« MÁSODIK SZAK. Büntetések. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

MÁSODIK RÉSZ. A' Far verések. »

ELSŐ RÉSZ.
A’ hát verések.

Viszket fekélyes háta; érez valamit.

Meg egyengették a’ darabos hátat.

Meg pufogtatták a’ reá szokott hátat.

Meg simogatták a’ szömörcsös hátat.

Ugyan meg izzasztották a’ háti bőrt.

Volt baja a’ ki tsávált háti pacalnak.

Somfa hájjal kenegették a’ háti bőrt.

Meg egyenesítették a’ görbe hátat.

Égetlen somfa hamuval hintegette a’ hátat.

Jól lakott ökölnyi galuskákkal, mellyektűl nem hasa, hanem háta puffadozott fel.

Szíjat szabtak a’ háti bőrbűl.

Le gyalúlták a’ háti dombot.

Le faragták a’ háti görcsöt.

13Fel ruházták hátát hupi kékkel, és jaj vörössel.

Hátát fejét egy aránt.

Le se fektették, még is jól el verték.

A’ famenykö ütötte meg a’ hátát.

Meg kongatták az oldal közt.

El futotta a’ háromszáz katonák’ hoszszát.

Mikor meg patkolták, meg is nyilazták.

Meg lóditották az ebet.

Elég jutott az ökölnyi májbúl.

Ünge’ mocskát ki szappanyozták.

Ingre verik, nem az inget a’ katonán.[1]

Nem úgy verik nálunk a’ Czigánt.[2]

Meg páholták.

Jól hozzá láttak az ingen alól.

14Hátalt volna, ha hasát verték volna.

Hátára fizették a’ bért.

Meg adtak a’ has’ ellenének.

Hejbe hagyták a’ háti bőrt.

Ki csáválták a’ háti bőrt.

Meg fódozták a’ kutya bőrt.

Be verték a’ lapockát.

Meg egyenlették derekát.

Eleget rakta a’ derékra csak bírja.

Derekas emberre vágták a’ korbácsot.

Le törték talán derekát is.

Hátát derekával váltották.


[1] Egy vétkes köz katona felől azt rendelte a’ Kapitány hogy a’ káprál huszonötöt vágjon a’ hátára. És (hogy a’ dolmányt meg kéméllye) azt le vettette véle, és az ingre vágni parancsolta. A’ katona (tréfára vevén a’ dolgot) le vetette az üngét, és a’ káprál elejébe vetette. De a’ káprál azt felelé: hogy a’ Kapitány nem az inget, hanem az ingre vágni parancsolta. Meg is esett a’ parancsolat szerént.

[2] A’ Beregszászi Bírónak lovára fel kapott egy Czigány. Alatta lovát meg ösmervén egy vásárban a’ Bíró, egy kezével a’ kantárt, másikkal bottyát kapván, keservesen páhollya a’ háti bőrt. Erre a’ tolvaj: Uram (úgymond) nem úgy verik nálunk a’ Czigánt. Hát hogy (kérdezé a’ Bíró)? mind a’ két kézzel (felele a’ Czigány). Erre meg boszszonkodván a’ Bíró (midőn a’ Czigánt két kézzel verni akarja) a’ kantárt el eresztette, és a’ botot két kézzel fogta ellene. Ezt észre vevén a’ Czigány, erősen meg sarkantyúzza a’ lovat, és szerencsésen láb elől el illantott.

« MÁSODIK SZAK. Büntetések. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

MÁSODIK RÉSZ. A' Far verések. »