« TIZENEGYGYEDIK SZAK. Félénkek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

TIZENHARMADIK SZAK. Gazdagok. »

149TIZENKETTEDIK SZAK.
Fösvények.

Meg lehet fejni egy tál korpánál.

Egy pénzért Bécsbe hajtaná a’ tetűt.

A’ hajszálat is meg hasíttya, ’s úgy adgy el.

El adgya a’ disznó álmot.

Éjjel torkát is bé köti, hogy páráját hasztalnúl ne fújja.

Fontra ád mindent, mint katona a’ szénát.

Hatszor is méri az ice lisztet.

A’ tiszta vizet is meg szűri: hogy zsírt talállyon benne.

Jó formán lehelni se mer.

Csak azért nem szóll, mert a’ szóban is fösvény.

Pénze is peniszes, hogy ne gúnyája?

Kupáját se öbliti meg; fél: hogy vize el fogy.

Meg olvassa: hány falatot nyel a’ cseléd.

Számba veszi a’ viz kortyokat.

Sőtt a’ száraz kortyokra is vigyáz.

Lidérc űli pénzét.

Egész nap’ olvassa a’ pénzt.

Úgy űl a’ pénzes ládán, mint a’ kotlós tyúk.

Konc nélkűl adgya a’ levet.

Nadrágjára se zsínort, se béllést nem tétet.

Gatyáját is maga mosogattya.

150Azt akarja: hogy jó lakjék, báránnya is meg maradgyon.

Ki nem zsarolhacc tőlle egy fillért.

Még od’ adgya, hatszor is meg olvassa a’ pénzt.

Hatszor is meg nézi a’ garast, ha nem hatos é?

Le húzná a’ tetűnek is bőrét, ha valaki meg venné.

Mindenkor viszket a’ fűle.[1]

Soha a’ magájébúl jól nem lakik.

Otthon vizzel él, de másutt borral.

Soha kéménnyét füstölni nem látták.

Magátúl is szánnya a’ szalonnát.

Panaszos a’ kenyér.

Hess másé az udvarrúl.[2]

Káposztáját gyertya fagygyúval zsírozza.

Van pénzze, de nem tud vele élni.

Mindég marka viszket.

Soha meg nem meri rakni az oldal köztt.

A’ fösvény két annyit kőt.

Egy nap’ tízszer is vet számot.

Még a’ moslékot is más napra tartya.

A’ szúnyogban is hájat keres.

Mente’ posztaját tízszer is meg fordítaná.

A’ rákban fagygyút nyomoz.

Ökörben is ikrát keres.

151A’ disznónak, a’ fösvénnek holtok után hasznok.[3]

Ó köpönyegjébűl új dolmánt csináltat.

Maga öszi meg a’ tojást, levét szolgájának adattya.

Ha a’ szelet le nyeletnék, azzal tartaná a’ cselédet.

Maga le nyelt falattyát is bánnya.

Fél pofára étet.

Alig ád egy záb fogra.

Nem icével, hanem gyűszűvel méri a’ bort.

Egy rák lábbal akarja jól laktatni béressét.

Nem disznó komám Uram; hogy a’ rákot lábastúl meg egye egyszerre.

Sajnállya a’ szenet, hidegen veri a’ vasat.

A’ nyereségnek jó a’ szaga akár honnat jő.[4]

152Kinek kinek ebédgyére egy ugorkát számlál.

A’ halált se váltaná meg pénzen.

Örömest venne mindent, csak pénzbe ne kerűlne.

Pénzért hitét is meg tagadgya.

Maga felé horgúlt mind a’ két keze.

Lova’ ganéjját is pénzzé tenné, ha valaki meg venné.

Egy pénzbűl, ha lehetne, kettőt csinálna.

Oly szűken ereszti, mint a’ kotyogó.

Oly vékonyan foly, mint a’ cérna szál.

A’ fösvény gazdaszszony mindent drágábban vesz.

A’ fösvén kévánsága aranyos szegénység.

Meg hal inkább szomjan, mint egy kupát igyék.

Isten’ koporsóját se őrzik ingyen.

Élre veri a’ pénzt.

A’ ganét is meg önné, ha büdös nem volna.

A’ holttaktúl is adót kér.

Hólt embernek bőrét is le akarta húzatni.

Szánnya koporsóra a’ deszkát.

Minden nap meg látogattya pénzét.

Dícséri az adakozókat, ha néki is jut valami.

Főldbe ásta pénzét.

Nem nézheti a’ kóldust.

Szidgya a’ szerzeteseket, mint tenyeres talpas koldusokat.

Hogy feleséget nem vesz, annak is fösvénsége oka.

Reá nem vehetni: hogy Testamentomot csinállyon.

Örömest oda ajándékozná mindenét, ha el nem vönnék.

Egy kézzel ád, két kézzel ragadgya viszsza.

A’ fösvény magának se jó: hogy lenne másnak.

153Mezítláb jár, hogy csizmáját ne szaggassa.

Köpönyegjét ládába zárta.

Inkább molyal éteti ruháját, semmint hordozva el koptassa.

Ha a’ világ kincscse az övé lenne, más világot reméllene, melyben még valamit nyerne.

Pénz szennyel piszkos a’ keze örökké.

El kopott újja’ bőre a’ pénz olvasásban.

El nem mész szobája mellett: hogy pénz hangot ne hally.

Pénzért az ördögnek is alá írná magát.

A’ lidércet imádgya, csak pénzt hozzon.

Kevés néki a’ magájé.

Bánnya: hogy a’ szomszéd tehénnek nagyobb a’ tőgye.

Mint a’ béka, a’ fődbe se mer eleget önni.

Bort hord a’ ló is, még is vizet iszik.

Aranyat hord a’ szamár, bogáncs kórót eszik.

Ganéjának is hasznát akarja venni.

Meg fejné az ágast is, ha tejet adna.

Senkit se maraszt ebédre.

Sok egy tojás sárgástúl.

Szomszéd falat jobb darab.

Pénzének rabja.

Drágán árullya a’ disznó bőrt.

Egy fösvénnek sincs soha elege.

A’ nap világot másnak se eresztené szemébe örömest.

Lapát háttal meri a’ borsót.

Gyertyát se gyújt, félti: hogy el fogy.

Minden emberre reá fogja: hogy tolvaj.

Házának ablakán senkinek se hágy bé nézni.

Fél a’ varjútúl: hogy ki krákogja az el ásott pénzt.

154Sokallya másnak két szemét.

Minden gyűjtőnek esik tékozlója.

Nem kaparhat annyit a’ fösvény, melyet el nem tékozolhatna korhely fia.

Az böcsülli a’ pénzt, kinek körme kopik utánna.

A’ fösvény a’ nélkül is szűkölködik, a’ mie van, a’ nélkül is, a’ mie nincs.

Fösvénnek közönségesen tékozló a’ fia.

A’ bakot is meg fejetné.

A’ fösvény ember bika alatt is borjat keres.

Csak azért halt meg dél előtt: hogy az ebédet ne fizesse.

A’ fösvény többet kőt, a’ röst többet jár.

Disznó szájjal kötötte az erszényt.

A’ követ is meg nyúzná, ha bőre lenne.

Még a’ pörnyébűl is pénzt teremtene.

Szánnya a’ pénzt, fölhővel takaródzik.

Haját a’ Parókásnak el adta: hogy holta után vágja el.

Ha nyálával jó lakhatna, soha se köpné ki.

Hogy a’ fűsű ne kopjék; borzasan jár.

A’ tengelt se kenetné meg, ha el nem kopna.

Csak azért nem hízik; mert ételét sajnállya.

Sós babot eszik, vizet iszik reá.

A’ pénzes bort is drágának állittya.

Ablakján a’ pénzt ki nem szórja.

Sokat koplal: hogy kenyerét meg ne bánnya.


[1] Midőn egy fösvéntűl valamit kértek, a’ füléhez nyúlt, és azt vakargatta, mint ha valami más dolgai lennének.

[2] A’ fösvény Gazd’ aszszonyoknak szavok’ járássok, midőn a’ tyúkoknak eledelt hintenek. Szüntelen arrúl gyanakodnak: hogy a’ szomszédnak tyúkjai is jelen lennének. Tapasztalásbúl mondgyák: hogy a’ Hess másé szóra ki takarodnak a’ nem oda valók.

[3] Midőn Magyar Balázsot (ama nagy emlékezetű vezért) Kosztolán ellen küldötte Mátyás király: hogy onnan a’ Cseh ellenséget ki verje; nem tudhatta mennyi üdeig tartandana a’ vetekedés (akkor pedig a’ Magyar Tisztek nem sokat tudtak a’ haza vágyodásrúl) fiára bízta a’ házi gazdaságot. A’ szerencsés bajoskodás után haza jövén Balázs, szív szomorodva látta: hogy fia István (magának itthon nem léttében) temérdek sok pénzt gyűjtött. Erre nagyon meg neheztelvén, fiát e’ szavaival (maga bő kezű és adakozó lévén) meg dorgálta: fiam! a’ pazorlás az esztelenségnek gyümölcscse, de a’ fösvénség alacson lelkűségnek jele. Fiam! a’ fösvények hasonlók a’ hizlalt disznókhoz; mert mind a’ kettőnek csak holtok után vehetni hasznokat.

[4] Vespazianus Császár adót vetett a’ pityerékre is. Midőn ezt fia Titus büdös keresetnek lenni mondotta; fiának orra alá tartotta a’ pénzt, és meg kérdezte: ha az emberi ganénak szagát érezné é rajta.

« TIZENEGYGYEDIK SZAK. Félénkek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

TIZENHARMADIK SZAK. Gazdagok. »