, amikor a Nemzeti Színház színpadán századszor játszotta Cyranót. Egyik kiváló sajátsága volt, hogy nem voltak benne »star«-beli hajlandóságok. Eljátszotta ő a legkisebb szerepet is és abban is éreztetni tudta igazi nagyságát. A szerep lényegét mindig meglátta és éreztette, anélkül, hogy az az átélés rovására esett volna. Pepecselni, részlet-rajzokba beleveszni nem tudott, nem szeretett. Nagy vonalú volt. A külsőségekkel sem sokat vesződött. A lélek, az volt nála a fő. Azt kereste, azt mutatta mindig, drámában éppen úgy, mint a vígjátékban. Sokoldalú egyéniség volt. Sokféle szín és sok színvegyület jellemezte. A nagy szenvedélyek ábrázolása mellett kitűnő érzéke volt a humor iránt is, amiről különösen Szép Ernő »Egyszeri királyfi«-jában tett bizonyságot »az öreg halál« tökéletes eljátszásával. Kitűnő szerepei közül említsük meg Hamlet-et, Bánk-ot, Gregers-et (a »Vadkacsá«-ból), Petruchió-t (a »Makrancos hölgy«-ből), Benedek-et (a »Sok hűhó semmiért«-ből), Wasziljevics Fedor-t (az »Élő holttest«-ből) stb. stb. Utolsó szereplése 1924. okt. 19-én a »Süt a nap« délutáni előadásán történt. Ki gondolta volna akkor, hogy a fiatalos külsővel bíró művészt örökre elveszíti a Nemzeti Színház?! Temetése nov. 16-án délelőtt a Nemzeti Színház előcsarnokából nagy pompával ment végbe. Hamvai a Kerepesi-temetőben nyugszanak. Emlékoszlopát Jászárokszálláson 1926. október 17-én leplezték le. Később Jászberény szoborban örökítette meg emlékét. Síremlékét Csorba Géza készítette. Leleplezték: 1930. okt. 31-én. (Pataki József) szin_III.0559.pdf III