« TIZENNEGYEDIK SZAK. Gyarlók. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

TIZENHATODIK SZAK. Haragosok. »

174TIZENÖTÖDIK SZAK.
Hamar esttek.

Meg lesz egy tojás sülttig.

Kétszer se mondom: hogy nem.

Hamar múlik, mint a’ Pünkösdi királyság.

Mikor azt gondolom: hogy ott’ vagy, akkor itt’ légy.

Ne tedd a’ válladra lábodat.

Egy picin várva.

Be se jött, még is itt termett.

Hamarébb jár hírinél.

Sebes, mint az Isten nyila.

Sebes, mint a’ menykő.

Sebes, mint a’ nyíl.

Sebes, mint a’ szél.

Úgy jár, mint a’ gondolat.

Szaporábban megy az üdőnél.

Lábához képest a’ zivatar lassú.

Egy szava száz parancs.

Jól fel kötötte a’ gatyát.

Csak jelre várakozik.

Fel szíjjazta a’ bocskort.

Meg kente a’ talpát.

Nem úgy jár, mint ha epret szedne.

Agarat előzhet sebes futássával.

Szél hordotta lábú.

Erősen fel vontt ij, nagy’ hamar el szakad.

175Hamar el tűnt, mint a’ szívárvány.

Hamar elő kerűl, mint a’ Péntek.

Siet, mint a’ borbély: hogy későn ne járjon.[1]

Hetet havat öszsze hord.

Kár a’ jó vitéznek Serény paripának Üdő előtt meg halni.

Hamar el únnya, ki a’ farkason szánt.

Hamar hamvas, késő kedves.

Egy szem pillanatban ott’ terem.

Nem fogja a’ kakuk szavát hallani.

El nem éri a’ husvéti báránt.

Meg nem öszi a’ Karácsonyi szilvát.

Hip hop hírével jár.

Ki üdején kezdi, üdején végzi.[2]

176Által futott rajta, mint tyúk a’ szemen.

Szapora, mint a’ poroszka ló.

Siet, mint ki a’ panaszra mégyen.

Futó, mint az agár.

Siet, mint Varga a’ vásárra.

El enyísztett, mint a’ füst.

Még helye se hűlt meg.

Hirtelen, mint a’ zápor.

Sebes, mint a’ ráró madár.

Főzik a’ kapcát.

A’ zápor hamar múlik.

Egyszeriben oda lett.

Meg se melegedett hellye.

A’ téjnek elején teccik meg a’ túró.

Elég hamar lett, ha jó volt.

Alkalmatosságnak kopasz a’ hátullya.

Alig: ha örömest nem büntet, a’ ki hamar bűntet.

Hoppot mond, minekelőtte az árkot által ugrotta volna.

El hoppozta az esküdtetés előtt.

El se fogta a’ madarat, már is mellyeszti.

Előre ivott a’ medve bőrre.

A’ jó kocsis hamar meg fordittya a’ rudat.

Hamar tanács, hamar bánás.

Jól meg ragadd a’ szerencsét. Igen csúszó. Kölletlen meg nem tartatik.
Zabolázd föl szerencsédet is. Könnyebben meg tarthatod.
[3]

177Eb csont hamar öszsze forr.

Farkast emlegetnek, a’ kert alatt kullog.

Hamar bele akad, mint tűz a’ puska porba.

Hamar munka, késő haszon.

Semmi itéletben nem jó a’ hamarság.

Hamar lett, roszszúl lett.

Egyszeriben ott termett.

Ne vigy magad után széket.

Nem kell nyavaláért követet küldeni.

Ha későn jön is a’ halál; mégis korán jön.

Lábára ólmot nem kötött.

Egy esztendő, mint egy nap.

Mely műv hamar kész, hamar vész.

A’ sok kéz hamar kész.

A’ hamarkodó kutya, vak kölköket fiadzik.

A’ mi leg alább való a’ bányászoknál leg hamarább érik.

Hamar nő, valamint a’ gomba.

Mái gomba, benne a’ féreg.

Ki nagyon szomjan hamar iszik, hamar zabál.

A’ ki hamarkodik, hamar botlik.

Kengyel futó.[4]

178Meg bánásra siet, a’ ki hamar szóll.

A’ pókháló hamar el szakad.

Ló halálában siet.

Szelek szárnyán jár.

Mintha tűz volna bokájában.

A’ síkos sarkon fordúlhatni hamar.

A’ rosz hír, és szerencsétlenség leg hamarébb terjednek.

A’ szó, és korbács hamar tanítanak.

Jönni se láccatott; még is itt termett.

Hamarébb járt a’ gondolatnál.

Sürög forog.

Széllel béllelt.

Elég hamar eszik, a’ ki jól lakik.

Két pofára eszik, mint a’ dolgos betyár.

Ki hamar jár, hamar érkezik.

Vak légy, ha hamar akarsz járni.[5]

Szedd előre lábod.

Hamarább a’ görcsökkel.

Hord el a’ sátor fát.

Alig látni a’ lábát.

Szárnyon száll, nem megyen.

Ki hamar hiszen; hamar meg csalatkozik.

179Hamarébb lehet nyelni, mint ki okádni.

Nem jó a’ fára hamar fel hágni.

Nem jó a’ högyön hamar le jönni.

Hamar orrára bukik, ki gondatlanúl lép.

Hamar meg esni a’ lejtőn.

Hamar Mise, kurta Prédikáció, hoszszú kolbász.

Mennél kissebb a’ gyűszű, annál hamarébb telik.

Hamarébb érik a’ gomba, mint az otromba.

Mennél vékonyabb a’ húr, annál hámarébb szakad.

Ha a’ búzát korán veted, hamar virít.

Ha korán házasodol, korán bánod meg.

Korán főzött káposzta estére is hamar jó.

Ha a’ csikót hamar fogod bé, hamar el rontod.

Ha hamar nyugszol, hamar ki nyughatod magadat.

Hamar meg hal, ki későre kezd élni.

Eleget élt a’ nyomorúlt, ha hamar meg halt is.

Hamar ebédnek, hamar a’ vacsorája.

A’ hamar ért ész, hamar el vész.[6]

A’ tök mag hamar érik.

A’ kora eső hamar ki szárad.

A’ hamarkodásnak kora meg bánássa.

Kora magzatnak, kora haszna.

Hamar vövés, hamar únás.

180Hamar észre veszi magát az okos.

A’ mi hamar érik, hamar el fogy.

Isten e’ világot se teremtette hamar.

Hamarébb meg fől a’ lágy, mint a’ kemény tojás.[7]

Télen a’ nap is hamarébb alkonyodik.

A’ vékony vesszők hamarébb el égnek.

Szárnyat kötött lábaira, mint Merkúr.

Ha hójagot hamar fel fujják, nagyon meg gyengítik.

A’ fák sokáig nőnek, de egy óra alatt gyökerestűl ki vonattatnak.[8]

Ki hamarébb ér a’ malomba, hamarébb őröl.

Ki hamarébb mer, hamarébb nyer.

Sietség nyereség.

Meg előzés győzés.

A’ jó fának ága üdején virágzik.

Azt se mondta: Papot.[9]

Kár a’ fiatalt le vágni.

Ki májját kapkodta, ki zúzzát.

Hamarébb meg lesz, mint a’ kakuk szóll.

Jár az üdő, senkire se várakozik.

181Hamar el ment, mint a’ tavaszi hó.

Se hete, se hava; még is parancsol.

Hamar kárt vall, ki tátva tartya a’ kincset.

Üdején ki teccik: melyik fábúl válik bot.

Ki hamar kél; hamar száll.

A’ harmakodásnak el válhatatlan társai a’ hiba és a’ meg bánás.

Hamar elő kerűl, mint akasztandónak a’ nap.

Hamar elő kerűl, mint a’ Péntek és Szombat.

A’ kedves napok leg hamarébb folynak.

Eb, a’ ki leg utóbb ki e’ világbúl.

A’ki utólsó megy ki e’ világbúl, tegye bé az ajtót.

Hamar jár, ki valakit úton akar érni.

Ki tobzódva él, hamar él.

A’ kappant is el únni, ha gyakran étetik.

A’ gondolat hamar el múl.

Ki frisen öszik, frisen él.

Hamar kezdetnek hamar a’ vége.

Ki egymás után álmodozik; keveset nyugszik.

A’ hazugon leg hamarább ki fognak.

Hamarább utol érik a’ hazugot, mint a’ sánta kutyt.

Jól fel szedi a’ kapcát.

Ki hamar öszik, tüstént dolgozhatik.

Ki hamar kezdi a’ lopást, hamar föl akad.

A’ hamar tolvajságnak hóhér a’ meg állítója.

A’ hamar övő jó dolgos.

Ki mint öszik, úgy dolgozik.

Hamar fel fúhatni a’ hójagot.

A’ szelid tyúk hamar meg lapúl.

Hamar járó, hamar fáradó.


[1] Egy kénnyén neveltetett ifiú történetbűl feje’ bőrét egy kevesé fel harcolta, és tüstént borbélyért szalasztotta inassait. El érkezvén a’ borbély, és a’ karcolásnak csekélységét látván, tettette magát, mintha a’ seb veszedelmes lenne: ugyan azért parancsolta az Úrfi’ inassának: szaladgyon a’ borbé művhelyébe, és mennél elébb hozza el az írt, másként az Úrfinak meg kelletik halnia. Erre az Úrfi azt mondá: hogy a’ haláltúl nagyon fél. Én is (úgymond) attúl: hogy az Úrfinak feje hamarébb meg gyógyúl, mint az orvosság el érkezik – másként semmi jutalmát nem várhatta volna.

[2] Kanínius Revilius csak egy nap vala Polgármester: mivel (gonoszságai miat) a’ mint reggel választották üdején, úgy üdején este felé tisztségétűl meg is fosztották. Üdején kezdette, üdején is végezte. Errűl azt mondotta Ciceró: hogy soha oly virrasztó Polgármestert nem látott Rómában, ki egész Polgármesterségében egyszer se húnta bé szemeit.

[3] Ezek is a’ Sciták oktatássaik, melyeket N. Sándornak elejébe tettek, midőn őket meg támadni akarta. Lásd Curciust L. 7. C. 21.

[4] A’ régi üdőkben (a’ mint Etelkámban meg jegyezve hagytam a’ 48-dik jegyzetben) lovaglottak nem csak a’ férjfiak, hanem a’ fehér személyek is. De: hogy ezek a’ nyeregrűl le ne fordúllyanak, mind a’ két felől két inasok rendeltettenek, és mivel a’ kengyelt kezekkel tartották, kengyel futóknak neveztettenek. Már e’ mostani üdőnkben az aszszonyoknak kengyel futóik el maradtanak; de lovaglássaik (főképpen a’ büszkéket értvén) el nem hagyattanak. Én leg alább lovagolni a’ Magyar aszszonyok közűl Pesti és Budai lakásomnak üdején egygyet se láttam. Láttam külföldieket, de felöllök nem sok jót gondoltak a’ kacagányos Magyarok. A’ kengyel futás osztán a’ kocsis lovak előtt gyakoroltatott; de ez is el múlt immár, kiket a’ csatlósok követték. Már ezek is nem a’ kocsi ajtó mellett szaladnak, hanem hátulrúl állanak.

[5] Az az: a’ ki hamar akar valahová el érni: ide ’s tova ne nézegéllyen, hanem mint ha vak volna előre iparkodgyék.

[6] Egy igen öreg ember hallván egy hat esztendős gyermeket mindenféle dologrúl igen okosan beszélleni, azt mondá: fiam! te üdődre nézve igen okos vagy, nem élsz sokáig. Erre a’ gyermek: kennek tehát jó Após (úgymond) nem kölletett fiatal korában okosnak lenni, mivel ily sokáig él.

[7] Az az: a’ szelid indulatú gyermeket hamarébb lehet jóra vinni, mint a’ kemény szívűt.

[8] Ezen köz mondásnak fen tartását is Curciusnak köszönhettyük L. 7. C. 21. ki azt a’ Scitáknak tulajdonittya, kik azzal N. Sándort oktatták.

[9] Az az: véletlen betegsége után, oly hamar meg halt: hogy azt se mondhatta: Papot hozzatok. Mások enyelegvén, így is mondgyák: azt se mondhatta Papucs, azt se mondhatta csere bogár.

« TIZENNEGYEDIK SZAK. Gyarlók. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

TIZENHATODIK SZAK. Haragosok. »