Címszó: Szinügyi bizottság - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
INTEZMENY
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0398.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0398.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31538.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Szinügyi
bizottság
Szócikk: Szinügyi bizottság a városok vagy más hatóságok
által alkotott testület, mely a szinügyi szabályrendeletek vagy egyéb megbízás alapján
az illető közületek szinügyét intézi. Hatáskörébe tartozik a színházi épületek kezelése,
a színigazgató megválasztása és a vele való szerződés megkötése vagy az erre vonatkozó
javaslattétel, a színielőadások nívójának, általában a működési területén levő színészetnek
ellenőrzése és a felette való felügyelet. A Sz. b. a legtöbbet vitatott intézménye
a magyar vidéki színházi életnek. Nem tehető kifogás ellene, ahol szorosan és tárgyilagosan
megmarad kiszabott határai között, de ép a színpad világa az, amely csábít az illetéktelen
beavatkozásra és így sok helyen melegágya lesz a túlkapásoknak, visszaéléseknek,
melyek mindenre inkább alkalmasak, mint a színészet felvirágoztatására. Igyekeztek
hatáskörüket mindinkább szélesbíteni, beleszólani. a személyi kérdésekbe, az igazgatás
apró- cseprő gazdasági ügyeibe, a művészi vezetésbe, szóval az igazgatói hatáskörbe,
minden felelősség nélkül, mert intézkedéseik minden konzekvenciáit a vállalkozó
igazgató volt kénytelen viselni, akinek ezzel szemben a keze minden irányban meg
volt kötve. A városi önkormányzatban legkeresettebb volt a színügyi bizottsági tagság
és volt oly város, ahol az évente 4-szer ülésező kórházi és iskolai bizottságot
nem sikerült határozatképes számban összehívni, de a színügyi bizottság (intézmény)
hetenként az összes tagok jelenlétében ülésezett. Volt oly bizottság, ahol kiküldött
bizottsági tagok a társulat minden előadását 1—5-ig való számmal osztályozni voltak
kötelesek. A beleszólásokban nemcsak a szinügyi bizottsági tagok, de sokszor azokon
keresztül családjuk és magántársaságuk tagjai is érvényesíteni óhajtották kívánságaikat
hol egyik-másik kedvencük érdekében, hol a műsorösszeállításra vonatkozólag. Egyik
bizottsági tag klasszikus drámát, másik régi operettet, a harmadik modern vígjátékot
követelt és mindezen jámbor óhajtásokat az igazgató parancsnak kellett, hogy tekintse,
hacsak nem akart „feletteseivel rossz viszonyba jutni. A szinügyi bizottsági tagsággal
sok helyütt a színfalak közé vezető „vasajtó kulcsa is járt. A szinügyi bizottsági
tagnak szimpatikus művésznő nem vette túlságosan szigorúan a színpadi fegyelmet,
mert mindenható protektor az apró bajokon szívesen átsegítette őt. Pedig ép az igazi
művészet az, amely nem bír el semmilyen protekciót és ha volt eset, amikor a háború
előtti években a színészet dekadenciájáról lehetett beszélni, ott a legtöbb esetben
láthattunk a háttérben egy-egy ily túltengdő szinügyi bizottságot. A színészet krónikásának
külön, sok helyen szomorú fejezetet kell szentelnie a szinügyi bizottságok történetének.
És ha sok helyen a hivatás magaslatán állott is a szinügyi bizottság, mégis helyesebb
az, hogy annak hatáskörét a városi magisztrátus gyakorolja. Ez könnyebben megérzi,
hogy mi a rossz és helytelen tanácsok következménye, hogy nagyobb összeggel kell
támogatni a színtársulatot, a szükségséges felügyeletet ez is tudja gyakorolni,
anélkül, hogy beleszólana a színház minden iránt túlérzékeny vezetésébe és a legteljesebb
bírálatot az igazgató felett akkor mondja ki, mikor őt a beléje helyezett bizalom
alapján igazgatónak megválasztja, szerződését meghosszabbítja, vagy annak lejártával
utilapút köt a talpa alá. A színház támogatását pedig sokkal eredményesebben látják
el a szinpártoló bizottságok, vagy egyesületek, melyek előzetesen elintézik a bérletek
gyűjtését, gondoskodnak a színészek részére megfelelő és olcsó helyiségről és általában
a színtársulat támogatásáról. Az egyes városok színészetének történetében majdnem
mindenhol találunk feljegyzéseket a sz. b.-ról, így Kolozsvárott (megye) 1848
(időpont)
előtt színházi biztosságnak nevezték, később színházi bizottság volt neve, 1852-től
(időpont)
pedig: színházi választmány. A fővárosban (Budapest)
működő szinügyi (Népszínházi) bizottság sohasem avatkozott a színházak belső ügyeibe
és főgondját a színházak és öreg színészek támogatása képezi. (Dr. Farkas Ferenc.)
(személy)
szin_IV.0398.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Szinügyi bizottság címszóvég 31538 Szócikk:
Szinügyi bizottság a városok vagy más hatóságok által alkotott testület, mely a
szinügyi szabályrendeletek vagy egyéb megbízás alapján az illető közületek szinügyét
intézi. Hatáskörébe tartozik a színházi épületek kezelése, a színigazgató megválasztása
és a vele való szerződés megkötése vagy az erre vonatkozó javaslattétel, a színielőadások
nívójának, általában a működési területén levő színészetnek ellenőrzése és a felette
való felügyelet. A Sz. b. a legtöbbet vitatott intézménye a magyar vidéki színházi
életnek. Nem tehető kifogás ellene, ahol szorosan és tárgyilagosan megmarad kiszabott
határai között, de ép a színpad világa az, amely csábít az illetéktelen beavatkozásra
és így sok helyen melegágya lesz a túlkapásoknak, visszaéléseknek, melyek mindenre
inkább alkalmasak, mint a színészet felvirágoztatására. Igyekeztek hatáskörüket
mindinkább szélesbíteni, beleszólani. a személyi kérdésekbe, az igazgatás apró-
cseprő gazdasági ügyeibe, a művészi vezetésbe, szóval az igazgatói hatáskörbe, minden
felelősség nélkül, mert intézkedéseik minden konzekvenciáit a vállalkozó igazgató
volt kénytelen viselni, akinek ezzel szemben a keze minden irányban meg volt kötve.
A városi önkormányzatban legkeresettebb volt a színügyi bizottsági tagság és volt
oly város, ahol az évente 4-szer ülésező kórházi és iskolai bizottságot nem sikerült
határozatképes számban összehívni, de a színügyi bizottság yintezmenyy színügyi
bizottság yintezmenyy színügyi yintezmenyy színügyi yintezmenyy bizottság yintezmenyy
yintezmenyy színügyi yintezmenyy ykodvegy hetenként az összes tagok jelenlétében
ülésezett. Volt oly bizottság, ahol kiküldött bizottsági tagok a társulat minden
előadását 1—5-ig való számmal osztályozni voltak kötelesek. A beleszólásokban nemcsak
a szinügyi bizottsági tagok, de sokszor azokon keresztül családjuk és magántársaságuk
tagjai is érvényesíteni óhajtották kívánságaikat hol egyik-másik kedvencük érdekében,
hol a műsorösszeállításra vonatkozólag. Egyik bizottsági tag klasszikus drámát,
másik régi operettet, a harmadik modern vígjátékot követelt és mindezen jámbor óhajtásokat
az igazgató parancsnak kellett, hogy tekintse, hacsak nem akart „feletteseivel rossz
viszonyba jutni. A szinügyi bizottsági tagsággal sok helyütt a színfalak közé vezető
„vasajtó kulcsa is járt. A szinügyi bizottsági tagnak szimpatikus művésznő nem vette
túlságosan szigorúan a színpadi fegyelmet, mert mindenható protektor az apró bajokon
szívesen átsegítette őt. Pedig ép az igazi művészet az, amely nem bír el semmilyen
protekciót és ha volt eset, amikor a háború előtti években a színészet dekadenciájáról
lehetett beszélni, ott a legtöbb esetben láthattunk a háttérben egy-egy ily túltengdő
szinügyi bizottságot. A színészet krónikásának külön, sok helyen szomorú fejezetet
kell szentelnie a szinügyi bizottságok történetének. És ha sok helyen a hivatás
magaslatán állott is a szinügyi bizottság, mégis helyesebb az, hogy annak hatáskörét
a városi magisztrátus gyakorolja. Ez könnyebben megérzi, hogy mi a rossz és helytelen
tanácsok következménye, hogy nagyobb összeggel kell támogatni a színtársulatot,
a szükségséges felügyeletet ez is tudja gyakorolni, anélkül, hogy beleszólana a
színház minden iránt túlérzékeny vezetésébe és a legteljesebb bírálatot az igazgató
felett akkor mondja ki, mikor őt a beléje helyezett bizalom alapján igazgatónak
megválasztja, szerződését meghosszabbítja, vagy annak lejártával utilapút köt a
talpa alá. A színház támogatását pedig sokkal eredményesebben látják el a szinpártoló
bizottságok, vagy egyesületek, melyek előzetesen elintézik a bérletek gyűjtését,
gondoskodnak a színészek részére megfelelő és olcsó helyiségről és általában a színtársulat
támogatásáról. Az egyes városok színészetének történetében majdnem mindenhol találunk
feljegyzéseket a sz. b.-ról, így Kolozsvárott ytelepulesy kolozsvár ytelepulesy
Kolozsvár ymegyey kolozs megye ykodvegy 1848 előtt xtalanevtizedx 1855 színházi
biztosságnak nevezték, később színházi bizottság volt neve, 1852-től xevtizedx
1855 pedig: xtalanevtizedx 1865 xtalanevtizedx 1875 színházi választmány. A fővárosban
főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy működő szinügyi (Népszínházi)
bizottság sohasem avatkozott a színházak belső ügyeibe és főgondját a színházak
és öreg színészek támogatása képezi. (Dr. Farkas Ferenc.) yszemelynevy dr.
farkas ferenc yszemelynevy Dr. Farkas Ferenc yszemelynevy dr. yszemelynevy
farkas yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Dr. yszemelynevy Farkas
yszemelynevy Ferenc yszemelyn yszocikkszerzoy dr. farkas ferenc szin_IV.0398.pdf
IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Szinügyi bizottság - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
INTEZMENY
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0398.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0398.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31538.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Szinügyi
bizottság
Szócikk: Szinügyi bizottság a városok vagy más hatóságok
által alkotott testület, mely a szinügyi szabályrendeletek vagy egyéb megbízás alapján
az illető közületek szinügyét intézi. Hatáskörébe tartozik a színházi épületek kezelése,
a színigazgató megválasztása és a vele való szerződés megkötése vagy az erre vonatkozó
javaslattétel, a színielőadások nívójának, általában a működési területén levő színészetnek
ellenőrzése és a felette való felügyelet. A Sz. b. a legtöbbet vitatott intézménye
a magyar vidéki színházi életnek. Nem tehető kifogás ellene, ahol szorosan és tárgyilagosan
megmarad kiszabott határai között, de ép a színpad világa az, amely csábít az illetéktelen
beavatkozásra és így sok helyen melegágya lesz a túlkapásoknak, visszaéléseknek,
melyek mindenre inkább alkalmasak, mint a színészet felvirágoztatására. Igyekeztek
hatáskörüket mindinkább szélesbíteni, beleszólani. a személyi kérdésekbe, az igazgatás
apró- cseprő gazdasági ügyeibe, a művészi vezetésbe, szóval az igazgatói hatáskörbe,
minden felelősség nélkül, mert intézkedéseik minden konzekvenciáit a vállalkozó
igazgató volt kénytelen viselni, akinek ezzel szemben a keze minden irányban meg
volt kötve. A városi önkormányzatban legkeresettebb volt a színügyi bizottsági tagság
és volt oly város, ahol az évente 4-szer ülésező kórházi és iskolai bizottságot
nem sikerült határozatképes számban összehívni, de a színügyi bizottság hetenként
az összes tagok jelenlétében ülésezett. Volt oly bizottság, ahol kiküldött bizottsági
tagok a társulat minden előadását 1—5-ig való számmal osztályozni voltak kötelesek.
A beleszólásokban nemcsak a szinügyi bizottsági tagok, de sokszor azokon keresztül
családjuk és magántársaságuk tagjai is érvényesíteni óhajtották kívánságaikat hol
egyik-másik kedvencük érdekében, hol a műsorösszeállításra vonatkozólag. Egyik bizottsági
tag klasszikus drámát, másik régi operettet, a harmadik modern vígjátékot követelt
és mindezen jámbor óhajtásokat az igazgató parancsnak kellett, hogy tekintse, hacsak
nem akart „feletteseivel rossz viszonyba jutni. A szinügyi bizottsági tagsággal
sok helyütt a színfalak közé vezető „vasajtó kulcsa is járt. A szinügyi bizottsági
tagnak szimpatikus művésznő nem vette túlságosan szigorúan a színpadi fegyelmet,
mert mindenható protektor az apró bajokon szívesen átsegítette őt. Pedig ép az igazi
művészet az, amely nem bír el semmilyen protekciót és ha volt eset, amikor a háború
előtti években a színészet dekadenciájáról lehetett beszélni, ott a legtöbb esetben
láthattunk a háttérben egy-egy ily túltengdő szinügyi bizottságot. A színészet krónikásának
külön, sok helyen szomorú fejezetet kell szentelnie a szinügyi bizottságok történetének.
És ha sok helyen a hivatás magaslatán állott is a szinügyi bizottság, mégis helyesebb
az, hogy annak hatáskörét a városi magisztrátus gyakorolja. Ez könnyebben megérzi,
hogy mi a rossz és helytelen tanácsok következménye, hogy nagyobb összeggel kell
támogatni a színtársulatot, a szükségséges felügyeletet ez is tudja gyakorolni,
anélkül, hogy beleszólana a színház minden iránt túlérzékeny vezetésébe és a legteljesebb
bírálatot az igazgató felett akkor mondja ki, mikor őt a beléje helyezett bizalom
alapján igazgatónak megválasztja, szerződését meghosszabbítja, vagy annak lejártával
utilapút köt a talpa alá. A színház támogatását pedig sokkal eredményesebben látják
el a szinpártoló bizottságok, vagy egyesületek, melyek előzetesen elintézik a bérletek
gyűjtését, gondoskodnak a színészek részére megfelelő és olcsó helyiségről és általában
a színtársulat támogatásáról. Az egyes városok színészetének történetében majdnem
mindenhol találunk feljegyzéseket a sz. b.-ról, így Kolozsvárott 1848 előtt színházi
biztosságnak nevezték, később színházi bizottság volt neve, 1852-től pedig: színházi
választmány. A fővárosban működő szinügyi (Népszínházi) bizottság sohasem avatkozott
a színházak belső ügyeibe és főgondját a színházak és öreg színészek támogatása
képezi. (Dr. Farkas Ferenc.) szin_IV.0398.pdf IV