Címszó: Világítás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0563.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0563.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/32/32097.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Világítás

Szócikk: Világítás A színpadi világítás problémáját az ókorban nem ismerték. Abban az időben a szinielőadásokat kizárólag nappal tartották meg. Az állandó színpadi világítást a középkori misztériumdrámáknál kezdték el használni, amikor a színpad körül fáklyákat helyeztek el. Később gyertyákat, majd olajIámpákat használtak fáklya helyett, amit a XVIII. század végén felváltott a petróleum, majd az acetilén (carbid), és a gáz, végül a villanyvilágítás. Hazánkban még a XVIII. század végén és a XIX. század elején is csak faggyugyertyával világították meg a színpadokat. Előadás alatt azután, ha pislogni kezdett a gyertya, egy szolga, vagy maga a színész is lekoppantotta a kiégett kanócot jelenése közben. A Nemzeti Színházba (intézmény) (információ)  1838 (időpont) március 19-én vezették be a légszesz-világítást. A nézőtér fénybeli elkülönítését már a Kelemen-korabeli (személy) (információ)  első úttörők is ismerték, amit először takarékoskodásból alkalmaztak, majd belátták ennek nagyszerű hatását a színpadra. Azóta hazánkban is mindenütt előadás alatt a nézőtér homályban van, míg intenziven csak a színpadot világítják meg. Az elektromos villanyvilágítás első idejében a fényhatások és a színbeli átemenetek igen darabosak és rikitóan természetellenesek voltak. Úgynevezett hatásvilágításról (világítási effektusról) szó sem lehetett. Az úgynevezett lábvilágítást (rivalda) már az első időben ismerték (bablonka) és 2- 3 olaj mécsessel vagy gyertyával helyettesítették, amelyek elé takaró bádog-lemezeket helyeztek, hogy a fény ne zavarja a közönséget. A szuffita- (mennyezet) világítás az 1840-es (időpont) években lett ismeretes hazánkban. Az előbb említett két világítási hatáson kívül a színpadon kb. 1890 (időpont) óta használják még a reflektorokat, (fényvetőtartályok) a neoncsöves oldalvilágításokat (ständer) és az elektromos rövidzárlatokat, (villám.) A reflektorok két részre oszthatók: izzó és ívlámpás készülékekre. Az utóbbiakat, ma már primitív lokális kezelésük miatt, nem igen használják nagyobb színházaknál. A modern színházaknál az összes világítási hatásokat az u. n. világítási fülkéből irányítják, ahova a különböző szabályzó, ellenálló és elosztó készülékekkel összpontosítják az összes vezetékeket. A villanyvezeték, a rövidzárlatok és az esetleges tűz elkerülése végett, a színpadon mindenütt kábelekbe vannak burkolva. A reflektorok elé különböző szines zselatin lemezeket helyeznek előírt színekben, amelyekkel azután keverik a fényhatásokat. E reflektorok fényét ujabban az u. n. irisz-lencsékkel tudják egy helyre koncentrálva összehúzni, illetve szétárasztani. Ismeretesek a színpadon még a világítócsatornák, amelyeket a szin padozatára fektetve a díszletek megvilágítására használnak, továbbá a horizont-világítás és a nézőtéri reflektor világítás. Legújabban azonban pl. autólámpákkal is világítanak egyes színházakban. (Új Szinház.) (intézmény) A színpadi világítás egy másik válfaja a vetítés. Ez ugyancsak két részre osztható: egyszerű és objektív (lencsés) vetítésekre. Az egyszerű vetítéseknél ismerjük az áttetsző (színes üvegen vagy zselatinon keresztül vetített) és az árnyékolt (a fényforrás előtt nincs áttetsző anyag) vetítést. De mindegyike lehet álló és mozgó is. Az objektív vetítéseknél a lencse elé fényképlemezeket vagy filmet helyezünk. Az ilyen vetítések lehetnek közvetlenek és közvetettek. A vetítés még lehet álló­lencsés (diapozitív) rendszerű és mozgólencsés rendszerű is. Ezeket felhő, vízesés, hullám és egyéb hatásoknál hasz­nálják, míg az utóbbit vagy kézzel, vagy óraműszerkezettel mozgatják. Előfordult végül egyes színpadi előadásoknál filmvetítés is, (pl. „Parsifal (cím) (információ)  (Opera), (intézmény) (információ)  „Elcserélt gyermek (cím) (Magyar Színház) (intézmény) (információ)  stb. (Tiszay Andor) (személy) (információ)  szin_IV.0563.pdf IV

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Világítás címszóvég 32097 Szócikk: Világítás A színpadi világítás problémáját az ókorban nem ismerték. Abban az időben a szinielőadásokat kizárólag nappal tartották meg. Az állandó színpadi világítást a középkori misztériumdrámáknál kezdték el használni, amikor a színpad körül fáklyákat helyeztek el. Később gyertyákat, majd olajIámpákat használtak fáklya helyett, amit a XVIII. század végén felváltott a petróleum, majd az acetilén (carbid), és a gáz, végül a villanyvilágítás. Hazánkban még a XVIII. század végén és a XIX. század elején is csak faggyugyertyával világították meg a színpadokat. Előadás alatt azután, ha pislogni kezdett a gyertya, egy szolga, vagy maga a színész is lekoppantotta a kiégett kanócot jelenése közben. A Nemzeti Színházba yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy 1838 március xtalanevtizedx 1845 19-én vezették be a légszesz-világítást. A nézőtér fénybeli elkülönítését már a Kelemen-korabeli yszemelynevy kelemen yszemelynevy Kelemen yszemelynevy kelemen yszemelynevy yszemelynevy Kelemen yszemelynevy ykodvegy első úttörők is ismerték, amit először takarékoskodásból alkalmaztak, majd belátták ennek nagyszerű hatását a színpadra. Azóta hazánkban is mindenütt előadás alatt a nézőtér homályban van, míg intenziven csak a színpadot világítják meg. Az elektromos villanyvilágítás első idejében a fényhatások és a színbeli átemenetek igen darabosak és rikitóan természetellenesek voltak. Úgynevezett hatásvilágításról (világítási effektusról) szó sem lehetett. Az úgynevezett lábvilágítást (rivalda) már az első időben ismerték (bablonka) és 2- 3 olaj mécsessel vagy gyertyával helyettesítették, amelyek elé takaró bádog-lemezeket helyeztek, hogy a fény ne zavarja a közönséget. A szuffita- (mennyezet) világítás az 1840-es xevtizedx 1845 években xtalanevtizedx 1855 xtalanevtizedx 1865 lett ismeretes hazánkban. Az előbb említett két világítási hatáson kívül a színpadon kb. 1890 xevtizedx 1895 óta xtalanevtizedx 1905 xtalanevtizedx 1915 használják még a reflektorokat, (fényvetőtartályok) a neoncsöves oldalvilágításokat (ständer) és az elektromos rövidzárlatokat, (villám.) A reflektorok két részre oszthatók: izzó és ívlámpás készülékekre. Az utóbbiakat, ma már primitív lokális kezelésük miatt, nem igen használják nagyobb színházaknál. A modern színházaknál az összes világítási hatásokat az u. n. világítási fülkéből irányítják, ahova a különböző szabályzó, ellenálló és elosztó készülékekkel összpontosítják az összes vezetékeket. A villanyvezeték, a rövidzárlatok és az esetleges tűz elkerülése végett, a színpadon mindenütt kábelekbe vannak burkolva. A reflektorok elé különböző szines zselatin lemezeket helyeznek előírt színekben, amelyekkel azután keverik a fényhatásokat. E reflektorok fényét ujabban az u. n. irisz-lencsékkel tudják egy helyre koncentrálva összehúzni, illetve szétárasztani. Ismeretesek a színpadon még a világítócsatornák, amelyeket a szin padozatára fektetve a díszletek megvilágítására használnak, továbbá a horizont-világítás és a nézőtéri reflektor világítás. Legújabban azonban pl. autólámpákkal is világítanak egyes színházakban. (Új Szinház.) yintezmenyy új szinház yintezmenyy Új Szinh yintezmenyy új yintezmenyy szinház yintezmenyy yintezmenyy Új yintezmenyy Szinh yintezmenyy ykodvegy A színpadi világítás egy másik válfaja a vetítés. Ez ugyancsak két részre osztható: egyszerű és objektív (lencsés) vetítésekre. Az egyszerű vetítéseknél ismerjük az áttetsző (színes üvegen vagy zselatinon keresztül vetített) és az árnyékolt (a fényforrás előtt nincs áttetsző anyag) vetítést. De mindegyike lehet álló és mozgó is. Az objektív vetítéseknél a lencse elé fényképlemezeket vagy filmet helyezünk. Az ilyen vetítések lehetnek közvetlenek és közvetettek. A vetítés még lehet álló­lencsés (diapozitív) rendszerű és mozgólencsés rendszerű is. Ezeket felhő, vízesés, hullám és egyéb hatásoknál hasz­nálják, míg az utóbbit vagy kézzel, vagy óraműszerkezettel mozgatják. Előfordult végül egyes színpadi előadásoknál filmvetítés is, (pl. „Parsifal ycimy parsifal ycimy Parsifal ycimy parsifal ycimy ycimy Parsifal ycimy ykodvegy (Opera), yintezmenyy opera yintezmenyy Opera yintezmenyy opera yintezmenyy yintezmenyy Opera yintezmenyy ykodvegy „Elcserélt gyermek ycimy elcserélt gyermek ycimy Elcserélt gyermek ycimy elcserélt ycimy gyermek ycimy ycimy Elcserélt ycimy gyermek ycimy ykodvegy (Magyar Színház) yintezmenyy magyar színház yintezmenyy Magyar S yintezmenyy magyar yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Magyar yintezmenyy S yintezmenyy ykodvegy stb. (Tiszay Andor) yszemelynevy tiszay andor yszemelynevy Tiszay Andor yszemelynevy tiszay yszemelynevy andor yszemelynevy yszemelynevy Tiszay yszemelynevy Andor yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy tiszay andor szin_IV.0563.pdf IV

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Világítás - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0563.pdf
http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0563.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/32/32097.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Világítás

Szócikk: Világítás A színpadi világítás problémáját az ókorban nem ismerték. Abban az időben a szinielőadásokat kizárólag nappal tartották meg. Az állandó színpadi világítást a középkori misztériumdrámáknál kezdték el használni, amikor a színpad körül fáklyákat helyeztek el. Később gyertyákat, majd olajIámpákat használtak fáklya helyett, amit a XVIII. század végén felváltott a petróleum, majd az acetilén (carbid), és a gáz, végül a villanyvilágítás. Hazánkban még a XVIII. század végén és a XIX. század elején is csak faggyugyertyával világították meg a színpadokat. Előadás alatt azután, ha pislogni kezdett a gyertya, egy szolga, vagy maga a színész is lekoppantotta a kiégett kanócot jelenése közben. A Nemzeti Színházba 1838 március 19-én vezették be a légszesz-világítást. A nézőtér fénybeli elkülönítését már a Kelemen-korabeli első úttörők is ismerték, amit először takarékoskodásból alkalmaztak, majd belátták ennek nagyszerű hatását a színpadra. Azóta hazánkban is mindenütt előadás alatt a nézőtér homályban van, míg intenziven csak a színpadot világítják meg. Az elektromos villanyvilágítás első idejében a fényhatások és a színbeli átemenetek igen darabosak és rikitóan természetellenesek voltak. Úgynevezett hatásvilágításról (világítási effektusról) szó sem lehetett. Az úgynevezett lábvilágítást (rivalda) már az első időben ismerték (bablonka) és 2- 3 olaj mécsessel vagy gyertyával helyettesítették, amelyek elé takaró bádog-lemezeket helyeztek, hogy a fény ne zavarja a közönséget. A szuffita- (mennyezet) világítás az 1840-es években lett ismeretes hazánkban. Az előbb említett két világítási hatáson kívül a színpadon kb. 1890 óta használják még a reflektorokat, (fényvetőtartályok) a neoncsöves oldalvilágításokat (ständer) és az elektromos rövidzárlatokat, (villám.) A reflektorok két részre oszthatók: izzó és ívlámpás készülékekre. Az utóbbiakat, ma már primitív lokális kezelésük miatt, nem igen használják nagyobb színházaknál. A modern színházaknál az összes világítási hatásokat az u. n. világítási fülkéből irányítják, ahova a különböző szabályzó, ellenálló és elosztó készülékekkel összpontosítják az összes vezetékeket. A villanyvezeték, a rövidzárlatok és az esetleges tűz elkerülése végett, a színpadon mindenütt kábelekbe vannak burkolva. A reflektorok elé különböző szines zselatin lemezeket helyeznek előírt színekben, amelyekkel azután keverik a fényhatásokat. E reflektorok fényét ujabban az u. n. irisz-lencsékkel tudják egy helyre koncentrálva összehúzni, illetve szétárasztani. Ismeretesek a színpadon még a világítócsatornák, amelyeket a szin padozatára fektetve a díszletek megvilágítására használnak, továbbá a horizont-világítás és a nézőtéri reflektor világítás. Legújabban azonban pl. autólámpákkal is világítanak egyes színházakban. (Új Szinház.) A színpadi világítás egy másik válfaja a vetítés. Ez ugyancsak két részre osztható: egyszerű és objektív (lencsés) vetítésekre. Az egyszerű vetítéseknél ismerjük az áttetsző (színes üvegen vagy zselatinon keresztül vetített) és az árnyékolt (a fényforrás előtt nincs áttetsző anyag) vetítést. De mindegyike lehet álló és mozgó is. Az objektív vetítéseknél a lencse elé fényképlemezeket vagy filmet helyezünk. Az ilyen vetítések lehetnek közvetlenek és közvetettek. A vetítés még lehet álló­lencsés (diapozitív) rendszerű és mozgólencsés rendszerű is. Ezeket felhő, vízesés, hullám és egyéb hatásoknál hasz­nálják, míg az utóbbit vagy kézzel, vagy óraműszerkezettel mozgatják. Előfordult végül egyes színpadi előadásoknál filmvetítés is, (pl. „Parsifal (Opera), „Elcserélt gyermek (Magyar Színház) stb. (Tiszay Andor) szin_IV.0563.pdf IV