Címszó: Petőfi Sándor színészélete - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0562.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0562.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30281.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Petőfi
Sándor színészélete
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/530292.htm
Szócikk: Petőfi Sándor színészélete Mi vezérelte
őt a színészethez? A lelkesedés. Szerette a szabadságot, a függetlenséget, vonzotta
a dicsőség varázsa: színésszé lett. 15 éves diák volt és már akkor lángra gyúlt
a szíve: szerelmes volt a forró deszkákba. Ez időben járt Aszódon (megye) (információ)
Balogh István (személy) (információ)
és Gál Mihály (személy) (információ)
egyesített színtársulata, akiknek előadásait
sűrűn látogatta az ifjú Petőfi (személy) (információ)
és ezenközben — amint már diákoknál szokás
— ő is szerelmes lett, még pedig egy Borcsa (személy) nevű
színésznőbe. Az ábrándos ifjú hamarosan elhatározza ekkor, hogy színész lesz. Célja
világos: »Közéjük állni és elmenni vélök, El, habár apámnak átka, Anyámnak könnyűi
lesznek útitársam, Csakhogy szabad, csakhogy független legyek! Szándékát elő is
adta az igazgatónak, aki azonban ürügyül iskolai bizonyítványt kért. Az ifjú költő
erre beállított Koren (személy) nevű
tanárához és megkérte, hogy adjon neki bizonyítványt, mert színész szeretne lenni.
A tanár azonban sietett a diák apját felvilágosítani, aki persze csakhamar eltiltotta
a fiát a színháztól. Erről 1845-ben (időpont) így
ír az Uti jegyzetek-ben: (cím) (információ)
»Professzorom (Isten áldja meg őt!), jónak
látta, tettbe menendő tervemet egy oly férfinak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető
tulajdonsága volt: a színészetet csodálatraméltóképpen való módon gyűlölni. Ezen
ritka tulajdonu férfi történetesen éppen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik
— a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia
megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai,
melyek még hetek múlva is meglátszottak... hátamon és lelkem porsátorának egyéb
részén«„.. De mit ér ilyenkor az apai szigor? Petőfi (személy) (információ)
1838 (időpont) augusztus
havában Selmecre (megye) került,
ahol a német (nemzetiség)
(információ)
színielőadásokat látogatta. Pénzszűkében
lévén, nem tellett még karzati jegyre sem, tehát új ötlethez folyamodott: eladogatta
ruhadarabjait és nélkülözött, csakhogy álmait megvalósítsa: színielőadást látni!
Termésszetesen rossz bizonyítványt kapott. A kis Petrovits (személy) erre
elkeseredett és 1839. (időpont) február
15-én gyalog nekivágott Pestnek, (Budapest)
azzal a szándékkal, hbgy beáll a Nemzeti Színházhoz (intézmény)
(információ)
statisztának és majd idővel azután nagy színésszé
fogyja magát kiképezni. Itt álnév mögé rejtőzött, felvette a Rónai (személy) (információ)
nevet, ezen néven szerepelt is mint statiszta,
szerepkihordó és kisegítő kellékes. A színészek apró szolgálatokra használták fel,
elküldözték ide-oda, sört és tormáskolbászt hordott, az asszonyságokat pedig előadás
után lámpással hazakísérte s ő minden lealázó munkát is szívesen elvégezett, hisz
most már ott volt a lámpák előtt! .. Hét hónapig volt a Nemzeti Színház (intézmény)
(információ)
névtelen katonája s ki tudja, talán még továbbra
is ott marad, ha a szigorú apa fel nem jön érte és el nem viszi;. így elkerült Sopronba,
(megye) ahol
1839 (időpont)
szeptember 6-án beállt katonának, innen Horvátországba (ország) veti
a sorsa. Két év után hazabocsátották és régi vágyát követve, megint csak felcsapott
színésznek, Abday Sándor (személy) (információ)
karcagi (megye) társulatánál.
Abday (személy)
(információ)
visszaemlékezéseiben így ír Petőfi (személy) (információ)
jelentkezéséről: »Petőfi (személy) (információ)
katonaköpenyegben jött hozzám Karcagra,
(megye) a
színtársulatomnál öt hónapot töltött. De színésznek ügyetlen lévén, felvittem Pestre,
(Budapest)
hol 50 írttal megajándékozva, egy ügyvédnek adtam át.« Pestről (Budapest)
a tolnamegyei (megye)
Ozorára (megye)
ment Petőfi, (személy)
(információ)
ahol Sepsy Károly (személy) (információ)
hattagú társulatához szerződött és itt is
Rónai (személy)
(információ)
néven játszott. A társulathoz való felvételét
»Levél egy színész - barátomhoz« (cím) című versében
így rajzolja: ... »Menék ebédre és ebéd után Beigtatának ünnepélyesen A társaságba,
nem kutatva, mi Valék: diák-e, vagy csizmadia? Miásnap felléptem a Peleskei Nótárius-ban.
(cím) (információ)
Hősleg működém Három szerepben, minthogy
összesen A társaságnak csak hat tagja volt.« Elképzelhető, hogy ily kis truppnál
nem: lehetett Petőfinek (személy) (információ)
vajmi rózsás helyzete. Bizony ő is írta a
színlapokát, mint annyi sok más kisjövedelmű színész (nyomdát még nem mindenütt
ismertek akkoron a sötét vidéken!) és tisztogatta a színpadot, melyet felépíteni
és lebontani is kellett; és jó, hogy így volt, hiszen azért külön díjazás járt.
Ő neki kellett a kellékekről és bútorokról .gondoskodni, ha sorra került, jegyeket
szedett, meg a kortinát is húzta, töltögette a lámpákat és a színpad díszítési munkájában
is részt vett. E kis társulattal járt Cece (megye) községben,
Szilasbalháson, (megye) Simontornyán,
(megye) Szegszárdon,
(megye) Sárbogárdon,
(megye) szóval
olyan helyeken, ahol ma is csak egészen kis vidéki társulatok fordulnak meg. És
mikor például Sárbogárdra (megye) értek,
közel volt az egész hatalmas trupp az éhen háláshoz. A romantikus élet gyönyöre
azonban nem tartott sokáig, mert Mohácson (megye) nem pártolta
őket a közönség s így kénytelenek voltak a szélrózsa minden irányába eloszlani.
Ekkor Petőfi (személy)
(információ)
búcsút mond a színészetnek, de föltette magában:
»ha Isten segít, nem örökre!«.. Ez időben is sokat koplalt szegény, de azért örömest
tűrt mindent. Csak az fájt lelkének, hogy színésztársaiban egyetlen szikrája sem
volt a művészetnek. Orlayhoz (személy) írt
egyik levelében keserűen panaszolja, hogy: »e színészsöpredék (a Sepsy Károly (személy) (információ)
társulatát értve) majdnem merőben lelketlen
fajankókból áll, akiknek a művészet fenségéről még csak fogalmuk sincs!«— Szomorú
napjait egyszer egy derűs epizód vidította föl. Ugyanis Szegszárdon, (megye) midőn
mint színlapkihordó járt házról-házra, becsengetett Augusz Antal (személy) (információ)
birtokos portájára is, ahol fáradságát »egy
ezüst tallérral« honorálták;. Ez éppen. kapóra jött, mert régi terve volt felszedni,
a sátorfáját és tovább menni. Kis időre Pápára (megye) visszatért
az iskola padjaiba, de már szeptember havában harmadszor is felcsapott színésznek,
Demény Dániel, (személy) (információ)
majd Cséhfalvy Antal (személy) társulatához
szerződik. Koplalt, nyomorgott. De a sok szenvedés még mindig nem törte meg ambícióját,
sőt mindjobban megkedvelte a festett világ tarkaságát, a falusi vándoréletet. A
következő igazgatója, Kétszery József (személy) (információ)
volt, akinél szintén kis fizetése lévén,
szerepírást is vállalt. Ezért a mellékfoglalkozásért azon időben csak 1 frt járt,
de a szűkös viszonyok mellett az is jól esett a vándorszínésznek. (A Petőfi-Házban
(személy)
(információ)
ez időből őriznek egy szerepet, melynek ez
a címe: »Zolky, a vén diák«, (cím) dráma 2 felvonásban,
írta Maltitz, (személy) fordította
Havi Mihály. (személy)
(információ)
Másolta: Rónai (személy) (információ)
színész, 1841. (időpont) Földváron,
(megye) Kétszery
(személy)
(információ)
igazgató erre a szerepre ezeket az érdekes
sorokat jegyezte föl: »Becsületemre állítom, hogy a fenti időben Petőfi (személy) (információ)
nálam Rónai (személy) (információ)
név alatt társaságom tagja volt és hogy ezen
darabot ő másolta.« Kétszerynél (személy) (információ)
se volt sokáig maradása. A következő igazgatója
Baky Gábor (személy)
(információ)
lett, akinek »társulata« leginkább családtagjaiból
rekrutálódott. Ezt is otthagyta és gyalogosan nekiindult az országútnak Székesfehérvár
(megye) felé,
ahol Szabó József (személy) (információ)
jónevű igazgató állomásozott. A társulatnál
Petőfinek (személy)
(információ)
volt egy kunsági barátja, Szuper Károly.
(személy)
(információ)
Őt kérte fel, hogy ajánlaná az igazgató figyelmébe,
szerződtetés céljából. Szuper (személy) (információ)
ezt így örökíti meg híres naplójában: »A
napokban érkezett hozzánk egy pápai (megye) diák,
ki minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, (megye) a nagy
költő ugyanis sokszor azt mondotta, hogy Félegyházán (megye) született
engem keresett föl, hogy mint földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma
van a színészethez, sőt már meg is kísérlette egyszer Csehfalvi (személy) társulatánál,
de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön késszéggel ajánlottam közbenjárásomat s fel
is vétettem a társulathoz.« Eszerint Petőfit (személy) (információ)
csakugyan szerződtette a fehérvári (megye) direktor
s a színlapon Borostyán Sándor (személy) (információ)
néven szerepeltette. Petőfi (személy) (információ)
november 10-én első szerepét játszotta az
ősi koronázó városban a »Párisi naplopó« (cím) (információ)
című vígijátékban; a második inast osztotta
rá az igazgatója. Csak pár szóból áll a színészettörténeti szempontból is érdekes
szerep, melynek szövege így hangzik: — vessétek ki! (Józsefet visszatartja). »De
mikor mondom neki, nem szabad bejönni!« — Sok gyönyörűséges cseléd. — (Felkacag.)
Ha-ha-ha! — Bátorságom különös lábon áll. — (Inasok el.) Mint ebből is kiviláglik,
kurta szerepecske volt az első szerep, de azért Petőfi (személy) (információ)
ennek is megörült, úgyannyira, hogy ezt a
históriai tényt azonnal meg is énekelte az »Első szerepem« (cím) (információ)
című versében, melyben keserűen említi: »Színésszé
lettem.Megkapám Az első szerepet, S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én
a szerepben jóízűen S szívemből nevetők, Pályámon óh, úgyis tudom Leend sok sírni
még.« E ténnyel ellentétben érdekesnek tartom kutatásaim alapján egiy másik nevezetes
eseményt megörökíteni. Ugyanis Némethy György (személy) (információ)
aggszínész, a »Pesti Napló« (intézmény)
(információ)
1882.. (időpont) évi
245. számában visszaemlékezéseiben azt írja, hogy Petőfi (személy) (információ)
székesfehérvári (megye) debüje
a »Bársony cipő« (cím)
(információ)
című regényes vitézi játékban folyt le, még
pedig trikós szerepben s »vékony, kissé igörbe lábszáraival kissé furcsán nézett
ki s csak fejét hordá oly magasan, mintha az egész világi őt uralná«;... A jelzett
darab címlapja így szólt: »Bársony cipő vagy Greifen Stein vára« (cím) (információ)
c. Lovagi néző játék 5 felvonásban. Pichler
Karolina (személy)
(információ)
regéje után Zulima. (szerep) Előjátékkal
szabadon kidolgozta Birch-Pfeiffer Charlotta. (személy) (információ)
Fordította Ttes Deáky Filep Sámuel (személy) ur
Kolozsváron.« (megye)
Székesfehérvárott (megye) Homonnai,
(személy)
(információ)
Borostyán, (személy) (információ)
Sajó, (személy) (információ)
Pönögei (személy) (információ)
és Dalma (személy) (információ)
név alatt színészkedett Petőfi. (személy) (információ)
De nem sok eredménnyel. Ugyanis Petőfi (személy) (információ)
külső megjelenése nem volt színpadra való.
Hangja nem volt csengő, nem is volt erős, pedig azon időben, amikor a színfalhasogatás
még divatozott a vidéken, a »nagy hangot« szinte megkövetelte a publikum. Fizetéséről
is csak keveset mondhatunk. 28 forintot kapott mindössze, ezt is úgynevezett proporcióra.
Ebből persze sem étkezésre, sem fűtésre nem sok tellett és Petőfi (személy) (információ)
gyakran ment át Szuperhez (személy) (információ)
melegedni. Egy ízben vacsora után »Disznótorban«
(cím) c. humoros
versét szavalta el, amelyen jól mulattak. Mert közben szorgalmasan verselgetett
is (1842. (időpont)
május 22-én »Borozó« (cím) című versét
már az Athenaeum (intézmény)
(információ)
is közölte), sokat olvasott, sokat tanult,
önerejéből képezte mágiát. Már ekkor eredetiben olvasta Shakespearet, (személy) (információ)
megtanult franciául (nyelv) (információ)
és még a rendezőjét is kioktatta, ha az idegen
szavakat nem tudta helyesen kiejteni. Megyerit (személy) (információ)
a »Tintás üveg« (cím) c. ismert
humoros versében ekkortájt énekelte meg: »Vándorszínészkorában Megyeri (személy) (információ)
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté
mint más, a színlapot S kapott ezért Vagy öt forintnyi bért, Amint mondám, Vagy
öt forintnyi bért«.. Ebbe az időbe esik az is, hogy véglegesen a Petőfi (személy) (információ)
nevet választottal. Fehérvári (megye) lakása
a színház mögötti kis uccában, ma Szent István ucca és Petőfi ucca sarkán, a Magyar
György-féle (személy)
(információ)
házban volt, ahol Némethy György (személy) (információ)
nevű színésszel közösen bérelt szobát. Közös
ágyukért két-két váltó-forintot fizettek havonként. A házon most is ott áll az emléktábla
ezzel a szöveggel: Itt lakott vándorszínész korában PETŐFI (személy) (információ)
1842. (időpont) nov.
9. — 1843. (időpont)
jan. 10. Ezidőszerint mozi van Petőfi (személy) (információ)
hajdani lakóhelyén. Egy ízben a súgó beteg
lett és őt kérték fel, hogy a súgót helyettesítse. A büszke Petőfi (személy) (információ)
megharagudott erre. Próba után durcásan ment
haza, este nem is vacsorázott, pedig csak átmenetileg bízták rá ezt a tisztséget,
míg Görbe Ferdinánd, (személy) a
súgó ismét jobban nem lett. Haragjában »A súgó« (cím) címmel tíz
strófás költeményt írt, abba öntötte ki mérgét. Amint ennek híre ment a társulatnál,
maga a direktor, Szabó József, (személy) (információ)
felvilágosította, hogy csak helyettesítés
miatt használták súgásra. Mire Petőfi (személy) (információ)
is megbékélt, örömében pedig eltépte az új
költeményt. A társulat azonban nemsokára feloszlott és Petőfi (személy) (információ)
is különvált. 1843. (időpont) jan.
9-én még Székesfehérvárott (megye) játszott,
11-én pedig Kecskemét (megye) felé
indult. És most átadjuk a szót az öreg Szupernek, (személy) (információ)
ki a naplójában így emlékezik meg erről az
utazásról: »Három napig utaztunk Fehérvárról (megye) Kecskemétre;
(megye) hiába,
tél van és jól föl kellett pakkolnunk a podgyászból. Velem, családomon kívül, még
Petőfi (személy)
(információ)
és Körmendi Lina (személy) (információ)
utazott egy szekéren. Első nap Pentelére
(megye) értünk
s eddig még csak tűrhető volt utunk Fehérmegyében, (megye) de tegnap
átkelvén a Dunán, feneketlen sáron és homokon keresztül vergődtünk nagy nehezen.
A fiatalság azonban vígan utazott és egész úton dalolt. Petőfi (személy) (információ)
is becsípvén egy kissé a dunai révnél és
meglátván Szalkaszentmártonnál (megye) a Dunaparton
a csárdát, hol apja korcsmáros volt, olyan enthuziaszmuszba jött a kocsin, hogy
nem lehetett vele boldogulni. Dalolt, káromkodott, mindent tett örömében. Nőm fölkérte
Petőfit, (személy)
(információ)
hogy ne káromkodjék olyan nagyon, mert bizony
megveri az Isten, s még feldőlünk, pedig kis gyermekünk is velünk van a kocsin.
Inkább menjen — úgymond — más kocsira, ahol nincsenek nők és gyermekek. Ő aztán
el is ment nagy dühösen a nőtlen emberek kocsijára. No, volt ott aztán danolás,.
kiabálás s midőn az enthuziaszmusz tetőpontjára ért, amidőn a Rákóczi induló (cím) (információ)
ezen strófáját énekelték a legdühösebben:
»és ha rája harc, vihar dúl, síkra szólít bajnokot«, kocsijuk egyszerre felborult.
Nőm szentül hitte, hogy Petőfit (személy) (információ)
veri az Isten, amiért oly szörnyen káromkodik,
— úgymond — jó, hogy tőlünk elment, mert mi fordulhattunk volna fel. Éjjelre aztán
Szabadszállásra (megye) s így
Kunföldre (megye)
jutottunk. Itt aztán én is együtt mulattam Petőfivel, (személy) (információ)
annak örömére, hogy most már Kunságban, (megye) azaz:
otthon vagyunk !« Kecskeméten (megye) szintén
Némethy György (személy) (információ)
volt a lakótársa; egy Dudásné (személy) nevű
parasztasszonynál laktak. Az egyablakú kis szobában egyetlen ágy, fiókos szekrény,
festett asztal, két szék volt az egész bútorzat. De nem hiányzott az íróasztal sem,
ezt a buboskemence patkája helyettesítette, ott írta a verseit, amelyeket már közöltek
a lapok. Kecskeméten (megye) egy érdekes
epizód történt vele, amit Szuper (személy) (információ)
így ismertet: »Február 8. Este sógoromat
a színházba vittem s Griseldist (cím) (információ)
adtuk, amelyben oly komédiát csinált Petőfi,
(személy)
(információ)
hogy a játék majdnem megakadt. Statisztának
volt öltözve s épen nem jutott neki spádé. Hiába követelte a szabótól, hogy adjon
neki kardot, mert ő kard nélkül nem lép színpadra, nem jutott neki. Hogy hát kardtartója
üresen ne fityegjen az oldalán, egy bunkósbotot dugott belé Petőfi, (személy) (információ)
mit talán a közönség észre sem vett volna,
miután a bot nem volt hosszabb, mint egy kard s egyenes volt, mint a spádé. Azonban
a mellette levő vazall meglátta s elnevette magát s megsúgta a szomszédjának s így
sorra mindnyájan nevettünk e bohóságon. Désy (személy) a
trónon ült, mint Perszival, (szerep) ette
a méreg s mormogott, hogy ily nagy tragédiában mit tudnak nevetni Azonban szájról-szájra
neki is megsúgták, hogy tekintsen csak Petőfi (személy) (információ)
kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából,
hogy elfelejtette a szigorú szavakat, mellyel Perszival (szerep) elűzi
magától Griseldist. (szerep) (információ)
Általános lett a nevetés s csaknem a kortinát
le kellett ereszteni, hogy a szomorújátékot tovább is folytathassuki.« Petőfit (személy) (információ)
e cselekedetéért 5 frtra büntették, de ezt
a jólelkű igazgatója elengedte. Kecskeméten (megye) egy őszi
esős délután találkozott Jókaival (személy) (információ)
is. Petőfi (személy) (információ)
a már ismert katonaköpenyt viselte, Jókai
(személy)
(információ)
erről ráismert és így kiáltott fel: »Petrovits!«
(személy)
Mire Petőfi (személy)
(információ)
így válaszolt: »Nem Petrovits, (személy) hanem
— Petőfi!« (személy)
(információ)
és mindjárt hozzátette, hogy ő most színész
a helybeli társulatnál. A találkozás örömére Petőfi (személy) (információ)
másnap Jókai (személy) (információ)
vendége volt ebédre. Petőfi (személy) (információ)
csinos violaszín-frakkot vett fel sárga gombokkal,
melyek mindegyikén más-más állatfej pompázott. Később lemásolta Jókai (személy) (információ)
»Zsidó fiú« (cím) (információ)
c. drámáját, amely akadémiai pályázatra volt
szánva. Ezt azért vállalta el, mivel Jókai (személy) (információ)
pénzzel segítette és ellenszolgálat fejében
az ő ismert gyöngybetűivel lemásolta a darabot. Március 23-án tartotta Petőfi (személy) (információ)
jutalomestéjét. Ez alkalommal »Lear király«-ban
(cím) (információ)
a bolondot játszotta, amelyben jelentős sikert
ért el s Désy Zsigmond (személy) rendezője
»össze-vissza csókolta«. Az estből 10 váltóforintot kapott. Kecskeméten (megye) egy ízben
megengedte az igazgatója , hogy saját versét szavalhassa;. A »Szatmári ólmos botok«
(cím) (információ)
c. költeményével nagy hatást ért el. A diákság
tomboló lelkesedéssel tüntetett mellette. Ez tetszett az igazgatójának is, aki most
fizetésjavítást is igért. Most már lehetőség nyilt arra, hogy pecsenyéhez is jusson,
mert Petőfi (személy)
(információ)
eddigelé csak ritkán jutott ízes falatokhoz,
Petőfi (személy)
(információ)
kecskeméti (megye) színészkedése
egyben a színlaphordással volt egybekötve, de ő ezt sem bánta meg, hiszen ez is
kis hasznot hajtó mellékjövedelmet jelentett. Közben verselgetett s bár a cenzor
nem engedte meg, hogy versei napvilágot lássanak, mégis megjelentette a verseket
sokszorosítás útján. Ezt az érdekes epizódot Szilády Károly (személy) nyomdász
így adja elő: »Bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú s jelentve,
hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg egyik cédulahordozója,
kezembe ad egy lap kéziratot azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki újévkor
kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem:
mit akar kinyomatni s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes »Disznótorban«
(cím) címmel
és Petőfi Sándor (személy) (információ)
aláírással. Mondám neki: magam viszem el
a cenzorhoz s ha ez megengedi, szívesen kinyomatom az ő javára. Cenzorunk akkor
az itteni kegyesrendi tanítószerzetnek főnöke: Sembera Kaláz József (személy) nevű
tót (nemzetiség)
ember volt, ki mindenre inkább alkalmas lehetett, mint elmeművek megbírálására,
mert amint elolvasta a verset, egész indignációval mondá: »Micsoda bolondság már
ez, hogy a világban töltelékek vagyunk?«... stb. ezt nem engedhetem meg, non admittitur!«
... Erre Petőfi (személy) (információ)
jópajtásai: Jókai, (személy) (információ)
Gyenes Pál (személy) (információ)
nekifeküdtek, ők másolgatták a verseket.
Kecskeméti (megye)
színészéletéből való az itt következő dokumentum, amely élénk világot vet az akkori
idők viszonyaira: Kötelezvény. »Elismerem, hogy Vargáné asszonynak két heti koszt
fejében 22 frt, mondom: huszonkét forinttal váltóban adós maradtam, melynek lefizetésére
a következő husvéti hétre magamat okvetetlen kötelezem. Addigi is, míg a fönt nevezett
summa kezéhez adatik, zálogban marad nála két pár fehér ruhám, két lajblim, egy
trikó, egy pár csizma, egy törűklöző, egy aranyos rámájú kis tükör, melyeknek hozzám
való szállítását a fönt nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem.
Kecskeméten, (megye)
április 7. napján, 1843. (időpont) —
Petőfi Sándor, (személy) (információ)
színész.« Kecskeméten (megye) összesen
tíz verset írt. Pozsonyban (megye) is megfordult
a társulat. Itt nagy nyomorban élt, szerepet nem kapott, másolási munkákból tengődött.
Állandó lakása sem volt, mert az országgyűlések tartama alatt borsós árakat kértek
a lakásadók, tehát úgy segített a helyzetén, hogy a színházi öltözőben rendezkedett
be. Ekkor mondta, hogy: »Ezek a színészek meg az oláhcigányok a legszabadabb emberek
Magyarországban.« Később színészismerősei meghívását vette igénybe. Üres idejét
ekkor is verselgetésre használta feL Pozsonyban (megye) majdnem
német (nemzetiség)
(információ)
színésszé lett, de Pokorny (személy) színigazgató
az ajánlkozását visszautasította, mert Petőfi (személy) (információ)
magyaros kiejtéssel beszélte a német (nyelv) (információ)
nyelvet. Egyszer aztán megúnta a nyomorgást,
felment Pestre (Budapest)
és Vahot Imre (személy) (információ)
meghívására elfogadta a »Pesti Divatlap«
(intézmény)
(információ)
szerkesztését. Vahot (személy) (információ)
igen érdekesen írja le a költő-színész érkezését:
»Egyszer csak egy mogorva, de jelentős, lelkesarcú fiatalember toppan a szobámba,
borzas hajjal, világos-színű vagy inkább színehagyott kabát- és nadrágban s magastetejű
fehér kalappal. Igazi vándor bolygó-lélek, a viszontagságos, hányt- vetett kalandoros
élet sajátszerű bélyegével, éppen mint egy felhőből cseppent garaboncás deák« ...
E szerint segédszerkesztő lett Petőfi, (személy) (információ)
amit egy gyönyörű versben is megénekelt.
Címe: »Búcsú a színészélettől:« (cím) Adom tudtára
mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel, Hogy tiszta látkörét jövőmnek Sötét, nehéz
köd lepte el. Eddigi Thália papja voltam, Most szerkesztő-segéd leszek, Isten veled,
regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Szép élet a színészi élet, Ki megpróbálta:
tudja jól, Bár ellene a balítélet Vak órjásának nyelve szól. Hogy én lelépek a színpadról,
Szívem nagyon, nagyon beteg, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek!
Igaz, hogy ottan a rózsának Sokkal nagyobb tövise van,; De oly rózsákat, mint ott
nőnek, Máshol keresni hasztalan. Mindezt szivemben igazolják Két évi emlékezetek,
Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Mert nem lesz nekem már kalandom,.
Pedig e nélkül e világ Előttem untató, kietlen, Egyalaku nagy pusztaság. Ki egy
országot átfuték, most Egy kis szobában ülhetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok,
Isten veletek! De sorsom egykor még azt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: »Eredj,
ahonnan száműzélek, Légy, a mi voltál, légy színész!« Hát addig is, míg újra elzárt
Menyországomba léphetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek!«„..
A szerkesztésért jó magyaros kosztot, szállást és havi 15 frtot kapott és ezenkívül
minden versét külön díjazták;. De nyughatatlan természetével nem bírt. Megint csak
elment vándorszínésznek. Egy hétig Debrecenben (megye) játszott,
majd megjárta Diószeget, (megye) Székeyhidat.
(megye) Éhesen,
lesoványodva, nyomorúságosan került vissza Debrecenbe, (megye) kölcsön
kellett kérnie, ha enni akart. Aztán megint nekivágott a falvaknak télvíz idején,
mint vándorszínész. Nem is bírta a szervezete, tífuszba esett. Mikor felépült, vékony
nyári ruhában, megint elment gyalog Debrecenbe. (megye) Itt már
olyan kétségbesett állapotban volt, hogy Pákh Albert (személy) enni
adott neki és lakni is meghívta magához. De ő nem akart terhére lenni, egy Fogas
Józsefné (személy)
nevű színházi jegyszedőnőnél bérelt lakást. Rideg szobájában csak egy ágy meg egy
szalmaszék volt és a szokásos boglyakemence, hol rendszerint a verseit írta. A temetőbe
az út az ő uccáján vezetett; a halotti ének behallatszott a szobájába, ekkor írta
ezt a szép verset: »Temetésre szol az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki, már nem
földi rab, Nálam százszorta boldogabb« ... Fellépett Debrecenben (megye) is ez
idő tájt. De nyugtalan természete egy időre elvonta a színészettől, visszatért az
irodalomhoz. Pesten (Budapest)
1845-ben (időpont)
a Kerepesi-út 23.. számú házban lakott Szentpétery Zsigmond, (személy) (információ)
Egressy Gábor (személy) (információ)
és Béni, Szigeti József, (személy) (információ)
Udvarhelyi Miklós (személy) (információ)
és Sándor és Fáncsy Lajos (személy) (információ)
színészek, akik ugyanis Szentpéteryéknél
(személy)
(információ)
kosztoltak. (Szentpétery (személy) (információ)
anyja kitűnő főzőnő volt,.) Egy napon bejön
Petőfi (személy)
(információ)
is és itt meglátta Prielle Cornéliát, (személy) (információ)
aki szintén itt étkezett. A költő-színész
pillanat alatt megszerette a nagy művésznőt. És odaszólt Egressyhez: (személy) (információ)
»Ki ez a kis leány ?« — Hát nem látod? A
kis Nelly, — volt a válasz. Mikor Petőfi (személy) (információ)
elment, Egressy (személy) (információ)
azt kérdezte Prielletől, (személy) (információ)
hogy tetszik Petőfi? (személy) (információ)
Prielle (személy) (információ)
azt felelte, hogy sehogysem tetszik, mert
nem öltözködik úgy, mint mások!. Ekkor már szerelmes volt Petőfi, (személy) (információ)
de nem a kis Nellybe, hanem Szendrey Júliába.
(személy)
(információ)
Már kosarat is kapott az öreg Szendreytől.
(személy)
(információ)
1846 (időpont) őszén
Feleky Miklós (személy) (információ)
színigazgató működött a Nánássy Gábor-féle
(személy)
(információ)
debreceni (megye) színházban.
Egy ízben a »Két pisztoly« (cím) (információ)
c. népszínmű került színre, melyben Prielle
Cornélia (személy)
(információ)
Lenkét (szerep) játszottál.
Egy változás közben egyszerre vagy 60 lelkes diák Petőfit (személy) (információ)
éljenzi. Mielőtt az új felvonást elkezdték
volna, Csöngei Dávid (személy) (információ)
— aki kitűnő gitározó volt és Bájkertit (szerep) játszotta
— éppen színpadra akart lépni, de Prielle (személy) (információ)
odaszólt: — Ne menjen, szent Dávidom, kiki
a maga módja szerint tisztelegjen a költőnek, amazok éljeneznek, maga gitározzon,
én majd énekelek;. — Hogyan ? — kérdi Csöngei. (személy) (információ)
— Látja, most jön az a jelenetünk, midőn
Lenkét felszólítják az éneklésre, tehát nekem azt fogják mondani: »Esedezünk baronessz,
énekeljen egiy népdalt!« — Aztán »fel, fel, e vérző kebelrők dal helyett rákezdjük,
hogy »A virágnak megtiltani nem lehet«. — És úgy is történt! A kitűnő ötlet leírhatatlan
lelkesedést keltett. Petőfi (személy) (információ)
boldog ittasultságában felrohant a színpadra,
akiket nem ismert, azoknak bemutatkozott és mindnyájához így szólt: »Barátaim, testvérek
vagyunk az Úrban; köszönöm, hogy olyan szívesen fogadtok, higyjétek el, hogy ma
mégis csak ti szereztétek nekem a legédesebb örömet!«,... Azután Priellehez fordulva
így szólt: »Köszönöm, kisasszony, köszön nőm, még akkor is, ha azt kívánta tudtomra
adni, hogy a virág már azóta csakugyan kinyilt|.« '' 1 — Ki is nyilt, be is zárult,
— volt a válasz. Mire Petőfi (személy) (információ)
ezt válaszolta: — No lám, ilyenek a leányok,
szeretik affektálni, hogy a dér már fagy, pedig fogadom, még az sem érinthette olyan
óvatosan, hamar elrejtőzött előle... A következő napon Debrecenben (megye) az a
hír fogadta, hogy Szendrey Júlia (személy) (információ)
máshoz akar férjhez menni. Petőfi (személy) (információ)
dacos lelke felindulásában hirtelen tettre
határozta el magát: megkérte a próbán Prielle (személy) (információ)
kezét. Egy este a »Lara hét fia« (cím) c. darabban
Prielle (személy)
(információ)
menyasszony-szerepet játszott; Petőfi (személy) (információ)
újra feljött a színpadra és azt mondta, hogy
íme már kész is van a menyasszony. A harmadik felvonás után rohant Tóth Mihály (személy) (információ)
nevű paphoz, arra kiérve, hogy eskesse őket
össze azonnalj. A református lelkész azonban diszpenzáció nélkül nem volt hajlandó
őket azonnal összeadni;. Másnap a katholikus papnál is járt, mert vallásváltoztatásra
is készen volt, de .itt is eredménytelen volt a buzgólkodása... Ugyanezen idő tájban
történt, hogy Felekyt (személy) (információ)
felkereste s azt mondta: »Te, én holnap szavalni
akarok!«;... És Felekynek (személy) (információ)
meg kellett ígérnie, hogy másnapra kiteszi
a színlapra e két szót: Petőfi (személy) (információ)
szaval. Csakhogy ez nem volt könnyű dolog,
mivel hatalmas úr volt a cenzor! Tehát előbb a cenzor beleegyezését is ki kellett
kérni. Az engedélyt maga Petőfi akarta megszerezni. Elmegy tehát a cenzorhoz és
se szó, se beszéd, ezzel áll elébe: »Uraságod a cenzor ?« — A cenzor mérges lesz
a szokatlan hang hallatára. — Igenis, — mondja. — Kihez van szerencsém ? — Szerencséje
van Petőfi Sándorhoz, (személy) (információ)
ki a mai előadáson szavalni akar, — volt
a választ. — És mit akar szavalni uraságod, ha kérdenem szabad? — Kérdezni szabad,
de nem mondom meg! — jelenti ki kereken a költő. Erre még ingerültebb lett a cenzor
és így rivalt fel: »Nem mondja meg? Akkor nem szavalhat!« Erre Petőfi (személy) (információ)
faképnél hagyta az üresfejű cenzort;... Este
természetesen zsúfolásig megtelt a színház. Tombolt a közönség és előhívják Petőfit.
(személy)
(információ)
Az ifjú költő a tapsot megköszönve jelenti,
hogy nem szavalhat, mert (és itt a cenzorra mutatott) a cenzor nem engedi meg! »De
eljön még ezen uraknak is a napja!« fejezte be beszédét Petőfi. (személy) (információ)
Erre zajos tüntetés következett, előadás
után pedig vidám lakoma. A cenzor pedig hosszú orral távozott a színházból... ...
Egressy Gábor (személy) (információ)
protekciója révén jutott hozzá, hogy álma
teljesült és 1844. (időpont) okt.
12-én végre fellépett a Nemzeti Színházban, (intézmény)
(információ)
a »Szökött katoná«-ban, (cím) (információ)
Gémessy (szerep) szerepében,
még pedig Egressy (személy) (információ)
jutalomjátékára. A fellépés azonban nem sikerült.
Egressy Gábor (személy) (információ)
így nyilatkozik e kudarcról: »Sándor elejétől
végig bátran, kedélyesen játszott és ügyesen is mozgott, csupán hangja volt egy
kissé fakó a sok dohányzástól. Hanem a vég jelenetben ezt kell mondania az illetőkre
mutatva: »Ez itt a vőlegény, ez pedig a menyasszony« — és Sándor e szavakat mondván,,
szórakozásból a leányt mutatta be vőlegényül, a fiút pedig menyasszonyul, mire a
karzatról egy kis nevetés hallatszott. Sándor ez esetet a sors intésének vette s
a színészi pályáról csakugyan végkép lemondott«.. ,... Lemondott tehát a pályáról,
de hű maradt barátjához, Egressyhez, (személy) (információ)
kit 1847. (időpont) tavaszán
Székesfehérvárra (megye) vendégszereplésére
elkisérte; majd III. Richárd-járól (cím) magasztaló
kritikát írt. De írt hozzá gyönyörű verset is, »Lear király« (cím) (információ)
előadása hatása alatt, melyben Egressy (személy) (információ)
elragadta őt művészetével. így kezdődik a
vers: »Megénekellek!... de te léssz oka, Ha énekem tán szabadon nem szárnyal, Lerészegítéd
szomjas lelkemet Művészetednek édes italával,.« ... Az álmodott nagy sikert mégis
megkapta a színpadon, az ország első színszínpadán: 1848 (időpont) március
15-én! Egressy Gábor (személy) (információ)
elszavalta a Nemzeti Színházban (intézmény)
(információ)
lelkes közönség áhítatos figyelése mellett
szívéből írt »Nemzeti da«-át, (cím) (információ)
a Talpra magyart! (cím) Az orkánszerű
taps, a nemzet örömujjongása, a diadal boldogító perce kárpótlást nyújtott azért
a tengernyi szenvedésért, amiből mint vándorszínésznek oly sokszor kellett kivennie
a részét... (Erődi Jenő.) (személy) (információ)
szin_III.0562.pdf III
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Petőfi Sándor színészélete címszóvég 30281
Szócikk: Petőfi Sándor színészélete Mi vezérelte őt a színészethez? A lelkesedés.
Szerette a szabadságot, a függetlenséget, vonzotta a dicsőség varázsa: színésszé
lett. 15 éves diák volt és már akkor lángra gyúlt a szíve: szerelmes volt a forró
deszkákba. Ez időben járt Aszódon ytelepulesy aszód ytelepulesy Aszód ymegyey
pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy Balogh István yszemelynevy balogh istván
yszemelynevy Balogh István yszemelynevy balogh yszemelynevy istván yszemelynevy
yszemelynevy Balogh yszemelynevy István yszemelynevy ykodvegy és Gál Mihály yszemelynevy
gál mihály yszemelynevy Gál Mihály yszemelynevy gál yszemelynevy mihály
yszemelynevy yszemelynevy Gál yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy egyesített
színtársulata, akiknek előadásait sűrűn látogatta az ifjú Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy és ezenközben — amint már diákoknál szokás — ő is szerelmes
lett, még pedig egy Borcsa yszemelynevy borcsa yszemelynevy Borcsa yszemelynevy
borcsa yszemelynevy yszemelynevy Borcsa yszemelynevy ykodvegy nevű színésznőbe.
Az ábrándos ifjú hamarosan elhatározza ekkor, hogy színész lesz. Célja világos:
»Közéjük állni és elmenni vélök, El, habár apámnak átka, Anyámnak könnyűi lesznek
útitársam, Csakhogy szabad, csakhogy független legyek! Szándékát elő is adta az
igazgatónak, aki azonban ürügyül iskolai bizonyítványt kért. Az ifjú költő erre
beállított Koren yszemelynevy koren yszemelynevy Koren yszemelynevy koren
yszemelynevy yszemelynevy Koren yszemelynevy ykodvegy nevű tanárához és megkérte,
hogy adjon neki bizonyítványt, mert színész szeretne lenni. A tanár azonban sietett
a diák apját felvilágosítani, aki persze csakhamar eltiltotta a fiát a színháztól.
Erről 1845-ben így ír az Uti jegyzetek-ben: ycimy uti jegyzetek ycimy Uti
jegyzetek ycimy uti ycimy jegyzetek ycimy ycimy Uti ycimy jegyzetek ycimy
ykodvegy »Professzorom (Isten áldja meg őt!), jónak látta, tettbe menendő tervemet
egy oly férfinak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt: a színészetet
csodálatraméltóképpen való módon gyűlölni. Ezen ritka tulajdonu férfi történetesen
éppen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik — a veszedelmes hírvétel után egy
percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia megmentésére rohanni. S istentelen
szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak...
hátamon és lelkem porsátorának egyéb részén«„.. De mit ér ilyenkor az apai szigor?
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy 1838 xevtizedx 1835 augusztus havában
Selmecre ytelepulesy selmec ytelepulesy Selmec ymegyey hont megye ykodvegy került,
ahol a német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német
ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy színielőadásokat látogatta.
Pénzszűkében lévén, nem tellett még karzati jegyre sem, tehát új ötlethez folyamodott:
eladogatta ruhadarabjait és nélkülözött, csakhogy álmait megvalósítsa: színielőadást
látni! Termésszetesen rossz bizonyítványt kapott. A kis Petrovits yszemelynevy
petrovits yszemelynevy Petrovits yszemelynevy petrovits yszemelynevy
yszemelynevy Petrovits yszemelynevy ykodvegy erre elkeseredett és 1839. február
15-én gyalog nekivágott Pestnek, pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy
budapest ykodvegy azzal a szándékkal, hbgy beáll a Nemzeti Színházhoz yintezmenyy
nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház
yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy statisztának és majd idővel
azután nagy színésszé fogyja magát kiképezni. Itt álnév mögé rejtőzött, felvette
a Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy
yszemelynevy Rónai yszemelynevy ykodvegy nevet, ezen néven szerepelt is mint statiszta,
szerepkihordó és kisegítő kellékes. A színészek apró szolgálatokra használták fel,
elküldözték ide-oda, sört és tormáskolbászt hordott, az asszonyságokat pedig előadás
után lámpással hazakísérte s ő minden lealázó munkát is szívesen elvégezett, hisz
most már ott volt a lámpák előtt! .. Hét hónapig volt a Nemzeti Színház yintezmenyy
nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház
yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy névtelen katonája s ki tudja,
talán még továbbra is ott marad, ha a szigorú apa fel nem jön érte és el nem viszi;.
így elkerült Sopronba, ytelepulesy sopron ytelepulesy Sopron ymegyey sopron
megye ykodvegy ahol 1839 szeptember xtalanevtizedx 1845 6-án beállt katonának, innen
Horvátországba ytelepulesy horvátország ytelepulesy Horvátország yorszagy
Horvátország ykodvegy veti a sorsa. Két év után hazabocsátották és régi vágyát követve,
megint csak felcsapott színésznek, Abday Sándor yszemelynevy abday sándor
yszemelynevy Abday Sándor yszemelynevy abday yszemelynevy sándor yszemelynevy
yszemelynevy Abday yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy karcagi ytelepulesy
karcag ytelepulesy karcag ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy társulatánál.
Abday yszemelynevy abday yszemelynevy Abday yszemelynevy abday yszemelynevy
yszemelynevy Abday yszemelynevy ykodvegy visszaemlékezéseiben így ír Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy jelentkezéséről: »Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
ykodvegy katonaköpenyegben jött hozzám Karcagra, ytelepulesy karcag
ytelepulesy Karcag ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy a színtársulatomnál
öt hónapot töltött. De színésznek ügyetlen lévén, felvittem Pestre, pest
ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy hol 50 írttal megajándékozva,
egy ügyvédnek adtam át.« Pestről pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy
budapest ykodvegy a tolnamegyei ytelepulesy tolnamegye ytelepulesy tolnamegye
ymegyey tolna megye ykodvegy Ozorára ytelepulesy ozora ytelepulesy Ozorá
ymegyey tolna megye ykodvegy ment Petőfi, yszemelynevy petőfi yszemelynevy
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
ykodvegy ahol Sepsy Károly yszemelynevy sepsy károly yszemelynevy Sepsy Károly
yszemelynevy sepsy yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Sepsy
yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy hattagú társulatához szerződött és itt
is Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy
yszemelynevy Rónai yszemelynevy ykodvegy néven játszott. A társulathoz való felvételét
»Levél egy színész - barátomhoz« ycimy levél egy színész - barátomhoz ycimy
Levél egy színész - barátomhoz ycimy levél ycimy egy ycimy színész ycimy -
ycimy barátomhoz ycimy ycimy Levél ycimy egy ycimy színész ycimy - ycimy
barátomho című versében így rajzolja: ... »Menék ebédre és ebéd után Beigtatának
ünnepélyesen A társaságba, nem kutatva, mi Valék: diák-e, vagy csizmadia? Miásnap
felléptem a Peleskei Nótárius-ban. ycimy peleskei nótárius ycimy Peleskei
Nótárius ycimy peleskei ycimy nótárius ycimy ycimy Peleskei ycimy Nótárius
ycimy ykodvegy Hősleg működém Három szerepben, minthogy összesen A társaságnak csak
hat tagja volt.« Elképzelhető, hogy ily kis truppnál nem: lehetett Petőfinek yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy vajmi rózsás helyzete. Bizony ő is írta a színlapokát, mint
annyi sok más kisjövedelmű színész (nyomdát még nem mindenütt ismertek akkoron a
sötét vidéken!) és tisztogatta a színpadot, melyet felépíteni és lebontani is kellett;
és jó, hogy így volt, hiszen azért külön díjazás járt. Ő neki kellett a kellékekről
és bútorokról .gondoskodni, ha sorra került, jegyeket szedett, meg a kortinát is
húzta, töltögette a lámpákat és a színpad díszítési munkájában is részt vett. E
kis társulattal járt Cece ytelepulesy cece ytelepulesy Cece ymegyey fejér megye
ykodvegy községben, Szilasbalháson, ytelepulesy szilasbalhás ytelepulesy
Szilasbalhás ymegyey veszprém megye ykodvegy Simontornyán, ytelepulesy
simontornya ytelepulesy Simontornyá ymegyey tolna megye ykodvegy Szegszárdon, ytelepulesy
szegszárd ytelepulesy Szegszárd ymegyey tolna megye ykodvegy Sárbogárdon, ytelepulesy
sárbogárd ytelepulesy Sárbogárd ymegyey fejér megye ykodvegy szóval olyan helyeken,
ahol ma is csak egészen kis vidéki társulatok fordulnak meg. És mikor például Sárbogárdra
ytelepulesy sárbogárd ytelepulesy Sárbogárd ymegyey fejér megye ykodvegy értek,
közel volt az egész hatalmas trupp az éhen háláshoz. A romantikus élet gyönyöre
azonban nem tartott sokáig, mert Mohácson ytelepulesy mohács ytelepulesy Mohács
ymegyey baranya megye ykodvegy nem pártolta őket a közönség s így kénytelenek voltak
a szélrózsa minden irányába eloszlani. Ekkor Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy búcsút mond a színészetnek, de föltette magában: »ha Isten
segít, nem örökre!«.. Ez időben is sokat koplalt szegény, de azért örömest tűrt
mindent. Csak az fájt lelkének, hogy színésztársaiban egyetlen szikrája sem volt
a művészetnek. Orlayhoz yszemelynevy orlay yszemelynevy Orlay yszemelynevy
orlay yszemelynevy yszemelynevy Orlay yszemelynevy ykodvegy írt egyik levelében
keserűen panaszolja, hogy: »e színészsöpredék (a Sepsy Károly yszemelynevy
sepsy károly yszemelynevy Sepsy Károly yszemelynevy sepsy yszemelynevy károly
yszemelynevy yszemelynevy Sepsy yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy társulatát
értve) majdnem merőben lelketlen fajankókból áll, akiknek a művészet fenségéről
még csak fogalmuk sincs!«— Szomorú napjait egyszer egy derűs epizód vidította föl.
Ugyanis Szegszárdon, ytelepulesy szegszárd ytelepulesy Szegszárd ymegyey tolna
megye ykodvegy midőn mint színlapkihordó járt házról-házra, becsengetett Augusz
Antal yszemelynevy augusz antal yszemelynevy Augusz Antal yszemelynevy augusz
yszemelynevy antal yszemelynevy yszemelynevy Augusz yszemelynevy Antal
yszemelynevy ykodvegy birtokos portájára is, ahol fáradságát »egy ezüst tallérral«
honorálták;. Ez éppen. kapóra jött, mert régi terve volt felszedni, a sátorfáját
és tovább menni. Kis időre Pápára ytelepulesy pápa ytelepulesy Pápá ymegyey
veszprém megye ykodvegy visszatért az iskola padjaiba, de már szeptember havában
harmadszor is felcsapott színésznek, Demény Dániel, yszemelynevy demény dániel
yszemelynevy Demény Dániel yszemelynevy demény yszemelynevy dániel yszemelynevy
yszemelynevy Demény yszemelynevy Dániel yszemelynevy ykodvegy majd Cséhfalvy Antal
yszemelynevy cséhfalvy antal yszemelynevy Cséhfalvy Antal yszemelynevy
cséhfalvy yszemelynevy antal yszemelynevy yszemelynevy Cséhfalvy yszemelynevy
Antal yszemelynevy ykodvegy társulatához szerződik. Koplalt, nyomorgott. De a sok
szenvedés még mindig nem törte meg ambícióját, sőt mindjobban megkedvelte a festett
világ tarkaságát, a falusi vándoréletet. A következő igazgatója, Kétszery József
yszemelynevy kétszery józsef yszemelynevy Kétszery József yszemelynevy kétszery
yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Kétszery yszemelynevy József
yszemelynevy ykodvegy volt, akinél szintén kis fizetése lévén, szerepírást is vállalt.
Ezért a mellékfoglalkozásért azon időben csak 1 frt járt, de a szűkös viszonyok
mellett az is jól esett a vándorszínésznek. (A Petőfi-Házban yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy ez időből őriznek egy szerepet, melynek ez a címe: »Zolky,
a vén diák«, ycimy zolky, a vén diák ycimy Zolky, a vén diák ycimy zolky, ycimy
a ycimy vén ycimy diák ycimy ycimy Zolky, ycimy a ycimy vén ycimy diák ycimy
ykodvegy dráma 2 felvonásban, írta Maltitz, yszemelynevy maltitz yszemelynevy
Maltitz yszemelynevy maltitz yszemelynevy yszemelynevy Maltitz yszemelynevy
ykodvegy fordította Havi Mihály. yszemelynevy havi mihály yszemelynevy Havi
Mihály yszemelynevy havi yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Havi
yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy Másolta: Rónai yszemelynevy rónai
yszemelynevy Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy yszemelynevy Rónai
yszemelynevy ykodvegy színész, 1841. xevtizedx 1845 Földváron, xtalanevtizedx
1855 xtalanevtizedx 1865 ytelepulesy földvár ytelepulesy Földvár ymegyey békés
megye ykodvegy Kétszery yszemelynevy kétszery yszemelynevy Kétszery
yszemelynevy kétszery yszemelynevy yszemelynevy Kétszery yszemelynevy ykodvegy igazgató
erre a szerepre ezeket az érdekes sorokat jegyezte föl: »Becsületemre állítom, hogy
a fenti időben Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy nálam Rónai yszemelynevy
rónai yszemelynevy Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy yszemelynevy Rónai
yszemelynevy ykodvegy név alatt társaságom tagja volt és hogy ezen darabot ő másolta.«
Kétszerynél yszemelynevy kétszery yszemelynevy Kétszery yszemelynevy kétszery
yszemelynevy yszemelynevy Kétszery yszemelynevy ykodvegy se volt sokáig maradása.
A következő igazgatója Baky Gábor yszemelynevy baky gábor yszemelynevy Baky
Gábor yszemelynevy baky yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Baky
yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy lett, akinek »társulata« leginkább családtagjaiból
rekrutálódott. Ezt is otthagyta és gyalogosan nekiindult az országútnak Székesfehérvár
ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy Székesfehérvár ymegyey fejér megye
ykodvegy felé, ahol Szabó József yszemelynevy szabó józsef yszemelynevy Szabó
József yszemelynevy szabó yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szabó
yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy jónevű igazgató állomásozott. A társulatnál
Petőfinek yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy volt egy kunsági barátja,
Szuper Károly. yszemelynevy szuper károly yszemelynevy Szuper Károly
yszemelynevy szuper yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Szuper
yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy Őt kérte fel, hogy ajánlaná az igazgató
figyelmébe, szerződtetés céljából. Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy
Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy yszemelynevy Szuper yszemelynevy
ykodvegy ezt így örökíti meg híres naplójában: »A napokban érkezett hozzánk egy
pápai ytelepulesy pápa ytelepulesy pápa ymegyey veszprém megye ykodvegy diák, ki
minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, ytelepulesy félegyház ytelepulesy
félegyház ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy a nagy költő ugyanis sokszor
azt mondotta, hogy Félegyházán ytelepulesy félegyháza ytelepulesy Félegyházá
ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy született engem keresett föl, hogy
mint földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez,
sőt már meg is kísérlette egyszer Csehfalvi yszemelynevy csehfalvi yszemelynevy
Csehfalvi yszemelynevy csehfalvi yszemelynevy yszemelynevy Csehfalvi
yszemelynevy ykodvegy társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön késszéggel
ajánlottam közbenjárásomat s fel is vétettem a társulathoz.« Eszerint Petőfit yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy csakugyan szerződtette a fehérvári ytelepulesy fehérvár
ytelepulesy fehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy direktor s a színlapon Borostyán
Sándor yszemelynevy borostyán sándor yszemelynevy Borostyán Sándor yszemelynevy
borostyán yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Borostyán yszemelynevy
Sándor yszemelynevy ykodvegy néven szerepeltette. Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy november 10-én első szerepét játszotta az ősi koronázó városban
a »Párisi naplopó« ycimy párisi naplopó ycimy Párisi naplopó ycimy párisi ycimy
naplopó ycimy ycimy Párisi ycimy naplopó ycimy ykodvegy című vígijátékban; a második
inast osztotta rá az igazgatója. Csak pár szóból áll a színészettörténeti szempontból
is érdekes szerep, melynek szövege így hangzik: — vessétek ki! (Józsefet visszatartja).
»De mikor mondom neki, nem szabad bejönni!« — Sok gyönyörűséges cseléd. — (Felkacag.)
Ha-ha-ha! — Bátorságom különös lábon áll. — (Inasok el.) Mint ebből is kiviláglik,
kurta szerepecske volt az első szerep, de azért Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy ennek is megörült, úgyannyira, hogy ezt a históriai tényt
azonnal meg is énekelte az »Első szerepem« ycimy első szerepem ycimy Első
szerepem ycimy első ycimy szerepem ycimy ycimy Első ycimy szerepem ycimy
ykodvegy című versében, melyben keserűen említi: »Színésszé lettem.Megkapám Az első
szerepet, S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepben jóízűen S
szívemből nevetők, Pályámon óh, úgyis tudom Leend sok sírni még.« E ténnyel ellentétben
érdekesnek tartom kutatásaim alapján egiy másik nevezetes eseményt megörökíteni.
Ugyanis Némethy György yszemelynevy némethy györgy yszemelynevy Némethy György
yszemelynevy némethy yszemelynevy györgy yszemelynevy yszemelynevy Némethy
yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy aggszínész, a »Pesti Napló« yintezmenyy
pesti napló yintezmenyy Pesti Na yintezmenyy pesti yintezmenyy napló
yintezmenyy yintezmenyy Pesti yintezmenyy Na yintezmenyy ykodvegy 1882.. xevtizedx
1885 évi 245. számában visszaemlékezéseiben azt írja, hogy Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy székesfehérvári ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy
székesfehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy debüje a »Bársony cipő« ycimy
bársony cipő ycimy Bársony cipő ycimy bársony ycimy cipő ycimy ycimy Bársony
ycimy cipő ycimy ykodvegy című regényes vitézi játékban folyt le, még pedig trikós
szerepben s »vékony, kissé igörbe lábszáraival kissé furcsán nézett ki s csak fejét
hordá oly magasan, mintha az egész világi őt uralná«;... A jelzett darab címlapja
így szólt: »Bársony cipő vagy Greifen Stein vára« ycimy bársony cipő vagy
greifen stein vára ycimy Bársony cipő vagy Greifen Stein vára ycimy bársony
ycimy cipő ycimy vagy ycimy greifen ycimy stein ycimy vára ycimy ycimy Bársony
ycimy cipő ycimy vagy c. Lovagi néző játék 5 felvonásban. Pichler Karolina yszemelynevy
pichler karolina yszemelynevy Pichler Karolina yszemelynevy pichler
yszemelynevy karolina yszemelynevy yszemelynevy Pichler yszemelynevy Karolina
yszemelynevy ykodvegy regéje után Zulima. yszerepy zulima yszerepy Zulima
yszerepy zulima yszerepy yszerepy Zulima yszerepy ykodvegy Előjátékkal szabadon
kidolgozta Birch-Pfeiffer Charlotta. yszemelynevy birch-pfeiffer charlotta
yszemelynevy Birch-Pfeiffer Charlotta yszemelynevy birch-pfeiffer yszemelynevy
charlotta yszemelynevy yszemelynevy Birch-Pfeiffer yszemelynevy Charlotta
yszemelyn Fordította Ttes Deáky Filep Sámuel yszemelynevy ttes deáky filep
sámuel yszemelynevy Ttes Deáky Filep Sámuel yszemelynevy ttes yszemelynevy
deáky yszemelynevy filep yszemelynevy sámuel yszemelynevy yszemelynevy Ttes
yszemelynevy Deáky ur Kolozsváron.« ytelepulesy kolozsvár ytelepulesy Kolozsvár
ymegyey kolozs megye ykodvegy Székesfehérvárott ytelepulesy székesfehérvár
ytelepulesy Székesfehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy Homonnai, yszemelynevy
homonnai yszemelynevy Homonnai yszemelynevy homonnai yszemelynevy yszemelynevy
Homonnai yszemelynevy ykodvegy Borostyán, yszemelynevy borostyán yszemelynevy
Borostyán yszemelynevy borostyán yszemelynevy yszemelynevy Borostyán
yszemelynevy ykodvegy Sajó, yszemelynevy sajó yszemelynevy Sajó yszemelynevy
sajó yszemelynevy yszemelynevy Sajó yszemelynevy ykodvegy Pönögei yszemelynevy
pönögei yszemelynevy Pönögei yszemelynevy pönögei yszemelynevy yszemelynevy
Pönögei yszemelynevy ykodvegy és Dalma yszemelynevy dalma yszemelynevy Dalma
yszemelynevy dalma yszemelynevy yszemelynevy Dalma yszemelynevy ykodvegy név alatt
színészkedett Petőfi. yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy De nem sok eredménnyel.
Ugyanis Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy külső megjelenése nem volt
színpadra való. Hangja nem volt csengő, nem is volt erős, pedig azon időben, amikor
a színfalhasogatás még divatozott a vidéken, a »nagy hangot« szinte megkövetelte
a publikum. Fizetéséről is csak keveset mondhatunk. 28 forintot kapott mindössze,
ezt is úgynevezett proporcióra. Ebből persze sem étkezésre, sem fűtésre nem sok
tellett és Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy gyakran ment át Szuperhez
yszemelynevy szuper yszemelynevy Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy
yszemelynevy Szuper yszemelynevy ykodvegy melegedni. Egy ízben vacsora után »Disznótorban«
ycimy disznótorban ycimy Disznótorban ycimy disznótorban ycimy ycimy
Disznótorban ycimy ykodvegy c. humoros versét szavalta el, amelyen jól mulattak.
Mert közben szorgalmasan verselgetett is (1842. xevtizedx 1845 május 22-én »Borozó«
ycimy borozó ycimy Borozó ycimy borozó ycimy ycimy Borozó ycimy ykodvegy című versét
már az Athenaeum yintezmenyy athenaeum yintezmenyy Athenaeu yintezmenyy
athenaeum yintezmenyy yintezmenyy Athenaeu yintezmenyy ykodvegy is közölte), sokat
olvasott, sokat tanult, önerejéből képezte mágiát. Már ekkor eredetiben olvasta
Shakespearet, yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy
shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy megtanult
franciául ynyelvy francia ynyelvy franciá ynyelvy francia ynyelvy ynyelvy
franciá ynyelvy ykodvegy és még a rendezőjét is kioktatta, ha az idegen szavakat
nem tudta helyesen kiejteni. Megyerit yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy a »Tintás
üveg« ycimy tintás üveg ycimy Tintás üveg ycimy tintás ycimy üveg ycimy ycimy
Tintás ycimy üveg ycimy ykodvegy c. ismert humoros versében ekkortájt énekelte meg:
»Vándorszínészkorában Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri
yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy (Van-e,
ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté mint más, a színlapot S kapott ezért Vagy öt
forintnyi bért, Amint mondám, Vagy öt forintnyi bért«.. Ebbe az időbe esik az is,
hogy véglegesen a Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy nevet választottal.
Fehérvári ytelepulesy fehérvár ytelepulesy Fehérvár ymegyey fejér megye
ykodvegy lakása a színház mögötti kis uccában, ma Szent István ucca és Petőfi ucca
sarkán, a Magyar György-féle yszemelynevy magyar györgy yszemelynevy Magyar
György yszemelynevy magyar yszemelynevy györgy yszemelynevy yszemelynevy Magyar
yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy házban volt, ahol Némethy György yszemelynevy
némethy györgy yszemelynevy Némethy György yszemelynevy némethy yszemelynevy
györgy yszemelynevy yszemelynevy Némethy yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy
nevű színésszel közösen bérelt szobát. Közös ágyukért két-két váltó-forintot fizettek
havonként. A házon most is ott áll az emléktábla ezzel a szöveggel: Itt lakott vándorszínész
korában PETŐFI yszemelynevy petőfi yszemelynevy PETŐFI yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy PETŐFI yszemelynevy ykodvegy 1842. nov. 9. — 1843. jan.
10. Ezidőszerint mozi van Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy hajdani
lakóhelyén. Egy ízben a súgó beteg lett és őt kérték fel, hogy a súgót helyettesítse.
A büszke Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy megharagudott erre. Próba
után durcásan ment haza, este nem is vacsorázott, pedig csak átmenetileg bízták
rá ezt a tisztséget, míg Görbe Ferdinánd, yszemelynevy görbe ferdinánd
yszemelynevy Görbe Ferdinánd yszemelynevy görbe yszemelynevy ferdinánd
yszemelynevy yszemelynevy Görbe yszemelynevy Ferdinánd yszemelynevy ykodvegy a súgó
ismét jobban nem lett. Haragjában »A súgó« ycimy a súgó ycimy A súgó ycimy a
ycimy súgó ycimy ycimy A ycimy súgó ycimy ykodvegy címmel tíz strófás költeményt
írt, abba öntötte ki mérgét. Amint ennek híre ment a társulatnál, maga a direktor,
Szabó József, yszemelynevy szabó józsef yszemelynevy Szabó József yszemelynevy
szabó yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szabó yszemelynevy József
yszemelynevy ykodvegy felvilágosította, hogy csak helyettesítés miatt használták
súgásra. Mire Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy is megbékélt, örömében
pedig eltépte az új költeményt. A társulat azonban nemsokára feloszlott és Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy is különvált. 1843. jan. 9-én még Székesfehérvárott
ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy Székesfehérvár ymegyey fejér megye
ykodvegy játszott, 11-én pedig Kecskemét ytelepulesy kecskemét ytelepulesy
Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy felé indult. És most átadjuk
a szót az öreg Szupernek, yszemelynevy szuper yszemelynevy Szuper yszemelynevy
szuper yszemelynevy yszemelynevy Szuper yszemelynevy ykodvegy ki a naplójában így
emlékezik meg erről az utazásról: »Három napig utaztunk Fehérvárról ytelepulesy
fehérvár ytelepulesy Fehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy Kecskemétre; ytelepulesy
kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy hiába,
tél van és jól föl kellett pakkolnunk a podgyászból. Velem, családomon kívül, még
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy és Körmendi Lina yszemelynevy
körmendi lina yszemelynevy Körmendi Lina yszemelynevy körmendi yszemelynevy
lina yszemelynevy yszemelynevy Körmendi yszemelynevy Lina yszemelynevy ykodvegy
utazott egy szekéren. Első nap Pentelére ytelepulesy pentele ytelepulesy Pentelé
ymegyey fejér megye ykodvegy értünk s eddig még csak tűrhető volt utunk Fehérmegyében,
ytelepulesy fehérmegye ytelepulesy Fehérmegyé ymegyey fejér megye ykodvegy de tegnap
átkelvén a Dunán, feneketlen sáron és homokon keresztül vergődtünk nagy nehezen.
A fiatalság azonban vígan utazott és egész úton dalolt. Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy is becsípvén egy kissé a dunai révnél és meglátván Szalkaszentmártonnál
ytelepulesy szalkaszentmárton ytelepulesy Szalkaszentmárton ymegyey
pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy a Dunaparton a csárdát, hol apja korcsmáros
volt, olyan enthuziaszmuszba jött a kocsin, hogy nem lehetett vele boldogulni. Dalolt,
káromkodott, mindent tett örömében. Nőm fölkérte Petőfit, yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy hogy ne káromkodjék olyan nagyon, mert bizony megveri az Isten,
s még feldőlünk, pedig kis gyermekünk is velünk van a kocsin. Inkább menjen — úgymond
— más kocsira, ahol nincsenek nők és gyermekek. Ő aztán el is ment nagy dühösen
a nőtlen emberek kocsijára. No, volt ott aztán danolás,. kiabálás s midőn az enthuziaszmusz
tetőpontjára ért, amidőn a Rákóczi induló ycimy rákóczi induló ycimy
Rákóczi induló ycimy rákóczi ycimy ycimy induló ycimy ycimy Rákóczi ycimy
ycimy induló ycimy ykodvegy ezen strófáját énekelték a legdühösebben: »és ha rája
harc, vihar dúl, síkra szólít bajnokot«, kocsijuk egyszerre felborult. Nőm szentül
hitte, hogy Petőfit yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy veri az Isten, amiért oly
szörnyen káromkodik, — úgymond — jó, hogy tőlünk elment, mert mi fordulhattunk volna
fel. Éjjelre aztán Szabadszállásra ytelepulesy szabadszállás ytelepulesy
Szabadszállás ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy s így Kunföldre ytelepulesy
kunföld ytelepulesy Kunföld ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy jutottunk.
Itt aztán én is együtt mulattam Petőfivel, yszemelynevy petőfi yszemelynevy
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
ykodvegy annak örömére, hogy most már Kunságban, ytelepulesy kunság ytelepulesy
Kunság ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy azaz: otthon vagyunk !« Kecskeméten
ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun
megye ykodvegy szintén Némethy György yszemelynevy némethy györgy yszemelynevy
Némethy György yszemelynevy némethy yszemelynevy györgy yszemelynevy
yszemelynevy Némethy yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy volt a lakótársa;
egy Dudásné yszemelynevy dudásne yszemelynevy Dudásné yszemelynevy dudásne
yszemelynevy yszemelynevy Dudásné yszemelynevy ykodvegy nevű parasztasszonynál laktak.
Az egyablakú kis szobában egyetlen ágy, fiókos szekrény, festett asztal, két szék
volt az egész bútorzat. De nem hiányzott az íróasztal sem, ezt a buboskemence patkája
helyettesítette, ott írta a verseit, amelyeket már közöltek a lapok. Kecskeméten
ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun
megye ykodvegy egy érdekes epizód történt vele, amit Szuper yszemelynevy szuper
yszemelynevy Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy yszemelynevy Szuper
yszemelynevy ykodvegy így ismertet: »Február 8. Este sógoromat a színházba vittem
s Griseldist ycimy griseldis ycimy Griseldis ycimy griseldis ycimy ycimy
Griseldis ycimy ykodvegy adtuk, amelyben oly komédiát csinált Petőfi, yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy hogy a játék majdnem megakadt. Statisztának volt öltözve s
épen nem jutott neki spádé. Hiába követelte a szabótól, hogy adjon neki kardot,
mert ő kard nélkül nem lép színpadra, nem jutott neki. Hogy hát kardtartója üresen
ne fityegjen az oldalán, egy bunkósbotot dugott belé Petőfi, yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy mit talán a közönség észre sem vett volna, miután a bot nem
volt hosszabb, mint egy kard s egyenes volt, mint a spádé. Azonban a mellette levő
vazall meglátta s elnevette magát s megsúgta a szomszédjának s így sorra mindnyájan
nevettünk e bohóságon. Désy yszemelynevy désy yszemelynevy Désy yszemelynevy
désy yszemelynevy yszemelynevy Désy yszemelynevy ykodvegy a trónon ült, mint Perszival,
yszerepy perszival yszerepy Perszival yszerepy perszival yszerepy yszerepy
Perszival yszerepy ykodvegy ette a méreg s mormogott, hogy ily nagy tragédiában
mit tudnak nevetni Azonban szájról-szájra neki is megsúgták, hogy tekintsen csak
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából,
hogy elfelejtette a szigorú szavakat, mellyel Perszival yszerepy perszival
yszerepy Perszival yszerepy perszival yszerepy yszerepy Perszival yszerepy
ykodvegy elűzi magától Griseldist. yszerepy griseldis yszerepy Griseldis
yszerepy griseldis yszerepy yszerepy Griseldis yszerepy ykodvegy Általános lett
a nevetés s csaknem a kortinát le kellett ereszteni, hogy a szomorújátékot tovább
is folytathassuki.« Petőfit yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy e cselekedetéért
5 frtra büntették, de ezt a jólelkű igazgatója elengedte. Kecskeméten ytelepulesy
kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy egy
őszi esős délután találkozott Jókaival yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai
yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy is. Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy a már ismert katonaköpenyt viselte, Jókai
yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy
yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy erről ráismert és így kiáltott fel: »Petrovits!«
yszemelynevy petrovits yszemelynevy Petrovits yszemelynevy petrovits
yszemelynevy yszemelynevy Petrovits yszemelynevy ykodvegy Mire Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy így válaszolt: »Nem Petrovits, yszemelynevy petrovits
yszemelynevy Petrovits yszemelynevy petrovits yszemelynevy yszemelynevy
Petrovits yszemelynevy ykodvegy hanem — Petőfi!« yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy és mindjárt hozzátette, hogy ő most színész a helybeli társulatnál.
A találkozás örömére Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy másnap
Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy
yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy vendége volt ebédre. Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy csinos violaszín-frakkot vett fel sárga gombokkal, melyek
mindegyikén más-más állatfej pompázott. Később lemásolta Jókai yszemelynevy
jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai
yszemelynevy ykodvegy »Zsidó fiú« ycimy zsidó fiú ycimy Zsidó fiú ycimy zsidó
ycimy fiú ycimy ycimy Zsidó ycimy fiú ycimy ykodvegy c. drámáját, amely akadémiai
pályázatra volt szánva. Ezt azért vállalta el, mivel Jókai yszemelynevy jókai
yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai
yszemelynevy ykodvegy pénzzel segítette és ellenszolgálat fejében az ő ismert gyöngybetűivel
lemásolta a darabot. Március 23-án tartotta Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy jutalomestéjét. Ez alkalommal »Lear király«-ban ycimy
lear király ycimy Lear király ycimy lear ycimy király ycimy ycimy Lear ycimy
király ycimy ykodvegy a bolondot játszotta, amelyben jelentős sikert ért el s Désy
Zsigmond yszemelynevy désy zsigmond yszemelynevy Désy Zsigmond yszemelynevy
désy yszemelynevy zsigmond yszemelynevy yszemelynevy Désy yszemelynevy Zsigmond
yszemelynevy ykodvegy rendezője »össze-vissza csókolta«. Az estből 10 váltóforintot
kapott. Kecskeméten ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey
pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy egy ízben megengedte az igazgatója , hogy
saját versét szavalhassa;. A »Szatmári ólmos botok« ycimy szatmári ólmos botok
ycimy Szatmári ólmos botok ycimy szatmári ycimy ólmos ycimy botok ycimy ycimy
Szatmári ycimy ólmos ycimy botok ycimy ykodvegy c. költeményével nagy hatást ért
el. A diákság tomboló lelkesedéssel tüntetett mellette. Ez tetszett az igazgatójának
is, aki most fizetésjavítást is igért. Most már lehetőség nyilt arra, hogy pecsenyéhez
is jusson, mert Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy eddigelé csak ritkán
jutott ízes falatokhoz, Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy kecskeméti
ytelepulesy kecskemét ytelepulesy kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun
megye ykodvegy színészkedése egyben a színlaphordással volt egybekötve, de ő ezt
sem bánta meg, hiszen ez is kis hasznot hajtó mellékjövedelmet jelentett. Közben
verselgetett s bár a cenzor nem engedte meg, hogy versei napvilágot lássanak, mégis
megjelentette a verseket sokszorosítás útján. Ezt az érdekes epizódot Szilády Károly
yszemelynevy szilády károly yszemelynevy Szilády Károly yszemelynevy szilády
yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Szilády yszemelynevy Károly
yszemelynevy ykodvegy nyomdász így adja elő: »Bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes
öltözetű ifjú s jelentve, hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg
egyik cédulahordozója, kezembe ad egy lap kéziratot azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám
ki neki újévkor kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó,
meg kellett néznem: mit akar kinyomatni s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé
ismeretes »Disznótorban« ycimy disznótorban ycimy Disznótorban ycimy
disznótorban ycimy ycimy Disznótorban ycimy ykodvegy címmel és Petőfi Sándor yszemelynevy
petőfi sándor yszemelynevy Petőfi Sándor yszemelynevy petőfi yszemelynevy
sándor yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy Sándor yszemelynevy
ykodvegy aláírással. Mondám neki: magam viszem el a cenzorhoz s ha ez megengedi,
szívesen kinyomatom az ő javára. Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanítószerzetnek
főnöke: Sembera Kaláz József yszemelynevy sembera kaláz józsef yszemelynevy
Sembera Kaláz József yszemelynevy sembera yszemelynevy kaláz yszemelynevy
józsef yszemelynevy yszemelynevy Sembera yszemelynevy Kaláz yszemelynevy József
nevű tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy
ynemzetisegy tót ynemzetisegy ykodvegy ember volt, ki mindenre inkább alkalmas lehetett,
mint elmeművek megbírálására, mert amint elolvasta a verset, egész indignációval
mondá: »Micsoda bolondság már ez, hogy a világban töltelékek vagyunk?«... stb. ezt
nem engedhetem meg, non admittitur!« ... Erre Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy jópajtásai: Jókai, yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai
yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy Gyenes
Pál yszemelynevy gyenes pál yszemelynevy Gyenes Pál yszemelynevy gyenes
yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Gyenes yszemelynevy Pál yszemelynevy
ykodvegy nekifeküdtek, ők másolgatták a verseket. Kecskeméti ytelepulesy
kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy színészéletéből
való az itt következő dokumentum, amely élénk világot vet az akkori idők viszonyaira:
Kötelezvény. »Elismerem, hogy Vargáné asszonynak két heti koszt fejében 22 frt,
mondom: huszonkét forinttal váltóban adós maradtam, melynek lefizetésére a következő
husvéti hétre magamat okvetetlen kötelezem. Addigi is, míg a fönt nevezett summa
kezéhez adatik, zálogban marad nála két pár fehér ruhám, két lajblim, egy trikó,
egy pár csizma, egy törűklöző, egy aranyos rámájú kis tükör, melyeknek hozzám való
szállítását a fönt nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem.
Kecskeméten, ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey
pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy április 7. napján, 1843. — Petőfi Sándor,
yszemelynevy petőfi sándor yszemelynevy Petőfi Sándor yszemelynevy petőfi
yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy Sándor
yszemelynevy ykodvegy színész.« Kecskeméten ytelepulesy kecskemét ytelepulesy
Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy összesen tíz verset írt.
Pozsonyban ytelepulesy pozsony ytelepulesy Pozsony ymegyey pozsony megye
ykodvegy is megfordult a társulat. Itt nagy nyomorban élt, szerepet nem kapott,
másolási munkákból tengődött. Állandó lakása sem volt, mert az országgyűlések tartama
alatt borsós árakat kértek a lakásadók, tehát úgy segített a helyzetén, hogy a színházi
öltözőben rendezkedett be. Ekkor mondta, hogy: »Ezek a színészek meg az oláhcigányok
a legszabadabb emberek Magyarországban.« Később színészismerősei meghívását vette
igénybe. Üres idejét ekkor is verselgetésre használta feL Pozsonyban ytelepulesy
pozsony ytelepulesy Pozsony ymegyey pozsony megye ykodvegy majdnem német ynemzetisegy
német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német
ynemzetisegy ykodvegy színésszé lett, de Pokorny yszemelynevy pokorny
yszemelynevy Pokorny yszemelynevy pokorny yszemelynevy yszemelynevy Pokorny
yszemelynevy ykodvegy színigazgató az ajánlkozását visszautasította, mert Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy magyaros kiejtéssel beszélte a német ynyelvy
német ynyelvy német ynyelvy német ynyelvy ynyelvy német ynyelvy ykodvegy nyelvet.
Egyszer aztán megúnta a nyomorgást, felment Pestre pest ytelepulesy
nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy és Vahot Imre yszemelynevy vahot
imre yszemelynevy Vahot Imre yszemelynevy vahot yszemelynevy imre yszemelynevy
yszemelynevy Vahot yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy meghívására elfogadta
a »Pesti Divatlap« yintezmenyy pesti divatlap yintezmenyy Pesti Di yintezmenyy
pesti yintezmenyy divatlap yintezmenyy yintezmenyy Pesti yintezmenyy Di
yintezmenyy ykodvegy szerkesztését. Vahot yszemelynevy vahot yszemelynevy Vahot
yszemelynevy vahot yszemelynevy yszemelynevy Vahot yszemelynevy ykodvegy igen érdekesen
írja le a költő-színész érkezését: »Egyszer csak egy mogorva, de jelentős, lelkesarcú
fiatalember toppan a szobámba, borzas hajjal, világos-színű vagy inkább színehagyott
kabát- és nadrágban s magastetejű fehér kalappal. Igazi vándor bolygó-lélek, a viszontagságos,
hányt- vetett kalandoros élet sajátszerű bélyegével, éppen mint egy felhőből cseppent
garaboncás deák« ... E szerint segédszerkesztő lett Petőfi, yszemelynevy petőfi
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy amit egy gyönyörű versben is megénekelt. Címe: »Búcsú a színészélettől:«
ycimy búcsú a színészélettől ycimy Búcsú a színészélettől ycimy búcsú ycimy a
ycimy színészélettől ycimy ycimy Búcsú ycimy a ycimy színészélettől ycimy
ykodvegy Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel, Hogy tiszta látkörét
jövőmnek Sötét, nehéz köd lepte el. Eddigi Thália papja voltam, Most szerkesztő-segéd
leszek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Szép élet a színészi
élet, Ki megpróbálta: tudja jól, Bár ellene a balítélet Vak órjásának nyelve szól.
Hogy én lelépek a színpadról, Szívem nagyon, nagyon beteg, Isten veled, regényes
élet, Kalandok, Isten veletek! Igaz, hogy ottan a rózsának Sokkal nagyobb tövise
van,; De oly rózsákat, mint ott nőnek, Máshol keresni hasztalan. Mindezt szivemben
igazolják Két évi emlékezetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek!
Mert nem lesz nekem már kalandom,. Pedig e nélkül e világ Előttem untató, kietlen,
Egyalaku nagy pusztaság. Ki egy országot átfuték, most Egy kis szobában ülhetek,
Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! De sorsom egykor még azt mondja,
Ha majd rám megbékülve néz: »Eredj, ahonnan száműzélek, Légy, a mi voltál, légy
színész!« Hát addig is, míg újra elzárt Menyországomba léphetek, Isten veled, regényes
élet, Kalandok, Isten veletek!«„.. A szerkesztésért jó magyaros kosztot, szállást
és havi 15 frtot kapott és ezenkívül minden versét külön díjazták;. De nyughatatlan
természetével nem bírt. Megint csak elment vándorszínésznek. Egy hétig Debrecenben
ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy játszott,
majd megjárta Diószeget, ytelepulesy diószeg ytelepulesy Diószeg ymegyey bihar
megye ykodvegy Székeyhidat. ytelepulesy székelyhid ytelepulesy Székeyhid
ymegyey bihar megye ykodvegy Éhesen, lesoványodva, nyomorúságosan került vissza
Debrecenbe, ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye
ykodvegy kölcsön kellett kérnie, ha enni akart. Aztán megint nekivágott a falvaknak
télvíz idején, mint vándorszínész. Nem is bírta a szervezete, tífuszba esett. Mikor
felépült, vékony nyári ruhában, megint elment gyalog Debrecenbe. ytelepulesy
debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy Itt már olyan kétségbesett
állapotban volt, hogy Pákh Albert yszemelynevy pákh albert yszemelynevy Pákh
Albert yszemelynevy pákh yszemelynevy albert yszemelynevy yszemelynevy Pákh
yszemelynevy Albert yszemelynevy ykodvegy enni adott neki és lakni is meghívta magához.
De ő nem akart terhére lenni, egy Fogas Józsefné yszemelynevy fogas józsefne
yszemelynevy Fogas Józsefné yszemelynevy fogas yszemelynevy józsefne
yszemelynevy yszemelynevy Fogas yszemelynevy Józsefné yszemelynevy ykodvegy nevű
színházi jegyszedőnőnél bérelt lakást. Rideg szobájában csak egy ágy meg egy szalmaszék
volt és a szokásos boglyakemence, hol rendszerint a verseit írta. A temetőbe az
út az ő uccáján vezetett; a halotti ének behallatszott a szobájába, ekkor írta ezt
a szép verset: »Temetésre szol az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki, már nem földi
rab, Nálam százszorta boldogabb« ... Fellépett Debrecenben ytelepulesy debrecen
ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy is ez idő tájt. De nyugtalan természete
egy időre elvonta a színészettől, visszatért az irodalomhoz. Pesten pest
ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy 1845-ben a Kerepesi-út 23..
számú házban lakott Szentpétery Zsigmond, yszemelynevy szentpétery zsigmond
yszemelynevy Szentpétery Zsigmond yszemelynevy szentpétery yszemelynevy
zsigmond yszemelynevy yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy Zsigmond
yszemelynevy ykodvegy Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy
Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy
Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy és Béni, Szigeti József, yszemelynevy
szigeti józsef yszemelynevy Szigeti József yszemelynevy szigeti yszemelynevy
józsef yszemelynevy yszemelynevy Szigeti yszemelynevy József yszemelynevy
ykodvegy Udvarhelyi Miklós yszemelynevy udvarhelyi miklós yszemelynevy
Udvarhelyi Miklós yszemelynevy udvarhelyi yszemelynevy miklós yszemelynevy
yszemelynevy Udvarhelyi yszemelynevy Miklós yszemelynevy ykodvegy és Sándor és Fáncsy
Lajos yszemelynevy fáncsy lajos yszemelynevy Fáncsy Lajos yszemelynevy fáncsy
yszemelynevy lajos yszemelynevy yszemelynevy Fáncsy yszemelynevy Lajos
yszemelynevy ykodvegy színészek, akik ugyanis Szentpéteryéknél yszemelynevy
szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy
yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy kosztoltak. (Szentpétery yszemelynevy
szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy
yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy anyja kitűnő főzőnő volt,.) Egy napon
bejön Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy is és itt meglátta Prielle
Cornéliát, yszemelynevy prielle cornélia yszemelynevy Prielle Cornéliá
yszemelynevy prielle yszemelynevy cornélia yszemelynevy yszemelynevy Prielle
yszemelynevy Cornéliá yszemelynevy ykodvegy aki szintén itt étkezett. A költő-színész
pillanat alatt megszerette a nagy művésznőt. És odaszólt Egressyhez: yszemelynevy
egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy
Egressy yszemelynevy ykodvegy »Ki ez a kis leány ?« — Hát nem látod? A kis Nelly,
— volt a válasz. Mikor Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy elment,
Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy
yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy azt kérdezte Prielletől,
yszemelynevy prielle yszemelynevy Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy
yszemelynevy Prielle yszemelynevy ykodvegy hogy tetszik Petőfi? yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy Prielle
yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy ykodvegy azt
felelte, hogy sehogysem tetszik, mert nem öltözködik úgy, mint mások!. Ekkor már
szerelmes volt Petőfi, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy de nem a kis Nellybe,
hanem Szendrey Júliába. yszemelynevy szendrey júlia yszemelynevy Szendrey Júliá
yszemelynevy szendrey yszemelynevy júlia yszemelynevy yszemelynevy Szendrey
yszemelynevy Júliá yszemelynevy ykodvegy Már kosarat is kapott az öreg Szendreytől.
yszemelynevy szendrey yszemelynevy Szendrey yszemelynevy szendrey yszemelynevy
yszemelynevy Szendrey yszemelynevy ykodvegy 1846 őszén Feleky Miklós yszemelynevy
feleky miklós yszemelynevy Feleky Miklós yszemelynevy feleky yszemelynevy
miklós yszemelynevy yszemelynevy Feleky yszemelynevy Miklós yszemelynevy
ykodvegy színigazgató működött a Nánássy Gábor-féle yszemelynevy nánássy gábor
yszemelynevy Nánássy Gábor yszemelynevy nánássy yszemelynevy gábor yszemelynevy
yszemelynevy Nánássy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy debreceni ytelepulesy
debrecen ytelepulesy debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy színházban. Egy ízben
a »Két pisztoly« ycimy két pisztoly ycimy Két pisztoly ycimy két ycimy pisztoly
ycimy ycimy Két ycimy pisztoly ycimy ykodvegy c. népszínmű került színre, melyben
Prielle Cornélia yszemelynevy prielle cornélia yszemelynevy Prielle Cornélia
yszemelynevy prielle yszemelynevy cornélia yszemelynevy yszemelynevy Prielle
yszemelynevy Cornélia yszemelynevy ykodvegy Lenkét yszerepy lenke yszerepy
Lenké yszerepy lenke yszerepy yszerepy Lenké yszerepy ykodvegy játszottál. Egy változás
közben egyszerre vagy 60 lelkes diák Petőfit yszemelynevy petőfi yszemelynevy
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
ykodvegy éljenzi. Mielőtt az új felvonást elkezdték volna, Csöngei Dávid yszemelynevy
csöngei dávid yszemelynevy Csöngei Dávid yszemelynevy csöngei yszemelynevy
dávid yszemelynevy yszemelynevy Csöngei yszemelynevy Dávid yszemelynevy
ykodvegy — aki kitűnő gitározó volt és Bájkertit yszerepy bájkerti yszerepy
Bájkerti yszerepy bájkerti yszerepy yszerepy Bájkerti yszerepy ykodvegy játszotta
— éppen színpadra akart lépni, de Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy
Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy
ykodvegy odaszólt: — Ne menjen, szent Dávidom, kiki a maga módja szerint tisztelegjen
a költőnek, amazok éljeneznek, maga gitározzon, én majd énekelek;. — Hogyan ? —
kérdi Csöngei. yszemelynevy csöngei yszemelynevy Csöngei yszemelynevy csöngei
yszemelynevy yszemelynevy Csöngei yszemelynevy ykodvegy — Látja, most jön az a jelenetünk,
midőn Lenkét felszólítják az éneklésre, tehát nekem azt fogják mondani: »Esedezünk
baronessz, énekeljen egiy népdalt!« — Aztán »fel, fel, e vérző kebelrők dal helyett
rákezdjük, hogy »A virágnak megtiltani nem lehet«. — És úgy is történt! A kitűnő
ötlet leírhatatlan lelkesedést keltett. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
ykodvegy boldog ittasultságában felrohant a színpadra, akiket nem ismert, azoknak
bemutatkozott és mindnyájához így szólt: »Barátaim, testvérek vagyunk az Úrban;
köszönöm, hogy olyan szívesen fogadtok, higyjétek el, hogy ma mégis csak ti szereztétek
nekem a legédesebb örömet!«,... Azután Priellehez fordulva így szólt: »Köszönöm,
kisasszony, köszön nőm, még akkor is, ha azt kívánta tudtomra adni, hogy a virág
már azóta csakugyan kinyilt|.« '' 1 — Ki is nyilt, be is zárult, — volt a válasz.
Mire Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy ezt válaszolta: — No lám,
ilyenek a leányok, szeretik affektálni, hogy a dér már fagy, pedig fogadom, még
az sem érinthette olyan óvatosan, hamar elrejtőzött előle... A következő napon Debrecenben
ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy az a hír
fogadta, hogy Szendrey Júlia yszemelynevy szendrey júlia yszemelynevy Szendrey
Júlia yszemelynevy szendrey yszemelynevy júlia yszemelynevy yszemelynevy
Szendrey yszemelynevy Júlia yszemelynevy ykodvegy máshoz akar férjhez menni. Petőfi
yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy
yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy dacos lelke felindulásában hirtelen tettre
határozta el magát: megkérte a próbán Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy
Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy
ykodvegy kezét. Egy este a »Lara hét fia« ycimy lara hét fia ycimy Lara hét fia
ycimy lara ycimy hét ycimy fia ycimy ycimy Lara ycimy hét ycimy fia ycimy
ykodvegy c. darabban Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy Prielle
yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy ykodvegy menyasszony-szerepet
játszott; Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy újra feljött a színpadra
és azt mondta, hogy íme már kész is van a menyasszony. A harmadik felvonás után
rohant Tóth Mihály yszemelynevy tóth mihály yszemelynevy Tóth Mihály
yszemelynevy tóth yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Tóth
yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy nevű paphoz, arra kiérve, hogy eskesse
őket össze azonnalj. A református lelkész azonban diszpenzáció nélkül nem volt hajlandó
őket azonnal összeadni;. Másnap a katholikus papnál is járt, mert vallásváltoztatásra
is készen volt, de .itt is eredménytelen volt a buzgólkodása... Ugyanezen idő tájban
történt, hogy Felekyt yszemelynevy feleky yszemelynevy Feleky yszemelynevy
feleky yszemelynevy yszemelynevy Feleky yszemelynevy ykodvegy felkereste s azt mondta:
»Te, én holnap szavalni akarok!«;... És Felekynek yszemelynevy feleky
yszemelynevy Feleky yszemelynevy feleky yszemelynevy yszemelynevy Feleky
yszemelynevy ykodvegy meg kellett ígérnie, hogy másnapra kiteszi a színlapra e két
szót: Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi
yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy szaval. Csakhogy ez nem volt
könnyű dolog, mivel hatalmas úr volt a cenzor! Tehát előbb a cenzor beleegyezését
is ki kellett kérni. Az engedélyt maga Petőfi akarta megszerezni. Elmegy tehát a
cenzorhoz és se szó, se beszéd, ezzel áll elébe: »Uraságod a cenzor ?« — A cenzor
mérges lesz a szokatlan hang hallatára. — Igenis, — mondja. — Kihez van szerencsém
? — Szerencséje van Petőfi Sándorhoz, yszemelynevy petőfi sándor yszemelynevy
Petőfi Sándor yszemelynevy petőfi yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy
Petőfi yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy ki a mai előadáson szavalni akar,
— volt a választ. — És mit akar szavalni uraságod, ha kérdenem szabad? — Kérdezni
szabad, de nem mondom meg! — jelenti ki kereken a költő. Erre még ingerültebb lett
a cenzor és így rivalt fel: »Nem mondja meg? Akkor nem szavalhat!« Erre Petőfi yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy faképnél hagyta az üresfejű cenzort;... Este természetesen
zsúfolásig megtelt a színház. Tombolt a közönség és előhívják Petőfit. yszemelynevy
petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi
yszemelynevy ykodvegy Az ifjú költő a tapsot megköszönve jelenti, hogy nem szavalhat,
mert (és itt a cenzorra mutatott) a cenzor nem engedi meg! »De eljön még ezen uraknak
is a napja!« fejezte be beszédét Petőfi. yszemelynevy petőfi yszemelynevy
Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy
ykodvegy Erre zajos tüntetés következett, előadás után pedig vidám lakoma. A cenzor
pedig hosszú orral távozott a színházból... ... Egressy Gábor yszemelynevy
egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy
gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy
ykodvegy protekciója révén jutott hozzá, hogy álma teljesült és 1844. okt. 12-én
végre fellépett a Nemzeti Színházban, yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy
Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti
yintezmenyy ykodvegy a »Szökött katoná«-ban, ycimy szökött katona ycimy Szökött
katoná ycimy szökött ycimy katona ycimy ycimy Szökött ycimy katoná ycimy
ykodvegy Gémessy yszerepy gémessy yszerepy Gémessy yszerepy gémessy yszerepy
yszerepy Gémessy yszerepy ykodvegy szerepében, még pedig Egressy yszemelynevy
egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy
Egressy yszemelynevy ykodvegy jutalomjátékára. A fellépés azonban nem sikerült.
Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor
yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy
yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy így nyilatkozik e kudarcról: »Sándor elejétől
végig bátran, kedélyesen játszott és ügyesen is mozgott, csupán hangja volt egy
kissé fakó a sok dohányzástól. Hanem a vég jelenetben ezt kell mondania az illetőkre
mutatva: »Ez itt a vőlegény, ez pedig a menyasszony« — és Sándor e szavakat mondván,,
szórakozásból a leányt mutatta be vőlegényül, a fiút pedig menyasszonyul, mire a
karzatról egy kis nevetés hallatszott. Sándor ez esetet a sors intésének vette s
a színészi pályáról csakugyan végkép lemondott«.. ,... Lemondott tehát a pályáról,
de hű maradt barátjához, Egressyhez, yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy
yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy kit
1847. tavaszán Székesfehérvárra ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy
Székesfehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy vendégszereplésére elkisérte; majd III.
Richárd-járól ycimy iii. richárd ycimy III. Richárd ycimy iii. ycimy richárd
ycimy ycimy III. ycimy Richárd ycimy ykodvegy magasztaló kritikát írt. De írt hozzá
gyönyörű verset is, »Lear király« ycimy lear király ycimy Lear király ycimy
lear ycimy király ycimy ycimy Lear ycimy király ycimy ykodvegy előadása hatása alatt,
melyben Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy
yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy elragadta őt művészetével.
így kezdődik a vers: »Megénekellek!... de te léssz oka, Ha énekem tán szabadon nem
szárnyal, Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek édes italával,.« ... Az álmodott
nagy sikert mégis megkapta a színpadon, az ország első színszínpadán: 1848 március
xtalanevtizedx 1855 xtalanevtizedx 1865 15-én! Egressy Gábor yszemelynevy
egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy
gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy
ykodvegy elszavalta a Nemzeti Színházban yintezmenyy nemzeti színház
yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy
yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy lelkes közönség áhítatos figyelése mellett
szívéből írt »Nemzeti da«-át, ycimy nemzeti da ycimy Nemzeti da ycimy nemzeti
ycimy da ycimy ycimy Nemzeti ycimy da ycimy ykodvegy a Talpra magyart! ycimy
talpra magyart ycimy Talpra magyart ycimy talpra ycimy magyart ycimy ycimy
Talpra ycimy magyart ycimy ykodvegy Az orkánszerű taps, a nemzet örömujjongása,
a diadal boldogító perce kárpótlást nyújtott azért a tengernyi szenvedésért, amiből
mint vándorszínésznek oly sokszor kellett kivennie a részét... (Erődi Jenő.) yszemelynevy
erődi jenő yszemelynevy Erődi Jenő yszemelynevy erődi yszemelynevy jenő
yszemelynevy yszemelynevy Erődi yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy
erődi jenő szin_III.0562.pdf III
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Petőfi Sándor színészélete - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0562.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0562.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30281.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Petőfi
Sándor színészélete
Szócikk: Petőfi Sándor színészélete Mi vezérelte
őt a színészethez? A lelkesedés. Szerette a szabadságot, a függetlenséget, vonzotta
a dicsőség varázsa: színésszé lett. 15 éves diák volt és már akkor lángra gyúlt
a szíve: szerelmes volt a forró deszkákba. Ez időben járt Aszódon Balogh István
és Gál Mihály egyesített színtársulata, akiknek előadásait sűrűn látogatta az ifjú
Petőfi és ezenközben — amint már diákoknál szokás — ő is szerelmes lett, még pedig
egy Borcsa nevű színésznőbe. Az ábrándos ifjú hamarosan elhatározza ekkor, hogy
színész lesz. Célja világos: »Közéjük állni és elmenni vélök, El, habár apámnak
átka, Anyámnak könnyűi lesznek útitársam, Csakhogy szabad, csakhogy független legyek!
Szándékát elő is adta az igazgatónak, aki azonban ürügyül iskolai bizonyítványt
kért. Az ifjú költő erre beállított Koren nevű tanárához és megkérte, hogy adjon
neki bizonyítványt, mert színész szeretne lenni. A tanár azonban sietett a diák
apját felvilágosítani, aki persze csakhamar eltiltotta a fiát a színháztól. Erről
1845-ben így ír az Uti jegyzetek-ben: »Professzorom (Isten áldja meg őt!), jónak
látta, tettbe menendő tervemet egy oly férfinak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető
tulajdonsága volt: a színészetet csodálatraméltóképpen való módon gyűlölni. Ezen
ritka tulajdonu férfi történetesen éppen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik
— a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia
megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai,
melyek még hetek múlva is meglátszottak... hátamon és lelkem porsátorának egyéb
részén«„.. De mit ér ilyenkor az apai szigor? Petőfi 1838 augusztus havában Selmecre
került, ahol a német színielőadásokat látogatta. Pénzszűkében lévén, nem tellett
még karzati jegyre sem, tehát új ötlethez folyamodott: eladogatta ruhadarabjait
és nélkülözött, csakhogy álmait megvalósítsa: színielőadást látni! Termésszetesen
rossz bizonyítványt kapott. A kis Petrovits erre elkeseredett és 1839. február 15-én
gyalog nekivágott Pestnek, azzal a szándékkal, hbgy beáll a Nemzeti Színházhoz statisztának
és majd idővel azután nagy színésszé fogyja magát kiképezni. Itt álnév mögé rejtőzött,
felvette a Rónai nevet, ezen néven szerepelt is mint statiszta, szerepkihordó és
kisegítő kellékes. A színészek apró szolgálatokra használták fel, elküldözték ide-oda,
sört és tormáskolbászt hordott, az asszonyságokat pedig előadás után lámpással hazakísérte
s ő minden lealázó munkát is szívesen elvégezett, hisz most már ott volt a lámpák
előtt! .. Hét hónapig volt a Nemzeti Színház névtelen katonája s ki tudja, talán
még továbbra is ott marad, ha a szigorú apa fel nem jön érte és el nem viszi;. így
elkerült Sopronba, ahol 1839 szeptember 6-án beállt katonának, innen Horvátországba
veti a sorsa. Két év után hazabocsátották és régi vágyát követve, megint csak felcsapott
színésznek, Abday Sándor karcagi társulatánál. Abday visszaemlékezéseiben így ír
Petőfi jelentkezéséről: »Petőfi katonaköpenyegben jött hozzám Karcagra, a színtársulatomnál
öt hónapot töltött. De színésznek ügyetlen lévén, felvittem Pestre, hol 50 írttal
megajándékozva, egy ügyvédnek adtam át.« Pestről a tolnamegyei Ozorára ment Petőfi,
ahol Sepsy Károly hattagú társulatához szerződött és itt is Rónai néven játszott.
A társulathoz való felvételét »Levél egy színész - barátomhoz« című versében így
rajzolja: ... »Menék ebédre és ebéd után Beigtatának ünnepélyesen A társaságba,
nem kutatva, mi Valék: diák-e, vagy csizmadia? Miásnap felléptem a Peleskei Nótárius-ban.
Hősleg működém Három szerepben, minthogy összesen A társaságnak csak hat tagja volt.«
Elképzelhető, hogy ily kis truppnál nem: lehetett Petőfinek vajmi rózsás helyzete.
Bizony ő is írta a színlapokát, mint annyi sok más kisjövedelmű színész (nyomdát
még nem mindenütt ismertek akkoron a sötét vidéken!) és tisztogatta a színpadot,
melyet felépíteni és lebontani is kellett; és jó, hogy így volt, hiszen azért külön
díjazás járt. Ő neki kellett a kellékekről és bútorokról .gondoskodni, ha sorra
került, jegyeket szedett, meg a kortinát is húzta, töltögette a lámpákat és a színpad
díszítési munkájában is részt vett. E kis társulattal járt Cece községben, Szilasbalháson,
Simontornyán, Szegszárdon, Sárbogárdon, szóval olyan helyeken, ahol ma is csak egészen
kis vidéki társulatok fordulnak meg. És mikor például Sárbogárdra értek, közel volt
az egész hatalmas trupp az éhen háláshoz. A romantikus élet gyönyöre azonban nem
tartott sokáig, mert Mohácson nem pártolta őket a közönség s így kénytelenek voltak
a szélrózsa minden irányába eloszlani. Ekkor Petőfi búcsút mond a színészetnek,
de föltette magában: »ha Isten segít, nem örökre!«.. Ez időben is sokat koplalt
szegény, de azért örömest tűrt mindent. Csak az fájt lelkének, hogy színésztársaiban
egyetlen szikrája sem volt a művészetnek. Orlayhoz írt egyik levelében keserűen
panaszolja, hogy: »e színészsöpredék (a Sepsy Károly társulatát értve) majdnem merőben
lelketlen fajankókból áll, akiknek a művészet fenségéről még csak fogalmuk sincs!«—
Szomorú napjait egyszer egy derűs epizód vidította föl. Ugyanis Szegszárdon, midőn
mint színlapkihordó járt házról-házra, becsengetett Augusz Antal birtokos portájára
is, ahol fáradságát »egy ezüst tallérral« honorálták;. Ez éppen. kapóra jött, mert
régi terve volt felszedni, a sátorfáját és tovább menni. Kis időre Pápára visszatért
az iskola padjaiba, de már szeptember havában harmadszor is felcsapott színésznek,
Demény Dániel, majd Cséhfalvy Antal társulatához szerződik. Koplalt, nyomorgott.
De a sok szenvedés még mindig nem törte meg ambícióját, sőt mindjobban megkedvelte
a festett világ tarkaságát, a falusi vándoréletet. A következő igazgatója, Kétszery
József volt, akinél szintén kis fizetése lévén, szerepírást is vállalt. Ezért a
mellékfoglalkozásért azon időben csak 1 frt járt, de a szűkös viszonyok mellett
az is jól esett a vándorszínésznek. (A Petőfi-Házban ez időből őriznek egy szerepet,
melynek ez a címe: »Zolky, a vén diák«, dráma 2 felvonásban, írta Maltitz, fordította
Havi Mihály. Másolta: Rónai színész, 1841. Földváron, Kétszery igazgató erre a szerepre
ezeket az érdekes sorokat jegyezte föl: »Becsületemre állítom, hogy a fenti időben
Petőfi nálam Rónai név alatt társaságom tagja volt és hogy ezen darabot ő másolta.«
Kétszerynél se volt sokáig maradása. A következő igazgatója Baky Gábor lett, akinek
»társulata« leginkább családtagjaiból rekrutálódott. Ezt is otthagyta és gyalogosan
nekiindult az országútnak Székesfehérvár felé, ahol Szabó József jónevű igazgató
állomásozott. A társulatnál Petőfinek volt egy kunsági barátja, Szuper Károly. Őt
kérte fel, hogy ajánlaná az igazgató figyelmébe, szerződtetés céljából. Szuper ezt
így örökíti meg híres naplójában: »A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki
minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, a nagy költő ugyanis sokszor azt mondotta,
hogy Félegyházán született engem keresett föl, hogy mint földije ajánljam az igazgatónak.
Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísérlette egyszer Csehfalvi
társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön késszéggel ajánlottam közbenjárásomat
s fel is vétettem a társulathoz.« Eszerint Petőfit csakugyan szerződtette a fehérvári
direktor s a színlapon Borostyán Sándor néven szerepeltette. Petőfi november 10-én
első szerepét játszotta az ősi koronázó városban a »Párisi naplopó« című vígijátékban;
a második inast osztotta rá az igazgatója. Csak pár szóból áll a színészettörténeti
szempontból is érdekes szerep, melynek szövege így hangzik: — vessétek ki! (Józsefet
visszatartja). »De mikor mondom neki, nem szabad bejönni!« — Sok gyönyörűséges cseléd.
— (Felkacag.) Ha-ha-ha! — Bátorságom különös lábon áll. — (Inasok el.) Mint ebből
is kiviláglik, kurta szerepecske volt az első szerep, de azért Petőfi ennek is megörült,
úgyannyira, hogy ezt a históriai tényt azonnal meg is énekelte az »Első szerepem«
című versében, melyben keserűen említi: »Színésszé lettem.Megkapám Az első szerepet,
S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepben jóízűen S szívemből
nevetők, Pályámon óh, úgyis tudom Leend sok sírni még.« E ténnyel ellentétben érdekesnek
tartom kutatásaim alapján egiy másik nevezetes eseményt megörökíteni. Ugyanis Némethy
György aggszínész, a »Pesti Napló« 1882.. évi 245. számában visszaemlékezéseiben
azt írja, hogy Petőfi székesfehérvári debüje a »Bársony cipő« című regényes vitézi
játékban folyt le, még pedig trikós szerepben s »vékony, kissé igörbe lábszáraival
kissé furcsán nézett ki s csak fejét hordá oly magasan, mintha az egész világi őt
uralná«;... A jelzett darab címlapja így szólt: »Bársony cipő vagy Greifen Stein
vára« c. Lovagi néző játék 5 felvonásban. Pichler Karolina regéje után Zulima. Előjátékkal
szabadon kidolgozta Birch-Pfeiffer Charlotta. Fordította Ttes Deáky Filep Sámuel
ur Kolozsváron.« Székesfehérvárott Homonnai, Borostyán, Sajó, Pönögei és Dalma név
alatt színészkedett Petőfi. De nem sok eredménnyel. Ugyanis Petőfi külső megjelenése
nem volt színpadra való. Hangja nem volt csengő, nem is volt erős, pedig azon időben,
amikor a színfalhasogatás még divatozott a vidéken, a »nagy hangot« szinte megkövetelte
a publikum. Fizetéséről is csak keveset mondhatunk. 28 forintot kapott mindössze,
ezt is úgynevezett proporcióra. Ebből persze sem étkezésre, sem fűtésre nem sok
tellett és Petőfi gyakran ment át Szuperhez melegedni. Egy ízben vacsora után »Disznótorban«
c. humoros versét szavalta el, amelyen jól mulattak. Mert közben szorgalmasan verselgetett
is (1842. május 22-én »Borozó« című versét már az Athenaeum is közölte), sokat olvasott,
sokat tanult, önerejéből képezte mágiát. Már ekkor eredetiben olvasta Shakespearet,
megtanult franciául és még a rendezőjét is kioktatta, ha az idegen szavakat nem
tudta helyesen kiejteni. Megyerit a »Tintás üveg« c. ismert humoros versében ekkortájt
énekelte meg: »Vándorszínészkorában Megyeri (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté
mint más, a színlapot S kapott ezért Vagy öt forintnyi bért, Amint mondám, Vagy
öt forintnyi bért«.. Ebbe az időbe esik az is, hogy véglegesen a Petőfi nevet választottal.
Fehérvári lakása a színház mögötti kis uccában, ma Szent István ucca és Petőfi ucca
sarkán, a Magyar György-féle házban volt, ahol Némethy György nevű színésszel közösen
bérelt szobát. Közös ágyukért két-két váltó-forintot fizettek havonként. A házon
most is ott áll az emléktábla ezzel a szöveggel: Itt lakott vándorszínész korában
PETŐFI 1842. nov. 9. — 1843. jan. 10. Ezidőszerint mozi van Petőfi hajdani lakóhelyén.
Egy ízben a súgó beteg lett és őt kérték fel, hogy a súgót helyettesítse. A büszke
Petőfi megharagudott erre. Próba után durcásan ment haza, este nem is vacsorázott,
pedig csak átmenetileg bízták rá ezt a tisztséget, míg Görbe Ferdinánd, a súgó ismét
jobban nem lett. Haragjában »A súgó« címmel tíz strófás költeményt írt, abba öntötte
ki mérgét. Amint ennek híre ment a társulatnál, maga a direktor, Szabó József, felvilágosította,
hogy csak helyettesítés miatt használták súgásra. Mire Petőfi is megbékélt, örömében
pedig eltépte az új költeményt. A társulat azonban nemsokára feloszlott és Petőfi
is különvált. 1843. jan. 9-én még Székesfehérvárott játszott, 11-én pedig Kecskemét
felé indult. És most átadjuk a szót az öreg Szupernek, ki a naplójában így emlékezik
meg erről az utazásról: »Három napig utaztunk Fehérvárról Kecskemétre; hiába, tél
van és jól föl kellett pakkolnunk a podgyászból. Velem, családomon kívül, még Petőfi
és Körmendi Lina utazott egy szekéren. Első nap Pentelére értünk s eddig még csak
tűrhető volt utunk Fehérmegyében, de tegnap átkelvén a Dunán, feneketlen sáron és
homokon keresztül vergődtünk nagy nehezen. A fiatalság azonban vígan utazott és
egész úton dalolt. Petőfi is becsípvén egy kissé a dunai révnél és meglátván Szalkaszentmártonnál
a Dunaparton a csárdát, hol apja korcsmáros volt, olyan enthuziaszmuszba jött a
kocsin, hogy nem lehetett vele boldogulni. Dalolt, káromkodott, mindent tett örömében.
Nőm fölkérte Petőfit, hogy ne káromkodjék olyan nagyon, mert bizony megveri az Isten,
s még feldőlünk, pedig kis gyermekünk is velünk van a kocsin. Inkább menjen — úgymond
— más kocsira, ahol nincsenek nők és gyermekek. Ő aztán el is ment nagy dühösen
a nőtlen emberek kocsijára. No, volt ott aztán danolás,. kiabálás s midőn az enthuziaszmusz
tetőpontjára ért, amidőn a Rákóczi induló ezen strófáját énekelték a legdühösebben:
»és ha rája harc, vihar dúl, síkra szólít bajnokot«, kocsijuk egyszerre felborult.
Nőm szentül hitte, hogy Petőfit veri az Isten, amiért oly szörnyen káromkodik, —
úgymond — jó, hogy tőlünk elment, mert mi fordulhattunk volna fel. Éjjelre aztán
Szabadszállásra s így Kunföldre jutottunk. Itt aztán én is együtt mulattam Petőfivel,
annak örömére, hogy most már Kunságban, azaz: otthon vagyunk !« Kecskeméten szintén
Némethy György volt a lakótársa; egy Dudásné nevű parasztasszonynál laktak. Az egyablakú
kis szobában egyetlen ágy, fiókos szekrény, festett asztal, két szék volt az egész
bútorzat. De nem hiányzott az íróasztal sem, ezt a buboskemence patkája helyettesítette,
ott írta a verseit, amelyeket már közöltek a lapok. Kecskeméten egy érdekes epizód
történt vele, amit Szuper így ismertet: »Február 8. Este sógoromat a színházba vittem
s Griseldist adtuk, amelyben oly komédiát csinált Petőfi, hogy a játék majdnem megakadt.
Statisztának volt öltözve s épen nem jutott neki spádé. Hiába követelte a szabótól,
hogy adjon neki kardot, mert ő kard nélkül nem lép színpadra, nem jutott neki. Hogy
hát kardtartója üresen ne fityegjen az oldalán, egy bunkósbotot dugott belé Petőfi,
mit talán a közönség észre sem vett volna, miután a bot nem volt hosszabb, mint
egy kard s egyenes volt, mint a spádé. Azonban a mellette levő vazall meglátta s
elnevette magát s megsúgta a szomszédjának s így sorra mindnyájan nevettünk e bohóságon.
Désy a trónon ült, mint Perszival, ette a méreg s mormogott, hogy ily nagy tragédiában
mit tudnak nevetni Azonban szájról-szájra neki is megsúgták, hogy tekintsen csak
Petőfi kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából, hogy elfelejtette a szigorú
szavakat, mellyel Perszival elűzi magától Griseldist. Általános lett a nevetés s
csaknem a kortinát le kellett ereszteni, hogy a szomorújátékot tovább is folytathassuki.«
Petőfit e cselekedetéért 5 frtra büntették, de ezt a jólelkű igazgatója elengedte.
Kecskeméten egy őszi esős délután találkozott Jókaival is. Petőfi a már ismert katonaköpenyt
viselte, Jókai erről ráismert és így kiáltott fel: »Petrovits!« Mire Petőfi így
válaszolt: »Nem Petrovits, hanem — Petőfi!« és mindjárt hozzátette, hogy ő most
színész a helybeli társulatnál. A találkozás örömére Petőfi másnap Jókai vendége
volt ebédre. Petőfi csinos violaszín-frakkot vett fel sárga gombokkal, melyek mindegyikén
más-más állatfej pompázott. Később lemásolta Jókai »Zsidó fiú« c. drámáját, amely
akadémiai pályázatra volt szánva. Ezt azért vállalta el, mivel Jókai pénzzel segítette
és ellenszolgálat fejében az ő ismert gyöngybetűivel lemásolta a darabot. Március
23-án tartotta Petőfi jutalomestéjét. Ez alkalommal »Lear király«-ban a bolondot
játszotta, amelyben jelentős sikert ért el s Désy Zsigmond rendezője »össze-vissza
csókolta«. Az estből 10 váltóforintot kapott. Kecskeméten egy ízben megengedte
az igazgatója , hogy saját versét szavalhassa;. A »Szatmári ólmos botok« c. költeményével
nagy hatást ért el. A diákság tomboló lelkesedéssel tüntetett mellette. Ez tetszett
az igazgatójának is, aki most fizetésjavítást is igért. Most már lehetőség nyilt
arra, hogy pecsenyéhez is jusson, mert Petőfi eddigelé csak ritkán jutott ízes falatokhoz,
Petőfi kecskeméti színészkedése egyben a színlaphordással volt egybekötve, de ő
ezt sem bánta meg, hiszen ez is kis hasznot hajtó mellékjövedelmet jelentett. Közben
verselgetett s bár a cenzor nem engedte meg, hogy versei napvilágot lássanak, mégis
megjelentette a verseket sokszorosítás útján. Ezt az érdekes epizódot Szilády Károly
nyomdász így adja elő: »Bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú
s jelentve, hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg egyik cédulahordozója,
kezembe ad egy lap kéziratot azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki újévkor
kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem:
mit akar kinyomatni s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes »Disznótorban«
címmel és Petőfi Sándor aláírással. Mondám neki: magam viszem el a cenzorhoz s ha
ez megengedi, szívesen kinyomatom az ő javára. Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi
tanítószerzetnek főnöke: Sembera Kaláz József nevű tót ember volt, ki mindenre inkább
alkalmas lehetett, mint elmeművek megbírálására, mert amint elolvasta a verset,
egész indignációval mondá: »Micsoda bolondság már ez, hogy a világban töltelékek
vagyunk?«... stb. ezt nem engedhetem meg, non admittitur!« ... Erre Petőfi jópajtásai:
Jókai, Gyenes Pál nekifeküdtek, ők másolgatták a verseket. Kecskeméti színészéletéből
való az itt következő dokumentum, amely élénk világot vet az akkori idők viszonyaira:
Kötelezvény. »Elismerem, hogy Vargáné asszonynak két heti koszt fejében 22 frt,
mondom: huszonkét forinttal váltóban adós maradtam, melynek lefizetésére a következő
husvéti hétre magamat okvetetlen kötelezem. Addigi is, míg a fönt nevezett summa
kezéhez adatik, zálogban marad nála két pár fehér ruhám, két lajblim, egy trikó,
egy pár csizma, egy törűklöző, egy aranyos rámájú kis tükör, melyeknek hozzám való
szállítását a fönt nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem.
Kecskeméten, április 7. napján, 1843. — Petőfi Sándor, színész.« Kecskeméten összesen
tíz verset írt. Pozsonyban is megfordult a társulat. Itt nagy nyomorban élt, szerepet
nem kapott, másolási munkákból tengődött. Állandó lakása sem volt, mert az országgyűlések
tartama alatt borsós árakat kértek a lakásadók, tehát úgy segített a helyzetén,
hogy a színházi öltözőben rendezkedett be. Ekkor mondta, hogy: »Ezek a színészek
meg az oláhcigányok a legszabadabb emberek Magyarországban.« Később színészismerősei
meghívását vette igénybe. Üres idejét ekkor is verselgetésre használta feL Pozsonyban
majdnem német színésszé lett, de Pokorny színigazgató az ajánlkozását visszautasította,
mert Petőfi magyaros kiejtéssel beszélte a német nyelvet. Egyszer aztán megúnta
a nyomorgást, felment Pestre és Vahot Imre meghívására elfogadta a »Pesti Divatlap«
szerkesztését. Vahot igen érdekesen írja le a költő-színész érkezését: »Egyszer
csak egy mogorva, de jelentős, lelkesarcú fiatalember toppan a szobámba, borzas
hajjal, világos-színű vagy inkább színehagyott kabát- és nadrágban s magastetejű
fehér kalappal. Igazi vándor bolygó-lélek, a viszontagságos, hányt- vetett kalandoros
élet sajátszerű bélyegével, éppen mint egy felhőből cseppent garaboncás deák« ...
E szerint segédszerkesztő lett Petőfi, amit egy gyönyörű versben is megénekelt.
Címe: »Búcsú a színészélettől:« Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel,
Hogy tiszta látkörét jövőmnek Sötét, nehéz köd lepte el. Eddigi Thália papja voltam,
Most szerkesztő-segéd leszek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek!
Szép élet a színészi élet, Ki megpróbálta: tudja jól, Bár ellene a balítélet Vak
órjásának nyelve szól. Hogy én lelépek a színpadról, Szívem nagyon, nagyon beteg,
Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Igaz, hogy ottan a rózsának
Sokkal nagyobb tövise van,; De oly rózsákat, mint ott nőnek, Máshol keresni hasztalan.
Mindezt szivemben igazolják Két évi emlékezetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok,
Isten veletek! Mert nem lesz nekem már kalandom,. Pedig e nélkül e világ Előttem
untató, kietlen, Egyalaku nagy pusztaság. Ki egy országot átfuték, most Egy kis
szobában ülhetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! De sorsom
egykor még azt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: »Eredj, ahonnan száműzélek, Légy,
a mi voltál, légy színész!« Hát addig is, míg újra elzárt Menyországomba léphetek,
Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek!«„.. A szerkesztésért jó magyaros
kosztot, szállást és havi 15 frtot kapott és ezenkívül minden versét külön díjazták;.
De nyughatatlan természetével nem bírt. Megint csak elment vándorszínésznek. Egy
hétig Debrecenben játszott, majd megjárta Diószeget, Székeyhidat. Éhesen, lesoványodva,
nyomorúságosan került vissza Debrecenbe, kölcsön kellett kérnie, ha enni akart.
Aztán megint nekivágott a falvaknak télvíz idején, mint vándorszínész. Nem is bírta
a szervezete, tífuszba esett. Mikor felépült, vékony nyári ruhában, megint elment
gyalog Debrecenbe. Itt már olyan kétségbesett állapotban volt, hogy Pákh Albert
enni adott neki és lakni is meghívta magához. De ő nem akart terhére lenni, egy
Fogas Józsefné nevű színházi jegyszedőnőnél bérelt lakást. Rideg szobájában csak
egy ágy meg egy szalmaszék volt és a szokásos boglyakemence, hol rendszerint a verseit
írta. A temetőbe az út az ő uccáján vezetett; a halotti ének behallatszott a szobájába,
ekkor írta ezt a szép verset: »Temetésre szol az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki,
már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb« ... Fellépett Debrecenben is ez idő
tájt. De nyugtalan természete egy időre elvonta a színészettől, visszatért az irodalomhoz.
Pesten 1845-ben a Kerepesi-út 23.. számú házban lakott Szentpétery Zsigmond, Egressy
Gábor és Béni, Szigeti József, Udvarhelyi Miklós és Sándor és Fáncsy Lajos színészek,
akik ugyanis Szentpéteryéknél kosztoltak. (Szentpétery anyja kitűnő főzőnő volt,.)
Egy napon bejön Petőfi is és itt meglátta Prielle Cornéliát, aki szintén itt étkezett.
A költő-színész pillanat alatt megszerette a nagy művésznőt. És odaszólt Egressyhez:
»Ki ez a kis leány ?« — Hát nem látod? A kis Nelly, — volt a válasz. Mikor Petőfi
elment, Egressy azt kérdezte Prielletől, hogy tetszik Petőfi? Prielle azt felelte,
hogy sehogysem tetszik, mert nem öltözködik úgy, mint mások!. Ekkor már szerelmes
volt Petőfi, de nem a kis Nellybe, hanem Szendrey Júliába. Már kosarat is kapott
az öreg Szendreytől. 1846 őszén Feleky Miklós színigazgató működött a Nánássy Gábor-féle
debreceni színházban. Egy ízben a »Két pisztoly« c. népszínmű került színre, melyben
Prielle Cornélia Lenkét játszottál. Egy változás közben egyszerre vagy 60 lelkes
diák Petőfit éljenzi. Mielőtt az új felvonást elkezdték volna, Csöngei Dávid — aki
kitűnő gitározó volt és Bájkertit játszotta — éppen színpadra akart lépni, de Prielle
odaszólt: — Ne menjen, szent Dávidom, kiki a maga módja szerint tisztelegjen a költőnek,
amazok éljeneznek, maga gitározzon, én majd énekelek;. — Hogyan ? — kérdi Csöngei.
— Látja, most jön az a jelenetünk, midőn Lenkét felszólítják az éneklésre, tehát
nekem azt fogják mondani: »Esedezünk baronessz, énekeljen egiy népdalt!« — Aztán
»fel, fel, e vérző kebelrők dal helyett rákezdjük, hogy »A virágnak megtiltani nem
lehet«. — És úgy is történt! A kitűnő ötlet leírhatatlan lelkesedést keltett. Petőfi
boldog ittasultságában felrohant a színpadra, akiket nem ismert, azoknak bemutatkozott
és mindnyájához így szólt: »Barátaim, testvérek vagyunk az Úrban; köszönöm, hogy
olyan szívesen fogadtok, higyjétek el, hogy ma mégis csak ti szereztétek nekem a
legédesebb örömet!«,... Azután Priellehez fordulva így szólt: »Köszönöm, kisasszony,
köszön nőm, még akkor is, ha azt kívánta tudtomra adni, hogy a virág már azóta
csakugyan kinyilt|.« '' 1 — Ki is nyilt, be is zárult, — volt a válasz. Mire Petőfi
ezt válaszolta: — No lám, ilyenek a leányok, szeretik affektálni, hogy a dér már
fagy, pedig fogadom, még az sem érinthette olyan óvatosan, hamar elrejtőzött előle...
A következő napon Debrecenben az a hír fogadta, hogy Szendrey Júlia máshoz akar
férjhez menni. Petőfi dacos lelke felindulásában hirtelen tettre határozta el magát:
megkérte a próbán Prielle kezét. Egy este a »Lara hét fia« c. darabban Prielle menyasszony-szerepet
játszott; Petőfi újra feljött a színpadra és azt mondta, hogy íme már kész is van
a menyasszony. A harmadik felvonás után rohant Tóth Mihály nevű paphoz, arra kiérve,
hogy eskesse őket össze azonnalj. A református lelkész azonban diszpenzáció nélkül
nem volt hajlandó őket azonnal összeadni;. Másnap a katholikus papnál is járt, mert
vallásváltoztatásra is készen volt, de .itt is eredménytelen volt a buzgólkodása...
Ugyanezen idő tájban történt, hogy Felekyt felkereste s azt mondta: »Te, én holnap
szavalni akarok!«;... És Felekynek meg kellett ígérnie, hogy másnapra kiteszi a
színlapra e két szót: Petőfi szaval. Csakhogy ez nem volt könnyű dolog, mivel hatalmas
úr volt a cenzor! Tehát előbb a cenzor beleegyezését is ki kellett kérni. Az engedélyt
maga Petőfi akarta megszerezni. Elmegy tehát a cenzorhoz és se szó, se beszéd, ezzel
áll elébe: »Uraságod a cenzor ?« — A cenzor mérges lesz a szokatlan hang hallatára.
— Igenis, — mondja. — Kihez van szerencsém ? — Szerencséje van Petőfi Sándorhoz,
ki a mai előadáson szavalni akar, — volt a választ. — És mit akar szavalni uraságod,
ha kérdenem szabad? — Kérdezni szabad, de nem mondom meg! — jelenti ki kereken a
költő. Erre még ingerültebb lett a cenzor és így rivalt fel: »Nem mondja meg? Akkor
nem szavalhat!« Erre Petőfi faképnél hagyta az üresfejű cenzort;... Este természetesen
zsúfolásig megtelt a színház. Tombolt a közönség és előhívják Petőfit. Az ifjú költő
a tapsot megköszönve jelenti, hogy nem szavalhat, mert (és itt a cenzorra mutatott)
a cenzor nem engedi meg! »De eljön még ezen uraknak is a napja!« fejezte be beszédét
Petőfi. Erre zajos tüntetés következett, előadás után pedig vidám lakoma. A cenzor
pedig hosszú orral távozott a színházból... ... Egressy Gábor protekciója révén
jutott hozzá, hogy álma teljesült és 1844. okt. 12-én végre fellépett a Nemzeti
Színházban, a »Szökött katoná«-ban, Gémessy szerepében, még pedig Egressy jutalomjátékára.
A fellépés azonban nem sikerült. Egressy Gábor így nyilatkozik e kudarcról: »Sándor
elejétől végig bátran, kedélyesen játszott és ügyesen is mozgott, csupán hangja
volt egy kissé fakó a sok dohányzástól. Hanem a vég jelenetben ezt kell mondania
az illetőkre mutatva: »Ez itt a vőlegény, ez pedig a menyasszony« — és Sándor e
szavakat mondván,, szórakozásból a leányt mutatta be vőlegényül, a fiút pedig menyasszonyul,
mire a karzatról egy kis nevetés hallatszott. Sándor ez esetet a sors intésének
vette s a színészi pályáról csakugyan végkép lemondott«.. ,... Lemondott tehát a
pályáról, de hű maradt barátjához, Egressyhez, kit 1847. tavaszán Székesfehérvárra
vendégszereplésére elkisérte; majd III. Richárd-járól magasztaló kritikát írt. De
írt hozzá gyönyörű verset is, »Lear király« előadása hatása alatt, melyben Egressy
elragadta őt művészetével. így kezdődik a vers: »Megénekellek!... de te léssz oka,
Ha énekem tán szabadon nem szárnyal, Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek
édes italával,.« ... Az álmodott nagy sikert mégis megkapta a színpadon, az ország
első színszínpadán: 1848 március 15-én! Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti Színházban
lelkes közönség áhítatos figyelése mellett szívéből írt »Nemzeti da«-át, a Talpra
magyart! Az orkánszerű taps, a nemzet örömujjongása, a diadal boldogító perce kárpótlást
nyújtott azért a tengernyi szenvedésért, amiből mint vándorszínésznek oly sokszor
kellett kivennie a részét... (Erődi Jenő.) szin_III.0562.pdf III