« ELSŐ RÉSZ. A' hát verések. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

HARMADIK RÉSZ. Orr verések. »

MÁSODIK RÉSZ.
A’ Far verések.

Késő botnak nagyobb a’ sullya.

A’ páca (ha meg aranyozzák is) sújost üt.

Meg lapították farát.

Farábúl fejébe verték az észt.

Jó hozzá láttak az aldihoz.

Ki porozták a’ nadrágot.

Jól laktatták somfa kóbászszal.

Meg verte a’ botnak sebes esője.

Meg ütötte a’ görcsös famenykő.

Veres nadrágjára kék fótot varttak.

Meg adták tányérját a’ vörös nadrágnak.

Ki hánták a’ Salavargyit.

Jól laktatták tatár korbácscsal.[1]

15Meg adták béllését a’ posztónak.

Fenekiben állott a’ dolog.

Farával fizette a’ bért.

Bé fűtöttek néki.

Meg nadrágolták.

Nem szeretnék bolhája lenni.

Nem szeretnék tetűje lenni gatya ráncában.

Hupi kék a’ fara.

Jaj vörös a’ combja.

Nem szeretnék bőrében lenni.

Le rótták a’ rovást.

Meg szalasztották a’ hiba gatyát.

Keserű néki a’ lejtő.

Meg fenekelték a’ nadrágot.

Meg ugratták alatta az ebet.

Meg ültették vele a’ piaczon a’ fa lovat.

Meg járta (arcúl fekve a’ deresen) a’ lapockás táncot.

Le csépelték, mint a’ Tót búzát.

Fa hájjal kenték meg a’ feneket.

Fa olajjal gyógyították farát.

Hasra ültették, ’s farát egyengették.

Meg ingatták farát.

Meg rakták a’ farát.

Meg látogatták nemes fundussát.

16Nagy viasz gyertyákat tsöpögtettek alapjába[2]

Meg törték farán a’ mogyorót.

Meg szelelték.

Jót szeltek a’ farábúl.

Ki bolházták a’ gatyát

Le fektették a’ deres lóra.

Jól meg hánytatta a’ derest.

Alig érte bé maga bőrivel.

Meg piritották a’ Far pofákat.

Ki tömték farában a’ ráncokat

Farba rugták.

Keserő a’ bot sajt

A’ Farát bottal mérték által.

Új nadrágot szabtak széles farára.

Botbúl kötötték fara’ koszorúját.

Mérték nélkül is meg szabják a’ nadrágot.

Ugy farára száradott: hogy a’ melák kutya se nyallya le rólla.

Úgy farára sültt, hogy a’ Duna se mossa le rólla.

Mogyorófa olaj, furcsa olaj.

Jól meg egyengették farát.

Úgy meg van verve, mint a’ zsup.

Ki szelelték a’ nadrágot.

Meg adták farának az övét

Meg ingattyák az embert deres nélkül is.

17Ha ki szánnya vegye el rólla.

Meg ijesztették högyke farát.

Meg vert hússát rostéjra tehették volna.

Soha se hágy béket a’ jó káplár.

Kecske túró, bors törés.

Meg hamuzták farát egetlen hamuval.

Fa sindellel födözték bé farát


[1] Mi légyen a’ Tatár korbács, meg tudtam 1799-dikben: midőn a’ Tatár kozákok a’ Frantzia ellen Pesten körösztűl lovaglottak. Nyele annak egy könyöknyi, hasonló a’ korbácsnak hoszsza is. Maga a’ korbács olly keményen van fogva: hogy annak fonyása drótokkal lácatik elegyítve lenni, egy únnyinál se igen vastagabb sújossabbat üt vele a’ somfánál. Azzal verik mind lovokat, mind néha ellenségeiket is.

[2] Ez Turóci Jánosnak köz mondása (Chronic. P. II. C. 63.) Midőn II. Istvánrúl (Kálmán királyunk fiárúl) e’ szavaival emlékezik: István Király tehát sok roszszakat tett, mellyeket tennie nem kölletett. Krisztina aszszont meg égettette. Az emberek hasán ganéjjal főzetett. Nagy égő viasz gyertyákat az emberek alapjába csöpögtetett.

« ELSŐ RÉSZ. A' hát verések. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

HARMADIK RÉSZ. Orr verések. »