Címszó: Szinügyi bizottság - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

INTEZMENY

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0398.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0398.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31538.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Szinügyi bizottság

Szócikk: Szinügyi bizottság a városok vagy más hatóságok által alkotott testület, mely a szinügyi szabályrendeletek vagy egyéb megbízás alapján az illető közületek szinügyét intézi. Hatáskörébe tartozik a színházi épületek kezelése, a színigazgató megválasztása és a vele való szerződés megkötése vagy az erre vonatkozó javaslattétel, a színielőadások nívójának, általában a működési területén levő színészetnek ellenőrzése és a felette való felügyelet. A Sz. b. a legtöbbet vitatott intézménye a magyar vidéki színházi életnek. Nem tehető kifogás ellene, ahol szorosan és tárgyilagosan megmarad kiszabott határai között, de ép a színpad világa az, amely csábít az illetéktelen beavatkozásra és így sok helyen melegágya lesz a túlkapásoknak, visszaéléseknek, melyek mindenre inkább alkalmasak, mint a színészet felvirágoztatására. Igyekeztek hatáskörüket mindinkább szélesbíteni, beleszólani. a személyi kérdésekbe, az igazgatás apró- cseprő gazdasági ügyeibe, a művészi vezetésbe, szóval az igazgatói hatáskörbe, minden felelősség nélkül, mert intézkedéseik minden konzekvenciáit a vállalkozó igazgató volt kénytelen viselni, akinek ezzel szemben a keze minden irányban meg volt kötve. A városi önkormányzatban legkeresettebb volt a színügyi bizottsági tagság és volt oly város, ahol az évente 4-szer ülésező kórházi és iskolai bizottságot nem sikerült határozatképes számban összehívni, de a színügyi bizottság (intézmény) hetenként az összes tagok jelenlétében ülésezett. Volt oly bizottság, ahol kiküldött bizottsági tagok a társulat minden előadását 1—5-ig való számmal osztályozni voltak kötelesek. A beleszólásokban nemcsak a szinügyi bizottsági tagok, de sokszor azokon keresztül családjuk és magántársaságuk tagjai is érvényesíteni óhajtották kívánságaikat hol egyik-másik kedvencük érdekében, hol a műsorösszeállításra vonatkozólag. Egyik bizottsági tag klasszikus drámát, másik régi operettet, a harmadik modern vígjátékot követelt és mindezen jámbor óhajtásokat az igazgató parancsnak kellett, hogy tekintse, hacsak nem akart „feletteseivel rossz viszonyba jutni. A szinügyi bizottsági tagsággal sok helyütt a színfalak közé vezető „vasajtó kulcsa is járt. A szinügyi bizottsági tagnak szimpatikus művésznő nem vette túlságosan szigorúan a színpadi fegyelmet, mert mindenható protektor az apró bajokon szívesen átsegítette őt. Pedig ép az igazi művészet az, amely nem bír el semmilyen protekciót és ha volt eset, amikor a háború előtti években a színészet dekadenciájáról lehetett beszélni, ott a legtöbb esetben láthattunk a háttérben egy-egy ily túltengdő szinügyi bizottságot. A színészet krónikásának külön, sok helyen szomorú fejezetet kell szentelnie a szinügyi bizottságok történetének. És ha sok helyen a hivatás magaslatán állott is a szinügyi bizottság, mégis helyesebb az, hogy annak hatáskörét a városi magisztrátus gyakorolja. Ez könnyebben megérzi, hogy mi a rossz és helytelen tanácsok következménye, hogy nagyobb összeggel kell támogatni a színtársulatot, a szükségséges felügyeletet ez is tudja gyakorolni, anélkül, hogy beleszólana a színház minden iránt túlérzékeny vezetésébe és a legteljesebb bírálatot az igazgató felett akkor mondja ki, mikor őt a beléje helyezett bizalom alapján igazgatónak megválasztja, szerződését meghosszabbítja, vagy annak lejártával utilapút köt a talpa alá. A színház támogatását pedig sokkal eredményesebben látják el a szinpártoló bizottságok, vagy egyesületek, melyek előzetesen elintézik a bérletek gyűjtését, gondoskodnak a színészek részére megfelelő és olcsó helyiségről és általában a színtársulat támogatásáról. Az egyes városok színészetének történetében majdnem mindenhol találunk feljegyzéseket a sz. b.-ról, így Kolozsvárott (megye) 1848 (időpont) előtt színházi biztosságnak nevezték, később színházi bizottság volt neve, 1852-től (időpont) pedig: színházi választmány. A fővárosban (Budapest) működő szinügyi (Népszínházi) bizottság sohasem avatkozott a színházak belső ügyeibe és főgondját a színházak és öreg színészek támogatása képezi. (Dr. Farkas Ferenc.) (személy) szin_IV.0398.pdf IV

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Szinügyi bizottság címszóvég 31538 Szócikk: Szinügyi bizottság a városok vagy más hatóságok által alkotott testület, mely a szinügyi szabályrendeletek vagy egyéb megbízás alapján az illető közületek szinügyét intézi. Hatáskörébe tartozik a színházi épületek kezelése, a színigazgató megválasztása és a vele való szerződés megkötése vagy az erre vonatkozó javaslattétel, a színielőadások nívójának, általában a működési területén levő színészetnek ellenőrzése és a felette való felügyelet. A Sz. b. a legtöbbet vitatott intézménye a magyar vidéki színházi életnek. Nem tehető kifogás ellene, ahol szorosan és tárgyilagosan megmarad kiszabott határai között, de ép a színpad világa az, amely csábít az illetéktelen beavatkozásra és így sok helyen melegágya lesz a túlkapásoknak, visszaéléseknek, melyek mindenre inkább alkalmasak, mint a színészet felvirágoztatására. Igyekeztek hatáskörüket mindinkább szélesbíteni, beleszólani. a személyi kérdésekbe, az igazgatás apró- cseprő gazdasági ügyeibe, a művészi vezetésbe, szóval az igazgatói hatáskörbe, minden felelősség nélkül, mert intézkedéseik minden konzekvenciáit a vállalkozó igazgató volt kénytelen viselni, akinek ezzel szemben a keze minden irányban meg volt kötve. A városi önkormányzatban legkeresettebb volt a színügyi bizottsági tagság és volt oly város, ahol az évente 4-szer ülésező kórházi és iskolai bizottságot nem sikerült határozatképes számban összehívni, de a színügyi bizottság yintezmenyy színügyi bizottság yintezmenyy színügyi yintezmenyy színügyi yintezmenyy bizottság yintezmenyy yintezmenyy színügyi yintezmenyy ykodvegy hetenként az összes tagok jelenlétében ülésezett. Volt oly bizottság, ahol kiküldött bizottsági tagok a társulat minden előadását 1—5-ig való számmal osztályozni voltak kötelesek. A beleszólásokban nemcsak a szinügyi bizottsági tagok, de sokszor azokon keresztül családjuk és magántársaságuk tagjai is érvényesíteni óhajtották kívánságaikat hol egyik-másik kedvencük érdekében, hol a műsorösszeállításra vonatkozólag. Egyik bizottsági tag klasszikus drámát, másik régi operettet, a harmadik modern vígjátékot követelt és mindezen jámbor óhajtásokat az igazgató parancsnak kellett, hogy tekintse, hacsak nem akart „feletteseivel rossz viszonyba jutni. A szinügyi bizottsági tagsággal sok helyütt a színfalak közé vezető „vasajtó kulcsa is járt. A szinügyi bizottsági tagnak szimpatikus művésznő nem vette túlságosan szigorúan a színpadi fegyelmet, mert mindenható protektor az apró bajokon szívesen átsegítette őt. Pedig ép az igazi művészet az, amely nem bír el semmilyen protekciót és ha volt eset, amikor a háború előtti években a színészet dekadenciájáról lehetett beszélni, ott a legtöbb esetben láthattunk a háttérben egy-egy ily túltengdő szinügyi bizottságot. A színészet krónikásának külön, sok helyen szomorú fejezetet kell szentelnie a szinügyi bizottságok történetének. És ha sok helyen a hivatás magaslatán állott is a szinügyi bizottság, mégis helyesebb az, hogy annak hatáskörét a városi magisztrátus gyakorolja. Ez könnyebben megérzi, hogy mi a rossz és helytelen tanácsok következménye, hogy nagyobb összeggel kell támogatni a színtársulatot, a szükségséges felügyeletet ez is tudja gyakorolni, anélkül, hogy beleszólana a színház minden iránt túlérzékeny vezetésébe és a legteljesebb bírálatot az igazgató felett akkor mondja ki, mikor őt a beléje helyezett bizalom alapján igazgatónak megválasztja, szerződését meghosszabbítja, vagy annak lejártával utilapút köt a talpa alá. A színház támogatását pedig sokkal eredményesebben látják el a szinpártoló bizottságok, vagy egyesületek, melyek előzetesen elintézik a bérletek gyűjtését, gondoskodnak a színészek részére megfelelő és olcsó helyiségről és általában a színtársulat támogatásáról. Az egyes városok színészetének történetében majdnem mindenhol találunk feljegyzéseket a sz. b.-ról, így Kolozsvárott ytelepulesy kolozsvár ytelepulesy Kolozsvár ymegyey kolozs megye ykodvegy 1848 előtt xtalanevtizedx 1855 színházi biztosságnak nevezték, később színházi bizottság volt neve, 1852-től xevtizedx 1855 pedig: xtalanevtizedx 1865 xtalanevtizedx 1875 színházi választmány. A fővárosban főváros ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy működő szinügyi (Népszínházi) bizottság sohasem avatkozott a színházak belső ügyeibe és főgondját a színházak és öreg színészek támogatása képezi. (Dr. Farkas Ferenc.) yszemelynevy dr. farkas ferenc yszemelynevy Dr. Farkas Ferenc yszemelynevy dr. yszemelynevy farkas yszemelynevy ferenc yszemelynevy yszemelynevy Dr. yszemelynevy Farkas yszemelynevy Ferenc yszemelyn yszocikkszerzoy dr. farkas ferenc szin_IV.0398.pdf IV

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Szinügyi bizottság - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

INTEZMENY

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0398.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0398.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31538.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Szinügyi bizottság

Szócikk: Szinügyi bizottság a városok vagy más hatóságok által alkotott testület, mely a szinügyi szabályrendeletek vagy egyéb megbízás alapján az illető közületek szinügyét intézi. Hatáskörébe tartozik a színházi épületek kezelése, a színigazgató megválasztása és a vele való szerződés megkötése vagy az erre vonatkozó javaslattétel, a színielőadások nívójának, általában a működési területén levő színészetnek ellenőrzése és a felette való felügyelet. A Sz. b. a legtöbbet vitatott intézménye a magyar vidéki színházi életnek. Nem tehető kifogás ellene, ahol szorosan és tárgyilagosan megmarad kiszabott határai között, de ép a színpad világa az, amely csábít az illetéktelen beavatkozásra és így sok helyen melegágya lesz a túlkapásoknak, visszaéléseknek, melyek mindenre inkább alkalmasak, mint a színészet felvirágoztatására. Igyekeztek hatáskörüket mindinkább szélesbíteni, beleszólani. a személyi kérdésekbe, az igazgatás apró- cseprő gazdasági ügyeibe, a művészi vezetésbe, szóval az igazgatói hatáskörbe, minden felelősség nélkül, mert intézkedéseik minden konzekvenciáit a vállalkozó igazgató volt kénytelen viselni, akinek ezzel szemben a keze minden irányban meg volt kötve. A városi önkormányzatban legkeresettebb volt a színügyi bizottsági tagság és volt oly város, ahol az évente 4-szer ülésező kórházi és iskolai bizottságot nem sikerült határozatképes számban összehívni, de a színügyi bizottság hetenként az összes tagok jelenlétében ülésezett. Volt oly bizottság, ahol kiküldött bizottsági tagok a társulat minden előadását 1—5-ig való számmal osztályozni voltak kötelesek. A beleszólásokban nemcsak a szinügyi bizottsági tagok, de sokszor azokon keresztül családjuk és magántársaságuk tagjai is érvényesíteni óhajtották kívánságaikat hol egyik-másik kedvencük érdekében, hol a műsorösszeállításra vonatkozólag. Egyik bizottsági tag klasszikus drámát, másik régi operettet, a harmadik modern vígjátékot követelt és mindezen jámbor óhajtásokat az igazgató parancsnak kellett, hogy tekintse, hacsak nem akart „feletteseivel rossz viszonyba jutni. A szinügyi bizottsági tagsággal sok helyütt a színfalak közé vezető „vasajtó kulcsa is járt. A szinügyi bizottsági tagnak szimpatikus művésznő nem vette túlságosan szigorúan a színpadi fegyelmet, mert mindenható protektor az apró bajokon szívesen átsegítette őt. Pedig ép az igazi művészet az, amely nem bír el semmilyen protekciót és ha volt eset, amikor a háború előtti években a színészet dekadenciájáról lehetett beszélni, ott a legtöbb esetben láthattunk a háttérben egy-egy ily túltengdő szinügyi bizottságot. A színészet krónikásának külön, sok helyen szomorú fejezetet kell szentelnie a szinügyi bizottságok történetének. És ha sok helyen a hivatás magaslatán állott is a szinügyi bizottság, mégis helyesebb az, hogy annak hatáskörét a városi magisztrátus gyakorolja. Ez könnyebben megérzi, hogy mi a rossz és helytelen tanácsok következménye, hogy nagyobb összeggel kell támogatni a színtársulatot, a szükségséges felügyeletet ez is tudja gyakorolni, anélkül, hogy beleszólana a színház minden iránt túlérzékeny vezetésébe és a legteljesebb bírálatot az igazgató felett akkor mondja ki, mikor őt a beléje helyezett bizalom alapján igazgatónak megválasztja, szerződését meghosszabbítja, vagy annak lejártával utilapút köt a talpa alá. A színház támogatását pedig sokkal eredményesebben látják el a szinpártoló bizottságok, vagy egyesületek, melyek előzetesen elintézik a bérletek gyűjtését, gondoskodnak a színészek részére megfelelő és olcsó helyiségről és általában a színtársulat támogatásáról. Az egyes városok színészetének történetében majdnem mindenhol találunk feljegyzéseket a sz. b.-ról, így Kolozsvárott 1848 előtt színházi biztosságnak nevezték, később színházi bizottság volt neve, 1852-től pedig: színházi választmány. A fővárosban működő szinügyi (Népszínházi) bizottság sohasem avatkozott a színházak belső ügyeibe és főgondját a színházak és öreg színészek támogatása képezi. (Dr. Farkas Ferenc.) szin_IV.0398.pdf IV