« ELSŐ RÉSZ. A' részegekrűl. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

HARMINCÖTÖDIK SZAK. Ritkák. »

192MÁSODIK RÉSZ.
A’ részegnek szava járattya.

Bár gatyámat is borba mosnák.

Ej dinom dánom, tőlcs: bizony nem bánom.

Jó: hogy gégémet el nem vágta a’ bába, midőn köldökömet el mecceste.

Nékem csak bort.[1]

Bár holtom után is pincébe temetnének.

Bolond volt Diogenes, hogy üres hordóban lakott.

Kőlcs föl ha ihatnám.[2]

Ej korsó kis korsó.
Torkomat újjító
Kocsmárosnét búsító
Ruhám rongyosító.

Angyal szóll belőlled, ha bort emlegetel.

Igyunk egygyet.

Tőlcs kocsmáros nem apádrúl maradt.

193Isten hozzád édes eszem.

Tőlcs az ecetes korsóra, el jön a’ Manó, el viszi korsóstúl.

Igyál még élsz; adnak é más világon.

Igyál torok, nincs pokol.

Ha hogy három a’ tánc, három a’ kupa bor is.

Noszsza még egygyet.

Hallod é csapláros fúdd fel az icét.

Éllyünk mi ketten, kurv’annya a’ harmadiknak.[3]

Meg kotyogósodott.[4]

Igyál, egyél; még eszeden vagy.

Régi nóta itt’ hallottam: igyunk egygyet ma.

Igyunk még egymást láttyuk.

Ne henyélly: köszönd rám.

Igyunk, még a’ gyertya ég.

No még egygyet igyunk karakánságbúl.

194Ki világos ki virattig.

Igyunk még egygyet jó éjtszaka’ fejébe.

Igyunk egygyet országunk’ boldogulássáért.

Adgyon Isten minden jót – Nékem csak egy korsó bort.

Itt’ van Buda, itt’ hegedűlly.[5]

Oly rosz bort ittam: hogy ha azt az ökörnek torkába töltenék meg hidegülne vére, és (hal gyanánt) meg lehetne enni Pénteken.

Igyuk le eszünket.

Igyál, ne hörpögesd a’ bort.

Igyuk le magunkat.

Kóldust kell a’ jó borért küldeni.

Igyál még három újjadat látod.

Idd meg egészlen.

Apám akár hol járt
A’ vizben nem tett kárt.
Evett ivott, sok kénálást nem várt.

Lássunk hozzá.

Ide a’ bort, hadd lássam.

Örűlly, mint gatyájának Garai.[6]

195Bár csak mindenkor bennem maradhatna a’ bor.

Fel tette az Orbán’ süvegét.[7]

Bor a’ bogara.[8]

Igyuk meg még szent János áldássát.

Szabad a’ Patak, de nem a’ palack.

A’ bor meg hajtya a’ dallost.

Sör, bor, mint a’ tenger, ihatik az ember.


[1] Némely részeges vén aszszonnak éppen akkor volt lángban a’ háza, midőn részegen a’ szobájában aludtt. Kívűl az emberek nagy lármával vizet vizet kiáltottanak. Bent a’ vén aszszony magában, mint a’ medve dörmögvén szűntelen azt mondotta: nékem pedig csak bort.

[2] Némely részeges katona szálláson lévén egy vén aszszonynál, vagy két kupa bort hozattatott magának. ’S amúgy is már elég részeg lévén, minekelőtte le feküdtt, arra kérte a’ vén aszszont: hogy ha szomjúságát eszre venné, őtet föl költené. A’ vén aszszony azzal mentegette magát: hogy azt ő nem tudhatná, mikor lenne szomjú a’ katona. Erre a’ részeges azt mondá: valahánszor magad föl fogsz ébredni, mindenkor föl kölcs, mert én akkor tudd meg mindenkor szomjúhozom.

[3] Ez kedves szava’ járattya vala Bíró Mártonnak egy nevezetes Veszprémi Püspöknek: midőn poharát más jó baráttyára köszönte a’ harmadikon vagy a’ poharat, vagy az írígyködőt értvén. Játszott is ő néha a’ pohárral arra mutatván, ki ellenében űlt. Ez néha nem értette a’ tréfát, sőtt azt gondolta: hogy továbbra kel adni a’ köszönést; reá köszönte ő is a’ Püspökre, azt mondván: éllyünk mi ketten kegyelmes Uram kurv’annya ehen é! Kóródi Uramnak. Mert éppen Kóródi Úr űlt vala ellenébe a’ Püspöki asztalnál, és ő azt gondolá: hogy egygyet neveznie kellene.

[4] Mádé tájjan azokat a’ korsókat, melybűl a’ bor lassan lassan ki bugyog; Kotyogóknak nevezik. A’ bor abbúl nagyon itattya magát, és hamar le üti lábárúl. A’ részeget ottan meg kotyogosódottnak mondgyák. Köz mondás ott ez a’ vers is: Mádi barom hidegen, a’ kotyogóba legyen.

[5] Midőn 1790-dik esztendőben a’ Magyar Banderisták őrzötték Budán a’ Sz. Koronát és egyszer’mind Diéta is lenne, minden felől öszsze jövének a’ muzsikáló Cigányok, és a’ hallgatókat igen gyönyörűen múlatták. Egy a’ többi közűl azt mondotta (fülem’ hallatára) Szegeden: hogy nálánál nem volt légyen jobb hegedűs egész Buda várossában. A’ mellettem űlő Úr kinek nem igen teccett lusta muzsikálássa azt mondá néki: itt’ van most Buda (kutya vér) itt hegedűlly.

[6] Garai egy nevezetes gazda többet iván a’ városban sem mint ki fizethette volna, midőn éjfélkor haza akarna menni, és elegendő pénzze a’ ki fizetésre nem volna, le vetkeztette őtet a’ korcsmáros ingre és gatyára. De haza tántorgássában gatyáját el veszté; mivel az ilyen járást még soha se próbálta. Kérdezé: ruháját hová tette a’ feleség? a’ többirűl ki vallotta: hogy a’ korcsmárosné az adósságért le húzta. Gatyájárúl azt mondá: hogy az útbúl ki nem térhetett. Utánna küldött az aszszony, és egy szolga által azt haza hozatta. Ezen nagyon örűlt Garai.

[7] Midőn II. Ulászló koronáztatott; mindnyájan a’ Püspökök Püspöki süvegjökben állottanak mellette ki vévén Dóci Orbánt, az akkori Egri Püspököt. Ennek süvegét Ura után viszi vala annak Inassa, oly részeg ifiú, hogy a’ Püspöki süveget fejében hordozná, és arrúl semmit se tudna. Ez után a’ Magyarok ha valakit láttak, ki igen nagyon meg részegedett azt mondották felőlle: hogy ez is olyan, mint ki egyszer az Orbán Püspöknek süvegét fel tette.

[8] Bor a’ bogara, az az: bor emiszti meg benne az ételt. Bizonyosan ez a’ hasonlatosság a’ bogaraktúl származott, melyek nem csak meg dongják, hanem meg is emísztik az érett gyümölcsöt.

« ELSŐ RÉSZ. A' részegekrűl. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

HARMINCÖTÖDIK SZAK. Ritkák. »