Címszó: Petőfi Sándor színészélete - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0562.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0562.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30281.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Petőfi Sándor színészélete

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/530292.htm

 

Szócikk: Petőfi Sándor színészélete Mi vezérelte őt a színészethez? A lelkesedés. Szerette a szabadságot, a függetlenséget, vonzotta a dicsőség varázsa: színésszé lett. 15 éves diák volt és már akkor lángra gyúlt a szíve: szerelmes volt a forró deszkákba. Ez időben járt Aszódon (megye) (információ)  Balogh István (személy) (információ)  és Gál Mihály (személy) (információ)  egyesített színtársulata, akiknek előadásait sűrűn látogatta az ifjú Petőfi (személy) (információ)  és ezenközben — amint már diákoknál szokás — ő is szerelmes lett, még pedig egy Borcsa (személy) nevű színésznőbe. Az ábrándos ifjú hamarosan elhatározza ekkor, hogy színész lesz. Célja világos: »Közéjük állni és elmenni vélök, El, habár apámnak átka, Anyámnak könnyűi lesznek útitársam, Csakhogy szabad, csakhogy független legyek! Szándékát elő is adta az igazgatónak, aki azonban ürügyül iskolai bizonyítványt kért. Az ifjú költő erre beállított Koren (személy) nevű tanárához és megkérte, hogy adjon neki bizonyítványt, mert színész szeretne lenni. A tanár azonban sietett a diák apját felvilágosítani, aki persze csakhamar eltiltotta a fiát a színháztól. Erről 1845-ben (időpont) így ír az Uti jegyzetek-ben: (cím) (információ)  »Professzorom (Isten áldja meg őt!), jónak látta, tettbe menendő tervemet egy oly férfinak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt: a színészetet csodálatraméltóképpen való módon gyűlölni. Ezen ritka tulajdonu férfi történetesen éppen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik — a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak... hátamon és lelkem porsátorának egyéb részén«„.. De mit ér ilyenkor az apai szigor? Petőfi (személy) (információ)  1838 (időpont) augusztus havában Selmecre (megye) került, ahol a német (nemzetiség) (információ)  színielőadásokat látogatta. Pénzszűkében lévén, nem tellett még karzati jegyre sem, tehát új ötlethez folyamodott: eladogatta ruhadarabjait és nélkülözött, csakhogy álmait megvalósítsa: színielőadást látni! Termésszetesen rossz bizonyítványt kapott. A kis Petrovits (személy) erre elkeseredett és 1839. (időpont) február 15-én gyalog nekivágott Pestnek, (Budapest) azzal a szándékkal, hbgy beáll a Nemzeti Színházhoz (intézmény) (információ)  statisztának és majd idővel azután nagy színésszé fogyja magát kiképezni. Itt álnév mögé rejtőzött, felvette a Rónai (személy) (információ)  nevet, ezen néven szerepelt is mint statiszta, szerepkihordó és kisegítő kellékes. A színészek apró szolgálatokra használták fel, elküldözték ide-oda, sört és tormáskolbászt hordott, az asszonyságokat pedig előadás után lámpással hazakísérte s ő minden lealázó munkát is szívesen elvégezett, hisz most már ott volt a lámpák előtt! .. Hét hónapig volt a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  névtelen katonája s ki tudja, talán még továbbra is ott marad, ha a szigorú apa fel nem jön érte és el nem viszi;. így elkerült Sopronba, (megye) ahol 1839 (időpont) szeptember 6-án beállt katonának, innen Horvátországba (ország) veti a sorsa. Két év után hazabocsátották és régi vágyát követve, megint csak felcsapott színésznek, Abday Sándor (személy) (információ)  karcagi (megye) társulatánál. Abday (személy) (információ)  visszaemlékezéseiben így ír Petőfi (személy) (információ)  jelentkezéséről: »Petőfi (személy) (információ)  katona­köpenyegben jött hozzám Karcagra, (megye) a színtársulatomnál öt hónapot töltött. De színésznek ügyetlen lévén, felvittem Pestre, (Budapest) hol 50 írttal megajándékozva, egy ügyvédnek adtam át.« Pestről (Budapest) a tolnamegyei (megye) Ozorára (megye) ment Petőfi, (személy) (információ)  ahol Sepsy Károly (személy) (információ)  hattagú társulatához szerződött és itt is Rónai (személy) (információ)  néven játszott. A társulathoz való felvételét »Levél egy színész - barátomhoz« (cím) című versében így rajzolja: ... »Menék ebédre és ebéd után Beigtatának ünnepélyesen A társaságba, nem kutatva, mi Valék: diák-e, vagy csizmadia? Miásnap felléptem a Peleskei Nótárius-ban. (cím) (információ)  Hősleg működém Három szerepben, minthogy összesen A társaságnak csak hat tagja volt.« Elképzelhető, hogy ily kis truppnál nem: lehetett Petőfinek (személy) (információ)  vajmi rózsás helyzete. Bizony ő is írta a színlapokát, mint annyi sok más kisjövedelmű színész (nyomdát még nem mindenütt ismertek akkoron a sötét vidéken!) és tisztogatta a színpadot, melyet felépíteni és lebontani is kellett; és jó, hogy így volt, hiszen azért külön díjazás járt. Ő neki kellett a kellékekről és bútorokról .gondoskodni, ha sorra került, jegyeket szedett, meg a kortinát is húzta, töltögette a lámpákat és a színpad díszítési munkájában is részt vett. E kis társulattal járt Cece (megye) községben, Szilasbalháson, (megye) Simontornyán, (megye) Szegszárdon, (megye) Sárbogárdon, (megye) szóval olyan helyeken, ahol ma is csak egészen kis vidéki társulatok fordulnak meg. És mikor például Sárbogárdra (megye) értek, közel volt az egész hatalmas trupp az éhen háláshoz. A romantikus élet gyönyöre azonban nem tartott sokáig, mert Mohácson (megye) nem pártolta őket a közönség s így kénytelenek voltak a szélrózsa minden irányába eloszlani. Ekkor Petőfi (személy) (információ)  búcsút mond a színészetnek, de föltette magában: »ha Isten segít, nem örökre!«.. Ez időben is sokat koplalt szegény, de azért örömest tűrt mindent. Csak az fájt lelkének, hogy színésztársaiban egyetlen szikrája sem volt a művészetnek. Orlayhoz (személy) írt egyik levelében keserűen panaszolja, hogy: »e színészsöpredék (a Sepsy Károly (személy) (információ)  társulatát értve) majdnem merőben lelketlen fajankókból áll, akiknek a művészet fenségéről még csak fogalmuk sincs!«— Szomorú napjait egyszer egy derűs epizód vidította föl. Ugyanis Szegszárdon, (megye) midőn mint színlapkihordó járt házról-házra, becsengetett Augusz Antal (személy) (információ)  birtokos portájára is, ahol fáradságát »egy ezüst tallérral« honorálták;. Ez éppen. kapóra jött, mert régi terve volt felszedni, a sátorfáját és tovább menni. Kis időre Pápára (megye) visszatért az iskola padjaiba, de már szeptember havában harmadszor is felcsapott színésznek, Demény Dániel, (személy) (információ)  majd Cséhfalvy Antal (személy) társulatához szerződik. Koplalt, nyomorgott. De a sok szenvedés még mindig nem törte meg ambícióját, sőt mindjobban megkedvelte a festett világ tarkaságát, a falusi vándoréletet. A következő igazgatója, Kétszery József (személy) (információ)  volt, akinél szintén kis fizetése lévén, szerepírást is vállalt. Ezért a mellékfoglalkozásért azon időben csak 1 frt járt, de a szűkös viszonyok mellett az is jól esett a vándor­színésznek. (A Petőfi-Házban (személy) (információ)  ez időből őriznek egy szerepet, melynek ez a címe: »Zolky, a vén diák«, (cím) dráma 2 felvonásban, írta Maltitz, (személy) fordította Havi Mihály. (személy) (információ)  Másolta: Rónai (személy) (információ)  színész, 1841. (időpont) Földváron, (megye) Kétszery (személy) (információ)  igazgató erre a szerepre ezeket az érdekes sorokat jegyezte föl: »Becsületemre állítom, hogy a fenti időben Petőfi (személy) (információ)  nálam Rónai (személy) (információ)  név alatt társaságom tagja volt és hogy ezen darabot ő másolta.« Kétszerynél (személy) (információ)  se volt sokáig maradása. A következő igazgatója Baky Gábor (személy) (információ)  lett, akinek »társulata« leginkább családtagjaiból rekrutálódott. Ezt is otthagyta és gyalogosan nekiindult az országútnak Székesfehérvár (megye) felé, ahol Szabó József (személy) (információ)  jónevű igazgató állomásozott. A társulatnál Petőfinek (személy) (információ)  volt egy kunsági barátja, Szuper Károly. (személy) (információ)  Őt kérte fel, hogy ajánlaná az igazgató figyelmébe, szerződtetés céljából. Szuper (személy) (információ)  ezt így örökíti meg híres naplójában: »A napokban érkezett hozzánk egy pápai (megye) diák, ki minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, (megye) a nagy költő ugyanis sokszor azt mondotta, hogy Félegyházán (megye) született engem keresett föl, hogy mint földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísérlette egyszer Csehfalvi (személy) társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön késszéggel ajánlottam közbenjárásomat s fel is vétettem a társulathoz.« Eszerint Petőfit (személy) (információ)  csakugyan szerződtette a fehérvári (megye) direktor s a színlapon Borostyán Sándor (személy) (információ)  néven szerepeltette. Petőfi (személy) (információ)  november 10-én első szerepét játszotta az ősi koronázó városban a »Párisi naplopó« (cím) (információ)  című vígijátékban; a második inast osztotta rá az igazgatója. Csak pár szóból áll a színészettörténeti szempontból is érdekes szerep, melynek szövege így hangzik: — vessétek ki! (Józsefet visszatartja). »De mikor mondom neki, nem szabad bejönni!« — Sok gyönyörűséges cseléd. — (Felkacag.) Ha-ha-ha! — Bátorságom különös lábon áll. — (Inasok el.) Mint ebből is kiviláglik, kurta szerepecske volt az első szerep, de azért Petőfi (személy) (információ)  ennek is megörült, úgyannyira, hogy ezt a históriai tényt azonnal meg is énekelte az »Első szerepem« (cím) (információ)  című versében, melyben keserűen említi: »Színésszé lettem.Megkapám Az első szerepet, S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepben jóízűen S szívemből nevetők, Pályámon óh, úgyis tudom Leend sok sírni még.« E ténnyel ellentétben érdekesnek tartom kutatásaim alapján egiy másik nevezetes eseményt megörökíteni. Ugyanis Némethy György (személy) (információ)  aggszínész, a »Pesti Napló« (intézmény) (információ)  1882.. (időpont) évi 245. számában visszaemlékezéseiben azt írja, hogy Petőfi (személy) (információ)  székesfehérvári (megye) debüje a »Bársony cipő« (cím) (információ)  című regényes vitézi játékban folyt le, még pedig trikós szerepben s »vékony, kissé igörbe lábszáraival kissé furcsán nézett ki s csak fejét hordá oly magasan, mintha az egész világi őt uralná«;... A jelzett darab címlapja így szólt: »Bársony cipő vagy Greifen Stein vára« (cím) (információ)  c. Lovagi néző játék 5 felvonásban. Pichler Karolina (személy) (információ)  regéje után Zulima. (szerep) Előjátékkal szabadon kidolgozta Birch-Pfeiffer Charlotta. (személy) (információ)  Fordította Ttes Deáky Filep Sámuel (személy) ur Kolozsváron.« (megye) Székesfehérvárott (megye) Homonnai, (személy) (információ)  Borostyán, (személy) (információ)  Sajó, (személy) (információ)  Pönögei (személy) (információ)  és Dalma (személy) (információ)  név alatt színészkedett Petőfi. (személy) (információ)  De nem sok eredménnyel. Ugyanis Petőfi (személy) (információ)  külső megjelenése nem volt színpadra való. Hangja nem volt csengő, nem is volt erős, pedig azon időben, amikor a színfalhasogatás még divatozott a vidéken, a »nagy hangot« szinte megkövetelte a publikum. Fizetéséről is csak keveset mondhatunk. 28 forintot kapott mindössze, ezt is úgynevezett proporcióra. Ebből persze sem étkezésre, sem fűtésre nem sok tellett és Petőfi (személy) (információ)  gyakran ment át Szuperhez (személy) (információ)  melegedni. Egy ízben vacsora után »Disznótorban« (cím) c. humoros versét szavalta el, amelyen jól mulattak. Mert közben szorgalmasan verselgetett is (1842. (időpont) május 22-én »Borozó« (cím) című versét már az Athenaeum (intézmény) (információ)  is közölte), sokat olvasott, sokat tanult, önerejéből képezte mágiát. Már ekkor eredetiben olvasta Shakespearet, (személy) (információ)  megtanult franciául (nyelv) (információ)  és még a rendezőjét is kioktatta, ha az idegen szavakat nem tudta helyesen kiejteni. Megyerit (személy) (információ)  a »Tintás üveg« (cím) c. ismert humoros versében ekkortájt énekelte meg: »Vándorszínészkorában Megyeri (személy) (információ)  (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté mint más, a színlapot S kapott ezért Vagy öt forintnyi bért, Amint mondám, Vagy öt forintnyi bért«.. Ebbe az időbe esik az is, hogy véglegesen a Petőfi (személy) (információ)  nevet választottal. Fehérvári (megye) lakása a színház mögötti kis uccában, ma Szent István ucca és Petőfi ucca sarkán, a Magyar György-féle (személy) (információ)  házban volt, ahol Némethy György (személy) (információ)  nevű színésszel közösen bérelt szobát. Közös ágyukért két-két váltó-forintot fizettek havonként. A házon most is ott áll az emléktábla ezzel a szöveggel: Itt lakott vándorszínész korában PETŐFI (személy) (információ)  1842. (időpont) nov. 9. — 1843. (időpont) jan. 10. Ezidőszerint mozi van Petőfi (személy) (információ)  hajdani lakóhelyén. Egy ízben a súgó beteg lett és őt kérték fel, hogy a súgót helyettesítse. A büszke Petőfi (személy) (információ)  megharagudott erre. Próba után durcásan ment haza, este nem is vacsorázott, pedig csak átmenetileg bízták rá ezt a tisztséget, míg Görbe Ferdinánd, (személy) a súgó ismét jobban nem lett. Haragjában »A súgó« (cím) címmel tíz strófás költeményt írt, abba öntötte ki mérgét. Amint ennek híre ment a társulatnál, maga a direktor, Szabó József, (személy) (információ)  felvilágosította, hogy csak helyettesítés miatt használták súgásra. Mire Petőfi (személy) (információ)  is megbékélt, örömében pedig eltépte az új költeményt. A társulat azonban nemsokára feloszlott és Petőfi (személy) (információ)  is különvált. 1843. (időpont) jan. 9-én még Székesfehérvárott (megye) játszott, 11-én pedig Kecskemét (megye) felé indult. És most átadjuk a szót az öreg Szupernek, (személy) (információ)  ki a naplójában így emlékezik meg erről az utazásról: »Három napig utaztunk Fehérvárról (megye) Kecskemétre; (megye) hiába, tél van és jól föl kellett pakkolnunk a podgyászból. Velem, családomon kívül, még Petőfi (személy) (információ)  és Körmendi Lina (személy) (információ)  utazott egy szekéren. Első nap Pentelére (megye) értünk s eddig még csak tűrhető volt utunk Fehérmegyében, (megye) de tegnap átkelvén a Dunán, feneketlen sáron és homokon keresztül vergődtünk nagy nehezen. A fiatalság azonban vígan utazott és egész úton dalolt. Petőfi (személy) (információ)  is becsípvén egy kissé a dunai révnél és meglátván Szalkaszentmártonnál (megye) a Dunaparton a csárdát, hol apja korcsmáros volt, olyan enthuziaszmuszba jött a kocsin, hogy nem lehetett vele boldogulni. Dalolt, káromkodott, mindent tett örömében. Nőm fölkérte Petőfit, (személy) (információ)  hogy ne káromkodjék olyan nagyon, mert bizony megveri az Isten, s még feldőlünk, pedig kis gyermekünk is velünk van a kocsin. Inkább menjen — úgymond — más kocsira, ahol nincsenek nők és gyermekek. Ő aztán el is ment nagy dühösen a nőtlen emberek kocsijára. No, volt ott aztán danolás,. kiabálás s midőn az enthuziaszmusz tetőpontjára ért, amidőn a Rákóczi ­ induló (cím) (információ)  ezen strófáját énekelték a legdühösebben: »és ha rája harc, vihar dúl, síkra szólít bajnokot«, kocsijuk egyszerre felborult. Nőm szentül hitte, hogy Petőfit (személy) (információ)  veri az Isten, amiért oly szörnyen káromkodik, — úgymond — jó, hogy tőlünk elment, mert mi fordulhattunk volna fel. Éjjelre aztán Szabadszállásra (megye) s így Kunföldre (megye) jutottunk. Itt aztán én is együtt mulattam Petőfivel, (személy) (információ)  annak örömére, hogy most már Kunságban, (megye) azaz: otthon vagyunk !« Kecskeméten (megye) szintén Némethy György (személy) (információ)  volt a lakótársa; egy Dudásné (személy) nevű parasztasszonynál laktak. Az egyablakú kis szobában egyetlen ágy, fiókos szekrény, festett asztal, két szék volt az egész bútorzat. De nem hiányzott az íróasztal sem, ezt a buboskemence patkája helyettesítette, ott írta a verseit, amelyeket már közöltek a lapok. Kecskeméten (megye) egy érdekes epizód történt vele, amit Szuper (személy) (információ)  így ismertet: »Február 8. Este sógoromat a színházba vittem s Griseldist (cím) (információ)  adtuk, amelyben oly komédiát csinált Petőfi, (személy) (információ)  hogy a játék majdnem megakadt. Statisztának volt öltözve s épen nem jutott neki spádé. Hiába követelte a szabótól, hogy adjon neki kardot, mert ő kard nélkül nem lép színpadra, nem jutott neki. Hogy hát kardtartója üresen ne fityegjen az oldalán, egy bunkósbotot dugott belé Petőfi, (személy) (információ)  mit talán a közönség észre sem vett volna, miután a bot nem volt hosszabb, mint egy kard s egyenes volt, mint a spádé. Azonban a mellette levő vazall meglátta s elnevette magát s megsúgta a szomszédjának s így sorra mindnyájan nevettünk e bohóságon. Désy (személy) a trónon ült, mint Perszival, (szerep) ette a méreg s mormogott, hogy ily nagy tragédiában mit tudnak nevetni Azonban szájról-szájra neki is megsúgták, hogy tekintsen csak Petőfi (személy) (információ)  kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából, hogy elfelejtette a szigorú szavakat, mellyel Perszival (szerep) elűzi magától Griseldist. (szerep) (információ)  Általános lett a nevetés s csaknem a kortinát le kellett ereszteni, hogy a szomorújátékot tovább is folytathassuki.« Petőfit (személy) (információ)  e cselekedetéért 5 frtra büntették, de ezt a jólelkű igazgatója elengedte. Kecskeméten (megye) egy őszi esős délután találkozott Jókaival (személy) (információ)  is. Petőfi (személy) (információ)  a már ismert katonaköpenyt viselte, Jókai (személy) (információ)  erről ráismert és így kiáltott fel: »Petrovits!« (személy) Mire Petőfi (személy) (információ)  így válaszolt: »Nem Petrovits, (személy) hanem — Petőfi!« (személy) (információ)  és mindjárt hozzátette, hogy ő most színész a helybeli társulatnál. A találkozás örömére Petőfi (személy) (információ)  másnap Jókai (személy) (információ)  vendége volt ebédre. Petőfi (személy) (információ)  csinos violaszín-frakkot vett fel sárga gombokkal, melyek mindegyikén más-más állatfej pompázott. Később lemásolta Jókai (személy) (információ)  »Zsidó fiú« (cím) (információ)  c. drámáját, amely akadémiai pályázatra volt szánva. Ezt azért vállalta el, mivel Jókai (személy) (információ)  pénzzel segítette és ellenszolgálat fejében az ő ismert gyöngybetűivel lemásolta a darabot. Március 23-án tartotta Petőfi (személy) (információ)  jutalom­estéjét. Ez alkalommal »Lear király«-ban (cím) (információ)  a bolondot játszotta, amelyben jelentős sikert ért el s Désy Zsigmond (személy) rendezője »össze-vissza csókolta«. Az estből 10 váltó­forintot kapott. Kecskeméten (megye) egy ízben megengedte az igazgatója , hogy saját versét szavalhassa;. A »Szatmári ólmos botok« (cím) (információ)  c. költeményével nagy hatást ért el. A diákság tomboló lelkesedéssel tüntetett mellette. Ez tetszett az igazgatójának is, aki most fizetésjavítást is igért. Most már lehetőség nyilt arra, hogy pecsenyéhez is jusson, mert Petőfi (személy) (információ)  eddigelé csak ritkán jutott ízes falatokhoz, Petőfi (személy) (információ)  kecskeméti (megye) színészkedése egyben a színlaphordással volt egybekötve, de ő ezt sem bánta meg, hiszen ez is kis hasznot hajtó mellékjövedelmet jelentett. Közben verselgetett s bár a cenzor nem engedte meg, hogy versei napvilágot lássanak, mégis megjelentette a verseket sokszorosítás útján. Ezt az érdekes epizódot Szilády Károly (személy) nyomdász így adja elő: »Bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú s jelentve, hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg egyik cédulahordozója, kezembe ad egy lap kéziratot azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki újévkor kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem: mit akar kinyomatni s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes »Disznótorban« (cím) címmel és Petőfi Sándor (személy) (információ)  aláírással. Mondám neki: magam viszem el a cenzorhoz s ha ez megengedi, szívesen kinyomatom az ő javára. Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanítószerzetnek főnöke: Sembera Kaláz József (személy) nevű tót (nemzetiség) ember volt, ki mindenre inkább alkalmas lehetett, mint elmeművek megbírálására, mert amint elolvasta a verset, egész indignációval mondá: »Micsoda bolondság már ez, hogy a világban töltelékek vagyunk?«... stb. ezt nem engedhetem meg, non admittitur!« ... Erre Petőfi (személy) (információ)  jópajtásai: Jókai, (személy) (információ)  Gyenes Pál (személy) (információ)  nekifeküdtek, ők másolgatták a verseket. Kecskeméti (megye) színészéletéből való az itt következő dokumentum, amely élénk világot vet az akkori idők viszonyaira: Kötelezvény. »Elismerem, hogy Vargáné asszonynak két heti koszt fejében 22 frt, mondom: huszonkét forinttal váltóban adós maradtam, melynek lefizetésére a következő husvéti hétre magamat okvetetlen kötelezem. Addigi is, míg a fönt nevezett summa kezéhez adatik, zálogban marad nála két pár fehér ruhám, két lajblim, egy trikó, egy pár csizma, egy törűklöző, egy aranyos rámájú kis tükör, melyeknek hozzám való szállítását a fönt nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem. Kecskeméten, (megye) április 7. napján, 1843. (időpont) — Petőfi Sándor, (személy) (információ)  színész.« Kecskeméten (megye) összesen tíz verset írt. Pozsonyban (megye) is megfordult a társulat. Itt nagy nyomorban élt, szerepet nem kapott, másolási munkákból tengődött. Állandó lakása sem volt, mert az országgyűlések tartama alatt borsós árakat kértek a lakásadók, tehát úgy segített a helyzetén, hogy a színházi öltözőben rendezkedett be. Ekkor mondta, hogy: »Ezek a színészek meg az oláhcigányok a legszabadabb emberek Magyarországban.« Később színészismerősei meghívását vette igénybe. Üres idejét ekkor is verselgetésre használta feL Pozsonyban (megye) majdnem német (nemzetiség) (információ)  színésszé lett, de Pokorny (személy) színigazgató az ajánlkozását visszautasította, mert Petőfi (személy) (információ)  magyaros kiejtéssel beszélte a német (nyelv) (információ)  nyelvet. Egyszer aztán megúnta a nyomorgást, felment Pestre (Budapest) és Vahot Imre (személy) (információ)  meghívására elfogadta a »Pesti Divatlap« (intézmény) (információ)  szerkesztését. Vahot (személy) (információ)  igen érdekesen írja le a költő-színész érkezését: »Egyszer csak egy mogorva, de jelentős, lelkesarcú fiatalember toppan a szobámba, borzas hajjal, világos-színű vagy inkább színehagyott kabát- és nadrágban s magastetejű fehér kalappal. Igazi vándor bolygó-lélek, a viszontagságos, hányt- vetett kalandoros élet sajátszerű bélyegével, éppen mint egy felhőből cseppent garaboncás deák« ... E szerint segédszerkesztő lett Petőfi, (személy) (információ)  amit egy gyönyörű versben is megénekelt. Címe: »Búcsú a színészélettől:« (cím) Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel, Hogy tiszta látkörét jövőmnek Sötét, nehéz köd lepte el. Eddigi Thália papja voltam, Most szerkesztő-segéd leszek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Szép élet a színészi élet, Ki megpróbálta: tudja jól, Bár ellene a balítélet Vak órjásának nyelve szól. Hogy én lelépek a színpadról, Szívem nagyon, nagyon beteg, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Igaz, hogy ottan a rózsának Sokkal nagyobb tövise van,; De oly rózsákat, mint ott nőnek, Máshol keresni hasztalan. Mindezt szivemben igazolják Két évi emlékezetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Mert nem lesz nekem már kalandom,. Pedig e nélkül e világ Előttem untató, kietlen, Egyalaku nagy pusztaság. Ki egy országot átfuték, most Egy kis szobában ülhetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! De sorsom egykor még azt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: »Eredj, ahonnan száműzélek, Légy, a mi voltál, légy színész!« Hát addig is, míg újra elzárt Menyországomba léphetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek!«„.. A szerkesztésért jó magyaros kosztot, szállást és havi 15 frtot kapott és ezenkívül minden versét külön díjazták;. De nyughatatlan természetével nem bírt. Megint csak elment vándorszínésznek. Egy hétig Debrecenben (megye) játszott, majd megjárta Diószeget, (megye) Székeyhidat. (megye) Éhesen, lesoványodva, nyomorúságosan került vissza Debrecenbe, (megye) kölcsön kellett kérnie, ha enni akart. Aztán megint nekivágott a falvaknak télvíz idején, mint vándorszínész. Nem is bírta a szervezete, tífuszba esett. Mikor felépült, vékony nyári ruhában, megint elment gyalog Debrecenbe. (megye) Itt már olyan kétségbesett állapotban volt, hogy Pákh Albert (személy) enni adott neki és lakni is meghívta magához. De ő nem akart terhére lenni, egy Fogas Józsefné (személy) nevű színházi jegyszedőnőnél bérelt lakást. Rideg szobájában csak egy ágy meg egy szalmaszék volt és a szokásos boglyakemence, hol rendszerint a verseit írta. A temetőbe az út az ő uccáján vezetett; a halotti ének behallatszott a szobájába, ekkor írta ezt a szép verset: »Temetésre szol az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki, már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb« ... Fellépett Debrecenben (megye) is ez idő tájt. De nyugtalan természete egy időre elvonta a színészettől, visszatért az irodalomhoz. Pesten (Budapest) 1845-ben (időpont) a Kerepesi-út 23.. számú házban lakott Szentpétery Zsigmond, (személy) (információ)  Egressy Gábor (személy) (információ)  és Béni, Szigeti József, (személy) (információ)  Udvarhelyi Miklós (személy) (információ)  és Sándor és Fáncsy Lajos (személy) (információ)  színészek, akik ugyanis Szentpéteryéknél (személy) (információ)  kosztoltak. (Szentpétery (személy) (információ)  anyja kitűnő főzőnő volt,.) Egy napon bejön Petőfi (személy) (információ)  is és itt meglátta Prielle Cornéliát, (személy) (információ)  aki szintén itt étkezett. A költő-színész pillanat alatt megszerette a nagy művésznőt. És odaszólt Egressyhez: (személy) (információ)  »Ki ez a kis leány ?« — Hát nem látod? A kis Nelly, — volt a válasz. Mikor Petőfi (személy) (információ)  elment, Egressy (személy) (információ)  azt kérdezte Prielletől, (személy) (információ)  hogy tetszik Petőfi? (személy) (információ)  Prielle (személy) (információ)  azt felelte, hogy sehogysem tetszik, mert nem öltözködik úgy, mint mások!. Ekkor már szerelmes volt Petőfi, (személy) (információ)  de nem a kis Nellybe, hanem Szendrey Júliába. (személy) (információ)  Már kosarat is kapott az öreg Szendreytől. (személy) (információ)  1846 (időpont) őszén Feleky Miklós (személy) (információ)  színigazgató működött a Nánássy Gábor-féle (személy) (információ)  debreceni (megye) színházban. Egy ízben a »Két pisztoly« (cím) (információ)  c. népszínmű került színre, melyben Prielle Cornélia (személy) (információ)  Lenkét (szerep) játszottál. Egy változás közben egyszerre vagy 60 lelkes diák Petőfit (személy) (információ)  éljenzi. Mielőtt az új felvonást elkezdték volna, Csöngei Dávid (személy) (információ)  — aki kitűnő gitározó volt és Bájkertit (szerep) játszotta — éppen színpadra akart lépni, de Prielle (személy) (információ)  odaszólt: — Ne menjen, szent Dávidom, kiki a maga módja szerint tisztelegjen a költőnek, amazok éljeneznek, maga gitározzon, én majd énekelek;. — Hogyan ? — kérdi Csöngei. (személy) (információ)  — Látja, most jön az a jelenetünk, midőn Lenkét felszólítják az éneklésre, tehát nekem azt fogják mondani: »Esedezünk baronessz, énekeljen egiy népdalt!« — Aztán »fel, fel, e vérző kebelrők dal helyett rákezdjük, hogy »A virágnak megtiltani nem lehet«. — És úgy is történt! A kitűnő ötlet leírhatatlan lelkesedést keltett. Petőfi (személy) (információ)  boldog ittasultságában felrohant a színpadra, akiket nem ismert, azoknak bemutatkozott és mindnyájához így szólt: »Barátaim, testvérek vagyunk az Úrban; köszönöm, hogy olyan szívesen fogadtok, higyjétek el, hogy ma mégis csak ti szereztétek nekem a legédesebb örömet!«,... Azután Priellehez fordulva így szólt: »Köszönöm, kisasszony, köszön nőm, még akkor is, ha azt kívánta tud­tomra adni, hogy a virág már azóta csak­ugyan kinyilt|.« '' 1 — Ki is nyilt, be is zárult, — volt a válasz. Mire Petőfi (személy) (információ)  ezt válaszolta: — No lám, ilyenek a leányok, szeretik affektálni, hogy a dér már fagy, pedig fogadom, még az sem érinthette olyan óvatosan, hamar elrejtőzött előle... A következő napon Debrecenben (megye) az a hír fogadta, hogy Szendrey Júlia (személy) (információ)  máshoz akar férjhez menni. Petőfi (személy) (információ)  dacos lelke felindulásában hirtelen tettre határozta el magát: megkérte a próbán Prielle (személy) (információ)  kezét. Egy este a »Lara hét fia« (cím) c. darabban Prielle (személy) (információ)  menyasszony-szerepet játszott; Petőfi (személy) (információ)  újra feljött a színpadra és azt mondta, hogy íme már kész is van a menyasszony. A harmadik felvonás után rohant Tóth Mihály (személy) (információ)  nevű paphoz, arra kiérve, hogy eskesse őket össze azonnalj. A református lelkész azonban diszpenzáció nélkül nem volt hajlandó őket azonnal összeadni;. Másnap a katholikus papnál is járt, mert vallásváltoztatásra is készen volt, de .itt is eredménytelen volt a buzgólkodása... Ugyanezen idő tájban történt, hogy Felekyt (személy) (információ)  felkereste s azt mondta: »Te, én holnap szavalni akarok!«;... És Felekynek (személy) (információ)  meg kellett ígérnie, hogy másnapra kiteszi a színlapra e két szót: Petőfi (személy) (információ)  szaval. Csakhogy ez nem volt könnyű dolog, mivel hatalmas úr volt a cenzor! Tehát előbb a cenzor beleegyezését is ki kellett kérni. Az engedélyt maga Petőfi akarta megszerezni. Elmegy tehát a cenzorhoz és se szó, se beszéd, ezzel áll elébe: »Uraságod a cenzor ?« — A cenzor mérges lesz a szokatlan hang hallatára. — Igenis, — mondja. — Kihez van szerencsém ? — Szerencséje van Petőfi Sándorhoz, (személy) (információ)  ki a mai előadáson szavalni akar, — volt a választ. — És mit akar szavalni uraságod, ha kérdenem szabad? — Kérdezni szabad, de nem mondom meg! — jelenti ki kereken a költő. Erre még ingerültebb lett a cenzor és így rivalt fel: »Nem mondja meg? Akkor nem szavalhat!« Erre Petőfi (személy) (információ)  faképnél hagyta az üresfejű cenzort;... Este természetesen zsúfolásig megtelt a színház. Tombolt a közönség és előhívják Petőfit. (személy) (információ)  Az ifjú költő a tapsot megköszönve jelenti, hogy nem szavalhat, mert (és itt a cenzorra mutatott) a cenzor nem engedi meg! »De eljön még ezen uraknak is a napja!« fejezte be beszédét Petőfi. (személy) (információ)  Erre zajos tüntetés következett, előadás után pedig vidám lakoma. A cenzor pedig hosszú orral távozott a színházból... ... Egressy Gábor (személy) (információ)  protekciója révén jutott hozzá, hogy álma teljesült és 1844. (időpont) okt. 12-én végre fellépett a Nemzeti Színházban, (intézmény) (információ)  a »Szökött katoná«-ban, (cím) (információ)  Gémessy (szerep) szerepében, még pedig Egressy (személy) (információ)  jutalomjátékára. A fellépés azonban nem sikerült. Egressy Gábor (személy) (információ)  így nyilatkozik e kudarcról: »Sándor elejétől végig bátran, kedélyesen játszott és ügyesen is mozgott, csupán hangja volt egy kissé fakó a sok dohányzástól. Hanem a vég jelenetben ezt kell mondania az illetőkre mutatva: »Ez itt a vőlegény, ez pedig a menyasszony« — és Sándor e szavakat mondván,, szórakozásból a leányt mutatta be vőlegényül, a fiút pedig menyasszonyul, mire a karzatról egy kis nevetés hallatszott. Sándor ez esetet a sors intésének vette s a színészi pályáról csakugyan végkép lemondott«.. ,... Lemondott tehát a pályáról, de hű maradt barátjához, Egressyhez, (személy) (információ)  kit 1847. (időpont) tavaszán Székesfehérvárra (megye) vendégszereplésére elkisérte; majd III. Richárd-járól (cím) magasztaló kritikát írt. De írt hozzá gyönyörű verset is, »Lear király« (cím) (információ)  előadása hatása alatt, melyben Egressy (személy) (információ)  elragadta őt művészetével. így kezdődik a vers: »Megénekellek!... de te léssz oka, Ha énekem tán szabadon nem szárnyal, Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek édes italával,.« ... Az álmodott nagy sikert mégis megkapta a színpadon, az ország első szín­színpadán: 1848 (időpont) március 15-én! Egressy Gábor (személy) (információ)  elszavalta a Nemzeti Színházban (intézmény) (információ)  lelkes közönség áhítatos figyelése mellett szívéből írt »Nemzeti da«-át, (cím) (információ)  a Talpra magyart! (cím) Az orkánszerű taps, a nemzet örömujjongása, a diadal boldogító perce kárpótlást nyújtott azért a tengernyi szenvedésért, amiből mint vándorszínésznek oly sokszor kellett kivennie a részét... (Erődi Jenő.) (személy) (információ)  szin_III.0562.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Petőfi Sándor színészélete címszóvég 30281 Szócikk: Petőfi Sándor színészélete Mi vezérelte őt a színészethez? A lelkesedés. Szerette a szabadságot, a függetlenséget, vonzotta a dicsőség varázsa: színésszé lett. 15 éves diák volt és már akkor lángra gyúlt a szíve: szerelmes volt a forró deszkákba. Ez időben járt Aszódon ytelepulesy aszód ytelepulesy Aszód ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy Balogh István yszemelynevy balogh istván yszemelynevy Balogh István yszemelynevy balogh yszemelynevy istván yszemelynevy yszemelynevy Balogh yszemelynevy István yszemelynevy ykodvegy és Gál Mihály yszemelynevy gál mihály yszemelynevy Gál Mihály yszemelynevy gál yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Gál yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy egyesített színtársulata, akiknek előadásait sűrűn látogatta az ifjú Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy és ezenközben — amint már diákoknál szokás — ő is szerelmes lett, még pedig egy Borcsa yszemelynevy borcsa yszemelynevy Borcsa yszemelynevy borcsa yszemelynevy yszemelynevy Borcsa yszemelynevy ykodvegy nevű színésznőbe. Az ábrándos ifjú hamarosan elhatározza ekkor, hogy színész lesz. Célja világos: »Közéjük állni és elmenni vélök, El, habár apámnak átka, Anyámnak könnyűi lesznek útitársam, Csakhogy szabad, csakhogy független legyek! Szándékát elő is adta az igazgatónak, aki azonban ürügyül iskolai bizonyítványt kért. Az ifjú költő erre beállított Koren yszemelynevy koren yszemelynevy Koren yszemelynevy koren yszemelynevy yszemelynevy Koren yszemelynevy ykodvegy nevű tanárához és megkérte, hogy adjon neki bizonyítványt, mert színész szeretne lenni. A tanár azonban sietett a diák apját felvilágosítani, aki persze csakhamar eltiltotta a fiát a színháztól. Erről 1845-ben így ír az Uti jegyzetek-ben: ycimy uti jegyzetek ycimy Uti jegyzetek ycimy uti ycimy jegyzetek ycimy ycimy Uti ycimy jegyzetek ycimy ykodvegy »Professzorom (Isten áldja meg őt!), jónak látta, tettbe menendő tervemet egy oly férfinak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt: a színészetet csodálatraméltóképpen való módon gyűlölni. Ezen ritka tulajdonu férfi történetesen éppen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik — a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak... hátamon és lelkem porsátorának egyéb részén«„.. De mit ér ilyenkor az apai szigor? Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy 1838 xevtizedx 1835 augusztus havában Selmecre ytelepulesy selmec ytelepulesy Selmec ymegyey hont megye ykodvegy került, ahol a német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy színielőadásokat látogatta. Pénzszűkében lévén, nem tellett még karzati jegyre sem, tehát új ötlethez folyamodott: eladogatta ruhadarabjait és nélkülözött, csakhogy álmait megvalósítsa: színielőadást látni! Termésszetesen rossz bizonyítványt kapott. A kis Petrovits yszemelynevy petrovits yszemelynevy Petrovits yszemelynevy petrovits yszemelynevy yszemelynevy Petrovits yszemelynevy ykodvegy erre elkeseredett és 1839. február 15-én gyalog nekivágott Pestnek, pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy azzal a szándékkal, hbgy beáll a Nemzeti Színházhoz yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy statisztának és majd idővel azután nagy színésszé fogyja magát kiképezni. Itt álnév mögé rejtőzött, felvette a Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy yszemelynevy Rónai yszemelynevy ykodvegy nevet, ezen néven szerepelt is mint statiszta, szerepkihordó és kisegítő kellékes. A színészek apró szolgálatokra használták fel, elküldözték ide-oda, sört és tormáskolbászt hordott, az asszonyságokat pedig előadás után lámpással hazakísérte s ő minden lealázó munkát is szívesen elvégezett, hisz most már ott volt a lámpák előtt! .. Hét hónapig volt a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy névtelen katonája s ki tudja, talán még továbbra is ott marad, ha a szigorú apa fel nem jön érte és el nem viszi;. így elkerült Sopronba, ytelepulesy sopron ytelepulesy Sopron ymegyey sopron megye ykodvegy ahol 1839 szeptember xtalanevtizedx 1845 6-án beállt katonának, innen Horvátországba ytelepulesy horvátország ytelepulesy Horvátország yorszagy Horvátország ykodvegy veti a sorsa. Két év után hazabocsátották és régi vágyát követve, megint csak felcsapott színésznek, Abday Sándor yszemelynevy abday sándor yszemelynevy Abday Sándor yszemelynevy abday yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Abday yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy karcagi ytelepulesy karcag ytelepulesy karcag ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy társulatánál. Abday yszemelynevy abday yszemelynevy Abday yszemelynevy abday yszemelynevy yszemelynevy Abday yszemelynevy ykodvegy visszaemlékezéseiben így ír Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy jelentkezéséről: »Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy katona­köpenyegben jött hozzám Karcagra, ytelepulesy karcag ytelepulesy Karcag ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy a színtársulatomnál öt hónapot töltött. De színésznek ügyetlen lévén, felvittem Pestre, pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy hol 50 írttal megajándékozva, egy ügyvédnek adtam át.« Pestről pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy a tolnamegyei ytelepulesy tolnamegye ytelepulesy tolnamegye ymegyey tolna megye ykodvegy Ozorára ytelepulesy ozora ytelepulesy Ozorá ymegyey tolna megye ykodvegy ment Petőfi, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy ahol Sepsy Károly yszemelynevy sepsy károly yszemelynevy Sepsy Károly yszemelynevy sepsy yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Sepsy yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy hattagú társulatához szerződött és itt is Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy yszemelynevy Rónai yszemelynevy ykodvegy néven játszott. A társulathoz való felvételét »Levél egy színész - barátomhoz« ycimy levél egy színész - barátomhoz ycimy Levél egy színész - barátomhoz ycimy levél ycimy egy ycimy színész ycimy - ycimy barátomhoz ycimy ycimy Levél ycimy egy ycimy színész ycimy - ycimy barátomho című versében így rajzolja: ... »Menék ebédre és ebéd után Beigtatának ünnepélyesen A társaságba, nem kutatva, mi Valék: diák-e, vagy csizmadia? Miásnap felléptem a Peleskei Nótárius-ban. ycimy peleskei nótárius ycimy Peleskei Nótárius ycimy peleskei ycimy nótárius ycimy ycimy Peleskei ycimy Nótárius ycimy ykodvegy Hősleg működém Három szerepben, minthogy összesen A társaságnak csak hat tagja volt.« Elképzelhető, hogy ily kis truppnál nem: lehetett Petőfinek yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy vajmi rózsás helyzete. Bizony ő is írta a színlapokát, mint annyi sok más kisjövedelmű színész (nyomdát még nem mindenütt ismertek akkoron a sötét vidéken!) és tisztogatta a színpadot, melyet felépíteni és lebontani is kellett; és jó, hogy így volt, hiszen azért külön díjazás járt. Ő neki kellett a kellékekről és bútorokról .gondoskodni, ha sorra került, jegyeket szedett, meg a kortinát is húzta, töltögette a lámpákat és a színpad díszítési munkájában is részt vett. E kis társulattal járt Cece ytelepulesy cece ytelepulesy Cece ymegyey fejér megye ykodvegy községben, Szilasbalháson, ytelepulesy szilasbalhás ytelepulesy Szilasbalhás ymegyey veszprém megye ykodvegy Simontornyán, ytelepulesy simontornya ytelepulesy Simontornyá ymegyey tolna megye ykodvegy Szegszárdon, ytelepulesy szegszárd ytelepulesy Szegszárd ymegyey tolna megye ykodvegy Sárbogárdon, ytelepulesy sárbogárd ytelepulesy Sárbogárd ymegyey fejér megye ykodvegy szóval olyan helyeken, ahol ma is csak egészen kis vidéki társulatok fordulnak meg. És mikor például Sárbogárdra ytelepulesy sárbogárd ytelepulesy Sárbogárd ymegyey fejér megye ykodvegy értek, közel volt az egész hatalmas trupp az éhen háláshoz. A romantikus élet gyönyöre azonban nem tartott sokáig, mert Mohácson ytelepulesy mohács ytelepulesy Mohács ymegyey baranya megye ykodvegy nem pártolta őket a közönség s így kénytelenek voltak a szélrózsa minden irányába eloszlani. Ekkor Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy búcsút mond a színészetnek, de föltette magában: »ha Isten segít, nem örökre!«.. Ez időben is sokat koplalt szegény, de azért örömest tűrt mindent. Csak az fájt lelkének, hogy színésztársaiban egyetlen szikrája sem volt a művészetnek. Orlayhoz yszemelynevy orlay yszemelynevy Orlay yszemelynevy orlay yszemelynevy yszemelynevy Orlay yszemelynevy ykodvegy írt egyik levelében keserűen panaszolja, hogy: »e színészsöpredék (a Sepsy Károly yszemelynevy sepsy károly yszemelynevy Sepsy Károly yszemelynevy sepsy yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Sepsy yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy társulatát értve) majdnem merőben lelketlen fajankókból áll, akiknek a művészet fenségéről még csak fogalmuk sincs!«— Szomorú napjait egyszer egy derűs epizód vidította föl. Ugyanis Szegszárdon, ytelepulesy szegszárd ytelepulesy Szegszárd ymegyey tolna megye ykodvegy midőn mint színlapkihordó járt házról-házra, becsengetett Augusz Antal yszemelynevy augusz antal yszemelynevy Augusz Antal yszemelynevy augusz yszemelynevy antal yszemelynevy yszemelynevy Augusz yszemelynevy Antal yszemelynevy ykodvegy birtokos portájára is, ahol fáradságát »egy ezüst tallérral« honorálták;. Ez éppen. kapóra jött, mert régi terve volt felszedni, a sátorfáját és tovább menni. Kis időre Pápára ytelepulesy pápa ytelepulesy Pápá ymegyey veszprém megye ykodvegy visszatért az iskola padjaiba, de már szeptember havában harmadszor is felcsapott színésznek, Demény Dániel, yszemelynevy demény dániel yszemelynevy Demény Dániel yszemelynevy demény yszemelynevy dániel yszemelynevy yszemelynevy Demény yszemelynevy Dániel yszemelynevy ykodvegy majd Cséhfalvy Antal yszemelynevy cséhfalvy antal yszemelynevy Cséhfalvy Antal yszemelynevy cséhfalvy yszemelynevy antal yszemelynevy yszemelynevy Cséhfalvy yszemelynevy Antal yszemelynevy ykodvegy társulatához szerződik. Koplalt, nyomorgott. De a sok szenvedés még mindig nem törte meg ambícióját, sőt mindjobban megkedvelte a festett világ tarkaságát, a falusi vándoréletet. A következő igazgatója, Kétszery József yszemelynevy kétszery józsef yszemelynevy Kétszery József yszemelynevy kétszery yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Kétszery yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy volt, akinél szintén kis fizetése lévén, szerepírást is vállalt. Ezért a mellékfoglalkozásért azon időben csak 1 frt járt, de a szűkös viszonyok mellett az is jól esett a vándor­színésznek. (A Petőfi-Házban yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy ez időből őriznek egy szerepet, melynek ez a címe: »Zolky, a vén diák«, ycimy zolky, a vén diák ycimy Zolky, a vén diák ycimy zolky, ycimy a ycimy vén ycimy diák ycimy ycimy Zolky, ycimy a ycimy vén ycimy diák ycimy ykodvegy dráma 2 felvonásban, írta Maltitz, yszemelynevy maltitz yszemelynevy Maltitz yszemelynevy maltitz yszemelynevy yszemelynevy Maltitz yszemelynevy ykodvegy fordította Havi Mihály. yszemelynevy havi mihály yszemelynevy Havi Mihály yszemelynevy havi yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Havi yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy Másolta: Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy yszemelynevy Rónai yszemelynevy ykodvegy színész, 1841. xevtizedx 1845 Földváron, xtalanevtizedx 1855 xtalanevtizedx 1865 ytelepulesy földvár ytelepulesy Földvár ymegyey békés megye ykodvegy Kétszery yszemelynevy kétszery yszemelynevy Kétszery yszemelynevy kétszery yszemelynevy yszemelynevy Kétszery yszemelynevy ykodvegy igazgató erre a szerepre ezeket az érdekes sorokat jegyezte föl: »Becsületemre állítom, hogy a fenti időben Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy nálam Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy Rónai yszemelynevy rónai yszemelynevy yszemelynevy Rónai yszemelynevy ykodvegy név alatt társaságom tagja volt és hogy ezen darabot ő másolta.« Kétszerynél yszemelynevy kétszery yszemelynevy Kétszery yszemelynevy kétszery yszemelynevy yszemelynevy Kétszery yszemelynevy ykodvegy se volt sokáig maradása. A következő igazgatója Baky Gábor yszemelynevy baky gábor yszemelynevy Baky Gábor yszemelynevy baky yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Baky yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy lett, akinek »társulata« leginkább családtagjaiból rekrutálódott. Ezt is otthagyta és gyalogosan nekiindult az országútnak Székesfehérvár ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy Székesfehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy felé, ahol Szabó József yszemelynevy szabó józsef yszemelynevy Szabó József yszemelynevy szabó yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szabó yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy jónevű igazgató állomásozott. A társulatnál Petőfinek yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy volt egy kunsági barátja, Szuper Károly. yszemelynevy szuper károly yszemelynevy Szuper Károly yszemelynevy szuper yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Szuper yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy Őt kérte fel, hogy ajánlaná az igazgató figyelmébe, szerződtetés céljából. Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy yszemelynevy Szuper yszemelynevy ykodvegy ezt így örökíti meg híres naplójában: »A napokban érkezett hozzánk egy pápai ytelepulesy pápa ytelepulesy pápa ymegyey veszprém megye ykodvegy diák, ki minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, ytelepulesy félegyház ytelepulesy félegyház ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy a nagy költő ugyanis sokszor azt mondotta, hogy Félegyházán ytelepulesy félegyháza ytelepulesy Félegyházá ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy született engem keresett föl, hogy mint földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísérlette egyszer Csehfalvi yszemelynevy csehfalvi yszemelynevy Csehfalvi yszemelynevy csehfalvi yszemelynevy yszemelynevy Csehfalvi yszemelynevy ykodvegy társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön késszéggel ajánlottam közbenjárásomat s fel is vétettem a társulathoz.« Eszerint Petőfit yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy csakugyan szerződtette a fehérvári ytelepulesy fehérvár ytelepulesy fehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy direktor s a színlapon Borostyán Sándor yszemelynevy borostyán sándor yszemelynevy Borostyán Sándor yszemelynevy borostyán yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Borostyán yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy néven szerepeltette. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy november 10-én első szerepét játszotta az ősi koronázó városban a »Párisi naplopó« ycimy párisi naplopó ycimy Párisi naplopó ycimy párisi ycimy naplopó ycimy ycimy Párisi ycimy naplopó ycimy ykodvegy című vígijátékban; a második inast osztotta rá az igazgatója. Csak pár szóból áll a színészettörténeti szempontból is érdekes szerep, melynek szövege így hangzik: — vessétek ki! (Józsefet visszatartja). »De mikor mondom neki, nem szabad bejönni!« — Sok gyönyörűséges cseléd. — (Felkacag.) Ha-ha-ha! — Bátorságom különös lábon áll. — (Inasok el.) Mint ebből is kiviláglik, kurta szerepecske volt az első szerep, de azért Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy ennek is megörült, úgyannyira, hogy ezt a históriai tényt azonnal meg is énekelte az »Első szerepem« ycimy első szerepem ycimy Első szerepem ycimy első ycimy szerepem ycimy ycimy Első ycimy szerepem ycimy ykodvegy című versében, melyben keserűen említi: »Színésszé lettem.Megkapám Az első szerepet, S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepben jóízűen S szívemből nevetők, Pályámon óh, úgyis tudom Leend sok sírni még.« E ténnyel ellentétben érdekesnek tartom kutatásaim alapján egiy másik nevezetes eseményt megörökíteni. Ugyanis Némethy György yszemelynevy némethy györgy yszemelynevy Némethy György yszemelynevy némethy yszemelynevy györgy yszemelynevy yszemelynevy Némethy yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy aggszínész, a »Pesti Napló« yintezmenyy pesti napló yintezmenyy Pesti Na yintezmenyy pesti yintezmenyy napló yintezmenyy yintezmenyy Pesti yintezmenyy Na yintezmenyy ykodvegy 1882.. xevtizedx 1885 évi 245. számában visszaemlékezéseiben azt írja, hogy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy székesfehérvári ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy székesfehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy debüje a »Bársony cipő« ycimy bársony cipő ycimy Bársony cipő ycimy bársony ycimy cipő ycimy ycimy Bársony ycimy cipő ycimy ykodvegy című regényes vitézi játékban folyt le, még pedig trikós szerepben s »vékony, kissé igörbe lábszáraival kissé furcsán nézett ki s csak fejét hordá oly magasan, mintha az egész világi őt uralná«;... A jelzett darab címlapja így szólt: »Bársony cipő vagy Greifen Stein vára« ycimy bársony cipő vagy greifen stein vára ycimy Bársony cipő vagy Greifen Stein vára ycimy bársony ycimy cipő ycimy vagy ycimy greifen ycimy stein ycimy vára ycimy ycimy Bársony ycimy cipő ycimy vagy c. Lovagi néző játék 5 felvonásban. Pichler Karolina yszemelynevy pichler karolina yszemelynevy Pichler Karolina yszemelynevy pichler yszemelynevy karolina yszemelynevy yszemelynevy Pichler yszemelynevy Karolina yszemelynevy ykodvegy regéje után Zulima. yszerepy zulima yszerepy Zulima yszerepy zulima yszerepy yszerepy Zulima yszerepy ykodvegy Előjátékkal szabadon kidolgozta Birch-Pfeiffer Charlotta. yszemelynevy birch-pfeiffer charlotta yszemelynevy Birch-Pfeiffer Charlotta yszemelynevy birch-pfeiffer yszemelynevy charlotta yszemelynevy yszemelynevy Birch-Pfeiffer yszemelynevy Charlotta yszemelyn Fordította Ttes Deáky Filep Sámuel yszemelynevy ttes deáky filep sámuel yszemelynevy Ttes Deáky Filep Sámuel yszemelynevy ttes yszemelynevy deáky yszemelynevy filep yszemelynevy sámuel yszemelynevy yszemelynevy Ttes yszemelynevy Deáky ur Kolozsváron.« ytelepulesy kolozsvár ytelepulesy Kolozsvár ymegyey kolozs megye ykodvegy Székesfehérvárott ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy Székesfehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy Homonnai, yszemelynevy homonnai yszemelynevy Homonnai yszemelynevy homonnai yszemelynevy yszemelynevy Homonnai yszemelynevy ykodvegy Borostyán, yszemelynevy borostyán yszemelynevy Borostyán yszemelynevy borostyán yszemelynevy yszemelynevy Borostyán yszemelynevy ykodvegy Sajó, yszemelynevy sajó yszemelynevy Sajó yszemelynevy sajó yszemelynevy yszemelynevy Sajó yszemelynevy ykodvegy Pönögei yszemelynevy pönögei yszemelynevy Pönögei yszemelynevy pönögei yszemelynevy yszemelynevy Pönögei yszemelynevy ykodvegy és Dalma yszemelynevy dalma yszemelynevy Dalma yszemelynevy dalma yszemelynevy yszemelynevy Dalma yszemelynevy ykodvegy név alatt színészkedett Petőfi. yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy De nem sok eredménnyel. Ugyanis Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy külső megjelenése nem volt színpadra való. Hangja nem volt csengő, nem is volt erős, pedig azon időben, amikor a színfalhasogatás még divatozott a vidéken, a »nagy hangot« szinte megkövetelte a publikum. Fizetéséről is csak keveset mondhatunk. 28 forintot kapott mindössze, ezt is úgynevezett proporcióra. Ebből persze sem étkezésre, sem fűtésre nem sok tellett és Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy gyakran ment át Szuperhez yszemelynevy szuper yszemelynevy Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy yszemelynevy Szuper yszemelynevy ykodvegy melegedni. Egy ízben vacsora után »Disznótorban« ycimy disznótorban ycimy Disznótorban ycimy disznótorban ycimy ycimy Disznótorban ycimy ykodvegy c. humoros versét szavalta el, amelyen jól mulattak. Mert közben szorgalmasan verselgetett is (1842. xevtizedx 1845 május 22-én »Borozó« ycimy borozó ycimy Borozó ycimy borozó ycimy ycimy Borozó ycimy ykodvegy című versét már az Athenaeum yintezmenyy athenaeum yintezmenyy Athenaeu yintezmenyy athenaeum yintezmenyy yintezmenyy Athenaeu yintezmenyy ykodvegy is közölte), sokat olvasott, sokat tanult, önerejéből képezte mágiát. Már ekkor eredetiben olvasta Shakespearet, yszemelynevy shakespeare yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy shakespeare yszemelynevy yszemelynevy Shakespeare yszemelynevy ykodvegy megtanult franciául ynyelvy francia ynyelvy franciá ynyelvy francia ynyelvy ynyelvy franciá ynyelvy ykodvegy és még a rendezőjét is kioktatta, ha az idegen szavakat nem tudta helyesen kiejteni. Megyerit yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy a »Tintás üveg« ycimy tintás üveg ycimy Tintás üveg ycimy tintás ycimy üveg ycimy ycimy Tintás ycimy üveg ycimy ykodvegy c. ismert humoros versében ekkortájt énekelte meg: »Vándorszínészkorában Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy Megyeri yszemelynevy megyeri yszemelynevy yszemelynevy Megyeri yszemelynevy ykodvegy (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté mint más, a színlapot S kapott ezért Vagy öt forintnyi bért, Amint mondám, Vagy öt forintnyi bért«.. Ebbe az időbe esik az is, hogy véglegesen a Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy nevet választottal. Fehérvári ytelepulesy fehérvár ytelepulesy Fehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy lakása a színház mögötti kis uccában, ma Szent István ucca és Petőfi ucca sarkán, a Magyar György-féle yszemelynevy magyar györgy yszemelynevy Magyar György yszemelynevy magyar yszemelynevy györgy yszemelynevy yszemelynevy Magyar yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy házban volt, ahol Némethy György yszemelynevy némethy györgy yszemelynevy Némethy György yszemelynevy némethy yszemelynevy györgy yszemelynevy yszemelynevy Némethy yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy nevű színésszel közösen bérelt szobát. Közös ágyukért két-két váltó-forintot fizettek havonként. A házon most is ott áll az emléktábla ezzel a szöveggel: Itt lakott vándorszínész korában PETŐFI yszemelynevy petőfi yszemelynevy PETŐFI yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy PETŐFI yszemelynevy ykodvegy 1842. nov. 9. — 1843. jan. 10. Ezidőszerint mozi van Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy hajdani lakóhelyén. Egy ízben a súgó beteg lett és őt kérték fel, hogy a súgót helyettesítse. A büszke Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy megharagudott erre. Próba után durcásan ment haza, este nem is vacsorázott, pedig csak átmenetileg bízták rá ezt a tisztséget, míg Görbe Ferdinánd, yszemelynevy görbe ferdinánd yszemelynevy Görbe Ferdinánd yszemelynevy görbe yszemelynevy ferdinánd yszemelynevy yszemelynevy Görbe yszemelynevy Ferdinánd yszemelynevy ykodvegy a súgó ismét jobban nem lett. Haragjában »A súgó« ycimy a súgó ycimy A súgó ycimy a ycimy súgó ycimy ycimy A ycimy súgó ycimy ykodvegy címmel tíz strófás költeményt írt, abba öntötte ki mérgét. Amint ennek híre ment a társulatnál, maga a direktor, Szabó József, yszemelynevy szabó józsef yszemelynevy Szabó József yszemelynevy szabó yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szabó yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy felvilágosította, hogy csak helyettesítés miatt használták súgásra. Mire Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy is megbékélt, örömében pedig eltépte az új költeményt. A társulat azonban nemsokára feloszlott és Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy is különvált. 1843. jan. 9-én még Székesfehérvárott ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy Székesfehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy játszott, 11-én pedig Kecskemét ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy felé indult. És most átadjuk a szót az öreg Szupernek, yszemelynevy szuper yszemelynevy Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy yszemelynevy Szuper yszemelynevy ykodvegy ki a naplójában így emlékezik meg erről az utazásról: »Három napig utaztunk Fehérvárról ytelepulesy fehérvár ytelepulesy Fehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy Kecskemétre; ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy hiába, tél van és jól föl kellett pakkolnunk a podgyászból. Velem, családomon kívül, még Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy és Körmendi Lina yszemelynevy körmendi lina yszemelynevy Körmendi Lina yszemelynevy körmendi yszemelynevy lina yszemelynevy yszemelynevy Körmendi yszemelynevy Lina yszemelynevy ykodvegy utazott egy szekéren. Első nap Pentelére ytelepulesy pentele ytelepulesy Pentelé ymegyey fejér megye ykodvegy értünk s eddig még csak tűrhető volt utunk Fehérmegyében, ytelepulesy fehérmegye ytelepulesy Fehérmegyé ymegyey fejér megye ykodvegy de tegnap átkelvén a Dunán, feneketlen sáron és homokon keresztül vergődtünk nagy nehezen. A fiatalság azonban vígan utazott és egész úton dalolt. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy is becsípvén egy kissé a dunai révnél és meglátván Szalkaszentmártonnál ytelepulesy szalkaszentmárton ytelepulesy Szalkaszentmárton ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy a Dunaparton a csárdát, hol apja korcsmáros volt, olyan enthuziaszmuszba jött a kocsin, hogy nem lehetett vele boldogulni. Dalolt, káromkodott, mindent tett örömében. Nőm fölkérte Petőfit, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy hogy ne káromkodjék olyan nagyon, mert bizony megveri az Isten, s még feldőlünk, pedig kis gyermekünk is velünk van a kocsin. Inkább menjen — úgymond — más kocsira, ahol nincsenek nők és gyermekek. Ő aztán el is ment nagy dühösen a nőtlen emberek kocsijára. No, volt ott aztán danolás,. kiabálás s midőn az enthuziaszmusz tetőpontjára ért, amidőn a Rákóczi ­ induló ycimy rákóczi ­ induló ycimy Rákóczi ­ induló ycimy rákóczi ycimy ­ ycimy induló ycimy ycimy Rákóczi ycimy ­ ycimy induló ycimy ykodvegy ezen strófáját énekelték a legdühösebben: »és ha rája harc, vihar dúl, síkra szólít bajnokot«, kocsijuk egyszerre felborult. Nőm szentül hitte, hogy Petőfit yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy veri az Isten, amiért oly szörnyen káromkodik, — úgymond — jó, hogy tőlünk elment, mert mi fordulhattunk volna fel. Éjjelre aztán Szabadszállásra ytelepulesy szabadszállás ytelepulesy Szabadszállás ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy s így Kunföldre ytelepulesy kunföld ytelepulesy Kunföld ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy jutottunk. Itt aztán én is együtt mulattam Petőfivel, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy annak örömére, hogy most már Kunságban, ytelepulesy kunság ytelepulesy Kunság ymegyey jász-nagy-kun-szolnok megye ykodvegy azaz: otthon vagyunk !« Kecskeméten ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy szintén Némethy György yszemelynevy némethy györgy yszemelynevy Némethy György yszemelynevy némethy yszemelynevy györgy yszemelynevy yszemelynevy Némethy yszemelynevy György yszemelynevy ykodvegy volt a lakótársa; egy Dudásné yszemelynevy dudásne yszemelynevy Dudásné yszemelynevy dudásne yszemelynevy yszemelynevy Dudásné yszemelynevy ykodvegy nevű parasztasszonynál laktak. Az egyablakú kis szobában egyetlen ágy, fiókos szekrény, festett asztal, két szék volt az egész bútorzat. De nem hiányzott az íróasztal sem, ezt a buboskemence patkája helyettesítette, ott írta a verseit, amelyeket már közöltek a lapok. Kecskeméten ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy egy érdekes epizód történt vele, amit Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy Szuper yszemelynevy szuper yszemelynevy yszemelynevy Szuper yszemelynevy ykodvegy így ismertet: »Február 8. Este sógoromat a színházba vittem s Griseldist ycimy griseldis ycimy Griseldis ycimy griseldis ycimy ycimy Griseldis ycimy ykodvegy adtuk, amelyben oly komédiát csinált Petőfi, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy hogy a játék majdnem megakadt. Statisztának volt öltözve s épen nem jutott neki spádé. Hiába követelte a szabótól, hogy adjon neki kardot, mert ő kard nélkül nem lép színpadra, nem jutott neki. Hogy hát kardtartója üresen ne fityegjen az oldalán, egy bunkósbotot dugott belé Petőfi, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy mit talán a közönség észre sem vett volna, miután a bot nem volt hosszabb, mint egy kard s egyenes volt, mint a spádé. Azonban a mellette levő vazall meglátta s elnevette magát s megsúgta a szomszédjának s így sorra mindnyájan nevettünk e bohóságon. Désy yszemelynevy désy yszemelynevy Désy yszemelynevy désy yszemelynevy yszemelynevy Désy yszemelynevy ykodvegy a trónon ült, mint Perszival, yszerepy perszival yszerepy Perszival yszerepy perszival yszerepy yszerepy Perszival yszerepy ykodvegy ette a méreg s mormogott, hogy ily nagy tragédiában mit tudnak nevetni Azonban szájról-szájra neki is megsúgták, hogy tekintsen csak Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából, hogy elfelejtette a szigorú szavakat, mellyel Perszival yszerepy perszival yszerepy Perszival yszerepy perszival yszerepy yszerepy Perszival yszerepy ykodvegy elűzi magától Griseldist. yszerepy griseldis yszerepy Griseldis yszerepy griseldis yszerepy yszerepy Griseldis yszerepy ykodvegy Általános lett a nevetés s csaknem a kortinát le kellett ereszteni, hogy a szomorújátékot tovább is folytathassuki.« Petőfit yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy e cselekedetéért 5 frtra büntették, de ezt a jólelkű igazgatója elengedte. Kecskeméten ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy egy őszi esős délután találkozott Jókaival yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy is. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy a már ismert katonaköpenyt viselte, Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy erről ráismert és így kiáltott fel: »Petrovits!« yszemelynevy petrovits yszemelynevy Petrovits yszemelynevy petrovits yszemelynevy yszemelynevy Petrovits yszemelynevy ykodvegy Mire Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy így válaszolt: »Nem Petrovits, yszemelynevy petrovits yszemelynevy Petrovits yszemelynevy petrovits yszemelynevy yszemelynevy Petrovits yszemelynevy ykodvegy hanem — Petőfi!« yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy és mindjárt hozzátette, hogy ő most színész a helybeli társulatnál. A találkozás örömére Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy másnap Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy vendége volt ebédre. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy csinos violaszín-frakkot vett fel sárga gombokkal, melyek mindegyikén más-más állatfej pompázott. Később lemásolta Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy »Zsidó fiú« ycimy zsidó fiú ycimy Zsidó fiú ycimy zsidó ycimy fiú ycimy ycimy Zsidó ycimy fiú ycimy ykodvegy c. drámáját, amely akadémiai pályázatra volt szánva. Ezt azért vállalta el, mivel Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy pénzzel segítette és ellenszolgálat fejében az ő ismert gyöngybetűivel lemásolta a darabot. Március 23-án tartotta Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy jutalom­estéjét. Ez alkalommal »Lear király«-ban ycimy lear király ycimy Lear király ycimy lear ycimy király ycimy ycimy Lear ycimy király ycimy ykodvegy a bolondot játszotta, amelyben jelentős sikert ért el s Désy Zsigmond yszemelynevy désy zsigmond yszemelynevy Désy Zsigmond yszemelynevy désy yszemelynevy zsigmond yszemelynevy yszemelynevy Désy yszemelynevy Zsigmond yszemelynevy ykodvegy rendezője »össze-vissza csókolta«. Az estből 10 váltó­forintot kapott. Kecskeméten ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy egy ízben megengedte az igazgatója , hogy saját versét szavalhassa;. A »Szatmári ólmos botok« ycimy szatmári ólmos botok ycimy Szatmári ólmos botok ycimy szatmári ycimy ólmos ycimy botok ycimy ycimy Szatmári ycimy ólmos ycimy botok ycimy ykodvegy c. költeményével nagy hatást ért el. A diákság tomboló lelkesedéssel tüntetett mellette. Ez tetszett az igazgatójának is, aki most fizetésjavítást is igért. Most már lehetőség nyilt arra, hogy pecsenyéhez is jusson, mert Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy eddigelé csak ritkán jutott ízes falatokhoz, Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy kecskeméti ytelepulesy kecskemét ytelepulesy kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy színészkedése egyben a színlaphordással volt egybekötve, de ő ezt sem bánta meg, hiszen ez is kis hasznot hajtó mellékjövedelmet jelentett. Közben verselgetett s bár a cenzor nem engedte meg, hogy versei napvilágot lássanak, mégis megjelentette a verseket sokszorosítás útján. Ezt az érdekes epizódot Szilády Károly yszemelynevy szilády károly yszemelynevy Szilády Károly yszemelynevy szilády yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Szilády yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy nyomdász így adja elő: »Bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú s jelentve, hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg egyik cédulahordozója, kezembe ad egy lap kéziratot azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki újévkor kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem: mit akar kinyomatni s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes »Disznótorban« ycimy disznótorban ycimy Disznótorban ycimy disznótorban ycimy ycimy Disznótorban ycimy ykodvegy címmel és Petőfi Sándor yszemelynevy petőfi sándor yszemelynevy Petőfi Sándor yszemelynevy petőfi yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy aláírással. Mondám neki: magam viszem el a cenzorhoz s ha ez megengedi, szívesen kinyomatom az ő javára. Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanítószerzetnek főnöke: Sembera Kaláz József yszemelynevy sembera kaláz józsef yszemelynevy Sembera Kaláz József yszemelynevy sembera yszemelynevy kaláz yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Sembera yszemelynevy Kaláz yszemelynevy József nevű tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy tót ynemzetisegy ynemzetisegy tót ynemzetisegy ykodvegy ember volt, ki mindenre inkább alkalmas lehetett, mint elmeművek megbírálására, mert amint elolvasta a verset, egész indignációval mondá: »Micsoda bolondság már ez, hogy a világban töltelékek vagyunk?«... stb. ezt nem engedhetem meg, non admittitur!« ... Erre Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy jópajtásai: Jókai, yszemelynevy jókai yszemelynevy Jókai yszemelynevy jókai yszemelynevy yszemelynevy Jókai yszemelynevy ykodvegy Gyenes Pál yszemelynevy gyenes pál yszemelynevy Gyenes Pál yszemelynevy gyenes yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Gyenes yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy nekifeküdtek, ők másolgatták a verseket. Kecskeméti ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy színészéletéből való az itt következő dokumentum, amely élénk világot vet az akkori idők viszonyaira: Kötelezvény. »Elismerem, hogy Vargáné asszonynak két heti koszt fejében 22 frt, mondom: huszonkét forinttal váltóban adós maradtam, melynek lefizetésére a következő husvéti hétre magamat okvetetlen kötelezem. Addigi is, míg a fönt nevezett summa kezéhez adatik, zálogban marad nála két pár fehér ruhám, két lajblim, egy trikó, egy pár csizma, egy törűklöző, egy aranyos rámájú kis tükör, melyeknek hozzám való szállítását a fönt nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem. Kecskeméten, ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy április 7. napján, 1843. — Petőfi Sándor, yszemelynevy petőfi sándor yszemelynevy Petőfi Sándor yszemelynevy petőfi yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy színész.« Kecskeméten ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy összesen tíz verset írt. Pozsonyban ytelepulesy pozsony ytelepulesy Pozsony ymegyey pozsony megye ykodvegy is megfordult a társulat. Itt nagy nyomorban élt, szerepet nem kapott, másolási munkákból tengődött. Állandó lakása sem volt, mert az országgyűlések tartama alatt borsós árakat kértek a lakásadók, tehát úgy segített a helyzetén, hogy a színházi öltözőben rendezkedett be. Ekkor mondta, hogy: »Ezek a színészek meg az oláhcigányok a legszabadabb emberek Magyarországban.« Később színészismerősei meghívását vette igénybe. Üres idejét ekkor is verselgetésre használta feL Pozsonyban ytelepulesy pozsony ytelepulesy Pozsony ymegyey pozsony megye ykodvegy majdnem német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy színésszé lett, de Pokorny yszemelynevy pokorny yszemelynevy Pokorny yszemelynevy pokorny yszemelynevy yszemelynevy Pokorny yszemelynevy ykodvegy színigazgató az ajánlkozását visszautasította, mert Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy magyaros kiejtéssel beszélte a német ynyelvy német ynyelvy német ynyelvy német ynyelvy ynyelvy német ynyelvy ykodvegy nyelvet. Egyszer aztán megúnta a nyomorgást, felment Pestre pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy és Vahot Imre yszemelynevy vahot imre yszemelynevy Vahot Imre yszemelynevy vahot yszemelynevy imre yszemelynevy yszemelynevy Vahot yszemelynevy Imre yszemelynevy ykodvegy meghívására elfogadta a »Pesti Divatlap« yintezmenyy pesti divatlap yintezmenyy Pesti Di yintezmenyy pesti yintezmenyy divatlap yintezmenyy yintezmenyy Pesti yintezmenyy Di yintezmenyy ykodvegy szerkesztését. Vahot yszemelynevy vahot yszemelynevy Vahot yszemelynevy vahot yszemelynevy yszemelynevy Vahot yszemelynevy ykodvegy igen érdekesen írja le a költő-színész érkezését: »Egyszer csak egy mogorva, de jelentős, lelkesarcú fiatalember toppan a szobámba, borzas hajjal, világos-színű vagy inkább színehagyott kabát- és nadrágban s magastetejű fehér kalappal. Igazi vándor bolygó-lélek, a viszontagságos, hányt- vetett kalandoros élet sajátszerű bélyegével, éppen mint egy felhőből cseppent garaboncás deák« ... E szerint segédszerkesztő lett Petőfi, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy amit egy gyönyörű versben is megénekelt. Címe: »Búcsú a színészélettől:« ycimy búcsú a színészélettől ycimy Búcsú a színészélettől ycimy búcsú ycimy a ycimy színészélettől ycimy ycimy Búcsú ycimy a ycimy színészélettől ycimy ykodvegy Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel, Hogy tiszta látkörét jövőmnek Sötét, nehéz köd lepte el. Eddigi Thália papja voltam, Most szerkesztő-segéd leszek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Szép élet a színészi élet, Ki megpróbálta: tudja jól, Bár ellene a balítélet Vak órjásának nyelve szól. Hogy én lelépek a színpadról, Szívem nagyon, nagyon beteg, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Igaz, hogy ottan a rózsának Sokkal nagyobb tövise van,; De oly rózsákat, mint ott nőnek, Máshol keresni hasztalan. Mindezt szivemben igazolják Két évi emlékezetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Mert nem lesz nekem már kalandom,. Pedig e nélkül e világ Előttem untató, kietlen, Egyalaku nagy pusztaság. Ki egy országot átfuték, most Egy kis szobában ülhetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! De sorsom egykor még azt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: »Eredj, ahonnan száműzélek, Légy, a mi voltál, légy színész!« Hát addig is, míg újra elzárt Menyországomba léphetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek!«„.. A szerkesztésért jó magyaros kosztot, szállást és havi 15 frtot kapott és ezenkívül minden versét külön díjazták;. De nyughatatlan természetével nem bírt. Megint csak elment vándorszínésznek. Egy hétig Debrecenben ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy játszott, majd megjárta Diószeget, ytelepulesy diószeg ytelepulesy Diószeg ymegyey bihar megye ykodvegy Székeyhidat. ytelepulesy székelyhid ytelepulesy Székeyhid ymegyey bihar megye ykodvegy Éhesen, lesoványodva, nyomorúságosan került vissza Debrecenbe, ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy kölcsön kellett kérnie, ha enni akart. Aztán megint nekivágott a falvaknak télvíz idején, mint vándorszínész. Nem is bírta a szervezete, tífuszba esett. Mikor felépült, vékony nyári ruhában, megint elment gyalog Debrecenbe. ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy Itt már olyan kétségbesett állapotban volt, hogy Pákh Albert yszemelynevy pákh albert yszemelynevy Pákh Albert yszemelynevy pákh yszemelynevy albert yszemelynevy yszemelynevy Pákh yszemelynevy Albert yszemelynevy ykodvegy enni adott neki és lakni is meghívta magához. De ő nem akart terhére lenni, egy Fogas Józsefné yszemelynevy fogas józsefne yszemelynevy Fogas Józsefné yszemelynevy fogas yszemelynevy józsefne yszemelynevy yszemelynevy Fogas yszemelynevy Józsefné yszemelynevy ykodvegy nevű színházi jegyszedőnőnél bérelt lakást. Rideg szobájában csak egy ágy meg egy szalmaszék volt és a szokásos boglyakemence, hol rendszerint a verseit írta. A temetőbe az út az ő uccáján vezetett; a halotti ének behallatszott a szobájába, ekkor írta ezt a szép verset: »Temetésre szol az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki, már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb« ... Fellépett Debrecenben ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy is ez idő tájt. De nyugtalan természete egy időre elvonta a színészettől, visszatért az irodalomhoz. Pesten pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy 1845-ben a Kerepesi-út 23.. számú házban lakott Szentpétery Zsigmond, yszemelynevy szentpétery zsigmond yszemelynevy Szentpétery Zsigmond yszemelynevy szentpétery yszemelynevy zsigmond yszemelynevy yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy Zsigmond yszemelynevy ykodvegy Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy és Béni, Szigeti József, yszemelynevy szigeti józsef yszemelynevy Szigeti József yszemelynevy szigeti yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szigeti yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy Udvarhelyi Miklós yszemelynevy udvarhelyi miklós yszemelynevy Udvarhelyi Miklós yszemelynevy udvarhelyi yszemelynevy miklós yszemelynevy yszemelynevy Udvarhelyi yszemelynevy Miklós yszemelynevy ykodvegy és Sándor és Fáncsy Lajos yszemelynevy fáncsy lajos yszemelynevy Fáncsy Lajos yszemelynevy fáncsy yszemelynevy lajos yszemelynevy yszemelynevy Fáncsy yszemelynevy Lajos yszemelynevy ykodvegy színészek, akik ugyanis Szentpéteryéknél yszemelynevy szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy kosztoltak. (Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy szentpétery yszemelynevy yszemelynevy Szentpétery yszemelynevy ykodvegy anyja kitűnő főzőnő volt,.) Egy napon bejön Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy is és itt meglátta Prielle Cornéliát, yszemelynevy prielle cornélia yszemelynevy Prielle Cornéliá yszemelynevy prielle yszemelynevy cornélia yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy Cornéliá yszemelynevy ykodvegy aki szintén itt étkezett. A költő-színész pillanat alatt megszerette a nagy művésznőt. És odaszólt Egressyhez: yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy »Ki ez a kis leány ?« — Hát nem látod? A kis Nelly, — volt a válasz. Mikor Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy elment, Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy azt kérdezte Prielletől, yszemelynevy prielle yszemelynevy Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy ykodvegy hogy tetszik Petőfi? yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy ykodvegy azt felelte, hogy sehogysem tetszik, mert nem öltözködik úgy, mint mások!. Ekkor már szerelmes volt Petőfi, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy de nem a kis Nellybe, hanem Szendrey Júliába. yszemelynevy szendrey júlia yszemelynevy Szendrey Júliá yszemelynevy szendrey yszemelynevy júlia yszemelynevy yszemelynevy Szendrey yszemelynevy Júliá yszemelynevy ykodvegy Már kosarat is kapott az öreg Szendreytől. yszemelynevy szendrey yszemelynevy Szendrey yszemelynevy szendrey yszemelynevy yszemelynevy Szendrey yszemelynevy ykodvegy 1846 őszén Feleky Miklós yszemelynevy feleky miklós yszemelynevy Feleky Miklós yszemelynevy feleky yszemelynevy miklós yszemelynevy yszemelynevy Feleky yszemelynevy Miklós yszemelynevy ykodvegy színigazgató működött a Nánássy Gábor-féle yszemelynevy nánássy gábor yszemelynevy Nánássy Gábor yszemelynevy nánássy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Nánássy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy debreceni ytelepulesy debrecen ytelepulesy debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy színházban. Egy ízben a »Két pisztoly« ycimy két pisztoly ycimy Két pisztoly ycimy két ycimy pisztoly ycimy ycimy Két ycimy pisztoly ycimy ykodvegy c. népszínmű került színre, melyben Prielle Cornélia yszemelynevy prielle cornélia yszemelynevy Prielle Cornélia yszemelynevy prielle yszemelynevy cornélia yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy Cornélia yszemelynevy ykodvegy Lenkét yszerepy lenke yszerepy Lenké yszerepy lenke yszerepy yszerepy Lenké yszerepy ykodvegy játszottál. Egy változás közben egyszerre vagy 60 lelkes diák Petőfit yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy éljenzi. Mielőtt az új felvonást elkezdték volna, Csöngei Dávid yszemelynevy csöngei dávid yszemelynevy Csöngei Dávid yszemelynevy csöngei yszemelynevy dávid yszemelynevy yszemelynevy Csöngei yszemelynevy Dávid yszemelynevy ykodvegy — aki kitűnő gitározó volt és Bájkertit yszerepy bájkerti yszerepy Bájkerti yszerepy bájkerti yszerepy yszerepy Bájkerti yszerepy ykodvegy játszotta — éppen színpadra akart lépni, de Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy ykodvegy odaszólt: — Ne menjen, szent Dávidom, kiki a maga módja szerint tisztelegjen a költőnek, amazok éljeneznek, maga gitározzon, én majd énekelek;. — Hogyan ? — kérdi Csöngei. yszemelynevy csöngei yszemelynevy Csöngei yszemelynevy csöngei yszemelynevy yszemelynevy Csöngei yszemelynevy ykodvegy — Látja, most jön az a jelenetünk, midőn Lenkét felszólítják az éneklésre, tehát nekem azt fogják mondani: »Esedezünk baronessz, énekeljen egiy népdalt!« — Aztán »fel, fel, e vérző kebelrők dal helyett rákezdjük, hogy »A virágnak megtiltani nem lehet«. — És úgy is történt! A kitűnő ötlet leírhatatlan lelkesedést keltett. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy boldog ittasultságában felrohant a színpadra, akiket nem ismert, azoknak bemutatkozott és mindnyájához így szólt: »Barátaim, testvérek vagyunk az Úrban; köszönöm, hogy olyan szívesen fogadtok, higyjétek el, hogy ma mégis csak ti szereztétek nekem a legédesebb örömet!«,... Azután Priellehez fordulva így szólt: »Köszönöm, kisasszony, köszön nőm, még akkor is, ha azt kívánta tud­tomra adni, hogy a virág már azóta csak­ugyan kinyilt|.« '' 1 — Ki is nyilt, be is zárult, — volt a válasz. Mire Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy ezt válaszolta: — No lám, ilyenek a leányok, szeretik affektálni, hogy a dér már fagy, pedig fogadom, még az sem érinthette olyan óvatosan, hamar elrejtőzött előle... A következő napon Debrecenben ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy az a hír fogadta, hogy Szendrey Júlia yszemelynevy szendrey júlia yszemelynevy Szendrey Júlia yszemelynevy szendrey yszemelynevy júlia yszemelynevy yszemelynevy Szendrey yszemelynevy Júlia yszemelynevy ykodvegy máshoz akar férjhez menni. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy dacos lelke felindulásában hirtelen tettre határozta el magát: megkérte a próbán Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy ykodvegy kezét. Egy este a »Lara hét fia« ycimy lara hét fia ycimy Lara hét fia ycimy lara ycimy hét ycimy fia ycimy ycimy Lara ycimy hét ycimy fia ycimy ykodvegy c. darabban Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy Prielle yszemelynevy prielle yszemelynevy yszemelynevy Prielle yszemelynevy ykodvegy menyasszony-szerepet játszott; Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy újra feljött a színpadra és azt mondta, hogy íme már kész is van a menyasszony. A harmadik felvonás után rohant Tóth Mihály yszemelynevy tóth mihály yszemelynevy Tóth Mihály yszemelynevy tóth yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Tóth yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy nevű paphoz, arra kiérve, hogy eskesse őket össze azonnalj. A református lelkész azonban diszpenzáció nélkül nem volt hajlandó őket azonnal összeadni;. Másnap a katholikus papnál is járt, mert vallásváltoztatásra is készen volt, de .itt is eredménytelen volt a buzgólkodása... Ugyanezen idő tájban történt, hogy Felekyt yszemelynevy feleky yszemelynevy Feleky yszemelynevy feleky yszemelynevy yszemelynevy Feleky yszemelynevy ykodvegy felkereste s azt mondta: »Te, én holnap szavalni akarok!«;... És Felekynek yszemelynevy feleky yszemelynevy Feleky yszemelynevy feleky yszemelynevy yszemelynevy Feleky yszemelynevy ykodvegy meg kellett ígérnie, hogy másnapra kiteszi a színlapra e két szót: Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy szaval. Csakhogy ez nem volt könnyű dolog, mivel hatalmas úr volt a cenzor! Tehát előbb a cenzor beleegyezését is ki kellett kérni. Az engedélyt maga Petőfi akarta megszerezni. Elmegy tehát a cenzorhoz és se szó, se beszéd, ezzel áll elébe: »Uraságod a cenzor ?« — A cenzor mérges lesz a szokatlan hang hallatára. — Igenis, — mondja. — Kihez van szerencsém ? — Szerencséje van Petőfi Sándorhoz, yszemelynevy petőfi sándor yszemelynevy Petőfi Sándor yszemelynevy petőfi yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy ki a mai előadáson szavalni akar, — volt a választ. — És mit akar szavalni uraságod, ha kérdenem szabad? — Kérdezni szabad, de nem mondom meg! — jelenti ki kereken a költő. Erre még ingerültebb lett a cenzor és így rivalt fel: »Nem mondja meg? Akkor nem szavalhat!« Erre Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy faképnél hagyta az üresfejű cenzort;... Este természetesen zsúfolásig megtelt a színház. Tombolt a közönség és előhívják Petőfit. yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy Az ifjú költő a tapsot megköszönve jelenti, hogy nem szavalhat, mert (és itt a cenzorra mutatott) a cenzor nem engedi meg! »De eljön még ezen uraknak is a napja!« fejezte be beszédét Petőfi. yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy Erre zajos tüntetés következett, előadás után pedig vidám lakoma. A cenzor pedig hosszú orral távozott a színházból... ... Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy protekciója révén jutott hozzá, hogy álma teljesült és 1844. okt. 12-én végre fellépett a Nemzeti Színházban, yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy a »Szökött katoná«-ban, ycimy szökött katona ycimy Szökött katoná ycimy szökött ycimy katona ycimy ycimy Szökött ycimy katoná ycimy ykodvegy Gémessy yszerepy gémessy yszerepy Gémessy yszerepy gémessy yszerepy yszerepy Gémessy yszerepy ykodvegy szerepében, még pedig Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy jutalomjátékára. A fellépés azonban nem sikerült. Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy így nyilatkozik e kudarcról: »Sándor elejétől végig bátran, kedélyesen játszott és ügyesen is mozgott, csupán hangja volt egy kissé fakó a sok dohányzástól. Hanem a vég jelenetben ezt kell mondania az illetőkre mutatva: »Ez itt a vőlegény, ez pedig a menyasszony« — és Sándor e szavakat mondván,, szórakozásból a leányt mutatta be vőlegényül, a fiút pedig menyasszonyul, mire a karzatról egy kis nevetés hallatszott. Sándor ez esetet a sors intésének vette s a színészi pályáról csakugyan végkép lemondott«.. ,... Lemondott tehát a pályáról, de hű maradt barátjához, Egressyhez, yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy kit 1847. tavaszán Székesfehérvárra ytelepulesy székesfehérvár ytelepulesy Székesfehérvár ymegyey fejér megye ykodvegy vendégszereplésére elkisérte; majd III. Richárd-járól ycimy iii. richárd ycimy III. Richárd ycimy iii. ycimy richárd ycimy ycimy III. ycimy Richárd ycimy ykodvegy magasztaló kritikát írt. De írt hozzá gyönyörű verset is, »Lear király« ycimy lear király ycimy Lear király ycimy lear ycimy király ycimy ycimy Lear ycimy király ycimy ykodvegy előadása hatása alatt, melyben Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy Egressy yszemelynevy egressy yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy ykodvegy elragadta őt művészetével. így kezdődik a vers: »Megénekellek!... de te léssz oka, Ha énekem tán szabadon nem szárnyal, Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek édes italával,.« ... Az álmodott nagy sikert mégis megkapta a színpadon, az ország első szín­színpadán: 1848 március xtalanevtizedx 1855 xtalanevtizedx 1865 15-én! Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy elszavalta a Nemzeti Színházban yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy lelkes közönség áhítatos figyelése mellett szívéből írt »Nemzeti da«-át, ycimy nemzeti da ycimy Nemzeti da ycimy nemzeti ycimy da ycimy ycimy Nemzeti ycimy da ycimy ykodvegy a Talpra magyart! ycimy talpra magyart ycimy Talpra magyart ycimy talpra ycimy magyart ycimy ycimy Talpra ycimy magyart ycimy ykodvegy Az orkánszerű taps, a nemzet örömujjongása, a diadal boldogító perce kárpótlást nyújtott azért a tengernyi szenvedésért, amiből mint vándorszínésznek oly sokszor kellett kivennie a részét... (Erődi Jenő.) yszemelynevy erődi jenő yszemelynevy Erődi Jenő yszemelynevy erődi yszemelynevy jenő yszemelynevy yszemelynevy Erődi yszemelynevy Jenő yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy erődi jenő szin_III.0562.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Petőfi Sándor színészélete - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0562.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0562.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30281.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Petőfi Sándor színészélete

Szócikk: Petőfi Sándor színészélete Mi vezérelte őt a színészethez? A lelkesedés. Szerette a szabadságot, a függetlenséget, vonzotta a dicsőség varázsa: színésszé lett. 15 éves diák volt és már akkor lángra gyúlt a szíve: szerelmes volt a forró deszkákba. Ez időben járt Aszódon Balogh István és Gál Mihály egyesített színtársulata, akiknek előadásait sűrűn látogatta az ifjú Petőfi és ezenközben — amint már diákoknál szokás — ő is szerelmes lett, még pedig egy Borcsa nevű színésznőbe. Az ábrándos ifjú hamarosan elhatározza ekkor, hogy színész lesz. Célja világos: »Közéjük állni és elmenni vélök, El, habár apámnak átka, Anyámnak könnyűi lesznek útitársam, Csakhogy szabad, csakhogy független legyek! Szándékát elő is adta az igazgatónak, aki azonban ürügyül iskolai bizonyítványt kért. Az ifjú költő erre beállított Koren nevű tanárához és megkérte, hogy adjon neki bizonyítványt, mert színész szeretne lenni. A tanár azonban sietett a diák apját felvilágosítani, aki persze csakhamar eltiltotta a fiát a színháztól. Erről 1845-ben így ír az Uti jegyzetek-ben: »Professzorom (Isten áldja meg őt!), jónak látta, tettbe menendő tervemet egy oly férfinak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt: a színészetet csodálatraméltóképpen való módon gyűlölni. Ezen ritka tulajdonu férfi történetesen éppen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik — a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak... hátamon és lelkem porsátorának egyéb részén«„.. De mit ér ilyenkor az apai szigor? Petőfi 1838 augusztus havában Selmecre került, ahol a német színielőadásokat látogatta. Pénzszűkében lévén, nem tellett még karzati jegyre sem, tehát új ötlethez folyamodott: eladogatta ruhadarabjait és nélkülözött, csakhogy álmait megvalósítsa: színielőadást látni! Termésszetesen rossz bizonyítványt kapott. A kis Petrovits erre elkeseredett és 1839. február 15-én gyalog nekivágott Pestnek, azzal a szándékkal, hbgy beáll a Nemzeti Színházhoz statisztának és majd idővel azután nagy színésszé fogyja magát kiképezni. Itt álnév mögé rejtőzött, felvette a Rónai nevet, ezen néven szerepelt is mint statiszta, szerepkihordó és kisegítő kellékes. A színészek apró szolgálatokra használták fel, elküldözték ide-oda, sört és tormáskolbászt hordott, az asszonyságokat pedig előadás után lámpással hazakísérte s ő minden lealázó munkát is szívesen elvégezett, hisz most már ott volt a lámpák előtt! .. Hét hónapig volt a Nemzeti Színház névtelen katonája s ki tudja, talán még továbbra is ott marad, ha a szigorú apa fel nem jön érte és el nem viszi;. így elkerült Sopronba, ahol 1839 szeptember 6-án beállt katonának, innen Horvátországba veti a sorsa. Két év után hazabocsátották és régi vágyát követve, megint csak felcsapott színésznek, Abday Sándor karcagi társulatánál. Abday visszaemlékezéseiben így ír Petőfi jelentkezéséről: »Petőfi katona­köpenyegben jött hozzám Karcagra, a színtársulatomnál öt hónapot töltött. De színésznek ügyetlen lévén, felvittem Pestre, hol 50 írttal megajándékozva, egy ügyvédnek adtam át.« Pestről a tolnamegyei Ozorára ment Petőfi, ahol Sepsy Károly hattagú társulatához szerződött és itt is Rónai néven játszott. A társulathoz való felvételét »Levél egy színész - barátomhoz« című versében így rajzolja: ... »Menék ebédre és ebéd után Beigtatának ünnepélyesen A társaságba, nem kutatva, mi Valék: diák-e, vagy csizmadia? Miásnap felléptem a Peleskei Nótárius-ban. Hősleg működém Három szerepben, minthogy összesen A társaságnak csak hat tagja volt.« Elképzelhető, hogy ily kis truppnál nem: lehetett Petőfinek vajmi rózsás helyzete. Bizony ő is írta a színlapokát, mint annyi sok más kisjövedelmű színész (nyomdát még nem mindenütt ismertek akkoron a sötét vidéken!) és tisztogatta a színpadot, melyet felépíteni és lebontani is kellett; és jó, hogy így volt, hiszen azért külön díjazás járt. Ő neki kellett a kellékekről és bútorokról .gondoskodni, ha sorra került, jegyeket szedett, meg a kortinát is húzta, töltögette a lámpákat és a színpad díszítési munkájában is részt vett. E kis társulattal járt Cece községben, Szilasbalháson, Simontornyán, Szegszárdon, Sárbogárdon, szóval olyan helyeken, ahol ma is csak egészen kis vidéki társulatok fordulnak meg. És mikor például Sárbogárdra értek, közel volt az egész hatalmas trupp az éhen háláshoz. A romantikus élet gyönyöre azonban nem tartott sokáig, mert Mohácson nem pártolta őket a közönség s így kénytelenek voltak a szélrózsa minden irányába eloszlani. Ekkor Petőfi búcsút mond a színészetnek, de föltette magában: »ha Isten segít, nem örökre!«.. Ez időben is sokat koplalt szegény, de azért örömest tűrt mindent. Csak az fájt lelkének, hogy színésztársaiban egyetlen szikrája sem volt a művészetnek. Orlayhoz írt egyik levelében keserűen panaszolja, hogy: »e színészsöpredék (a Sepsy Károly társulatát értve) majdnem merőben lelketlen fajankókból áll, akiknek a művészet fenségéről még csak fogalmuk sincs!«— Szomorú napjait egyszer egy derűs epizód vidította föl. Ugyanis Szegszárdon, midőn mint színlapkihordó járt házról-házra, becsengetett Augusz Antal birtokos portájára is, ahol fáradságát »egy ezüst tallérral« honorálták;. Ez éppen. kapóra jött, mert régi terve volt felszedni, a sátorfáját és tovább menni. Kis időre Pápára visszatért az iskola padjaiba, de már szeptember havában harmadszor is felcsapott színésznek, Demény Dániel, majd Cséhfalvy Antal társulatához szerződik. Koplalt, nyomorgott. De a sok szenvedés még mindig nem törte meg ambícióját, sőt mindjobban megkedvelte a festett világ tarkaságát, a falusi vándoréletet. A következő igazgatója, Kétszery József volt, akinél szintén kis fizetése lévén, szerepírást is vállalt. Ezért a mellékfoglalkozásért azon időben csak 1 frt járt, de a szűkös viszonyok mellett az is jól esett a vándor­színésznek. (A Petőfi-Házban ez időből őriznek egy szerepet, melynek ez a címe: »Zolky, a vén diák«, dráma 2 felvonásban, írta Maltitz, fordította Havi Mihály. Másolta: Rónai színész, 1841. Földváron, Kétszery igazgató erre a szerepre ezeket az érdekes sorokat jegyezte föl: »Becsületemre állítom, hogy a fenti időben Petőfi nálam Rónai név alatt társaságom tagja volt és hogy ezen darabot ő másolta.« Kétszerynél se volt sokáig maradása. A következő igazgatója Baky Gábor lett, akinek »társulata« leginkább családtagjaiból rekrutálódott. Ezt is otthagyta és gyalogosan nekiindult az országútnak Székesfehérvár felé, ahol Szabó József jónevű igazgató állomásozott. A társulatnál Petőfinek volt egy kunsági barátja, Szuper Károly. Őt kérte fel, hogy ajánlaná az igazgató figyelmébe, szerződtetés céljából. Szuper ezt így örökíti meg híres naplójában: »A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, a nagy költő ugyanis sokszor azt mondotta, hogy Félegyházán született engem keresett föl, hogy mint földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísérlette egyszer Csehfalvi társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön késszéggel ajánlottam közbenjárásomat s fel is vétettem a társulathoz.« Eszerint Petőfit csakugyan szerződtette a fehérvári direktor s a színlapon Borostyán Sándor néven szerepeltette. Petőfi november 10-én első szerepét játszotta az ősi koronázó városban a »Párisi naplopó« című vígijátékban; a második inast osztotta rá az igazgatója. Csak pár szóból áll a színészettörténeti szempontból is érdekes szerep, melynek szövege így hangzik: — vessétek ki! (Józsefet visszatartja). »De mikor mondom neki, nem szabad bejönni!« — Sok gyönyörűséges cseléd. — (Felkacag.) Ha-ha-ha! — Bátorságom különös lábon áll. — (Inasok el.) Mint ebből is kiviláglik, kurta szerepecske volt az első szerep, de azért Petőfi ennek is megörült, úgyannyira, hogy ezt a históriai tényt azonnal meg is énekelte az »Első szerepem« című versében, melyben keserűen említi: »Színésszé lettem.Megkapám Az első szerepet, S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepben jóízűen S szívemből nevetők, Pályámon óh, úgyis tudom Leend sok sírni még.« E ténnyel ellentétben érdekesnek tartom kutatásaim alapján egiy másik nevezetes eseményt megörökíteni. Ugyanis Némethy György aggszínész, a »Pesti Napló« 1882.. évi 245. számában visszaemlékezéseiben azt írja, hogy Petőfi székesfehérvári debüje a »Bársony cipő« című regényes vitézi játékban folyt le, még pedig trikós szerepben s »vékony, kissé igörbe lábszáraival kissé furcsán nézett ki s csak fejét hordá oly magasan, mintha az egész világi őt uralná«;... A jelzett darab címlapja így szólt: »Bársony cipő vagy Greifen Stein vára« c. Lovagi néző játék 5 felvonásban. Pichler Karolina regéje után Zulima. Előjátékkal szabadon kidolgozta Birch-Pfeiffer Charlotta. Fordította Ttes Deáky Filep Sámuel ur Kolozsváron.« Székesfehérvárott Homonnai, Borostyán, Sajó, Pönögei és Dalma név alatt színészkedett Petőfi. De nem sok eredménnyel. Ugyanis Petőfi külső megjelenése nem volt színpadra való. Hangja nem volt csengő, nem is volt erős, pedig azon időben, amikor a színfalhasogatás még divatozott a vidéken, a »nagy hangot« szinte megkövetelte a publikum. Fizetéséről is csak keveset mondhatunk. 28 forintot kapott mindössze, ezt is úgynevezett proporcióra. Ebből persze sem étkezésre, sem fűtésre nem sok tellett és Petőfi gyakran ment át Szuperhez melegedni. Egy ízben vacsora után »Disznótorban« c. humoros versét szavalta el, amelyen jól mulattak. Mert közben szorgalmasan verselgetett is (1842. május 22-én »Borozó« című versét már az Athenaeum is közölte), sokat olvasott, sokat tanult, önerejéből képezte mágiát. Már ekkor eredetiben olvasta Shakespearet, megtanult franciául és még a rendezőjét is kioktatta, ha az idegen szavakat nem tudta helyesen kiejteni. Megyerit a »Tintás üveg« c. ismert humoros versében ekkortájt énekelte meg: »Vándorszínészkorában Megyeri (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté mint más, a színlapot S kapott ezért Vagy öt forintnyi bért, Amint mondám, Vagy öt forintnyi bért«.. Ebbe az időbe esik az is, hogy véglegesen a Petőfi nevet választottal. Fehérvári lakása a színház mögötti kis uccában, ma Szent István ucca és Petőfi ucca sarkán, a Magyar György-féle házban volt, ahol Némethy György nevű színésszel közösen bérelt szobát. Közös ágyukért két-két váltó-forintot fizettek havonként. A házon most is ott áll az emléktábla ezzel a szöveggel: Itt lakott vándorszínész korában PETŐFI 1842. nov. 9. — 1843. jan. 10. Ezidőszerint mozi van Petőfi hajdani lakóhelyén. Egy ízben a súgó beteg lett és őt kérték fel, hogy a súgót helyettesítse. A büszke Petőfi megharagudott erre. Próba után durcásan ment haza, este nem is vacsorázott, pedig csak átmenetileg bízták rá ezt a tisztséget, míg Görbe Ferdinánd, a súgó ismét jobban nem lett. Haragjában »A súgó« címmel tíz strófás költeményt írt, abba öntötte ki mérgét. Amint ennek híre ment a társulatnál, maga a direktor, Szabó József, felvilágosította, hogy csak helyettesítés miatt használták súgásra. Mire Petőfi is megbékélt, örömében pedig eltépte az új költeményt. A társulat azonban nemsokára feloszlott és Petőfi is különvált. 1843. jan. 9-én még Székesfehérvárott játszott, 11-én pedig Kecskemét felé indult. És most átadjuk a szót az öreg Szupernek, ki a naplójában így emlékezik meg erről az utazásról: »Három napig utaztunk Fehérvárról Kecskemétre; hiába, tél van és jól föl kellett pakkolnunk a podgyászból. Velem, családomon kívül, még Petőfi és Körmendi Lina utazott egy szekéren. Első nap Pentelére értünk s eddig még csak tűrhető volt utunk Fehérmegyében, de tegnap átkelvén a Dunán, feneketlen sáron és homokon keresztül vergődtünk nagy nehezen. A fiatalság azonban vígan utazott és egész úton dalolt. Petőfi is becsípvén egy kissé a dunai révnél és meglátván Szalkaszentmártonnál a Dunaparton a csárdát, hol apja korcsmáros volt, olyan enthuziaszmuszba jött a kocsin, hogy nem lehetett vele boldogulni. Dalolt, káromkodott, mindent tett örömében. Nőm fölkérte Petőfit, hogy ne káromkodjék olyan nagyon, mert bizony megveri az Isten, s még feldőlünk, pedig kis gyermekünk is velünk van a kocsin. Inkább menjen — úgymond — más kocsira, ahol nincsenek nők és gyermekek. Ő aztán el is ment nagy dühösen a nőtlen emberek kocsijára. No, volt ott aztán danolás,. kiabálás s midőn az enthuziaszmusz tetőpontjára ért, amidőn a Rákóczi ­ induló ezen strófáját énekelték a legdühösebben: »és ha rája harc, vihar dúl, síkra szólít bajnokot«, kocsijuk egyszerre felborult. Nőm szentül hitte, hogy Petőfit veri az Isten, amiért oly szörnyen káromkodik, — úgymond — jó, hogy tőlünk elment, mert mi fordulhattunk volna fel. Éjjelre aztán Szabadszállásra s így Kunföldre jutottunk. Itt aztán én is együtt mulattam Petőfivel, annak örömére, hogy most már Kunságban, azaz: otthon vagyunk !« Kecskeméten szintén Némethy György volt a lakótársa; egy Dudásné nevű parasztasszonynál laktak. Az egyablakú kis szobában egyetlen ágy, fiókos szekrény, festett asztal, két szék volt az egész bútorzat. De nem hiányzott az íróasztal sem, ezt a buboskemence patkája helyettesítette, ott írta a verseit, amelyeket már közöltek a lapok. Kecskeméten egy érdekes epizód történt vele, amit Szuper így ismertet: »Február 8. Este sógoromat a színházba vittem s Griseldist adtuk, amelyben oly komédiát csinált Petőfi, hogy a játék majdnem megakadt. Statisztának volt öltözve s épen nem jutott neki spádé. Hiába követelte a szabótól, hogy adjon neki kardot, mert ő kard nélkül nem lép színpadra, nem jutott neki. Hogy hát kardtartója üresen ne fityegjen az oldalán, egy bunkósbotot dugott belé Petőfi, mit talán a közönség észre sem vett volna, miután a bot nem volt hosszabb, mint egy kard s egyenes volt, mint a spádé. Azonban a mellette levő vazall meglátta s elnevette magát s megsúgta a szomszédjának s így sorra mindnyájan nevettünk e bohóságon. Désy a trónon ült, mint Perszival, ette a méreg s mormogott, hogy ily nagy tragédiában mit tudnak nevetni Azonban szájról-szájra neki is megsúgták, hogy tekintsen csak Petőfi kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából, hogy elfelejtette a szigorú szavakat, mellyel Perszival elűzi magától Griseldist. Általános lett a nevetés s csaknem a kortinát le kellett ereszteni, hogy a szomorújátékot tovább is folytathassuki.« Petőfit e cselekedetéért 5 frtra büntették, de ezt a jólelkű igazgatója elengedte. Kecskeméten egy őszi esős délután találkozott Jókaival is. Petőfi a már ismert katonaköpenyt viselte, Jókai erről ráismert és így kiáltott fel: »Petrovits!« Mire Petőfi így válaszolt: »Nem Petrovits, hanem — Petőfi!« és mindjárt hozzátette, hogy ő most színész a helybeli társulatnál. A találkozás örömére Petőfi másnap Jókai vendége volt ebédre. Petőfi csinos violaszín-frakkot vett fel sárga gombokkal, melyek mindegyikén más-más állatfej pompázott. Később lemásolta Jókai »Zsidó fiú« c. drámáját, amely akadémiai pályázatra volt szánva. Ezt azért vállalta el, mivel Jókai pénzzel segítette és ellenszolgálat fejében az ő ismert gyöngybetűivel lemásolta a darabot. Március 23-án tartotta Petőfi jutalom­estéjét. Ez alkalommal »Lear király«-ban a bolondot játszotta, amelyben jelentős sikert ért el s Désy Zsigmond rendezője »össze-vissza csókolta«. Az estből 10 váltó­forintot kapott. Kecskeméten egy ízben megengedte az igazgatója , hogy saját versét szavalhassa;. A »Szatmári ólmos botok« c. költeményével nagy hatást ért el. A diákság tomboló lelkesedéssel tüntetett mellette. Ez tetszett az igazgatójának is, aki most fizetésjavítást is igért. Most már lehetőség nyilt arra, hogy pecsenyéhez is jusson, mert Petőfi eddigelé csak ritkán jutott ízes falatokhoz, Petőfi kecskeméti színészkedése egyben a színlaphordással volt egybekötve, de ő ezt sem bánta meg, hiszen ez is kis hasznot hajtó mellékjövedelmet jelentett. Közben verselgetett s bár a cenzor nem engedte meg, hogy versei napvilágot lássanak, mégis megjelentette a verseket sokszorosítás útján. Ezt az érdekes epizódot Szilády Károly nyomdász így adja elő: »Bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú s jelentve, hogy ő a most itt működő színtársulatnak tagja s illetőleg egyik cédulahordozója, kezembe ad egy lap kéziratot azzal a kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki újévkor kiosztás végett. Akkoriban még erős cenzúra alatt lévén a sajtó, meg kellett néznem: mit akar kinyomatni s ez egy kedélyes vers volt, a már eléggé ismeretes »Disznótorban« címmel és Petőfi Sándor aláírással. Mondám neki: magam viszem el a cenzorhoz s ha ez megengedi, szívesen kinyomatom az ő javára. Cenzorunk akkor az itteni kegyesrendi tanítószerzetnek főnöke: Sembera Kaláz József nevű tót ember volt, ki mindenre inkább alkalmas lehetett, mint elmeművek megbírálására, mert amint elolvasta a verset, egész indignációval mondá: »Micsoda bolondság már ez, hogy a világban töltelékek vagyunk?«... stb. ezt nem engedhetem meg, non admittitur!« ... Erre Petőfi jópajtásai: Jókai, Gyenes Pál nekifeküdtek, ők másolgatták a verseket. Kecskeméti színészéletéből való az itt következő dokumentum, amely élénk világot vet az akkori idők viszonyaira: Kötelezvény. »Elismerem, hogy Vargáné asszonynak két heti koszt fejében 22 frt, mondom: huszonkét forinttal váltóban adós maradtam, melynek lefizetésére a következő husvéti hétre magamat okvetetlen kötelezem. Addigi is, míg a fönt nevezett summa kezéhez adatik, zálogban marad nála két pár fehér ruhám, két lajblim, egy trikó, egy pár csizma, egy törűklöző, egy aranyos rámájú kis tükör, melyeknek hozzám való szállítását a fönt nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem. Kecskeméten, április 7. napján, 1843. — Petőfi Sándor, színész.« Kecskeméten összesen tíz verset írt. Pozsonyban is megfordult a társulat. Itt nagy nyomorban élt, szerepet nem kapott, másolási munkákból tengődött. Állandó lakása sem volt, mert az országgyűlések tartama alatt borsós árakat kértek a lakásadók, tehát úgy segített a helyzetén, hogy a színházi öltözőben rendezkedett be. Ekkor mondta, hogy: »Ezek a színészek meg az oláhcigányok a legszabadabb emberek Magyarországban.« Később színészismerősei meghívását vette igénybe. Üres idejét ekkor is verselgetésre használta feL Pozsonyban majdnem német színésszé lett, de Pokorny színigazgató az ajánlkozását visszautasította, mert Petőfi magyaros kiejtéssel beszélte a német nyelvet. Egyszer aztán megúnta a nyomorgást, felment Pestre és Vahot Imre meghívására elfogadta a »Pesti Divatlap« szerkesztését. Vahot igen érdekesen írja le a költő-színész érkezését: »Egyszer csak egy mogorva, de jelentős, lelkesarcú fiatalember toppan a szobámba, borzas hajjal, világos-színű vagy inkább színehagyott kabát- és nadrágban s magastetejű fehér kalappal. Igazi vándor bolygó-lélek, a viszontagságos, hányt- vetett kalandoros élet sajátszerű bélyegével, éppen mint egy felhőből cseppent garaboncás deák« ... E szerint segédszerkesztő lett Petőfi, amit egy gyönyörű versben is megénekelt. Címe: »Búcsú a színészélettől:« Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel, Hogy tiszta látkörét jövőmnek Sötét, nehéz köd lepte el. Eddigi Thália papja voltam, Most szerkesztő-segéd leszek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Szép élet a színészi élet, Ki megpróbálta: tudja jól, Bár ellene a balítélet Vak órjásának nyelve szól. Hogy én lelépek a színpadról, Szívem nagyon, nagyon beteg, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Igaz, hogy ottan a rózsának Sokkal nagyobb tövise van,; De oly rózsákat, mint ott nőnek, Máshol keresni hasztalan. Mindezt szivemben igazolják Két évi emlékezetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! Mert nem lesz nekem már kalandom,. Pedig e nélkül e világ Előttem untató, kietlen, Egyalaku nagy pusztaság. Ki egy országot átfuték, most Egy kis szobában ülhetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek! De sorsom egykor még azt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: »Eredj, ahonnan száműzélek, Légy, a mi voltál, légy színész!« Hát addig is, míg újra elzárt Menyországomba léphetek, Isten veled, regényes élet, Kalandok, Isten veletek!«„.. A szerkesztésért jó magyaros kosztot, szállást és havi 15 frtot kapott és ezenkívül minden versét külön díjazták;. De nyughatatlan természetével nem bírt. Megint csak elment vándorszínésznek. Egy hétig Debrecenben játszott, majd megjárta Diószeget, Székeyhidat. Éhesen, lesoványodva, nyomorúságosan került vissza Debrecenbe, kölcsön kellett kérnie, ha enni akart. Aztán megint nekivágott a falvaknak télvíz idején, mint vándorszínész. Nem is bírta a szervezete, tífuszba esett. Mikor felépült, vékony nyári ruhában, megint elment gyalog Debrecenbe. Itt már olyan kétségbesett állapotban volt, hogy Pákh Albert enni adott neki és lakni is meghívta magához. De ő nem akart terhére lenni, egy Fogas Józsefné nevű színházi jegyszedőnőnél bérelt lakást. Rideg szobájában csak egy ágy meg egy szalmaszék volt és a szokásos boglyakemence, hol rendszerint a verseit írta. A temetőbe az út az ő uccáján vezetett; a halotti ének behallatszott a szobájába, ekkor írta ezt a szép verset: »Temetésre szol az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki, már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb« ... Fellépett Debrecenben is ez idő tájt. De nyugtalan természete egy időre elvonta a színészettől, visszatért az irodalomhoz. Pesten 1845-ben a Kerepesi-út 23.. számú házban lakott Szentpétery Zsigmond, Egressy Gábor és Béni, Szigeti József, Udvarhelyi Miklós és Sándor és Fáncsy Lajos színészek, akik ugyanis Szentpéteryéknél kosztoltak. (Szentpétery anyja kitűnő főzőnő volt,.) Egy napon bejön Petőfi is és itt meglátta Prielle Cornéliát, aki szintén itt étkezett. A költő-színész pillanat alatt megszerette a nagy művésznőt. És odaszólt Egressyhez: »Ki ez a kis leány ?« — Hát nem látod? A kis Nelly, — volt a válasz. Mikor Petőfi elment, Egressy azt kérdezte Prielletől, hogy tetszik Petőfi? Prielle azt felelte, hogy sehogysem tetszik, mert nem öltözködik úgy, mint mások!. Ekkor már szerelmes volt Petőfi, de nem a kis Nellybe, hanem Szendrey Júliába. Már kosarat is kapott az öreg Szendreytől. 1846 őszén Feleky Miklós színigazgató működött a Nánássy Gábor-féle debreceni színházban. Egy ízben a »Két pisztoly« c. népszínmű került színre, melyben Prielle Cornélia Lenkét játszottál. Egy változás közben egyszerre vagy 60 lelkes diák Petőfit éljenzi. Mielőtt az új felvonást elkezdték volna, Csöngei Dávid — aki kitűnő gitározó volt és Bájkertit játszotta — éppen színpadra akart lépni, de Prielle odaszólt: — Ne menjen, szent Dávidom, kiki a maga módja szerint tisztelegjen a költőnek, amazok éljeneznek, maga gitározzon, én majd énekelek;. — Hogyan ? — kérdi Csöngei. — Látja, most jön az a jelenetünk, midőn Lenkét felszólítják az éneklésre, tehát nekem azt fogják mondani: »Esedezünk baronessz, énekeljen egiy népdalt!« — Aztán »fel, fel, e vérző kebelrők dal helyett rákezdjük, hogy »A virágnak megtiltani nem lehet«. — És úgy is történt! A kitűnő ötlet leírhatatlan lelkesedést keltett. Petőfi boldog ittasultságában felrohant a színpadra, akiket nem ismert, azoknak bemutatkozott és mindnyájához így szólt: »Barátaim, testvérek vagyunk az Úrban; köszönöm, hogy olyan szívesen fogadtok, higyjétek el, hogy ma mégis csak ti szereztétek nekem a legédesebb örömet!«,... Azután Priellehez fordulva így szólt: »Köszönöm, kisasszony, köszön nőm, még akkor is, ha azt kívánta tud­tomra adni, hogy a virág már azóta csak­ugyan kinyilt|.« '' 1 — Ki is nyilt, be is zárult, — volt a válasz. Mire Petőfi ezt válaszolta: — No lám, ilyenek a leányok, szeretik affektálni, hogy a dér már fagy, pedig fogadom, még az sem érinthette olyan óvatosan, hamar elrejtőzött előle... A következő napon Debrecenben az a hír fogadta, hogy Szendrey Júlia máshoz akar férjhez menni. Petőfi dacos lelke felindulásában hirtelen tettre határozta el magát: megkérte a próbán Prielle kezét. Egy este a »Lara hét fia« c. darabban Prielle menyasszony-szerepet játszott; Petőfi újra feljött a színpadra és azt mondta, hogy íme már kész is van a menyasszony. A harmadik felvonás után rohant Tóth Mihály nevű paphoz, arra kiérve, hogy eskesse őket össze azonnalj. A református lelkész azonban diszpenzáció nélkül nem volt hajlandó őket azonnal összeadni;. Másnap a katholikus papnál is járt, mert vallásváltoztatásra is készen volt, de .itt is eredménytelen volt a buzgólkodása... Ugyanezen idő tájban történt, hogy Felekyt felkereste s azt mondta: »Te, én holnap szavalni akarok!«;... És Felekynek meg kellett ígérnie, hogy másnapra kiteszi a színlapra e két szót: Petőfi szaval. Csakhogy ez nem volt könnyű dolog, mivel hatalmas úr volt a cenzor! Tehát előbb a cenzor beleegyezését is ki kellett kérni. Az engedélyt maga Petőfi akarta megszerezni. Elmegy tehát a cenzorhoz és se szó, se beszéd, ezzel áll elébe: »Uraságod a cenzor ?« — A cenzor mérges lesz a szokatlan hang hallatára. — Igenis, — mondja. — Kihez van szerencsém ? — Szerencséje van Petőfi Sándorhoz, ki a mai előadáson szavalni akar, — volt a választ. — És mit akar szavalni uraságod, ha kérdenem szabad? — Kérdezni szabad, de nem mondom meg! — jelenti ki kereken a költő. Erre még ingerültebb lett a cenzor és így rivalt fel: »Nem mondja meg? Akkor nem szavalhat!« Erre Petőfi faképnél hagyta az üresfejű cenzort;... Este természetesen zsúfolásig megtelt a színház. Tombolt a közönség és előhívják Petőfit. Az ifjú költő a tapsot megköszönve jelenti, hogy nem szavalhat, mert (és itt a cenzorra mutatott) a cenzor nem engedi meg! »De eljön még ezen uraknak is a napja!« fejezte be beszédét Petőfi. Erre zajos tüntetés következett, előadás után pedig vidám lakoma. A cenzor pedig hosszú orral távozott a színházból... ... Egressy Gábor protekciója révén jutott hozzá, hogy álma teljesült és 1844. okt. 12-én végre fellépett a Nemzeti Színházban, a »Szökött katoná«-ban, Gémessy szerepében, még pedig Egressy jutalomjátékára. A fellépés azonban nem sikerült. Egressy Gábor így nyilatkozik e kudarcról: »Sándor elejétől végig bátran, kedélyesen játszott és ügyesen is mozgott, csupán hangja volt egy kissé fakó a sok dohányzástól. Hanem a vég jelenetben ezt kell mondania az illetőkre mutatva: »Ez itt a vőlegény, ez pedig a menyasszony« — és Sándor e szavakat mondván,, szórakozásból a leányt mutatta be vőlegényül, a fiút pedig menyasszonyul, mire a karzatról egy kis nevetés hallatszott. Sándor ez esetet a sors intésének vette s a színészi pályáról csakugyan végkép lemondott«.. ,... Lemondott tehát a pályáról, de hű maradt barátjához, Egressyhez, kit 1847. tavaszán Székesfehérvárra vendégszereplésére elkisérte; majd III. Richárd-járól magasztaló kritikát írt. De írt hozzá gyönyörű verset is, »Lear király« előadása hatása alatt, melyben Egressy elragadta őt művészetével. így kezdődik a vers: »Megénekellek!... de te léssz oka, Ha énekem tán szabadon nem szárnyal, Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek édes italával,.« ... Az álmodott nagy sikert mégis megkapta a színpadon, az ország első szín­színpadán: 1848 március 15-én! Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti Színházban lelkes közönség áhítatos figyelése mellett szívéből írt »Nemzeti da«-át, a Talpra magyart! Az orkánszerű taps, a nemzet örömujjongása, a diadal boldogító perce kárpótlást nyújtott azért a tengernyi szenvedésért, amiből mint vándorszínésznek oly sokszor kellett kivennie a részét... (Erődi Jenő.) szin_III.0562.pdf III