Címszó: Szereptudás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0304.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0304.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31294.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Szereptudás

Szócikk: Szereptudás a leglényegesebb alapfeltétele a jó színjátszónak. A szereptudásnak több fajtáját különböztetjük meg. Legideálisabb szereptudás az, mikor a színész nemcsak a maga szerepét tudja, hanem az egész darabot is, mert ilyenek is vannak. Az ilyen szereptudók sohasem jönnek zavarba, akár nem kapnak végszót, akár ha egy szereplő későn lép be, vagy megy ki előbb, mert az ilyen szereptudó mindig talál valami odaillő mondást, beszédet, míg a darab rendes mederbe jut. Aki csak szajkó-módra tanulja meg a szerepét, hamar zavarba jut. Ideális szereptudó volt színészetünk büszkesége, Blaha Lujza, (személy) (információ)  ki már az első olvasó-próbán tökéletes szereptudással jelent meg. Nincs szabály kivétel nélkül: Szigeti József, (személy) (információ)  Újházi Ede (személy) nem voltak ideális szereptudók, de viszont művészetük oly magas fokon állt, annyira ösztönös művészek voltak, hogy mindig ragyogó alakítást nyújtottak. Érdekes, hogy Rakodczay Pálnak, (személy) (információ)  a kiváló rendezőnek az volt a felfogása, hogy komikus-színésznél előny, ha nem tudja kiválóan szerepét, mert ilyenkor születnek az illetőnek legjobb ötletei. (Pesti Kálmán) (személy) (információ)  A szereptudás már az első magyar színtársulatnál (intézmény) (információ)  is kötelező volt. Egy 1793-ban (időpont) kelt színházi törvény IV. szakasza a szereptudásról ekkép rendelkezik: „Tartozik ki-ki a próbán a maga személlyét könyv nélkül felmondani. Aki a magáét rosszul tudja, hogy az Igazgatás azon darab helett mást adni kintelenitetik, a holnapi füzetésének felében büntetődik meg, ha pedig a Darabot még is ugyan tsak játszák és az játék közben a készületlenség ki tettszik, a maga holnapi füzetésének negyed részét veszti el a hibázó. Egy 1833. (időpont) nov. 29-én szerkesztett budai (Budapest) színházi törvény is szigorúan megköveteli a szereptudást, melyből a következő kitételt idézzük: „Ha a rendes időben megtartandó próbákon azt tapasztalta volna a rendezőség, hogy egyik vagy másik tag szerepét nem tudja s nagyrészint a súgóra támaszkodik, kinek csak eszébe juttatónak, nem előmondónak kell lenni, kötelességében állott „illendően ugyan, de komolyan meginteni az illetőt, hogy mind maga, mind a társaság becsületét szeme előtt tartván, szerepét az előadásra tanulja meg. Mert ez az, amivel különösen meg szokták rovatni magyar szinésztársaságaink, hogy tagjaik szerepeiket nem szokták tudni s egy-két kötelességet elfelejtett tag gyakran egész darab hatását megrontja. szin_IV.0304.pdf IV

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Szereptudás címszóvég 31294 Szócikk: Szereptudás a leglényegesebb alapfeltétele a jó színjátszónak. A szereptudásnak több fajtáját különböztetjük meg. Legideálisabb szereptudás az, mikor a színész nemcsak a maga szerepét tudja, hanem az egész darabot is, mert ilyenek is vannak. Az ilyen szereptudók sohasem jönnek zavarba, akár nem kapnak végszót, akár ha egy szereplő későn lép be, vagy megy ki előbb, mert az ilyen szereptudó mindig talál valami odaillő mondást, beszédet, míg a darab rendes mederbe jut. Aki csak szajkó-módra tanulja meg a szerepét, hamar zavarba jut. Ideális szereptudó volt színészetünk büszkesége, Blaha Lujza, yszemelynevy blaha lujza yszemelynevy Blaha Lujza yszemelynevy blaha yszemelynevy lujza yszemelynevy yszemelynevy Blaha yszemelynevy Lujza yszemelynevy ykodvegy ki már az első olvasó-próbán tökéletes szereptudással jelent meg. Nincs szabály kivétel nélkül: Szigeti József, yszemelynevy szigeti józsef yszemelynevy Szigeti József yszemelynevy szigeti yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Szigeti yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy Újházi Ede yszemelynevy újházi ede yszemelynevy Újházi Ede yszemelynevy újházi yszemelynevy ede yszemelynevy yszemelynevy Újházi yszemelynevy Ede yszemelynevy ykodvegy nem voltak ideális szereptudók, de viszont művészetük oly magas fokon állt, annyira ösztönös művészek voltak, hogy mindig ragyogó alakítást nyújtottak. Érdekes, hogy Rakodczay Pálnak, yszemelynevy rakodczay pál yszemelynevy Rakodczay Pál yszemelynevy rakodczay yszemelynevy pál yszemelynevy yszemelynevy Rakodczay yszemelynevy Pál yszemelynevy ykodvegy a kiváló rendezőnek az volt a felfogása, hogy komikus-színésznél előny, ha nem tudja kiválóan szerepét, mert ilyenkor születnek az illetőnek legjobb ötletei. (Pesti Kálmán) yszemelynevy pesti kálmán yszemelynevy Pesti Kálmán yszemelynevy pesti yszemelynevy kálmán yszemelynevy yszemelynevy Pesti yszemelynevy Kálmán yszemelynevy ykodvegy A szereptudás már az első magyar színtársulatnál yintezmenyy első magyar színtársulat yintezmenyy első mag yintezmenyy első yintezmenyy magyar yintezmenyy színtársulat yintezmenyy yintezmenyy első yintezmenyy mag yintezmenyy ykodvegy is kötelező volt. Egy 1793-ban kelt xtalanevtizedx 1805 xtalanevtizedx 1815 színházi törvény IV. szakasza a szereptudásról ekkép rendelkezik: „Tartozik ki-ki a próbán a maga személlyét könyv nélkül felmondani. Aki a magáét rosszul tudja, hogy az Igazgatás azon darab helett mást adni kintelenitetik, a holnapi füzetésének felében büntetődik meg, ha pedig a Darabot még is ugyan tsak játszák és az játék közben a készületlenség ki tettszik, a maga holnapi füzetésének negyed részét veszti el a hibázó. Egy 1833. xevtizedx 1835 nov. xtalanevtizedx 1845 xtalanevtizedx 1855 29-én szerkesztett budai buda ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy színházi törvény is szigorúan megköveteli a szereptudást, melyből a következő kitételt idézzük: „Ha a rendes időben megtartandó próbákon azt tapasztalta volna a rendezőség, hogy egyik vagy másik tag szerepét nem tudja s nagyrészint a súgóra támaszkodik, kinek csak eszébe juttatónak, nem előmondónak kell lenni, kötelességében állott „illendően ugyan, de komolyan meginteni az illetőt, hogy mind maga, mind a társaság becsületét szeme előtt tartván, szerepét az előadásra tanulja meg. Mert ez az, amivel különösen meg szokták rovatni magyar szinésztársaságaink, hogy tagjaik szerepeiket nem szokták tudni s egy-két kötelességet elfelejtett tag gyakran egész darab hatását megrontja. szin_IV.0304.pdf IV

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Szereptudás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0304.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0304.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31294.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Szereptudás

Szócikk: Szereptudás a leglényegesebb alapfeltétele a jó színjátszónak. A szereptudásnak több fajtáját különböztetjük meg. Legideálisabb szereptudás az, mikor a színész nemcsak a maga szerepét tudja, hanem az egész darabot is, mert ilyenek is vannak. Az ilyen szereptudók sohasem jönnek zavarba, akár nem kapnak végszót, akár ha egy szereplő későn lép be, vagy megy ki előbb, mert az ilyen szereptudó mindig talál valami odaillő mondást, beszédet, míg a darab rendes mederbe jut. Aki csak szajkó-módra tanulja meg a szerepét, hamar zavarba jut. Ideális szereptudó volt színészetünk büszkesége, Blaha Lujza, ki már az első olvasó-próbán tökéletes szereptudással jelent meg. Nincs szabály kivétel nélkül: Szigeti József, Újházi Ede nem voltak ideális szereptudók, de viszont művészetük oly magas fokon állt, annyira ösztönös művészek voltak, hogy mindig ragyogó alakítást nyújtottak. Érdekes, hogy Rakodczay Pálnak, a kiváló rendezőnek az volt a felfogása, hogy komikus-színésznél előny, ha nem tudja kiválóan szerepét, mert ilyenkor születnek az illetőnek legjobb ötletei. (Pesti Kálmán) A szereptudás már az első magyar színtársulatnál is kötelező volt. Egy 1793-ban kelt színházi törvény IV. szakasza a szereptudásról ekkép rendelkezik: „Tartozik ki-ki a próbán a maga személlyét könyv nélkül felmondani. Aki a magáét rosszul tudja, hogy az Igazgatás azon darab helett mást adni kintelenitetik, a holnapi füzetésének felében büntetődik meg, ha pedig a Darabot még is ugyan tsak játszák és az játék közben a készületlenség ki tettszik, a maga holnapi füzetésének negyed részét veszti el a hibázó. Egy 1833. nov. 29-én szerkesztett budai színházi törvény is szigorúan megköveteli a szereptudást, melyből a következő kitételt idézzük: „Ha a rendes időben megtartandó próbákon azt tapasztalta volna a rendezőség, hogy egyik vagy másik tag szerepét nem tudja s nagyrészint a súgóra támaszkodik, kinek csak eszébe juttatónak, nem előmondónak kell lenni, kötelességében állott „illendően ugyan, de komolyan meginteni az illetőt, hogy mind maga, mind a társaság becsületét szeme előtt tartván, szerepét az előadásra tanulja meg. Mert ez az, amivel különösen meg szokták rovatni magyar szinésztársaságaink, hogy tagjaik szerepeiket nem szokták tudni s egy-két kötelességet elfelejtett tag gyakran egész darab hatását megrontja. szin_IV.0304.pdf IV