Címszó: Szereptudás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0304.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0304.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31294.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Szereptudás
Szócikk: Szereptudás a leglényegesebb alapfeltétele
a jó színjátszónak. A szereptudásnak több fajtáját különböztetjük meg. Legideálisabb
szereptudás az, mikor a színész nemcsak a maga szerepét tudja, hanem az egész darabot
is, mert ilyenek is vannak. Az ilyen szereptudók sohasem jönnek zavarba, akár nem
kapnak végszót, akár ha egy szereplő későn lép be, vagy megy ki előbb, mert az ilyen
szereptudó mindig talál valami odaillő mondást, beszédet, míg a darab rendes mederbe
jut. Aki csak szajkó-módra tanulja meg a szerepét, hamar zavarba jut. Ideális szereptudó
volt színészetünk büszkesége, Blaha Lujza, (személy) (információ)
ki már az első olvasó-próbán tökéletes szereptudással
jelent meg. Nincs szabály kivétel nélkül: Szigeti József, (személy) (információ)
Újházi Ede (személy) nem
voltak ideális szereptudók, de viszont művészetük oly magas fokon állt, annyira
ösztönös művészek voltak, hogy mindig ragyogó alakítást nyújtottak. Érdekes, hogy
Rakodczay Pálnak, (személy) (információ)
a kiváló rendezőnek az volt a felfogása,
hogy komikus-színésznél előny, ha nem tudja kiválóan szerepét, mert ilyenkor születnek
az illetőnek legjobb ötletei. (Pesti Kálmán) (személy) (információ)
A szereptudás már az első magyar színtársulatnál
(intézmény)
(információ)
is kötelező volt. Egy 1793-ban (időpont) kelt
színházi törvény IV. szakasza a szereptudásról ekkép rendelkezik: „Tartozik ki-ki
a próbán a maga személlyét könyv nélkül felmondani. Aki a magáét rosszul tudja,
hogy az Igazgatás azon darab helett mást adni kintelenitetik, a holnapi füzetésének
felében büntetődik meg, ha pedig a Darabot még is ugyan tsak játszák és az játék
közben a készületlenség ki tettszik, a maga holnapi füzetésének negyed részét veszti
el a hibázó. Egy 1833. (időpont) nov.
29-én szerkesztett budai (Budapest)
színházi törvény is szigorúan megköveteli a szereptudást, melyből a következő kitételt
idézzük: „Ha a rendes időben megtartandó próbákon azt tapasztalta volna a rendezőség,
hogy egyik vagy másik tag szerepét nem tudja s nagyrészint a súgóra támaszkodik,
kinek csak eszébe juttatónak, nem előmondónak kell lenni, kötelességében állott
„illendően ugyan, de komolyan meginteni az illetőt, hogy mind maga, mind a társaság
becsületét szeme előtt tartván, szerepét az előadásra tanulja meg. Mert ez az, amivel
különösen meg szokták rovatni magyar szinésztársaságaink, hogy tagjaik szerepeiket
nem szokták tudni s egy-két kötelességet elfelejtett tag gyakran egész darab hatását
megrontja. szin_IV.0304.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Szereptudás címszóvég 31294 Szócikk: Szereptudás
a leglényegesebb alapfeltétele a jó színjátszónak. A szereptudásnak több fajtáját
különböztetjük meg. Legideálisabb szereptudás az, mikor a színész nemcsak a maga
szerepét tudja, hanem az egész darabot is, mert ilyenek is vannak. Az ilyen szereptudók
sohasem jönnek zavarba, akár nem kapnak végszót, akár ha egy szereplő későn lép
be, vagy megy ki előbb, mert az ilyen szereptudó mindig talál valami odaillő mondást,
beszédet, míg a darab rendes mederbe jut. Aki csak szajkó-módra tanulja meg a szerepét,
hamar zavarba jut. Ideális szereptudó volt színészetünk büszkesége, Blaha Lujza,
yszemelynevy blaha lujza yszemelynevy Blaha Lujza yszemelynevy blaha yszemelynevy
lujza yszemelynevy yszemelynevy Blaha yszemelynevy Lujza yszemelynevy ykodvegy ki
már az első olvasó-próbán tökéletes szereptudással jelent meg. Nincs szabály kivétel
nélkül: Szigeti József, yszemelynevy szigeti józsef yszemelynevy Szigeti József
yszemelynevy szigeti yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szigeti
yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy Újházi Ede yszemelynevy újházi ede
yszemelynevy Újházi Ede yszemelynevy újházi yszemelynevy ede yszemelynevy
yszemelynevy Újházi yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy nem voltak ideális szereptudók,
de viszont művészetük oly magas fokon állt, annyira ösztönös művészek voltak, hogy
mindig ragyogó alakítást nyújtottak. Érdekes, hogy Rakodczay Pálnak, yszemelynevy
rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy
pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy a
kiváló rendezőnek az volt a felfogása, hogy komikus-színésznél előny, ha nem tudja
kiválóan szerepét, mert ilyenkor születnek az illetőnek legjobb ötletei. (Pesti
Kálmán) yszemelynevy pesti kálmán yszemelynevy Pesti Kálmán yszemelynevy pesti
yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Pesti yszemelynevy Kálmán
yszemelynevy ykodvegy A szereptudás már az első magyar színtársulatnál yintezmenyy
első magyar színtársulat yintezmenyy első mag yintezmenyy első yintezmenyy
magyar yintezmenyy színtársulat yintezmenyy yintezmenyy első yintezmenyy mag
yintezmenyy ykodvegy is kötelező volt. Egy 1793-ban kelt xtalanevtizedx 1805 xtalanevtizedx
1815 színházi törvény IV. szakasza a szereptudásról ekkép rendelkezik: „Tartozik
ki-ki a próbán a maga személlyét könyv nélkül felmondani. Aki a magáét rosszul tudja,
hogy az Igazgatás azon darab helett mást adni kintelenitetik, a holnapi füzetésének
felében büntetődik meg, ha pedig a Darabot még is ugyan tsak játszák és az játék
közben a készületlenség ki tettszik, a maga holnapi füzetésének negyed részét veszti
el a hibázó. Egy 1833. xevtizedx 1835 nov. xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx
1855 29-én szerkesztett budai buda ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy
budapest ykodvegy színházi törvény is szigorúan megköveteli a szereptudást, melyből
a következő kitételt idézzük: „Ha a rendes időben megtartandó próbákon azt tapasztalta
volna a rendezőség, hogy egyik vagy másik tag szerepét nem tudja s nagyrészint a
súgóra támaszkodik, kinek csak eszébe juttatónak, nem előmondónak kell lenni, kötelességében
állott „illendően ugyan, de komolyan meginteni az illetőt, hogy mind maga, mind
a társaság becsületét szeme előtt tartván, szerepét az előadásra tanulja meg. Mert
ez az, amivel különösen meg szokták rovatni magyar szinésztársaságaink, hogy tagjaik
szerepeiket nem szokták tudni s egy-két kötelességet elfelejtett tag gyakran egész
darab hatását megrontja. szin_IV.0304.pdf IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Szereptudás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0304.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0304.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31294.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Szereptudás
Szócikk: Szereptudás a leglényegesebb alapfeltétele
a jó színjátszónak. A szereptudásnak több fajtáját különböztetjük meg. Legideálisabb
szereptudás az, mikor a színész nemcsak a maga szerepét tudja, hanem az egész darabot
is, mert ilyenek is vannak. Az ilyen szereptudók sohasem jönnek zavarba, akár nem
kapnak végszót, akár ha egy szereplő későn lép be, vagy megy ki előbb, mert az ilyen
szereptudó mindig talál valami odaillő mondást, beszédet, míg a darab rendes mederbe
jut. Aki csak szajkó-módra tanulja meg a szerepét, hamar zavarba jut. Ideális szereptudó
volt színészetünk büszkesége, Blaha Lujza, ki már az első olvasó-próbán tökéletes
szereptudással jelent meg. Nincs szabály kivétel nélkül: Szigeti József, Újházi
Ede nem voltak ideális szereptudók, de viszont művészetük oly magas fokon állt,
annyira ösztönös művészek voltak, hogy mindig ragyogó alakítást nyújtottak. Érdekes,
hogy Rakodczay Pálnak, a kiváló rendezőnek az volt a felfogása, hogy komikus-színésznél
előny, ha nem tudja kiválóan szerepét, mert ilyenkor születnek az illetőnek legjobb
ötletei. (Pesti Kálmán) A szereptudás már az első magyar színtársulatnál is kötelező
volt. Egy 1793-ban kelt színházi törvény IV. szakasza a szereptudásról ekkép rendelkezik:
„Tartozik ki-ki a próbán a maga személlyét könyv nélkül felmondani. Aki a magáét
rosszul tudja, hogy az Igazgatás azon darab helett mást adni kintelenitetik, a holnapi
füzetésének felében büntetődik meg, ha pedig a Darabot még is ugyan tsak játszák
és az játék közben a készületlenség ki tettszik, a maga holnapi füzetésének negyed
részét veszti el a hibázó. Egy 1833. nov. 29-én szerkesztett budai színházi törvény
is szigorúan megköveteli a szereptudást, melyből a következő kitételt idézzük: „Ha
a rendes időben megtartandó próbákon azt tapasztalta volna a rendezőség, hogy egyik
vagy másik tag szerepét nem tudja s nagyrészint a súgóra támaszkodik, kinek csak
eszébe juttatónak, nem előmondónak kell lenni, kötelességében állott „illendően
ugyan, de komolyan meginteni az illetőt, hogy mind maga, mind a társaság becsületét
szeme előtt tartván, szerepét az előadásra tanulja meg. Mert ez az, amivel különösen
meg szokták rovatni magyar szinésztársaságaink, hogy tagjaik szerepeiket nem szokták
tudni s egy-két kötelességet elfelejtett tag gyakran egész darab hatását megrontja.
szin_IV.0304.pdf IV