Címszó: Rosmersholm - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

MUCIM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0081.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0081.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30627.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Rosmersholm

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/530627.htm

 

Szócikk: Rosmersholm dráma 4 felvonásban. Írta Ibsen Henrik. (személy) (információ)  Bem. Aalberg Ida (személy) (információ)  (L. o.) finn (nemzetiség) társulata a Magyar Színházban, (intézmény) (információ)  1907. (időpont) november 30-án. Személyek: Rosmer Johannes, (szerep) Rosmersholm tulajdonosa, volt pap: Elo Kosti; (személy) West Rebekka: (szerep) Aalberg Ida; (személy) (információ)  Kroll, (szerep) rektor, Rosmer sógora : Välisalmi Heikki; (személy) Brendel Ulrik: (szerep) Laakso Reino; (személy) Märtensgärd Peder: (szerep) Braxén Kaarlo; (személy) Welset asszony: (szerep) Braxén Helmi. (személy) A Nemzeti Színház (intézmény) (információ)  színre hozta: 1917. (időpont) ápr. 14-én. Szereplők: Rosmer: (szerep) Ódry Árpád; (személy) (információ)  West Rebekka: (szerep) Márkus Emilia; (személy) (információ)  a többiek: Gál Gyula, (személy) (információ)  Somlay Artúr, (személy) (információ)  Demjén Mari. (személy) (információ)  A. darabot Ambrus Zoltán (személy) (információ)  fordította. Ibsen-ciklusok (személy) (információ)  alkalmával a darabot többízben felújították; Forgács Rózsi Kamaraszínháza (intézmény) (információ)  is bemutatta. (1923. (időpont) dec.) »Rosmersholm« (cím) (információ)  több, mint dráma és több, mint modern. Modem tragédia, sőt még talán annál is több: ez maga a modern tragédia, amely ilyen tökéletesen csak Ibsennek (személy) (információ)  sikerült és neki is csak egyszer. Tragédiát írni, mai, modern emberekről, akik egész életüket egy vagy két szobában élik le s akik életük legválságosabb pillanataiban egy asztalnál ülnek, egymással szemben, akik úgy éreznek és úgy beszélnek, mint mi: ez a legnagyobb és a legnehezebb föladat, amelyet drámaíró maga elé tűzhet. Ibsen (személy) (információ)  maga elé tűzte és a »Rosmersholm«-ban (cím) (információ)  megoldotta. Mi Rosmersholm? Egy régi úriház, egy régi család tulajdona, amelynek utolsó gazdája Rosmer lelkész, (szerep) a család utolsó sarja. Ebben a régi úriházban nem hal meg soha a múlt, van is róla egy babona, hogy a halottak »rohanó fehér paripák alakjában visszajárnak«. Rosmersholmon a halottak nem tudnak elszakadni az élőktől és az élők nem tudnák elszakadni a halottaktól. De ha egy kicsit jobban megnézzük ezt a Rosmersholmot, igen hamar rájövünk, hogy ez a hely nem északon van, nem Ibsen (személy) (információ)  hazájában, vagy nem csak. ott, hanem itt, minálunk, sőt, mi több: mibennünk. Minden gondolkodó és érző ember lelkének van egy kényes, titokzatos pontja, ahol régmúlt idők eszméi és érzései, örökségei és hagyományai kereszteződnek. Egy pont, ahol a régi babonák is élnek, ahol a múltból hazajáró lelkek találkoznak. Minden gondolkozó és érző modern ember lelkében van egy pont, amelyet nem lehet megmodernizálni, ahol a legradikálisabb és legszabadgondolkozóbb ember ép oly ösztönös és babonás, mint az a parasztdajka, akinek a tején fölcseperedett. Rosmer lelkész, (szerep) az utolsó Rosmer, egy rendkivül erős akaratú nőnek a hatása alatt hiába válik szabadgondolkozóvá, hitehagyottá (a szónak abban az értelmében, hogy örökölt vallásához hűtelenné válik), mihelyest rájön arra, hogy első feleségének öngyilkosságában neki is része van, bár ő maga nem tett semmit és nem tudott semmiről, a Rosmerek örökletes finom és kényes lelkiismerete felébred benne és csak megdöbbenéssel és rémülettel tud arra a nőre nézni, aki ambícióból és utána való szerelmi sóvárgásból az első feleségét úgyszólván halálba kergette. De maga ez a nő is — West Rebekka (szerep) — Rosmersholm végzetes hatása alá került. És mikor az első feleség halála után azt hitte, hogy most már elérte célját: éppen akkor került legmesszebbre attól. Amíg ő Rosmer lelkészt (szerep) megismertette és átitatta a modern, szabadgondolkozó eszmékkel, ugyanakkor ennek az embernek a naiv, tiszta, gyermeki lelke őt magát is átalakította. Rebekka (szerep) halálba kergette Rosmernét, (szerep) hogy elfoglalhassa a helyét és amikor Rosmer (szerep) ezt a helyet fölkínálja neki: Rebekkának (szerep) Rosmer (szerep) hatása alatt felébredt bűntudata nem engedi meg, hogy elfogadja azt, amire föltette az életét. Ez a jelenet — olyan megrendítő és olyan nagyszabású, hogy az egész modem drámairodalomban — a második felvonás végén hiába keressük párját. Az ilyen tragédia a legnagyobb feladatot rójja a színészre: a természetesség és a közvetlenség, az egyszerűség és a mesterkéletlenség maszkjában a legnagyobb, a sorsdöntő érzéseket követeli meg tőlük. A legkisebb pózolás, a legcsekélyebb színészkedés megrontja a hangulatot. Kiveszi a szavukból az igazságot és az erőt. A magas, sőt a legmagasabb tragikai iskola fogásai és mesterkedései itt nem érnek semmit. Hiába emeli a színész a hangját, hiába áll föl emelvényre, hiába berzenkedik és hiába ágál: — itt csak a legmélyebb és legvalódibb átélés az a kulcs, amelyre megnyílnak a kapuk. A legbensőbb átélés és a legpuritánabb kifejezés, a legnagyobb belső fölszereltség és a legteljesebb külső leszereltség: ez az a mód, ahogy Ibsen-tragédiát (személy) (információ)  játszani lehet és kell. (Hevesi Sándor) (személy) (információ)  szin_IV.0081.pdf IV

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Rosmersholm címszóvég 30627 Szócikk: Rosmersholm dráma 4 felvonásban. Írta Ibsen Henrik. yszemelynevy ibsen henrik yszemelynevy Ibsen Henrik yszemelynevy ibsen yszemelynevy henrik yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy Henrik yszemelynevy ykodvegy Bem. Aalberg Ida yszemelynevy aalberg ida yszemelynevy Aalberg Ida yszemelynevy aalberg yszemelynevy ida yszemelynevy yszemelynevy Aalberg yszemelynevy Ida yszemelynevy ykodvegy (L. o.) finn ynemzetisegy finn ynemzetisegy finn ynemzetisegy finn ynemzetisegy ynemzetisegy finn ynemzetisegy ykodvegy társulata a Magyar Színházban, yintezmenyy magyar színház yintezmenyy Magyar S yintezmenyy magyar yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Magyar yintezmenyy S yintezmenyy ykodvegy 1907. november xtalanevtizedx 1915 30-án. Személyek: Rosmer Johannes, yszerepy rosmer johannes yszerepy Rosmer Johannes yszerepy rosmer yszerepy johannes yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy Johannes yszerepy ykodvegy Rosmersholm tulajdonosa, volt pap: Elo Kosti; yszemelynevy elo kosti yszemelynevy Elo Kosti yszemelynevy elo yszemelynevy kosti yszemelynevy yszemelynevy Elo yszemelynevy Kosti yszemelynevy ykodvegy West Rebekka: yszerepy west rebekka yszerepy West Rebekka yszerepy west yszerepy rebekka yszerepy yszerepy West yszerepy Rebekka yszerepy ykodvegy Aalberg Ida; yszemelynevy aalberg ida yszemelynevy Aalberg Ida yszemelynevy aalberg yszemelynevy ida yszemelynevy yszemelynevy Aalberg yszemelynevy Ida yszemelynevy ykodvegy Kroll, yszerepy kroll yszerepy Kroll yszerepy kroll yszerepy yszerepy Kroll yszerepy ykodvegy rektor, Rosmer sógora : Välisalmi Heikki; yszemelynevy välisalmi heikki yszemelynevy Välisalmi Heikki yszemelynevy välisalmi yszemelynevy heikki yszemelynevy yszemelynevy Välisalmi yszemelynevy Heikki yszemelynevy ykodvegy Brendel Ulrik: yszerepy brendel ulrik yszerepy Brendel Ulrik yszerepy brendel yszerepy ulrik yszerepy yszerepy Brendel yszerepy Ulrik yszerepy ykodvegy Laakso Reino; yszemelynevy laakso reino yszemelynevy Laakso Reino yszemelynevy laakso yszemelynevy reino yszemelynevy yszemelynevy Laakso yszemelynevy Reino yszemelynevy ykodvegy Märtensgärd Peder: yszerepy märtensgärd peder yszerepy Märtensgärd Peder yszerepy märtensgärd yszerepy peder yszerepy yszerepy Märtensgärd yszerepy Peder yszerepy ykodvegy Braxén Kaarlo; yszemelynevy braxén kaarlo yszemelynevy Braxén Kaarlo yszemelynevy braxén yszemelynevy kaarlo yszemelynevy yszemelynevy Braxén yszemelynevy Kaarlo yszemelynevy ykodvegy Welset asszony: yszerepy welset asszony yszerepy Welset asszony yszerepy welset yszerepy asszony yszerepy yszerepy Welset yszerepy asszony yszerepy ykodvegy Braxén Helmi. yszemelynevy braxén helmi yszemelynevy Braxén Helmi yszemelynevy braxén yszemelynevy helmi yszemelynevy yszemelynevy Braxén yszemelynevy Helmi yszemelynevy ykodvegy A Nemzeti Színház yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy színre hozta: 1917. xevtizedx 1915 ápr. xtalanevtizedx 1925 14-én. Szereplők: Rosmer: yszerepy rosmer yszerepy Rosmer yszerepy rosmer yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy ykodvegy Ódry Árpád; yszemelynevy ódry árpád yszemelynevy Ódry Árpád yszemelynevy ódry yszemelynevy árpád yszemelynevy yszemelynevy Ódry yszemelynevy Árpád yszemelynevy ykodvegy West Rebekka: yszerepy west rebekka yszerepy West Rebekka yszerepy west yszerepy rebekka yszerepy yszerepy West yszerepy Rebekka yszerepy ykodvegy Márkus Emilia; yszemelynevy márkus emilia yszemelynevy Márkus Emilia yszemelynevy márkus yszemelynevy emilia yszemelynevy yszemelynevy Márkus yszemelynevy Emilia yszemelynevy ykodvegy a többiek: Gál Gyula, yszemelynevy gál gyula yszemelynevy Gál Gyula yszemelynevy gál yszemelynevy gyula yszemelynevy yszemelynevy Gál yszemelynevy Gyula yszemelynevy ykodvegy Somlay Artúr, yszemelynevy somlay artúr yszemelynevy Somlay Artúr yszemelynevy somlay yszemelynevy artúr yszemelynevy yszemelynevy Somlay yszemelynevy Artúr yszemelynevy ykodvegy Demjén Mari. yszemelynevy demjén mari yszemelynevy Demjén Mari yszemelynevy demjén yszemelynevy mari yszemelynevy yszemelynevy Demjén yszemelynevy Mari yszemelynevy ykodvegy A. darabot Ambrus Zoltán yszemelynevy ambrus zoltán yszemelynevy Ambrus Zoltán yszemelynevy ambrus yszemelynevy zoltán yszemelynevy yszemelynevy Ambrus yszemelynevy Zoltán yszemelynevy ykodvegy fordította. Ibsen-ciklusok yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy alkalmával a darabot többízben felújították; Forgács Rózsi Kamaraszínháza yintezmenyy forgács rózsi kamaraszínháza yintezmenyy Forgács yintezmenyy forgács yintezmenyy rózsi yintezmenyy kamaraszínháza yintezmenyy yintezmenyy Forgács yintezmenyy ykodvegy is bemutatta. (1923. xevtizedx 1925 dec.) xtalanevtizedx 1935 »Rosmersholm« ycimy rosmersholm ycimy Rosmersholm ycimy rosmersholm ycimy ycimy Rosmersholm ycimy ykodvegy több, mint dráma és több, mint modern. Modem tragédia, sőt még talán annál is több: ez maga a modern tragédia, amely ilyen tökéletesen csak Ibsennek yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy sikerült és neki is csak egyszer. Tragédiát írni, mai, modern emberekről, akik egész életüket egy vagy két szobában élik le s akik életük legválságosabb pillanataiban egy asztalnál ülnek, egymással szemben, akik úgy éreznek és úgy beszélnek, mint mi: ez a legnagyobb és a legnehezebb föladat, amelyet drámaíró maga elé tűzhet. Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy maga elé tűzte és a »Rosmersholm«-ban ycimy rosmersholm ycimy Rosmersholm ycimy rosmersholm ycimy ycimy Rosmersholm ycimy ykodvegy megoldotta. Mi Rosmersholm? Egy régi úriház, egy régi család tulajdona, amelynek utolsó gazdája Rosmer lelkész, yszerepy rosmer lelkész yszerepy Rosmer lelkész yszerepy rosmer yszerepy lelkész yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy lelkész yszerepy ykodvegy a család utolsó sarja. Ebben a régi úriházban nem hal meg soha a múlt, van is róla egy babona, hogy a halottak »rohanó fehér paripák alakjában visszajárnak«. Rosmersholmon a halottak nem tudnak elszakadni az élőktől és az élők nem tudnák elszakadni a halottaktól. De ha egy kicsit jobban megnézzük ezt a Rosmersholmot, igen hamar rájövünk, hogy ez a hely nem északon van, nem Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy hazájában, vagy nem csak. ott, hanem itt, minálunk, sőt, mi több: mibennünk. Minden gondolkodó és érző ember lelkének van egy kényes, titokzatos pontja, ahol régmúlt idők eszméi és érzései, örökségei és hagyományai kereszteződnek. Egy pont, ahol a régi babonák is élnek, ahol a múltból hazajáró lelkek találkoznak. Minden gondolkozó és érző modern ember lelkében van egy pont, amelyet nem lehet megmodernizálni, ahol a legradikálisabb és legszabadgondolkozóbb ember ép oly ösztönös és babonás, mint az a parasztdajka, akinek a tején fölcseperedett. Rosmer lelkész, yszerepy rosmer lelkész yszerepy Rosmer lelkész yszerepy rosmer yszerepy lelkész yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy lelkész yszerepy ykodvegy az utolsó Rosmer, egy rendkivül erős akaratú nőnek a hatása alatt hiába válik szabadgondolkozóvá, hitehagyottá (a szónak abban az értelmében, hogy örökölt vallásához hűtelenné válik), mihelyest rájön arra, hogy első feleségének öngyilkosságában neki is része van, bár ő maga nem tett semmit és nem tudott semmiről, a Rosmerek örökletes finom és kényes lelkiismerete felébred benne és csak megdöbbenéssel és rémülettel tud arra a nőre nézni, aki ambícióból és utána való szerelmi sóvárgásból az első feleségét úgyszólván halálba kergette. De maga ez a nő is — West Rebekka yszerepy west rebekka yszerepy West Rebekka yszerepy west yszerepy rebekka yszerepy yszerepy West yszerepy Rebekka yszerepy ykodvegy — Rosmersholm végzetes hatása alá került. És mikor az első feleség halála után azt hitte, hogy most már elérte célját: éppen akkor került legmesszebbre attól. Amíg ő Rosmer lelkészt yszerepy rosmer lelkész yszerepy Rosmer lelkész yszerepy rosmer yszerepy lelkész yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy lelkész yszerepy ykodvegy megismertette és átitatta a modern, szabadgondolkozó eszmékkel, ugyanakkor ennek az embernek a naiv, tiszta, gyermeki lelke őt magát is átalakította. Rebekka yszerepy rebekka yszerepy Rebekka yszerepy rebekka yszerepy yszerepy Rebekka yszerepy ykodvegy halálba kergette Rosmernét, yszerepy rosmerne yszerepy Rosmerné yszerepy rosmerne yszerepy yszerepy Rosmerné yszerepy ykodvegy hogy elfoglalhassa a helyét és amikor Rosmer yszerepy rosmer yszerepy Rosmer yszerepy rosmer yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy ykodvegy ezt a helyet fölkínálja neki: Rebekkának yszerepy rebekka yszerepy Rebekká yszerepy rebekka yszerepy yszerepy Rebekká yszerepy ykodvegy Rosmer yszerepy rosmer yszerepy Rosmer yszerepy rosmer yszerepy yszerepy Rosmer yszerepy ykodvegy hatása alatt felébredt bűntudata nem engedi meg, hogy elfogadja azt, amire föltette az életét. Ez a jelenet — olyan megrendítő és olyan nagyszabású, hogy az egész modem drámairodalomban — a második felvonás végén hiába keressük párját. Az ilyen tragédia a legnagyobb feladatot rójja a színészre: a természetesség és a közvetlenség, az egyszerűség és a mesterkéletlenség maszkjában a legnagyobb, a sorsdöntő érzéseket követeli meg tőlük. A legkisebb pózolás, a legcsekélyebb színészkedés megrontja a hangulatot. Kiveszi a szavukból az igazságot és az erőt. A magas, sőt a legmagasabb tragikai iskola fogásai és mesterkedései itt nem érnek semmit. Hiába emeli a színész a hangját, hiába áll föl emelvényre, hiába berzenkedik és hiába ágál: — itt csak a legmélyebb és legvalódibb átélés az a kulcs, amelyre megnyílnak a kapuk. A legbensőbb átélés és a legpuritánabb kifejezés, a legnagyobb belső fölszereltség és a legteljesebb külső leszereltség: ez az a mód, ahogy Ibsen-tragédiát yszemelynevy ibsen yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ibsen yszemelynevy yszemelynevy Ibsen yszemelynevy ykodvegy játszani lehet és kell. (Hevesi Sándor) yszemelynevy hevesi sándor yszemelynevy Hevesi Sándor yszemelynevy hevesi yszemelynevy sándor yszemelynevy yszemelynevy Hevesi yszemelynevy Sándor yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy hevesi sándor szin_IV.0081.pdf IV

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Rosmersholm - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

MUCIM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0081.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0081.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/30/30627.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Rosmersholm

Szócikk: Rosmersholm dráma 4 felvonásban. Írta Ibsen Henrik. Bem. Aalberg Ida (L. o.) finn társulata a Magyar Színházban, 1907. november 30-án. Személyek: Rosmer Johannes, Rosmersholm tulajdonosa, volt pap: Elo Kosti; West Rebekka: Aalberg Ida; Kroll, rektor, Rosmer sógora : Välisalmi Heikki; Brendel Ulrik: Laakso Reino; Märtensgärd Peder: Braxén Kaarlo; Welset asszony: Braxén Helmi. A Nemzeti Színház színre hozta: 1917. ápr. 14-én. Szereplők: Rosmer: Ódry Árpád; West Rebekka: Márkus Emilia; a többiek: Gál Gyula, Somlay Artúr, Demjén Mari. A. darabot Ambrus Zoltán fordította. Ibsen-ciklusok alkalmával a darabot többízben felújították; Forgács Rózsi Kamaraszínháza is bemutatta. (1923. dec.) »Rosmersholm« több, mint dráma és több, mint modern. Modem tragédia, sőt még talán annál is több: ez maga a modern tragédia, amely ilyen tökéletesen csak Ibsennek sikerült és neki is csak egyszer. Tragédiát írni, mai, modern emberekről, akik egész életüket egy vagy két szobában élik le s akik életük legválságosabb pillanataiban egy asztalnál ülnek, egymással szemben, akik úgy éreznek és úgy beszélnek, mint mi: ez a legnagyobb és a legnehezebb föladat, amelyet drámaíró maga elé tűzhet. Ibsen maga elé tűzte és a »Rosmersholm«-ban megoldotta. Mi Rosmersholm? Egy régi úriház, egy régi család tulajdona, amelynek utolsó gazdája Rosmer lelkész, a család utolsó sarja. Ebben a régi úriházban nem hal meg soha a múlt, van is róla egy babona, hogy a halottak »rohanó fehér paripák alakjában visszajárnak«. Rosmersholmon a halottak nem tudnak elszakadni az élőktől és az élők nem tudnák elszakadni a halottaktól. De ha egy kicsit jobban megnézzük ezt a Rosmersholmot, igen hamar rájövünk, hogy ez a hely nem északon van, nem Ibsen hazájában, vagy nem csak. ott, hanem itt, minálunk, sőt, mi több: mibennünk. Minden gondolkodó és érző ember lelkének van egy kényes, titokzatos pontja, ahol régmúlt idők eszméi és érzései, örökségei és hagyományai kereszteződnek. Egy pont, ahol a régi babonák is élnek, ahol a múltból hazajáró lelkek találkoznak. Minden gondolkozó és érző modern ember lelkében van egy pont, amelyet nem lehet megmodernizálni, ahol a legradikálisabb és legszabadgondolkozóbb ember ép oly ösztönös és babonás, mint az a parasztdajka, akinek a tején fölcseperedett. Rosmer lelkész, az utolsó Rosmer, egy rendkivül erős akaratú nőnek a hatása alatt hiába válik szabadgondolkozóvá, hitehagyottá (a szónak abban az értelmében, hogy örökölt vallásához hűtelenné válik), mihelyest rájön arra, hogy első feleségének öngyilkosságában neki is része van, bár ő maga nem tett semmit és nem tudott semmiről, a Rosmerek örökletes finom és kényes lelkiismerete felébred benne és csak megdöbbenéssel és rémülettel tud arra a nőre nézni, aki ambícióból és utána való szerelmi sóvárgásból az első feleségét úgyszólván halálba kergette. De maga ez a nő is — West Rebekka — Rosmersholm végzetes hatása alá került. És mikor az első feleség halála után azt hitte, hogy most már elérte célját: éppen akkor került legmesszebbre attól. Amíg ő Rosmer lelkészt megismertette és átitatta a modern, szabadgondolkozó eszmékkel, ugyanakkor ennek az embernek a naiv, tiszta, gyermeki lelke őt magát is átalakította. Rebekka halálba kergette Rosmernét, hogy elfoglalhassa a helyét és amikor Rosmer ezt a helyet fölkínálja neki: Rebekkának Rosmer hatása alatt felébredt bűntudata nem engedi meg, hogy elfogadja azt, amire föltette az életét. Ez a jelenet — olyan megrendítő és olyan nagyszabású, hogy az egész modem drámairodalomban — a második felvonás végén hiába keressük párját. Az ilyen tragédia a legnagyobb feladatot rójja a színészre: a természetesség és a közvetlenség, az egyszerűség és a mesterkéletlenség maszkjában a legnagyobb, a sorsdöntő érzéseket követeli meg tőlük. A legkisebb pózolás, a legcsekélyebb színészkedés megrontja a hangulatot. Kiveszi a szavukból az igazságot és az erőt. A magas, sőt a legmagasabb tragikai iskola fogásai és mesterkedései itt nem érnek semmit. Hiába emeli a színész a hangját, hiába áll föl emelvényre, hiába berzenkedik és hiába ágál: — itt csak a legmélyebb és legvalódibb átélés az a kulcs, amelyre megnyílnak a kapuk. A legbensőbb átélés és a legpuritánabb kifejezés, a legnagyobb belső fölszereltség és a legteljesebb külső leszereltség: ez az a mód, ahogy Ibsen-tragédiát játszani lehet és kell. (Hevesi Sándor) szin_IV.0081.pdf IV