« ELSŐ RÉSZ. A' rosz emberek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

HARMINCHETEDIK SZAK. A' röstek. »

MÁSADIK RÉSZ.
Rosz példák.

Szérdék próbállya meg a’ macskát.

A’ ki bogár után indúl, ganéba vezettetik.

A’ barátságért egykor egy barát is meg házasodott.

Ki sántával jár, sántikálni tanúl.

Egy rűhes júh egész nyájat meg veszteget.

Ha egy ökör neki veti magát a’ Tiszának; a többi is utánna úszik.

Ki disznó után indúl, pocsba vezettetik.

A’ halnak elsőben is a’ feje büszödik meg.

Ki kenőcse mellett jár, meg piszkosodik.

Ki ebbel jár, ugatni tanúl.

214Fiát a’ macska egerészni taníttya.

Molnárnak tolvaj a’ fia.

A’ ki rühessel hál, meg rühesedik.

Kutya után üget a’ kutyó.

Minő a’ Juda, olyan a’ Judka.

Jó katona mellett szívet vesz az újonc.

Jó paripa mellett szépen jár a’ csikó.

Ebnek ágyán eb hál.[1]

Jó Papnak jó a’ Papnéja is.

Kinek gézengúz az Ura, kottyon fitty a’ szolgája.

Lústa gazd’aszszonnak lusta szolgálója.

215Nyakas apának fejes a’ fia.

Serény kancának serény csikója van.

Annya után szalad a’ borjú.

Ki kutyával hál, bolhásan kél fel.

Minő az attya, olyan a’ fia.

Kutya apának eb a’ fia.

Minő az annya, olyan a’ leánya.

Eb anyának kutya a’ leánya.

Úgy krákog a’ varjú, mint az annya.

Rosz hollónak rosz a’ tojássa.

Fekete hollónak fekete a’ fia.

Jó roszszá válik a’ rosz mellett.

Lasnakosnak pokrócos a’ társsa.

Egy rodhadt szőllő szem, egész gerezdet meg veszt.

Kezén marad, a’ ki szurkot forgat.

Az új fazék meg tartya első szagát.

Ha a’ pásztor rühes, nem csuda, ha meg koszosodik a’ nyáj.

Tót anyának Tót leánya.

Úgy mondta, a’ mint annyátúl hallotta.

Úgy mondta, a’ mint tanúlta.

Úgy varja a’ bakkancsot, a’ mint látta.

Jótúl jót tanúlni, rosztúl roszat.

Mint nevelik a’ kutyát, úgy veszik hasznát.

A’ kis medve, annya után ragad.

Föcskének föcske a’ fia.

Néma halnak néma a’ fia.

Tolvajtúl tanúl a’ lopó.

Egygyik üdő a’ másiknak mestere.

Később üdő a’ másiknak tanítvánnya.

Annya után csirippel a’ veréb.

A’ rosz kutya mellett a’ jó is el tanúl.

Egygyik után áhsitozik a’ másik.

216A’ kakas tyúk után kodácsol.

A’ szavak oktatnak, a’ példák kénszerítenek.

Annya után járja templomot a’ leány.

Táncos anyának táncos a’ leánya.

Mástúl várd, a’ mit másnak teszel.

Többet ront egy rosz példa, mint húsz építhet.

Példátlan gonoszságnak példás büntetésse.

Példát adni jóság; venni okosság.

Szerencsés, ki más példáján tanúl.

A’ rosz házban is jó a’ jó példa.

Ha példák nem volnának, roszszak se lennének.

Kár a’ jó házban valami rosz példa.

A’ Papnak példás élete Prédikáció.

Jó a’ jó példa, ha nem követik is.

Azért verik a’ kutyát: hogy a’ kutyó tanúllyon.

Azért intik a’ leányt: hogy a’ meny is tanúllyon.

Példákkal válik a’ jó.

Mindez példa beszédek, annyi igazságok.

Vitéz kápitánnak, vitéz a’ századgya.

A’ félénk tyúknak csirkéje is el búv.

Harcsa szájú apának locska a’ fia.

Fa mellé esik az alma.

Atyánk után haraptunk az almába.

A’ virágok is a’ kertésznek példáját követik.

Merre forog a’ nap, arra az árnyék is.

Napra forog a’ tányér virág is.

Vad fának vad a’ gyümölcse.[2]

217Ha a’ nap le hanyatlik, a’ virág is alkonyodik.

A’ kis hangyátúl is lehet példát venni.

Csuka fog tanította fűrészelni az embert.

Egygyik tehén a’ másik után megy a’ vízre.

Kegyetlen anyának kegyetlen leánya.

Az ördögfi is ördög atyátúl származik.

Az ördög leány is ördög anyátúl tanúl.

Ebtűl tanúlt ember ebűl veszi hasznát.

Eb ebet bolházza.

Merre fúj a’ szél, por is arra terűl.

Annyok után pipelnek a’ pújkák.

Annyok után kaparnak a’ csirkék.

Jó kalaúz után nehéz el tévedni.

A’ nyúl ezredesnek bokor a’ mezeje.

Ebtűl ebet tanúlhatni.

Kiki, a’ mint tanúlta a’ táncot, úgy járja.

Kis kutya is pozdorját keres.

Ha a’ kutyák szóllanának
A’ kutyók se ugatnának.

Egygyik kalmár a’ másiktúl tanúl.

Kanca után nyerít a’ csikó.

Egy után mennek a’ darvak.

Egy kakas az egész falunak kakassait fel lármázza.

Kolompos vezeti a’ ménest.

Ürü után mennek a’ juhok.

Ökörtűl tanúl a’ tinó.

A’ hátulsó kocsi könnyebben forog az első után.

Előre százados tizenkét porcióval.

Előre a’ százlóval.[3]

218Merész katona mellett a’ félénk is vitéz.

A’ bátor vitéznek kalaúz az orra.

A’ félénk juhoknak is előre a’ java.

Minő a’ király, olyan a’ nép.

Néha a’ szép példát is rútúl festik.

Egy seregély után mozdúl a’ többi.

Annya után úszik a’ kácsa.

Jó példát ád a’ tyúk; de költött kácsai nem akarják szavát fogadni.

Ki ökör után jár tóra vezettetik.

A’ bíbic’ szavára szállnak a’ madarak.

A’ csillagok is egymás után járnak.

Eb után áll a’ kutya.

Eb után ugat a’ kutya.

Annya’ nyelvén beszéll a’ gyermek.

A’ macskafi se szereti az úszást.[4]

219Pálinkás apának boros a’ fia.

Lúdtúl tanúl a’ liba.

Ha egy tyúk úszni tudna, a’ másik is meg tanúlna tőlle.

Henyélő gazdának álmos a’ bérese.

Vargának varga a’ fia.

Az igazi magyar nem csak beszéll, hanem álmodozik is magyarúl.

A’ nappal kelnek a’ madarak, és nappal mennek fekünni.

Bár minden útas a’ madarak törvénnyét tartaná.

El megy őszszel a’ föcske, de őtet a’ veréb nem követi.

Urátúl tanúl a’ menyecske.

Ha az anya jajgat, sikojt a’ leány is.

Házrúl gyúl a’ ház.

Jó szomszéd a’ roszbúl is jót csinál.

Közönségesen: jó szomszédnak jó a’ szomszédgya is.

Egy más után vész az ember is.

Kinek apja akasztófán száradott; azt a’ fia se kerűli el könnyen.

Annyának példája pallos alá veti a’ leánt is.

Fiát az apja kezén fogva viszi akár merre.

Jégre is más vezeti az embert.

Ha annyi roszat nem látnánk, nem cselekednénk.

Jó a’ rosz példa is, de csak a’ jónak.

Eb munkának kezdője a’ kutya.

Minő a’ mester, olyan a’ tanítvány.

Első kufár után megy fel a’ tojásnak árra.

Orra után megyen a’ kecske is.

Minő a’ tőke, olyan a’ bor.

Komondor után mozdúl a’ kuvasz.

Jobbak lennénk, ha annyit nem látnánk.

220A’ kis aszszonyok köztt is vagyon hetes vászon.

Kinek szél a’ hite, tömlöc az országa.

Kinek feje rosz; lába se jó.

A’ rosznak (korán későn) fejére kerűl.

Maga rosz, még is mást rostál.

Maga rühes, még is mást tisztít.

Mindent farkas kaszára vet.

A’ tejes fazéknál nem hív szolga a’ macska.

Annya csalogattya a’ kecske gedőt a’ kertbe.

Rosz kúcsár, ha szomjan meg hal.

Büdös követ vetett a’ tűzbe.

A’ rosz is meg javúl, ha roszat többé nem tehet.

A’ rosz maga magát emíszti, mint a’ rozsda.

Rosz madárnak fészke se jó.

A’ rosz tyúk csirkéivel se gondol valamit.

A’ rosz tyúk csirkéit is agyon vágja.

A’ rosz lelkek éjjel járnak.

A’ rosz bírája lehet a’ rosznak.

A’ rosz fözeléknek szakácscsa se jó.

Rosz gyümölcsnek féreg a’ szíve.

Példát szeret a’ világ.


[1] Ezt, és ehez hasonló több közmondásokat evvel a’ mesével lehet meg világosítani: meg neheztele egyszer egy paraszt ember: hogy a’ vad ludak, darvak, varjak vesztegetik vala veteménnyeit. Erre az okra nézve, földgyének minden részszeit tőrrel, kelepcével, hállóval bé töltötte, hogy így a’ tolvajokat meg fogja. Történetbűl góját is fogott a’ többivel. Ez szegény, hogy előbbi szabadságát viszszá nyerhesse, így szólla a’ paraszthoz: A’ mi azokat illeti, kik velem egygyütt hállódba kerűltenek, (nyilvános gonoszságjokat látván) őket nem mentegetem. De én se daru, se vad lúd nem vagyok, se károdra soha se voltam; mivel a’ veteményi magokkal nem élek; hanem a’ békáktúl ki tisztogatom udvarodat, kígyóktúl szántó fődedet. Ezeken fölűl: szűlőimnek nagy tisztelője vagyok. Ha azok meg öregszenek, én őket éppen mint fiamat nagy szorgalommal táplálom – A’ paraszt ember a’ helyett: hogy könyörűlt volna a’ szegény góján, nevetésre fakadott, és azt felelte viszszá: barátom! én ugyan mentségedre elő hordott okaidat helyeseknek állítom, de ki a’ gonoszoknak társaságába avatkozik; ugyan csak egyenlő bűntetésre kárhoztattatik. Eb az, ki az ebnek ágyán hál. Ez után a’ többiekkel egygyütt a’ góját is meg ölte.

[2] Ezen közmondással ékesen mondgya azt ki a’ Magyar a’ mit Deák így mond: non procul a’ proprio stipite poma cadunt, nem meszsze esik fájátúl az alma; de ezt is hozzá lehet adni, de néha meszsze el hengeredik.

[3] A’ régi Magyar seregnél, melyben mindnyájan lovas katonák, avvagy huszárok voltanak, egy svadromban nem valának többen száz köz legényeknél. Ugyan azért századnak nevezték a’ mostani svadront. Volt pedig ennek a’ századnak valami jele, melyel magokat a’ századok meg külömböztették. Ezt száz lói lobogónak mondották. Azután kurtábbra vévén a’ hoszszú szavat, száz lónak nevezték. Ebbűl lett végtére zászló, melyel (eredetét nem tudván) mostanában élnek mint a’ lovas, mind a’ gyalog katonák.

[4] Ha a’ macska úgy szeretné a’ vizet mint a’ halat; talán a’ leg szorgalmatosabb halászok se foghatnának egy halat a’ halas Tiszába. Sokszor látom őket a’ Tiszának marttyain ide tova sétálni. Oh minő szív dobogással nézik azokat a’ kis halakat, melyek a’ víz szinén úszkálnak! de a’ víztűl kimondhatatlan képpen irtóznak. Midőn a’ hal ívik; némelykor meg esik: hogy egy kettő magát a’ martra ki veti: Oh minő örömmel szaladnak oda, minő örömmel eszik a’ keszegeket.

« ELSŐ RÉSZ. A' rosz emberek. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

HARMINCHETEDIK SZAK. A' röstek. »