Címszó: Prielle Kornélia - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZEMELYCIMSZO

SZULETESIEV 1826

SZULETESIEVTIZED 1825

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0587.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0587.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30343.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Prielle Kornélia

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/530343.htm

 

Szócikk: Prielle Kornélia a Nemzeti Színháznak (intézmény) (információ)  első örökös tagja, 1826. (időpont) jún.1-én, pünkösdvasárnapján született, Máramarosszigeten. (megye) (információ)  Anyja a francia (nemzetiség) (információ)  emigráns- családból származó Székely Eleonóra (személy) (információ)  volt. A keresztségben Antónia nevet nyert s ezt a családban cserélték fel még kisgyermek korában a Kornélia névvel. A színészethez kedvet szülővárosa úri műkedvelőinek előadásain kapott, tizenötéves korában pedig már fel is lépett Szatmáron, (megye) (információ)  Tóth István (személy) (információ)  társulatánál, 1841. (időpont) jún. 10-én, Hell (személy) (információ)  »Két gályarab« (cím) (információ)  c. romantikus drámájában, egy tizenegy éves fiú szerepében. Tóth (személy) (információ)  társulata három hónap múlva megbukott, ekkor atyja a családjukkal rokonságban álló Kilényi Dávid (személy) (információ)  társulatához vitte, mely leginkább Erdélyben (ország) (információ)  működött (Marosvásárhely, (megye) Csemáton, (megye) Kézdivásárhely, (megye) Sepsiszentgyörgy, (megye) Nagyenyed (megye) stb.). Marosvásárhelyt (megye) ismerkedett meg Dérynével, (személy) (információ)  ki nagy szeretettel foglalkozott vele, buzgón oktatgatta s kitől saját megemlékezése szerint is sokat tanult. Erdélyben (ország) (információ)  találkozott Kántornéval (személy) is, ki nemkülönben figyelmére és barátságára méltatta. Erdélyben (ország) (információ)  hívta meg a Nemzeti Színházhoz (intézmény) (információ)  Szigligeti Ede (személy) (információ)  is, kinek »Zsidó« (cím) (információ)  c. népszínművében 1844. (időpont) őszén Nagyszebenben (megye) nagy sikerrel játszotta Lizi (szerep) szerepét. Ebben a szerepben mutatkozott be azután a budapesti Nemzeti Színházban (intézmény) (információ)  is, 1844. (időpont) dec. 17-én. Fellépését igen kedvezően fogadták, a »Honderű« (intézmény) bírálója nem késett rámutatni, hogy: »Benne ritka színészi tehetség rejlik, mely évek folytán a művészi tökély nem mindennapi fokára fejlődhetik.« De 1845. (időpont) végén újra vidékre ment s a szabadságharcig Nagyváradon, (megye) Kecskeméten, (megye) Kolozsvárt (megye) és főleg Debrecenben (megye) játszott. 1846. (időpont) őszén itt esett meg rövid és romantikus ismeretsége Petőfivel, (személy) (információ)  melynek majdnem házasság lett a vége. Petőfi (személy) (információ)  a pár napos epizód után visszapártolt Szendrey Júliához, (személy) (információ)  Kornélia pedig a következő évben nőül ment egy nagytehetségű kezdő pályatársához, Szerdahelyi Kálmánhoz, (személy) (információ)  a jónevű és sokoldalú Szerdahelyi József (személy) (információ)  fiához. Mikor az ifjú férj a következő évben honvédnek állt, házasságukat felbontották. 1849-ben (időpont) Hidassy Elek (személy) (információ)  földbirtokos huszárkapitány felesége lett s egy időre szakított a színpaddal. De tartós ez a házasság sem volt. Hidassy (személy) (információ)  1851-ben (időpont) felcsapott színésznek, majd színigazgatónak is, nemsokára elváltak. P. visszatért a színpadra s 1857-ig (időpont) a vidéken működött. Ez évi okt. 7-én gróf Ráday (személy) (információ)  intendáns meghívására ismét vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, (intézmény) (információ)  a Dumas (személy) (információ)  »La dame aux Camélias« (cím) (információ)  c. regényéből. Bulyovszky Lilla (személy) (információ)  által dramatizált »Gauthier Margit« (cím) (információ)  című dráma címszerepében. Bulyovszkyné (személy) leghíresebb szerepében valóságos irodalmi és kritikai harcot kavart fel. Vajda János (személy) (információ)  élesen megtámadta játékstílusát, melynek pedig utóbb maga is lelkes méltánylójává lett. Greguss Ágost (személy) (információ)  meg Szigligeti Ede (személy) (információ)  viszont egész tekintélyükkel mellé álltak, úgyszintén Salamon Ferenc (személy) (információ)  is, ki pár nappal utóbb a »Cigány« (cím) (információ)  Rózsijában (szerep) látta, miben szerinte »a legszigorúbb bírót is kielégítheté.« »Ő a természettől nemcsak sok művészi kész adománnyal van megáldva, hanem ami több külső és belső tehetségei szép összhangban állanak. Játéka főérdeme az összhangzás, az egység. Nem magas, de igazi csinos és szép arányú külseje, szelíd, nemes és fogékony arca, nem erős, de igen kellemes csengő hangja, kerek művészi egészet tesznek, melyen a mesterkélés mit sem ront.« A vendég távozását sajnálattal látja Salamon (személy) (információ)  és ismétli azt az óhajtását, hogy »ezen a maga nemében jeles és oly sokrészvéttel fogadott művésznő színházunknál vagy szerződtessék vagy alkalom adassék minél gyakoribb vendégszereplésre.« Szerződtetésére azonban csak két év múlva került sor, ily minőségben 1859.ápr. (időpont) 25-én mutatkozott be a »Bánk bán« (cím) (információ)  Melinda (szerep) szerepében. Ez alakításában Gyulai Pál (személy) (információ)  különösen az őrültség finom rajzát dicsérte. 1861-ben (időpont) egy magánügye miatt igen rövid időre még egyszer megvált a színháztól és Pécsre (megye) szerződött Ressler (személy) (információ)  társulatához, de már ez év tavaszán — immár véglegesen — újra tagja lett a Nemzeti Színháznak (intézmény) (információ)  s ott mint újonnan szerződtetett tag ápr. 15-én mutatkozott be Courrey (személy) és Deperty (személy) »Angyal és daemon«-ának (cím) (információ)  Clarisse (szerep) szerepében. Attól fogva azután negyvenöt esztendőn át egyik főerőssége volt a színháznak. Az első évtizedben — mely egybeesik a francia (nemzetiség) (információ)  társadalmi drámának színpadunkon való fokozatos térhódításával — legnagyobb diadalait férje, Szerdahelyi Kálmán (személy) (információ)  társaságában aratta, kivel másodszor is egybekelt (Szerdahelyi (személy) (információ)  1872. (időpont) őszén hunyt el). Akkor Augier, (személy) (információ)  Bayard, (személy) (információ)  Belot, (személy) (információ)  Benedix, (személy) (információ)  D'Ennery, (személy) Dumanoir, (személy) (információ)  Feuillet, (személy) Hugo, (személy) Musset, (személy) Sardou, (személy) (információ)  Scribe (személy) (információ)  voltak a divatos szerzők, darabjaik közül soknak magyar fordítása is Szerdahelyi (személy) (információ)  tollából származott s a jeles művészpár majd mindegyikben megtalálta a magának való feladatot. A francia (nemzetiség) (információ)  szalonok fiatal hősnőit rendre P. keltette nálunk életre s közönség és kritika egyaránt meghódolt bensősége, finomsága előtt. Megjelenésének választékos előkelősége is hódított ezekben a szerepekben, a női eleganciának ő volt a színpadi megtestesítője. Nemzeti Színházi (intézmény) (információ)  pályatársnői öltözködésben csakúgy hozzá igazodtak, mint a vidéki színpadok szalonheroinái. Még egyéni hanghordozása is (a szóvégi magánhangzókat kissé elnyújtotta) valóságos iskolát csinált. Két évtizeden át szinte vetélytárs nélkül állt ebben a szerepkörben, arcának üdesége, sokáig megőrzött fínomarányú testalkata lehetővé tette, hogy ötvenéves koráig teljes illúziót keltsen a Gauthier Margit-szerű (szerep) (információ)  alakokban (e szerepében egyszer Erzsébet királyné (személy) egyenes kívánságára is fel kellett lépnie). Húsz évi nemzeti színházi (intézmény) (információ)  működése alkalmával azzal tisztelték meg, hogy a színház örökös tagjává nevezték ki (1881. (időpont) ápr. 1.); az elismerésnek ez a formája legelső ízben őt érte. Ez az időpont szerepkörében is lényegesebb fordulatot jelentett. Hovatovább áttért az idősebb szerepekre s kiviláglott, hogy nagy jellemző ereje, egyéniségének az életkortól független varázsa ezen a té­ren is újabb és még értékesebb diadalokat tartogatott számára. Szigeti (személy) (információ)  »Rang és mód«-jának (cím) (információ)  Bannainéjában, (szerep) Rákosi (személy) (információ)  »Aesopus«-ának (cím) (információ)  Trundusiájában, (szerep) »Endre és Johannájá«-nak (cím) (információ)  királynéjában, majd Csiky Gergely (személy) (információ)  »Proletárok«-jának (cím) Szederváry (személy) Kamillájában (szerep) már nem az ifjúság bájával hódított, annál inkább az asszonyi eszességgel és tekintéllyel, az érett értelem és gazdag kedély ellenállhatatlan erejével. A ma is élő nemzedék már csak az öregedő éveiben látta őt a színpadon, de ez alakításaiból is szinte legendás emlékét őrzi. A legcsodálatosabb az, hogy kései szereplésében is meg lehetett érezni — mintegy összegeződve — gyermeklányalakjainak gráciáját, fiatal asszonyainak fölényes szellemességét s mindehhez egy hosszú élet finom bölcseséggé érett tapasztalatát. Csiky Gergely (személy) (információ)  mindezt belesűrítette egy szerencsés inspirációból fogant alakba, »Nagymamá«-jának (cím) (információ)  címszerepébe, mit egyenest P.-ra szabott s amivel ez egész pályára mintegy feltette a koronát. 1891.nov. (időpont) 4-én már ezzel az alakítással ülte meg ötvenéves színészi jubileumát s működésének utolsó másfél évtizedében e darab előadásait P. szereplése valóságos ünnepi értékké avatta. Ez, valamint a Pailleron-féle (személy) »Ahol unatkoznak«-ban (cím) (információ)  Reville hercegnő (szerep) verőfényes figurája volt az a két szerep, mit csaknem nyolcvanadik életévéig szinte egyre fokozódó hatással játszott. A színészi hanyatlás legáltalánosabb tünete, az emlékezőtehetség csökkenése is bámulatosan sokáig megkímélte s még utolsó éveiben is készséggel elvállalt s megindítóan eljátszott egy új szerepet: a tábornagyné alakját Sudermann (személy) (információ)  »Friciké«-jében. (cím) A személyét és előkelő művészetét övező hódolat pályája végén minden alkalmat megragadott, hogy a legváltozatosabb formában manifesztálódhassék. Ötvenéves jubileumán a királyi kegy is rátalált: a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Pályájának különböző fordulóin fővárosi (Budapest) és vidéki tisztelőinek tábora az értékes emléktárgyak özönével árasztották el. Művészetének tetőpontján Rakodczay Pál (személy) (információ)  egész könyvet szentelt méltatásának. A Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  elsőemeleti termében 1902-ben (időpont) bensőségés ünnep keretében felállították Telcs Ede (személy) szobrászművész által karrarai márványból faragott mellszobrát s még életében (1904. (időpont) aug.) emléktábla került máramarosszigeti (megye) (információ)  szülőházára; ugyanott a pályájára vonatkozó emlékek egybegyűjtésére szobát is rendeztek be. 1903. (időpont) márc. 12-én a színész­kongresszus résztvevői, az egész hazai színészet képviselői a Színészegyesület (intézmény) (információ)  örökös dísztagjául választották meg. 1904. (időpont) dec. 1-én a nemzeti színházi (intézmény) (információ)  első felléptének hatvanadik évfordulóján díszelőadást tartottak, mely alkalommal Somló Sándor (személy) (információ)  igazgató üd'vözölte. E jubiláris estén P. 2291-edszer lépett fel a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  színpadán. 1905-ben, (időpont) hetvenkilencedik életévében mutatkoztak csak rajta a fizikai hanyatlás tünetei. Sűrűn ismétlődő megbetegedései következtében színpadra többé nem léphetett, visszavonultságában megszállta az elhagyatottság fájdalmas érzése s talán ez bírta rá arra is, hogy egy külföldről hazatért fiatal írónak, Rozsnyay Kálmánnak (személy) (információ)  iránta huzamos időn át tanúsított gondoskodását kései házasságkötésükbe való beleegyezésével találja meg. 1905. (időpont) dec. 24-én — szembeszállva a családja s a közvélemény részéről megnyilvánuló heves ellenzéssel — újra férjhez ment. A magánügyekben rendszerint nem túlságosan tapintatos szenzációéhség elől s egyúttal gyógyulás végett is Abbáziába (szerep) utazott, de onnan még betegebben tért haza s 1906. (időpont) febr. 25-én napokig tartó haláltusa után elhunyt. Temetése a régi Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  épületéből ment végbe febr. 27-én, óriási gyászoló közönség jelenlétében. Petri Elek (személy) ref. lelkész és Somló Sándor (személy) (információ)  igazgató búcsúztatták, majd a Keleti pályaudvaron a kartársak nevében Mihályfi Károly (személy) (információ)  mondott gyászbeszédet s onnan a koporsót Szabadszállásra (megye) vitték s a férj családjának sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Működését a nemzet köztudata azóta is a magyar színészet történetének legelső vonalába helyezi. Születésének centennáriumán a Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  a »Nagymama« (cím) (információ)  díszelőadásával áldozott emlékezetének s a vidéken is, főleg szülővárosában, kegyeletes ünnepeket rendeztek. A fővárosi Közmunkák Tanácsa (intézmény) (információ)  az egyik épülő városrészben uccát keresztelt el nevéről. Pályája a magyar színészet hős­korából indult el s belenyúlt a modern színjátszás bölcsőkorába; nagy hagyományokat indított meg maga is, hatása mindmáig elevenen munkál a színpad legjobbjainak művészetében. (Rédey Tivadar) (személy) (információ)  szin_III.0587.pdf III

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Prielle Kornélia címszóvég 30343 Szócikk: Prielle Kornélia a Nemzeti Színháznak yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy első örökös tagja, 1826. jún.1-én, xtalanevtizedx 1835 xtalanevtizedx 1845 pünkösdvasárnapján született, Máramarosszigeten. ytelepulesy máramarossziget ytelepulesy Máramarossziget ymegyey máramaros megye ykodvegy Anyja a francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy ynemzetisegy francia ynemzetisegy ykodvegy emigráns- családból származó Székely Eleonóra yszemelynevy székely eleonóra yszemelynevy Székely Eleonóra yszemelynevy székely yszemelynevy eleonóra yszemelynevy yszemelynevy Székely yszemelynevy Eleonóra yszemelynevy ykodvegy volt. A keresztségben Antónia nevet nyert s ezt a családban cserélték fel még kisgyermek korában a Kornélia névvel. A színészethez kedvet szülővárosa úri műkedvelőinek előadásain kapott, tizenötéves korában pedig már fel is lépett Szatmáron, ytelepulesy szatmár ytelepulesy Szatmár ymegyey szatmár megye ykodvegy Tóth István yszemelynevy tóth istván yszemelynevy Tóth István yszemelynevy tóth yszemelynevy istván yszemelynevy yszemelynevy Tóth yszemelynevy István yszemelynevy ykodvegy társulatánál, 1841. xevtizedx 1845 jún. 10-én, Hell yszemelynevy hell yszemelynevy Hell yszemelynevy hell yszemelynevy yszemelynevy Hell yszemelynevy ykodvegy »Két gályarab« ycimy két gályarab ycimy Két gályarab ycimy két ycimy gályarab ycimy ycimy Két ycimy gályarab ycimy ykodvegy c. romantikus drámájában, egy tizenegy éves fiú szerepében. Tóth yszemelynevy tóth yszemelynevy Tóth yszemelynevy tóth yszemelynevy yszemelynevy Tóth yszemelynevy ykodvegy társulata három hónap múlva megbukott, ekkor atyja a családjukkal rokonságban álló Kilényi Dávid yszemelynevy kilényi dávid yszemelynevy Kilényi Dávid yszemelynevy kilényi yszemelynevy dávid yszemelynevy yszemelynevy Kilényi yszemelynevy Dávid yszemelynevy ykodvegy társulatához vitte, mely leginkább Erdélyben ytelepulesy erdély ytelepulesy Erdély yorszagy Románia ykodvegy működött (Marosvásárhely, ytelepulesy marosvásárhely ytelepulesy Marosvásárhely ymegyey maros-torda megye ykodvegy Csemáton, ytelepulesy csemát ytelepulesy Csemát ymegyey háromszék megye ykodvegy Kézdivásárhely, ytelepulesy kézdivásárhely ytelepulesy Kézdivásárhely ymegyey háromszék megye ykodvegy Sepsiszentgyörgy, ytelepulesy sepsiszentgyörgy ytelepulesy Sepsiszentgyörgy ymegyey háromszék megye ykodvegy Nagyenyed ytelepulesy nagyenyed ytelepulesy Nagyenyed ymegyey alsó-fehér megye ykodvegy stb.). Marosvásárhelyt ytelepulesy marosvásárhely ytelepulesy Marosvásárhely ymegyey maros-torda megye ykodvegy ismerkedett meg Dérynével, yszemelynevy déryne yszemelynevy Déryné yszemelynevy déryne yszemelynevy yszemelynevy Déryné yszemelynevy ykodvegy ki nagy szeretettel foglalkozott vele, buzgón oktatgatta s kitől saját megemlékezése szerint is sokat tanult. Erdélyben ytelepulesy erdély ytelepulesy Erdély yorszagy Románia ykodvegy találkozott Kántornéval yszemelynevy kántorne yszemelynevy Kántorné yszemelynevy kántorne yszemelynevy yszemelynevy Kántorné yszemelynevy ykodvegy is, ki nemkülönben figyelmére és barátságára méltatta. Erdélyben ytelepulesy erdély ytelepulesy Erdély yorszagy Románia ykodvegy hívta meg a Nemzeti Színházhoz yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy Szigligeti Ede yszemelynevy szigligeti ede yszemelynevy Szigligeti Ede yszemelynevy szigligeti yszemelynevy ede yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy is, kinek »Zsidó« ycimy zsidó ycimy Zsidó ycimy zsidó ycimy ycimy Zsidó ycimy ykodvegy c. népszínművében 1844. őszén Nagyszebenben ytelepulesy nagyszeben ytelepulesy Nagyszeben ymegyey szeben megye ykodvegy nagy sikerrel játszotta Lizi yszerepy lizi yszerepy Lizi yszerepy lizi yszerepy yszerepy Lizi yszerepy ykodvegy szerepét. Ebben a szerepben mutatkozott be azután a budapesti Nemzeti Színházban yintezmenyy budapesti nemzeti színház yintezmenyy budapest yintezmenyy budapesti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy budapest yintezmenyy ykodvegy is, 1844. dec. 17-én. Fellépését igen kedvezően fogadták, a »Honderű« yintezmenyy honderű yintezmenyy Honderű yintezmenyy honderű yintezmenyy yintezmenyy Honderű yintezmenyy ykodvegy bírálója nem késett rámutatni, hogy: »Benne ritka színészi tehetség rejlik, mely évek folytán a művészi tökély nem mindennapi fokára fejlődhetik.« De 1845. végén újra vidékre ment s a szabadságharcig Nagyváradon, ytelepulesy nagyvárad ytelepulesy Nagyvárad ymegyey bihar megye ykodvegy Kecskeméten, ytelepulesy kecskemét ytelepulesy Kecskemét ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy Kolozsvárt ytelepulesy kolozsvár ytelepulesy Kolozsvár ymegyey kolozs megye ykodvegy és főleg Debrecenben ytelepulesy debrecen ytelepulesy Debrecen ymegyey hajdu megye ykodvegy játszott. 1846. őszén itt esett meg rövid és romantikus ismeretsége Petőfivel, yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy melynek majdnem házasság lett a vége. Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy Petőfi yszemelynevy petőfi yszemelynevy yszemelynevy Petőfi yszemelynevy ykodvegy a pár napos epizód után visszapártolt Szendrey Júliához, yszemelynevy szendrey júlia yszemelynevy Szendrey Júliá yszemelynevy szendrey yszemelynevy júlia yszemelynevy yszemelynevy Szendrey yszemelynevy Júliá yszemelynevy ykodvegy Kornélia pedig a következő évben nőül ment egy nagytehetségű kezdő pályatársához, Szerdahelyi Kálmánhoz, yszemelynevy szerdahelyi kálmán yszemelynevy Szerdahelyi Kálmán yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy a jónevű és sokoldalú Szerdahelyi József yszemelynevy szerdahelyi józsef yszemelynevy Szerdahelyi József yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy fiához. Mikor az ifjú férj a következő évben honvédnek állt, házasságukat felbontották. 1849-ben Hidassy xtalanevtizedx 1855 Elek yszemelynevy hidassy elek yszemelynevy Hidassy Elek yszemelynevy hidassy yszemelynevy elek yszemelynevy yszemelynevy Hidassy yszemelynevy Elek yszemelynevy ykodvegy földbirtokos huszárkapitány felesége lett s egy időre szakított a színpaddal. De tartós ez a házasság sem volt. Hidassy yszemelynevy hidassy yszemelynevy Hidassy yszemelynevy hidassy yszemelynevy yszemelynevy Hidassy yszemelynevy ykodvegy 1851-ben xevtizedx 1855 felcsapott színésznek, majd színigazgatónak is, nemsokára elváltak. P. visszatért a színpadra s 1857-ig a vidéken működött. Ez évi okt. 7-én gróf Ráday yszemelynevy gróf ráday yszemelynevy gróf Ráday yszemelynevy gróf yszemelynevy ráday yszemelynevy yszemelynevy gróf yszemelynevy Ráday yszemelynevy ykodvegy intendáns meghívására ismét vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy a Dumas yszemelynevy dumas yszemelynevy Dumas yszemelynevy dumas yszemelynevy yszemelynevy Dumas yszemelynevy ykodvegy »La dame aux Camélias« ycimy la dame aux camélias ycimy La dame aux Camélias ycimy la ycimy dame ycimy aux ycimy camélias ycimy ycimy La ycimy dame ycimy aux ycimy Camélias ycimy ykodvegy c. regényéből. Bulyovszky Lilla yszemelynevy bulyovszky lilla yszemelynevy Bulyovszky Lilla yszemelynevy bulyovszky yszemelynevy lilla yszemelynevy yszemelynevy Bulyovszky yszemelynevy Lilla yszemelynevy ykodvegy által dramatizált »Gauthier Margit« ycimy gauthier margit ycimy Gauthier Margit ycimy gauthier ycimy margit ycimy ycimy Gauthier ycimy Margit ycimy ykodvegy című dráma címszerepében. Bulyovszkyné yszemelynevy bulyovszkyne yszemelynevy Bulyovszkyné yszemelynevy bulyovszkyne yszemelynevy yszemelynevy Bulyovszkyné yszemelynevy ykodvegy leghíresebb szerepében valóságos irodalmi és kritikai harcot kavart fel. Vajda János yszemelynevy vajda jános yszemelynevy Vajda János yszemelynevy vajda yszemelynevy jános yszemelynevy yszemelynevy Vajda yszemelynevy János yszemelynevy ykodvegy élesen megtámadta játékstílusát, melynek pedig utóbb maga is lelkes méltánylójává lett. Greguss Ágost yszemelynevy greguss ágost yszemelynevy Greguss Ágost yszemelynevy greguss yszemelynevy ágost yszemelynevy yszemelynevy Greguss yszemelynevy Ágost yszemelynevy ykodvegy meg Szigligeti Ede yszemelynevy szigligeti ede yszemelynevy Szigligeti Ede yszemelynevy szigligeti yszemelynevy ede yszemelynevy yszemelynevy Szigligeti yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy viszont egész tekintélyükkel mellé álltak, úgyszintén Salamon Ferenc yszemelynevy salamon ferenc yszemelynevy Salamon Ferenc yszemelynevy salamon yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Salamon yszemelynevy Ferenc yszemelynevy ykodvegy is, ki pár nappal utóbb a »Cigány« ycimy cigány ycimy Cigány ycimy cigány ycimy ycimy Cigány ycimy ykodvegy Rózsijában yszerepy rózsija yszerepy Rózsijá yszerepy rózsija yszerepy yszerepy Rózsijá yszerepy ykodvegy látta, miben szerinte »a legszigorúbb bírót is kielégítheté.« »Ő a természettől nemcsak sok művészi kész adománnyal van megáldva, hanem ami több külső és belső tehetségei szép összhangban állanak. Játéka főérdeme az összhangzás, az egység. Nem magas, de igazi csinos és szép arányú külseje, szelíd, nemes és fogékony arca, nem erős, de igen kellemes csengő hangja, kerek művészi egészet tesznek, melyen a mesterkélés mit sem ront.« A vendég távozását sajnálattal látja Salamon yszemelynevy salamon yszemelynevy Salamon yszemelynevy salamon yszemelynevy yszemelynevy Salamon yszemelynevy ykodvegy és ismétli azt az óhajtását, hogy »ezen a maga nemében jeles és oly sokrészvéttel fogadott művésznő színházunknál vagy szerződtessék vagy alkalom adassék minél gyakoribb vendégszereplésre.« Szerződtetésére azonban csak két év múlva került sor, ily minőségben 1859.ápr. 25-én xtalanevtizedx 1865 mutatkozott be a »Bánk bán« ycimy bánk bán ycimy Bánk bán ycimy bánk ycimy bán ycimy ycimy Bánk ycimy bán ycimy ykodvegy Melinda yszerepy melinda yszerepy Melinda yszerepy melinda yszerepy yszerepy Melinda yszerepy ykodvegy szerepében. Ez alakításában Gyulai Pál yszemelynevy gyulai pál yszemelynevy Gyulai Pál yszemelynevy gyulai yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Gyulai yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy különösen az őrültség finom rajzát dicsérte. 1861-ben xevtizedx 1865 egy xtalanevtizedx 1875 magánügye miatt igen rövid időre még egyszer megvált a színháztól és Pécsre ytelepulesy pécs ytelepulesy Pécs ymegyey baranya megye ykodvegy szerződött Ressler yszemelynevy ressler yszemelynevy Ressler yszemelynevy ressler yszemelynevy yszemelynevy Ressler yszemelynevy ykodvegy társulatához, de már ez év tavaszán — immár véglegesen — újra tagja lett a Nemzeti Színháznak yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy s ott mint újonnan szerződtetett tag ápr. 15-én mutatkozott be Courrey yszemelynevy courrey yszemelynevy Courrey yszemelynevy courrey yszemelynevy yszemelynevy Courrey yszemelynevy ykodvegy és Deperty yszemelynevy deperty yszemelynevy Deperty yszemelynevy deperty yszemelynevy yszemelynevy Deperty yszemelynevy ykodvegy »Angyal és daemon«-ának ycimy angyal és daemon ycimy Angyal és daemon ycimy angyal ycimy és ycimy daemon ycimy ycimy Angyal ycimy és ycimy daemon ycimy ykodvegy Clarisse yszerepy clarisse yszerepy Clarisse yszerepy clarisse yszerepy yszerepy Clarisse yszerepy ykodvegy szerepében. Attól fogva azután negyvenöt esztendőn át egyik főerőssége volt a színháznak. Az első évtizedben — mely egybeesik a francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy ynemzetisegy francia ynemzetisegy ykodvegy társadalmi drámának színpadunkon való fokozatos térhódításával — legnagyobb diadalait férje, Szerdahelyi Kálmán yszemelynevy szerdahelyi kálmán yszemelynevy Szerdahelyi Kálmán yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy társaságában aratta, kivel másodszor is egybekelt (Szerdahelyi yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy ykodvegy 1872. xevtizedx 1875 őszén xtalanevtizedx 1885 hunyt el). Akkor Augier, yszemelynevy augier yszemelynevy Augier yszemelynevy augier yszemelynevy yszemelynevy Augier yszemelynevy ykodvegy Bayard, yszemelynevy bayard yszemelynevy Bayard yszemelynevy bayard yszemelynevy yszemelynevy Bayard yszemelynevy ykodvegy Belot, yszemelynevy belot yszemelynevy Belot yszemelynevy belot yszemelynevy yszemelynevy Belot yszemelynevy ykodvegy Benedix, yszemelynevy benedix yszemelynevy Benedix yszemelynevy benedix yszemelynevy yszemelynevy Benedix yszemelynevy ykodvegy D'Ennery, yszemelynevy d'ennery yszemelynevy D'Ennery yszemelynevy d'ennery yszemelynevy yszemelynevy D'Ennery yszemelynevy ykodvegy Dumanoir, yszemelynevy dumanoir yszemelynevy Dumanoir yszemelynevy dumanoir yszemelynevy yszemelynevy Dumanoir yszemelynevy ykodvegy Feuillet, yszemelynevy feuillet yszemelynevy Feuillet yszemelynevy feuillet yszemelynevy yszemelynevy Feuillet yszemelynevy ykodvegy Hugo, yszemelynevy hugo yszemelynevy Hugo yszemelynevy hugo yszemelynevy yszemelynevy Hugo yszemelynevy ykodvegy Musset, yszemelynevy musset yszemelynevy Musset yszemelynevy musset yszemelynevy yszemelynevy Musset yszemelynevy ykodvegy Sardou, yszemelynevy sardou yszemelynevy Sardou yszemelynevy sardou yszemelynevy yszemelynevy Sardou yszemelynevy ykodvegy Scribe yszemelynevy scribe yszemelynevy Scribe yszemelynevy scribe yszemelynevy yszemelynevy Scribe yszemelynevy ykodvegy voltak a divatos szerzők, darabjaik közül soknak magyar fordítása is Szerdahelyi yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy szerdahelyi yszemelynevy yszemelynevy Szerdahelyi yszemelynevy ykodvegy tollából származott s a jeles művészpár majd mindegyikben megtalálta a magának való feladatot. A francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy francia ynemzetisegy ynemzetisegy francia ynemzetisegy ykodvegy szalonok fiatal hősnőit rendre P. keltette nálunk életre s közönség és kritika egyaránt meghódolt bensősége, finomsága előtt. Megjelenésének választékos előkelősége is hódított ezekben a szerepekben, a női eleganciának ő volt a színpadi megtestesítője. Nemzeti Színházi yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy pályatársnői öltözködésben csakúgy hozzá igazodtak, mint a vidéki színpadok szalonheroinái. Még egyéni hanghordozása is (a szóvégi magánhangzókat kissé elnyújtotta) valóságos iskolát csinált. Két évtizeden át szinte vetélytárs nélkül állt ebben a szerepkörben, arcának üdesége, sokáig megőrzött fínomarányú testalkata lehetővé tette, hogy ötvenéves koráig teljes illúziót keltsen a Gauthier Margit-szerű yszerepy gauthier margit yszerepy Gauthier Margit yszerepy gauthier yszerepy margit yszerepy yszerepy Gauthier yszerepy Margit yszerepy ykodvegy alakokban (e szerepében egyszer Erzsébet királyné yszemelynevy erzsébet királyne yszemelynevy Erzsébet királyné yszemelynevy erzsébet yszemelynevy királyne yszemelynevy yszemelynevy Erzsébet yszemelynevy királyné yszemelynevy ykodvegy egyenes kívánságára is fel kellett lépnie). Húsz évi nemzeti színházi yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy nemzeti yintezmenyy ykodvegy működése alkalmával azzal tisztelték meg, hogy a színház örökös tagjává nevezték ki (1881. xevtizedx 1885 ápr. xtalanevtizedx 1895 1.); az elismerésnek ez a formája legelső ízben őt érte. Ez az időpont szerepkörében is lényegesebb fordulatot jelentett. Hovatovább áttért az idősebb szerepekre s kiviláglott, hogy nagy jellemző ereje, egyéniségének az életkortól független varázsa ezen a té­ren is újabb és még értékesebb diadalokat tartogatott számára. Szigeti yszemelynevy szigeti yszemelynevy Szigeti yszemelynevy szigeti yszemelynevy yszemelynevy Szigeti yszemelynevy ykodvegy »Rang és mód«-jának ycimy rang és mód ycimy Rang és mód ycimy rang ycimy és ycimy mód ycimy ycimy Rang ycimy és ycimy mód ycimy ykodvegy Bannainéjában, yszerepy bannainéja yszerepy Bannainéjá yszerepy bannainéja yszerepy yszerepy Bannainéjá yszerepy ykodvegy Rákosi yszemelynevy rákosi yszemelynevy Rákosi yszemelynevy rákosi yszemelynevy yszemelynevy Rákosi yszemelynevy ykodvegy »Aesopus«-ának ycimy aesopus ycimy Aesopus ycimy aesopus ycimy ycimy Aesopus ycimy ykodvegy Trundusiájában, yszerepy trundusiája yszerepy Trundusiájá yszerepy trundusiája yszerepy yszerepy Trundusiájá yszerepy ykodvegy »Endre és Johannájá«-nak ycimy endre és johannája ycimy Endre és Johannájá ycimy endre ycimy és ycimy johannája ycimy ycimy Endre ycimy és ycimy Johannájá ycimy ykodvegy királynéjában, majd Csiky Gergely yszemelynevy csiky gergely yszemelynevy Csiky Gergely yszemelynevy csiky yszemelynevy gergely yszemelynevy yszemelynevy Csiky yszemelynevy Gergely yszemelynevy ykodvegy »Proletárok«-jának ycimy proletárok ycimy Proletárok ycimy proletárok ycimy ycimy Proletárok ycimy ykodvegy Szederváry yszemelynevy szederváry yszemelynevy Szederváry yszemelynevy szederváry yszemelynevy yszemelynevy Szederváry yszemelynevy ykodvegy Kamillájában yszerepy kamillája yszerepy Kamillájá yszerepy kamillája yszerepy yszerepy Kamillájá yszerepy ykodvegy már nem az ifjúság bájával hódított, annál inkább az asszonyi eszességgel és tekintéllyel, az érett értelem és gazdag kedély ellenállhatatlan erejével. A ma is élő nemzedék már csak az öregedő éveiben látta őt a színpadon, de ez alakításaiból is szinte legendás emlékét őrzi. A legcsodálatosabb az, hogy kései szereplésében is meg lehetett érezni — mintegy összegeződve — gyermeklányalakjainak gráciáját, fiatal asszonyainak fölényes szellemességét s mindehhez egy hosszú élet finom bölcseséggé érett tapasztalatát. Csiky Gergely yszemelynevy csiky gergely yszemelynevy Csiky Gergely yszemelynevy csiky yszemelynevy gergely yszemelynevy yszemelynevy Csiky yszemelynevy Gergely yszemelynevy ykodvegy mindezt belesűrítette egy szerencsés inspirációból fogant alakba, »Nagymamá«-jának ycimy nagymama ycimy Nagymamá ycimy nagymama ycimy ycimy Nagymamá ycimy ykodvegy címszerepébe, mit egyenest P.-ra szabott s amivel ez egész pályára mintegy feltette a koronát. 1891.nov. xevtizedx 1895 4-én xtalanevtizedx 1905 már ezzel az alakítással ülte meg ötvenéves színészi jubileumát s működésének utolsó másfél évtizedében e darab előadásait P. szereplése valóságos ünnepi értékké avatta. Ez, valamint a Pailleron-féle yszemelynevy pailleron yszemelynevy Pailleron yszemelynevy pailleron yszemelynevy yszemelynevy Pailleron yszemelynevy ykodvegy »Ahol unatkoznak«-ban ycimy ahol unatkoznak ycimy Ahol unatkoznak ycimy ahol ycimy unatkoznak ycimy ycimy Ahol ycimy unatkoznak ycimy ykodvegy Reville hercegnő yszerepy reville hercegnő yszerepy Reville hercegnő yszerepy reville yszerepy hercegnő yszerepy yszerepy Reville yszerepy hercegnő yszerepy ykodvegy verőfényes figurája volt az a két szerep, mit csaknem nyolcvanadik életévéig szinte egyre fokozódó hatással játszott. A színészi hanyatlás legáltalánosabb tünete, az emlékezőtehetség csökkenése is bámulatosan sokáig megkímélte s még utolsó éveiben is készséggel elvállalt s megindítóan eljátszott egy új szerepet: a tábornagyné alakját Sudermann yszemelynevy sudermann yszemelynevy Sudermann yszemelynevy sudermann yszemelynevy yszemelynevy Sudermann yszemelynevy ykodvegy »Friciké«-jében. ycimy fricike ycimy Friciké ycimy fricike ycimy ycimy Friciké ycimy ykodvegy A személyét és előkelő művészetét övező hódolat pályája végén minden alkalmat megragadott, hogy a legváltozatosabb formában manifesztálódhassék. Ötvenéves jubileumán a királyi kegy is rátalált: a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Pályájának különböző fordulóin fővárosi főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy és vidéki tisztelőinek tábora az értékes emléktárgyak özönével árasztották el. Művészetének tetőpontján Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy egész könyvet szentelt méltatásának. A Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy elsőemeleti termében 1902-ben xevtizedx 1905 bensőségés ünnep keretében felállították Telcs Ede yszemelynevy telcs ede yszemelynevy Telcs Ede yszemelynevy telcs yszemelynevy ede yszemelynevy yszemelynevy Telcs yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy szobrászművész által karrarai márványból faragott mellszobrát s még életében (1904. aug.) emléktábla került máramarosszigeti ytelepulesy máramarossziget ytelepulesy máramarossziget ymegyey máramaros megye ykodvegy szülőházára; ugyanott a pályájára vonatkozó emlékek egybegyűjtésére szobát is rendeztek be. 1903. márc. 12-én a színész­kongresszus résztvevői, az egész hazai színészet képviselői a Színészegyesület yintezmenyy színészegyesület yintezmenyy Színésze yintezmenyy színészegyesület yintezmenyy yintezmenyy Színésze yintezmenyy ykodvegy örökös dísztagjául választották meg. 1904. dec. 1-én a nemzeti színházi yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy nemzeti yintezmenyy ykodvegy első felléptének hatvanadik évfordulóján díszelőadást tartottak, mely alkalommal Somló Sándor yszemelynevy somló sándor yszemelynevy Somló Sándor yszemelynevy somló yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Somló yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy igazgató üd'vözölte. E jubiláris estén P. 2291-edszer lépett fel a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy színpadán. 1905-ben, hetvenkilencedik életévében mutatkoztak csak rajta a fizikai hanyatlás tünetei. Sűrűn ismétlődő megbetegedései következtében színpadra többé nem léphetett, visszavonultságában megszállta az elhagyatottság fájdalmas érzése s talán ez bírta rá arra is, hogy egy külföldről hazatért fiatal írónak, Rozsnyay Kálmánnak yszemelynevy rozsnyay kálmán yszemelynevy Rozsnyay Kálmán yszemelynevy rozsnyay yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Rozsnyay yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy iránta huzamos időn át tanúsított gondoskodását kései házasságkötésükbe való beleegyezésével találja meg. 1905. dec. 24-én — szembeszállva a családja s a közvélemény részéről megnyilvánuló heves ellenzéssel — újra férjhez ment. A magánügyekben rendszerint nem túlságosan tapintatos szenzációéhség elől s egyúttal gyógyulás végett is Abbáziába yszerepy abbázia yszerepy Abbáziá yszerepy abbázia yszerepy yszerepy Abbáziá yszerepy ykodvegy utazott, de onnan még betegebben tért haza s 1906. febr. xtalanevtizedx 1915 xtalanevtizedx 1925 25-én napokig tartó haláltusa után elhunyt. Temetése a régi Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy épületéből ment végbe febr. 27-én, óriási gyászoló közönség jelenlétében. Petri Elek yszemelynevy petri elek yszemelynevy Petri Elek yszemelynevy petri yszemelynevy elek yszemelynevy yszemelynevy Petri yszemelynevy Elek yszemelynevy ykodvegy ref. lelkész és Somló Sándor yszemelynevy somló sándor yszemelynevy Somló Sándor yszemelynevy somló yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Somló yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy igazgató búcsúztatták, majd a Keleti pályaudvaron a kartársak nevében Mihályfi Károly yszemelynevy mihályfi károly yszemelynevy Mihályfi Károly yszemelynevy mihályfi yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Mihályfi yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy mondott gyászbeszédet s onnan a koporsót Szabadszállásra ytelepulesy szabadszállás ytelepulesy Szabadszállás ymegyey pest-pilis-solt-kis-kun megye ykodvegy vitték s a férj családjának sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Működését a nemzet köztudata azóta is a magyar színészet történetének legelső vonalába helyezi. Születésének centennáriumán a Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy a »Nagymama« ycimy nagymama ycimy Nagymama ycimy nagymama ycimy ycimy Nagymama ycimy ykodvegy díszelőadásával áldozott emlékezetének s a vidéken is, főleg szülővárosában, kegyeletes ünnepeket rendeztek. A fővárosi Közmunkák Tanácsa yintezmenyy fővárosi közmunkák tanácsa yintezmenyy fővárosi yintezmenyy fővárosi yintezmenyy közmunkák yintezmenyy tanácsa yintezmenyy yintezmenyy fővárosi yintezmenyy ykodvegy az egyik épülő városrészben uccát keresztelt el nevéről. Pályája a magyar színészet hős­korából indult el s belenyúlt a modern színjátszás bölcsőkorába; nagy hagyományokat indított meg maga is, hatása mindmáig elevenen munkál a színpad legjobbjainak művészetében. (Rédey Tivadar) yszemelynevy rédey tivadar yszemelynevy Rédey Tivadar yszemelynevy rédey yszemelynevy tivadar yszemelynevy yszemelynevy Rédey yszemelynevy Tivadar yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy rédey tivadar szin_III.0587.pdf III

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Prielle Kornélia - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZEMELYCIMSZO

SZULETESIEV 1826

SZULETESIEVTIZED 1825

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0587.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0587.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30343.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Prielle Kornélia

Szócikk: Prielle Kornélia a Nemzeti Színháznak első örökös tagja, 1826. jún.1-én, pünkösdvasárnapján született, Máramarosszigeten. Anyja a francia emigráns- családból származó Székely Eleonóra volt. A keresztségben Antónia nevet nyert s ezt a családban cserélték fel még kisgyermek korában a Kornélia névvel. A színészethez kedvet szülővárosa úri műkedvelőinek előadásain kapott, tizenötéves korában pedig már fel is lépett Szatmáron, Tóth István társulatánál, 1841. jún. 10-én, Hell »Két gályarab« c. romantikus drámájában, egy tizenegy éves fiú szerepében. Tóth társulata három hónap múlva megbukott, ekkor atyja a családjukkal rokonságban álló Kilényi Dávid társulatához vitte, mely leginkább Erdélyben működött (Marosvásárhely, Csemáton, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed stb.). Marosvásárhelyt ismerkedett meg Dérynével, ki nagy szeretettel foglalkozott vele, buzgón oktatgatta s kitől saját megemlékezése szerint is sokat tanult. Erdélyben találkozott Kántornéval is, ki nemkülönben figyelmére és barátságára méltatta. Erdélyben hívta meg a Nemzeti Színházhoz Szigligeti Ede is, kinek »Zsidó« c. népszínművében 1844. őszén Nagyszebenben nagy sikerrel játszotta Lizi szerepét. Ebben a szerepben mutatkozott be azután a budapesti Nemzeti Színházban is, 1844. dec. 17-én. Fellépését igen kedvezően fogadták, a »Honderű« bírálója nem késett rámutatni, hogy: »Benne ritka színészi tehetség rejlik, mely évek folytán a művészi tökély nem mindennapi fokára fejlődhetik.« De 1845. végén újra vidékre ment s a szabadságharcig Nagyváradon, Kecskeméten, Kolozsvárt és főleg Debrecenben játszott. 1846. őszén itt esett meg rövid és romantikus ismeretsége Petőfivel, melynek majdnem házasság lett a vége. Petőfi a pár napos epizód után visszapártolt Szendrey Júliához, Kornélia pedig a következő évben nőül ment egy nagytehetségű kezdő pályatársához, Szerdahelyi Kálmánhoz, a jónevű és sokoldalú Szerdahelyi József fiához. Mikor az ifjú férj a következő évben honvédnek állt, házasságukat felbontották. 1849-ben Hidassy Elek földbirtokos huszárkapitány felesége lett s egy időre szakított a színpaddal. De tartós ez a házasság sem volt. Hidassy 1851-ben felcsapott színésznek, majd színigazgatónak is, nemsokára elváltak. P. visszatért a színpadra s 1857-ig a vidéken működött. Ez évi okt. 7-én gróf Ráday intendáns meghívására ismét vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, a Dumas »La dame aux Camélias« c. regényéből. Bulyovszky Lilla által dramatizált »Gauthier Margit« című dráma címszerepében. Bulyovszkyné leghíresebb szerepében valóságos irodalmi és kritikai harcot kavart fel. Vajda János élesen megtámadta játékstílusát, melynek pedig utóbb maga is lelkes méltánylójává lett. Greguss Ágost meg Szigligeti Ede viszont egész tekintélyükkel mellé álltak, úgyszintén Salamon Ferenc is, ki pár nappal utóbb a »Cigány« Rózsijában látta, miben szerinte »a legszigorúbb bírót is kielégítheté.« »Ő a természettől nemcsak sok művészi kész adománnyal van megáldva, hanem ami több külső és belső tehetségei szép összhangban állanak. Játéka főérdeme az összhangzás, az egység. Nem magas, de igazi csinos és szép arányú külseje, szelíd, nemes és fogékony arca, nem erős, de igen kellemes csengő hangja, kerek művészi egészet tesznek, melyen a mesterkélés mit sem ront.« A vendég távozását sajnálattal látja Salamon és ismétli azt az óhajtását, hogy »ezen a maga nemében jeles és oly sokrészvéttel fogadott művésznő színházunknál vagy szerződtessék vagy alkalom adassék minél gyakoribb vendégszereplésre.« Szerződtetésére azonban csak két év múlva került sor, ily minőségben 1859.ápr. 25-én mutatkozott be a »Bánk bán« Melinda szerepében. Ez alakításában Gyulai Pál különösen az őrültség finom rajzát dicsérte. 1861-ben egy magánügye miatt igen rövid időre még egyszer megvált a színháztól és Pécsre szerződött Ressler társulatához, de már ez év tavaszán — immár véglegesen — újra tagja lett a Nemzeti Színháznak s ott mint újonnan szerződtetett tag ápr. 15-én mutatkozott be Courrey és Deperty »Angyal és daemon«-ának Clarisse szerepében. Attól fogva azután negyvenöt esztendőn át egyik főerőssége volt a színháznak. Az első évtizedben — mely egybeesik a francia társadalmi drámának színpadunkon való fokozatos térhódításával — legnagyobb diadalait férje, Szerdahelyi Kálmán társaságában aratta, kivel másodszor is egybekelt (Szerdahelyi 1872. őszén hunyt el). Akkor Augier, Bayard, Belot, Benedix, D'Ennery, Dumanoir, Feuillet, Hugo, Musset, Sardou, Scribe voltak a divatos szerzők, darabjaik közül soknak magyar fordítása is Szerdahelyi tollából származott s a jeles művészpár majd mindegyikben megtalálta a magának való feladatot. A francia szalonok fiatal hősnőit rendre P. keltette nálunk életre s közönség és kritika egyaránt meghódolt bensősége, finomsága előtt. Megjelenésének választékos előkelősége is hódított ezekben a szerepekben, a női eleganciának ő volt a színpadi megtestesítője. Nemzeti Színházi pályatársnői öltözködésben csakúgy hozzá igazodtak, mint a vidéki színpadok szalonheroinái. Még egyéni hanghordozása is (a szóvégi magánhangzókat kissé elnyújtotta) valóságos iskolát csinált. Két évtizeden át szinte vetélytárs nélkül állt ebben a szerepkörben, arcának üdesége, sokáig megőrzött fínomarányú testalkata lehetővé tette, hogy ötvenéves koráig teljes illúziót keltsen a Gauthier Margit-szerű alakokban (e szerepében egyszer Erzsébet királyné egyenes kívánságára is fel kellett lépnie). Húsz évi nemzeti színházi működése alkalmával azzal tisztelték meg, hogy a színház örökös tagjává nevezték ki (1881. ápr. 1.); az elismerésnek ez a formája legelső ízben őt érte. Ez az időpont szerepkörében is lényegesebb fordulatot jelentett. Hovatovább áttért az idősebb szerepekre s kiviláglott, hogy nagy jellemző ereje, egyéniségének az életkortól független varázsa ezen a té­ren is újabb és még értékesebb diadalokat tartogatott számára. Szigeti »Rang és mód«-jának Bannainéjában, Rákosi »Aesopus«-ának Trundusiájában, »Endre és Johannájá«-nak királynéjában, majd Csiky Gergely »Proletárok«-jának Szederváry Kamillájában már nem az ifjúság bájával hódított, annál inkább az asszonyi eszességgel és tekintéllyel, az érett értelem és gazdag kedély ellenállhatatlan erejével. A ma is élő nemzedék már csak az öregedő éveiben látta őt a színpadon, de ez alakításaiból is szinte legendás emlékét őrzi. A legcsodálatosabb az, hogy kései szereplésében is meg lehetett érezni — mintegy összegeződve — gyermeklányalakjainak gráciáját, fiatal asszonyainak fölényes szellemességét s mindehhez egy hosszú élet finom bölcseséggé érett tapasztalatát. Csiky Gergely mindezt belesűrítette egy szerencsés inspirációból fogant alakba, »Nagymamá«-jának címszerepébe, mit egyenest P.-ra szabott s amivel ez egész pályára mintegy feltette a koronát. 1891.nov. 4-én már ezzel az alakítással ülte meg ötvenéves színészi jubileumát s működésének utolsó másfél évtizedében e darab előadásait P. szereplése valóságos ünnepi értékké avatta. Ez, valamint a Pailleron-féle »Ahol unatkoznak«-ban Reville hercegnő verőfényes figurája volt az a két szerep, mit csaknem nyolcvanadik életévéig szinte egyre fokozódó hatással játszott. A színészi hanyatlás legáltalánosabb tünete, az emlékezőtehetség csökkenése is bámulatosan sokáig megkímélte s még utolsó éveiben is készséggel elvállalt s megindítóan eljátszott egy új szerepet: a tábornagyné alakját Sudermann »Friciké«-jében. A személyét és előkelő művészetét övező hódolat pályája végén minden alkalmat megragadott, hogy a legváltozatosabb formában manifesztálódhassék. Ötvenéves jubileumán a királyi kegy is rátalált: a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Pályájának különböző fordulóin fővárosi és vidéki tisztelőinek tábora az értékes emléktárgyak özönével árasztották el. Művészetének tetőpontján Rakodczay Pál egész könyvet szentelt méltatásának. A Nemzeti Színház elsőemeleti termében 1902-ben bensőségés ünnep keretében felállították Telcs Ede szobrászművész által karrarai márványból faragott mellszobrát s még életében (1904. aug.) emléktábla került máramarosszigeti szülőházára; ugyanott a pályájára vonatkozó emlékek egybegyűjtésére szobát is rendeztek be. 1903. márc. 12-én a színész­kongresszus résztvevői, az egész hazai színészet képviselői a Színészegyesület örökös dísztagjául választották meg. 1904. dec. 1-én a nemzeti színházi első felléptének hatvanadik évfordulóján díszelőadást tartottak, mely alkalommal Somló Sándor igazgató üd'vözölte. E jubiláris estén P. 2291-edszer lépett fel a Nemzeti Színház színpadán. 1905-ben, hetvenkilencedik életévében mutatkoztak csak rajta a fizikai hanyatlás tünetei. Sűrűn ismétlődő megbetegedései következtében színpadra többé nem léphetett, visszavonultságában megszállta az elhagyatottság fájdalmas érzése s talán ez bírta rá arra is, hogy egy külföldről hazatért fiatal írónak, Rozsnyay Kálmánnak iránta huzamos időn át tanúsított gondoskodását kései házasságkötésükbe való beleegyezésével találja meg. 1905. dec. 24-én — szembeszállva a családja s a közvélemény részéről megnyilvánuló heves ellenzéssel — újra férjhez ment. A magánügyekben rendszerint nem túlságosan tapintatos szenzációéhség elől s egyúttal gyógyulás végett is Abbáziába utazott, de onnan még betegebben tért haza s 1906. febr. 25-én napokig tartó haláltusa után elhunyt. Temetése a régi Nemzeti Színház épületéből ment végbe febr. 27-én, óriási gyászoló közönség jelenlétében. Petri Elek ref. lelkész és Somló Sándor igazgató búcsúztatták, majd a Keleti pályaudvaron a kartársak nevében Mihályfi Károly mondott gyászbeszédet s onnan a koporsót Szabadszállásra vitték s a férj családjának sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Működését a nemzet köztudata azóta is a magyar színészet történetének legelső vonalába helyezi. Születésének centennáriumán a Nemzeti Színház a »Nagymama« díszelőadásával áldozott emlékezetének s a vidéken is, főleg szülővárosában, kegyeletes ünnepeket rendeztek. A fővárosi Közmunkák Tanácsa az egyik épülő városrészben uccát keresztelt el nevéről. Pályája a magyar színészet hős­korából indult el s belenyúlt a modern színjátszás bölcsőkorába; nagy hagyományokat indított meg maga is, hatása mindmáig elevenen munkál a színpad legjobbjainak művészetében. (Rédey Tivadar) szin_III.0587.pdf III