« HARMADIK SZAK. Csekéjségek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

ÖTÖDIK SZAK. Egyenlőségek. »

NEGYEDIK SZAK.
Eb kutya.

Eb a’ varga talp nélkűl.[1]

Eb a’ Pap tanúlás nélkűl.

Eb a’ Bíró kaloda nélkűl.

Eb a’ deák könyv nélkűl.

Eb a’ kalmár partéka nélkűl.

Eb a’ cigány csere nélkűl.

Eb a’ Tót vászon nélkűl.

Eb a’ király Ország nélkűl.

Eb a’ vásznos rőf nélkűl.

Eb a’ zsidó kereskedés nélkűl.

Eb a’ Oláh disznó nélkűl.

Eb a’ Olasz fa macska nélkűl.

Eb a’ Német kutya nélkűl.

Eb a’ vásár vevő nélkűl.

Eb az élet egészség nélkűl.

Csak eb a’ kutya.[2]

48Eb a’ zacskó pénz nélkűl.

Eb a’ Juhász bunda nélkűl.

Eb a’ Csikós suba nélkűl.

Eb a’ szabó gyűszű nélkűl.

Eb a’ bika tehén nélkűl.

Eb a’ bárka hal nélkűl.

Eb a’ mészárszék hús nélkűl.

Eb a’ gatya ránc nélkűl.

Eb a’ Mester tanítván nélkűl.

Eb a’ konyha edény nélkül.

Eben gubát cserélt.[3]

Ebet se tucc felölle.

Ugat a’ kutya, de a’ szél el hordgya.

49Eb köszönnye azt néki.

Egy högyös túróért agyon nem verik az ebet.

Eb ura kurta.

Eb ura fakó.

Fekete kutya, tarka eb, mind egy ördög.

Ebnek parancsolly.

Ha a’ kutya árnyékhoz kap, el ejti a’ koncot.

A’ láncoltt kutya csak azt marja meg ki hozzá közelít.

Eb csont öszsze forr.

Eb csont hamar bé heged.

Ki más ebét kötve tartya, kötelét talállya.

Ebet szőrérűl, madarat tollárúl, embert társsárúl.

Ebhendi, az az: semmire való.

Eb helye.

Két ebnek is lehet egy neve.

Írigy, mint a’ kutya.[4]

50A’ koncot el nem ejti nyálazatlan a’ kutya.

Ki kopott mint eb szar a’ hóbúl.

Eb oda fa nélkül.

A’ ki ebbel fekszik, bolhásan kél fel.

Mind egy eb.

Eb ebnek baráttya.[5]

Eb vagy kutya mind egy tatár.

Alázatos mint a’ le forrázott kutya.

Ragadozó, mint a’ kapsi eb.

Eb után kutyát állítani.

Húst venne az eb is, ha pénzze volna.

Ebrűl ebre, Paprúl Papra.[6]

51Ebnek eb a’ munkája.

Ha az ebnek pénzze volna, hájat váltana rajta.

Nyalakodik, mint az eb.

Mindég ugat mint a’ láncoltt eb.

Mindég morog, mint a’ henye eb.

Mely eb egyszer a’ Dunát által úszsza, Balatont is meg próbállya.

Jó kölökbűl válik a’ jó eb.

A’ kutya (ha az asztalra húzod is fejét) asztal alá búvik.

Eb, a’ ki nem barát.

Ebűl gyűltt szérdéknek, ebűl kell el menni.

Ebűl gyűltt szérdéknek, komondor a’ sáfárja.

Eb utóbb ki e’ világbúl.

Fogas ebnek való a’ konc rágás.

Egygyik eb, másik kutya.

Két eb szarnak egy a’ bűzze.

A’ ki ebbel játszik botot tarcson kezében.

Eb ugatás nem hallik menyországba.

Ha a’ kutya meg nem marhattya az embert, a’ követ is rágja.

Helybe hagyta, mint eb a’ ganéját.

Ha az ebene állana, sok ló halál történne.

Ebész. Másként kutya pecér.

Farkával az eb is parancsol.

Ebűl is, kutyáúl is, komondorúl is.[7]

Nem csak egy kutyának neve Fari.

52Úgy bánt vele mint eb a’ ganéjával.[8]

Eb ugatásra nem hajt a’ paripa.

Eb fújja, kutya járja.

A’ vén ebnek ugatására jó néha ki tekinteni.

Ebek a’ kutyák.

Jó ő, csak a’ kutyák roszszak: hogy előbb meg nem ötték.

A’ ki ebbel jár, ugatni tanúl.

Eb, a’ ki bánnya.

Kutya után ugat a’ kutyó.

Bolondság eb után lovat veszteni.

Ugat mint az eb.

Ugat a’ félénk eb, de meg nem mar.

Mennél többet ugat az eb, annál kevesebbet árt.

Eb is, koppó is, agár is.

Hamarébb úton érik a’ hazugot, mint a’ sánta ebet.

Eb higyen mindent.

Úgy sétál, mint kunok’ ebe a’ homokon.

Eb sógor, kutya koma.

Úgy nyújtózik, mint eb a’ pozdorján.

Eb annya’ terhe.

Fel tartja fejét, mint a’ szállási kutya; midőn a’ tejes fazékon meg ütötték orrát.

Bár csak azt kérdezte volna: eb vagy é, vagy kutya?

Csak egyszer esik Bécsben eb vásár.[9]

53Mely kutyát meg akarnak ölni, veszedtt nevét költik.

Ne tarcs ebet, ha kenyér hajad sincs.

Ne tarcs ebet, ha korpád sincs.

Ne tarcs ebet, ha konyhád nincs.

Ne higygy annyit az ebnek, a’ mennyit farka hízelkedik.

Eb ebet bolház.

Nem ebre bízták a’ hájat.

Nem mind bors, a’ mit a’ Kalmár’ ebe húllat.

Nem ebre bízták a’ marha mirígyet.

54Kutya lakodalom.

Kutyának kutyó a’ fia, kecskének Gedó.

Minden embert meg ugat, mint az éhes kutya.

A’ kutya (ha más nincs) a’ hóldat ugattya.

A’ kutya a’ maga’ visz hangját is meg ugattya.

Mindent meg támad, mint szilaj komondor.

Eb tudgya, eb is mondgya.

A’ félénk kutyának hasa alatt farka.

Bár koplal a’ farkas, még se cserélne Kalmárnak ebével.[10]

55Nem csak egy vőrös kutya van e’ világon.

Eb szemébe nem megy a’ füst.

A’ kutya egy koncért a’ prédikácziót is el hagygya.

Eb ebre fogja a’ kárt.

Eb is konccal álmadozik.

Szőriről ösmerik meg az ebet.

Nem szereti az eb a’ bőjtöt.

Tudgyuk már: mitől döglik az eb.

56Ha ebre biznák a’ nagy bőjtöt!

Ebet tudsz felőlle.

Ebűl gyűltt marhának Farkas a’ gazdája.

A’ kis lukú rostán vak eb se lát körösztűl.

Vess kenyeret ebnek, meg harap érette.

Addég, játszik az eb, még kutyó a’ neve.

Elég egy ebre egy kölönc.

Ember fogad fogadást, eb a’ ki meg állya.[11]

57Két ház’ ebe.

Eb a’ kölkét meg nem öszi.

Két eb meg nem alkhatik egy koncon.

Ha az alvó ebet föl költöd, és meg mar; azt nyerted vele, a’ mit kerestél.

A’ jó eb se kaphat mindenkor jó koncra.

Engedni köll néha az ebnek is.

Eb a’ macskával néha meg alkhatik.

Szép volna ha a’ kutyák meg békéllhetnének.

Meg ugratták alatta a’ kan ebet.

A’ kutya is melegenne a’ tűznél, ha orrát nem féltené.

Eb rúdon ki vetették a’ Tanácsbúl.

Által esett az ebek harmincadon.

Ebestűl macskástúl oda lett.

Ebűl van dolga.

Ebűl forog malma.

Le forrázták mint a’ kutyát.

Eb köszönnye a’ jó tartást.

Olly helyre tették a’ hol a’ komondor el nem kapja kenyerét.

Ebet tud hozzá.

Kis embertűl az eb se fél.

Kis kutyátúl a’ macska se fél.

58Eb láncon vannak mind a’ ketten.

Kis kutya, nagy konc.

Ha a’ kutyábúl egygyet meg ütnek, széjjel mennek, a’ disznók pedig öszsze röhögnek.

Fázik, mint az eb.

Reszket, mint a’ kutya az ajtó előtt.

Fojik a’ nyála, mint a’ veszett ebnek.

Meg szorúlt, mint eb a’ gát között.

Mindég nevet, mint fa kutya az oltáron.

Bolhás mint az eb.

Pondrós, mint a’ döglött kutya.

Annyi, mint a’ kurta kutya.

Szőrös, mint Juhász kutyának a’ farka.

A’ Nagy hét kutya gyötrelem.[12]

Örvvel erős a’ kuvasz.

Eb, a’ ki haragszik.

Eb fújja a’ nótát; kutya járja a’ táncot.

Eb se ragódik a’ koncon; ha húsra talál.

Nem illik hintóba az ag eb.

A’ kutya néha jó kedvébűl is rágódik a’ csonton.

A’ kutya, ha meg nem öszi is a’ dögöt; leg alább körűl heveri.

59A’ hamarkodó ebnek vakok a’ kölkeik.

Ne higygy a’ szájnak, mint a’ kutyának.

A’ döglött eb meg nem marja az embert.

Kutya ábrázatbúl nem válik orca.

Soha meg nem pirúl a’ kutya.

Az ebre nem vetnek hámot, a’ gondolattúl se vesznek vámot.[13]

Ott ott az ebet a’ Pap’ réttyén[14]

Csak akkor búsúl az eb, ha nincs mit önnie.

A’ vén ebre, korpa is vesztegetés.

Eb ebtűl tanúllya az ugatást.

A’ kutya néha jó kedvébűl is ugat.

Néha a’ kutya ganénak is hasznát vehetni.

Ebnek se büdös maga ganéja.

Az ám: a’ kutya’ farka.

Föl áll, mint a’ kutya fark.

Ha a’ kutyára hagynák, egy legyecske se lenne ezen a’ világon.[15]

60A’ kutyának is van néha agyara, mint a’ disznónak.

Kutya se szereti, ha az orrát verik.

Kutya pecér nem nagy Úr.

Eb a’ ki bánnya, kutya a’ ki szánnya.

Nem tartós cövek a’ kutya fark.

Nem lesz kutyábúl soha szalonna, ha meg pörzsölik is.

Soknak nemessége nem a’ szívben, hanem a’ kutya bőrön fekszik.

Eb a’ kutyának soha nem hizelkedik.

A’ kutyának leg kedvesebb falattya a’ dög.

Nehéz ebeken szántani.

Eb a’ kutyával egy alomba, nem egy járomba illenek.

Kutya is fél a’ bóttúl.

Meg kutya meg harapta, meg gyógyúl annak szőrével.

Veszedtt kutya harapás, más világra talpalás.

Eb a’ kutyával hamar öszsze barátkozik.

A’ kutya se venné fel orrára.

Kutya zsírnak hasznát veszi a’ hóhér.

Ez a’ munka ebnek se köll.

Kutya a’ farkassal öszsze nem szövetkezik.

Kutyának se jó az első kölke.

Néha el hányt eb kölökbűl válik a’ jó kutya.

A’ leg jobb kutyának alig jut valami a’ Bocskortákbúl.

A’ leg haszontalanabb ebek asztalrúl élnek[16]

61Ebes falvi.

Kutya vérű ember.

Csak addég hisznek az ebnek, még láttyák.

Ne higygy eb szádnak.

Eb is szereti a’ készet.

Nem ebre való a’ guba.

Kutya tettnek, eb a’ jutalma.

Hányszor kellene meg pirúlni a’ kutyának, ha orcája volna.

Eb a’ sokadalomban is húst venne.

Eb a’ bibor között is húst keres, vagy koncot.

Jól nyugszik, mint eb a’ pozdorján.

Ha a’ kutyának oly szarva volna mint mérge; senki se maradhatna mellette.

Kutya bőrre írják, a’ mit meg tartani akarnak.

Eb a’ kutyát könnyen meg ösméri.

Szapora, mint az eb kapor.

Nem jó sódor őr a’ kutya.

Kutya gyomornak pacal a’ fóttya.

Eb a’ sebét nyalva gyógyittya.

Eb is föl hág a’ ház’ tetejére, ha az udvarban nagyon meg szalasztyák.

Kutya után ugat a’ kutya, bár semmi oka ne légyen.

Kutya martalék.

Kutya bűz.

Ebendes kutyándes.

A’ kutya hazugságnak eb a’ hitele.

Eb anyának is kutyó a’ leánya.

62Karóhoz köti az ebet.

Sokat hízelkedik a’ kutya, de nem hisznek néki.

Ebé az, a’ mi másé.

Eb kérdinek kutya a’ felelete.

Akár fehér akár fekete, elég hogy kutya.

Néked is kettő az orod’ luka.


[1] A’ Magyaroknál ez a’ mondás eb a’ varga talp nélkűl, nem valami gyalázatos mondás; hanem csupán annyit tészen: mint, semmit sem ér a’ Varga, ha talpas bőre nincsen, mert ez a’ saruhoz szükséges.

[2] Eb szónak akkor élünk, midőn valamit cselekedni nem akarunk: Például: eb megy oda. Ismét: eb cselekszi azt. Eb szóval akkor is élünk; midőn következendő szó magán hangzó elejét viseli. Példáúl. Eb ikra, nem mondgyák kutya ikra. Ellemben kutya parancsolta; nem eb parancsolta. Mások ebeknek mondgyák a’ kicsinyeket, kutyáknak a’ nagyobbakat. A’ nagyobbak nemeik ezek: I. Komondor, házat őrző. II. Kuvasz barmot őrző. III. Melák, barom fogó. Agár, nyúl fogó. V. Visla, fűr fogó. VI. Koppó, nyúl vagy őz hajtó. VII. Pulya, borz fogó. Az ebeknek nemeik sok féle. Mindazáltal akár az ebeknek akár a’ kutyáknak őrjeiket, egy szóval ebészeknek nevezik.

[3] Egy gubás kotsis ebet akart lopni. Hogy annak fogása könnyebb legyen, le vetette gubáját; és (a’ kutyának morgolódássai között) ott is felejtette. Haza jövén a’ kutyának Ura, ebét ugyan nem, de a’ gubát a’ kocsi mellett lelte. Ennek haza jötte után, viszsza nem mert menni a’ lopó. Midőn Paj társsai tölle más nap kérdezték: hova tette gubáját? az igazat meg mondani szégelvén, azt felelé: hogy ez éjjel ezt az ebet cserélte a’ gubán.

[4] A’ kutya’ írígységének nincsen nagyobb tanúja, mint az: hogy még kölkeinek koncát is írigyli. Szemeimmel láttam Szegedi szállásunkon (szűn napjaimban) azt: hogy, midőn a’ vájúba (az ebek számára) korpát töltötték, és reá vizet öntöttek; a’ kuvaszok meg se mozdúltak eleinte, hanem a’ kis kölkök neki estek a’ fen úszó víznek, azt erősen habsolták a’ gondolattal lévén, hogy: a’ víznek el ivása után, jut majd a’ korpábúl is. De mihelyt észre vették a’ kuvaszok: hogy a’ kölkök korpát önni kezdenének; egygyet káromkodtak mellettök, és így (el vervén a’ kölköket) magok laktak a’ korpával jól. Ezek a’ kis kölkök ez után a’ napra terűltek, és (vízzel tőltt nagy hasokat látván) azt gondolták: hogy igen sokat is öttek, ’s nagyon el laktak. De osztán vötték észre: hogy (az előbbi jó lakás után) csupán csak vizellenek, egyebet se tesznek.

[5] Ezt a’ köz mondást gyönyörű szép verseivel ékesítetett meg Csepcsanyi Gábor, Tanítványom:

Nem teccik a’ víg szíveknek
A’ szomorú társaság
Nem kell a’ rosz kedvűeknek
Tréfálódó nyájasság.
Henyélők a’ serényeket
Gúnyolással illetik.
Gyors lábnak a’ resteket
Meg útálva nevetik.
Vitéz kell a’ katonának
Paraszt szántó vetőnek.
Sánta teccik a’ Bénnának
Bojtár a’ Júh őrzőnek.
Esze veszett a’ bolondnak
Ezt leg jobb szívvel láttya.
Igaz tehát (a’ mint mondgyák)
Hogy eb ebnek baráttya.

[6] Itt a’ kutyának örvve, és a’ Papnak imádkozó könyve adatik elő. Az örv kutyárúl kutyára, a’ breviáriom pedig Paprúl Papra marad. Más hasznát nem veszi.

[7] Egy vak ember, egy beteg emberre ütközött az úccán. Meg ösmervén szavárúl a’ vak: mint van kend édes komám Uram? A’ mint láttya kend (felele a’ beteg) ebűl is, kutyáúl is, komondorúl is.

[8] Az az: el rugdosta, mert a’ kutya ganéjára rugdossa a’ port.

[9] Midőn leg elsőbben Bécshez szoktak a’ fuvaros Magyarok: egyik közülök észre vette: hogy némely Németek ölbe való kis kutyákkal kereskednének, és azokat drága pénzen el annák. Fogta magát, és (haza jövén) vagy húsz nagy komondorokat választott. Azt gondolá pedig: hogy (mivel ama kis ebek közűl egygyik hat aranyon el kelt) ezek (mivel két három akkorák) el kelhetnének tizenkettőn is. Hogy Komondorjaival Bécsbe érkezett, egy vendég fogadóban azt a’ szobát bérlelte, ki magának, melyben Bál táncokat tartanak a’ téli éjtzakákon. A’ nyughatatlan komondorok (a’ hoszszú éjtzakának üdején) ugatni kezdvén, oly lármán indítottak: hogy a’ körűl belől lévő házakban éppen nem alhatnának a’ le nyúgodott lakosok. A’ Palota körűl lévő vendégek pedig füleiket a’ paplan alá dugták, mert azokat nagyon nyughatatlanították. De így se szenvedhetvén a’ kegyetlen ugatásokat, a’ vendégfogadósra estek: a’ kutyákat pokolba kergesse. Ezt meg tette a’ fogadós. A’ kutyák szerte széjjel szaladtanak a’ városon. El is fogatták, és agyon verették. Kár vallását a’ Policia eleibe vivén a’ Magyar, a’ fogadóst arra kénszerítették, hogy a’ komondorok’ árát úgy adgya meg egészlen a’ mint a’ Magyar kérte. Ily szerencsés lévén, ismét más komondorokat hajtott vala Bécsbe; de senki bé fogadni nem akarta őtet. Az a’ fogadós is, kinek előbbi komondori laktanak; azt mondotta néki: hogy csak egyszer esik Bécsben Eb vásár.

[10] Ezt a’ köz mondást így ékesítette a’ költő:

Egy éh Farkas kinek borzadtt minden szőre
Prédáját keresni méne az erdőre.
Csak hamar is akadtt egy kövér kutyára.
Oh hogy örvendezett kévánt láttására.
De félt bele kapni, ámbár folyt a’ nyála.
Tartott: hogy a’ kutya erősebb lesz nála.
Valóban: a’ vivás lett volna kétségös.
Vala a’ Komondor izmos egésségös.
Inkább kévánt tehát beszédbe eredni;
Mint sem bizontalan harcba keveredni.
Kérdi: mit kereszsz itt? mit vársz? mit reméllesz?
Oh Te bóldog állat! ki ily szépen fénleszsz.
Oh mond meg igazán: hogy élsz? ki tart tégöd?
Hogy ily szép kövér vagy, ’s ily fris egésségöd.
Felele a’ kutya: csak heverésemért
Tartanak engemet, nincs gondom étkemért.
Szám elébe vetik a’ jó zsíros koncot,
Kenyeret is húst is, hol egy, hol két fontot.
Mond erre a’ Farkas: szeretnék így élni.
Az éhhel halástúl nem kéne úgy félni.
Ha teccik (mond az eb) ez könnyen meg löhet.
A’ ki engöm’ el tart, veled is jól töhet.
Velem egygyütt nálla azt fogod csinálni:
Gondod lesz a’ házra, előtte fogsz állni.
El is fogod üzni a’ rosz tolvajokat.
Nappal a’ Zsidókat, ’s holmi koldúsokat.
Meg ösmered őket rongygyokrúl bottyokrúl.
Élttemben a’ Pundrát le húztam már sokrúl.
Felele a’ Farkas: csak hogy bóldog legyek
(Mint tégedet látlak) örömest el megyek.
Mennyivel könnyebb lesz néköm ott vigyázni,
Mint itt az erdőben éhezni és fázni.
Oh hogy szenvedem itt a’ havas hideget!
Még is alig eszem tíz hétben eleget.
Öröm könyvek hulttak a’ farkas szemébűl.
Midőn ki szabadúlt az éhség’ helyébűl.
Jó meszsze menének; a’ midőn sokára
Rá tekínt a’ Farkas a’ kutya’ nyakára.
Mi az oka (úgymond) hogy ott’ semmi szőröd?
E’ fölött meg is van törödve a’ bőröd.
Felele a’ kutya: néha láncra tösznek,
De arrúl esttére mindenkor le vesznek.
E’ kis dolog semmi: mert az egész éjjel
Fel alá járhatok ide tova széjjel.
Felele a’ Farkas: de (lelkem) veleje
A’ szabadság minden jónak, és kút feje.
Menny el. Nem kévánok többé veled menni.
Nem köll a’ jó élet, ha láncon kell lenni.
Nincsen szebb kincs, vagy drágább Ősi szabadságnál
Jobb a’ zsíros koncnál, ’s egyéb gazdagságnál.

[11] Ennek a’ mondásnak igazságát elő adta Gellért, kit így magyarázott meg Hatvanyi István.

Vólt egy, fösvény a’ ki bíra
Sok pénzes gazdagsággal.
Örökké élni szeretett,
De nem élt orvossággal.
Magát se merte gyógyítni.
Mert Pénzzét kéméllette.
Semmi orvost nem hozatott.
Mert arannyát féltette.
A’ lelki Pásztort hívatá
Tehát orvoslássára.
Kéri: vele könyörögne
Hamar jobbúlására.
Igérte: hogy (ha meg gyógyúl)
Rólla nem feletkezik,
Esküszik is: hogy felőlle
Majdan meg emlékezik.
Imádkozott a’ szegény Pap,
(Azt én el gondolhatom)
De a’ meg gyógyúltt fösvényrűl
Végre csak azt mondhatom:
Hogy vele jót tévő Papot.
Tetézte sok áldással;
De nem forgott körülötte
Semmi adakozással.

Azt az: fogadta de fogadássát meg nem állotta. Bocskai István is (a’ mint írja Istvánfi L. 35.) midőn meg hallotta: hogy a’ Hajdú városiak a’ Császárnak adott hitet meg újítatták, hozzájok ment. Kérdezték a’ Hajdúk: ha azzal az esküvéssel tartoznának é? csak azt felelte: nem tudgyátok: hogy ember fogad fogadást, ag eb, ki meg állya. Ezzel őket arra vihette: hogy az esküvésnek meg szegésse (a’ köz mondás erejére tekintve) nem csak szabad, hanem szükséges is lenne.

[12] Mert a’ Nagy héten nem járhatnak a’ templomba. Virág vasárnap a’ Bárka-botoktúl, vagy veszszőktűl félnek. Nagy Pénteken a’ Pilátust verik. Nagy Szombaton magokat csapdossák az emberek. Félnek a’ toronyi kereplőktől is. És (ha a’ Rácoknak nagy hetek a’ Katholikusokéval egy üdőre esett, irtztak a’ deszka kolompozástúl is. Húst a’ Mészárszékben nem láttak, otthon nem főztek az emberek, avvagy nem is vóltak. Ezen gyötrelmeket érezvén, be vonnyák magokat otthon egy lukba. Egy ugatást ki nem venni belőlle egész Húsvétig.

[13] Azt szokták régenten a’ Magyarok mondani; gondolkodhacc, a’ mennyit akarsz, mert a’ gondolattúl vámot nem vesznek: mivel láthatatlan. De ne beszélly sokat, mert szavadon meg fogják a’ szűrt, és a’ lukba rántanak. Kik most is ezen ítélettel élnek, senkitűl se félnek.

[14] A’ kutya ott tartózkodik, ahhol valamit öhetik. A’ rétre nem sokat szoktak hordani, ugyan azért a’ kutyát ottan, héjjába keresni.

[15] Mert eb a’ legyet halálbúl gyűlöli. Orrát fölit leginkább ostromollyák. Farkával, lábaival dolgozik ellenek; de ha el hajtya is, ismét ott teremnek rajta. Kapdossa őket szájával is; de noha egygyet meg nem kaphat. El únván őket, más helyre igyekszik, de csak, ott is legyekre talál.

[16] Közönséges tapasztalás ez ezen a’ világon: hogy az arra való embert nem mindenkor éri a’ jutalom. Az ökör se szánt magának a’ Zab alá. A’ lovak között az öszi meg az abrakot, mely leg kevesebbet dolgozik. Sok jó atyáknak jószágjokat fiának here társsai költik el, utollyára a’ fiú koldulásra szorúl.

« HARMADIK SZAK. Csekéjségek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

ÖTÖDIK SZAK. Egyenlőségek. »