« NEGYVENEDIK SZAK. Szegények. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

NEGYVENKETTEDIK SZAK. Szépek. »

NEGYVENEGYGYEDIK SZAK.
Szemtelenek.

Bal körmű kis aszszony, félre csap.

Búja ember.

Szemtelen koldúsnak tele nagy táskája.

Gazdagság’ bikája.

Kanca rúgásokat gyakran el nyögte már.

Nincs szégyene.

Nincs semmi orcája, valamint az ebnek.

Bocskor bőr orcája.

Kerűlvén a’ tisztát, gönnyecségben zabáll.

Kaján ember.

Belédes bele bút, mint kulláncs a’ börbe.

Ő is szereti a’ porcogóst.

Akár miként szidgyák, soha meg nem pirúl.

Örömest el szeli, ahhol meg sűlt.

Válogat a’ koncban.

Számos gonoszságát vétkével födözi.

254Gyakran meg veszik rajta a’ bika pénzt.[1]

Pöndöl kovács.

A’ menyecskés legény nem házasodhatnék.

Sárga kanca.

Tiszta búza, tiszta rozs.
Menten öszsze mennek most.

A’ szelid tyúk, hamar meg lapúl.

Veréb természetű.

Kinél a’ papucsra akadnak, azon mást is keresnek.

Koslat mint a’ kutya.

Sokkal szebb termete, de lucskos a’ híre.

Mindennek pöndölösse.

Hol jámbor személy nincs, bal körmű a’ táncos.

Nyerítő mén ló. – Lotyó.

Főrűl főre, orcárúl orcára sétál.

Uratlan menyecske.

Akkor jár szaporán nyelve, midőn Urának moslékában locskál.

Galamb természetű, szapora.

El ejtette a’ pártát.[2]

255El soványodott a’ szerelembe.

Sok veje, kinek leánya szemtelen.

Bagaria az orcája.

Cinkos – Flandra – Sandra.

A’ kerteletlen virág hamar el enyisz.

Bele körmölt, mint vadóc a’ kapcába.

Nyújtozkodhatnék, mint a’ Rima-Szombati Papné.

Nem mind szűz ki fejére pártát köt.

Bele ragaszkodik, mint téli zöld a’ falba.

Gofús ember – Ispinda.

A’ jó csödör utóllyára meg vakúl.

Disznó a’ mocsárban.[3]

Orcátlan leány.

Meg ingatták a’ tejfölért.

Sokszor szaladásra vetetik az úttyát.

Szérdéken kapták a’ gonosz kan macskát.

256Szemtelen – Országé. – Világé.

Híre van az egész városban.

Némely högyek akkor is égnek belől, midőn berccőket a’ hó el lepte.

Éppen nem hírlelik felőlle: hogy szent.

Bernákoló és nyifogó macska.

Nincsen semmi bőre, mely meg pirúlhatna.

Élete éppen nem jámbor.

Ringyó. – Szajha.

Kurta már a’ város’ bikája.

Gyakran leli a’ zőld hideg lelés.[4]

Keritő. – Félre farló.

A’ mohon ebeknek vakok ő kőlkkeik.

Cudar Országi.

Egyébtűl nem igen; hanem a’ rajta kaptáktúl fél.

Más kertyében kapálgat.

Nyalakodik mindenütt, valamint a’ kutya.

Félre billentő. – Félre rugó.

Sovány tekintete is botránkoztató.

Ellenzőnek ellene teszi magát.

257Szokássa szerént reá jött a’ bona óra.

Öröm leány. – Ura gyalázattya.

Fel szabadúlt minden gonoszságra.

Éppen nem tudhattya: micsoda a’ szegény.

Kint hagyta (szolgájával egygyütt) szemérmetességét a’ köszöbnél.

Mindenre (még meszszirűl is) vigyorog.

Nyallya, fallya az eleven képeket.

Bé hunyorodott tökélletlen szeme.

Tarajas kakas. – Nyerít ménló.

A’ páras világban meg únta a’ páratlan életet.

Fogantatássakor bika jelben volt a’ nap.
Születéssekor a’ büdös kecske bakban.

Arany bárány arany kos,
Mindgyárt öszsze mennek most.

Csalán, nem liliom kezébe.

Korpa hüvely.[5]

Rosz szél fúj Komárom felől Temesig.

Verbunkos katona.

Nincs semmi épség fene ette testében.

Borbély inas. – Vak ablak. – Pákostos.

Könnyen által hágja jó Urának ágyát.

A’ szerelmeskedés henyélőknek dolgok.

A’ meleg nap hamar meg indittya a’ bimbót.

Jól tudgya: hányat ütött az óra.

Bak nemzetbűl származott.

Hogy nem szégyenled a’ pelengért?

Más szemetén kotoráz.

A’ jött ment hamarkodó szeretet, hó halom.

258Gonosz tetteivel kérkedik.

Jól tudgya: mi a’ rőfnek az árra.

Veszta szűzeinél el nem alszik a’ tűz.

Lefelé termett alacson lélek.

Meg indult benne az egere.

Fülig a’ lévben.

Nem aludt téj; hanem meleg vér folyik ereiben.

Meg szalasztották a’ hiba gatyát.

Meg ette a’ Francia.

Síppal, dobbal, trombítával jön a’ bordelybűl.

Nagy melegben is viseli a’ kankót.

Falu’ bikája.

Egész csordában ő az első parancsoló.

Komáromi szűz.

Hét Vármegyének szolgállója.

Éjjeli nappali Nimfa. – Mezitlábos szűz.

Vénus’ táborába a’ leg első vitéz.

Fajtalan személy. – Igyorog vigyorog.

Egész nap nyerít a’ sárga kancák után.

Hozzá ragad, mint bojtorján a’ ló serényhez.

Szereti a’ téjnek fölét.

Csíp a’ hol lehet.

Szemtelennél szemtelenebb is lehet.

Mennél tovább tart a’ világ, annál szemtelenebb.

Arra ugyan még nem jutottunk: hogy (egy szűznek fel találássa’ okáért) az egek élemessébe hágjunk.

Apró szemű szűz.

Sok hasztalan gondolatok fordúlnak meg egy lábtyú kötésnél.

Mennél munkásabb a’ leány, annál tisztább.

Malacnak disznó az annya.

Verébnek veréb a’ fia, galambnak galamb.


[1] Ennek előtt az én gyermekségemnek üdején a’ szabad királyi városokban a’ volt szokás: hogy a’ szemtelen ifiakat ha valamin rajta kapták elsőben a’ tömlöcbe vitték, az után tizenkét pácára kárhoztatták. Kinek pénzze nem volt, azt a’ sort el is vágták rajta. A’ nevezetesebb Polgároknak fiait kinek gyöngébb bőrök voltanak, vagy attyaik, vagy rokonyaik a’ tizenkét pácát tizenkét forinttal váltották fel. És ezeket a’ tizenkét forintokat bika pénznek nevezték.

[2] A’ párta viselés fen volt a’ Magyaroknál, és a’ szűzességnek mutatója volt. Ki azt le tette; az egyszer’smind szűzességét is el hagyta, és így kontyot kölletett fel kötnie. A’ gazdagoknak pártájok is gazdag volt, úgy hogy ezerekbe is kerűlt. A’ szegény leányok bé elégedtek egy forintos pártával. Korona formája volt, és tisztességet jelentett. Ugyan csak koronának nevezték a’ férfiak (Cinctus) a’ magokét. Már a’ pártát csak a’ Tót leányok viselik; holott ennek előtte a’ leg nagyobb kis aszszonyok dücseködtek vele.

[3] Olyan a’ szemtelen ember, valamint a’ disznó. Ezt ha mindennap meg mosnád, és fehér pátyolat ágyban tartanád is; semmire se mehetnél: mert minden iparkodásod ellen is valahol mocsárokat látna, vagy sarat tapasztalna, egyszeribe bele fekünne. Ezt kévánnya az ő természettyök; mert mind szörök között alkalmatlankodó tetvök, mind a’ levegőben sok agyarkodó bogarak lévén, ha magokat a’ sárban ki heverik, minekutánna ez rajtok meg szárad a’ tetűk is hozzá száradnak és el vesznek. A’ bogarak ellen pedig főkép’ hasokon pais gyanánt vagyon a’ meg száradt mocsár.

[4] Negyedik Henrik a’ Francia királyok között nevezetes Fejedelem nem akarta Süllit (fő titoknokját) magához ereszteni, noha jól tudta: hogy az ország dolgának el igazítássára érkezett. Azt üzente néki: hogy a’ hideg lelné. – Üdő múlva, bé eresztette őtet, és néki ismét azt mondotta: hogy a’ hideg lelés éppen most hagyta el őtet. Sülli titoknok már ennek előtte neheztelvén a’ késedelmes bé eresztésért azt mondá: hogy látta légyen a’ hideg lelést, csak éppen ez előtt zőld ruhába ki jönni a’ királynak kabínéttyébűl. Tudniillik a’ királyi vadásznak leánya jött onnat ki, kit Henrik szeretett.

[5] Egy szóval disznó: midőn a’ korpát gyomrába habsollya. Reá fér a’ tisztátalan életű emberekre is, kiket sokakban a’ disznókhoz hasonlítanak a’ Magyarok.

« NEGYVENEDIK SZAK. Szegények. KEZDŐLAP

Dugonics András:
Magyar példa beszédek és jeles mondások

Tartalomjegyzék

NEGYVENKETTEDIK SZAK. Szépek. »