Címszó: Világítás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0563.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0563.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/32/32097.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Világítás
Szócikk: Világítás A színpadi világítás problémáját
az ókorban nem ismerték. Abban az időben a szinielőadásokat kizárólag nappal tartották
meg. Az állandó színpadi világítást a középkori misztériumdrámáknál kezdték el használni,
amikor a színpad körül fáklyákat helyeztek el. Később gyertyákat, majd olajIámpákat
használtak fáklya helyett, amit a XVIII. század végén felváltott a petróleum, majd
az acetilén (carbid), és a gáz, végül a villanyvilágítás. Hazánkban még a XVIII.
század végén és a XIX. század elején is csak faggyugyertyával világították meg a
színpadokat. Előadás alatt azután, ha pislogni kezdett a gyertya, egy szolga, vagy
maga a színész is lekoppantotta a kiégett kanócot jelenése közben. A Nemzeti Színházba
(intézmény)
(információ)
1838 (időpont) március
19-én vezették be a légszesz-világítást. A nézőtér fénybeli elkülönítését már a
Kelemen-korabeli (személy) (információ)
első úttörők is ismerték, amit először takarékoskodásból
alkalmaztak, majd belátták ennek nagyszerű hatását a színpadra. Azóta hazánkban
is mindenütt előadás alatt a nézőtér homályban van, míg intenziven csak a színpadot
világítják meg. Az elektromos villanyvilágítás első idejében a fényhatások és a
színbeli átemenetek igen darabosak és rikitóan természetellenesek voltak. Úgynevezett
hatásvilágításról (világítási effektusról) szó sem lehetett. Az úgynevezett lábvilágítást
(rivalda) már az első időben ismerték (bablonka) és 2- 3 olaj mécsessel vagy gyertyával
helyettesítették, amelyek elé takaró bádog-lemezeket helyeztek, hogy a fény ne zavarja
a közönséget. A szuffita- (mennyezet) világítás az 1840-es (időpont) években
lett ismeretes hazánkban. Az előbb említett két világítási hatáson kívül a színpadon
kb. 1890 (időpont)
óta használják még a reflektorokat, (fényvetőtartályok) a neoncsöves oldalvilágításokat
(ständer) és az elektromos rövidzárlatokat, (villám.) A reflektorok két részre oszthatók:
izzó és ívlámpás készülékekre. Az utóbbiakat, ma már primitív lokális kezelésük
miatt, nem igen használják nagyobb színházaknál. A modern színházaknál az összes
világítási hatásokat az u. n. világítási fülkéből irányítják, ahova a különböző
szabályzó, ellenálló és elosztó készülékekkel összpontosítják az összes vezetékeket.
A villanyvezeték, a rövidzárlatok és az esetleges tűz elkerülése végett, a színpadon
mindenütt kábelekbe vannak burkolva. A reflektorok elé különböző szines zselatin
lemezeket helyeznek előírt színekben, amelyekkel azután keverik a fényhatásokat.
E reflektorok fényét ujabban az u. n. irisz-lencsékkel tudják egy helyre koncentrálva
összehúzni, illetve szétárasztani. Ismeretesek a színpadon még a világítócsatornák,
amelyeket a szin padozatára fektetve a díszletek megvilágítására használnak, továbbá
a horizont-világítás és a nézőtéri reflektor világítás. Legújabban azonban pl. autólámpákkal
is világítanak egyes színházakban. (Új Szinház.) (intézmény)
A színpadi világítás egy másik válfaja a vetítés. Ez ugyancsak két részre osztható:
egyszerű és objektív (lencsés) vetítésekre. Az egyszerű vetítéseknél ismerjük az
áttetsző (színes üvegen vagy zselatinon keresztül vetített) és az árnyékolt (a fényforrás
előtt nincs áttetsző anyag) vetítést. De mindegyike lehet álló és mozgó is. Az objektív
vetítéseknél a lencse elé fényképlemezeket vagy filmet helyezünk. Az ilyen vetítések
lehetnek közvetlenek és közvetettek. A vetítés még lehet állólencsés (diapozitív)
rendszerű és mozgólencsés rendszerű is. Ezeket felhő, vízesés, hullám és egyéb hatásoknál
használják, míg az utóbbit vagy kézzel, vagy óraműszerkezettel mozgatják. Előfordult
végül egyes színpadi előadásoknál filmvetítés is, (pl. „Parsifal (cím) (információ)
(Opera), (intézmény)
(információ)
„Elcserélt gyermek (cím) (Magyar Színház)
(intézmény)
(információ)
stb. (Tiszay Andor) (személy) (információ)
szin_IV.0563.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Világítás címszóvég 32097 Szócikk: Világítás
A színpadi világítás problémáját az ókorban nem ismerték. Abban az időben a szinielőadásokat
kizárólag nappal tartották meg. Az állandó színpadi világítást a középkori misztériumdrámáknál
kezdték el használni, amikor a színpad körül fáklyákat helyeztek el. Később gyertyákat,
majd olajIámpákat használtak fáklya helyett, amit a XVIII. század végén felváltott
a petróleum, majd az acetilén (carbid), és a gáz, végül a villanyvilágítás. Hazánkban
még a XVIII. század végén és a XIX. század elején is csak faggyugyertyával világították
meg a színpadokat. Előadás alatt azután, ha pislogni kezdett a gyertya, egy szolga,
vagy maga a színész is lekoppantotta a kiégett kanócot jelenése közben. A Nemzeti
Színházba yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti
yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy 1838 március
xtalanevtizedx 1845 19-én vezették be a légszesz-világítást. A nézőtér fénybeli
elkülönítését már a Kelemen-korabeli yszemelynevy kelemen yszemelynevy Kelemen
yszemelynevy kelemen yszemelynevy yszemelynevy Kelemen yszemelynevy ykodvegy első
úttörők is ismerték, amit először takarékoskodásból alkalmaztak, majd belátták ennek
nagyszerű hatását a színpadra. Azóta hazánkban is mindenütt előadás alatt a nézőtér
homályban van, míg intenziven csak a színpadot világítják meg. Az elektromos villanyvilágítás
első idejében a fényhatások és a színbeli átemenetek igen darabosak és rikitóan
természetellenesek voltak. Úgynevezett hatásvilágításról (világítási effektusról)
szó sem lehetett. Az úgynevezett lábvilágítást (rivalda) már az első időben ismerték
(bablonka) és 2- 3 olaj mécsessel vagy gyertyával helyettesítették, amelyek elé
takaró bádog-lemezeket helyeztek, hogy a fény ne zavarja a közönséget. A szuffita-
(mennyezet) világítás az 1840-es xevtizedx 1845 években xtalanevtizedx 1855 xtalanevtizedx
1865 lett ismeretes hazánkban. Az előbb említett két világítási hatáson kívül a
színpadon kb. 1890 xevtizedx 1895 óta xtalanevtizedx 1905 xtalanevtizedx 1915 használják
még a reflektorokat, (fényvetőtartályok) a neoncsöves oldalvilágításokat (ständer)
és az elektromos rövidzárlatokat, (villám.) A reflektorok két részre oszthatók:
izzó és ívlámpás készülékekre. Az utóbbiakat, ma már primitív lokális kezelésük
miatt, nem igen használják nagyobb színházaknál. A modern színházaknál az összes
világítási hatásokat az u. n. világítási fülkéből irányítják, ahova a különböző
szabályzó, ellenálló és elosztó készülékekkel összpontosítják az összes vezetékeket.
A villanyvezeték, a rövidzárlatok és az esetleges tűz elkerülése végett, a színpadon
mindenütt kábelekbe vannak burkolva. A reflektorok elé különböző szines zselatin
lemezeket helyeznek előírt színekben, amelyekkel azután keverik a fényhatásokat.
E reflektorok fényét ujabban az u. n. irisz-lencsékkel tudják egy helyre koncentrálva
összehúzni, illetve szétárasztani. Ismeretesek a színpadon még a világítócsatornák,
amelyeket a szin padozatára fektetve a díszletek megvilágítására használnak, továbbá
a horizont-világítás és a nézőtéri reflektor világítás. Legújabban azonban pl. autólámpákkal
is világítanak egyes színházakban. (Új Szinház.) yintezmenyy új szinház
yintezmenyy Új Szinh yintezmenyy új yintezmenyy szinház yintezmenyy yintezmenyy
Új yintezmenyy Szinh yintezmenyy ykodvegy A színpadi világítás egy másik válfaja
a vetítés. Ez ugyancsak két részre osztható: egyszerű és objektív (lencsés) vetítésekre.
Az egyszerű vetítéseknél ismerjük az áttetsző (színes üvegen vagy zselatinon keresztül
vetített) és az árnyékolt (a fényforrás előtt nincs áttetsző anyag) vetítést. De
mindegyike lehet álló és mozgó is. Az objektív vetítéseknél a lencse elé fényképlemezeket
vagy filmet helyezünk. Az ilyen vetítések lehetnek közvetlenek és közvetettek. A
vetítés még lehet állólencsés (diapozitív) rendszerű és mozgólencsés rendszerű
is. Ezeket felhő, vízesés, hullám és egyéb hatásoknál használják, míg az utóbbit
vagy kézzel, vagy óraműszerkezettel mozgatják. Előfordult végül egyes színpadi előadásoknál
filmvetítés is, (pl. „Parsifal ycimy parsifal ycimy Parsifal ycimy parsifal
ycimy ycimy Parsifal ycimy ykodvegy (Opera), yintezmenyy opera yintezmenyy
Opera yintezmenyy opera yintezmenyy yintezmenyy Opera yintezmenyy ykodvegy „Elcserélt
gyermek ycimy elcserélt gyermek ycimy Elcserélt gyermek ycimy elcserélt ycimy
gyermek ycimy ycimy Elcserélt ycimy gyermek ycimy ykodvegy (Magyar Színház) yintezmenyy
magyar színház yintezmenyy Magyar S yintezmenyy magyar yintezmenyy színház
yintezmenyy yintezmenyy Magyar yintezmenyy S yintezmenyy ykodvegy stb. (Tiszay Andor)
yszemelynevy tiszay andor yszemelynevy Tiszay Andor yszemelynevy tiszay
yszemelynevy andor yszemelynevy yszemelynevy Tiszay yszemelynevy Andor
yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy tiszay andor szin_IV.0563.pdf IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Világítás - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0563.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0563.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/32/32097.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Világítás
Szócikk: Világítás A színpadi világítás problémáját
az ókorban nem ismerték. Abban az időben a szinielőadásokat kizárólag nappal tartották
meg. Az állandó színpadi világítást a középkori misztériumdrámáknál kezdték el használni,
amikor a színpad körül fáklyákat helyeztek el. Később gyertyákat, majd olajIámpákat
használtak fáklya helyett, amit a XVIII. század végén felváltott a petróleum, majd
az acetilén (carbid), és a gáz, végül a villanyvilágítás. Hazánkban még a XVIII.
század végén és a XIX. század elején is csak faggyugyertyával világították meg a
színpadokat. Előadás alatt azután, ha pislogni kezdett a gyertya, egy szolga, vagy
maga a színész is lekoppantotta a kiégett kanócot jelenése közben. A Nemzeti Színházba
1838 március 19-én vezették be a légszesz-világítást. A nézőtér fénybeli elkülönítését
már a Kelemen-korabeli első úttörők is ismerték, amit először takarékoskodásból
alkalmaztak, majd belátták ennek nagyszerű hatását a színpadra. Azóta hazánkban
is mindenütt előadás alatt a nézőtér homályban van, míg intenziven csak a színpadot
világítják meg. Az elektromos villanyvilágítás első idejében a fényhatások és a
színbeli átemenetek igen darabosak és rikitóan természetellenesek voltak. Úgynevezett
hatásvilágításról (világítási effektusról) szó sem lehetett. Az úgynevezett lábvilágítást
(rivalda) már az első időben ismerték (bablonka) és 2- 3 olaj mécsessel vagy gyertyával
helyettesítették, amelyek elé takaró bádog-lemezeket helyeztek, hogy a fény ne zavarja
a közönséget. A szuffita- (mennyezet) világítás az 1840-es években lett ismeretes
hazánkban. Az előbb említett két világítási hatáson kívül a színpadon kb. 1890 óta
használják még a reflektorokat, (fényvetőtartályok) a neoncsöves oldalvilágításokat
(ständer) és az elektromos rövidzárlatokat, (villám.) A reflektorok két részre oszthatók:
izzó és ívlámpás készülékekre. Az utóbbiakat, ma már primitív lokális kezelésük
miatt, nem igen használják nagyobb színházaknál. A modern színházaknál az összes
világítási hatásokat az u. n. világítási fülkéből irányítják, ahova a különböző
szabályzó, ellenálló és elosztó készülékekkel összpontosítják az összes vezetékeket.
A villanyvezeték, a rövidzárlatok és az esetleges tűz elkerülése végett, a színpadon
mindenütt kábelekbe vannak burkolva. A reflektorok elé különböző szines zselatin
lemezeket helyeznek előírt színekben, amelyekkel azután keverik a fényhatásokat.
E reflektorok fényét ujabban az u. n. irisz-lencsékkel tudják egy helyre koncentrálva
összehúzni, illetve szétárasztani. Ismeretesek a színpadon még a világítócsatornák,
amelyeket a szin padozatára fektetve a díszletek megvilágítására használnak, továbbá
a horizont-világítás és a nézőtéri reflektor világítás. Legújabban azonban pl. autólámpákkal
is világítanak egyes színházakban. (Új Szinház.) A színpadi világítás egy másik
válfaja a vetítés. Ez ugyancsak két részre osztható: egyszerű és objektív (lencsés)
vetítésekre. Az egyszerű vetítéseknél ismerjük az áttetsző (színes üvegen vagy zselatinon
keresztül vetített) és az árnyékolt (a fényforrás előtt nincs áttetsző anyag) vetítést.
De mindegyike lehet álló és mozgó is. Az objektív vetítéseknél a lencse elé fényképlemezeket
vagy filmet helyezünk. Az ilyen vetítések lehetnek közvetlenek és közvetettek. A
vetítés még lehet állólencsés (diapozitív) rendszerű és mozgólencsés rendszerű
is. Ezeket felhő, vízesés, hullám és egyéb hatásoknál használják, míg az utóbbit
vagy kézzel, vagy óraműszerkezettel mozgatják. Előfordult végül egyes színpadi előadásoknál
filmvetítés is, (pl. „Parsifal (Opera), „Elcserélt gyermek (Magyar Színház) stb.
(Tiszay Andor) szin_IV.0563.pdf IV