« HETEDIK SZAK. El múlttak. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

KILENCEDIK SZAK. Esztelenek. »

NYOLCADIK SZAK.
Erősök.

A’ dülő falat is meg tartotta vállával.

Csupa oroszlánnak mondhatni.

Meg állya a’ kos szarvat.

Kö szál r’ habok ellen.

Gyököstűl vonnya ki a’ bük fát.

Nem veszedtt meg a’ Pójában.

96Ember, a’ ki rajta ki fog.

Nincs erősebb az egész környékben.

Ha maga van is, mások magával lenni láccatik.

Minden ütközetben első.

Nem szeretnek vele újat vonni.

Nem szeretnék vele tengejt üttetni.

Nem kévánnék körme közé esni.

Munkára termett ember.

Nagy követ hengerget.

Nem szeretnék vele üstökbe kapni.

Maga árnyékátúl meg nem ijed.[1]

Fél a’ maga árnyékátúl is.[2]

Szőrös mellyű, nagy erejű.

Nem bodzafa kardgya.

Herkules (hozzá képest) semmi.

97Erős a’ foga, az ám a’ konc rágó.

Ugyan meg ragadta ám a’ kapa’ nyelét.

Meg felel a’ zsák búzának.

Meg markollya az eke szarvát.

A’ piszkot ki nem ütik az órrábúl.[3]

Erős, mint az Oláh ecet, melly az Oláhba a’ halálos vétket is el öli.

Nem minden harasztban terem ily oroszlán.

Erős, mint a’ viz.[4]

Nincs oly erős, kinek társsa ne vállyék.

Három katona, kilenc puska.

Örvvel erős a’ kutya.

Erősen fel vontt ij hamar el pattan.

Csupa acél, csupa vas.

Az erős szél meg tromfollya a’ tornyot is.

Meg állya a’ sarat.

Üllő próbállya meg a’ vasat.

Szél a’ tölgyet le dönti, de a’ náddal nem bir.

A’ högy a’ leg nagyobb szelektűl se fél.

A’ nagy högyeket ’S égig ment bérceket. Mennykő tromfollya.

Vagy törik, vagy szakad.

Érccé vált a’ szíve.

98Nem félhet a’ nyertes, a’ meg verettetett hadtúl, ha bár kevesebbel legyen is.[5]

Kőszikla a’ nyaka.

Ha erős a’ zár, nem sújos a’ kár.

Le nem üthetik a’ lábárú.

Szemébe mer nézni akár kinek.

Nem farol, mint a’ szán.

Nem hajtya maga után az ellenséget.

Bele mer harapni a’ koncba.

Talpig ember.[6]

Nem fenyőfa kardgya.

Ő köti fel a’ kolompot.[7]

99Neki esik a’ folyó’ derekának.

Nem fél éhomra a’ kakuk szóllástúl.

Neki merne menni az eleven ördögnek.

A’ király’ szemébe is mer nézi a’ Macska.

Kettőtűl se fél.

Bátori nemzetségbűl való.

Meg láttya kicsoda micsoda.

Meg nem ijed a’ harang szótúl.

Meg felel magáért.[8]

Ha bajúszszát föl pödríti; ember a’ ki báncsa.

Sokakat meg tanított a’ Magyarok’ Istenére.[9]

Sokakkal meg emlegettette édes annya tejét.

100A’ bátor szívvel társalkodik a’ szerencse.

Bátor katona az, kinek vitéz baráttya az Isten.

Ő hadi menyköve a’ dörgő csatának.

Ő keze és lába a’ nagy ütközetnek.

Hejre ember.

Meg nött immár mind szakálla, mind bajuszsza.

Több köllene illyen.

Ember kell a’ gátra.

Ember nem csak a’ lenben; hanem a’ kenderben is.

Nem minden szemeten találsz illy embert.

Ez ám az ember.[10]

101Jól föl köté gatyáját.

Ki nem ütötték még kardot a’ kezébűl.

Nem veszi tréfára a’ dolgot.

Néki meri hátát vetni.

Van válla, melyel a’ köböl búzát el birja.

Magyar Apátúl született.

Ennek az Apja is ember vólt.

Erőtlen, ki csak maga’ erejében bízik.

Magyar anya szülte ezt e’ világra.

Emberűl fog mindenhez.

Kettő töri a’ Patkó szeget.

Erős az erőtlen, hamar zsákba rakja.

Emberűl lát a’ dologhoz.

Aklot ugrik.[11]

A’ fejekét tarisznyára rakja.

Apja fia.[12]

102Talán a’ halállal is áldomást ivott.

Vajmi erős katona az ördög.

A’ vitéz emberrel a’ tréfa se tréfa.

Nem minden bokorbúl ugrik fel illyen nyúl.

Nem hernyóbúl lett pille.

Igaz Hazafi.[13]

Jobbra balra egy aránt.

Kő vár.[14]

Ha Isten akarja, Pók háló is kő fal.

Áttila fajta.

Nem inog, mint a’ fa szeg.

103Maga térengeti hajtya is az ellenséget.

Vállaira vehetné talán az eget si.

Előre egy lépéssel fiam.[15]

A’ dűlő högyet vállaival meg támaszthatná.

Tenyeres talpas, nagy Inas.

Somfa ő, nem káka.

Ruhája is acél.[16]

Egy högyet a’ másikra hányhat.[17]

Nem Pípa szár annak a’ lába.

Széles mellyű.

Comb annak karja is.

Elől hátúl vas.

Kakas is hatalmas a’ maga’ szemetén.

Ha rád lehel; le omlaszsz.

Tűz próbállya meg a’ vasat.

Az erős fonálbúl tartós az üng.

Az erős kenderbűl válik erős kötél.

104Nincs olly erős, ki veszedelmét ne várhassa az erőtlentűl is.[18]

Szaladgy Török, inadba János vajda.[19]

Egész Atlás.[20]

Az öreg katona zsákba hánnya az újoncot.

Szembe szökik a’ fene vaddal is.

Mind végig, mind vérig.

Markában hordozza lelkét.

A’ vitéz embernek Pók háló kő vár.

Terem az ember mint a’ suba gallér.

A’ veszedelem mutattya: ki légyen ember.

Újjával is körösztűl döfi az embert.

Gáncsot vet, le tesz akár kit.

Kár az erős vitéznek meg halni.[21]

105Jól tudgya a’ le vetősdit játszani.

Ország’oszlopa.

A’ dűlő egek se vehetnék ki szívvét.

Hatalmas hat farkas.

Többre megy kardgya, mint szava.

Dörgő menykő.

Ő reá bizzák, kit a’ menykő agyon nem üthet.

Kölkkét oltalmazó Oroszlán, hozzá képpest fitty.

Mi néki egy medve?

Egy kézzel a’ Bika’ szarvát tartya, a’ másikkal agyon üti azt.

Toldi Miklósnak unokája minden bizonnyal.

Nem szeretnék kezébe kerűlni.

Néki megy a’ sebes oroszlánnak.

Ha annyi ereje se volna, még is elég volna.

Nem lehetne vele gömböt hajtani.

Meszszebbre terjed lándzsája, mint szava.

Nem nyelvvével vitézkedik, mint az aszszony, hanem karjával bajnokoskodik, mint a’ vitéz.

Kún kötés.

Álmában is az ellenséggel harcol.

Kár hogy az ökör erejét nem tudgya.

Szőrös a’ Medve, ugyan azért erős is.


[1] Midőn Hunyadi Jánostúl (a’ Magyaroknak híres vezérjöktűl) azt kérdezte a’ Tiszt: sokan lennének é a’ Törökök, kik ellen ekkor hadat inditottak? azt felelé: ezt nem kérdezheti az, ki árnyékátúl nem fél. Más Tiszt is volt nálam, de nem azt kérdezte sok é az ellenség? hanem azt: hol van az ellenség? – – Midőn azt javallanák néki némelyek: hogy (mivel a’ Törökök számosan lennének) velek meg ne ütközzék, erre azt felelé: sokkal kölletik annak harcolni, a’ ki sokat akar meg győzni – – Végtére csak azt kérdezték tölle, hánynak gondolná lenni vitéz katonáinak számát? annyinak lenni mondotta, a’ mennyien az ellenségnek meg veréssére elégségesek, ha még annyian volnának is.

[2] A’ mi lomha kis aszszonyainkat, nyolc kilenc óra veti fel az ágybúl. Hamarébb fel kelni félnek, mert a’ reggeli árnyék igen hoszszú, nagyon meg ijednének tölle.

[3] Telekesinek egy magyar vezérnek hírtelen meg jelentette a’ kém: hogy a’ Törökök közel lennének a’ Magyarokhoz; erre Telekesi (ki rántván kardgyát) mi is közel vagyunk a’ Törökökhöz.

[4] Némely kérdeztetvén: a’ bor lenne é erősebb, vagy a’ viz? a’ vizet mondotta erősebbnek lenni, mivel ez malmot is hajtana, mely erejét a’ bornak nem látta.

[5] Midőn Kinisi Pál (Mátyás királynak neves Hadi vezérje) a’ Kenyér mezőn meg verte a’ Törököt; ezek pedig újra öszsze szedvén magokat, nagyobb feneséggel akarnának a’ Magyarokra ütni; látná is Kinisi: hogy vitézzei közül sokan meg ijedtek, meg is háborodtak; noszsza rajta (úgymond) vitéz Baj társsaim, jó szivvel legyetek: mert ha mi (kik ez előtt győzedelmesek voltunk) így félhetünk; el gondolhattyátok: miként félhetnek a’ Törökök, kiket imént meg vertünk. Ezeket el végezvén ki rántotta kardgyát, és még azon nap’ a’ Törökökre esvén, azokat úgy annyira meg verte, hogy hír mondóúl csak egynek engedte meg életét.

[6] Lacedemonbúl Athenába viszsza térvén Diogenes; meg kérdeztetett honnant jönne? és hová indulna; a’ talpig emberektűl (úgymond) a’ csupa aszszonyokhoz viszsza.

[7] Az egerek nagyon félvén a’ macskátúl, tanácsot tartottak a’ felől: miképp’ kellene azt végre hajtani: hogy annak alattomos jövéssét ki tanulhatnák? egynek javallásábúl meg állapodtak azon: hogy nyakára kolompot kössenek. Hogy ezután haza ballagának, elejökbe kerűl egy mezei egér, ki meg értvén a’ házi egereknek végezéssöket; azt ugyan helybe hagyta, meg is dicsérte; de meg kérdezte osztán: kire bizták a’ kolompnak fel kötéssét? erre az egerek búba estenek.

[8] Mátyás király még kisded korában királyosdit játszván a’ gyermekekkel, mivel magáért mindenkor ki tett, a’ többitűl királynak tétetett. Ezt nem jó szívvel vévén a’ Játék mester, ki a’ gyermekek között leg éltesebb vólt, és maga vágyott a’ királyság után, maga ült a’ királyi székbe; Mátyást pedig egy alacsonyabb székre maga mellé ültette. Erre Mátyás föl nem háborodott; hanem csendességgel csak azt mondotta: hogy ő magáért mindenkoron meg fogna felelni, meg is mutatni azt: hogy nem a’ hely teszi az embert nagygyá; hahem a’ nagyra menendőtűl veszi minden böcsűletét a’ hely is.

[9] Ennek a’ közmondásnak meg mutattam Etelka nevezetű Könyvemben az Világosi Egyháznak fel szentelésse alkalmatosságával.

[10] Midőn az anya medve (kölkke előtt) sokat beszéllett az embereknek azon fortéllyaikrúl, mellyekkel a’ medve erőn is ki fognak; kérte őtet a’ fiók, hogy néki embert mutasson. Sok esedezéssei után ki vitte fiát az erdőre, és néki egy Remetét mutatott. Erre a’ kis medve reá rohanván, és széjjel típvén annyához viszsza futott, és az embernek erötlenségét nevette – Ismét ki vitetvén máskor szinte úgy bánt egy vak koldussal, és annak vezetékjével annya előtt azzal dicsekedvén: hogy már embertűl se félne – Harmadszor ki menvén egy lovagló huszárra találtak. Ezen emberi nemet jól ösmervén az anya medve; javallotta fiának: hogy bele ne kapjon. Erre az anya medve barlangjába szaladott. A’ fiók pedig nem fogadván a’ szót, a’ Huszárnak esett. A’ huszár ezt látván, neki süti a’ Karabént, és egy fülét el lövi. Utánna a’ Pistolokat, mellyekkel farát nyakát erősen meg liggatta. Látván a’ medvének meg átalkodássát, lovárúl le szállott, és kardot rántván, fejét, orrát, derekát jól meg szabdalta. A’ még következhető csapásoktúl tartván, annyához szaladott véresen. Anya (mondván)! bezzeg ez ám az ember! Hogy hogy fiam kérdé az anya medve. Felele a’ fiok leg elsőbben tüzet köpdösödtt reám háromszor, de evvel nem gondoltam: De midőn hátúlyábúl egy nyelvet húzott ki, és azzal engemet nyaloganti kezdett; azt immár ki nem álhattam.

[11] Némely Juhász midőn, még nőtelen korában az akolbúl ki ugrasztotta a’ Farkast maga is aklot ugrott utánna, és a’ Farkast bottyának hajtássával el érte, le is fektette. Nem sokára az után meg házasodván, hogy a’ Farkast az akolban érzette, a’ Farkast ugyan valamint ez előtt ki ugrasztotta, de maga az aklot által nem ugorhatta; hanem a’ szaladó Farkast ezzel fenyegette: Várj csak Farkas várj; majd ha te is meg házosodol, nem fogod az aklot által ugorni; akkor bezzeg kedvemre bánok veled.

[12] Mátyás királynak attya Hunyadi János, ki akarván fiát a’ tanúlás végett kül országokra küldeni, e’ feleletet vette: hogy ő annak akarna tanítvánnya lenni, kinek fia lenne. Már kis korában által látta Mátyás: mi haszna a’ kóborlásoknak, és minő fesletségekkel jönnének az Ifiak országjokba viszsza.

[13] Nagy Sándornak (az ékesen szóllásban) mestere volt Lampsakomi Anaximenes. E’ dolog hasznára vált, osztán Lampsakomnak. Midőn ezt a’ várost (mivel egygyet értett Dáriussal) fel akarná dúlni Nagy Sándor, látná pedig: hogy a’ város’ kapuján Anaximenes jönne ki (a’ királynak gondolattya szerént) a’ végre: hogy a’ városnak meg tartássáért esedezne előtte; jól előre azt kiáltotta néki (pedig az Istenekre is esküdvén) hogy azt bizonyosan nem fogná cselekedni; a’ mit tőlle Anaximenes fog kérni. Hogy ez a’ király’ elejébe érkezett, és ennek ismét azon előbbeni szavait hallván, okos ember módra, eszével élt: és mindnyájok’ hallotokra azt kérte Sándortúl, hogy: Lampsakomot fel dúllya. Ez esküvévéssérűl meg emlékezvén és Mesterének okosságát is nagyra böcsűlvén, meg kegyelmezett Lampsakomnak.

[14] Kérdezték Agesilaust: mért nem kerítteti bé kő falakkal Spartát. Ő ezt hallván, fegyveres Polgárjaira mutatván: Ezek (úgymond) Spárta várossának kő falai. Igy írta ezt meg (a’ többi között) ama híres Plutarchus.

[15] Egy méltóságos aszszonnak fia katonává lévén, midőn annya a’ kardot oldalára kötötte, mely régenten igen kurta vala, és ennek kurtaságárúl a’ fiú panaszolkodék; az annya: előbbre (mondá) egy két lépéssel fiam! elég hoszszú lesz.

[16] Egy részeges katona a’ városnak úccáján részegen ment éjjel. Az úccának végén egy kő ház vala körösztűl, az is már dülledékjeire omolván. Azt gondolván a’ katona: hogy valaki el állotta úttyát; ki rántya kardgyát, és erőssen meg vagdallya a’ kő falat. Ennek szikráit látván: micsoda ember ez úgymond, kinek ruhája is acél.

[17] Ezt a’ Leleményesek a’ régi Ciklopokrúl mondották: hogy midőn Jupitert ki akarták az Egekbűl vetni, hogy az égbe érhessenek Pelion högyet Ossára tették. De Jupiter őket agyon menykövezte.

[18] Ezen okos mondással oktatták N. Sándort a’ Sciták, midőn ellenők hadat indítani akart, a’ mint ezt írva hatta Curcius L. 7. C. 21.

[19] Akkori köz mondás: midőn Hunyadi János akkori Erdélyi Vajda meg szalasztotta a’ Törököt. Mert e’ szavakkal éltek a’ csata előtt.

[20] Atlásrúl azt költötték a’ régiek: hogy egykor le omlani akarván az égi mennyegzet, azt ő támasztotta meg vállával, és azt máig is vállán hordozza.

[21] Magyar országunknak ama bőlcs Igazgatója Hunyadi János, midőn Zimonyi várban halálos betegségében fekünne; hozzája jött S. Kapisztránus. Az oda gyűltt Magyarok azt súgták egy más’ fülében: Istenem! minő nagy Igazgató! minő nagy vezér ő! minő sok győzedelme vólt a’ Törökön! ugyan miért kölletik az ilyen nagy magyarnak meg halni? – Ezeket hallván a’ haldokló vezér: csuda dolog (úgymond) Féleim: hogy azt vöszitök föl dicséretemre, melyet én nem magamnak, hanem vagy a’ szerencsének, vagy Katonáim’ bátor szívöknek köszönhetök. Ha hólttom után dícsérni akartok, azokért dícsérjetek, miket magam cselekedtem. Ezek pedig azok: hogy életemben Hazámat mindenkoron szerettem, hogy életemnek napjaiban senki fiával igazságtalanságot nem töttem. Állyon elő azon Özvegy ki én miattam gyászba öltözött volna; állyon elő, ki szemembe mondgya: hogy valaha hazám ellen dolgoztam!

« HETEDIK SZAK. El múlttak. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

KILENCEDIK SZAK. Esztelenek. »