Címszó: Rosmersholm - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
MUCIM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0081.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0081.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30627.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Rosmersholm
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/530627.htm
Szócikk: Rosmersholm dráma 4 felvonásban. Írta Ibsen
Henrik. (személy)
(információ)
Bem. Aalberg Ida (személy) (információ)
(L. o.) finn (nemzetiség)
társulata a Magyar Színházban, (intézmény)
(információ)
1907. (időpont) november
30-án. Személyek: Rosmer Johannes, (szerep) Rosmersholm
tulajdonosa, volt pap: Elo Kosti; (személy) West
Rebekka: (szerep)
Aalberg Ida; (személy)
(információ)
Kroll, (szerep) rektor,
Rosmer sógora : Välisalmi Heikki; (személy) Brendel
Ulrik: (szerep)
Laakso Reino; (személy) Märtensgärd
Peder: (szerep)
Braxén Kaarlo; (személy) Welset
asszony: (szerep)
Braxén Helmi. (személy) A
Nemzeti Színház (intézmény)
(információ)
színre hozta: 1917. (időpont) ápr.
14-én. Szereplők: Rosmer: (szerep) Ódry
Árpád; (személy)
(információ)
West Rebekka: (szerep) Márkus
Emilia; (személy)
(információ)
a többiek: Gál Gyula, (személy) (információ)
Somlay Artúr, (személy) (információ)
Demjén Mari. (személy) (információ)
A. darabot Ambrus Zoltán (személy) (információ)
fordította. Ibsen-ciklusok (személy) (információ)
alkalmával a darabot többízben felújították;
Forgács Rózsi Kamaraszínháza (intézmény)
(információ)
is bemutatta. (1923. (időpont) dec.)
»Rosmersholm« (cím)
(információ)
több, mint dráma és több, mint modern. Modem
tragédia, sőt még talán annál is több: ez maga a modern tragédia, amely ilyen tökéletesen
csak Ibsennek (személy) (információ)
sikerült és neki is csak egyszer. Tragédiát
írni, mai, modern emberekről, akik egész életüket egy vagy két szobában élik le
s akik életük legválságosabb pillanataiban egy asztalnál ülnek, egymással szemben,
akik úgy éreznek és úgy beszélnek, mint mi: ez a legnagyobb és a legnehezebb föladat,
amelyet drámaíró maga elé tűzhet. Ibsen (személy) (információ)
maga elé tűzte és a »Rosmersholm«-ban (cím) (információ)
megoldotta. Mi Rosmersholm? Egy régi úriház,
egy régi család tulajdona, amelynek utolsó gazdája Rosmer lelkész, (szerep) a család
utolsó sarja. Ebben a régi úriházban nem hal meg soha a múlt, van is róla egy babona,
hogy a halottak »rohanó fehér paripák alakjában visszajárnak«. Rosmersholmon a halottak
nem tudnak elszakadni az élőktől és az élők nem tudnák elszakadni a halottaktól.
De ha egy kicsit jobban megnézzük ezt a Rosmersholmot, igen hamar rájövünk, hogy
ez a hely nem északon van, nem Ibsen (személy) (információ)
hazájában, vagy nem csak. ott, hanem itt,
minálunk, sőt, mi több: mibennünk. Minden gondolkodó és érző ember lelkének van
egy kényes, titokzatos pontja, ahol régmúlt idők eszméi és érzései, örökségei és
hagyományai kereszteződnek. Egy pont, ahol a régi babonák is élnek, ahol a múltból
hazajáró lelkek találkoznak. Minden gondolkozó és érző modern ember lelkében van
egy pont, amelyet nem lehet megmodernizálni, ahol a legradikálisabb és legszabadgondolkozóbb
ember ép oly ösztönös és babonás, mint az a parasztdajka, akinek a tején fölcseperedett.
Rosmer lelkész, (szerep) az
utolsó Rosmer, egy rendkivül erős akaratú nőnek a hatása alatt hiába válik szabadgondolkozóvá,
hitehagyottá (a szónak abban az értelmében, hogy örökölt vallásához hűtelenné válik),
mihelyest rájön arra, hogy első feleségének öngyilkosságában neki is része van,
bár ő maga nem tett semmit és nem tudott semmiről, a Rosmerek örökletes finom és
kényes lelkiismerete felébred benne és csak megdöbbenéssel és rémülettel tud arra
a nőre nézni, aki ambícióból és utána való szerelmi sóvárgásból az első feleségét
úgyszólván halálba kergette. De maga ez a nő is — West Rebekka (szerep) — Rosmersholm
végzetes hatása alá került. És mikor az első feleség halála után azt hitte, hogy
most már elérte célját: éppen akkor került legmesszebbre attól. Amíg ő Rosmer lelkészt
(szerep)
megismertette és átitatta a modern, szabadgondolkozó eszmékkel, ugyanakkor ennek
az embernek a naiv, tiszta, gyermeki lelke őt magát is átalakította. Rebekka (szerep) halálba
kergette Rosmernét, (szerep) hogy
elfoglalhassa a helyét és amikor Rosmer (szerep) ezt
a helyet fölkínálja neki: Rebekkának (szerep) Rosmer
(szerep)
hatása alatt felébredt bűntudata nem engedi meg, hogy elfogadja azt, amire föltette
az életét. Ez a jelenet — olyan megrendítő és olyan nagyszabású, hogy az egész modem
drámairodalomban — a második felvonás végén hiába keressük párját. Az ilyen tragédia
a legnagyobb feladatot rójja a színészre: a természetesség és a közvetlenség, az
egyszerűség és a mesterkéletlenség maszkjában a legnagyobb, a sorsdöntő érzéseket
követeli meg tőlük. A legkisebb pózolás, a legcsekélyebb színészkedés megrontja
a hangulatot. Kiveszi a szavukból az igazságot és az erőt. A magas, sőt a legmagasabb
tragikai iskola fogásai és mesterkedései itt nem érnek semmit. Hiába emeli a színész
a hangját, hiába áll föl emelvényre, hiába berzenkedik és hiába ágál: — itt csak
a legmélyebb és legvalódibb átélés az a kulcs, amelyre megnyílnak a kapuk. A legbensőbb
átélés és a legpuritánabb kifejezés, a legnagyobb belső fölszereltség és a legteljesebb
külső leszereltség: ez az a mód, ahogy Ibsen-tragédiát (személy) (információ)
játszani lehet és kell. (Hevesi Sándor) (személy) (információ)
szin_IV.0081.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Rosmersholm címszóvég 30627 Szócikk: Rosmersholm
dráma 4 felvonásban. Írta Ibsen Henrik. yszemelynevy ibsen henrik yszemelynevy
Ibsen Henrik yszemelynevy ibsen yszemelynevy henrik yszemelynevy yszemelynevy
Ibsen yszemelynevy Henrik yszemelynevy ykodvegy Bem. Aalberg Ida yszemelynevy
aalberg ida yszemelynevy Aalberg Ida yszemelynevy aalberg yszemelynevy ida
yszemelynevy yszemelynevy Aalberg yszemelynevy Ida yszemelynevy ykodvegy (L. o.)
finn ynemzetisegy finn ynemzetisegy finn ynemzetisegy finn ynemzetisegy
ynemzetisegy finn ynemzetisegy ykodvegy társulata a Magyar Színházban, yintezmenyy
magyar színház yintezmenyy Magyar S yintezmenyy magyar yintezmenyy színház
yintezmenyy yintezmenyy Magyar yintezmenyy S yintezmenyy ykodvegy 1907. november
xtalanevtizedx 1915 30-án. Személyek: Rosmer Johannes, yszerepy rosmer johannes
yszerepy Rosmer Johannes yszerepy rosmer yszerepy johannes yszerepy yszerepy
Rosmer yszerepy Johannes yszerepy ykodvegy Rosmersholm tulajdonosa, volt pap: Elo
Kosti; yszemelynevy elo kosti yszemelynevy Elo Kosti yszemelynevy elo
yszemelynevy kosti yszemelynevy yszemelynevy Elo yszemelynevy Kosti
yszemelynevy ykodvegy West Rebekka: yszerepy west rebekka yszerepy West Rebekka
yszerepy west yszerepy rebekka yszerepy yszerepy West yszerepy Rebekka yszerepy
ykodvegy Aalberg Ida; yszemelynevy aalberg ida yszemelynevy Aalberg Ida
yszemelynevy aalberg yszemelynevy ida yszemelynevy yszemelynevy Aalberg
yszemelynevy Ida yszemelynevy ykodvegy Kroll, yszerepy kroll yszerepy Kroll
yszerepy kroll yszerepy yszerepy Kroll yszerepy ykodvegy rektor, Rosmer sógora :
Välisalmi Heikki; yszemelynevy välisalmi heikki yszemelynevy Välisalmi Heikki
yszemelynevy välisalmi yszemelynevy heikki yszemelynevy yszemelynevy Välisalmi
yszemelynevy Heikki yszemelynevy ykodvegy Brendel Ulrik: yszerepy brendel ulrik
yszerepy Brendel Ulrik yszerepy brendel yszerepy ulrik yszerepy yszerepy
Brendel yszerepy Ulrik yszerepy ykodvegy Laakso Reino; yszemelynevy laakso reino
yszemelynevy Laakso Reino yszemelynevy laakso yszemelynevy reino yszemelynevy
yszemelynevy Laakso yszemelynevy Reino yszemelynevy ykodvegy Märtensgärd Peder:
yszerepy märtensgärd peder yszerepy Märtensgärd Peder yszerepy märtensgärd
yszerepy peder yszerepy yszerepy Märtensgärd yszerepy Peder yszerepy ykodvegy Braxén
Kaarlo; yszemelynevy braxén kaarlo yszemelynevy Braxén Kaarlo yszemelynevy
braxén yszemelynevy kaarlo yszemelynevy yszemelynevy Braxén yszemelynevy Kaarlo
yszemelynevy ykodvegy Welset asszony: yszerepy welset asszony yszerepy Welset
asszony yszerepy welset yszerepy asszony yszerepy yszerepy Welset yszerepy
asszony yszerepy ykodvegy Braxén Helmi. yszemelynevy braxén helmi yszemelynevy
Braxén Helmi yszemelynevy braxén yszemelynevy helmi yszemelynevy yszemelynevy
Braxén yszemelynevy Helmi yszemelynevy ykodvegy A Nemzeti Színház yintezmenyy
nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház
yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy színre hozta: 1917. xevtizedx
1915 ápr. xtalanevtizedx 1925 14-én. Szereplők: Rosmer: yszerepy rosmer
yszerepy Rosmer yszerepy rosmer yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy ykodvegy Ódry
Árpád; yszemelynevy ódry árpád yszemelynevy Ódry Árpád yszemelynevy ódry
yszemelynevy árpád yszemelynevy yszemelynevy Ódry yszemelynevy Árpád
yszemelynevy ykodvegy West Rebekka: yszerepy west rebekka yszerepy West Rebekka
yszerepy west yszerepy rebekka yszerepy yszerepy West yszerepy Rebekka yszerepy
ykodvegy Márkus Emilia; yszemelynevy márkus emilia yszemelynevy Márkus Emilia
yszemelynevy márkus yszemelynevy emilia yszemelynevy yszemelynevy Márkus
yszemelynevy Emilia yszemelynevy ykodvegy a többiek: Gál Gyula, yszemelynevy
gál gyula yszemelynevy Gál Gyula yszemelynevy gál yszemelynevy gyula
yszemelynevy yszemelynevy Gál yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy Somlay Artúr,
yszemelynevy somlay artúr yszemelynevy Somlay Artúr yszemelynevy somlay
yszemelynevy artúr yszemelynevy yszemelynevy Somlay yszemelynevy Artúr
yszemelynevy ykodvegy Demjén Mari. yszemelynevy demjén mari yszemelynevy Demjén
Mari yszemelynevy demjén yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy Demjén
yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy A. darabot Ambrus Zoltán yszemelynevy
ambrus zoltán yszemelynevy Ambrus Zoltán yszemelynevy ambrus yszemelynevy
zoltán yszemelynevy yszemelynevy Ambrus yszemelynevy Zoltán yszemelynevy
ykodvegy fordította. Ibsen-ciklusok yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen
yszemelynevy ibsen yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy alkalmával
a darabot többízben felújították; Forgács Rózsi Kamaraszínháza yintezmenyy
forgács rózsi kamaraszínháza yintezmenyy Forgács yintezmenyy forgács
yintezmenyy rózsi yintezmenyy kamaraszínháza yintezmenyy yintezmenyy Forgács
yintezmenyy ykodvegy is bemutatta. (1923. xevtizedx 1925 dec.) xtalanevtizedx
1935 »Rosmersholm« ycimy rosmersholm ycimy Rosmersholm ycimy rosmersholm ycimy
ycimy Rosmersholm ycimy ykodvegy több, mint dráma és több, mint modern. Modem tragédia,
sőt még talán annál is több: ez maga a modern tragédia, amely ilyen tökéletesen
csak Ibsennek yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ibsen
yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy sikerült és neki is csak egyszer.
Tragédiát írni, mai, modern emberekről, akik egész életüket egy vagy két szobában
élik le s akik életük legválságosabb pillanataiban egy asztalnál ülnek, egymással
szemben, akik úgy éreznek és úgy beszélnek, mint mi: ez a legnagyobb és a legnehezebb
föladat, amelyet drámaíró maga elé tűzhet. Ibsen yszemelynevy ibsen
yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy yszemelynevy Ibsen
yszemelynevy ykodvegy maga elé tűzte és a »Rosmersholm«-ban ycimy rosmersholm
ycimy Rosmersholm ycimy rosmersholm ycimy ycimy Rosmersholm ycimy ykodvegy megoldotta.
Mi Rosmersholm? Egy régi úriház, egy régi család tulajdona, amelynek utolsó gazdája
Rosmer lelkész, yszerepy rosmer lelkész yszerepy Rosmer lelkész yszerepy rosmer
yszerepy lelkész yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy lelkész yszerepy ykodvegy a család
utolsó sarja. Ebben a régi úriházban nem hal meg soha a múlt, van is róla egy babona,
hogy a halottak »rohanó fehér paripák alakjában visszajárnak«. Rosmersholmon a halottak
nem tudnak elszakadni az élőktől és az élők nem tudnák elszakadni a halottaktól.
De ha egy kicsit jobban megnézzük ezt a Rosmersholmot, igen hamar rájövünk, hogy
ez a hely nem északon van, nem Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen
yszemelynevy ibsen yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy hazájában,
vagy nem csak. ott, hanem itt, minálunk, sőt, mi több: mibennünk. Minden gondolkodó
és érző ember lelkének van egy kényes, titokzatos pontja, ahol régmúlt idők eszméi
és érzései, örökségei és hagyományai kereszteződnek. Egy pont, ahol a régi babonák
is élnek, ahol a múltból hazajáró lelkek találkoznak. Minden gondolkozó és érző
modern ember lelkében van egy pont, amelyet nem lehet megmodernizálni, ahol a legradikálisabb
és legszabadgondolkozóbb ember ép oly ösztönös és babonás, mint az a parasztdajka,
akinek a tején fölcseperedett. Rosmer lelkész, yszerepy rosmer lelkész yszerepy
Rosmer lelkész yszerepy rosmer yszerepy lelkész yszerepy yszerepy Rosmer
yszerepy lelkész yszerepy ykodvegy az utolsó Rosmer, egy rendkivül erős akaratú
nőnek a hatása alatt hiába válik szabadgondolkozóvá, hitehagyottá (a szónak abban
az értelmében, hogy örökölt vallásához hűtelenné válik), mihelyest rájön arra, hogy
első feleségének öngyilkosságában neki is része van, bár ő maga nem tett semmit
és nem tudott semmiről, a Rosmerek örökletes finom és kényes lelkiismerete felébred
benne és csak megdöbbenéssel és rémülettel tud arra a nőre nézni, aki ambícióból
és utána való szerelmi sóvárgásból az első feleségét úgyszólván halálba kergette.
De maga ez a nő is — West Rebekka yszerepy west rebekka yszerepy West Rebekka
yszerepy west yszerepy rebekka yszerepy yszerepy West yszerepy Rebekka yszerepy
ykodvegy — Rosmersholm végzetes hatása alá került. És mikor az első feleség halála
után azt hitte, hogy most már elérte célját: éppen akkor került legmesszebbre attól.
Amíg ő Rosmer lelkészt yszerepy rosmer lelkész yszerepy Rosmer lelkész yszerepy
rosmer yszerepy lelkész yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy lelkész yszerepy
ykodvegy megismertette és átitatta a modern, szabadgondolkozó eszmékkel, ugyanakkor
ennek az embernek a naiv, tiszta, gyermeki lelke őt magát is átalakította. Rebekka
yszerepy rebekka yszerepy Rebekka yszerepy rebekka yszerepy yszerepy Rebekka
yszerepy ykodvegy halálba kergette Rosmernét, yszerepy rosmerne yszerepy
Rosmerné yszerepy rosmerne yszerepy yszerepy Rosmerné yszerepy ykodvegy hogy elfoglalhassa
a helyét és amikor Rosmer yszerepy rosmer yszerepy Rosmer yszerepy rosmer
yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy ykodvegy ezt a helyet fölkínálja neki: Rebekkának
yszerepy rebekka yszerepy Rebekká yszerepy rebekka yszerepy yszerepy Rebekká
yszerepy ykodvegy Rosmer yszerepy rosmer yszerepy Rosmer yszerepy rosmer
yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy ykodvegy hatása alatt felébredt bűntudata nem
engedi meg, hogy elfogadja azt, amire föltette az életét. Ez a jelenet — olyan megrendítő
és olyan nagyszabású, hogy az egész modem drámairodalomban — a második felvonás
végén hiába keressük párját. Az ilyen tragédia a legnagyobb feladatot rójja a színészre:
a természetesség és a közvetlenség, az egyszerűség és a mesterkéletlenség maszkjában
a legnagyobb, a sorsdöntő érzéseket követeli meg tőlük. A legkisebb pózolás, a legcsekélyebb
színészkedés megrontja a hangulatot. Kiveszi a szavukból az igazságot és az erőt.
A magas, sőt a legmagasabb tragikai iskola fogásai és mesterkedései itt nem érnek
semmit. Hiába emeli a színész a hangját, hiába áll föl emelvényre, hiába berzenkedik
és hiába ágál: — itt csak a legmélyebb és legvalódibb átélés az a kulcs, amelyre
megnyílnak a kapuk. A legbensőbb átélés és a legpuritánabb kifejezés, a legnagyobb
belső fölszereltség és a legteljesebb külső leszereltség: ez az a mód, ahogy Ibsen-tragédiát
yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy
yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy játszani lehet és kell. (Hevesi Sándor)
yszemelynevy hevesi sándor yszemelynevy Hevesi Sándor yszemelynevy hevesi
yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Hevesi yszemelynevy Sándor
yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy hevesi sándor szin_IV.0081.pdf IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Rosmersholm - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
MUCIM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0081.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0081.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30627.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Rosmersholm
Szócikk: Rosmersholm dráma 4 felvonásban. Írta Ibsen
Henrik. Bem. Aalberg Ida (L. o.) finn társulata a Magyar Színházban, 1907. november
30-án. Személyek: Rosmer Johannes, Rosmersholm tulajdonosa, volt pap: Elo Kosti;
West Rebekka: Aalberg Ida; Kroll, rektor, Rosmer sógora : Välisalmi Heikki; Brendel
Ulrik: Laakso Reino; Märtensgärd Peder: Braxén Kaarlo; Welset asszony: Braxén Helmi.
A Nemzeti Színház színre hozta: 1917. ápr. 14-én. Szereplők: Rosmer: Ódry Árpád;
West Rebekka: Márkus Emilia; a többiek: Gál Gyula, Somlay Artúr, Demjén Mari. A.
darabot Ambrus Zoltán fordította. Ibsen-ciklusok alkalmával a darabot többízben
felújították; Forgács Rózsi Kamaraszínháza is bemutatta. (1923. dec.) »Rosmersholm«
több, mint dráma és több, mint modern. Modem tragédia, sőt még talán annál is több:
ez maga a modern tragédia, amely ilyen tökéletesen csak Ibsennek sikerült és neki
is csak egyszer. Tragédiát írni, mai, modern emberekről, akik egész életüket egy
vagy két szobában élik le s akik életük legválságosabb pillanataiban egy asztalnál
ülnek, egymással szemben, akik úgy éreznek és úgy beszélnek, mint mi: ez a legnagyobb
és a legnehezebb föladat, amelyet drámaíró maga elé tűzhet. Ibsen maga elé tűzte
és a »Rosmersholm«-ban megoldotta. Mi Rosmersholm? Egy régi úriház, egy régi család
tulajdona, amelynek utolsó gazdája Rosmer lelkész, a család utolsó sarja. Ebben
a régi úriházban nem hal meg soha a múlt, van is róla egy babona, hogy a halottak
»rohanó fehér paripák alakjában visszajárnak«. Rosmersholmon a halottak nem tudnak
elszakadni az élőktől és az élők nem tudnák elszakadni a halottaktól. De ha egy
kicsit jobban megnézzük ezt a Rosmersholmot, igen hamar rájövünk, hogy ez a hely
nem északon van, nem Ibsen hazájában, vagy nem csak. ott, hanem itt, minálunk, sőt,
mi több: mibennünk. Minden gondolkodó és érző ember lelkének van egy kényes, titokzatos
pontja, ahol régmúlt idők eszméi és érzései, örökségei és hagyományai kereszteződnek.
Egy pont, ahol a régi babonák is élnek, ahol a múltból hazajáró lelkek találkoznak.
Minden gondolkozó és érző modern ember lelkében van egy pont, amelyet nem lehet
megmodernizálni, ahol a legradikálisabb és legszabadgondolkozóbb ember ép oly ösztönös
és babonás, mint az a parasztdajka, akinek a tején fölcseperedett. Rosmer lelkész,
az utolsó Rosmer, egy rendkivül erős akaratú nőnek a hatása alatt hiába válik szabadgondolkozóvá,
hitehagyottá (a szónak abban az értelmében, hogy örökölt vallásához hűtelenné válik),
mihelyest rájön arra, hogy első feleségének öngyilkosságában neki is része van,
bár ő maga nem tett semmit és nem tudott semmiről, a Rosmerek örökletes finom és
kényes lelkiismerete felébred benne és csak megdöbbenéssel és rémülettel tud arra
a nőre nézni, aki ambícióból és utána való szerelmi sóvárgásból az első feleségét
úgyszólván halálba kergette. De maga ez a nő is — West Rebekka — Rosmersholm végzetes
hatása alá került. És mikor az első feleség halála után azt hitte, hogy most már
elérte célját: éppen akkor került legmesszebbre attól. Amíg ő Rosmer lelkészt megismertette
és átitatta a modern, szabadgondolkozó eszmékkel, ugyanakkor ennek az embernek a
naiv, tiszta, gyermeki lelke őt magát is átalakította. Rebekka halálba kergette
Rosmernét, hogy elfoglalhassa a helyét és amikor Rosmer ezt a helyet fölkínálja
neki: Rebekkának Rosmer hatása alatt felébredt bűntudata nem engedi meg, hogy elfogadja
azt, amire föltette az életét. Ez a jelenet — olyan megrendítő és olyan nagyszabású,
hogy az egész modem drámairodalomban — a második felvonás végén hiába keressük párját.
Az ilyen tragédia a legnagyobb feladatot rójja a színészre: a természetesség és
a közvetlenség, az egyszerűség és a mesterkéletlenség maszkjában a legnagyobb, a
sorsdöntő érzéseket követeli meg tőlük. A legkisebb pózolás, a legcsekélyebb színészkedés
megrontja a hangulatot. Kiveszi a szavukból az igazságot és az erőt. A magas, sőt
a legmagasabb tragikai iskola fogásai és mesterkedései itt nem érnek semmit. Hiába
emeli a színész a hangját, hiába áll föl emelvényre, hiába berzenkedik és hiába
ágál: — itt csak a legmélyebb és legvalódibb átélés az a kulcs, amelyre megnyílnak
a kapuk. A legbensőbb átélés és a legpuritánabb kifejezés, a legnagyobb belső fölszereltség
és a legteljesebb külső leszereltség: ez az a mód, ahogy Ibsen-tragédiát játszani
lehet és kell. (Hevesi Sándor) szin_IV.0081.pdf IV